Thingol a Melian

Melian tollen o Maiar , o gwaith i-Melain. E dorthant ne saint Lórien , ar uben ammain min gwaith dín, ar angoll egor ammaen ne laer en-luithad. Ben drenarn, i Melain awarthanner i thaiss dín ar aewath ne Balannor i laer dín, a dínen i nill Balammar ar eithil dernir siriad ir Melian linnant nan erthad i-ngail ne Lórien . Merilin revianner ui na-hen, a hain golthant e i laer dín; a melant e i 'waith nuir i-ngelaidh dhaer. E tollen o nothrim Ivanneth no vinuial en-Ardhon; a ned i lú ir echuianner in Edhil na Nen Echui, e gwannant o Balannor a toll na Ennor, a pannant i dhîn Ennorath na lam în a na lamath in-aew dín no vinuial.

Si, ir tollen i veth e-lend dín, ben drenarn, i Thelerrim darthanner anann ne Beleriand Rhúnen athan i hîr Gelion; a ned i lú hen cuianner gwanod in-Gelydh ned annún, ne thewair, in aphadol Neldoreth a Region estanner aen. Elwë , hîr i-Thelerrim athrant na-lim i thewair tírad Finwë , mellon în, ne mbar in-Gelydh; a minlú toll e erui na eryn elui Nan Elmoth, a na-vragol lastant e ennas i laer i-merilin. Aphadol lúth dannant bo-hon a darn e na îdh; ar athan i lamath i-merilin lastant e i lam Melian, i bannant 'úr în na iest ar anwar. Awarthant e bant i 'waith ar innas bain în ar aphadol in aew nuin gwath i-ngelaidh e gwannant núr na Nan Elmoth a mistant. Na-vedui toll e na lant elui, a darthant Melian ennas; a hen tirn e e dúath, a thiliannen i galad Dor Alfirin bo nîf dín.

Melian ú-bent; dan penniel na veleth, Elwë bant na-hen a mabant i gam dín a si lúth dant bo-hain, a darthanner sin na-lú enninath genennin nan giliath reviol or-sain; ar i ngelaidh Nan Elmoth galler erchail a dhuir, no beded dín.

Gwaith Elwë hon ú-chirn assen, ar Olwë orthorn i Thelerrim, a gwannant, be drenarn aphadol. Ú-athrant Elwë Singollo i aear na Valannor ne chuil dín, ar ú-atholl Melian ennas na-lú bronnen i ardh dín; dan o Melian tellin i nothrim in-Edhil ar in-Edain o Ainur , in na Eru no Eä . Aphadol gallen Elwë aran daur, a gwaith dín Edhil bain Beleriand; Sindar estanner aen, i Thindedhil, in Edhil e-Dinnu, ar e Aran Eru Thingol ne lam e-ndor hen. A Melian Bereth dín, gollwain ned Ennorath; a themais dhellin dín ne Menegroth, ne Doriath. Melian aun dur veleg na Thingol, i beleg erui min Edhil; an na chîn în e cenn erui o Thindrim i Ngelaidh ned aur en-edlothiad dín, ar e aran in Amanyar , ú-istannen e min Mornedhil, dan min Edhil e-Galad, belig ned Ennorath. Ar o meleth Thingol a Melian toll na 'ardh i vainwain o Eruchîn, i guiant egor cuiatha.


Szójegyzék:

* uben senki; ú- + pen valaki)
* Balannor Valinor; Balan Vala + dor föld
* Balammar Valimar; Balan Vala + bar otthon
* ui mindig, örökké (etym OY-)
* goltha- tanít (etym NGOL-)
* mela- szeret (etym MEL-)
* echuia- felébred (etym KUY-)
* minlú egyszer; min egy + lú idő
* na-vragol hirtelen; na- + bragol hirtelen, váratlan (vö. na-vedui )
* aphadol azután, azt követően (part. aphada- követ, következik)
* Dor Alfirin Halhatatlanföld (= Aman)
* maba- megfog (etym MAP-)
* sin így
* no előtt, megelőzőleg
* na-lú amíg, ameddig; na- + lú idő
* hir- megtalál (KHIR-*)
* assen ezért; an -nak, -nek + sen ez
* athol- visszatér; ad vissza + tol- jön
* thindedhel (tsz. thindedhil ) szürketünde; thind szürke + edhel tünde
* an mert
* dan de, bár


Megjegyzés: a kalapos 'u' helyett az 'ú'-t használtam.


