- Hozzászólások: 19
- Köszönetek: 0
Gondolatok
- Boro
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK1
Habár (még) nem vagyok ennek a közösségnek a tagja szeretnék megosztani néhány gondolatot.
A társoság összekötő kapocsa (feltételezésem szerint) a Tolkieni mű.(Ha nem így van várom az ellenvetéseket.)Én az vettem észre, hogy akik olvasták a művet, és vmifajta nyomott hagyott bennük a könyv azok egytől-egyig értékes emberek.És bennük leltem igazi barátra.
Ezáltal csatlakoznék az előttem szólókhoz és megerősíteném, hogy habár az emberi jellem sokféle lehet, aki szereti TOLKIENT az rossz ember nem lehet!
Bd
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Rabyn
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
A Szakadék a külső és az itteni világ között. Tényleg nagy. Ezt az osztályomon látom. Teljesen más az értékrendjük, pedig kb ugyanannyi idősek mint én, és még is. Mintha egy teljesen másik országban élnének. Ők nem látják a napfényt, ők nem érzik a szellőt. Ők csak a szürkeséget látják. Ahogy Michael Ende azt gyönyörűen megfogalamzta elöjttek értük a Szürke urak és hajszolják őket, hogy minél több másodpercet spóroljanak. (sajnos nincsen meg a könyv ezért nem tudom pontosan idézni)
Minket, az ittenieket furcsa módón azt hiszem még nem találtak meg ezek a szörnyek. nem akarunk spróolni az idővel. Tudunk örülni mindennek. Talán ezért más ez az egész. Talán ezért van az a naaagy szakadék.
Kint az emberek a saját családjukra sem figyelnek, nemhogy a másik emberre. (simán elütnek ha látják, hogy a biciklivel küszködöd fel magad a járdára és mégcsak véletlenül se lassítanak)
Talán ez a titok egyik nyitja, hogy mért szeretünk (igen szeretünk) itt lenni.
"Én szóra váltanám a gondolatot de félek, hogy nem érdekel.."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Cueddo
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
- Hozzászólások: 1623
- Köszönetek: 0
Ankalimon: NAGYON KÖSZÖNÖM, hogy ezt most beírtad. igencsak eltalált
úgy érzem, nekem is be kell írnom:
[size=9:21mvszcq]a gimnázium négy éve alatt teljesen elvesztettem magam, ráadásul az osztályban is kb remeteként éltem, és az érettségi körül teljesen kétségbeestem, hogy mi lesz velem közösség nélkül - ekkor találtam rá a Társaságra, és még mindig alig győzöm elhinni, hogy ekkora szerencsém volt/van [/size]
ezalatt a két év alatt, amit köztetek töltöttem, minden valóra vált. minden, amire azelőtt csak a legvadabb álmaimban mertem gondolni (főleg a színjátszás). megtaláltam az életcélomat is közben, és egyre biztosabb vagyok az utamon.
kimondhatatlanul szeretem ezt a Társaságot - mégis - mivel nem vagyok túl spontán alkat - még mindig gondot okoz nekem, hogy kifejezzem ezt. hogy ott legyek egy szóban, egy mozdulatban, akármiben - és ezért sokszor félre is értenek ezért érzem magam olykor egy kicsit kívülállónak, pedig már jó ideje itt vagyok, és sokmindenben benne is vagyok, de mintha vmi lenne körülöttem, ami távol tartja azokat tőlem, akik nem ismernek annyira.
de hálásan köszönöm Nektek, hogy mióta itt vagyok, ilyen végtelen türelemmel nyitogattok engem
még vmi: azthiszem, bennem hatalmas szakadék van az mtt-s és nem mtt-s életem között. néha kifejezetten megrémülök azon, hogy mennyire rideg a 'külső világ', hogy mennyire nem várhatom, hogy az emberek felelősséget érezzenek irántam - ezzel szemben 'itt benn' bárkire gondolkodás nélkül rábíznám magam. és ez azért nagy dolog akármilyen társaságban, hogy a valódi feltétel nélküli szeretetet átélhetjük.
hát, ennyit szerettem volna mondani, bocsánat, ha kicsit hosszú lett.
Nap felé tör, amíg csak a Nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
(Dylan Thomas)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Ankalimon
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK_ADMIN
- Hozzászólások: 1810
- Köszönetek: 2
Én személyesen ezt ebben a formában nem éltem át köztetek, de ennek talán az az oka, hogy mivel a legtöbbeteknél idősebb (tapasztaltabb?) vagyok, és könnyebben dolgozom fel az intenzív/ellentmondásos szituációkat. Először a LEP utóbulin érzékeltem, hogy sok ember érez hasonlóképpen.
Azt látom, hogy sokan sokféleképpen fogalmazták meg az előző oldalakon, mi is az oka ennek a hangulatnak. Azonban úgy érzem, hogy még nem jutottunk el a valóságos, vagy az azt megközelítő magyarázathoz.
Most megkísérlem leírni azt, amit én gondolok erről a dologról (noha elképzelhető, hogy ezzel sem fogunk közelebb jutni a jelenségek mögötti igaz valósághoz).
1. Mi a vonzó ebben a közösségben?
Akik ezt a társaságot vonzónak találták, általában nem nagyon tudták megfogalmazni, hogy miért szeretik és miért alakul ki már-már a szenvedélybetegségeknél ismert függőség. (Természetesen nagyon sokan lehetnek, akiknek eleve nem szimpatikus egy ilyen jellegű társaság, ám ők eleve kimaradnak a dologból, és ezért a mostani gondolatmenet szempontjából nincs jelentőségük.)
Magától értetődő, hogy az MTT egyik fő összetartó ereje a névadó személyisége. Azonban itt talán többről van szó, mint amikor egy Star Wars klub tagjait George Lucas látomása szervez eggyé. Tolkien művei sokak számára élvezetesek, de úgy tűnik, akit igazán mélyen megérintenek, azok bizonyos értelemben különböznek a többiektől. Ez a megfogalmazhatatlan, értékeket, érzelmeket, világlátást és erkölcsiséget is magába foglaló "világnézet" sajátos közösségformáló erő: rácsodálkozunk mindazokra, akik ebben a tekintetben hasonlítanak ránk (mivel a mindennapi környezetünkben talán ritkán találkozunk ilyen csodabogarakkal...)
