Gondolatok
Nos a beilleszkedésről én csak annyit tudok írni,hogy tudom azt,hogy két oldalú a dolog,mert nem várhatja el minden új,hogy a régiek odamenjenek ismerkedni.Erőt kell venni magunkon!Én is nagyon félek és hiába mondom,hogy:Hajrá újjak!,amikor én is ugyanolyan gyámoltalan vagyok mind a többség.Interneten keresztül az ember könnyen használja a szavakat,de a valóság sokkal ijjesztőbb a számára,mert az elutasítástól félünk a legjobban! A sötét...olyan,mintha rádborulna egy súlyos lepell,amely a csönddel együtt teljesen áthat.Én is szoktam néha félni,főleg ha egyedül vagyok itthon éjszaka,de ilyenkor csak kinyitom a szemem és álmodozni kezdek! 
A barátság számomra elég elvont dolog,főleg mert néha önzö vagyok.Vannak barátaim,de néha,amikor ők a másik barátaikkal vannak,akkor felmerül bennem,hogy "és velem mi lesz" (ezt aztán megmagyaráztam 
).A lényeg az,hogy én úgy gondolom,hogy az igaz barát az,aki nem csak azt várja,hogy hallgasd meg,hanem ő is meghallgat.Nekem nem nagyon van ilyen barátom.Azt hiszem az én barátaim inkább kihasználják azt,hogy én minden problémájukat meghallgatom és segítek megoldani azokat.Na jó!ennyi panaszkodás elég lesz mára!
"Ember,ki szívén gyalogol
S kíméli kérges lábait,
Jajgat,ha majd tüskébe hág
S elveszti csendes álmait."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Peredhil: neked is a felső válasz. Azt meg csak el tudom dönteni előre, h egyszerre hány embert engedek magamhoz olyan közel, amit én már igazi barátságnak nevezek... elvégre a saját szavainkat leginkább magunk tudjuk értelmezni
bár másoknak szánjuk őket.Alyr:
Ismerős nekem is ez a dolog, de hogy egyedül lenni, vagy emberek között lenni jobb-e azt még nem tudtam eldönteni...
Szerintem mindkettő jó... és emberek közt is lehet egyedül lenni, sőt, ott néha sokkal könnyebb. Ha egyedül vagy, akkor se vagy mindig egyedül, úgyhogy nincs itt probléma :rotfl:
Én csak azt nem bírom, ha a körbevevő emberek szeretnék megmondani, h éppen én mit is gondolok... ha felszólítómód, akkor jó eséllyel röhögök, de ha megállapítás, akkor adom is az ásót. :agresszív:
need more brainz. yourz. now.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
. Vagy én vagyok túl optimista... 8OÖsztönös tisztelet van bennem néhányotok iránt, akiket ismerek, vagy tisztában vagyok vele, kik, s milyen helyet foglalnak el az MTT-ben, vagy a társaságban, esetleg a fórumon stb, nem ragozom tovább. Határozottan nehezen vettem rá magam, hogy elmenjek az első klubba fél évvel ezelőtt, mert bár talán nem úgy látszik, de végtelenül nyúl tudok lenni, ha úgy alakul. És legszívesebben el is menekültem volna...de szerencsére voltunk néhányan, akik ugyanilyen helyzetben voltak, és összebarátkoztunk, talán nem túlzás e szó. Igyekszem illeszkedni, tenni, adni, segíteni, már ha valaki kér...
A testi kontaktusról, vagy arról, ki mit enged, engedhet meg magának...reményeim szerint ezt sokan megérzik. Jómagam inkább visszahúzódom, jobban is, mint kéne, nehogy "sok legyek". Bár néha a parázásom épp a sok dumában jön felszínre...
Az az egy vigasztal, ha nagyon kicsinek és ostobának érzem magam, hogy lesz egy még így se! Komolyra fordítva: jönnek még újabbak, és azoknak épp ilyen rossz lesz!
