Gondolatok

Olyan szépeket írtatok, és én nem tudok ilyen hosszú bíztatást írni, és csak annyit tudok, hogy mi mind itt vagyunk neked, Rabyn...

Rabyn: az, hogy hány évesen érettségizel, ne zavarjon! Én ha egyszer sem bukok, akkor is 19 évesen fogok érettségizni (5 éves az osztályom). (Mondjuk szerintem az nekem is rossz érzés lesz, amikor az összes évfolyamtársam ballag, mert negyedikesek, ott sírnak, meg minden, én meg még állok a sorfalban, mert nekem még van egy évem... ) Szóval, nem az a lényeg, hogy mikor csinálsz valamit, hanem az, hogy mit, és hogyan! Ha mondjuk 20 évesen érettségizel, de összekaparsz egy jó eredményt, akkor megvannak az esélyek, és lehet, hogy többre viszed, mint az aki 18 évesen ment egyetemre.
A színészettel kapcs., járj el valamilyen színi társulathoz. Itt Nagynaizsán is van egy csapat, akik saját maguk szórakoztatására előadnak mindenfélét, és bárki csatlakozhat hozzájuk. Gondolom arrafelé is van valami hasonló. Ja, és soha sem szabad a csodabogarakat példának venni, akiket beledobnak a dolgok közepébe, és nem kell neki semmit sem küzdenie. Én személy szerint sajnálom azokat az embereket, mert úgy jutnak fel a csúcsra, hogy nem harcolnak, nem küzdenek érte, és nem is tudják nagyon értékelni a dolgot.
Na, ennyi volt az én szentbeszédem, remélem senki sem aludt el a gépe előtt.

Kedves Rabyn!

Sok mindent írhatnék arra, amit mondtál de én most csak egy aspektusát szeretném megragadni:

Rabyn írta: És én meg csak bentvagyok abban az épületben hallgatom az osztályfönököm dumáját, hogy mekkora szemetek vagyunk, látom ahogy a régi tanáraim tönkremennek. És ilyenkor kilátástalannak érzem az életemet..

Engem egész életemben hajtott a teljesítési és elismerési vágy, de úgy hogy mindent mást elfojtott. És a legrosszabb az volt az egészben, hogy magam sem tudtam, hogy ez a vágy nem teljesen az enyém, sot hogy valojában ellenkezem vele, és nem akarom, mert nyomaszt. Addig nem is találhattam rá a saját utamra (aminek még az elején vagyok) amíg erre rá nem jöttem és a környezetem nyomása ellenére el nem fogadtam (már amennyire eddig el tudtam) saját vágyaimat. Az volt a baj tudod, hogy az iskolában is, otthon is mindenhol az elso helyen a teljesítés állt, a kiválóságot bálványoztuk mindig és mindenhol, arról pedig szó sem esett, hogy hogyan kellen figyelnünk a másikra és saját érzéseinkre. És a legrosszabb, amikor az erre való képtelenségünket azzal palástoljuk, hogy a másik nem érdemel figyelmet csak mert "szemét", ahogy az osztályfönököd mondtad, vagy mert nem tanul jól és stb.
Tudom nehéz öszintének lenni és odafigyelni a másikra. Én pl bár mindig nagyon kedves és bájos lánynak tartottalak, de csak amikor leültelek rajzolni, akkor vettem észre igazán, hogy milyen szép lány is vagy. És ezt akkor ott nem mondtam el Neked...

Ami a betegségedet illeti pedig csak szorítani tudok, hogy minden renben legyen mihamarabb...

Jól tüncöltél . Én is bárkinek segítek, ha tudok...Vannak itt történelemmel foglalkozó egyének, biológusok, informatikusok, én tudok árkot ásni, dolgok fizikai reprezentációját megtervezők, művészi hajlamúak, gazdasági dolgokkal foglalkozók, szal a lényeg, hogy segítséget kérni soha nem szégyen, főleg ilyen jó ismerősöktől.

