Gondolatok

Milgram kísérlete

Az Amerikai Egyesült Államokban 1963-ban végezte el a kísérlet első részét. Újsághirdetés alapján átlagos embereket toborzott memóriavizsgálathoz. A kísérleti személy a tanár szerepét játszotta. Feladata az volt, hogy szópárok sorozatát olvassa fel egy másik helyiségben tartózkodó személynek, azaz a „tanulónak”. A tanuló memóriáját úgy kellett tesztelni, hogy a szópárok első szavának felolvasása után a tanulónak négy változat közül a helyes második szót kellett kiválasztania. Amikor a tanuló hibát követett el, a kísérleti személynek minden egyes alkalommal meg kellett nyomnia egy gombot, mellyel a tanulónak áramütést adott.

A kísérleti személy látta, hogy a tanulót beszíjazzák az elektromos huzalokkal ellátott székbe, és egy elektródát kapcsolnak a csuklójára. A kísérleti személyt ezután a szomszédos szobában leültették a vezérlőasztal elé. A harminc kapcsoló mindegyikéhez egy-egy feszültségértéket jelző címke is tartozott 15 és 450 volt között. A kapcsolók csoportjain „gyenge áramütés”-től a „veszélyes áramütés”-ig terjedő feliratok voltak.

Amikor egy kapcsolót lenyomtak, berregés hallatszott, fények villantak és a feszültségmérő mutatója jobban kimozdult. Szemléltetésképp a kísérleti személynek egy 45 voltos próbaáramütést adtak. Amint a kísérlet elkezdődött, a kisérletvezető utasította a kísérleti személyt, hogy minden egyes hibát követően eggyel magasabb fokozatú áramütést adjon.

A „tanuló” nem kapott ténylegesen áramütést. Ő olyan személy volt, akit előzőleg kiképeztek a szerepre. Amint hibázni kezdett, és az áramütés mértéke erősödött, a szomszédos falon áthallani lehetett a tiltakozását. Amikor az áramütés erősebbé vált, kiabálni és káromkodni kezdett. 300 voltnál rugdosni kezdte a falat és a „rendkívül erős áramütés” címkéjű kapcsolók lenyomásától kezdve nem válaszolt a kérdésekre, és semmiféle zajt nem hallatott. Amint az várható volt, sok kísérleti személy elkezdett tiltakozni, kérlelve a kísérletvezetőt, hogy abbahagyhassa. Ő azonban „ösztökélések” sorával válaszolt: „Kérem, folytassa!” „A kísérlet azt igényli Öntől, hogy folytassa!” „Nagyon fontos, hogy folytassa!” „Nincs más választása, folytatnia kell.” Az ösztökélést annyiszor folytatta, ahányszor szükséges volt ahhoz, hogy a kísérleti személy folytassa. A tekintélynek való engedelmességet a kísérleti személy által a folytatás visszautasítását megelőzően leadott legnagyobb áramütéssel mérték.

Milgram azt találta, hogy a kísérleti személyek 65 %-a mindvégig engedelmeskedett, kiállva a legnagyobb (450 volt) feszültséget is. Egyetlen személy sem állt meg 300 volt alatt, az alatt a szint alatt, amelynél a „tanuló” elkezdte a falat rugdosni.

Milgram szerint a tekintélynek való engedelmesség oly nélkülözhetetlen követelmény a közösségi élet számára, hogy valószínűleg az evolúció során épült be a fajunkba. A társadalmi munkamegosztás, a nagyobb szociális szerveződés céljainak és szándékainak szolgálata megköveteli, hogy az egyének rendelkezzenek az alárendelődés képességével, hogy cselekedeteiket összehangolhassák.

Milgram szerint négy tényező győzi meg az egyéneket arról, hogy feladják autonómiájukat. Ezek a szociális normák, a felügyelet, az áttétel és az ideológiai igazolás.

Szociális normák
Azáltal, hogy válaszoltak a hirdetésre, és beleegyeztek a kísérletben való részvételre, a kísérleti személyek önként jóváhagytak egy implikált megállapodást a kísérletvezetővel való együttműködésre, az útmutatások követésére és a feladat befejezésére. Ez nagyon erős szociális norma.

