Gondolatok

Panniii írta: Én nagyon félek a tűktől meg a szúrásoktól... (főleg amióta volt időszak kiskoromban hogy hetente jártunk vérvételre a szívzörejem meg a pajzsmirigyem miatt)
Tisztelem azokat akik vért adnak de én képtelen lennék hagyni hogy szúrkáljanak.

Hát Én szintén... Ráadásul azt hiszem csak 50 kiló fölött lehet vért adni, Én meg nem vagyok annyi. Sőt, még azt is hallottam, hogy akinek tetoválása van, az nem adhat vért, bár nem tudom, hogy ez igaz-e...

Rabyn írta: Én mennék Vért adni de sajnos nem adhatok. Nem vagyok elég súlyos és nem jó a vérem:/

Én már kétszer szerettem volna adni, de nekem meg a korom nincs meg

Én nagyon félek a tűktől meg a szúrásoktól... (főleg amióta volt időszak kiskoromban hogy hetente jártunk vérvételre a szívzörejem meg a pajzsmirigyem miatt)
Tisztelem azokat akik vért adnak de én képtelen lennék hagyni hogy szúrkáljanak.

Én mennék Vért adni de sajnos nem adhatok. Nem vagyok elég súlyos és nem jó a vérem:/

Panniii írta: A halálom esetén pedig talán új életet adhatok valakinek a szerveimmel... Így talán értelmet nyerhetne a halálom, és azzal, hogy az én időm lejárt még tehetnék utoljára valamit másokért, elvégre nekem akkor és ott már nem számítana. És így talán a családomnak is valamivel könnyebb lenne elviselni az elvesztésemet, mert tudnák, hogy ha nem is tovább élek másokban, de legalább volt értelme vagy haszna az elkerülhetetlennek... Ráadásul ha a halálom után segíthetek valakinek, akkor miért ne tenném meg?

Ezzel én is max egyetértek.

Találzam egy érdekes dolgot:
forum.index.hu/Article/showArticle?na_st...&t=9084338&na_order=
Ez a topic arról szól h: Jó ég! Tolkien náci lenne?

Remzy_mama/Eldawen írta: .

Szerintem ezt nem csak érzelmi, hanem racionális alapon is át kell gondolni, hisz ha neked lesz bármi bajod, azért nem halhatsz meg, mert előtte önfeláldozó módon lemondtál erről-arról. Ezért sem engedik meg az ilyeneket, csak családtagoknak. Hisz ha belegondolsz, most aki a legjobb barátod, az lehet, hogy jövőre a legnagyobb ellenséged lesz és akkor már a fél veséd nem kérheted vissza tőle.

Nos én pontosan ezért írtam, hogy csak 4 olyan barátom van, akiknek a kedvéért vállalnék ilyesmit. Őket és a páromat tisztelem és szeretem annyira, hogy még ha később nézetkülönbségeink támadnak akkor sem bánnám meg a döntésem, mert tudnám, hogy helyesen cselekedtem.

A halálom esetén pedig talán új életet adhatok valakinek a szerveimmel... Így talán értelmet nyerhetne a halálom, és azzal, hogy az én időm lejárt még tehetnék utoljára valamit másokért, elvégre nekem akkor és ott már nem számítana. És így talán a családomnak is valamivel könnyebb lenne elviselni az elvesztésemet, mert tudnák, hogy ha nem is tovább élek másokban, de legalább volt értelme vagy haszna az elkerülhetetlennek... Ráadásul ha a halálom után segíthetek valakinek, akkor miért ne tenném meg?

A családomért bármikor, akár az életemet is feláldoznám. A barátaimnak is juttatnék a szerveimből, ha kéne, és a szerelmemnek is (ha lenne). De nem szeretném, ha halálom után felajánlanák bármimet is, mert én ismerni akarom azt, akin segítek...

Gondolkoztam én is rajta.
A gyermekeimért akár a szívemet is feláldoznám percnyi gondolkodás nélkül. A többiekért az életemet nem, de ami nekem hosszú távon kárt nem okozna, azt igen. Vér, vese, májrész... Azt hiszem talán még az apám az a személy, akiért bármikor bármit.