Köszi mindenkinek de télleg:) Most egy kis lelket vertetek belém:) (egyébként éppen egstant gépelek mert szerdán még ebből is írunk....)
Szeretlek titeket.)

rabynnak, meg szvsz mindenkinek,
azért vagyunk jó közösség mert segítünk egymásnak. sokmindenben, például a tanulásban. vannak elegen itt (akár az a jópár tanárszakos, vagy középiskolás)akik merik magukról állítani hogy valamennyire értenek egyes tárgyakhoz, hogy tudnak valakinek segíteni belőle, ha az nem érti. és tudunk időt szánni egymásra, még akkor is ha kevés van. szóval, ne féljünk kérni egymástól, mert mindenki tud adni még ,ha csak egy kicsit is. és a barátság is valahol itt kezdődik...

Amúgy annak idején én is gimit váltottam, és nekem segített...mondjuk én másodikban.
A színészcuccokkal kapcsolatban pedig...mindíg vannak olyan emberek, akik jó helyen vannak, jó időben, és az ölükbe hullanak a dolgok. Ez a látványosabb, de ez a kisebbség! A legtöbb embernek meg kell dolgoznia azért, hogy....amúgymeg a színművészeti meg direkt olyan, hogy vannak akik ezredikre jutnak be, meg kirúgják őket, mégis jó színészek lettek. Persze ez sem a többség, és ez sem követendő D.

Köszi Lau nem voltált erős:)

Az évet azért nem tudtom/tudtam teljesíteni mert 230órát nem voltam az iskolában.. (vizsgálatok.... amik persze semmit se értek) még így sem tudok most elmenni ortopédiára mert délelőtt van és nem hiányozhatok.. Ez egy ördögi kör. Ha beteg vagy akkor azért nem jársz be, de azt, hogy miért vagy beteg nem vizsgáltathatod ki rendesen mert akkor megvan a hiányázaid óraszámából az évismétlés..

Ha nem sikerül ez az év úgy is elmegyek a suliból... Egyszer már volt benne részem, hogy ott maradtam ahol megbuktattak, és egy évig azt hallgatahattam, "hogy de te ezt már tanultad"..

Rabyn, abszolút' (HP rulez) tudom miről beszélsz...Csak egy-két gondolatom lenne. Első, hogy ez a gürcölés sosem hiábavaló. Én minden egyetemen felszedtem valamit, amiről azt gondolom, hogy már csak azért is megérte. Amúgymeg ha nem rajtam múlik, akkor legalább azt tegyem meg, ami tényleg rajtam múlik, hátha...ki tudja . A gürcölésen kívül meg annyi más dolog van...én is mindíg ezt mondogatom magamnak . Persze én könnyen beszélek, mert úgy néz ki legyőzöm a betegségeimet, és így utólag visszagondolva nagyon is örülök, hogy nem adtam fel valahol félúton, mert akkor most nem írhatnám itt ezt. És nem lenne előttem még annyi jó dolog. Amúgymeg én húsz évesen érettségiztem...megen' lúzer vagyok ? . Találkozom néha ált. iskolás, meg gimis volt osztálytársaimmal, és egy csomónak ilyen jó állása, meg olyan családja van, én meg mindíg magyarázkodok. Igazából nem tehetek róla, de akkor is. Írhatnám, hogy lassan hozzászokom, de ez hülyeség, mert nem lehet. Csinálni kell tovább, és kész, egyszer nekünk is sikerülnie kell.

rabyn,
azon gondolkodtál már, hogy miért nem tudtad teljesíteni az évet? nem jók a tanárok(feltehetőleg!)és nem segítőkészek? nem érted az anyagot és nem kérsz segítséget? nem fordítasz elég időt a tanulásra? ha az iskola olyan kriminálisan rossz, mint amilyennek mondod, akkor válts! nézz körül a gimnáziumok között, itt is körbekérdezheted az embereket, hogy hová tudnál átmenni, nem minden hely olyan hogy csak és kizárólag a tanulmányi teljesítménye alapján vesznek át valakit! az hogy 20évesen fogsz érettségizni ne zavarjon, a legtöbb osztálytársam 19 évesen érettségizett, és sokan 20 vagy 21 éves korukban.

Rabyn írta: Más 20 évesen már félig megvan a diplomájával.

egy frászt, nem biztos hogy elsőre felveszik, hogy elsőre arra a helyre veszik fel, ahova járni akar. ha ez megnyugtat én 21 éves leszek amikor elkezdem azt az egyetemet ahová járni szeretnék.

