Vallás

Csagatar írta: azt sem a tudomány cáfolta, hogy Isten az égben lenne...

Hát mi?

Namarië/Phadra írta: Nos, ezt annyira nem kellt rombolni, mivel ezek java része hiedelem volt, és először nem a vallás, hanem az ember saját maga támogatta. (Tudod, amikor azt hisszük el, amit látunk:))))

De az egyház a hit nevében támogatta ezeket az elképzelseket, és fellépett azok ellen a tudósok ellen, akik ezzel ellentéteset állítottak.

A kérdést meg azért tettem fel, mert természettudós-palánta volnék, és azt tanították, hogy a legjobb kutatói hozzáállás az, ha az ember kételkedik.

Adangeleb: ne haragudj, de szeretnék egy olyan policy-t megfogalmazni, miszerint egy hozzászólásban nem lehet több, mint 10 idegen szó... (bocs, de ez már nekem is sok...)

ezt a reggel találtam... ha nincs más dolgotok érdemes átolvasni!

Lelekkoncepciok 1

Felagund írta:

Phaedra/Namarie írta: Nem hinném.. én azt nem mondtam, hogy a csúnya tudomány BÁRMIT is lerombolt volna.

Hát, lássuk csak. Lerombolta a geocentrikus és a heliocentrikus világnézetet, habár mindkettő erős vallási támogatással rendelkezett. Lerombolta a teremtéselméletet, ami még mindig (haló poraiban is) jelentős támogatással bír. Lerombolta azt a hiedelmet, hogy Isten az égben él, ésatöbbi ésatöbbi...

Nos, ezt annyira nem kellt rombolni, mivel ezek java része hiedelem volt, és először nem a vallás, hanem az ember saját maga támogatta. (Tudod, amikor azt hisszük el, amit látunk:))))

Azt már az ókorban is pedzegették, hogy a Föld gömb alakú. És még sok mást is... Az, hogy egy korszakban éppp mi a paradigma, az egy dolog.. a mi paradigmáink is megdőlhetnek.

Én soha nem a tudományt hibáztattam, hanem az eszetelenséget. Azt a fajta esztelenséget, mikor pl. a Francia Forradalomban az oltárra könnyűvérű nőket ültettek, az Ész megtestesítőiként, és az Észt kellett imádni. Nos, azt gondolm, hogy ebben za estben az ún. Ész (az igazi szvsz sírt bánatában) ugyanazat a szerepet töltötte be, mint amit Isten. valakit csak imádtak, nem? Szerintem ez az igazi marhaság, nem az istenhit. Soha nem Isten a rossz, vagy a vallás, hanem a vallás földi megvalósulása, és az imádat módja. Épp ezért nem mindegy, hogy valaki Isten vagy a hivatalos egyház ellen szól.

Felagund: egy komoly kérdés, és semmi fenntartásom nincs Veled szemben, hiszen ismerhetsz: miért tetted fel a kérdéseidet? Kételyeid vannak? (Ez nem szégyen, nem bűn, sőt!) Válaszolhatsz priviben is, ha gondolod. A választ köszönöm!