Ebből az alapszituációból adódik egyrészt, hogy a társaság tagjai anélkül, hogy éveket töltött volna együtt (mint mondjuk egy osztályközösség) képesek átélni a közösséghez tartozás érzését. Olyan értékek, mint a szolidaritás, az alkotómunka öröme, az emberi kapcsolatok fontossága, és bizonyos értelemben az anyagias világ értékrendjének elutasítása akaratlanul is összeköt minket. Aki ide új emberként érkezik, az is azonnal átérezheti ezt a közösségi összetartozást, feltéve, ha fogékony ezekre a dolgokra.
Másik oldalról pedig, mivel a tolkieni érdeklődés egyfajta szűrőként viselkedik, minden egyes ember egy csomó olyan emberrel találkozik itt, akinek a személyiségére nagyon könnyen rá tud hangolódni, akivel örömteli kapcsolatot, barátságot tud kialakítani. Ez mindig egy-egy konkrét ember között alakul ki. Az egyéni barátságokat erősíti a közösségi háttér, és a közösség összetartozását is igazán a nagyszámú baráti szeretet fűzi igazán szorossá.
2. Honnan jön akkor a csömör érzése?
Sokan írtátok, hogy a magas érzelmi szintű kapcsolatok nagy mennyisége, a "szeretet" is lehet túl sok. Én ezzel az állítással vitatkoznék. A szeretet bizonyos értelemben válasz a lét alapvető kérdéseire. Az embernek az a legmélyebb szükséglete, hogy legyőzze elkülönültségét...
A probléma SZVSZ abból adódik, hogy abban a világban, ahol élünk, ahol az elidegenedés az alapvető élmény, és ezért hihetetlen dolog, ha rátalálunk egy helyre, ahol ezzel ellentétes értékek mentén zajlik a közösség formálódása. Rácsodálkozunk a hozzánk hasonló emberekre. Élvezzük, hogy olyanok lehetünk, amilyenek máshol talán nem, mert bolondnak néznének minket... És közben azt hisszük, hogy mivel megtaláltuk ezt a pontot a világban, már el is értük azt a célt, amire tudattalanul mindig is sóvárogtunk. Pedig nem.
A tolkieni érdeklődés szűrőjén át egymásra talált, hasonló életfelfogású, értékrendű emberek közössége (akik a nagyvilág átlagánál könnyebben tudnak ráhangolódni egymásra) csak egy kiindulóállapot. Ezzel csak felcsigázzuk magunkban a vágyat. A közösség élménye intenzív, és várjuk-várjuk, hogy egyszer csak valami kitölti a bennünk lakozó ürességet ... És ha ez nem történik meg, akkor nagyon rosszul érezzük magunkat. Jobb a szürke, anyagias, elidegendéstől terhes világban sorsunkba beletörődve, ám kellően felvértezve vegetálni, mint megízlelni a közösség élményét, ám mégis kielégületlennek maradni. Ez az ami szerintem a leginkább oka lehet az érzelmi "csömör"-nek.
3. És akkor mit lehet tenni????
Remek dolog, hogy ez a tolkienos cucc olyan pompásan összehozott ennyi remek embert. Csudaszép, hogy a lelkek megnyilnak és egymásra hangolódnak... Mindez extraordinálisan megafantasztikus, ám a lényeg még hiányzik belőle, és egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ezt az érzést nem lehet szeretetnek nevezni.
Ez mindaddig csak kielégületlenséghez vezet, amíg nem bírunk tovább lépni. A valódi szeretet sohasem passzív érzés, hanem aktív állapot, amelynek egyaránt része a a törődés, a felelősség, a tisztelet és az ismeret.
"A szeretet nem passzív érzelem, nem beleesünk, hanem helytállunk benne... lényege: adni - nem pedig kapni -; szeretetet nyújtani - nem pedig szeretve lenni. A második, mint állapot csak következménye az elsőnek, a tevékenységnek... mert - a közfelfogással ellentétben - a szeretet nem a vaksors műve, hanem elméleti-gyakorlati tudással és szenvedélyes akarással elsajátítható művészet*"
Ebből következően szeretni nem lehet egy közösséget. Szeretni csak egyes embereket lehet. Konkrétan és aktívan. (A lelki rokonokat: apák, hugocskák, és bátyuskák...)
Egy ilyen közösségben a legnagyobb problémát az jelent az egyes emberek számára ha felborul az egyensúly: ha azt látják, hogy az ő felfokozott érzelmi állapotuk ellenére sem kapják meg azt, amire szükségük lenne. Mert ezt nem kaphatják meg a közösségtől általában, ezt csak az egyes emberek adhatják meg.
Alapvető élménye minden embernek, hogy egyes-egyedül botorkál azon az úton, ami egy nagyon ködös-homályos, távoli cél (boldogság?, harmónia?) felé vezet. Ha tényleg rátalálunk azokra az emberekre, akik segítenek ezen az úton előrejutni (és persze rájövünk, hogy saját uticélunk is közelebb kerül, ha mi segítünk másoknak), akkor nem lesz rossz érzés.
A közösséget - ahogy Lau írta - a személyes emberi kapcsolatok hálózata alkotja. A közösségi együttlét még a legnagyobb fokú lelki egymásrahangolódás mellett is a kiábrándultsághoz vezet, ha csak várjuk a csodát. A közösség (pontosabban a közösség igazi tartalma: az egyes emberi kapcsolatok) egy bizonyos ponton túl csakis közös tevékenység mellett formálódhatnak, és ezért mindig jobbak azok a közösségi programok, amelyek valamilyen pozitív cél érdekében végzett közös tevékenység köré épülnek, mint az olyanok, amelyek csak arról szólnak, hogy "hú de jó, megint együtt vagyunk". Ez is ürességet okoz, olyan mint amikor a sebességváltót üresbe teszedd, de nyomod a gázt veszettül...)
Ha bárki úgy érzi, hogy "elege van az MTT-s társaságból", két dolgot szeretnék javasolni: nézzen magába, hogy vajon nem a sültgalambra való várakozás klasszikus esetét produkálja-e éppen, másrészt pedig keresse a konkrét emberi kapcsolatokat.
Azt is javaslom, hogy higgyük el: nem csak egy-két igazán közeli barátja lehet az embernek. Minden egyes embert akit megismersz, aki iránt felelősséget vállalsz, tiszteletet érzel, és akivel törődsz (egyszóval akit szeretsz), hihetetlen módon gazdagítja életedet. És ha van előnye ennek a közösségnek, akkor az, hogy itt aztán tényleg sok emberrel köthetsz barátságot.
4. Amiről igazán nehéz beszélni
Ez már elkanyarodik attól, amit Aral eredetileg felvetett - de logikus továbbgondolása lehet annak.
Minden közösségben vannak akik a társaság középpontjában vannak, és vannak, akik a periférián - többféle módon is.