Rabyn írta: Nézem azokat az embereket akik a jövőbeli szakmámban jelenleg dolgoznak (ergo film/színész világ) és azt látom, hogy ők már egészen fiatalon belekóstolhattak a színészvilágba, én meg itt állok és félek, hogy lekésem az egész életemet.

ha teljesen biztos vagy abban, hogy színész szeretnél lenni, akkor pedig neked is muszáj keresned az alkalmakat, hogy hol tanulhatnál bele a szakmába. keresni ismerősöket vagy bármi. tudom, hogy a színiiskolák borzasztóan drágák, de szintén fontos lenne, hogy tudjál egybe járni,léteznek mindenféle önkormányzati meg egyéb ösztöndíjak amire esetleg érdemes volna pályáznod.
na,nem akartam túl erős lenni, de itt vagyunk neked és segítünk, csak tudjuk azt hogy pontosan miben.
puszi,
lau

De elfáradtam.. Baromira elfáradtam. És nem csak az iskolába, hanem ebbe az egészbe. Elfádatam abban, hogy még midnig nem tudják mi bajom, hogy 18 évesen olyan lemondásokat kell hoznom mint egy öregembernek (nem ehetek ezt nem ihatok azt, nem csinálhatok ezt, vagy amazt), most is be van fáslizva a lábam mert fáj.. és nem tudják mitől.. Félek, hogy nem lesz lelkierőm végigcsinálni az egészet. Holnap pl azért kell feleni töriből is és fizikábol is mert a tanáok olyan lusták voltak, hgy nem tudtak elég jegyet csinálni nekünk (nem voltak felelések, nem voltak dogák) és most azért kell dogát írni, hogy meglegyen az elég jegyünk. elegem van az egész rendszerből amiben élek. Hogy itt vagyok 18 évesen és nem tőlem függ a jövöm! Hiába tanulok ha nem értem, hiába gücölök ha nem ér semmit! Amikor azt látom magam körül, hogy másoknak sikerülnek a tervei én meg be vagyok szorítva egy rohadék középiskolába.. Amikor mások már akikkel együtt nőttem fel, leérettsigiznek, egyetemre járnak.. És én meg csak bentvagyok abban az épületben hallgatom az osztályfönököm dumáját, hogy mekkora szemetek vagyunk, látom ahogy a régi tanáraim tönkremennek. És ilyenkor kilátástalannak érzem az életemet..

Boccs, hogy ezt így rátok zúditom, de már egy hete annyira fáj a térdem, hogy menni alig tudok vele, és tegnap amikor lepsrinteltm a buszt, hogy elérjem akkor borzasztóan fájt a csipőm és a térdem..

Rabyn, ezzel azt akarod mondani, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy 25 évesen már a harmadik főiskolán szenvedek, és még nincs diplomám ? Végül is...

Rabyn, ugye tudod, hogy ez csak rajtad múlik? A tanulás is, a pótvizsga is és az érettségi is.

Sziasztok népek!
Most, hogy évvége van és én már tudom, hogy van amiből nem siekrült ezt az évet megcsinálnom sok kétség merült fel bennem.
Az első az az, hogy ha a pótvizsga nem sikerül (vagy esetleg annyiból nem tudok évvégn kettesre teljesíteni, hogy újra 10.es leszek) akkor 20 éves leszek amikor az érettsigit leteszem. Más 20 évesen már félig megvan a diplomájával. Én még csak a tetves érettsigit fogom letenni.
Haátmegyek akkor is 19 leszek amikor érettsigim lesz. És nem fogok tudni vele semmit sem kezdeni.
Nézem azokat az embereket akik a jövőbeli szakmámban jelenleg dolgoznak (ergo film/színész világ) és azt látom, hogy ők már egészen fiatalon belekóstolhattak a színészvilágba, én meg itt állok és félek, hogy lekésem az egész életemet. Hogy kiöregeszem mielőtt még vármit tehettem volna.

Drizzt írta: Sztem nincs semmi baj a zenekaros pólókkal ( Blackmore's Night rulez, még akkor is, ha Míriel kritizálja )

Ugye? Ugye?