A kísérletet úgy tervezték meg, hogy erősítse ezt a normát, és ezzel különösen nehézzé tette a kilépést. A kísérlet ártatlanul kezdődött, csak később fajult el. Ahhoz hogy kilépjenek a kísérletből el kellene szenvedni annak elismeréséből eredő bűntudatot, hogy hibáztak, amikor elkezdték. Minél tovább halasztják a kilépést, annál nehezebb elismerniük tévedésüket. Folytatni könnyebb. Kisebb arányú lenne az engedelmeskedés, ha a kísérleti személyeknek a legerősebb áramütéssel kellett volna kezdeniük.

A potenciális kilépő szembenéz az udvariasság szociális normájának megsértésével, ami ahhoz hasonló, mellyel az Asch-helyzetben kerül szembe az ember. Az eltérő vélemény vallása a Milgram-helyzetben egyenértékű a kísérletvezetővel szemben váddal, hogy az gonosz és erkölcstelen. Talán egy még ellenállhatatlanabb erő kényszeríti a személyt arra, hogy ne lógjon ki a sorból.

Felügyelet
A Milgram-kísérletet megismételték úgy is, hogy az eligazítás után a kisérletvezető elhagyta a szobát, és parancsait telefonon közölte. Ekkor az engedelmesség 65 %-ról 21 %-ra esett vissza. Ezen felül számos kísérleti személy, aki ilyen körülmények között is folytatta a tevékenységét, úgy „csalt”, hogy alacsonyabb intenzitású áramütést adott, mint amekkorát kellett volna.

Áttételek
Milgram kísérleti személyei tudták, hogy erőszakos cselekedeteket követnek el, de az áttételek gyengítették ezt a tényt. Például a „tanuló” a szomszéd szobában volt és nem volt képes kommunikálni. Milgram arról számolt be, hogy az engedelmesség 65 %-ról 40 %-ra esett, ha a „tanuló” a kísérleti személlyel egy szobában volt. Ha a kísérleti személynek személyesen kellett gondoskodnia arról, hogy a „tanuló” a kezét az elektródán tartsa, az engedelmeskedés lecsökkent 30 %-ra. Minél kevesebb az áttétel a személy és cselekvésének következményei között, azaz minél közvetlenebb a személy kapcsolata az áldozattal, annál kevésbé engedelmeskedik a kísérleti személy. Pl.: Háborús helyzetben legáltalánosabb áttétel a személy távolsága a közvetlen erőszakos cselekedettől. Az erőszakot elkövető személy csak egy láncszemnek tekinti magát a sorban.

Milgram elvégzett a „csak egy láncszem a sorban” helyzettel analóg vizsgálatot is. Azt kérte a kísérleti személytől, hogy nyomja meg a kapcsolót, ami egy másik „tanárt” (egy beavatottat) utasított, hogy áramütést adjon a tanulónak. Ilyen körülmények közt az engedelmeskedés mértéke 93 %-ra növekedett. Most ketten gondoskodtak az áramütésről. A kísérleti személy áthárítja a felelősséget arra a személyre, aki az áramütést ténylegesen adja. A másik „tanár” és az áramgenerátor egyaránt áttételként szerepelt. Pszichológiailag könnyebb egy gombnyomással elindítani egy tömegpusztító eszközt (bomba, rakéta, stb.) mint egy embert ököllel, vagy kődarabbal halálra verni.

Ideológiai igazolás
Megfigyelhető egy olyan ideológiának az egyén részéről történő elfogadása, mely legitimálja a hatalommal rendelkező személy tekintélyét és igazolja utasításainak követését. Pl.: Háborúban a katonák végrehajtják azt a parancsot, hogy ellenséges civileket lőjenek le, vagy kegyetlenkedjenek velük. A katonák előzőleg már elkötelezték magukat amellett, hogy a nemzet biztonsága a katonai parancsoknak való szigorú engedelmességet követeli meg tőlük.
A Milgram-kísérletben a „tudomány” szolgáltatta az ideológiát. Amikor Milgram egy lepusztult irodában ismételte meg a kísérleteit, és a Yale Egyetemmel való mindenféle kapcsolat nyomát eltüntették, az engedelmesség 65 %-ról 48 %-ra csökkent.

A szituáció ereje más Milgram-helyzetekben.
Amikor egyetemistáknak elmondták Milgram eljárását (az eredmények nélkül), és megkérdezték őket, hogy folytatnák-e az áramütéseket a Milgram-helyzetben az után is, hogy a „tanuló” verni kezdi a falat, a diákok 99 %-a azt mondta, hogy nem tenné.