Na mit is írjak? Olyan régen jártam már itt, hogy azóta teljesen kiestem mindenféle témából. Hát igen a lélek, de ha jobban megnézem a dolgot, akkor legutóbb is ez volt a gond. Van-e lélek, vagy csak társadalmi képződmény? Maradjunk ennél az igencsak érdekes dilemmánál, amelyen keresztül talán megragadhatjuk a lélek ontológiáját. Szerintem mindenféleképpen beszélhetünk a lélekről, mint önálló egzisztenciáról, mert sok minden kerül ki a spirituális szférából, ami nem köthető sem a matériához, sem pedig jelen esetünkben, amiről beszélünk, a szociális hálóhoz. Ilyen például a hit, ami spirituális fogalom és nem köthető adott társadalmi normához, vagy ha igen, akkor ennek inkább párhuzamát találjuk meg a társadalomban az intézményesült vallási keretet, ami pedig pont hogy nem a társadalom spirituális megnyilvánulása, amit léleknek nevezhetnénk, hanem ellenkezőleg egy spirituális fogalom a társadalomban, mint a hit szociális interpretálódása. Ilyen a halálfélelem. Nem valamilyen társadalmi norma miatt félünk a haláltól, hanem mert tudatosul bennünk a nem lét ismeretlen és az objektívumot hiányoló állapottól való rettegésünk, ezt pedig akárhogyan találkozzon is az elmúlással az ember spirituális talajon éli meg, az hogy a megélés területe a társadalom az más dolog, de a halál tudatának feldolgozása nem szociális folyamat. Ilyen még a bátorság. A bátorságnak csupán egy szeletje kerülhet bele a társadalmi normák kategóriájába, mégpedig mindig az adott társadalmi normához viszonyított bátor dolognak tartott magatartás, de hogy egy ilyen ez idáig állandó értéket vegyünk ilyen a katona, a harcos bátorsága, ami társadalmi megbecsülést ad, de fenn marad a bátorság ontológiája, amivel nem tud mit kezdeni pusztán a társadalom maga, mert nem oda tartozó fogalom, hanem lelki, spirituális tartalommal telített valami, csupán a belőle származott társadalmi jelleggel. Mert lehet bátor valaki a társadalmi normák szerint is, de kérdés például, hogy bátor-e az, aki ma öngyilkos lesz? hát nem - válaszoljuk, mert ezt tartja a társadlmi norma, de valamikor a sztoikusok ezt épp fordítva gondolták. Maradjunk tehát annyiban, hogy a társadalom nem ismerte fel a bátorság lényegét, hanem mindig bizonyos véleményt alkotott róla. Ugyanakkor az egyén maga, mint nem társadalmi lény rerndelkezik, vagy éppen nem a bátorság bizonyos fokú tulajdonságával és ezt nem a társadlomból származtatja magának, hanem pontosan a társadalomban éli meg a maga képességeinek megfelelően. Még sorolhatnám a példákat, de nem fogom ez a három is csupán három különböző spirituális fogalom volt, hogy lássuk mi fakadhat a "lélekből". Hát mindenesetre túlságosan összetett elemeket hordoz ahhoz a lélek természete, hogy pusztán társadalmi magatartásformára redukáljuk. A történelem során azok, akik spirituálisan akartak minél teljesebbé válni azok elvonultak a társadalomból és spirituális létezésüket függetlenné tették ezzel minden társadalmi normától, és valami új alapokra helyezték, amely leggyakrabban spirituális (vagyis a lélek számára nem idegen, hanem éppen hasonló természetű) alap. De ott van egyenesen Jézus példája, aki a maga "lélekjelenlétével" eltiporta kora társadalmának normáit és egy új a társadalmi normákon felüli értékrendszert állított fel és indítéka korántsem volt szociális jellegű, hanem tisztán spirituális (ajánlott olvasmány ehhez a Mt 5-6). Ez szerintem azt mutatja, hogy a lélek semmiesetre sem a társadalmi rendszer produktuma, hanem attól független egzisztencia, amelyre természetesen bizonyos hatások hatnak attól függetlenül, hogy éppen milyen szituációban találja magát.

veramacska: vannak dolgok amiket nem kell feltétlenül megérteni
szerintem a csók is egyértelműen az ember anyagi lényéhez kapcsolódik, akárcsak a szeretet, vagy a szerelem... a lélek az ami igazán örökkévaló az emberben, de semmi köze az emberi EGOhoz, vagy annak alkotóelemeihez.

(és természetesen ez csak az én felfogásom, szóval nem biztos, hogy igy van )

a hszed utolsó fél mondatát nem t'om, hova tenni, de hát gyakorlat teszi a mestert... bocs, ha esetleg ez valamiért sértő volt...