én a régi sulimban sokszor éreztem magam kiközösítve, de szerencsére a legjobb bnőmmel jól elvtam.....bár ő csak az utolsó évben lett a legjobb bnőm....az előző öhm...szart a fejemre.
nemtom miért néztek ki az emberek maguk közül...talán azért, mert én nem vtam az a bulizós, diszkós fajta. meg az öltözködésem miatt is sztem. pedig akkor még nem is vtam ilyen extrém. (na jó, sztem most sem vok igazán az..
de igazából nem érdekelt. tudtam, h úgyis mingyárt elhúzok onnan.
a gimi sokkal jobb. nem csak azért, mert több az olyan ízlésű emberke, mint én, hanem mert nem az alapján ítélnek meg (a többség legalábbis nem), h milyen márkás cuccokat veszel, vagy egyáltalán hogy nézel ki.
de az emberek kinéznek maguk közül. ha végigmegyek az utcán, egy csomóan úgy bámulnak rám, mintha én lennék a világ egyik csodája. de általában nem zavar (csak ha rossz kedvem van). néha legszívesebben azt mondanám nekik, h én legalább más vok, nem olyan, mint mindenki, nem divategyenruhát hordok, és nem is akarok olyan lenni, mint mások! nemtudom. kicsit félek attól, h a tömeg része legyek....

Eönwë: sztem jók az együtteses pólók. bár az nem bizti, h hordanék, mert nem az én öltözkési stílusom. (nem szoktam ilyen laza pólókat hordani) és az jó, ha az ember büszke az ízlésére, de azért attól, h az ember fölvesz egy ilyen pólót, még lehet a "szürke világ része". mert nem attól tartozik az ember vhová, h vmilyen ruhákat felvesz, hanem ha ennek vagy annak tartja saját magát. ha viszont a családod nem fogadja el azt, amit te nagyon szeretsz, az elég kellemetlen. én pl a rasztahajért harcolok, de a szüleim nagyon nem szeretnék. persze ha 4,5 lesz a bizim, akkor megcsináltathatom (nem állok annyira közel hozzá.. ), de nem vmi jó érzés úgy vmit megcsinálni, h tudod, h a szüleid igazából elene vannak.
de sztem nekem könnyebb lehet, mint neked. mert az enyémek végül is elfogadnának rasztahajjal is, csak anyu egy csomószor mondja nekem, h ne, mert tök undorító....hát ez van.
bocsi, de nem tok tanácsot adni....és nem is merek.

A kiközösítésről/alkalmazkodásról nekem is lenne véleményem. nekem hetedik év elején rengeteg barátom volt, annyi, hogy nemigaz, és én kezdtem megörülni, hogy talán mégis bírnak. Januárban, mikor bedobták a moziba a Két Tornyot hirtelen annyi haverom lett, hogy csak lestem, és májusra egy se maradt. Még a legjobb barátom, akivel 2 évig szinte testvéri kapcsolatban álltunk faképnél hagyott. Ez nagyon megviselt, és elég depressziós lettem. Na persze akkor a maradék ember is elpártolt mellőlem, és a semleges emberkéből lassan a közutálat szélére sodródtam. Év végén úgy mentem nyaralni, hogy én voltam az osztály céltáblája. Aztán most nyolcadikban megpróbáltam tiszta lappal indítani az osztálytársaim, nagyjából mindnek lenyeltem a bűneit, és mindenhez mosolyogva álltam hozzá. Eleinte levegőnek néztek, de lassan megszokták, hogy én nem szólok bele semmibe, de akkor sem tudnak levakarni pár sértéssel. Szép lassan bevettek a bulikba, és ma már ott tartok, hogy az a lány, aki két év után úgy döntött holnaptól utálni fog, meghívott a szülinapi bulijára (ez nagy kiváltságnak számít). Szal, én sem hagytam magam, és bár nehezen, de sikerült elérnem, hogy szeressenek.

Maximálisan egyetértek Gandalffal, jól megfogalmazta, amire én is gondoltam, csak nálam ez mindig kicsit máshogy hangzott...

