fbpx
 
 

Szerelem Középföldén 2.

Szerelem Középföldén 2.

Az előző részben olyan párokról írtam, akik kitartottak egymás mellett, és egymás mellett maradtak, minden nehézség ellenére is. Ezzel szemben most olyanokról írnék, akik saját maguk elhatározásából váltak szét, vagy a külső körülmények kényszeríttették őket erre. Az írásom során áttekinteném ennek okát, és ha lehet, a következményekre is kitérek.

Valinorból indulnék el, hiszen azt gondolnánk, hogy a tündéknél nemeslelkűségük miatt nem fordulhat elő szerencsétlenül végződött kapcsolat. Sajnos ez nem így van. Az első szétválás, amiről tudunk, a pár tagjainak önhibáján kívül következik be: Finwe és Míriel boldogságának a nő halála vet véget. Míriel ugyanis belehal Fëanor szülésébe, Finwe pedig mély gyászba borul, és az Áldott Birodalomban egyedül ő nem boldog. A valák nem kívánják, hogy bárki is boldogtalan legyen, ezért Finwe másodszor is megnősül, a vanya Indist veszi el feleségül, ami később konfliktusok forrása lesz. Most viszont a király távozik az élők sorából- Melkor megöli, amikor Finwe fiának, Fëanornak a műveit védi. Finwe a fiával tartott, amikor azt száműzték, mert kardot fogott a féltestvérére. Nem valószínű, hogy Indis vele tartott volna. Az apa szeretete fia iránt tehát erősebbnek bizonyult a felesége iránt érzett szerelemnél, ráadásul a birtoklási vágy okozta Finwe vesztét is: ha nem marad ott őrizni a szilmarilokat, Melkor nem ölhette volna meg.
Sajnálatos módon Fëanor házassága sem igazán mondható boldognak, olyan szinten nem, hogy végül a saját apósa is dühös lesz rá. Noha Nerdanel hét fiút szül Fëanornak, a férfinak egy idő után máson sem jár az esze, csak a művein, és olyannyira büszke lesz saját műveire, hogy végül a felesége elhagyja őt. Nerdanel édesapja, Mahtan tanítja meg Fëanort a kovácsmesterségre, azonban ezt a tudást- Melkor befolyása miatt- Fëanor rosszra használja fel: fegyvereket kezd gyártani, és egyre féltékenyebb és gőgösebb lesz saját tudására, műveire, és apja szeretetét is kizárólagosan akarja birtokolni. Fiai közül csak Curufin nősül meg, de erről a kapcsolatról nem sok mindent tudunk. Valószínűleg ez se lehetett boldog házasság, ráadásul Curufint a saját gyermeke is megtagadja tettei miatt.
Sajnos vannak olyan kapcsolatok is, ahol bár a felek kölcsönösen szerették és tisztelték egymást, mégis megszakadtak. Az egyik ilyen Finrod és Amarie szerelme. Mint tudjuk, Finrod nolda volt, Amarie pedig vanya. Finrod Fëanor lázadást követően elment Középföldére, így, noha nem vett részt a Testvérmészárlásban (legalábbis A szilmarilokban testvére szavai alapján erre következtehetünk), mégis rajta is beteljesült Mandos jóslata: Középföldén lelte halálát. Igaz, hősies tettével (Berent védte a Sauron által rájuk küldött farkas ellenében), hozzásegítette Lúthient és Berent szerelmük beteljesedéshez, és ezáltal születhetett meg Elwing, aki férje, Eärendil oldalán kért segítséget a valáktól, amikor Középföldét a végleges pusztulás fenyegette. A Professzor viszont igazságot szolgáltat neki, a legragyogóbb nolda hősök egyikének: Mandos csarnokából kikerülve ismét Amanban látjuk viszont, amint apjával járja az Áldott Birodalom vidékeit.
Középföldén talán a legrégebbi társkapcsolat Melian és Thingol házassága. Melian maia, Thingol sinda. Melian Thingol kedvéért olyan alakot ölt, hogy Középföldén létezni tudjon, és gyakorolja hatalmát is: otthonuk köré bűvös övet von, amin gonosz át nem hatol. (Azt lehet mondani, hogy ők ketten Galadriel és Celeborn előképének számítanak, csak nem rendelkeznek olyan vészterhes múlttal, mint Galadrielék.) Úgy vélem, ők gondolatilag is közösséget alkotnak, és meghallgatják egymás véleményét, egészen addig a pontig, míg Beren be nem lép Doriathba. Beren Lúthient szeretné, Thingolban pedig felizzik a gőg, és nem mint lányát féltő, hanem mint gőgös apa lép fel: Berent nem tartja méltónak Lúthienhez. Mint tudjuk, a végzet ellen hiába küzd, és mivel Beren teljesíti a feltételét, kénytelen őt vejének elfogadni. Igazán tragikus lépése az, amikor nem hallgat nála jóval bölcsebb és nagyobb tudású feleségére, és birtokolni akarja a szilmarilt – ezzel saját halálát, és közvetve Doriath pusztulását okozva.
