Gondolatok

Rabyn írta: A hungaristák szerintem nem normálisak. Követelik vissza trianont meg nagyban rombolnak meg mittomén még mit csinálnak és persze lenézik azt aki nem az ő elveiket vallja. Legalábbis nekem ilyen tapasztalatim vannak.

És te akkor most egyetértesz a trianoni szerződéssel??? Mert velünk eleve úgy tanítatták hogy CSAPÁS volt a magyarokra nézve!
A hungarista kifejezést most hallom először ilyen is van? nem is tudtam...

Panniii: Számtalanszor érzékeltem már, hogy a fiatalok esetében valamely meggyőződés kialakulása, valamilyen ideológia elfogadása nagyon könnyelműen történik. És természetesen bármiféle háttérismeretek, komolyabb, mélyebb eltűnődések, gondolkodások nélkül. Azt se tudja némelyik, hogy amiben vakon hisz, az mi fán terem, de mégis ő a legnagyobb hangú hirdetője, bár maga sem tudja, mit beszél. A vak tudatlanság meg a valahova tartozás igénye bizony eredményezheti azt, hogy vakon, meggyőződés nélkül, pusztán majmolásból verődünk valahova. Így divatos dolog a nácizmus, a "dark" rocker stílus, az ateizmus, stb... És hidd el nekem, rengetegen teljesen tudatlanul kezdenek ilyen meggyőződéseket felvenni, csak mert valamely körökben olyan menő. Ugyanígy a sátánizmus. Ez legtöbbször mondjuk zenei ízléssel hozható összefüggésbe. Bár én magam is hallgatok durvább zenét (pl. Opeth-et, egy kiváló svéd bandát, akik mondjuk nem mély istenhívőségükről híresek...), de egyáltalán nem hasonulok azzal a felfogással, sőt! Szeretem a zenéjüket, mert tényleg nagyon jók, a szövegeik nagyon mély érzelműek (leszámítva néhol a kis sátánista beütést) és hihetetlenül esztétikusak.
A vallásokról: amit föntebb nem említettem, viszont kellett volna, az a nevelés. A régi katolikus családokban (mint minden felmenőm családja) már a legkisebb kortól vallásos neveltetésben részesültek a gyerekek. Ahogyan én is, bár már korántsem annyira intenzíven, mint pl. nagyanyám. Mikor felnőttek, nem is képzelték el, hogy akár más vallásúak legyenek, mivel már a kezdetek óta a katolikus vallás tanításában éltek. Ez szerintem nem egy rossz dolog, mivel nem hirtelen csöppen bele az ember a világba, ahol választania kell, hanem már van egy biztos hite. Hite, igen, mert nem csak száraz dogmákat, hanem a Krisztusban való hitet is megtanulják. Engem szüleim pl. nagyon bensőségesen neveltek. Mint gyermeküket, és nem úgy, mint tanítványt. Szeretetet adtak, ami a krisztusi hit alapja. Úgy tudtam én is csak valamiben hinni, ha éreztem is azt a valamit, és tudtam, hogy az igenis jó. És mikor kiléptem az életbe, idegen emberek közé, akkor csodálkoztam, hogy nagyon kevesen gondolkodnak velem hasonlóan. Mert ha engem bántottak suliban, akkor én nem azt tettem, mint a legtöbben, hogy visszaütök, bosszút állok magamért, hanem próbáltam megbocsátani. Bevallom, nehezen ment, ma meg még nehezebben, de ha lehet, felülkerekedek a dühön, indulaton, és inkább elvonulok, hogy ne folytatódjon a verekedés. És ezt vallásos neveltetésemnek tudom be.
Az ókeresztény korban és a középkorban nem mondhatjuk, hogy jó volt az emberek élete. Tatárjárás, egyéb háborúk, teljes kiszolgáltatottság, létbizonytalanság. Szerintem azok az emberek a mienknél egy sokkal roszabb világban éltek. Ennek ellenére nagyon erősen hittek Istenben. Csalódás, azt mondod, ez vezet az Istenben való hit elvesztésére. Csalódhatott volna egy ember akkor nagyobbat annál, mint amikor a tatárok lemészárolják az egész falu lakosságát, és mire pl. a férfiak visszamennek a munkából, csak égő házakat, megégett halott gyermekeiket, feleségeiket látják? Nincs nagyobb csapás ennél. És elvesztették hitüket? Nem! Sőt, még jobban hittek! Istenhez fohászkodtak.
A rettegő családok, nem tudva, mikor kerül rájuk a sor, imádkoztak Istenhez, és ez hatalmas belső erőt és kitartást adott nekik.
Ezért azt mondom, a csalódásokból, a romlott világból nem azt kell levonni, hogy nem létezik Isten, magunkra vagyunk hagyva, hanem igenis hinnünk kell, hogy Isten vigyáz ránk, figyeli sorsunkat. Bízni kell egy jobb világban. Hinni kell, hogy el fog jönni Isten Országa. És akkor máris jobban fel vagyunk vértezve a világ fájdalmai ellen. Hidd el nekem, hatalmas lelki erőt ad a hit, és az Egyház (jobb esetben) egy szerető, biztos testvéri közeget jelenthet az ember számára.
Pl. az orosz hadifogságban az emberek közösen imádkoztak, egymást segítették, és bítzak Istenben, bítak hazatértükben, bíztak egy jobb világban. Akik nem ezt tették, a legtöbben elhullottak, nem bírták ki az embertelen körülményeket, vagy ha túl is élték, beleőrültek. De akiket összekötött az a testvéri összetartás és a hit, legtöbben megmenekültek.