Vannak, akik már megtalálták azokat az embereket, akikkel szívesen vannak együtt, és kicsit féltékenyen néznek azokra, akik meg akarják bontani, az emberi kapcsolatok meglévő hálózatát pusztán azzal, hogy maguk is részei akarnak lenni. Minden közösségben törvényszerű, hogy elentét alakul ki a "régiek" és az újak között. A régiek sok esetben megütköznek azon, ahogy az újak megpróbálják bejárni ugyanazt az közösségi integrációt, amit annak idején ők is végigjártak. Érdekes, hogy ebből a szempontból valóságos "nemzedékek" alakulnak ki, akik a náluk később érkezetteket mind kicsit betolakodónak érzik, akik miatt az egész már "nem az igazi". Kicsit mulatságos, amikor olyanok szájából halljuk, hogy panaszkodnak az "újak" szemtelenségén, akikről az előző nemzedék szó szerint hasonló gondolatokat fogalmazott meg, amikor még ők voltak újak... De ez csak látszatellentét: semmi különbség nincs: javaslom a régi nemzedékek mindegyikének, hogy az újakban sem lásson mást, mint újabb megismerhető embereket, potenciális barátságok lehetőségét, újabb társakat azon a bizonyos magányos úton... Az újaknak pedig érdemes egy kicsi megértéssel tekinteni ezekre a dolgokra, saját dolgukat is megkönnyítik, ha pici alázattal közelednek a kialakult struktúrákhoz. De ezt se vigyék túlzásba: jó ha tudják, annak idején a mostani nagyokosok is mind picike kis zöldfülűek voltak ebben a társaságban is...
Másrészt minden közösségben vannak, akik a középpontban vannak (akikkel mindenki szeretne barátkozni), és vannak akik a periférián (akikkel nem olyan szivesen alakítanak ki kapcsolatot az emberek). Az MTT-s közösség egyik egyediségét az adja, hogy ez a köismert szociálpszichológiai jelenség itt nagyon tompítva jelentkezik csak, és noha újra és újra felmerül egyfajta "elitizmus" vádja, a hétköznapi életnél sokkal kisebb a klikkesedés és a kirekesztés jelensége. Azonban azért létezik. Azok szorulnak a perifériára, akikről úgy látszik, hogy emberi kapcsolataikban többet vesznek el a másiktól, mint amennyit adnak, és azok kerülnek a középpontba, akik olyan személyiségnek tűnnek, hogy többet adnak másoknak. Nagyon rossz dolog "lelki szemetesládának" lenni, amikor olyan kapcsolatokat kell felvállalni, ahol a mások bánata fájdalma, szerencsétlen sorsa is a te váladat nyomja. Ez nem is működhet így. Minden embernek olyan kapcsolatokra van szüksége, amelyekben ő is támaszkodhat másokra és őrá is támaszkodhatnak.
Két gondolkodnivaló mindkét oldal számára:
- Akiknek nem sikerült beintegrálódniuk a közösség belső köreibe, azoknak érdemes kicsit elgondolkodniuk, hogy vajon, őbennük is meg van az a képesség, hogy ne csak támaszkodjanak másokra, hanem maguk is támaszok lehessenek? Vajon képesek lehetnek igazán őszintén figyelni a másik igényeire, és nem csak a saját rossz sorsukon keseregni, és ezzel elborítani a másik felet? Ez a fajta elszigetelődés különösen egy nagy közösségen belül fájdalmasan magányossá teheti az embert. De ebből csak akkor lehet kitörni, ha saját magunkban egyenrangúvá tudunk válni a többiekkel.
- Akik a közösség középpontjában vannak, azoknak sem szabad elfeledkezniük, hogy ezt a közösséget bizonyos alapértékek, közöttük a szolidaritás tartja össze. Ennek köszönhetik, hogy ők rátaláltak azokra az emberi kapcsolatokra, amelyeket most átélhetnek. Nem szabad elmenni azok mellett, akikről azt látjuk, hogy terheiket maguk nehezen cipelik, és láthatóan magányosak, mert mindenki fél barátkozni velük, nehogy osztozniuk kelljen velük... Minden magányos ember terhét persze nem vehetjük a válunkra, de egyszer-egyszer segíthetünk...
[size=9:2ap4fqjs](Általában az emberek nem szeretnek az utcai koldusoknak pénzt adni. Leginkább azért, mert az összes kolduson nem tudnak segíteni, ha mindenk pénzt adnának, akkor ők maguk is koldusbotra jutnának - és a lelki teher elől könnyebb teljesen elzárkózni. Hobó azt mondta: minden városban adj pénzt EGY koldusnak. Ezzel te magad a vállalható szinten veszel részt a szerencsétlen sorsú emberek segítésében, ám tudatában lehetsz. ha mindenki követné ezt az elvet, akkor az már komolyan segítene.)[/size]
No. Azt hiszem megint bántóan hosszúra sikeredett a hozzászólásom. Azért remélem volt benne néhány a beszélgetést továbbvivő gondolat.
[size=9:2ap4fqjs]*Erich Fromm: A szeretet művészete[/size]
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Aranna
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK4
- Hozzászólások: 141
- Köszönetek: 0
itt lesz a szekrényben!! a kávés csészében!! vagy tán a szőnyeg alatt? az ajtó mögött nem néztem!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Ryana
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
Szóval én, ha azt írom, szeretlek titeket, azt úgy is gondolom. Különben nem írnám le. Vagy ha esetleg mégis, elhamarkodottan írtam volna, többet nem írnám... Nem képmutatásból írom vagy csak azért, mert mindenki ezt írja... Őszintén úgy érzem, h szeretlek titeket. Lehet, h én mást értek szeretet alatt. Azt, h szeretek veletek lenni, szeretem, ha jókedvűnek, boldognak látlak titeket... Szeretem ha kedvesen szóltok hozzám. Ezektől én is boldog leszek. És én ezt már szeretetnek tudom nevezni. És ezt a tudomásotokra is hozom.
Ehh most ennyi, majd lehet h írok még... Össze kéne szedni a gondolataimat...
Szép hely a boldogság! Úgy odavitorláznék! Ott napfürdőzik egy szál tangában az összes műanyag játék!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Drizzt
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
- Hozzászólások: 1063
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Rabyn
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
"Én szóra váltanám a gondolatot de félek, hogy nem érdekel.."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- gillz
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
hö, jó a téma! bocsánat, tényleg tetszenek a gondolatmeneteitek. érdekes, én már elég régen nem voltam összMTTs bulin,( Pécsett utoljára, az meg... hm. olyan ott vagyok és mégsem érzés volt.) és nem is igazán hiányzik. valahogy úgy vagyok vele, h külön-külön vannak emberek, akikkel szívesen találkoznék, de nincs most energiám tömeghez. vagy mittomén.
