Gondolatok

Na jó, a feltételezésem sántít, de azért azt mégis elmondhatjuk, hogy a király kinnt volt a csata helyszínén, még ha nem is mindig harcolt. Napóleon is olyan veszélybe került a waterloo-i csatában, hogy a gárdistáinak kellett körülötte összeállnia négyszög alakba. Tehát ő is ott volt a csatánál.
Angwen: ha már egy rövid kijelentéssel meg is mondtad a véleményedet arról, amit írtam, akkor azért reagálhatnál az általam felhozott példára, ami meg engem bizonyít. Meg sokan mások is felhoztak már néhány példát szintén emellett.

Aralataion írta: Valószínüleg mi dohányosok többen fogunk meghalni tüdő- és egyéb rákban, mint az emberek háború következtében.
Akkor lehet megint verjük a mai értelemben vett hivatalos háborúban elhunytak létszámát.
Fura. Nem?

Ja, csak tudod a dohányzás, kábítószer és egyéb önpusztító tevékenységek mindig az egyén saját döntései ésfelelőssége. Ha viszont egy bombát dobnak a házamra az nem az én döntésem (bár a valóság igazi természetét figyelembe véve kicsit másképp fest az ügy: www.seth.hu )

Valószínüleg mi dohányosok többen fogunk meghalni tüdő- és egyéb rákban, mint az emberek háború következtében.
Nekem igazából az tűnt fel, hogy a veszteségeket (hülye egy megfogalmazás) ezres mértékben számolják. Ez elég pöttöm szám a 6,5 milliárdhoz képest. "Szerencsére" manapság egy tank elég meggyőző, hogy fegyverletétel, és fogság legyen belőle.
Viszont ha gyilkolás alatt értjük a brutalitás különböző formáit banda-háború, terrorcselekmények, leszámolások... Akkor lehet megint verjük a mai értelemben vett hivatalos háborúban elhunytak létszámát.
Fura. Nem?

Bögyös Fredegár írta:

Ben Kenobi írta:

Idhren írta: És a nagy hadvezérek régen se álltak le harcolni, hiszen ők voltak a "stratégák", és ha elestek, bizony gyakran szétesett a sereg.

Kivétel ez alól az 1632-es lützeni csata, amikor Gusztáv Adolf, svéd király elesett a csatában, a serege mégis győzelmet aratott.

A régebbi korokban pont az a szép, hogy ott még maga a király is kiállt a serege élére, mivel a háború legesleginkább rá tartozott. A mai korokban a dolog elég gerinctelenné vált, hiszen azok, akik a csatákat és háborúkat szították, (többnyire) hátulról, biztos távolból irányították a dolgokat, míg azok az ártatlan emberek, akiket belehajszoltak ebbe, keserves kínok közt hullottak el tömegesen a csatatereken.

Tömören: egy frászt!

Mond neked valamit a "megszépítő messzeség" fogalma? Na, ez épp így érvényes az időre is.

Aral remélem, hogy érdekli őket
Szerintem cseppet sem frázisokat puffogtattam...
Szerintem az ilyen hsz csak fölösleg mint állat... ez van Ez se túl értékes... de velem is megesik

Ben Kenobi írta:

Idhren írta: És a nagy hadvezérek régen se álltak le harcolni, hiszen ők voltak a "stratégák", és ha elestek, bizony gyakran szétesett a sereg.

Kivétel ez alól az 1632-es lützeni csata, amikor Gusztáv Adolf, svéd király elesett a csatában, a serege mégis győzelmet aratott.

A régebbi korokban pont az a szép, hogy ott még maga a király is kiállt a serege élére, mivel a háború legesleginkább rá tartozott. A mai korokban a dolog elég gerinctelenné vált, hiszen azok, akik a csatákat és háborúkat szították, (többnyire) hátulról, biztos távolból irányították a dolgokat, míg azok az ártatlan emberek, akiket belehajszoltak ebbe, keserves kínok közt hullottak el tömegesen a csatatereken.
De azért találhatunk kivételeket is ezalól, pl. Erwin Rommel tábornokot, az Afrika Korps főparancsnokát. Ő mindig jelen volt a csaták első volnalaiban, maga is harcolt, nem csak hátulról osztogatta a parancsait. Sokszor egyedül bekocsikázott az ellenséges vonalak elé ill. mögé, hogy felderítse az ellenség helyzetét. Rommel tábornok rendkívül lovagias hadvezér volt a második világháborúban. Példaértékű volt lovagias modora.

Idhren írta: És a nagy hadvezérek régen se álltak le harcolni, hiszen ők voltak a "stratégák", és ha elestek, bizony gyakran szétesett a sereg.

Kivétel ez alól az 1632-es lützeni csata, amikor Gusztáv Adolf, svéd király elesett a csatában, a serege mégis győzelmet aratott.

Felagund\n

A háború minden pátosz nélkül voltaképp a világ egyik ún. "mesterséges féke", ami általában akkor lép életbe, ha a mesterséges fékek nem működnek. Érthetünk ez alatt népességi, társadalmi és politikai "fékeket" is...