Rabyn: A hungaristák nem trianont követelik vissza, hanem pont a trianoni döntések ellen tiltakoznak.

Szabó Magda Ajtó c. regényét egyébként is érdemes elolvasni. szerintem rettentően elgondolkodtató. Vannak benne nagyon bölcs gondolatok. És olyan részek amiken az ember elsírja magát.

ez igazából vallás téma lenne de engem érdekel a véleményetek itten.

Van egy ismerősőm - igaz nem láttam évek óta csak hallok róla néha - namost ő egy négygyerkes anyuka volt. Azért csak volt mert (állítólag) otthagyta a négy gyerekét a férjének, elváltak és ő hozzámnt egy Iszlám vallású férfihoz feleségül.
Azon gondolkodtam, hogy mi vihet rá egy ember, hogy ilyen hirtelen vallást váltson otthagyja a családját a négy gyönyörű gyerekét? És miért pont Iszlám? Hiszen tudtommal éppen az a vallás az ahol a nőket nem igazán tisztelik...

A hungaristák szerintem nem normálisak. Követelik vissza trianont meg nagyban rombolnak meg mittomén még mit csinálnak és persze lenézik azt aki nem az ő elveiket vallja. Legalábbis nekem ilyen tapasztalatim vannak.

Nem vagyok vallásos, bár ez egy másik topic témája. nem kereszteltek meg, ha rajtam múlik nem is fognak.

Bögyös Fredegár írta: És ne forduljunk el Istentől, akinek kegyelméből még ma is élünk. Bármennyire is divatos manapság az ateizmus...

Miért gondolod, hogy az emberek divatból választják az ateizmust? Ebben a világban, ahol az ember könnyen csalódik a sorsában, és érzi úgy hogy magára hagyták nem divatból kezd el az ember kételkedni.

Ráadásul a réfi korokkal ellentétben teljesen máshogy nevelik most már a gyerekek nagy részét, és nem plántálják beléjük születésüktől fogva Ádám és Éva történetét. De ha Isten valóban létezik, akkor ő látja a lelköket és nem a mi tisztünk eldönteni, hogy helyesen cselekednek-e.

Én személy szerint nem hiszek Istenben. A szüleim nem kereszteltek meg születésemkor, mert úgy gondolták, hogy ha eljön az ideje magam is el tudom majd dönteni, hogy meilyik vallást érzem a leginkább nekem valónak. Nagyon hálás vagyom ezért a döntésükért, mert megadták nekem a választás jogát. Ugyanakkor elkezdtem utánanézni a különböző vallásoknak, és hittanra se szégyelltem elmenni, mert meg akaratm ismerni mielőtt döntök. 7 évesen a hittantanárom bejelentette, hogy halált érdemlek, és utána a pokol vár rám, mert nem vagyok vallásos. Azóta nem kifejezetten szeretnék katolikus lenni.
De a vallás tulajdonképpen nem más, mint harmóniába kerülés önmagunkkkal, és a saját belső békénk megtalálása. Ez mindenkinek saját maga útja amelyet végig kell járnia, és több út is vezet a hegytetőre. vagyis nem az számít, hogy miben hiszünk, hanem hogy mihez segít hozzá a hitünk. Minden vallásnak vannak jó és rossz dogmái. A katolkiusok szereteteszménye, a buddhizmus élet tistelete, a zen buddhizmus belső bkéje mind szép és jó eszme. Éppen ezért mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy hogyan akar megbékélni önmagával és a világgal.
Nem szabad kritizálni valakit a vallása végett, legyen akár muzulmán, akár zsidó. Krisztus is egymás megbecsülését, és elfogadását hirdette, mégis megindították a keresztes hadjáratokat, mert csak azt volt szabad elfogadni és megbecsülni aki kersztény volt. És 1000 évvel később még mindig ugyanott tartanak néhányan, hogy vallási megkülönböztetések miatt ítélnek el embereket. Lépjünk túl a múlton és tanuljunk az emberiség hibáiból.