Tényleg komolyra fordítva: türelem. Időm, mint a tenger.
A sötétség: én is sokszor félek, bár ha félek, van, kit hívjak, az Őrzőm, vagy őrangyalom, bár nem angyal, és ez megnyugtat. De néha ez sem elég, és akkor kislámpa fel, TV be, maci az ágyba! És EZ már tuti elaltat!
Bocsánatkérés: ahogy idősödöm, egyre jobban megy. Már nincs bennem a tinédzserek makacssága, önfejűsége, és tudom, másnak is lehet igaza.
Megbocsátás: a hazugságot soha, vagy ha szökőévben egyszer mégis, akkor is bennem marad és a bizalmamnak annyi. Viszont képtelen vagyok haragot tartani, leginkább én is úgy vagyok vele, hogy elfelejtem, miért is haragszom...Azért mert van fontosabb gondolkodnivalóm is
Tényleg idő- és energiapazarlás. Csak komoly okkal tartok haragot, de ilyen még nem fordult elő életemben.Barátok: kettő van (egy fiú, egy lány) 22(!) éve, egy fiú 6 éve, és Daffodil fél éve, ha minden igaz. Keresek, de nem erőltetem a dolgot, szintén, időm, mint a tenger, és bennük megbízhatok, kölcsönös a barátságunk. Kicsit talán néha ki is használhatnának(de nem ilyenek), mert hajlamos vagyok túl sokat adni.
Azért leírom: örülök, hogy vettem a bátorságot!
Boldogok azok, kik nem láttak, mégis hisznek.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Area: "Ne félj a sötéttől, az százszor jobban fél tőled: retteg, hogy felkapcsolod a villanyt!"
őrület ez a mondat, ezt feltétlenül kiírom!
Nap felé tör, amíg csak a Nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
(Dylan Thomas)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Erda niire (Area) írta: van még egy cuki idézetem:
"Ne félj a sötéttől, az százszor jobban fél tőled: retteg, hogy felkapcsolod a villanyt!"
Ez tetszik!
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Beilleszkedés: én már lassan két éve járok a fórumra elég rendeszeresen, de személyesen még egyszer sem találkoztam veletek... (ég is a pofám miatta, de ez van
) Most táborban fogok csatlakozni a bandához, és előre szólok, nagyon halgatag, és félénk leszek, nem pedig az a nagyszájú, akit ti megismeretek. 
Ez persze múlandó, csak én asszem rohadtul meg fogok ilyendi, hogy senkit sem ismerek, és nem tudom ki kicsoda.. Mindig ez szokott történni idegen környezetben, idegen emberekkel, ez az én természetes védekező rendszerem... Aztán szép lassan persze én is fel fogok engedni, csak előbb meg kell találnom a biztos alapot... Barátok: nekem volt egy óriási válságom, amikor mindenki eltáncolt mellőlem, és hirtelen azt vettem észre, hogy a legjobb barátom kitálalja az életemet... (már amennyit ő ismert) Nos, ez egy elég mély seb nekem, és nagyon óvatosra vettem azóta a figurát (ennek köszönhető e fentebb megírt félénkségem). Most már van három igazi jóban-rosszban barátom, akiket nagyon bírok. Amíg ide eljutottam én áthaladtam a lelki szemetesláda fázison, de én örültem neki, hogy legalább megosztják velem a gondjaikat, mert ez azt jelenti, hogy már valamennyire nyitnak felém. Ettől kezdve szép lassan (majdnem)mindenkivel elástam a csatabárdot, és barátokra is szert tettem. Az az egy nagy baj van most, hogy megyek gimibe, csak egy számomra semleges minőségben levő oszt.társam jön, és minden barátom elmegy másik városba.
Szóvel kezdhetem előrl a ranglistamászást... 
van még egy cuki idézetem:
"Ne félj a sötéttől, az százszor jobban fél tőled: retteg, hogy felkapcsolod a villanyt!"
'Is there anybody out there?'