Szerintem ezt nem csak érzelmi, hanem racionális alapon is át kell gondolni, hisz ha neked lesz bármi bajod, azért nem halhatsz meg, mert előtte önfeláldozó módon lemondtál erről-arról. Ezért sem engedik meg az ilyeneket, csak családtagoknak. Hisz ha belegondolsz, most aki a legjobb barátod, az lehet, hogy jövőre a legnagyobb ellenséged lesz és akkor már a fél veséd nem kérheted vissza tőle.

Kiért adnád az életedet? A fél veséd, májad?

Azért akit mindennél jobban szeretek, gondolkodás nélkül. Elvégre mit ér az élet, ha nem segítünk legalább azokon, akiket szeretünk?

A rendszeres véradásig jutottam. Soxor a Heim Pál gyermekkórházba mentünk néhány kollégámmal.

Remzy_mama/Eldawen írta: Most, hogy naponta nézem szegény Rebekát a beteg májával eszembe jutott egy kérdés.

Kiért adnád az életedet? A fél veséd, májad?

A csládomért, a páromért, egy nagyon kedves barátomért, és a három legdrágább barátnőmért gondolkodás nélkül...

Rajtuk kívül élethelyzettől függ, mert ha a segítségemmel megmenthetem valaki életét valószínüleg megtenném, azt pedig magam kértem a szüleimtől, hogy ha bármi történik velem ajánlják fel a szerveimet...

A családom bármelyik tagjáért. És van pár barátom akiért szintén. nem nem mondom meg kik azok:)

Most, hogy naponta nézem szegény Rebekát a beteg májával eszembe jutott egy kérdés.

Kiért adnád az életedet? A fél veséd, májad?

Gyűjti itt valaki a LOTR Trading Card Game nevű cserélgetős kártyát?
Ha van valaki, az legyen szíves írjon nekem privit. Köszi

Én egy darabig minden évben megfogadtam valamit, de már leszoktam róla. mert sosem teljesítettem belőle semmit. Amit az év elején fogadásra érdemesnek tartottam, az két hónap múlva már egyáltalán nem tűnt fontosnak. Hát igen... Én ilyen kis csapongós voltam/vagyok...

Én a magam részéről nem fogadtam meg semmit, mert ha meg akarok tenni valamit,azt nem a fogadásért teszem. Nekiugrok, (term.bazinagy lelkesedéssel, ) aztán vagy összejön vagy nem. Az sztem nem attól függ hogy megfogadtam .

telcontar írta:

olorin.papa írta: Nem szeretek nagyon előre tervezni, mert álltalában nem sikerűl úgy ahogyan akartam...
Régen ha kérdezték, hogy mi leszek ha nagy leszek, mindig azt mondtam, hogy a végén meghalok, közötte meg nem tudom

És most mit mondasz?

A végén meghalok közötte meg *vállatvon* nem tudom

telcontar írta:

olorin.papa írta: Nem szeretek nagyon előre tervezni, mert álltalában nem sikerűl úgy ahogyan akartam...
Régen ha kérdezték, hogy mi leszek ha nagy leszek, mindig azt mondtam, hogy a végén meghalok, közötte meg nem tudom

És most mit mondasz?

Hogy még nincs vége...

A fogadalmakkal az a baj, hogy ha túlfogadod magad, akkor letör a sikertelenség, ha meg alulfogadod magad, akkor csak legyintesz, hogy ez könnyű volt. Olyat kell szerintem mindig megfiogadni, amit nagyon szeretnél, de egy kis plusz energia kell ahhoz, hogy el is tudd végezni. No ezt adja meg szerintem, ha fennen hangoztatod, amit megfogadál. Az olyan ciki, ha sokan tudják, és mégse teszed meg.