És hogyan is lehetne rend egy országban addig, amíg az emberekben sincs rend. Először segíteni kell nekik rendbehozni a leküket, a megfelelő feltételek megteremtésével, és akkor felépíthetnénk a nagy múltu Magyarországunkat. De ehhez össze kéne fogni, ami a mai világban, ahol az erősebb és erőszakosabb érvényesül lehetetlen. Magyaroprszág csodálatos hely, ha az emberek, akik ott élnek azzá teszik. És ebben tud mindenki segíteni, mert minden egyes ember hozzátesz valamit a hazájához. És rajtunk múlik majd, hogy mit adunk tovább a gyermekeinknek, tanítványainknak, barátinknak, betegeinknek, és egyáltalán bárkinek akivel nap mint nap találkozunk és beszélgetünk.

Bögyös Fredegár írta: Más: Magyarország nem a jelenlegi közállapotok, nem a bkv, nem a nyugathoz képest alacsony életszínvonal, nem a munkahely. Magyarország az a föld, amit MI magyarok azzá teszünk azzal, hogy fentartjuk dicső nemzetünket, hogy büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk, büszkék vagyunk történelmünkre, nemes kulturánkra, a magyar örökségre. Mi is a világ részei vagyunk, méghozzá sokkal nagyobb részben, mint azt bárki is gondolná. Itt, a német és szláv tengerek között megőriztük magunkat, és bármennyire is gyászos történelmünk, nem adtuk föl. Hát most se adjuk föl. A Szent Korona Országa vagyunk. "Nem a munkád vagy, nem a birtokolt tárgyaid..." - vagy valahogy így van a Harcosok Klubjában... És ez igaz.
És ne forduljunk el Istentől, akinek kegyelméből még ma is élünk. Bármennyire is divatos manapság az ateizmus...

Lehet, hogy nem a munkám vagyok, illetve az ország nem a bkv, stb, de ez engem baromira nem érdekel, ha egyszerűen nem lehet megélni semmilyen munkából, és még az esélyt is elveszik, hogy pontosan beérjen az ember munkába vagy iskolába.
Belegondoltál már, hogy milyen úgy költözködni, hogy még a viszonylag jól kereső szülőd is kétségbeesve számolgatja a pénzét, mert egyszerűen lehetetlen kijönni belőle, mert minden olyan rohadt sokba kerül? Hogy 18 évesen, ha végre munkát találok, akkor a lakásfelújításba fog belemenni a fele, a másik fele pedig arra, hogy ne haljak éhen? És mit nyújt nekem ez az ország? Betonozás, egy szobára, 100.000 Ft. Fűtésszerelés, 40 nm2-re szintén 100.000 Ft, valamit 2 hónapnyi rohangálás az engedélyekért. Soroljam még? És ennek a tetejébe mindenhonnan megkapja az ember, hogy pályakezdőket nem alkalmaznak, mert több éves tapasztalat kell már egy egyszerű bolti eladónak is. Mégis honnan a gyászból legyen 18 évesen több éves tapasztalatom?
A másik, lehet, hogy kicsit sokat pattogok a BKV miatt, de jelenleg annyira bosszant az állapot, hogy nem tudom megállni szó nélkül. Nekem tavaly 28 igazolatlanom gyűlt össze a buszos késések miatt. Mert ha lekéstem az egyiket, 15-20 perc múlva jött a következő. Így hogy keljen fel időben az ember? :rmad2: Aztán egy másik példa: este mész valahová, pont lekésed a buszt, 15 perc múlva jön a következő, beérsz a metróhoz, az meg fél perce ment el, és este 10 percenként jár. Máris ott a félórás késés. Pedig időben indultál el. Úgyhogy erről ennyit.