érintés: ez személyenként változó. én pl. tényleg nagyon zárkózott vagyok, személyes szférám vastag, ha nem figyelek oda. ezt pl. észrevételezték nekem szombat éjjel egy bulin, h miért hárítottam egy derekam felé mutató kezet, amikor jelezte, h kilóg. persze mondhattam volna, h csikis vagyok, és reflex, de az meg ugye öngyilkosság .
Emellett pedig, ha átbillentem magamat, akkor ismeretleneket is simán átölelek (színészet vagy mi). Csak ez nem jelent érzelmi kifejezést. Nyiii, nem vagyok összeszedett, elnézést.
hm, szóval, vannak emberek, akiknek nagyobb szükségük van rá, h érintés útján fejezzék ki érzésüket a másik iránt, őket könnyebb megérinteni, mint a másik fajtát. Mert ez is a kommunikáció egyik fajtája.
ennyi voltam
gillz
need more brainz. yourz. now.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- (i) ramba elenion
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK4
- Hozzászólások: 87
- Köszönetek: 0
Na Peti megígértem és el is olvastam a hozzászólásokat!
Hmmm...
Azt hiszem a szeretet egy baromira relatív dolog és ezen természete miatt sokszor összetévesztik más érzésekkel pl.:az adott pillanatban nagyon jól érzi vki magát és nagyon örül a társaságnak,és akkor úgy is érzi,hogy szereti a társaságot,de szerintem se lehet igazán egy társaságra a szeretet szót felnagyítani ,esetleg jól érezzük magunkat!!!
A szeretet személyeknek szól és csak akkor van értelme ezt a szót használni,ha már ismerjük a másikat és nem csak chaten és egyéb virtuális eszközökön keresztül!!!
A szeretet mélyebb és ha valakinek kijelentjük ezt és később mégsem tetszik amit találunk nagyobb bajt okozhatunk mintha semmit sem mondtunk volna!!!
Szóval azt hiszem csak akkor mondhatjuk,hogy szeretünk valakit ha már elég jól megismertük és bármit tudnánk meg róla elfogadnánk feltétlenül!!!És szerintem ennyi embert ennyire szeretni nem lehet!!...
Kövezzetek meg de én ezt így gondolom...
Én is jól érzem magam köztetek,de a szeretet még a láthatáron sincs!
De lehet és azon leszek,hogy mínél többet legyek veletek!!!
Persze,ha elviseltek
(i) ramba elenion
Arcunkon régmúlt évek árnyékai...
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Rabyn
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
"Én szóra váltanám a gondolatot de félek, hogy nem érdekel.."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Kincső
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK_ADMIN
Ha azt írom, hogy szeretlek Titeket, úgy is érzem. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy mindenkit ugyanannyira, de úgy érzem, hogy nincs itt senki, akit kifejezetten nemszeretnék (amúgy sem szoktam hamar ítélkezni valakiról, lehet hogy akiben elsőre nem is veszem észre, pár beszélgetés után abban találok valami nagyon jót), és senkitől sem kaptam még maradandó megbántást sem. Ha elmegyek egy talira, mindig jól érzem magam közöttetek, bár persze van néha olyan, de úgy tűnik szinte mindenkinek, hogy nem tudtam bekapcsolódni a beszélgetésbe és kívülállónak és fölöslegesnek érzem magam, főleg ha úgy érek oda valahova, hogy már "klikkekben" (nem rossz értelemben), baráti társaságokban beszélget mindenki, mert nekem sincs meg egy konkrét kör, ahová bármikor és egyértelműen odamehetnék. De ennek ellenére imádok veletek lenni, ezért szeretlek titeket! Mert befogadtatok, és amikor idejöttem, nem volt egy közösség se ahová igazán tartoztam volna, mostanra is Rajtatok kívül csak az osztályom van. És itt találtam olyanokat, akiket a barátaimnak mondhatok, de ha nem is, sok olyan is van, akivel nem is beszélgettem túl sokat, de mosolyogva üdvözöl egy-egy talin, és ez olyan jó! Nyilván, ha valakinek más közössége van, vagy megvan innen egy szoros baráti társasága, nem igényli ennyire a nagyobb közösséget, és akár zavarja ez a "felfokozott szeretetroham" avgy hogy mondjátok. De engem nem, és örülök neki!
Na, most ennyit bírtam kipréselni az agyacskámból, sorry ha kicsit zavaros lett, ha eszembe jutna esetleg még valami majd beírom.
Kincső
"...asztaltalan szó-malaszttal..."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Minerva
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
- Hozzászólások: 2436
- Köszönetek: 0
Szerintem nem nehéz, csak néha a "megérintett" illetőnek nem tetszik. Szóval tudni kell, kit ölelhetsz meg és kit nem... Vagy hogy mikor és mikor nem. És hogy hogyan...Rabyn írta: Egy kicsit más.
Mért olyan nehéz megérinteni egy másik embert?
"Kard vagyok a sötétségben! A falak őre vagyok! A tűz vagyok, amely elűzi a hideget! A fény, amely elhozza a hajnalt! A kürt, amely felébreszti az alvókat!"
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Moiraine alias Elyanon
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK3
- Hozzászólások: 65
- Köszönetek: 0
1 élőnek ki a halál hallatlan palástját erőlteti erőtlen vállára nincs útja egy halottal ki akár a halál halála is lenne
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Ancalima Anarórë
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
Én még egy talira sem mentem el, csak LEP- re, oda is csak névtelenül... Mert nem ott élek, és mert kicsi vagyok. És mert bár sokan irtátok most, hogy kirekesztettnek éreztétek, de hát éppen ez az. hogy mindenki múlt időben irja. És én... Én soha nem éreztem magamat kirekesztettnek, mert tudtam, hogy elfogadtatok: hadd ugráljon itt köztünk, mig személyesen nem kell megismernünk, maradjon csak, max átugorjuk a hozzászólásait. De soha nem éreztem igazán, hogy amikor pl a nyári szünetben nem voltam itt, és ősszel visszatértem, bárkinek is feltünt volna. Mármint, persze, feltűnt, itt van Ancalima, de az nem tűnt fel, hogy visszatért... És ezt az érzésemet rejtem a sok stb emotikon mögé, ami tudom, hogy csak még jobban idegesit titeket. Persze nem csak ezért nem járok talikra, hanem mert pici vagyok, úgyszólván pisis hozzátok képest. Ezért nem is reklámozom a koromat... felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire feleslegesnek érzem magam, mért nem megyek el innen, de az az igazság, hogy azért, mert szeretlek titeket. És tényleg mindenkit szeretek. Már csak azért is, mert érzem, hogy ha valaki itt azt mondja, hogy szeretlek titeket, azt nem ritkán kollektiven érti. És ilyenkor tudom, hogy mig ezt leirta, nem pont rám gondolt, hanem tényleg mindenkire, és mégis, abban azért véletlenül én is benne vagyok...