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
egy kis ízelítő... "novella":
gilgalad.fw.hu/utolso.html (megjegyezném, a nemtom hanyadik sorban a "Kialudt a vonat" mondat eredetileg "kialudt a villany akart lenni
)gilgalad.fw.hu/holt.html
gilgalad.fw.hu/vilag.html
Beilleszkedés: Én bár fórumon régóta vagyok, találkozókra egy-másfél éven át féltem elmenni, mert az ezelőtti társaságokból leszűrt tapasztalataim nem sok jövőt jósoltak nekem köztetek...
Szerencsére (remélem) tévedtem...
Barátság: Hát olyan igazi barátom nemigen van. Nem szoktam túl kzel engedni magamhoz az embereket.
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Megbocsátás: Én meg szoktam bocsátani, főleg a barátaimnak sok mindent elnézek. Általában hamar meg is tudok bocsájtani. Felejteni persze nehezebb, vannak esetek, amikor maradnak tüskék... Sajnos nehéz meghúzni azt a határt, hogy meddig bocsáthatok meg úgy, hogy azzal valaki ne éljen vissza. Volt már rá példa, na akkor több esélyt nem kapott az illető. Ha önhibáján kívül tesz valaki valami rosszat vagy utólag őszintén beismeri és törekszik arra, hogy többet ne forduljon elő, akkor megbocsátok. Viszont ha azt tapasztalom, hogy visszaélnek a jóindulatommal, akkor nincs kegyelem. Azt hiszem, mindenki érdemel minimum egy-két lehetőséget, mert abba kell belegondolni, hogy mi is követhetünk el hibákat, nem szándékosan, és akkor nekünk is jó lenne, ha kapnánk másik esélyt.
Sötétség: Hát be kell valljam a 25 évem ellenére én is szoktam időnként félni. Furcsa, néha megnyugtat a sötétség, de a teljes koromfeketeséget nem szeretem. Egyszerűen zavar és aggaszt, ha nem látom, mi vesz körül, még ismerős környezetben is. Volt, hogy otthon arra ébredtem fel, hogy mintha láttam volna valamit, és akkor iszonyúan paráztam. Viszont ha nem vagyok egyedül, akkor szinte alig félek a sötétben.
Beilleszkedés: Én fél éve vagyok itt köztetek, és azt hiszem, nekem szerencsém volt. Az elején igyekeztem figyelni az embereket, és szép lassan próbáltam meg beilleszkedni, de nem volt bennem semmilyen félelem vagy görcsösség, talán ezért ment. (Persze az elején zavarban voltam én is, de ez természetes. De félelemnek nem nevezném.) Én már úgy látom, hogy akik megismertek valamennyire, azokkal jó is a viszonyom, és egyre mélyebb kapcsolatokat is kezdek kiépíteni, aminek nagyon-nagyon örülök. A köszönéssel kapcsolatban, a mai napig nem ismerek mindenkit, hiszen ez egy nagyon nagy közösség. Ha tudok, odamegyek és bemutatkozom, de előfordult, hogy nem tettem
ezért utólag is bocs. Volt, hogy odajöttek hozzám, hogy ugye én vagyok-e az Orsie, na ez nagyon jól esett és így könnyű is volt. Én azt hiszem, már kezdek az újonc státuszból átlépni a következő körbe, de azért persze még nem teljesen. Persze sosem leszek olyan, mint azok, akik már 1-2 éve tagok, nekik sokkal több közös élményük van, de ha ezt elfogadja az ember és tisztelettel van eziránt, akkor szerintem nincs probléma.Akik még nem nagyon jártak talikra, vagy félnek a beilleszkedéstől, azoknak azt tudom tanácsolni, hogy ne féljetek, legyetek önmagatok, és járjatok el talikra. Nekem az a tapasztalatom, hogy az MTT tényleg egy nyitott közösség, nem harapják le az újoncok fejét, persze ki kell építeni a bizalmat és meg kell találni a közös hangot, de ha igyekeztek, akkor menni fog. A chat is nagyon jó, én azt hiszem annak köszönhettem, hogy sikerült beilleszkednem, hogy sokat chateltem és utána személyesen is könnyebb volt beszélgetni azokkal, akikkel ott már beszélgettem. Szóval a kommunikáció nagyon fontos. Viszont tényleg azért, mert sokan vagyunk, bizonyos fokú klikkesedés elkerülhetetlen, nem lehet mindenki mindenkivel (egyformán) jóban. A lényeg, hogy klikkek ne legyenek túl zártak, legyen átjárás, átfedés, és akkor a kapcsolati hálóba mindenki bele tud kerülni. És persze segíteni kell az újaknak, amennyire lehet. Mivel erre nem képes mindenki egyformán, nem azért mert nem akarja, (pl. én Dodiee-t meg tudom érteni), hanem mert nem olyan embertípus, azoknak kellene erre figyelni, akik tudnak nyitni az újak felé. És ha ők nyitnak, akkor már a többieknek is könnyebb.