Az alapvető probléma szerintem (és itt most nagy fejmosást fogok kapni), hogy a sokat istenített demokrácia... nem működik! Viszályt szít egyszerűen ez a nagy "szabadság"! Mit értünk el azzal, hogy pártokat raktunk a Parlamentbe, hogy azok hozzanak döntést országunkról? Azt értük el, hogy hihetetlenül nagy viszályok lettek, az egység felbomlott, magyar magyarnak farkasa lett. Lassan rá kellene jönni, hogy a korrupt, gerinctelen politikusok kicsinyes vitáitól egyszerűen nem működik semmi. Én azt mondom, ideje lenne végre újra egy kézben összpontosítani az irányítást, amivel elhárulna a széthúzás rettentő akadálya.

A hungarista elnevezés nekem azért nem tetszik, mert általában olyan magyarkodó balhés fazonokra használják, akikben a legnagyobb valószínűségel nincs meg az igazi honszeretet érzése. A magyar nemzeti öntudat nekik álarc, aminek ürügyén lehet balhékat csapni, gyűlölködni, divatot teremteni, és azt majmolni. És ha belegondolok, hogy a Hungária névből kapták ezek az emberek a kollektív elnevezésüket... Én ha lehetne, új jelentést adnék a szónak, mert akikra ma használják, nemigen van közük Hungáriához... Ellenben pl. Széchenyinek annál több...

Egyébként ami nálunk van pl. a Himnusz terén, az nem egyedi. Manapság ha valaki kiteszi ablakába a magyar nemzeti zászlót, vagy esetleg egy icipici darabka trikolor van a táskájára varrva, az már nacionalista disznó, fasiszta náci lázító, gyűlölködő skinhead, stb... Elismerem, sok esetben esnek túlzásba az emberek a nemzeti jelképek meg nemzeti önérzet terén, és ez akkor rossz, ha nyilvánvalóan látni, hogy egyáltalán nincs mögötte semmilyen komoly érzelem, hazaszeretet. Akik szeretnek túlzásokba esni, azok bizony legtöbbször csak divatból viselik ezt-azt. Pl. néha egész vicces, ha egy tarsolyos, honfoglalás kora beli sapkás pasast látok... Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy vajon ez az ember hajlandó lenne meghalni hazájáért? Hajlandó lenne hadba vonulni, ha külső támadás érne minket? Lehet... Bár a legtöbb akkorra már valahogyan megszűnne olyan nagy magyarnak lenni... De ha egy öreg bácsi kabátján állandóan ott van a kokárda, az szerintem egyáltalán nem elítélendő, és nem kellene rögtön megbélyegezni nacionalista agresszornak. Mert az a bácsi valószínűleg sokat szenvedett a hazájáért. Háborúzott, hadifogságban volt, megélte '56-ot; magyarán sokat szenvedett. Ezért abszolút nem szabadna egy rossz szót se ejteni arról, ha viseli nemzetünk színeit. De ha a fiatalokban is van valamilyen hazafias érzelem, ami megjegyzem nem csak olyan felszínes divatszintű dolog, akkor az is tisztelendő dolog.
Németországban hüledeznek az emberek, amikor meghallják, hogy nálunk márc. 15-én kokárdát hordunk és felállva el szoktuk énekelni a himnuszt. Elképednek, hogy micsoda dolog ez. Náluk ha valaki hasonlót csinál, akkor azt meglincselik, mint náci gyilkost. Ennek elsősorban a szégyenkezés az oka. Szégyenkeznek és megbánást éreznek a náci borzalom miatt. És ezt a fiatal generációk teszik, akik meg sem élték az egészet.

Más: Magyarország nem a jelenlegi közállapotok, nem a bkv, nem a nyugathoz képest alacsony életszínvonal, nem a munkahely. Magyarország az a föld, amit MI magyarok azzá teszünk azzal, hogy fentartjuk dicső nemzetünket, hogy büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk, büszkék vagyunk történelmünkre, nemes kulturánkra, a magyar örökségre. Mi is a világ részei vagyunk, méghozzá sokkal nagyobb részben, mint azt bárki is gondolná. Itt, a német és szláv tengerek között megőriztük magunkat, és bármennyire is gyászos történelmünk, nem adtuk föl. Hát most se adjuk föl. A Szent Korona Országa vagyunk. "Nem a munkád vagy, nem a birtokolt tárgyaid..." - vagy valahogy így van a Harcosok Klubjában... És ez igaz.
És ne forduljunk el Istentől, akinek kegyelméből még ma is élünk. Bármennyire is divatos manapság az ateizmus...