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Moiraine alias Elyanon
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK3
- Hozzászólások: 65
- Köszönetek: 0
Zizzo írta: Ezt most úgyse fogjátok sztm elolvasni, mert senki nem ismer itt… de az utóbbi témákra leírom saját gondolataimat, mert már kicsit feszit itt belül, hogy csak olvasok és nem írok.
Tévedés.. mégha nem is ismerlek annyira mitn pár ember, ismerlek valamennyire... és képozeld végigolvastam, és nem untam, nem küldtelek el magamban a jó édes ...-ba és társaik.. teljesen egyetértek.. és amennyit én a nem teljesen 16 éves kicsi agyammal megérthettem az elméletedből azt megértettem és azzal még egyet is értek..
De ha már itt vagyok és rá szánom magam az írásra én is húzom egy kicsit a drága időtöket..
Ugyan én még nem találkoztam itt olyan sok emberrel élőben mint mások akik itt vannak (akik járnak talikra meg mennek táborba és társaik) mégis valamilyen szinten kötődöm a társasághoz.. alig ismerek itt pár embert, és mégis, valami, ha egy hétig nem írok idehúz.. nem az unalom.. nem.. hanem valami ami itt van, és el tud engem rángatni a sarokból.. és ez jó, mert őszintén remélem hogy valamennyire be tudok ide illeszkedni.. nem remélem hogy holnap már mindenki nagyon szeretni fog engem, de idővel.. idővel minden lehetséges.. egy másik társaságba 6, nem teljesen 7 hónap alatt hellyel közzel be tudtam illeszkedni.. remélem ez itt sem lesz másként..
Színek.. hm.. ez egy elkég bonyolult dolog.. és ez szerintem nem csak a színeknél van, hanem bármilyen tárgynál.. ki adta az asztalnak az asztal nevet, miért pont az az asztal és miért nem az amit mi széknek hívunk.. a színekkel ugyanez.. miért piros a piros és miért nem lila.. erre a kérdésre nincs válasz, ez a múlt zenéje.. sok sok okos ember a múltban elnevezte ezeket azoknak amik.. ehhez csak ennyit tudok mondani..
és a szeretet.. igaz-igaz hogy ezt a szót nem szabad "elpocsékolni", csak azt kell vele megilletni aki érdemes rá (tényleg!).. ha nem olyan embernek mondjuk, akkor hazudunk.. és a hazugság pedig nem a legszebb dolog.. sőőt.. ugyanígy az se mindegy hogy az embernek van egy igaz barátja vagy egy haverja.. a kettő itt sem ugyanaz.. a barátban az ember feltétlenül megbízik, a haverral meg megy jókat bulizni és jól érezni magát..
na, szerintem életemben először volt itt ilyen hosszú hozzászólásom, remélem azért nem írtam túl nagy zagyvaságokat.. bár ez az én véleményem amit leírtam (igaz, az is lehet baromság )
1 élőnek ki a halál hallatlan palástját erőlteti erőtlen vállára nincs útja egy halottal ki akár a halál halála is lenne
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Rabyn
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
Mért olyan nehéz megérinteni egy másik embert?
"Én szóra váltanám a gondolatot de félek, hogy nem érdekel.."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Orsie
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
Voltam már pár MTT talin, és mindegyiken jól éreztem magam, de igazából tegnap éreztem át igazán azt a dolgot, amit Peti felvetett, ez pedig az a szeretetmennyiség, ami az ő számára most egy kicsit sok lett. Én pár napja leírtam, hogy meg tudom őt érteni, sejtem, mi zajlik benne. De ugyanakor a másik oldalt is meg tudom érteni, mert tegnap én is megint megtapasztalhattam azt az érzést, amikor ott vagyok Veletek.
Tegnap én megint nagyon-bagyon jókat beszélgettem jó pár emberrel, és örülök neki, mert nagyon fontosak voltak nekem ezek a beszélgetések. És sok emberrel összeölelkeztem, aki tényleg fontos nekem. És tényleg éreztem, hogy mennyire jó közöttetek! Eddig is éreztem, de ennyire erősen még soha! Lehet, hogy egyszer nekem is sok lesz, mint Petinek, de lehet, hogy nem. De nem tudom szavakba önteni, mit jelentett nekem a tegnap este. Az a sok szeretet és figyelem, ami körülvett engem és mindenkit ott, hihetetlen volt. Amikor ma visszagondoltam rá, könnyek szöktek a szemembe.
Egy valamit ki is szeretnék emelni. Galadhot nagyon kedvelem, annak ellenére, hogy nem ismerem még túlzottan. És ma reggel, mikor elbúcsúztunk a Batthyány téren, megölelt. És ez nagyon jól esett! Hogy még nem igazán ismerjük egymást, és mégis... Kicsi Galadh, nagyon köszönöm!
És még annyit, hogy természetes, hogy nem szerethetünk mindenkit egyformán, mindenkinek van egy rangsora, de valahogy ez a társaság mégis olyan különleges, hogy itt az emberek tényleg figyelnek egymásra, a nagy létszám ellenére is. Persze nem tud mindenki mindenkire eléggé figyelni, de nem is kell. Viszont az egész közösséget meghatározza ez a szeretetteljes légkör. Ha néha sok is lehet egyeseknek, ami akár egyszer még velem is előfordulhat. De nagyon örülök neki, hogy Közétek tartozhatok.
"in the real dark night of the soul it is always three o'clock in the morning."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Drowse
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
- Hozzászólások: 650
- Köszönetek: 0
Zizzo írta: aki meg eddig eljutott az olvasásban, annak köszönöm a figyelmét!)
Nincs mit
"All right, all right. I can take a hint. I know when I'm not wanted. I usually don't pay any attention... but I know."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Zizzo
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK5
Érdekes az utolsó téma. Szerintem az előítéletek kialakulása az emberi alaptermészet következménye, a gusztustalan hiba keresés másokban meg ilyenek. Legyőzni nehéz, de nem lehetetlen! Tudni kell hol a helyed a világban és felismerni, hogy a körülötted lévőknek hol a helye. Tudni kell megtalálni a másikban azt, ami szeretetre méltó, mert ilyen – legalábbis egy egész apró – mindenkiben van!