A barátságról: vannak barátaim, akiket kisgyerekkorom óta ismerek, velük a legmélyebb a kapcsolatom. Vannak, akikkel pár éve tart a barátság, és ezeket is mély barátságnak tekintem. Itt az MTT-n belül is vannak már emberek akikkel úgy érzem, lehet barátságnak tekinteni a viszonyunkat. Igen, talán közeli jó barátja csak pár van/lehet az embernek, de sokféle kapcsolatot lehet barátságnak tekinteni. Szerintem a kulcsszavak a bizalom, a megértés, az odafigyelés, őszinteség és a tisztelet. A bizalom persze törékeny dolog és sokan vagyunk úgy, hogy félünk bízni. De szvsz ha nem nyitunk ajtót mások felé, akkor nem tudjuk meg, tudunk-e bízni bennük. Ez mindig egy "veszélyes" folyamat, de törekedni kell rá. Én azt vallom, hogy úgy bánok másokkal, ahogy én szeretném, ha velem bánnának. Természetesen túl sok kapcsolatot nem tud ápolni az ember, de mivel itt az egész élet arra, hogy építgessük a kapcsolatainkat, mindig jöhetnek új emberek, akikben lehet találni valamit. Szvsz jó, ha az ember mindig nyitott új barátságokra, új kapcsolatokra, és a "rangsor" idővel ki is alakul. Mert minden kapcsolatból lehet valamit tanulni, amitől mi épülünk és mások kis. Fontos, hogy én is adjak, és hogy ne várjam a viszonzást, de a másik fél is tekintse ezt természetesnek, és akkor ő is ad és kap is.
"in the real dark night of the soul it is always three o'clock in the morning."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Megkérdezhetem, hogy pontosan mi az, ami szorongás vált ki belőled egy ismeretlen láttán? (Számomra sem ismeretlen ez az érzés, de nekem ez abból fakad, hogy félek, nem fogom megérteni az illetőt a hallássérülésem miatt. Mondjuk ezt nemcsak az új embereknél érzem.)Ankalimon, akkor eljutottunk a közös nevezőre.
Viszont jelezni akartam, hogy noha ez a szint személyenként változó, az emberek döntő többségénél ezt meg sem közelíti a valóságos helyzet...
Honnan tudod? Lehet, hogy a régiek "döntő többsége" már elérte ezt a "telítettségi szintet". Hiszen ennyi idő alatt, ilyen sok fantasztikus emberből nem nehéz nagyon gyorsan "behabzsolni" (mint a sok finom sütiből
). Talán ez is benne van abban, hogy a régiek (az őskövületek :tongue: ) már nem tudnak annyira nyitottak lenni.Gillz, a barátságnak is különböző szintjei vannak. Nem kell mindegyiknek a "legjobb barátnak" lenni. A "sima" barátság is nagy érték, sőt a haverság sem egy utolsó dolog. Ebben a tekintetben igaza van Ankalimonnak: az embernek lehet több, mint 2-5 barátja. Én most kapásból 15 embert számoltam össze, akik ilyen-olyan mértékben a barátaim (biztos van még több is). Ebből három a "legjobb barát", 6-8 barát, a többi haver (bár nálam a haverság más, mint a megszokott).