Hát, tudjátok... Idén az emeltszintű történelemcsoportoknak kellett megrendezni az iskolánkban az ünnepi műsort. Most jöttem rá, mennyi múlik a jó tanárokon. A másik két csoport tanára megírta szöveget, megrendezte a koreográfiát, kiválogatta szereplőket, a mi tanárunk pedig ránk bízta az egészet, csak tanácsokat adott. És erre mi történt? A csoportunk belelkesebett, ÖNKÉNT jelentkeztek emberekék felolvasásra, szövegírásra, az egséz csoport ott nyüzsgött a paraván körül, amit csinálnunk kellett, mindenki hozott valamit: képeket, rádióbeszédet, kisfilmet... Nagy élmény volt. Szerintem így ismertük meg igazán ennek a történelmi eseménynek a lényegét.

A Himnuszról annyit, hogy tényleg ciki. Mert az ember szégyelli, hogy nem tudja, és ahelyett, hogy beismerné a hibáját, és megtanulná, azt mondja, hogy gáz tudni. És elég sok ilyen hozzáállású ember van.

Ethuil írta: Van az emleti töris tanteremben egy hatalmas "régi" magyarország falitérkép, mikor ránézek olyan dolgok jutnak eszembe hogy valyon milyen lenne ha még mindig ekkora lenne a Magyarok Országa

Megmondom neked: káosz. Nézd meg a politikusokat; egy ekkorka országgal sem bírnak! Mit kezdenének egy olyan naggyal?

Ti mit gondoltok a hungaristákról?

Remzy_mama/Eldawen írta: Kincső:
Az a tipikus magyar hozzáállás, hogy nekünk úgyis mindig rossz, ne tegyünk semmit ellene, mert úgysem sikerül. Senki nem büszke semmire, neked is ez a véleményed ahogy látom. De ha a himnusz hangvételét nézzük, az is tipikusan magyar. Nézd meg a többi ország himnuszát. Pattogó, jókedvű, harcba hívó. A mienk? Bús sirató. Tévedés ne essék. Én nagyon szeretem a himnuszunkat, nagyon szép, elgondolkodtató. Csak tipikusan magyar. Nem lelkesülünk tőle, hanem depresszióba esünk. Miért Istentől kérünk segítséget? Miért nem mi vágunk már oda egy jó nagyot? Mert ilyenek vagyunk. Tudom nem lehet semmiben általánosítani, minthogy nem minden roma lop és nem minden olasz pörgős, de azért ezek a fogalmak azért alakultak ki, mert jellemzőek arra a népre.

Szerintetek? Pesszimista nép a magyar?

Egyetértek. Egyébként igen, pesszimista. Én meg a magyarokkal kapcsolatban vagyok az, nem tehetek róla

Rabyn írta: Hát nekem előszőr 3os majd 7es végüls 10es koromban kellett megtanulni a Himnuszt. Az összes versszakkal együtt. És most persze megint venni kell az elmezést (annyira utálom, miért kell elemezni a tankönyvből?) mert ha kihuzom érettségin:))

Mi is mindig elemeztük, egy idő után álmodból felkelve is elemzed mint idézed

Hát nekem előszőr 3os majd 7es végüls 10es koromban kellett megtanulni a Himnuszt. Az összes versszakkal együtt. És most persze megint venni kell az elmezést (annyira utálom, miért kell elemezni a tankönyvből?) mert ha kihuzom érettségin:))

Ha megengedtek egy ilyen megjegyzést a legnagyobb "magyar csoda", Szlovákiában (vagy bárhol külfödön) magyarnak lenni, a Himuszt énekelni és kitűzni a kokárdát márc. 15-én. De persze sok igazságot leírtak már az előttem lévők, de akárhogy is, a magyar népnek össze kell fognia! Mi itt próbáljuk optimistán elvisleni az életszínvonalunkat, akkor "nektek" példát kell mutatnotok és olyan érzéeket kell bennünk keltenetek, hogy mi is tarozunk valahova! Én büszkén kimondom, hogy magyar vagyok, igenis, és nem húzom be fülem farkam, ha a suli folyosóan lekurv@zzák a magyarokat. A legnagyobb irónia a szlovákok (tisztelet a kivételnek) magyarutálásában az, hogy a helyi szlovák tannyelvű suliban a tanórákon kívül gyakoribb a magyar szó mint a szlovák, pedig van magyar tannyelvű suli is :?
Nemtom nálatok hogy van tanterve véve a Himusz tanulása, de mi eddig hat év alatt háromszor "tanultuk" és minden alkalommal tudni kellett mind a nyolc verszakot, szintúgy a Szózatot.
Van az emleti töris tanteremben egy hatalmas "régi" magyarország falitérkép, mikor ránézek olyan dolgok jutnak eszembe hogy valyon milyen lenne ha még mindig ekkora lenne a Magyarok Országa