Eldöntöttem: ha van lélek akkor én egyszerűen nem tudom felfogni. (egyébként azt hiszem, hogy a lélek kulcsa [feltéve hogy van lélek] nem a vallás, hanem a szeretet, azon belül is a szerelem. Mert egy csók nem hinném hogy a fajfenntartás közvetlen ezköze lenne, ugyanakkor mégis totál ösztönösen jön magátó... szóval vagy egy nagyon régről rögzült ösztön vagy a lélek megnyilvánusála sztem.... de ebben azt hiszem itt mindenkinek több tapasztalata lehet mint nekem )

azt sem a tudomány cáfolta, hogy Isten az égben lenne... egyébként ahhoz, hogy ezt meg lehessen cáfolni, először bizonyitani kellene Isten létét, vagy legalábbis azt, hogy az égben nincsen...

hát a lelkiismeretet nem tenném egyenlővé a belénk nevelt társadalmi normákkal, bár tény, hogy a legtöbben nem tudnak különbséget tenni a kettő közt.

igazából nem azzal van baj - szerintem - hogy a tudomány lerombolt különböző - a tudomány által bizinyitottan hibás - (világ)nézeteket, hanem azzal, hogy olyasmiket is háttérbe szoritott, amiket sem cáfolni, sem pedig bizonyitani nem tudott.

Cerebrum írta:

Felagund írta: ...a heliocentrikus világnézetet...

OFF: Na azt azért nem. Legfeljebb módosította (ti. hogy csak a Naprendszer középpontja a Nap, nem az egész Univerzumé).

Jóvanna, a kötözködő mindenedet...

Felagund írta: ...a heliocentrikus világnézetet...

OFF: Na azt azért nem. Legfeljebb módosította (ti. hogy csak a Naprendszer középpontja a Nap, nem az egész Univerzumé).

Phaedra/Namarie írta: Nem hinném.. én azt nem mondtam, hogy a csúnya tudomány BÁRMIT is lerombolt volna.

Hát, lássuk csak. Lerombolta a geocentrikus és a heliocentrikus világnézetet, habár mindkettő erős vallási támogatással rendelkezett. Lerombolta a teremtéselméletet, ami még mindig (haló poraiban is) jelentős támogatással bír. Lerombolta azt a hiedelmet, hogy Isten az égben él, ésatöbbi ésatöbbi...

Csagatar írta: Isten hangja bennünk -> ez a lelkiismeret... a lélek inkább: Isten bennünk

Vagy a belénk nevelt társadalmi normák...

Isten hangja bennünk -> ez a lelkiismeret... a lélek inkább: Isten bennünk

Phaedra/Namarie írta: Amúgy a tudománynál is vannak szerintem olyan kérdések, válaszok, stb, amik hipotetikusak. Pl. hogyan keletkezett a világ? Valóban igaz-e a relativitáselmélet?

Szeretettel ajánlom Antalffy Tibor könyvét, melynek címe: Mi volt előbb, Isten vagy Ősrobbanás? Ezzel foglalkozik, nagyon cinikus, de remek stílussal vezeti végig a gondolatmenetét, igaz néhány helyen rossz nézőpontból közelíti meg a dolgot, de érdemes elolvasni.
A kvantumfizika alapjaiba vezeti be az olvasót, hogy a dolgok tökéletessgét és furcsaságát megpróbálja megmagyarázni két oldalról: Isten segítségével és anélkül.

Felagund írta:

Phaedra/Namarie írta:
ha 2600 éve nem tudtak rá adekvát fogalmat adni nálunk bölcsebbek, hogyan várhatod tőlünk és tőlem, aki a gondolkodás gyönyörű palotájában a legutolsó kis vízhordó cselédlány vagyok, hogy megfelejek neked?

Ha több mint kétezer éve a legjobb koponyák (mint mondtad) nem képesek választ adni arra, hogy mi is az (illetve dehogynem, próbáltak, csak aztán a csúnya tudomány mindezt lerombolta...), akkor még senkinek nem fordult meg a fejében, hogy ez pusztán csak olyanféle gondolati szülemény, mint a hétszűnyű kapanyányimonyók?