Brisa
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Végül kiderül, hogy noha kölcsönösen nem értjük egymást, mégiscsak ugyanarról beszélünk...Brisa írta: Én pontosan arról beszéltem, hogy ezeknek az "egyedi és konkrét emberi kapcsolatoknak, a barátságoknak" is vannak mennyiségi korlátai. Ha teszem azt, nekem már van egy kialakult baráti köröm, ami jópár emberből, akikkel személyes, nem-felszínes barátságot ápolok. De ha ehhez újra és újra csatlakoznak emberek, akikkel szintén ilyen személyes kapcsolatot akarok kiépíteni, akkor előbb vagy utóbb eljutok arra szintre, ahol már képtelenséggé válik fenntartani a barátságokat. Ugyanis ezek a kapcsolatot időt és energiát igényelnek. Abból pedig egy embernek nincs korlátlan mennyisége.
Csak épp az ellenkező oldalról közelítünk:Természetesen el lehet jutni egy olyan szintre, ahol már olyan sok mély, valódi emberi kapcsolata van az embernek, hogy azokat már képtelenség fenntartani. Ezt az elméleti lehetőséget nem vitattam soha, sőt... Viszont jelezni akartam, hogy noha ez a szint személyenként változó, az emberek döntő többségénél ezt meg sem közelíti a valóságos helyzet...
...senki ne elégedjen meg azzal, ha van 2-3-4-5 közeli barátja, annál biztosan több barátság is fenntartható, különösen ebben a közegben. (És minden egyes ember, akivel kapcsolatba kerülünk mérhetetlen értéket adhat az életünkhöz...)
Brisa írta: Más. A "komoly beszélgetések és viták" nekem is hiányoztak. Régebben volt az élő Gondolatok topik, ami aztán néhány alkalom után kifulladt. A Tolkien Klub is eme igény kiszolgálására jött létre. Ezek mindegyikére az jellemző, hogy szervezett programok. Szerintem Finve, Oisin és a többiek inkább arra vágyhatnak, hogy a spontán talikon lehessen spontánul beszélgetni komolyabb dolgokról, pl. Tolkienról. Ehhez egyrészt arra van szükség, hogy az ember eljáron egyátalán a talikra (Oisin
Hát igen. Bár nekem a leglazább, legkevésbé "komoly" kifejezetten buli jellegű rendezvényen is sikerült egész komoly beszélgetéseket folytatnom. De egyértelmű, hogy nem árt ezt a dolgot is megtámogatni kis szerevzőmunkával. Ahogy volt (lesz?) élő Gondolatok topik (akár teljesen spontán módon, mint Várgesztesen), meg verses topik, úgy minden további nélkül lehet a Középfölde Fórum topikjait is Live-ban nyomni... És ennek megszervezésére (kiprovokálására) nyilván azok a legalkalmasabbak, akiknek ez pillanatnyilag a leginkább hiányzik...
Az igazság a kis álom, amelyben az én elgondolja a világot.
A valóság a nagy álom, amelyben Isten gondolja önmagát.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Dodiee írta: ... nekem őrölt nehéz számomra idegen emberekkel beszélgetést kezdeményezni. azon az ominózus verses talin, mikor megérkeztem, és több újat/ismeretlent láttam mint ismerőst, egyszerűen pánikba estem.. aztán megláttam Rabynt, és szinte ODAMENEKÜLTEM. Még félhangosan és negyedrészt viccesen meg is jegyeztem, hogy milyen zavarban vagyok, hogy ennyi ismeretlen arcot látok. Mosolygok én mindenkire, meg próbálok fesztelen lenni a társaságukban, de közben bennem van az is, hogy "menekülni az ismerős közegbe, futni futni!!" és így is agyoncsapom magamban a hangot és nem futok(vagy nem messzire;) ). És így tábor előtt meg fokozottan figyelek erre. cseten, priviben... első gondolatom így is az, hogy "úristen, ki ez, én őt nem ismerem, anyuuu, segííííts!!" , de most nár próbálok azért odafigyelni az odafigyelésre;)
Hát... az a helyzet, hogy annak ellenére, hogy ősszel 32 éves leszek, pontosan ismerem ezt a problémát, nagyjából UGYANÍGY szoktam érezni, sokszor még akkor, is, ha tudom, hogy van ott ismerős...