Igen pesszimista nép a magyar, úgy általában. Most volt valami cikk a metróban, hogy valamire azt moindták mi lettünk a legjobbak. Mire a tömeg azt kérdezte miért? Miért mi nyertünk? Nem örülni kezdtek neki hanem kételkedni a dolgoban.
A hugomék most tanulják a Himnuszt nagyon csunyán nézett rám amikor hatvanadszorra mondtam neki, hogy ARTIKULÁJJÁ MÁR!!!! Ezt így meg így kell hangsúlyozni ez nem egy elhadarandó vers mint az eddigiek... Nemolyan régen volt a tvben hogy mentek az emberek az utcán és kérdezték a néptől, hogy melyikük tudná elmondani a himnuszt. 10ből 4 tudta volt aki közölte, hogy hagyják őt ezzel békén.... Azért ez már gáz.
Én szeretek magyar lenni mindennel együtt, amikor agyalágyult osztálytársam ötpercenként leszólja az országot, mert ő neki Angolnak kellett volna születni akkor legszívesebben bevernék neki egyet mert 3 év alatt azért meguntam már, hogy folyton ezt mondogatja és ami nem angol az biztosan szar....

Gandalf írta: Szerintem nem is pesszimista a magyar Himnusz. Áldást kér, jókedvet, bőséget, védőkart, víg esztendőt. Nem egy depis költemény. De ünnepélyes, méltóságteljes.

Lehet, hogy kinevettek, de nekem mindig könnybe lábad a szemem, ha valahol, valamilyen ünnepi alkalomkor meghallom! :crying:

Akkor megtudnám ölni azokat az embereket, akik politikai pártállásuk okán belefütyülnek.
Meg az is irritált, hogy kollektíven "lehazaárulóznak" mert nem értek egyet velük.

Találkoztam erősen nacionalista fiatalokkal, akik felrótták nekem, hogy miért nincsen kokárda a kabátomon! mondtam nekik, hogy én a szívemre tűztem kokárdát, vagyok olyan jó magyar mint ők, de lehet annál sokszorosan jobb, mint akik malomkeréknyi címerrel a mellén mászkál, de belűl bizony kölföldi!

Alison West írta: Én nem mondtam, hogy sz*r az élet. Én azt mondtam, hogy a magyar színvonal sz*r. És ha van ezer éves múltunk, akkor tegyünk is úgy, ne csak hangoztassuk.

Természetesen én is azt mondom, hogy sz@r az életszínvonal, és nagyon nehéz a talpra állás, de én bízom a Magyar Népben, aki többször is romokból építette újjá az országot, és nem is a távoli multban "Magyar csodárol" beszéltek a kölföldi lapok, amikor 8 év alatt Marshall segély nélköl újjá építették az országot.

Igenis igazad van, hogy akkor úgy is kell viselkedni, méltóvá kell válni az ezeréves multunkhoz, de ez nem megy akkor, ha a Himnuszunk helyett az amcsit bömböljük lelkesen!

Kincső:
Az a tipikus magyar hozzáállás, hogy nekünk úgyis mindig rossz, ne tegyünk semmit ellene, mert úgysem sikerül. Senki nem büszke semmire, neked is ez a véleményed ahogy látom. De ha a himnusz hangvételét nézzük, az is tipikusan magyar. Nézd meg a többi ország himnuszát. Pattogó, jókedvű, harcba hívó. A mienk? Bús sirató. Tévedés ne essék. Én nagyon szeretem a himnuszunkat, nagyon szép, elgondolkodtató. Csak tipikusan magyar. Nem lelkesülünk tőle, hanem depresszióba esünk. Miért Istentől kérünk segítséget? Miért nem mi vágunk már oda egy jó nagyot? Mert ilyenek vagyunk. Tudom nem lehet semmiben általánosítani, minthogy nem minden roma lop és nem minden olasz pörgős, de azért ezek a fogalmak azért alakultak ki, mert jellemzőek arra a népre.

Szerintetek? Pesszimista nép a magyar?

Kincső (Thilanna) írta: Büszkék kellene lennünk arra, hogy kis nép vagyunk, senki rokonunk, és mégis kitartottunk, és még sokat is adtunk a világnak.