Eddig oksa, csak az a gáz, hogy Anya abban a suliban tanít, ahol én tanulok, így elég szerencsétlenül jönne ki a dolog...főleg h az a mániája h ez a suli a szolid megjelenést szorgalmazza, meg hasonlók... :shake:
No mind1, sasazértis felveszem holnap ing alá, azt majd meglátom... De az "ocsmány" jelzővel való illetés után nem sok jóra számítok...
kisoff:
Apropó, még mindig nem nem akar senki Anathema koncertre jönni jövő kedden? (nekik gyönyörű festmények szoktak borítók lenni )

Eeeegen, mondjuk egyik pólóm sem túl naturalisztikus, mert az nem az én stílusom, még akkor sem, ha szeretem az együttest...az egyik pólómon egy nyúl van, a másikon meg rózsa ...hja meg van egy teknősös, dejaz nem együttes...Láláááá De emiatt nem érdemes összeveszni egy szülővel sem...akkor inkább nem hordanám...egy drabig persze ez én vagyok, és nekem már nem szokták megmondani, hogy miben ne járjak . Mondjuk nem is nagyon kéne...

Sztem nincs semmi baj a zenekaros pólókkal ( Blackmore's Night rulez, még akkor is, ha Míriel kritizálja ), nekem is van pár. Ez nem egy negatív dolog, egyszerűen szeretek olyan cuccokban járni amin rajta van a kedv zenekar, ez nem világgá kürtölés...mondjuk összehozhat embereket (nálam volt mán rá példa), és nem is annyira kockázatos, mintha a kedv focicsapatod mezében mennél az utcán (khm...), hja, egyszerű, ne járkálj otthon zenekaros pópóban . Amúgymeg ezzel támogatjuk Tarját, nem, Neo ?

Eönwë anyukádat azért talán meg lehet érteni valahol, mert ezen a képen mégis egy pucér nőci látható, jó- jó tudom a zenéjük, meg ez a boritó, de én pl oda vagyok a RHCPért, de attól még nem veszem fel a By the Way c. albumuk boritóját pólóra nyomtatva, mert nem az én stilusom (öltözködésileg). Viszont ha te úgy érzed, hogy ez neked fontos, akkor anyukád is vonakodva bár, de talán be fogja ezt látni. Tesóm is vett magának egy hasonló stilusú pulcsit- fogalmam sincs mely együtte mely albumát ábrázolta -, persze anyum teljesen kiakadt, de a saját pénzéből vette ezért kénytelen volt beletörődni, viszont mázlijára és tesóm nagy sajnálatára azóta kinőtte úgyhogy már szent a béke, általában...

Ami a vicces figura felöltését illeti nekem az nem mindig megy főleg olyanokkal szemben akiket nem csipek igazán, akik meg közel állnak hozzám úgyis tudják, hogy tudok jópofa is lenne, ha van rá alkalmam... Szerencsémre gimi óta meg nem értek olyan incidensek, hogy különféle taktikákat kéne kitalálnom az elfogadásom érdekében, mert aki nem akar közel kerülni hozzám nem is fog, hisz itt van rá elég alkalom, hogy elkerüljük egymást, ez az igazi békés egymás mellett élés, mert mindenki tudja kitől mire számithat.

Sziasztok!

Én most eltérnék a témától, ha nem baj...
Szal azt akarom megkérdezni Tőletek, hogy mi a véleményetek a zenekaros pólókról? Úgy értem, szerintetek milyen ember az, aki ha nagyon tisztel egy zenét, pólójára akarja venni? És ezzel világgá kürtöli zenei beállítottságát, mert neki fontos, hogy lássák, nem a szürke világ része. Persze tudom, jó ha ő tudja meg a barátai, de sztetek milyen ember, aki ezt ki akarja mutatni?

Mertgogy. Nem tom ki ismeri a My Dying Bride új albumának borítóját ( www.zenial.nl/pic/big/songsof2.jpg ) új pólómon ez látható és Anya a fent felsorolt érvek és úgy amblokk a zkros pólók ellen van. Mit lehet tenni, ha az ember nem szeret veszekedni egyetlen anyukájával?
[/img]

Én sok taktikát kipróbáltam már. Az eddigi legjobb az volt, hogy megpróbáltam viccesre venni a figurát. Ha poénkodsz, meg jópofa vagy csak a legnagyobb állat mer csesztetni, mert fél, hogy őt nézik hülyének.
[size=9:12novtpl]Csak sajnos vannak ilyen állatok is[/size]
Persze embere válogatja. Valakinek egyszerűen "nem áll jól" ez a jópofizás, s csak ez fogja mégjobban irritálni őket.