Amúgy még érdekes dolog figyelni az emberi reakciókat szokásokat, és egy idő után könnyebben ki tudsz ismerni embereket, könnyebben meg tudod mondani, hogy mi szimpi benne…
Űrturizmus: mehetnek a pitlibe! Még a földet is alig ismerjük… képzeld el mi van a végtelen űrben… még a végén azt is tönretesszük!
Rabynnak jobbulást! (apám is hasonló cuccal küszköd, szal közvetlen közelről is látom milyen kaki)
A túl sok szeretethez nem igazán tudok mit mondani, néha tényleg fárasztó tud lenni, mert gyak az egész várost ismerem (Pécs), és nem szeretek rosszban lenni senkivel, de mindenkire meg nem jut idő, de ha ezt elmondom megértik, és nem is zavarja őket. Bonyolult dolog ez! Viszont kirekesztettnek sehol nem érzem magam… inkább általánosan tör rám az, hogy egyáltalán nincs helyem a világban sehol, de nem a társaságaimban. De tényleg vigyázni kell, hogy kivel milyen viszonyt alakítasz ki, tudni kell ki az igazbarát, ki a barát, a haver, és az ismerős… természetesen ilyen sorrendben növekszik is ezek száma (nah, ez de marha érthetőre sikerült).
Én igazából csak hobbibol vagyok itt, az igazi helyem a HPW klub. Mi ott nem vagyunk olyan sokan, viszont a klikkesedés már 10-20 embernél megkezdődik, ez erkerülhetetlen… erre van egy jó elméletem: vegyük úgy, hogy minden ember, minden személyiség a matematikai sinuskörön (vagy csak sima koordináta rendszerben) egy, az origóból kiinduló egyenes, és mivel ezek száma végtelen, ezért mondhatjuk, hogy nincs 2 egyforma ember. A szögek kérdése ott jön képbe, hogy ki hogy jön ki kivel. Pofon egyszerű: a 180 fokot bezáró két személyiség 100%-osan üti egymást, ergo rühellik egymást mint a … Viszont annál jobban kijönnek minnél kisebb az eltérés, mind1 hogy negativ vagy pozitiv irányban vannak közelebb, ez azt jelképezi, hogy többféleképpen lehet viszonyulni egymáshoz. (remélem érthető)
Ez kicsit sarkított elmélet, de szépen kérlek titeket mondjátok meg mit gondoltok róla, mert lehet hogy hülye vagyok és marhára melléfogtam vele.
A szeretet szót meg nem szabad elkoptatni, tartogassuk ritka alkalmakra, de tudjuk ki az aki megérdemli, és milyen időközönként kell megerősíteni a hitében, hogy szeretjük. A „jó fej vagy” meg „kedvellek” jó helyettesíteni, mert nem olyan erős szavak, és nem kell feleslegesen bonyolítani a dolgokat… (izé… most belekevertem magamat is…) És amúgy a hangsúly se mind1!!
Az ember nem tökéletes, a hibákat is tudni kell szeretni! Mindenki különleges, egyedülálló és megismételhetetlen, de nem hibátlan! (ezek csak úgy eszembe jutottak… és kb ide jól illeszkednek)
A HPW, meg a netes klubbokhoz általában pedig annyit, hogy ide ált valamilyen (ált lelki) problémákkal küzdő emberek jönnek, ezt mi már rég tudjuk a klubban, és ezért még szorosabb a kapcsolatunk, mert amíg valaki másnak próbálunk segíteni addig nem gondolunk a saját bajunkra, azaz összekötöttük a kellemeset a hasznossal.
Viszont a netes ismerkedés egy igen gusztustalan dolog… halál személytelen (bocs, hogy így csapongok, de nem igazán tudom kapcsolni a gondolatokat). Nem látod a társad arcát, a szmájlik kevesek ilyesmire. Nincs meg a gesztikuláció, a hangsulyok, a kiélezett ironikus mondások és társaik… ezért utálom a netet. Ha valakit már jól ismersz személyesen és utána csetelsz vele, akkor egy fokkal jobb, de még úgy sem igazi, mondjuk úgy tudod, hogy kb miket reagál, de 100%ig senkit nem lehet kiismerni, ezért semmiben nem lehetsz biztos!
És egy jó mottó az élethez, ami nekem sokat segített: minden relatív, semmit nem szabad elsőre elhinni, mindig vizsgálódjunk más szemszögekből, így sokkal jobban tudunk majd dönteni. Azt hiszitek ez könnyű? Hát nem az, ha magas szinten művelitek akkor marha nehéz!! Én azon vagyok, hogy tökéletesítsem ezt a dolgot, mert szerintem igenis jó… egyetlen hátránya van, az egyéni vélemény, és a pontos helyed a világban egy idő után elvesznek… de sztm megéri!
És megint más: színrelativitás elméletünk: igen, honnan tudjam, hogy az amit én pirosnak látok, az másnak nem-e barna… vagy bordó(és hogy nem az-e a piros valódi színe)? Sose derülhet ki 100%-ig, mert mindenki megtanulja, hogy annak a színnek a neve piros, és mindig ugyanolyannak látja, és ugyanúgy hívja, de a másik láthatja más színűnek, ha ő is megtanulta, hogy pirosnak hívják… és hogy magyarázod el, hogy milyennek látod?? (na jó, egy kicsit ez is sarkított)
Bocs, hogy így reagáltam egybe egy csomó mindenre, de nehezen szánom rá magam írásra! (jobban belegondolva, lehet hogy nem kellett volna ez, de önző vagyok, és én most így egy kicsit jobban érzem magam!) (aki meg eddig eljutott az olvasásban, annak köszönöm a figyelmét!)
Itélet csere van írva a vényre...
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Rabyn
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
"Én szóra váltanám a gondolatot de félek, hogy nem érdekel.."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Leguanember
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
Lau, szerintem nem furcsa, hogy kevésbé szereted a sok embert, mint őket külön-külön. Több ember olyasmire is képes, amire egyedül egyik résztvevő sem, ez idáig még pozitívum, de a tömeg egyre inkább rosszalló színezetű szóvá válik, akár történelmi, akár valós idejű tapasztalatokra épülve. Arc-és egyéniségvesztés itt nálunk nem tartozik a szerethető dolgok közé, s ha még szeretetet, figyelmet is megosztani kényszerülünk, ettől a felszín felé közelítünk. Persze szükségünk van nagy közösségi élményekre, mert az megerősít bennünk sok mindent, a legjobb esetben magunkat is.
