Holdleány-szonett

Végtelen útján a Holdleány táncol
a Föld körül örök keringőt járva,
közelít-elszalad: szeszélyes vándor;
sok csillag termébe mind visszavárja.
Árny mögé elbújva kacéran kacsint
s elfordul félve a szégyenlőst játszva,
csillogó gyertyaként ragyog, majd megint
éj-haját fésüli tündér arcába.
Mezőket világít napfény tükrével,
ezüsttel vértez fel csalóka hidat,
durcásan ásít, ha eljön a reggel,
égszínű álma egy éjszakát sirat.
Ott alszom veled, míg vakít a napfény;
s felkelek táncodra, ha leszáll az éj.

Isilwendeo laire

I anda tieryasse Isilwende
oiale lilta hwinyala os-Ambar,
ahyala telcontar lesta san tule:
lin-eleni minna mardi entultar.
Nurta cana lómin tihta lalála
quere inyello ve wendi caurea
sile ve tinda lícuma ar fanta
lómi-finderyanen elda-antorya.
Calya i nandar Anar-cenirilden
hape telpenen i neneo yanta
pengala hace íre arin tule
naina lóme luin olorerya.
Ni lorna as-elye tenn' Anar sile
liltal ar cuivan íre lóme tule.