Nem voltam zavaros? :quasi:

olorin.papa írta: Nem szeretek nagyon előre tervezni, mert álltalában nem sikerűl úgy ahogyan akartam...
Régen ha kérdezték, hogy mi leszek ha nagy leszek, mindig azt mondtam, hogy a végén meghalok, közötte meg nem tudom

És most mit mondasz?

Nem szeretek nagyon előre tervezni, mert álltalában nem sikerűl úgy ahogyan akartam...
Régen ha kérdezték, hogy mi leszek ha nagy leszek, mindig azt mondtam, hogy a végén meghalok, közötte meg nem tudom

A fogadalmak hatnak, HA valakit motivál a saját magának adott szava. Lehet, hogy nem teljesül a kitűzött célod, de ha a fogadalmad miatt többet teszel meg érte, nagyobb az esélye, hogy összejön. Lehet, hogy ha nem is történik meg, amit akarsz, megtörténik más, ami jó dolog, pont azért, mert tettl érte.
Én azért nem teszek újévi fogadalmat, mert anélkül is megteszek minden tőlem telhetőt a céljaimért, amelyeket elég világosan megfogalmaztam.
Vannak terveim, amelyek nem sikerültek és vannak, amelyek sokkal jobban, mint gondoltam volna. A tervezés tehát fontos, ha valaki ezt az újévhez köti, akkor lehet jó a fogadalom intézménye.

olorin.papa írta: Viccet félretéve, nem hiszek benne

Ami azt illeti, igazából én sem. Amit meg szeretnék/kell csinálni, azt úgyis elvégzem többé-kevésbé sikerrel, vagy legalábbis remélem. [size=9:1wcjobe0](na, ez most jó egoitsa lett )[/size]

Én szeretnék megfogadni dolgokat, de soha nem jut eszembe semmi.

Én szoktam és szeretek is újévi fogadalmakat tenni. Először néhány olyat amit be is tudok tartani (hogy biztosan legyen sikerélményem az évben )
Utána pedig jöhetnek az álmok és vágyak amiket azért jó megfogadni, mert így van mibe kapaszkodni ha már lankadna az erő és a kitartás. Mert olyankor eszembe jut hogyha saját magamnak, saját magamért nem tudom megetnni azzal magam csapom be. Szóval ott a fogódzó amibe egész évben kapaszkodhatok...

Tehét nem hiszem abban, hogy meg tudod csinálni amit megfogadsz.

Én minden évben megfogadom, hogy nem fogadok meg semmit...
Viccet félretéve, nem hiszek benne

Én minden évben megfogadok valamit, de általában nem tartom be. Ez amiatt is van, mert olyan dolgokat szoktam megfogadni amihez szerencse kell... Bár az ezévihez inkább kitartás.

Illuin írta:

Theala Vandron írta: Állítólag az, hogy smucig. Tegyük hozzá, ezt egy skót levelezőtársam mondta... icon_biggrin.gif Érdekes lenne tudni, a magyarokról milyen sztereotípiái vannak a többi népnek.

Ebben a témábajn két könyvet tudnék ajánlani:
Milyen nép a magyar?
Miért nem bírják a magyarokat?
Mindkettő a Pannonica Kiadó könyve, az első a 168 Óra egyik fórumának vitáját foglalja össze, a második pedig egy londoni cég(Oval Books) kiadványának fordítása.

Köszönöm, amint lesz egy kicsi szabadidőm, el fogom olvasni.

Boldog új évet kívánok mindenkinek! Lenne egy kérdésem: ti mit gondoltok az újévi fogadalomtételről?

Soli írta: Ehhez viszont nem elég a szegény parasztlegénynek két müszakot válalni... egyébként is élet-halál harc megy a meló helyekért.... igenis felső körökben kell megmozdulnia valaminek Sajnos hogy ezt nem látják az ország "nagyjai"

Szerintem az agyakban van szükség a változásra, minden családban, hogy a szemellenzők lehulljanak.

De nemcsak itthon, külföldön is, hogy a magyarról ne csak a gulyás, a pálinka + a puszta ... jelenjen meg. Nem szeretem a menedzsel szót, de tartalmát tekintve erről van szó .