Pedig tavaly (köszönhetően Nektek, a tábornak, a taliknak, amiken részt vettem) ez a szorongás sokat, nagyon sokat javult.
Ezért is szoktam szervezni a mozizásokat, mert "szervezőként" ez a "félelem" viszonylag egyszerűen és aránylag sikeresen leküzdhető
[size=9:1zv8tcea]Hogy miket el nem mond az ember...
[/size] Melian
*tiuda meina tiutjandei*
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Alyr én majd szeretném elolvasni ha kész lesz és lehet! Hátha segit leküzdeni ezt a talán kicsit gyerekes félelmet...
"Van úgy, hogy csak emlékszem arra, ami éppen történik."
Fodor Ákos
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
AKi kíváncsi rá annak elmondom privben vagy egyszer a távoli jövőben ha kész lesz akkor elolvashatja... Másrészt: Az ember elsősorban az ismeretlentől fél. (ha megfigyeled, a horror-thriller filmekben is addig félsz igazán amíg nem láttad a gyilkost/szörnyet. Ha már anyagiasult akkor vannak gyengéi is. )
És amit nem lát, az ismeretlen, tehát veszélyes lehet.
Egyébként az ember sokkal jobban lát a sötétben, mint azt hiszi, csak éppen lusta rá.
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Ankalimon írta:
Brisa írta: Ankalimonnal alapvetően egyetértek. Az idézett szövegrészekkel is, csak ezek már nagyon elméletiek. Ugyanis arra az útra, ahol én járok sajnálatos módon nem fér fel az egész emberiség, de sajna ennek a Közösségnek összes tagja sem. Egyszerűen véges számú ember tud engem közvetlenül elérni. Képtelen vagyok minden újat (de régit is) barátként elfogadni. Nem azért, mert nem szeretném, hanem azért mert nincs kapacitásom rá. És az az igazság, hogy ezzel mindenki így van. Pontosan azért, mert nem tudunk szeretni egy tömeget, egy Közösséget. Csak az egyedi embert. A nap azonban 24 órából áll, azaz ennyi időnk van az embertársainkra naponta.
Attól tartok nem sikerült megértetnem magam. Ugyanis én is pontosan azt mondtam, hogy nincs különösebb értelme a közösség egészéért lelkesedni, elmerülni az "júj, itt mindenki olyan jó fej" (pedig ez igaz
Attól tartok, te nem értettél meg engem. (Dodienak sikerült.