Az a baj, hogy a mesterséges fékek ma is működnek (lásd: Etiópia, cunami, földrengések stb.) csak mi még erre rárakunk egy lapáttal a környezetszennyezésünkkel (ózonlyuk, jéghegyolvadások stb.) és még erre jön a háború. Most az AIDS-ről és a közeljövőben megjelenő csirkevészről ne is beszéljünk, hisz azt mondják róla: lehet, hogy egy új spanyolnátha méretű világjárvány közeledik. Miért kell a mai "intelligens" embernek mégjobban önmagát elpusztítani?

A háború minden pátosz nélkül voltaképp a világ egyik ún. "mesterséges féke", ami általában akkor lép életbe, ha a mesterséges fékek nem működnek. Érthetünk ez alatt népességi, társadalmi és politikai "fékeket" is...

(És megjegyzem a háborúzás egyetlen korban sem volt valami nagyon becsületbeli dolog (leszámítva a lovagok néhány "vadhajtását", pl amikor megbeszélték, hogy hol meg mikor meg hogyan kéne csatázni ), és mindig is a lehető leghatékonyabb fegyvereket használták. Pl az angolok gond nélkül elvetették a "tiszta" lovagi harcmodort, miután rájöttek, hogy a nagy walesi íjnak milyen hihetetlen átütő ereje van...)

Silima írta: Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de innen a távolból lehet olyan szépeket mondani a háborúra, hogy igen, kell, mert valaminek a kezdete és a fejlődés hozzá van kötve...

Nem is tudom, én annyira nem tolerálom ezt a mai rohadt gyors hűdehiperszupernmegmodern fejlődést. Sőt. A régi korok csatáiban sztem még számított valamit a bátorság, önfeláldozás, meg ilyen dolgok( persze voltak akkoriban is embertelen dolgok, de talán kevésbé, vagy mittudomén ). Ma már nem. (igaz, a háború jelentős változásokon esett át a középkor óta)

Attól, hogy muszáj voltam közhelyekkel élni, még nem azt akarom sugallani, hogy hú, de jó dolog a háború! Csupán ezt figyeltem, meg. Ahogy Középföldén a nagy dolgok is háborúban születtek, úgy erre a világra is igazak, bár nem feltétlenül jó érzés részeseként megélni.
Azt én is elítélem, ami manapság folyik, hogy a magasrangú tisztek fotelból adják ki a parancsokat, és az elesett katonák és civilek száma csak egy statisztikai érték, semmi több. Annak idején, mikor még a hadászat nem távolból, hanem közelről folyt, még megesett, hogy a had vezetője maga is kivette a harc oroszlánrészét, kockáztatva testi épségét, stb. No de hol vannak ezek a mitikus és középkori idők! Minek kimenni a harctérre, ha ott a műholdas kapcsolat és egy kis piros gomb egy szupervédett bázison...

Remzy_mama/Eldawen írta: Különben soha nem az egyszerű katona akarja a háborút, hanem a vezetők, akik mindenféle tömegszuggeszióval ráveszik a beosztottaikat arra, hogy ugyanazt a sok bolondságot szajkózva rohanjanak a saját haláluk felé. És ez szörnyű.

És közben ők meg ülnek a védett bunkereikben vagy hol vagy valahonnan távolról lesik, hogy halnak halomra a katonáik. Undorító. Őket küldeném ki a harctérre.

Hmmm lehet hogy "bunkóság" tőlem de nem nagyon szeretem amikor vki erre jár és hangzatos nagy szavakkal megmondja a frankót. Akinek nem inge ne vegye magára...

Ööööö. Izé.
-Szóval lehet a többieket nem érdekli, hogy te mit szeretsz
-vagy épp senki sem hord inget manapság
-vagy a "hangzatos nagy szavak" elég hangzatos. Nem?
-vagy tényleg van valami megfoghatatlan erős megérzése egy adott témával kapcsolatban, csak épp nem tudja elég jól kifejezni, ezért sablonos szavakkal ugyan, de erősíteni akarja mások és a saját véleményét.

Mellesleg én meg szimplán egyszerű vagyok mint egy gomb, ha kultúrsznob vélemény-nyilvánítást látok a topic-ban... De az élet már csak ilyen. Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz.

Amúgy a fórum-on TILOS POLITIZÁLNI, bármilyen konkrét példákat emlegetni. Erre kérem mindenki vigyázzon ha háborúról beszélget. Úgyhogy marad a körülírós-saját-véleményezős írogatás.

Bocs, hogy beleszólok, de mint "öreg" már nagyon régen úgy gondolom:
Aki háborúzni akar, az menjen ki a sivatagba és lője halomra egymást. Ne a gyerekeket, öregeket, ártatlanokat és gyengéket öljék halomra mindenféle hangzatos eszmékre hivatkozva. Mindenhol sérülnek meg olyanok is, akiknek semmi köre nem volt sem az okokhoz, sem az okozatokhoz.
Különben soha nem az egyszerű katona akarja a háborút, hanem a vezetők, akik mindenféle tömegszuggeszióval ráveszik a beosztottaikat arra, hogy ugyanazt a sok bolondságot szajkózva rohanjanak a saját haláluk felé. És ez szörnyű.

