Gondolatok

Felagund írta:

Alison West írta: De szerintem ha valaki korán szül, pl. 20-22 évesen, az pont akkor lesz olyan korban, hogy éppen elkezdheti építeni a karrierjét, és még egyáltalán nem öreg hozzá. Szerintem..

Igen, de az meg az oktatásból esik ki, és az hosszabb távon rosszabb...

Talán de egy nőnek sok esetben sajnos döntenie kell, hogy a karreirt, vagy a xcsaládot válsztja. (pl: anyukám) nehéz kérdés, de számomra talán a család a legfontosabb, de a legjobb lenne természetesen a kettőt egyszerre. Ugyanakkor ha valaki meg tudja oldani, akkor lehet tanulni a gyermek mellett is, és amikor kicsit nagyobb lesz, akkor már lesz ideje a munkára, és mellette talán nyugodtabban fog törődni a gyerekkel is. mert anyu például 6 éve van otthon a gyerekekkel, és az se jó hogy nem tud kimozdulni. 8nincs jogosítványa és vidéken lakunk) ő már nagyon szeretne dolgozni, vagy legalábbis aktívan részt venni valamiben.

Nos nálunk anyuék kipróbálták mindkét lehetőéget. vagyis engem 23 évesen hozott világra, és a munka mellett bizony elvitt moziba, színházba, vagy sétálni valahova. Rengeteget kirándultunk és sokat beszélgettek velem. Viszont mint egyke gyerek természetesen annak rendje és módja szerint el is kényeztetett.
11 év múlva megszületett a kishugom, akit nagyon nehezen tudtam elfogadni, mert az addigi kányelmes egyke életemnek azonnal vége szakadt. Nehezen toleráltam, hogy anya már nemcsak velem foglalkozik, ráadásul a terhesség alatt kiderült, hogy csontritkulása van, méghozzá úgy, hogy combnyaktörése volt, és a hugommal együtt tanult újra járni. Mellékesen cukorbeteg is, és így nehezen tudott mindkettőnkel foglalkozni, és hát a hugom nyílván előnyt élvezett a szoptatás és egyebek miatt. De pár év múlva rendeződött a helyzet.
Aztán 4 évvel a hugom születése után egy öcsém is született, de vele már egészen más volt a helyzet. Anya egészséges volt, sea a hugom sem én nem bántuk, hogy lesz még egy testvérünk. A hugomnak volt játszótársa, nekem meg kicsit olyan már mintha a fiam volna, elvégre korban lehetne is, és sokkal fekészültebben veszem amajd az anyaságot, mint a ki nem látott még gyermeket felnőni. Remélem.

Nálunk egyébként remekül megjelenik az eltérőek a gyerekek kijelentés. én csendes, nyugodt gyerek voltam aki imádott magában játszani. A hugom már sokkal mozgékonyabb, erősebb akaratú és érzékenyebb. Az öcsémet pedig akár Belzebubnak is keresztelhették volna. Olyan örökmozgó, erős akaratú és céltudatos. Mindig tudja kit mivel vegyen le a lábáról.
Persze anyuék pont fordítva szerették volna, vagyis minél idősebbek, annál nyugisabb a ygerek, de aztán megfordult a sorrend.
Én inkább fiatalon szülnék, hogy minél inkább úgy nevelhessem, mint amit a szüleimtől is szeretnék.

Alison West írta: De szerintem ha valaki korán szül, pl. 20-22 évesen, az pont akkor lesz olyan korban, hogy éppen elkezdheti építeni a karrierjét, és még egyáltalán nem öreg hozzá. Szerintem..

Igen, de az meg az oktatásból esik ki, és az hosszabb távon rosszabb...

Régen, igen felnevelték a sok gyereket is, de sokkal kisebbek voltak az elvárások, és az igények is, nem csak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is.

Régi mondás: A nő két dologban képes mindenre: ha gyereket akar, vagy ha nem!
Sajnos ez így van.

Alyr Arkhon írta:

Kincső (Thilanna) írta: És érdekes, régen a sokgyereket is felnevelték szeretetben, és nem rakták ki a kuka mellé

És munkában, ezt ne feledjük.
A vidéki családoknál elkellett a dolgos kéz bőven.

Manapság mrg már olyan pici lakásokban laknak az emberek, hogy el sem férnének 6-7-8 vagy mégtöbb gyerekkel...
Meg a karrier, ami még leköti őket. De szerintem ha valaki korán szül, pl. 20-22 évesen, az pont akkor lesz olyan korban, hogy éppen elkezdheti építeni a karrierjét, és még egyáltalán nem öreg hozzá. Szerintem..