Szerintem ha mindenki megtalálja a maga útját-módját, a jég hátán is megél, s kibirja ha rossz társaságban is kell töltenie az ideje egy részét. De hosszútávon nem árt sok-sok "feltöltödős" programot is kitalálni (pl. fórumozás valami tolkien.hu-n ), hogy ne legyen életundora.

Éowyn! írta: Saját tapasztalat, először tűrtem(persze nem sokáig, nem vagyok egy türelmetes emberke), aztán felemeltem a hangom és kiálltam magamért, aztán szépen lassan elkezdtek tisztelni. Azt alázzák meg akit gyengébbnek hisznek(legalábbis szerintem )

Ez nem biztos, hogy mindig bejön. Sőt... Tapasztalat-féle, hogy ha visszaszólsz nekik, visszavágsz, bármilyen módon, csak még jobban rádszálnak, azt mondják te vagy a szemét etc... Én egyetértek azzal, hogy nem kell kimutatni az ellenszenvet irántuk, nem kell állandóan éreztetni velük a rosszallásunkat....Meg kell próbálni békésen eléldegélni egymás mellett...

Drizzt:)) Rám nem minden kitétel igaz:)) Csak a tapasztaltok beszélnek belőlem.. (tapasztalatok eh...)

Aralataion írta: Világnézetem? Hiszen azt még csak most kezdtem kialakítgatni és folyton változik.
Felfogásom? Hát néha azé' megértem mit mondanak nekem.
Céljaim? Az meg micsoda? Rabyn!!! Neked céljaid vannak? 8O Tök égő, hogy nekem nincsenek

Rám a fene-nagy büszkeségem miatt szoktak furcsán nézni az emberek. Vagy azért nem beszélek valakivel, mert tudom, hogy nincs mondanivalóm neki, vagy azért, mert nem ismerem, és akkor sincs mit mondani neki. Tehát, én magamat zárom ki...

Drága:)

Nem naaagy célokról beszélek:) Hanem kicsikről, pl nem megbukni évvégén, egyetemre/főiskolára menni. Az osztálytársaim nagyrészének semmilyen célja sincsen... még ilyen se.. (világnézete pedig a 2 éveseknek is van.)

Léli írta: Meg amúgyis, ha alkalmazott matekra vesznek fel, szerintem aranyéletem lesz, nem hiszem, hogy ott túl sok lány lenne

Csak vigyázz...

Felagund írta: [size=9:nlwt81gb]BTK bah... [/size]

Egyetértek

Én nem fogok menni gólyatáborba (márha felvesznek valahova) pontosan az ilyen hírek meg egyebek miatt. A nővéremék is szerveztek, és jó hogy az gépészmérnöki, meg egyebek, de attól még elég dúrva dolgokat mesélt. [size=9:nlwt81gb](bizonyos szemszögből nézve jó a Bánkisoknak: minden "gyűlés" alkalmával ingyen kapják a sört )[/size] És szerintem nem én leszek az egyetlen, aki nem megy, ezért valszeg nem fognak "jobban nem szeretni", mint másokat Meg amúgyis, ha alkalmazott matekra vesznek fel, szerintem aranyéletem lesz, nem hiszem, hogy ott túl sok lány lenne

Angwen írta: Ami a gólyatábort illeti, kicsit én is tartok tőle. Úgy tervezem, hogy elmegyek (már ha egyáltalán fölvesznek... ), épp azért, mert nem akarom egy ilyen barátságtalan, mindenből-kivonom-magam gesztussal indítani a következő öt évet. De el vagyok szánva, hogy az első ilyen ivós-vetkőzős játéknál felülök a vonatra és otthagyom őket, hogy fulladjanak bele egy nekik tetsző alkoholos italba.

Hmm...

Szvsz azért a gólyatábor annyira nem gáz...
Én sem voltam pl (beteg voltam... ), de ennek ellenére ismerek annyi embert az évfolyamból, amennyit kell

Bár az TTK..

[size=9:3vs3u8d9]BTK bah... [/size]