TEGYETEK JÓT, MERT TUDTOK.
Minden más hiábavalóság.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Laurelen
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
igaz barátja az embernek kevés lehet egy, kettő talán három. olyanok akikkel sokat foglalkozol, és nagy figyelmet fordítotok egymásra. és az emberi figyelem véges, és ezt tudomásul kell venni. én annyira szeretnék sokkal több emberre sokkal több figyelmet fordítani, de fizikailag képtelen vagyok rá.
élménybeszámolókat írni nagyon jó dolog, összefoglalni hogy milyen érzéseket váltott ki az emberből, és persze megpróbálni megfogalmazni, hogy mitől is volt olyan jó, ami nem biztos hogy mindig a nagy nyilvánosságra tartozik.
Néha azt veszem észre,hogy az élménybeszámolókban bizonyos sablonok jelennek meg.olyan szavak és kijelentések veszítik értelmüket így, akik annak aki talán először írta le nagyon fontos és igaz volt.
én ebben a társaságban két nagyon közeli barátot találtam, és sok olyan embert akivel jól érzem magam együtt. ha néha akad alkalmam olyanokkal beszélgetni, olyanokat egy kicsit megismerni, akiket érdekesnek találok az nagyon-nagy boldogság.
Furcsa érzés, de gyakran érzem így, hogy jobban szeretem az embereket külön-külön, mint együtt.
"A foolish consistency is the hobgoblin of little minds." (Emerson)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Léli
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
- Hozzászólások: 2468
- Köszönetek: 0
Én különböző "csoportokba osztom" az itteni személyeket. És vannak, akikkel alig beszélgetek, és ennek ellenére szeretem őket - kimondatlanul. De ezt a szeretetet én mindig kifejezem valahogy, mert nekem fontos, h az adott személy tudja, hogy tényleg szeretem. Hogy Pókica nyakába ugrom, amikor találkozunk, hogy Arit is meg Anczyt is öleléssel köszöntöm... ők is azok közé tartoznak, akikkel nem beszélek sokat, de szeretem őket. Miért? Mert figyelek. Mert pontosan erre jó egy társaságban, egy tali alkalmával a néma megfigyelő "szerepe". Figyelek, és azáltal megismerem a személyeket. És sokkal jobban, mintha ott ülnék mellette, és én is részt vennék a beszélgetésben. Mert "megfigyeléskor" látom az arcát valakinek egy-egy szavára/cselekedetére, látom, mit érez, amikor valakivel beszél, megtudom, ki az, aki fontos neki (a jelenlévők közül, persze)... sokmindent meglehet így tudni.
És hogy ezt az egészet miért írtam le? Jókérdés... mert hiányozni fog egy újabb arc a talikról (akit már korábban is hiányoltam), és csak remélem, hogy tényleg vissza fog jönni majd ősszel. [size=9:4c25ks75](És ez sajnos nem csak Arira vonatkozik most, hanem másvalakire is.. mindkettőtöknek örülni fogok, amikor visszajöttök)[/size]
"Az igazság pusztán nézőpont kérdése."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Dodiee
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
- We're under the same sky
- Hozzászólások: 2797
- Köszönetek: 7
De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Suhifarok
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
Tudom, sokszor jövök ezzel, hogy új vagyok még, de már most rengeteget köszönhetek nektek, volt néhány kedves szó vagy ölelés és szépnek láttam az életet! Ez volt a nagyon elején. Most már jobban megismertem néhány embert. Nem sokat, de velük most valami elmondhatatlanul jól érzem magam. És ha mondom nekik, hogy szeretem őket (és igenis mondom, priviben, személyesen, vagy egy élménybeszámolóban) akkor azt teljesen komolyan gondolom! Jó, ha úgy általánosítva mondom, akkor igaz, hogy nem érthetem mindenkire egyformán, de itt senki sincs, akit (ha már legalább egyszer találkoztam vele) ne szeretnék valamilyen szinten!
És akikkel itt összeismerkedtem...azokat tényleg csak néhány hónapja ismerem, vagy még annyi ideje sem, de már kimerem mondani, hogy szeretem őket, mert igenis fontosak nekem! És eszembe se jutott eddig, hogy ezt ne mondjam, mert csak felületes lehet! Mert mi van, hogyha most nem mondom, akkor már nem lesz több alkalom arra, hogy a tudtukra adjam...hogy akkor igenis szerettem őket a magam módján és annyira amennyire csak lehet, néhány hónapi ismeretség után.
Szerintem!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Rabyn
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
Érdekes, hogy én is tulajdonképpen válságidőszakban keveredtem ide. (sok rossz történt velem akkoriban) és olyan jó volt itt barátokat találni, akiket tudom, hogy a mai napig nem ismerek rendesen. Nekem is az a feled fog hiányozni Peti amit ismerek belőled. Mindenkiben azt szeretem vagy nem szeretem amit ismerek már belőle. Pedig még magamat sem ismerem rendesen, de senki se ismeri magát annyira, mint amennyire szeretné.
"Én szóra váltanám a gondolatot de félek, hogy nem érdekel.."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Drowse
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
- Hozzászólások: 650
- Köszönetek: 0
Mikor először feljöttem a fórumra, nem tudtam, hogy a nevek mögötti emberek ismerik egymást Lövésem nem volt az MTT-ről, nagyon Tolkien-ről sem, csak szerettem a GyU-t és ez a hely jónak tűnt, hogy valakivel beszélgessek róla. És fokozatosan beláttam a hozzászólások mögé, és kezdtem megismerni az embereket. Igenis megismerni. Bár ez igen felületes dolog, mégis sokat tudok az ittlévőkről, mert ugye a stílus maga az ember, stb. Egy írásból, mit valaki ebben a topicban hagy, sok minden kiderül. De nekem nem volt egy idő után elég, hogy csak a felszínt lássam. Ennek az az oka, hogy ide többnyire nem hétköznapi emberek járnak. Egész életemben szenvedtem az ostoba emberektől, nem volt egy sem, akivel tudtam volna értelmesen váltani két szót, mert az emberek többsége nem akar értelmes lenni. Nem voltak soha igazi barátaim, mert nem akartam körömlakkozásról, hajfestésről beszélgetni, és soha nem beszéltem ki senkit a háta mögött [size=9:1qkqt3kz](ez egyébként tökéletesen igaz) [/size] Az egyetlen ember középiskolában, akivel tudtam értelmes társalgást lebonyolítani, az irodalomtanárom volt. Itt viszont értelmes emberek vannak. És ez olyasmi, ami magához vonzza az embert. Ezért is találkoztam anno Nodlee-val. Rendesen beparáztam attól, hogy valakivel személyesen találkozzak, mert vele is csak pár szót váltottam chat-en. Egész más dolog ám a személyes contact. De nem bántam meg, és igenis (Nodlee, most ne figyelj ide, jó? kösz) hiányzik Nodlee. Mert az első benyomás alapján ő olyas valaki, akit szivesen megismernék. Aztán ott volt a TK. Az komolyabb volt! Mert ott ott volt mindenki! Rémes érzés egy olyan társasággal bárhová menni, akikkel korábban nem találkoztál, és akik ismerik (szeretik) egymást. Nem éreztem feljogosítva magam, hogy beleszóljak bármibe is. És most, hogy[size=9:1qkqt3kz] (tudom, hogy állandóan erről panaszkodok, de nem tudom megállni)[/size] olyan emberekkel dolgozok, akiknek a "k****anyád" a legnagyobb poén, még jobban hiányoztok, mert ez egy olyan csapat, ahol még véletlne sem beszélnek úgy az emberrel, ahogy velem beszélnek mostanában.