Remzy_mama/Eldawen írta:

Kincső (Thilanna) írta: És érdekes, régen a sokgyereket is felnevelték szeretetben, és nem rakták ki a kuka mellé

Hát ez az. Most meg állíndóan azt halljuk a hírekben, hogy pöcegödörbe dobta, leszúrta ... az újszülött gyereket. :rmad2:

Ez engem is nagyon felháborít...nem tudom megérteni az ilyet (nem is igazán akarom)...ha nem akarja a gyereket akkor ne szülje meg vagy előbb gondolkodjon és csak aztán cselekedjen. Ennyire nem lehet egy nő kétségbeesett (vagy inkább kegyetlen) hogy a saját kisbabáját megölje... ezt csak egy elmeháborodott képes megtenni...

Kincső (Thilanna) írta: És érdekes, régen a sokgyereket is felnevelték szeretetben, és nem rakták ki a kuka mellé

Hát ez az. Most meg állíndóan azt halljuk a hírekben, hogy pöcegödörbe dobta, leszúrta ... az újszülött gyereket. :rmad2:

Alyr Arkhon írta: Te perpillanat nem is vagy szingli...

No nem is szeretnék az lenni , de a jelenség hasonló, az én esetemben legalábbis sokáig úgy tűnt.

Konkrétan senkire, csak általánoságban. Még csak nem is Mo-n, a világra jellemző a tendencia.
Különben a klasszikus szingli, gazdag, egyedül él és nem is vágyik tartós kapcsolatra. Fél elkötelezni magát.

Remzy_mama/Eldawen írta: És egyre több a szingli, aki soha nem akar szülni, mert nagyon kényelmesen él és különben is ez a divat...
Hát azért ez döbbenet :triste:

Remélem, nem rám gondoltál... :confused2:
(szimplán csak későn érő típus vagyok)

: ))
Én akkor is szeretnék legalább 2-3 gyereket ha nem lesz hozzá férj. Ergo egyedül is felnevelném őket. Vannak szüleim két tesóm akik tudnak majd segíteni (remélem) ha mással nem azzal, hogy vigyáznak a porontyra ha mondjuk olyan helyre kell mennem ahova nem vihetem. Nekem nagyon tetszik az, hogy mostanában egyre több apukát látok gyerekkel az utcán. Magára köti (van ez a kendő ami olyasmi mint a kenguru de mégis jobb) Engem apa nemegyszer elhagyott itt ott, de mindig megtaláltam:) Aztán olyan 6-7 éves koromtól én figyeltem a kicsikre, hogy ne hagyjuk el őket.
Persze egy kétéves gyerekre nem olyan könnyű figyelni, főleg ha olyan mint Dru kislánya:))
Én azt nem szeretem amikor a hangosba olyat mondanak, hogy x-y anyuka/apuka keresi gyerekét. Vagy csíkos nadrágos hároméves kisfiu várja anyukáját... három évesen azért már illik tudni a saját nevét a gyereknek.))
Egyébként anyukám is úgy van vele, hogy mindig volt ideje ránk, sőt ha beszélgetni akarunk vele akkor most is van. És ez jóóóó!!

És egyre több a szingli, aki soha nem akar szülni, mert nagyon kényelmesen él és különben is ez a divat...
Hát azért ez döbbenet :triste:

Remzy_mama/Eldawen írta: Kicsit szarkasztikus kérdés:
Akkor ne szüljenek a szegények? :confused2:

Őszintén szólva... Inkább ne, minthogy az legyen a gyerek sorsa, hogy megszüli a nő aztán kirakja a kuka melél, mert nem tudja eltartani... Merthogy ugye hallottunk már ilyenről is... :down: :rmad2: :dead:

Alyr Arkhon írta: Szerintem, legalábbis tendenciálisan nem.
Az ok - szintén szvsz - ugyanaz ami miatt kevés gyereket vállalnak. Egyre hosszabb idő kiépíteni azt az életszínvonalat, amit a szülő el akar érni, hogy a gyerekét bátran beleszülje.

Na ja, ez a másik fele...

Alyr Arkhon írta: Egyre hosszabb idő kiépíteni azt az életszínvonalat, amit a szülő el akar érni, hogy a gyerekét bátran beleszülje.

De akkor a mai gazdasági helyzetet tekintve ki fog halni az ország.
Kicsit szarkasztikus kérdés:
Akkor ne szüljenek a szegények? :confused2:

Dru írta: Próbálkozz meg egyszer az én lányommal.
Garantáltan "vicces" bújócskázós vásárlásokat képes produkálni.
Amúgy szvsz minden gyerek más és más, mindenkinél más működik, s máshogy reagál bizonyos helyzetekben. Korántsem biztos, h. az én kicsit hisztis, élénk, hipergyors és nagyon huncut lánykámnál beválnának a te gyermeknevelési praktikáid.