A doriathi történek közé tartozhat Húrin gyermekeinek története is, a legtragikusabb az összes közül. Húrint fogságba ejti Melkor, eltorzítja gondolkodást, de nem töri meg. Felesége bujdosni kényszerül, a gyermekeivel együtt. Túrint befogadják Doriathban, később Nargothrondba kerül, ahol Finduilas, a király leánya belészeret, de Túrin rossz döntése következtében elhagyja a lányt, és későn indul a megmentésére. Melkor gazsága folytán Nienor, Túrin húga elveszíti emlékezetét, Túrin pedig nem is sejti, ki a lány, így eshet meg, hogy feleségül veszi. Amikor kiderül a tragikus tévedés, Nienor Níniel a vízbe veti magát, Túrin Turambar pedig a kardjába dől. Szüleik a gyermekeik halálát jelző sírkő mellett találkoznak ismét. Túrin tragédiáját egyfelől Melkor átka, másfelől pedig saját jelleme okozza- indulatos, hirtelen haragú, ráadásul nem bízik abban, hogy a véletlenül megölt Saeros hálának kapcsán Thingol méltányosan járna el vele szemben. Túlságosan büszke és meggondolatlan.
Az első kor másik tragikus története Eöl és Aredhel házassága. Ezt a kapcsolatot nem nevezném szerelmi kapcsolatnak, mivel Eöl az eltévedt Aredhelt varázslattal csalja magához és veszi feleségül. Ráadásul teler, és mivel hiányzik belőle az a bölcsesség, ami Celebornból, gyűlöli a nolda Aredhelt. Szabályszerűen rabságban tartja a lányt: nem engedi neki, hogy szabadon járhasson- kelhessen, anyanyelve használatát is megtiltja számára. Igaz, hogy Aredhel családja sajnos tényleg részt vett a testvérmészárlásban, de ők azt hitték, hogy a telerek bántják a noldákat, és sajátjaikat próbálták védeni, tehát tévedés áldozatai lettek. Sajnos Eöl nem volt annyira bölcs, hogy ezt felmérje, és ennek szellemében járjon el. Amikor megszületik Maeglin, akit a Professzor „a testvérmészárlás romlott gyümölcsének” nevez, Eöl viselkedése nem sokat változik: szinte birtokaként kezeli feleségét és fiát, ezzel okozva saját vesztét (is). Aredhel titokban mesél Gondolinról Maeglinnek, és elhatározzák, hogy megszöknek. Ez sikerül is nekik, de sajnos Eöl követi őket, úgy, hogy ők nem tudnak róla. Eölben iszonyatos gyűlölet él egyfelől a noldák iránt, másfelől azokkal szemben, akik ellene szegülnek. Így eshetett meg, hogy saját fiát is meg akarta gyilkolni Gondolinban, a király színe előtt. Aredhel elébe ugrott a lándzsának, ami mérgezett volt, erről viszont senki nem tudott. Halálát Turgon azzal bosszulta meg, hogy letaszítatta Eölt egy szikláról, amit Maeglin végignézett. El lehet képzelni, ez milyen hatással lehetett rá… Miként apja, Maeglin se bírta elviselni, hogy ellenszegüljenek akaratának. Amikor beleszeretett Idrilbe, Turgon leányába, az nem viszonozta a férfi érzelmeit, hanem Turgont, a birodalomba érkezett embert választotta. Maeglin részint ennek hatására árulta el Melkornak Gondolin pontos helyét, és a csat alatt megpróbálta elhurcolni a lányt, de Tuor, Idril halandó férje szerencsére közbelépett. Maeglin éppúgy végezte, mint az apja: őt is lelökték egy szikláról. (Tuort éppúgy a Végzet, vagy a valák akarata küldi Gondolinba, mint Berent, csak Turgon itt nem tanúsít olyan heves ellenállást, mint Thingol. Nehezen is tehetné, mert, mint kiderül, Tuor által maga Ulmo szól a királyhoz).
Tuor és Idril gyermeke, Eärendil Lúthien leszármazottját, Elwinget vette feleségül. Ők ketten önakaratukból szakadtak el egy időre egymástól: Eärendil ugyanis Valinort kereste, de közben Fëanor addig életben maradt fiai rátámadtak Gondolin és Doriath túlélőire, hogy esküjük értelmében megkaparintsák a szilmarilt. Ez azonban nem következett be, mert Elwing a vízbe vetet magát, de Ulmo megmentette őt, elvezette férjéhez, és az Elwingnél lévő szilmaril segítségével eljutottak Valinorba. Tehát az ő kapcsolatuk nem végződött tragikusan.