Thingol és Melian

Melian maia volt a valák fajából. Lórim erdejében élt, s népében nem volt nála szépségesebb, sem bölcsebb, sem járatosabb a dalban meg a varázslásban. Azt beszélik, hogy a valák odahagyták munkájukat, a madarak Valinorban fölhagytak a csicsergéssel, Valmar harangjai nem kondultak, s még a szökőkutak csobogása is elállt, amikor a fények összevegyülésekor Melian dalra fakadt Lórimban. Fülemülék röpdöstek a nyomában, s ő tanította dalra őket; s a nagy fák mély árnyékát kedvelte. Magának Yavannának volt ő rokona a világ teremtése előtt; s amikor a quendek fölébredtek Cuiviénen vizei mellett, akkor kelt át Valinorból a Földre, s a hajnal beköszönte előtt megtöltötte Középfölde csöndjét a maga meg a madarai hangjával.

Nos, hogy útjuk a végéhez közeledett, így beszélik, a telerek hosszasan elidőztek Kelet-Beleriandban, a Gelion folyón túl; s akkoriban sokan a noldák közül nyugaton éltek, azokban az erdőkben, amelyek később a Neldoreth meg a Region nevet kapták. Elwe, a telerek ura gyakran kelt át a hatalmas erdőségeken, hogy felkeresse a barátját, Finwét, a noldák között; s egy ilyen alkalomkor eljutott Nan Elmoth csillagfényes erdejébe, s hirtelen meghallotta a fülemülék énekét. Ekkor varázslat szállott rá, és mozdulatlanul állt; s a lómelindi énekénél is erősebben hallotta Melian hangját, amely csodálatot és vágyat ébresztett a szívében. Teljesen megfeledkezett népéről és minden céljáról, követte a madarakat Nan Elmoth szívébe, és nyoma veszett. Végül egy csillagfényes tisztásra ért, és ott állt Melian; s ő a sötétségből nézett a maiára, akinek Aman fénye tündökölt az arcán.

Melian nem szólt; ám Elwe szívét szerelem töltötte el, odament a lányhoz, megfogta a kezét, s varázslat szállt ekkor rájuk, így hát mozdulatlanul álltak ott, míg odafönt a körbeforgó csillagok hosszú éveket számláltak, s Nan Elmoth fái sudár-sötétté növekedtek, mielőtt ők megszólaltak volna.

Így hát Elwét hiába kereste a népe, s Olwe lett a király, s vezette őket, ahogyan később mesélték. Elwe Singollo soha többé nem kelt át a tengeren Valinorba, amíg csak élt; s nem tért vissza Melian sem, amíg kettőjük hatalma tartott; ám tőle származott a tündéknek és az embereknek az a törzse, amelynek ősei az ainuk, akik Ilúvatarral voltak még Ea teremtése előtt. Később Elwéből nagy király lett, az ő elda népe lakta egész Beleriandot; sindáknak hívták őket, szürke-tündéknek, a Félhomály tündéinek, őt pedig Szürkeköpenyes Királynak, Elu Thingolnak annak a földnek a nyelvén. És Melian volt az ő királynéja, Középfölde legbölcsebb teremtménye, s rejtett csarnokai Menegrothban, az Ezer Barlangban álltak, Doriath földjén. Nagy hatalmat adott Melian Thingolnak, aki maga is hatalmas volt az eldák között, hiszen a sindák közül egyedül ő látta a tulajdon szemével a Fákat virágzásuk idején, s bár az úmanyák királya volt, mégsem a moriquendek között tartották számon, hanem a fény-tündék között, akik nagy hatalommal bírtak Középföldén. És Thingol és Melian szerelméből született a világra a legeslegszebb Ilúvatar valamennyi Gyermeke közül, aki valaha is élt vagy élni fog.