:agree:

Az a baj, hogy a sokat szidott szocializmusban mág nagyon odafigyeltek ezekre a dolgokra és a nagy demokráciában mindazt ami akkor volt meg kell tagadni, akkor is ha jó volt. Soha semmit nem tartunk meg a múltból és ez tipikusan magyar felfogás. Eltörölni és mindig csak a rosszra emlékezni. Pesszimista nép a magyar, sorsából adódóan is. Törökök, tatárok, osztrákok, VH-k. Azért akkor, bár el volt túlozva, voltak a nagy össznépi felvonulások, ünneplések. Az az élmény összetartotta a népeket. Viszont tudtuk, hogy mit ünneplünk. Előtte megtanították, iskolába ünnepeltünk (kórussal - és tudtuk a himnuszt mindannyian). Beszéltünk és tanultunk róla, mert így kellett népszerűsíteni, de legalább megtanultuk.
Múltkor a tv-ben megkérdezték aug. 20.-ról a járókelőket, hogy tudják-e mit ünneplünk. Hát 10-ból egy tudta. Azért ez szomoró, hogy 3 apropója is van, de egyiket sem tudták. Pedig volt köztük fiatal és öreg is.

Más: Amerikában pont azért akkora a hazafias érzés, mert semmi múltjuk nincs és ezzel próbálják meg ezt kompenzálni. Ott kiskoruktól abban nőnek fel, hogy mindenhol mindennap kint lóg a zászló. Nagyon büszke mindenki, aki már 3 generációt fel tud mutatni, hogy ott élt. No ezt a magyarok sose fogják elérni. Aki családfát kutat, az is csak ki van röhögve, hogy mit flancol.

Olosta (Aelalin) írta: Nemcsak a "megdöglött a lovam, dögöljön meg a tied is" tartozik bele a tipikus magyar gondolkozásba, hanem ez is, de mindegy.

Tulajdonképpen tökmindegy, hogy mit írok, az mostmár úgyis csak az USA ajnározása lesz, nem igaz? Fejezzük is be szerintem, mert ennek így nincs sok értelme.
A magyarok meg hirdessék az ezer éves múltat, aztán üljenek a fenekükön, és várják a sültgalambot. Mintha eddig mást csináltak volna

Alison West írta:

Olosta (Aelalin) írta: Egyébként a te hozzászólásod tipikusan magyar volt. Mindeki másnak jó, mert mi vagyunk a szegény, elgyötört magyarság, akikbe mindenki csak belerúg, sőt, ha teheti kétszer is, és nekünk de rossz, hogy itt vagyunk, meg egyébként is sz*r az élet, és hasonlók. Ez a mai magyar mentalitás, általában.

Miért, Én azt írtam, hogy ha megdöglött a lovam, dögöljön meg a szomszédé is? Pont ez a bajom, hogy itt így gondolkoznak a legtöbben. Én nem mondtam, hogy sz*r az élet. Én azt mondtam, hogy a magyar színvonal sz*r. És ha van ezer éves múltunk, akkor tegyünk is úgy, ne csak hangoztassuk.

Nemcsak a "megdöglött a lovam, dögöljön meg a tied is" tartozik bele a tipikus magyar gondolkozásba, hanem ez is, de mindegy.

Néha elgondolkodok azon, hogy mi volt képes ennyire megváltoztatni a magyarok gondolkodását.
Ezere éve mi volt? "Magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!" Ma meg mi van? Fülünket, farkunkat behúzva pitizünk a Nyugatnak. Pedig éppen hogy néha ők pitizhetnének nekünk: megmentettük őket a törököktől, meg feltaláltunk nekik egy csomó jó és hasznos dolgot (amik nagy részét továbbfejlesztették, de ha a magyarok nem adják a kezükbe, még sehol se lennének - persze mi sem), és hasonlók.

Olosta (Aelalin) írta: Egyébként a te hozzászólásod tipikusan magyar volt. Mindeki másnak jó, mert mi vagyunk a szegény, elgyötört magyarság, akikbe mindenki csak belerúg, sőt, ha teheti kétszer is, és nekünk de rossz, hogy itt vagyunk, meg egyébként is sz*r az élet, és hasonlók. Ez a mai magyar mentalitás, általában.

Miért, Én azt írtam, hogy ha megdöglött a lovam, dögöljön meg a szomszédé is? Pont ez a bajom, hogy itt így gondolkoznak a legtöbben. Én nem mondtam, hogy sz*r az élet. Én azt mondtam, hogy a magyar színvonal sz*r. És ha van ezer éves múltunk, akkor tegyünk is úgy, ne csak hangoztassuk.