Milgram maga pszichiáterekkel végzett felmérést egy neves orvosi egyetemen. Ők azt jósolták, hogy a legtöbb kísérleti személy, miután elérte a 150 voltot, nem folytatná, és hogy csak 4 %-uk adna 300 voltnál többet, valamint kevesebb, mint 1 %-uk menne el a sorozat végéig, 450 voltig.

Egy másik vizsgálatban a megfigyelők a Milgram-kísérlet egy újrajátszásának voltak tanúi, és megkísérelték megjósolni, hogy a személyek hány %-a marad engedelmes az áram feszültségének növekedtével. A megfigyelők durván alábecsülték a Milgram-kísérletben jelentkező helyzeti erők hatalmát és az engedelmeskedés valószínűségét.

A Milgram eljárás egy másik változatában két további beavatottat alkalmaztak. Úgy mutatták be őket, hogy ők is kísérleti személyek, akik a tanár szerepét fogják játszani. Az 1-es számú tanár olvassa a szópárokat, a 2-es számú mondja meg a „tanulónak”, hogy helyes választ adott, vagy tévedett, és a 3-as számú, a kísérleti személy adja az áramütést.
A beavatottak 150 voltig nem vitatták az utasításokat, amikor az 1-es számú tanár közölte a kísérletvezetővel, hogy abbahagyja. A kisérletvezető ragaszkodott a folytatáshoz, az 1. sz. tanár felállt, és átült a szoba másik felébe. 210 volt után a 2. számú tanár is kilépett. A kisérletvezető utasította a kísérleti személyt, hogy folytassa egyedül. A kísérleti személyek 10 %-a volt hajlandó befejezni a sorozatot.

Egy másik változatban két kisérletvezető volt két tanár helyett. Néhány próba után vitázni kezdtek. Az egyik azt mondta, hogy abba kéne hagyni a kísérletet, a másik szerint pedig folytatni kellene. Ilyen körülmények közt a második kisérletvezető utasítására ellenére sem folytatta tovább a kísérletet egyetlen kísérleti személy sem.

Angwen írta: Az ember valójában, nem is olyan mélyen még mindig "állat". Főként, ha emberek tömegeiről van szó.
...
Az egyes ember talán felül tud emelkedni az áradaton, de a tömeg nem.

Drizzt írta: Némi tiszteletet a kivételnek pls...Ezt a magam és még azok nevében mondom, akik velem együtt NEM azt teszik, ami hatalmukban áll, hanem, ami szerintük helyes, mert ez két különböző dolog. Persze sokaknak a kettő ugyanaz. Nekem nem.

Drizzt írta: Az emberiség sosem azt teszi, amihez joga van...mindíg azt, amihez elég hatalma van.

Dae/siss írta: Mert az első ősmoha nem ember volt

Lehetünk akármilyen idealisták, vallhatunk akármilyen természetbarát elveket, a világ népességének többsége sajnálatos módon nem szolgál rá arra a bizalomra, amit kezdettől fogva kapott. Az ember eredendően uralkodik a világ felett, de ez az uralom pontosan olyan, ahogyan egy jó király uralkodik az országa felett: felelősséggel, az ország érdekeit nézve, nem kihasználva azt és zsarnokoskodva rajta. A mai ember viszont- tetszik, nem tetszik- ezt csinálja. Így nincs jogunk más bolygóhoz nyúlni semmilyen szinten - mert csak önzően használjuk.

Felagund írta:

Zarándok(Mist) írta: a kolonizálásnál viszont bejön a dilemma, hogy jogosan tesszük-e, hogy más bolygókra települünk ki? Milyen alapon? Kb olyan ez, mint a klónozás. Egyébként szvsz irreális a dolog még párszáz évig...

Milyen alapon?
Mert megtehetjük.

Miért nem hányod szemre az első ősmohának, hogy kijött a szárazföldre?

Zarándok(Mist) írta: a kolonizálásnál viszont bejön a dilemma, hogy jogosan tesszük-e, hogy más bolygókra települünk ki? Milyen alapon? Kb olyan ez, mint a klónozás. Egyébként szvsz irreális a dolog még párszáz évig...