Nem tudom ismered-e a 2gyerekemet, de ha igen, gondolod, hogy nem volt egy sétagalopp. Mindig tudták, ha játszótér, kirándulás stb. lehet rohanni... amíg látom, de ha vásárlás egyebek, akkor nem. Szerintem minden gyerekkel meg lehet beszélni. És ha egészen kicsi korától szoktatod (velem már születésüktől fogva mindenhova jöttek, közben építkeztünk és rohangáltunk oda is meg anyagért is) akkor megszokja, mikor, hol hogyan kell viselkedni. Itt is a fő szó: türelem...

Dru írta: Próbálkozz meg egyszer az én lányommal.
Garantáltan "vicces" bújócskázós vásárlásokat képes produkálni.
Amúgy szvsz minden gyerek más és más, mindenkinél más működik, s máshogy reagál bizonyos helyzetekben. Korántsem biztos, h. az én kicsit hisztis, élénk, hipergyors és nagyon huncut lánykámnál beválnának a te gyermeknevelési praktikáid.

Természetesen ez a kisgyerek alkatától, természetétől függ, hogy hogy kell nevelni... Vannak örökmozgó gyerekek, meg vannak nyugisabb típusok is, mindenkihez más kell... Közhelyesen: nincs két egyforma ember.

Remzy_mama/Eldawen írta:
Soha nem bíztam senkire a gyerekeimet, mindig velük mentem mindenhova, mégsem sikerült elhagynom őket soha. Még a férjem se tudott segíteni, ugyanis minden hétvégén dolgozott. Pedig 2 igencsak hipermobilis és hiperaktív gyermekem van (Nem én mondom - orvos), így hát sajnos soha nem fogunk ebben a témában egyetérteni. Sőt - többször + 2 gyerekkel közlekedtem, mert a szomszéd fiúk is jöttek velünk, ugyanis nagyon jó barátok voltak. Így hát 4 gyerekre is lehet figyelni. Van 2 kezem, 2 szemem, egyik mindig rajtuk. És soha nem volt rajtuk póráz, ez meg is látszik.

Próbálkozz meg egyszer az én lányommal.
Garantáltan "vicces" bújócskázós vásárlásokat képes produkálni.
Amúgy szvsz minden gyerek más és más, mindenkinél más működik, s máshogy reagál bizonyos helyzetekben. Korántsem biztos, h. az én kicsit hisztis, élénk, hipergyors és nagyon huncut lánykámnál beválnának a te gyermeknevelési praktikáid.

Esgal írta: Azért biológiai szempontból is megfontolandó, h mikor szül valaki. Általában azt mondják, nem szerencsés harminc-akárhány körül vállalni az első gyereket - sokkal nagyobb az esélye ugyenis, hogy becsúszik valami gikszer, és nem lesz egészséges...

Igen, ezzel én is tisztában vagyok, és így nem marad más, mint a reménykedés, a lelkiismeretes vizsgálatok és a fegyelmezettség, mert kezdek kifutni az időből.

Anyukám 37 évesen szülte az Öcsömet (10 év van köztünk), és bizony láthatóan megfiatalította őket (Apukámmal együtt) a kölyök
Mindketten elmúltak 60 évesek, de tizet bátran letagadhatnak.

Dru írta: Azonban azért, mert egy ismeretlen anyuka agyvize felforr tőle, még nem fogok pórázt kötni rá.

Soha nem bíztam senkire a gyerekeimet, mindig velük mentem mindenhova, mégsem sikerült elhagynom őket soha. Még a férjem se tudott segíteni, ugyanis minden hétvégén dolgozott. Pedig 2 igencsak hipermobilis és hiperaktív gyermekem van (Nem én mondom - orvos), így hát sajnos soha nem fogunk ebben a témában egyetérteni. Sőt - többször + 2 gyerekkel közlekedtem, mert a szomszéd fiúk is jöttek velünk, ugyanis nagyon jó barátok voltak. Így hát 4 gyerekre is lehet figyelni. Van 2 kezem, 2 szemem, egyik mindig rajtuk. És soha nem volt rajtuk póráz, ez meg is látszik.

Azért biológiai szempontból is megfontolandó, h mikor szül valaki. Általában azt mondják, nem szerencsés harminc-akárhány körül vállalni az első gyereket - sokkal nagyobb az esélye ugyenis, hogy becsúszik valami gikszer, és nem lesz egészséges. Nem mondom, hogy mindig így van, ellenpélda akad bőven, de előfordulhat.
Azért sem jó, mert az idősebb szülő lehet, h hamarabb hal meg. Apámnak mondjuk az apja volt nagyon idős (40-akárhány), mikor ő született, és meghalt, mikor apám 25 éves volt. Én nem is ismertem.
Anyám 26 éves volt, mikor én születtem, szvsz ez nagyjából ideális. Azért az ember tud előtte "élni", szórakozni, bulizni, de még nincs késő.