Nem hinném.. én azt nem mondtam, hogy a csúnya tudomány BÁRMIT is lerombolt volna. Nem a tudomány rombol le valamit, hanem az, hogy csakis és kizárólag a bizonyítható, megmérhető dolgoknak van létjogosultságuk- vagyis a bigottan tudományos szemléletnek. Ez igaz a másik oldalra is. A bigottan vallásos/nem materiális szemlélet se jó.

Amúgy pont ma hallottam egy szvsz elég adekvát megfogalmazást: "A lélek Isten hangja bennünk". Nem tudom, mennyire elfogadható számodra az, hogy a meghatározásban benne van Isten. (Ez nem cikizés, vagy sandaság!!)
Amúgy a tudománynál is vannak szerintem olyan kérdések, válaszok, stb, amik hipotetikusak. Pl. hogyan keletkezett a világ? Valóban igaz-e a relativitáselmélet?

Mindennél meg lehet kérdezni: valóban az van, amit látunk?

Csagatar: ezért (is) különbözünk a növényektől

arra nem gondolsz, hogy nem azzal van baj amit meg akarnak érteni, hanem azzal aki meg akarja érteni... az előző hozzászólásaimban már szerepel, hogy mire gondolok (pl. viráglocsolás)

Phaedra/Namarie írta:
ha 2600 éve nem tudtak rá adekvát fogalmat adni nálunk bölcsebbek, hogyan várhatod tőlünk és tőlem, aki a gondolkodás gyönyörű palotájában a legutolsó kis vízhordó cselédlány vagyok, hogy megfelejek neked?

Ha több mint kétezer éve a legjobb koponyák (mint mondtad) nem képesek választ adni arra, hogy mi is az (illetve dehogynem, próbáltak, csak aztán a csúnya tudomány mindezt lerombolta...), akkor még senkinek nem fordult meg a fejében, hogy ez pusztán csak olyanféle gondolati szülemény, mint a hétszűnyű kapanyányimonyók?

Phaedra/Namarie írta: adangeleb: magam részéről nem hiszem, hogy csak nagy off, amiket írsz. Engem érdekelnek a hit kérdései, csak enm vagyok elég okos. Vajon az ész vagy a szív válaszolja meg a ezket a kérdéseket? Sokszor az az érzésem, hogy a hit kérdéseire inkább a szív adja meg a választ- ezek a válaszok olyannyira a nyelven túl vannak, hogy kimondhatatlanok. Olyannyira kicsik vagyunk..

"<i>Are we just too small? - Please make us understand...</i>" ("<i>Túl kicsik vagyunk hát? - Kérlek, engedd megértenünk..</i>) - elnézést, de az utolsó mondatodról hirtelen ez jutott eszembe. Egyébként egyetértek, engem is érdekelnének az ilyesféle dolgok, csak egyrészt keveset tudok, másrészt ami megfogalmazódott bennem valamilyen szinten azt nehezen tudom szóban érthetővé tenni. De talán...

Érdekes Csagatar elképzelése, bár én a szellemet, a gondolatokat, érzelmeket, a tudatalattit isteni résznek tekintem. Csupán ezek legtöbbször anyagi valóságban kerülnek kifejezésre, de ez számomra azt bizonyítja, hogy a test és a lélek a földi létben igenis szorosan összefügg, és kihat egymásra - ez utóbbi pedig azt hiszem köztudott, hogyha a test beteg, egy idő után a lélek is megbetegedhet, és fordítva. Az állatokban jóformán csak ösztönök működnek, viszont az emberben ott vannak magasabb szintű gondolatok, érzelmek, amelyek nem kizárólag a faj, illetve az egyed fenntartásához szükségesek és ez nem anyagi természetű, mindenképpen transzcendens. De a matéria és a transzcendencia szorosan összefügg (legalábbis a földi létben), nem lehet szétválasztani őket egymástól, mert így alkotnak egy kerek egészt.