Alison West írta: Mert nekik van miért szeretni a hazájukat... Mert ott nem a szívás megy folyton mindennel. Mert ott könnyen intézik a dolgokat, és nem csak a pofábaröhögést kapják nap mint nap. Mert ott a pénzükért olyan dolgokat kapnak, ami megéri. Mert ott nem kell két állást vállalni, hogy megéljenek valamiből. Talán ha ez itt meglenne, és kicsit könnyítenének az ember dolgán, pl. azzal, hogy a legegyszerűbb példát mondjam: hogy nem kell mondjuk 20 percet várni a rohadás buszra reggelente, mert a buszvezető bácsi úgy dönt, hogy inkább még iszik egy kávét a kisházban, a többi hülye meg álljon kint az esőben, és várjon. Ha ez itt nem így lenne, talán Én is énekelném a himnuszt. De az a vicces, hogy aug. 20-án, a légiparádé után, amikor az amerikai fickó nyert, és lenyomták neki az amerikai himnuszt, azt énekeltem. De a magyart nem fogom, mert ez itt egy fertő, és tesznek rá magasról, hogy az embereknek jobb élete legyen itt, mindenki arra törekszik, hogy megtömje a zsebét. Ez színvonal?

Szívás, és szivatás mindenütt van, még Amerikában is, csak ott másként fogják fel a dolgokat.
Egyébként a te hozzászólásod tipikusan magyar volt. Mindeki másnak jó, mert mi vagyunk a szegény, elgyötört magyarság, akikbe mindenki csak belerúg, sőt, ha teheti kétszer is, és nekünk de rossz, hogy itt vagyunk, meg egyébként is sz*r az élet, és hasonlók. Ez a mai magyar mentalitás, általában.
Pedig ha az emberek kicsit jobban tisztában lennének a múltunkkal, még büszkék is lennének arra, hogy magyarok. Sőt!
Persze fenn lehet akadni ilyen apróságokon, hogy késik a busz, meg hogy minden drága, meg ilyenek. De ha nem a részleteket néznék az emberek, hanem a nagy egészet, akkor világos lehetne, hogy jó ez a kis ország! (huh, most megszólalt a kicsit magyar szívem, és az beszél belőlem )
Sajnos a mai magyar fiatalokat nem érdekli igazán saját hazájuk története, mert egyre inkább az amerikaiakra akarnak hasonlítani.
Pedig az amcsiknak mijük van: kétszáz éves kis hazácskájuk, ami még nem is az övék, mert csak betelepültek, jött-ment banda az egész. Mi ez a mi ezer éves, sőt még messzebbre nyúló múltunk mellett?

Na jó, most már abbahagyom, mert az agyatokra megyek.

Alison West írta:

Alyr Arkhon írta: A lényeg, hogy ők másként vannak nevelve, náluk nem ciki a hazaszeretet.

Na és nem ciki, hogy nálunk ciki...?! :down: :dead:

Lehet, hogy itt most ellentmondok mindenkinek, de az én környezetemben sosem tapasztaltam, hogy az lenne...

Alyr Arkhon írta: A lényeg, hogy ők másként vannak nevelve, náluk nem ciki a hazaszeretet.

Na és nem ciki, hogy nálunk ciki...?! :down: :dead:

olorin.papa írta: Sajnállak Alison! Ha már a gyökereidet megtagadod, akkor tényleg hontalanná válsz, és kimehetsz te amerikába, és énekelheted te a himnuszukat lelkesen, akkor is csak egy lenézett külföldi senki maradsz a szemükben, akiről úgy tudják, hogy jurtában lakik, és lóháton jár!
Alison! ITTHOL CSAK ITT LHETSZ! méshol jöttment vagy!

Ezt egyszer már lebokszoltuk valamelyik topikban, mégegyszer nem megyek bele Én így jól érzem magam. Úgy viszont nem érzem jól magam, hogy minden nap kések mindenhonnan, mert képtelenek egy rohadt menetrendet úgy összeállítani, hogy ne üsse egyik a másikat, és minden az ember orra előtt menjen el, meg minimálbérért 13 órákat kelljen gürizni az embernek, és pályakezdőként minden moslék f*s munkát elvégeztessenek vele. Sorolhatnám... Most nem csak Amerikáról beszélek.. Akármelyik másik országról.