Szóval. senki ne csodálkozzon, hogy akik már egyszer megközelítették az MTT-t kartávolságon belülre, az nagyon ragaszkodik hozzá.
Kívülről egyébként úgy látszik, hogy mindenki mindenkit szeret. Lást Grouphug a tornácon TK után. [size=9:1qkqt3kz]/me nem csatlakozott, mert nem ölelkezik "idegenekkel". [/size]
Az meg, hogy időről-időre leírja valaki, hogy szeret titeket, az nem olyasmi, amiért én pl haragudnék a helyetekben. Ez olyasmi, amit senki nem gondol komolyan, of course. Ha valaki igazán tudatni akarja a másikkal, hogy szereti, megmondja/megírja neki Személyesen.
Ez csak úgy jönni szokott az embereknek, csak úgy előtör.
Gondolom én.
Ámbár, ki tudja
"All right, all right. I can take a hint. I know when I'm not wanted. I usually don't pay any attention... but I know."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- brokkoli
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK6
- Hozzászólások: 673
- Köszönetek: 0
Akár hiszed, akár nem, hiányozni fogsz. Persze, hogy nem ismerlek igazán... Többet kéne beszélgetünk. Mindenkinek. De hiányozni fog az a részed, amit megismertem eddig. És ha az a részed, amit megismertem eddig nem lenne szimpatikus, akkor nem mondanám, hogy hiányozni fogsz. De így igen. Lehet, hogy nem sok időt töltöttünk együtt, de egyrészt a társaság része vagy, másrészt az a pár mosoly, amit az arcomra csaltál már hiányzik. Érted ezt?
És lehet, hogy szörnyű titkaid vannak, vagy egész más ember vagy, mint amilyennek mutatod magad... Hát, akkor tévedtem. Azt tudom, hogy amit most ismerek belőled, az igenis hiányozni fog, és gondolni fogok majd rád. És igen, merem vállalni, hogy esetleg elfelejtelek, és becsaplak, mert ezt nem tartom valószínűnek. Mert olyan embernek, akit két hónap, vagy akár egy év alatt elfelejtek, nem mondom, hogy hiányozni fog...
Amúgymeg, még azt szeretném mondani, hogy lehet, hogy én meg akarlak ismerni jobban. De ez nem csak egy emberen múlik...
And if I go insane, will you still let me join in with the game? /Pink Floyd/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Aralataion
- Nem elérhető
- COM_KUNENA_SAMPLEDATA_RANK5
- Hozzászólások: 286
- Köszönetek: 0
Huhh ez nehéz lesz...
De ha már egyszer elkezdtem, nem hagyhatom abba, amíg páran fel nem fogják mit is akarok mondani.
Szeretet: akik amellett kardoskodnak, hogy ők IGENIS!!!, azoktól kérdezném, vajon hányszor mondták "Deszeretlek!", egy alig pár hónapja ismert embernek. Aztán amikor megismerték, akkor vajon tényleg komolyan gondolták amikor újra találkoztak vele? Nem. Csak dobálóztak. Könnyedén, felelőtlenül.
Ne haragudj meg Nodlee, hogy rajtad keresztül próbálom ezt érzékeltetni, de így lesz a legérthetőbb:
Te is érzed, én is érzem, hogy az alaptermészetünk nem sokban különbözik. Alig párszor találkoztunk, akkor is csak pár vicces mondatot váltottunk, majd összenevettünk, és máris valamilyen formában kötődtünk egymáshoz. Most mégis kétszer is beírod, hogy hiányozni fogok neked. (Veled kapcsolatban erről nem kételkedem )
De mi van, ha egyszer leülünk beszélgetni, és mesélek az életemről, azokról a dolgokról amikre nem vagyok túl büszke, az ostobaságaimról. Mi van ha megismersz és ledermedsz attól, hogy valójában iszonyatosan önző vagyok, csak ezt kétségbeesetten próbálom kompenzálni azzal, hogy másoknak adok. Akkor őszinte embernek fogsz még tartani? Vagy inkább önmagával küszködőnek akin segíteni kell? Vagy egyszerűen kétarcú köpönyegforgatónak?
Nem tudhatom, és te sem amíg meg nem ismerjük egymást jobban. Most mégis adsz valamit amiről még nem is tudod, hogy akarod-e adni. Figyelmet, hogy észrevetted már legalább egyszer a jelenlétem és hiányolni fogsz. Ha én ezt komolyan veszem, márpedig én ilyen önző vagyok, hogy a felém irányuló érzelmeket rettentően fontosnak tartom, akkor ezt a kijelentésedet elrakom, és jó érzéssel fog eltölteni a nyáron. De ha visszajövök, és mondjuk nem örülsz nekem, mert ennyi idő után már el is felejtettél , akkor az fájni fog. Iszonatosan fog fájni! Becsaptál. Hazudtál! Mered ezt vállalni? Talán... Vagy nem is tudtad mit jelent ez nekem, mert nem ismertél! Inkább az utóbbi.
Olyan érzelmekről beszélülnk melyek két ember között kellene, hogy meglegyen. Egy társaságra kivetítve értelmüket vesztik. És az olyan hülye érzőlények akik ezeket a mondatokat meghallják, magukénak érzik, és a valóságban hiányolják...
Hát értitek végre?
a kezemmel most mindenféle íveket rajzolok, amiből kiolvashatod a nevem ha tudsz gondolkodni az én fejemmel.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!