) Én pontosan arról beszéltem, hogy ezeknek az "egyedi és konkrét emberi kapcsolatoknak, a barátságoknak" is vannak mennyiségi korlátai. Ha teszem azt, nekem már van egy kialakult baráti köröm, ami jópár emberből, akikkel személyes, nem-felszínes barátságot ápolok. De ha ehhez újra és újra csatlakoznak emberek, akikkel szintén ilyen személyes kapcsolatot akarok kiépíteni, akkor előbb vagy utóbb eljutok arra szintre, ahol már képtelenséggé válik fenntartani a barátságokat. Ugyanis ezek a kapcsolatot időt és energiát igényelnek. Abból pedig egy embernek nincs korlátlan mennyisége.Más. A "komoly beszélgetések és viták" nekem is hiányoztak. Régebben volt az élő Gondolatok topik, ami aztán néhány alkalom után kifulladt. A Tolkien Klub is eme igény kiszolgálására jött létre. Ezek mindegyikére az jellemző, hogy szervezett programok. Szerintem Finve, Oisin és a többiek inkább arra vágyhatnak, hogy a spontán talikon lehessen spontánul beszélgetni komolyabb dolgokról, pl. Tolkienról. Ehhez egyrészt arra van szükség, hogy az ember eljáron egyátalán a talikra (Oisin
), másrészt arra, hogy megtalálja azokat az embereket, akik vevők erre a típusú beszélgetésre [size=9:2ccjxhhb](ne felejtsük, ezek nem lelkizések, nem poénos anekdótázások, nem egymás ugratása, hanem elméleti eszmefuttatások, viták, beszélgetések - és erre az én tapasztalataim alapján is viszonylag kevés ember vevő),[/size] valamint hogy legalább egy valaki ki merje nyilvánítani, hogy ő most erről és erről szeretne beszélgetni. Mert amint látjuk, azért vannak emberek, akiket érdekel ez a fajta beszélgetés. Csak egymásra kell találniuk. Dodie, nem kell neked kaparnod azért, hogy segítsd az újakat [size=9:2ccjxhhb](bár néha igazán megtehetnénk ezt is - én sem haltam bele, amikor elmentem egy újonctalira, sőt egy-két biztató hozzászólás!privi megírása után sem sorvadt el a kezem)[/size], egyszerűen segíts nekik egy kicsit. Ha látsz egy újat, ne elnézz a fejefölött, hanem vigyorogj rá, vedd fel vele a szemkontaktust, amivel máris jelzed, hogy nem fogod leharapni a fejét, ha oda lép hozzád bemutatkozni.
Ankalimon írta: Nem szabad elmenni azok mellett, akikről azt látjuk, hogy terheiket maguk nehezen cipelik, és láthatóan magányosak, mert mindenki fél barátkozni velük, nehogy osztozniuk kelljen velük... Minden magányos ember terhét persze nem vehetjük a válunkra, de egyszer-egyszer segíthetünk...
[size=9:2ccjxhhb](Általában az emberek nem szeretnek az utcai koldusoknak pénzt adni. Leginkább azért, mert az összes kolduson nem tudnak segíteni, ha mindenk pénzt adnának, akkor ők maguk is koldusbotra jutnának - és a lelki teher elől könnyebb teljesen elzárkózni. Hobó azt mondta: minden városban adj pénzt EGY koldusnak. Ezzel te magad a vállalható szinten veszel részt a szerencsétlen sorsú emberek segítésében, ám tudatában lehetsz. ha mindenki követné ezt az elvet, akkor az már komolyan segítene.)[/size]
Brisa
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Oisin írta: szerintem ezek a problémák - sok mással együtt - részben arra vezethetők vissza, hogy az MTT mostanában nagyon "felhigult". Én úgy látom h az MTT-s / fórumos közösség az utóbbi időben túl gyorsan fejlődött, legalábbis létszámban, és ez a mennyiségi növekedés részben a minőség rovására történt, sajnos. ...
Ezért van az is, szvsz, hogy a talikon már szinte szó sem esik Tolkienről, és a szakadék a "szűk tudományos elit" és az "bulizó közösség" között egyre nagyobb.
...
Mostanában, úgy látom, az MTT a csatlakozó emberek számát tekinti a sikeresség szinte kizárólagos mércéjének, és ezért szinte minden tudatos erőfeszítése vagy arra irányul, hogy még több új embert hozzon be "a tető alá", vagy a "tudományos elit" berkein belül marad. Szvsz ezen változtatni kéne, és legalább annyi erőfeszítést kellene tenni annak érdekében, hogy minél több alkalom legyen a szűkebb körű, komolyabb, Tolkienről szóló beszélgetésekre, egymás és Tolkien mélyebb megismerésére.