adangeleb: magam részéről nem hiszem, hogy csak nagy off, amiket írsz. Engem érdekelnek a hit kérdései, csak enm vagyok elég okos. Vajon az ész vagy a szív válaszolja meg a ezket a kérdéseket? Sokszor az az érzésem, hogy a hit kérdéseire inkább a szív adja meg a választ- ezek a válaszok olyannyira a nyelven túl vannak, hogy kimondhatatlanok. Olyannyira kicsik vagyunk..

természetesen nem lehet egyik elméletre sem azt mondani, hogy hekytállóbb lenne mint a másik, lévén ezek nagyjából csak feltételezések...

az én elméletem akkor érvényes, ha elfogadjuk azt a kiindulási pontot, hogy az embernek van egy anyagi, meg egy isteni része. Én a tudatalattit és az ösztönöket egyértelműen az anyagi részhez kapcsolom, tehát ha ezt tartjuk léleknek, akkor valóban nem isteni. Ezért tartom én szellemnek az anyagi testhez tartozó megfoghatatlan részeket.

Kezdem kapizsgálni. A gond csak az, hogy én az így felfogott lelket tudatalattinak és ösztönnek nevezem és nem látok benn semmi Istenit. Ugyanakkor a te szemléleted legalább annyira helytáll mint az enyém.

jó'van na...

a hármas felosztásról: abból indulok ki, hogy az embernek van egy része ami földi, vagy állati, tehát az anyaghoz kötött, és van egy része ami isteni. Ha ezt elfogadjuk, akkor a sima test - gondolatok, érzelmek összessége (ezt nevezem én szellemnek) felosztás nem megfelelő, mert mind a gondolatain, mind pedig az érzelmeink a fizikai tetsünkhöz kötődnek. Szoval a földi emberhez tartozik mind a test mind a szellem, az isteni rész pedig a lélek.

A második résszel azt akartam volna elmagyarázni, hogy elképzelhető, hogy léteznek olyan dolgok, amiket megtapasztalunk a mindennapok során, de nem, vagy csak részlegesen vagyunk képesek felfogni őket.
pl.: megöntözöd a virágot, érzi a vizet, elkezdi felszivni a táplálékot, de valszeg arról fogalma sincs, hogy honnan jött ez a viz. Számára elég annyi, hogy van viz.

remélem kicsivel érthetőbb voltam... ha nem, akkor majd még próbálkozom

Hmmm.... értem is amit irsz meg nem is. Addig ok hogy akkor osszuk az ember három részre, meg talán még azt is kapisgálom hogy mi a lélek szellem közti különbség, a kérdés már csak az hogy a lélek mit csinál amit a szellem nem. Szóval minek is van a lélek? (Azthiszem erre a kérdésre a választ a 2. bekezdésedből kellett volna talán kiszűrnöm, de annak lényegét azthiszem nem fogtam fel)

veramacska: az én meglátásom szerint amiről Te beszélsz, az nem a lélek, hanem a szellem, vagy a tudat Az embert nam csek kettős (test-lélek) felosztásban lehet elképzelni, hanem akár hármasban is, mint (test-szellem-lélek). A test és a szellem az anyagi énedhez tartozik, mig a lélek az ami igazán többé teszi az embert az állatoknál. A lélek az a bizinyos isteni lehelet.
Én egy kicsit úgy képzelem, ezt a dolgot a lélekkel, meg az ember-Isten kapcsolatot, mint a kapcsolatot ember-növény, vagy ember-állat között. Mind a növények, mind pedig az állatok érintkeznek az emberekkel. Mindenki tart otthon valamilyen növényt, esetleg állatot, akik ugyan valamilyen szinten felfogják, hogy Te ott vagy mellettük, a kutyád tudja, hogy enni kap, hogy néha megdicsérik, néha megszidják, de nem érti meg teljességében az indokaidat, nem érti, hogy miért vagy dühös, vagy épp szomorú. Az emberek nagy része is tudja/érzi/hiszi, hogy van még körülötte valami amit nem tud igazán megérteni... Ilyen valaminek tartom a lelket. Nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi az, mert valami magasabbrendűhöz tartozik mint az emberiség.