Remzy_mama/Eldawen írta: 2. Elhagyják őket strandon, kiállításon, piacon. Megőrülök a hangosbemondótól: Kiss Karcsika keresi édesanyját, átvehető az információban

Őszintén szólva egyszer nekem majdnem így kellett megkeresnem a lányomat...ugyanis annyira utálja a vásárlást, h. minden nagyobb boltban megszökik. S mivel ő át tud mászni a ruhasorok alatt, ráadásul nagyon gyors, a vásárlás fele biztosan az ő keresgélésével telik.
Azonban azért, mert egy ismeretlen anyuka agyvize felforr tőle, még nem fogok pórázt kötni rá.

Melékesen megjegyezném, h. nem lehet mindig másra bízni és min. évente 2szer nem árt ruhát sem venni. Lehetőleg úgy, h. fel is próbálja az ember. A vásárláskor magaddal cipelt barátnő elől pedig ugyanúgy meglóg.

Alison West: Minden megoldható. Csak néhány megbízható és kedves rokon v. barát kérdése, aki vigyáz rá. Mellesleg szerepjátékozni, kártyázni, beszélgetni, sőt, Lan-partit tartani is lehet a gyerek mellett, max. néha őt is bele kell vonni a dologba. Még élvezi is.
A szórakozáshoz való kedvet inkább a fásultság, a munka miatti fáradtság és a figyelmetlen férj öli meg, nem a gyerek.

Kincső (Thilanna) írta: hogy emtétébe járkál --> örökfiatal

Egyébként mit értünk a "mikor éltél?" kérdés mögé? Mi az: "élni"? (Ha olyan amit negyvenéves kor fölött is simán lehet, gyerekek felnevelése után? )

Ritka az örökfiatal és ezért nagyon becsüld meg. Az enyém egy ideig az volt, aztán hirtelen elkezdett, nagyon öregedni.

Mikor éltél alatt azt értem, hogy ha spórolsz, akkor sehova nem mész, mert a pénz akkor nem gyűlik. Tehát szülés előtt csak a munka. Utána a gyerek melett megint nem telik másra (kivéve, ha nem átlagos a kereset a családban), aztán mire utazhatnál, szórakozhatnál, már öreg és fáradt leszel hozzá.

Icke: nagyon sok "munkába" telik kialakítani egy ilyen viszonyt, de soha nem szabad abbahagyni. Nekem az a legszebb, hogy a tizenévesekkel ellentétben az utcán nem szégyellnek velem végigmenni, sőt ők hívnak közös programokra. Sőt, ha olyanja van akár az utcán meg is ölel és nem ciki.
Én mikor éjszakás voltam és nyári szünet volt, hazajöttem aludtam :sleepy: vagy 2 órát és már jöttek is: kialudtad magad, ébredj fel. No ekkor nem elhajtottam őket, hanem felkeltem velük játszani. És rengeteg közös programunk volt mindig. Minden hétvégén állatkert, kirándulás, strand, stb... Ez sok-sok időbe telik és mint tudjuk ma ideje nincsen senkinek. Mert az idő pénz. Szerintem akinek nincs ideje a gyerekeihez az ne szüljön. Nagyon fárasztó és sose lehet beletenni egy fiókba, hogy most ne...
Én azokra is nagyon haragszom, akik:
1. vonszolják maguk után a gyereket az utcán, mert sietni kell - induljon el hamarabb
2. Elhagyják őket strandon, kiállításon, piacon. Megőrülök a hangosbemondótól: Kiss Karcsika keresi édesanyját, átvehető az információban
No ettől felforr az agyvizem :rmad2:
3. Akkor is meg kell hallgatni, ha egyáltalán nem is értem amit mond... pl. mikor meséli a Ragnarokot - mert minden érdekel, ami vele történik.
4. És a fő: TÜRELEM

A profilomban van egy idézet, az a hitvallásom

Kincső (Thilanna) írta: Egyébként mit értünk a "mikor éltél?" kérdés mögé? Mi az: "élni"? (Ha olyan amit negyvenéves kor fölött is simán lehet, gyerekek felnevelése után? )

Én például azt érteném alatta, hogy az emberek 25 éves kor alatt gyakrabban járnak bulizni, szórakozni, iszogatni (kultúrált értelemben), mint mondjuk 40 évesen. És a legtöbb szülő, aki fiatalon szült, az ezt a korszakot hiányolja (legalábis anyu biztosan).
Ezért vált "divatossá" motanában későn szülni, mert egyre többet járnak szórakozni inkább az emberek.