Sok igazság van abban amit írsz, noha szerintem a kicsit egyoldalúan közelítesz. Az általad vázolt háromféle tevékenység (magas röptű tudományos-, bulizós/szeretgetős közösségi-, és a tolkieni gondolatokban való elmélyülést segítő ismeretterjesztő) egyensúlya valóban alapvető fontosságú. Azonban a helyzet szerintem sokkal jobb annál, amit írtál. Én a magam részéről semmilyen felhigulást nem érzékelek. Nekem az elmúlt fél évben sem okozott sohasem gondot, hogy szinte bármikor (bármelyik MTT-s rendezvényen, vagy azon kívül) "szűkebb körű, komolyabb, Tolkienről szóló beszélgetéseket" folytassak olyanokkal, akiknek ez szintén igényük volt.
Talán mivel az elmúlt időszakban kevéssé vettél részt az MTT aktivitásában, elkerülték a figyelmedet az ilyen jellegű próbálkozások. A Középfölde topikban hagyományosan zajló nagyon magas szintű eszemcsere mellett, intézményes formában elindult a Tolkien Klub is, amelyet kifejezetten az ilyen jellegű tevékenység terepéül (vagy legalábbis kiindulópontjául) képzelték el a szervezők, és amely nem kizárólag előadás jellegű rendezvény.
Természetesen mindezzel semmiképpen sem szeretném azt állítani, hogy minden rendben volna, és üljünk a babérjainkon. Az MTT egy 2 éve működő szervezet, és noha sok mindent elértünk eddig, még elérhetetlen messzségben van az az állapot, ami igazán elégedettségre adhat okot. Mindhárom tevékenységi formában igyekszünk még több lehetőséget, alkalmat, "elmélyülést" nyújtani.
De itt talán érdemes visszakanyarodni egy korábbi nagy port felkavaró fórumos vitára: az MTT tevékenységének alapja az önszerveződés. Az elnökség ezt egy keretszervezetként szeretné működtetni, amely lehetőséget biztosít minden kapcsolódó tevékenyégnek. Ha valakinek valamilyen hiányérzete, ötlete, javaslata van, akkor itt kevéssé érdemes sopánkodni, és sóhajtozni, hogy "hajh, de jó lenne, ha valami így-és-így lenne", mivel az MTT-nek nincsenek főállású alkalmazottai, fizetett aparátusa akinek kutya kötelessége lenne mindezt végrehajtani. Ha bárki szeretne tenni valamit teszem azt Tolkien világának a kisközösségi formában, beszélgetéseken, vitákon, eszmecseréken keresztüli megismerése érdekében, akkor itt az idő, hogy elgondolkodjon, ő maga mit tehet ezért. (Az ötletekre biztos meghallgatásra találnak - az MTT NEM a csatlakozó emberek számát tekinti a sikeresség kizárólagos mércéjének - sosem volt ilyen szándék...)
Oisin írta: Az ilyen alkalmak egy sokkal mélyebb közösségi érzést is felépítenének egyúttal, hiszen egészen más érzéssel viseltetünk valaki iránt, akivel valami értelmes dolgot csináltunk együtt, mint valaki iránt, akivel csak úgy együtt voltunk, együtt jópofiztunk. Az utóbbi is kell persze - amint már mondtam - de szvsz nem elég.
Örülök, hogy ezt írtad - 100 %-ban egyetértek vele. Pont ezt próbáltam kifejteni az előző hozzászólásaimban.
Oisin írta: ...a közösség húzóemberei és a tudás hordozói között az átfedés szinte a nullával egyenlő ma már. Vagyis azok, akiket komolyan érdekel Tolkien, nem szerveznek semmit és a mások által szervezett összejövetelekre se járnak el, azoknak meg, akik szerveznek és eljárnak, többnyire nincs még meg a tudásbázisuk ahhoz, hogy komolyabb eszmecserékben részt vegyenek.
Hm. Ez eddig nem tűnt fel.
Az igazság a kis álom, amelyben az én elgondolja a világot.
A valóság a nagy álom, amelyben Isten gondolja önmagát.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