A másodkorban nem találtam arra való utalást, hogy tündék szerelme tragédiával végződött volna, viszont az emberi kapcsolatokról ez nem mondható el. Az Erendis és a tengerész asszonya lényegében azt mondja el, hogy változik egy szerelem a lehető legádázabb gyűlöletté, ha mindkét fél ostoba módon ragaszkodik a saját elképzeléshez, gőgjéhez. Sajnos ennek a gyűlöletnek és hidegségnek emléke az utódokra is átöröklődik: Tar-Ancalime királynő képtelen normálisan együtt élni bárkivel is, és egész egyszerűen férfigyűlölő lesz. A harmadik megalázó kapcsolat is jellemzően númenori: Ar-Pharazon király erővel veszi el Tar-Mírielt, aki hajszálon múlik, hogy nem éli túl Númenor végromlását. Ar-Pharazon, feleségével ellentétben, teljesen elfordul a valáktól, mivel Sauron befolyása alá kerül. Megostromolja Valinort, hogy örökké élhessen, ami természetesen nem sikerül neki, azt viszont eléri, hogy a Világ meggörbül, és Númenor elsüllyed.

A harmadkor szomorú története Nimrodel és Amroth regéje. Amroth kilétét illetően több verzió is van: az egyik szerint Galadriel fia, a másik szerint sinda herceg, Lórien ura. Nimrodel csak akkor menne hozzá feleségül, ha átvinné őt Valinorba. Amroth fel is száll a hajóra, Nimrodel viszont lekési a hajó indulását. Amroth kiúszna a partra Nimrodelhez, de rról, hogy ez sikerül-e neki, vagy hogy mi lesz a pár sorsa, nem tudunk. Annyi biztos, hogy nem látják őket többé Középföldén. Reménykedjünk tehát, hogy végül mégiscsak felszálltak egy másik hajóra, ami átvitte őket Valinorba, és ott nagyon boldogan élnek.

Meg lehet kérdezni, hogy miért is soroltam fel ezeket a sokszor tragédiával végződő kapcsolatokat. Első megfontolásom az volt, hogy a köztudatban leginkább a boldog kapcsolatok élnek, és szerettem volna megmutatni, hogy sajnos sokszor van árnyoldala egy kapcsolatnak is, és ha a felek nem tudják legyőzni önmagukban a gőgöt, a büszkeséget, vagy akár nem tudnak felhagyni szenvedélyükkel, az szükségképpen a párkapcsolat teljes tönkremenéséhez, ha ugyan nem tragédiához vezet. A következő részben sokkal pozitívabb kimenetelű kapcsolatokat fogok vizsgálni.

Utoljára frissítve: szerda, 28 augusztus 2019 11:40

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére