BESZÉLGETŐS topic

Nem teheted meg a leendő gyermekeddel, hogy nem adsz neki életet, mert a vége úgyis az lenne, hogy fájdalmat okozol neki. Örülj, hogy fájdalmat okozol neki, mert az igazolja, hogy sokat jelentettél számára! És ha így van, az meg neked fog örömet szerezni!!

Phaedra/Namarie írta:

Liliom írta: Nem maradok az anyja egesz eletere, mert egyszer meghalok. Bizony, meg velem is megesik majd (ha igaz) hogy megoregszem. A gyerek majd eltemet. Onnantol kezdve nem az anyja leszek, hanem az anyja emleke. Aztan csak azon remenykedhetek/munkalkodhatom, hogy az emlek eros es valodi legyen.

Tudod, én sokszor azon gondolkodtam, hogy pont ezért nem akarok gyereket. Nem akarom a fájdalmat örökül hagyni rá. Nem akarom, hogy fájjon neki, hogy elvesztett. Tudom, keserű és szomorú vélemény ez, de túl sok fájdalmat láttam és éltem át nemrég, és nme tudom, mikorra múlik el belőlem ez. Valószínűleg soha... ezért jó, hogy megkeresztelkedtem, felnőtt fejjel, mert így nem csinálok olyat, ami tényleg nagy hülyeség volna.

Ez bennem is megfordult, hogy ne legyen gyerekem, mert a szeretet sok fajdalmat hagy maga utan. Anyu anyja nagyon fiatalon ment el, 53 evesen, en meg kislany voltam akkor. Anya nagyon osszetort. A nagymamam eros, kitarto ember volt egesz eleteben, nagyon szerette anyamat es engem is. Anya soha nem heverte ki a fajdalmat, nem is fogja soha, de azt mondta, megtanult egyutt elni vele, es hogy a hetkoznapokban, amikor eszebe jut az anyja, rengeteg erot tud meriteni az emlekebol. El kell fogadni az elet felelmetes rendszeret, egyszer az en anyam is meghal, aztan en is, meg a majdani gyerekem is. Nem hagyhatok csak keseruseget magam utan, ha ez csak halmozodna szulorol gyerekre, mar reg nem lenne egy lelek sem a vilagon.

Liliom írta: Nem maradok az anyja egesz eletere, mert egyszer meghalok. Bizony, meg velem is megesik majd (ha igaz) hogy megoregszem. A gyerek majd eltemet. Onnantol kezdve nem az anyja leszek, hanem az anyja emleke. Aztan csak azon remenykedhetek/munkalkodhatom, hogy az emlek eros es valodi legyen.

Tudod, én sokszor azon gondolkodtam, hogy pont ezért nem akarok gyereket. Nem akarom a fájdalmat örökül hagyni rá. Nem akarom, hogy fájjon neki, hogy elvesztett. Tudom, keserű és szomorú vélemény ez, de túl sok fájdalmat láttam és éltem át nemrég, és nme tudom, mikorra múlik el belőlem ez. Valószínűleg soha... ezért jó, hogy megkeresztelkedtem, felnőtt fejjel, mert így nem csinálok olyat, ami tényleg nagy hülyeség volna.

Gandalf, amúgy ma én is láttam egy hozzád hasonló egyént (nem, nem HNE-n, az egész biztosan Te voltál! ) a vonatablakból asszem Vecsésnél.

Nem maradok az anyja egesz eletere, mert egyszer meghalok. Bizony, meg velem is megesik majd (ha igaz) hogy megoregszem. A gyerek majd eltemet. Onnantol kezdve nem az anyja leszek, hanem az anyja emleke. Aztan csak azon remenykedhetek/munkalkodhatom, hogy az emlek eros es valodi legyen.

"habar en nem lehetek az anyja az egesz eletere."

Hát..mit ne mondjak, ez elég érdekes gondolatsor.. Szerintem ugyanúgy, ahogy a te gyereked marad egész életében, te is az anyja maradsz. A kapcsolatotok az évek múltával nem lazul meg, csak kissé változik. Ettől még az anyja maradsz.

Meg van par dolog amibol adakozhatsz (ver, csontvelo).
Amugy szerintem gyereket szeretni is egyfajta onzes. Mert az enyem. Belolem van, meg abbol, akit szinten magamnak szeretek. Mondjuk nekem meg nincs gyerekem, de az biztos hogy ha lesz, nagyon nehez lesz elengedni a kezet, mert az en gyerekem marad egesz eletemre, habar en nem lehetek az anyja az egesz eletere. Jaj, nehez.

Egy vesével lehet élni, a máj egy része visszanő, a lépemet is kivehetik, a többi már kicsit kínos, azt hiszem...
Ja, a véremből is áldoznék szívesen, nullás. Nincsenek antigénjeim, tehát senkinek nem lehet ok a panaszra De elég alacsony a vérnyomásom, úgyhogy lehetőleg ne szenvedjetek semmilyen vérveszteséggel járó balesetet, meg semmilyet se, és elsősorban nem a megcsapolásom miatt.

Olorin.papa írta:

Remzymama/Tünde írta:

Olorin.papa írta: Minden ember, természetéből adódóan önző! Ezen nem változtat semmi, és senki. Semmit nem teszüek/ünk semmit ingyen, minden cselekedetemmel/tünkel hálát és viszonzást várunk.

"Ingyen leves nincs!"

no ez nem igaz, csak gondolj arra hogy apa vagy...

Igaz.
Szeretném látni amint felnő, szeretem amikor rámnevet, örülök, hogy van nekem... stb

Érdekes módon ez itt minden csak értem van. hmmm... hát nem önzés?

gondolod, hogy ha vesédre, májadra akármidre szüksége lenne, gondolkoznál egy percig is hogy nekiadd?
nos?

Hát ööö Gandalf, akire azt gondoltam hogy te vagy, amellett még látam egy hölgyet és egy babakocsit.

Remzymama/Tünde írta:

Olorin.papa írta: Minden ember, természetéből adódóan önző! Ezen nem változtat semmi, és senki. Semmit nem teszüek/ünk semmit ingyen, minden cselekedetemmel/tünkel hálát és viszonzást várunk.

"Ingyen leves nincs!"

no ez nem igaz, csak gondolj arra hogy apa vagy...

Igaz.
Szeretném látni amint felnő, szeretem amikor rámnevet, örülök, hogy van nekem... stb

Érdekes módon ez itt minden csak értem van. hmmm... hát nem önzés?

Ahol a Mókus utcai ált iskola tallható, közvetlen a Lajos u-val párhuzamosan.

Ezek szerint jól tettem, hogy nem ordítottam oda a távolból.

Kb 1 órával ezelőtt láttam egy a mi Gandalfunkra hasonlító egyént a Mókus utcai sulinál, kérdem én hogy ő volt-e

Olorin.papa írta: Minden ember, természetéből adódóan önző! Ezen nem változtat semmi, és senki. Semmit nem teszüek/ünk semmit ingyen, minden cselekedetemmel/tünkel hálát és viszonzást várunk.

"Ingyen leves nincs!"

no ez nem igaz, csak gondolj arra hogy apa vagy...

Gandalf írta: Fonó Budai Zeneház


2007. MÁRCIUS 17. SZOMBAT 18.00
SZENT PATRIK NAPI KELTA-ÍR FESZTIVÁL
FONÓ BUDAI ZENEHÁZ, 1116, SZTREGOVA UTCA 3. TEL: (06 1) 206 5300, WWW.FONO.HU

18:30-19:00 Kovács Gáborján (BRAN) eloadása (mesék)

19:15-20:15 ECLECTICA koncert

20:30-21:00 TESKÓ koncert

21:30-22:30 IRISH ROVERS koncert

22:30-23:00 Tombola

23:00- BRAN koncert és táncház

A Bran együttes 1993 óta a magyarországi ír zenei élet egyik legfontosabb
résztvevoje, rangos népzenei rendezvények és fesztiválok állandó
szereploje. A zenekar legfobb erénye, hogy az általuk játszott dallamokat
saját írországi gyujtéseik anyagából válogatják össze - így képesek arra,
hogy a hagyományos ír zenét teljes sokszínuségében mutassák be:
repertoárjukon megtalálhatóak a vidám kocsmadalok mellett a balladisztikus
hangulatú ír- és angol nyelvu énekek, a régi hárfás hagyomány dallamai és
a virtuóz hangszeres játékot igénylo, friss tempójú népi tánczenék is.

Bodor Tibor (Teskó) a zenével gyermek kora óta foglalkozik. Klasszikus
zenei tanulmányait zongorán kezdte, majd a táncházmozgalom hatására a
népzene felé fordult. Eloször bogozni,majd késobb brácsázni és dudálni
tanult, alapítója,szervezoje és zenésze az 1987-óta a mai napig muködo
pécsi népzenészek táncházának. A kelta kultúra és zene a '80-as évek
közepétol foglalkoztatja, tagja volt a Folk Tone Drum nevu formációnak,
mint harmonikás és hárfás. Írországból származó 30 húros hárfáján
elsosorban Turlough O' Carolan szerzeményeit, ír táncdallamokat és saját
kompozícióit szólaltatja meg.

Az Eclectica együttes 2000-ben alakult Szathmáry Melinda
kezdeményezéseként. Repertoárjukban a XVIII.- XX. sz.-i kelta eredetu
tradicionális népdalok, breton és erdélyi táncdallamok és saját
szerzemények kapnak helyet egy rockosabb, modernebb hangzásvilág
keretében. A zenekar az ír és angol származású rockzenei eloadók dalainak
átdolgozása mellett hu maradt a kelta-breton tradicionális zenei
gyökerekhez: új keletu népdalokat, régi táncdallamokat és hárfamuvet is
megszólaltatnak a több népcsoport hagyományaira és saját dalokra épülo
repertoárban.

Az Irish Rovers 1992-ben alakult Budapesten, Patrick McMullan (Belfast) és
Pejtsik Péter (Budapest) találkozásával. A jelenlegi trió-felállás
harmadik tagja, Torma Ferenc 1994-ben csatlakozott a zenekarhoz.
Az IRISH ROVERS ír népzenét, tradicionális és kocsmazenét (drinking songs)
játszik, saját feldolgozásában. A feldolgozásokban és Pejtsik Péter
hegedujátékában tradicionális ír, progresszív rock, és klasszikus zenei
elemek ötvözodnek sajátos zenei és hangzásvilággá, amelyrol az IRISH
ROVERS mindig felismerheto. Magyarországon is az utóbbi években gyakran
csatlakozik hozzájuk Nicole Janss (Németország) furulyán, dudán,
ütohangszereken. A mostani egyik azon ritka alkalmak közül, amikor
Magyarországon is e négytagú felállás hallható.

En azt hiszem egy kicsit ertem mit akart Finwe mondani.
Vannak olyan helyzetek, amikor nem kellenek gondolatok, csak beut a lenyeg. Nekem mar volt ilyen, mindketszer olyan volt mint egy korugas a mellkasomba, megremegett korulottem minden. Nagyon nagy baj volt akkor. Nem ereztem szomorusagot, ami altalaban a gondolkodas eredmenye, csak azt a rohadt nagy lorugast. Sokkal, sokkal kesobb jott meg maga a gondolat, hogy itt lehet hogy nagy baj lesz.
Ez kicsi zagyva, bocs.

Persze nekem ebben nincs tapasztalatom, meg okoskodásnak tűnhet amit írok, de hát ki tudja hogy a léleknek miféle mélységei vannak, akár túl a fizikán. Van egy olyan érzésem hogy az igazi megértés nem "gondolkodás" eredménye, ha érti valaki hogy mit is akarok mondani.

Missy írta:

Snuffles írta: Én nem kegyetlenségből, de nem vállalnám át. Hiszem azt, hogy mindennek van oka. Persze ha közeli és szeretett rokonról vagy barátról lenen szó, a szívem is megszakadna, akkor valószínűleg nem írnék ilyen hideg és közönyös szavakat...

Ez nem közöny.Nem is kegyetlenkedés. Nem vállalod át, mert egyszerűen nem teheted. Neki kell végigélnie és aztán -talán kicsit durva lesz a szó, de..-"megvilágosodni" ,rádöbbenni, egy magasabb erkölcsi, szellemi szintre jutnia ezáltal. Megint csak az Ivan Iljicset ajánlanám példának. Azért tudtak vmit ezek az oroszok, nem?

Igen, de sajnos nem minden esetben biztos, hogy ezen elgondolkodik. Különösen nem, ha olyanról van szó, ami az agyat érinti. sajnos sokkal többet tudok vagy váélek tudni erről, mint amennyit leírok, és egyszerűen képtelen vagyok többet írni róla. ha egyíszer lesz erőm, és valakinek kedve lesz kérdezni, szigorúan kevés emberrel, de beszélgethetünk erről a témáról.

Snuffles írta: Én nem kegyetlenségből, de nem vállalnám át. Hiszem azt, hogy mindennek van oka. Persze ha közeli és szeretett rokonról vagy barátról lenen szó, a szívem is megszakadna, akkor valószínűleg nem írnék ilyen hideg és közönyös szavakat...

Ez nem közöny.Nem is kegyetlenkedés. Nem vállalod át, mert egyszerűen nem teheted. Neki kell végigélnie és aztán -talán kicsit durva lesz a szó, de..-"megvilágosodni" ,rádöbbenni, egy magasabb erkölcsi, szellemi szintre jutnia ezáltal. Megint csak az Ivan Iljicset ajánlanám példának. Azért tudtak vmit ezek az oroszok, nem?

Liliom írta: Snuffles, ez nem kozony, hanem ismered a sajat hataraid.
Mindenkinek meg van a maga terhe. Ha kozeli baratrol, vagy csaladtagrol van szo, segitek cipelni, a testveremnek meg barmilyen szervemet odaadnam, de ettol meg nem cserelnek senkivel. Mindenkinek megvan a maga karmaja.

Igen, igen. Tolsztoj nem hiába írta meg az Ivan Iljics halálát.
Én sem cserélnék senkivel. segíteném cipelni a terhet, még megpróbálnám enyhíteni is, de hiszem, hogy mindenkinek megvan a saját keresztje, és ha tetszik neki/vagy másnak/, ha nem, azt végig kell vinnie. Nekem is. És nem is szeretném, ha vki át akarná vállalni. segíteni azt lehet. De helyettem nem viheti, nem élheti át, azt nem hagyom.

Minden ember, természetéből adódóan önző! Ezen nem változtat semmi, és senki. Semmit nem teszüek/ünk semmit ingyen, minden cselekedetemmel/tünkel hálát és viszonzást várunk.

"Ingyen leves nincs!"

Snuffles, ez nem kozony, hanem ismered a sajat hataraid.
Mindenkinek meg van a maga terhe. Ha kozeli baratrol, vagy csaladtagrol van szo, segitek cipelni, a testveremnek meg barmilyen szervemet odaadnam, de ettol meg nem cserelnek senkivel. Mindenkinek megvan a maga karmaja.
De eleg ebbol, ilyen ugy sincs, hogy jaj, te beteg vagy, de sajnallak, csereljunk, aztan hirtelen nekem kezd dagadni a jobb mellem. Es ez sem veletlen, hogy ez nem igy mukodik.

Én nem kegyetlenségből, de nem vállalnám át. Hiszem azt, hogy mindennek van oka. Persze ha közeli és szeretett rokonról vagy barátról lenen szó, a szívem is megszakadna, akkor valószínűleg nem írnék ilyen hideg és közönyös szavakat...

Ráadásul a sajnálat nem jó semmire. A másik sem érzi magát jól tőle és magadban is csak rossz érzést keltesz.
Nem tudunk mindenkit megmenteni, bármennyire szeretnénk is. Sőt előfodul, hogy akit a legjobban szeretünk, azzal történik valami és nem áll módunkban változtatni, és a tényt meg kell tanulni elfogadni.
Mindenkit nem lehet.. de akiket igen és akiket szeretsz, azokért érdemes meghozni az áldozatot, legyen az bármekkora.

Tudom en.
Nekem is volt, de nem ismerosom, baratom, aki nagyon beteg volt (gyogyszeres kezelesek meg szivmutet 16 evesen, kell is az), aztan amikor kethetente elvitte a rohammento a sulibol kicsit fajt.
De mit lehet ilyenkor tenni? Kesereghettem volna, hogy jaj, neked milyen szornyu, barcsak inkabb nekem lenne? Ettol neki sem jobb, en meg feregnek erzem magam, mert hat azer ez megsem ugy van, senki sem akar szuletett szivbeteg lenni. Az a legjobb, ha a betegekkel szemben (nemi elovigyazatossaggal es ovatossaggal persze) ugyan ugy viselkedunk, mint az egeszsegesekkel.
En nem vagyok lelketlen. De akkor is tudtam, hogy a sajnalat csak megmergene a kapcsolatot.

Liliom írta: nekem is van beteg ismerősöm, ha lenne rá lehetőség, átvállalnám tőle az egészet!




Ilyet ne mondj.
Egeszseges vagy, becsuld meg magad erte. Magadert es a csaladodert kell feleloseget vallalnod, nem masokert.
Az utolso megvalto vagy mi meg ugy is meghalt mar baromi regen.

Ez sajnos nem ilyen egyszerű.. aki szereti az ismerősét, annak pokoli fájdalmat tud okozni a másik fájdalma, és elsősorban arra az egy emberre gondol.