Hmmm lehet hogy "bunkóság" tőlem de nem nagyon szeretem amikor vki erre jár és hangzatos nagy szavakkal megmondja a frankót. Akinek nem inge ne vegye magára...

Silima írta: De ha belegondolok, hogy mit jelent ez valójában, valahogy más értelmezést nyer...

Tegyétek meg minnél többen :look:

Eilyar írta: Amikor azt mondom, hogy emberiség, ne egy fajra gondoljatok, hanem egyes emberekre! (ne adj' Isten: apa, anya, testvér, gyerek stb.) Így is szükséges?

Hát ez az. "Mindössze egy ember vesztette életét..." És ha az a mindössze egy a barátod vagy rokonod?
A háborúkban néha milliók halnak meg. Szép nagy szám a statisztikákon. De ha belegondolok, hogy mit jelent ez valójában, valahogy más értelmezést nyer...

Silima írta: Ha lehet ezt mondani, ízig-vérig pacifistának tartom magam, és már töriórán is kiráz a hideg, ha háborúról van szó... Sztem nincs a háborúnál igazságtalanabb és iszonyúbb dolog.

Örülök, hogy végre vki nem csak elméleti szinten gondolkozik. Bárminek - ha úgy tetszik mindennek - lehettek részesei! Attól függ, hogy milyen jövőt teremtünk magunknak. A háború nem lehet elengedhetetlen része az emberiség életének.
Amikor azt mondom, hogy emberiség, ne egy fajra gondoljatok, hanem egyes emberekre! (ne adj' Isten: apa, anya, testvér, gyerek stb.) Így is szükséges?

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de innen a távolból lehet olyan szépeket mondani a háborúra, hogy igen, kell, mert valaminek a kezdete és a fejlődés hozzá van kötve... De ha ne adj' Isten egyszer a saját bőrünkön tapasztaljuk, kötve hiszem, hogy bárkinek a fejlődés és a kezdet jutna eszébe róla... Ha lehet ezt mondani, ízig-vérig pacifistának tartom magam, és már töriórán is kiráz a hideg, ha háborúról van szó... Sztem nincs a háborúnál igazságtalanabb és iszonyúbb dolog.

Háború? Az élet része. Hol nagyobb, hol kisebb. Hol oka van, hol oktalan. Hol elindít valamit, hol pusztulásba taszít. De a világ változásai háborúk nélkül, harcok nélkül nem történnek meg. Hogy azok a változások éppen jók-e, vagy rosszak, az az adott elfoglalt helyünktől függ, és szubjektivitásunktól.

Theala Vandron írta: Szatmári Sándor Kazohinia c. könyvében van ez a mondat: "Nem rögeszmékért küzdenek, hanem a küzdelemhez agyalják ki a rögeszméket."

Kitaláltad a gondolatom ezzel az idézettel. Azt akartam ti. kérdezni, hogy ezek alapján szerintetek az embereknek szükségük van-e a békére? Ha valami csoda folytán megadatna, mit kezdenénk vele?

Nah, érdemes volt végigolvasnom ezt a topicot!

A háborúval kapcsolatban: úgy látom, a társaság nagy része még a régi eszmények szerint értelmezi a háburút. Vagyis, kard, közelharc, egyértelműen van győztes és vesztes. Ezzel tökéletesen egyetértek!
A háború okairól szeretnék mondani valamit. Nem a régi háborúkéról, mert azt már megbeszéltétek, territoriális okok, meg ilyesmi. Szatmári Sándor Kazohinia c. könyvében van ez a mondat: "Nem rögeszmékért küzdenek, hanem a küzdelemhez agyalják ki a rögeszméket." Azt hiszem, ezt mondta Telcontar az orwelli világképpel kapcsolatban.

Egyébként én is jóbban örülnék, ha a háború továbbra is közelharccal folyna bombázás helyett (ha már muszáj lennie egyáltalán)!

Háború mindig lesz szerintem és sohasem lesz béke.
Vagy egymást pusztítjuk vagy magunkat.
A történelemben,szinte mindig,egy nagy béke után egy nagy háború következett.

Az alaptémához: A múlttal való foglalkozás. Eeelvileg ugye tanulunk törit. Hogy ki hogyan miként az töknyóc. Elvileg ez arra lenne jó, hogy a multtal foglalkozzunk. Szabó Magdának a Merszi Möszjő c. könyvében vanerről egy nagyon szépen megfogalmazott iromány. (nem nem fogom begépelni olvassátok el akönyvet:)))

Háború: Nincsen olyan hely a földön ahol ne lenne háboru. Már amikor megfogan egy ember is háboru van, hiszen a sejtek küzdenek egymás ellen. Az erősebb legyőzi a gyengébbet. Bár számomra az igazi háboru nem az amikor két katonai tank egymásnak megy és bumbum lövik a házakat meg a szerencsétlen civileket, hanem amikor két katona karddal támad a másikra és atól függ ki győz, hogy melyikük az ügyesebb.

Ben Kenobi írta:

:cooljump: van még a tarsolyodban hasonló téma? Fel kéne rázni az embereket