... vagy valami ilyesmi...

adangeleb utolsó hozzászólásával egyet értek. Ittlétem óta először teljesen!

Felagund: gondolkodtam egy kicsit aztán rájöttem... a lélek fogalmát azért nem tudják megfogalmazni mert nem hiszik el milyen egyszerű is lenne! Mert a lelked akár a szívedben, akár a lelkedben van gyűjtőneve a gondolataidnak érzelmeidnek ösztöneidnek és mindannak ami lezajlik benned. A lélek egyszerűen a test nélküli Te vagy.

Mondjuk nincs semmi célja a hozzászólásomnak és lehet ideírni, hogy egy nagy OFF, de mi történt, teljesen megfeneklett ez a topic, már nem érdekli az embereket a hit ngy kérdései? De lehet, hogy a nyári hőség teszi, aminek következtében az emberi gondolatok elkalandoznak. Nos én jöttem láttam és megyek ahogy a mondás tartja, a mór jött megette a dolgát és mehet.

Amúgy Felagund, szerintem a vállalkozásoddal teljesen nyílt kapukat döngetsz, mert a lélek adott, csupán az a kérdés, hogy milyen formában és mi történik vele bizonyos körülmények között.

Felagund: azt írtad, hogy 2 hónapja nem kapsz választ a kérdésedre: mi a lélek.

Nos, 2600 éve (ha CSAK az európai kultúrát nézzük) elég sok elgondolás, definíciószerűség keletkezett erre a fogalomra.

ha 2600 éve nem tudtak rá adekvát fogalmat adni nálunk bölcsebbek, hogyan várhatod tőlünk és tőlem, aki a gondolkodás gyönyörű palotájában a legutolsó kis vízhordó cselédlány vagyok, hogy megfelejek neked?

templombajárás: az útmutatást bárhol megkaphatod. A templomban is, és azon kívül is.

Én speciel elmélkedni járok templomab, és azt szeretem, ha csend van- ergo nem miseidőben megyek. Egyébként nincs előítéletem, egyforma szívesen megyek egy buddhista sztúpába, egy zsinagógába, és egy bármely keresztény templomba.

Cerebrum írta: Tényleg, ezt már rég meg akartam kérdezni (más is válaszolhat), hogy ha Ti hisztek a halhatatlan lélekben, akkor lehetségesnek tartjátok azt is, hogy valakinek a lelke itt ragad a halála után? (Ha nagyon profán akarnék lenni persze úgy is kérdezhetném, hogy a szellemekben is hisztek?)

Ha úgy vesszük, akkor ez már nem a hit területe. A szellemi szféra világának megismeréséhez nem kell feltétlenül hit. Természetesen, mint a hittel megfogható dolgok ez is transzcendentális tulajdonságokat hordoz, de e világban létező, ezért lehet empirikus is. Tulajdonságainál fogva azonban a hit, a vallás, az egyház egyik területe. Ha az orvostudomány területéhez akarnám hasonlítani a szellemvilággal foglalkozó területet, akkor az orvostudomány és a biológia szakterületén belül talán a patológiát tudnám párhuzamba állítani, na nem mert hasonló dolgokkal foglalkozik, csak ugyanolyan az idegen számára nem kellemes és tetszetős dolgokról van itt szó. Szellemvilág létezik a hitvilágon kívül is, csak az a kérdés, hogy mi kezeli helyesen ezt a szituációt. Ha most én erről bezsélek, akkor nem a hitem szerint beszélek, hanem a tapasztalatom alapján. Úgymond van empíriám a szellemvilággal kapcsolatba, de nem hitből származik. Az ilyesfajta vizsgálatokhoz különböző spirituális eszközök kellenek, mely szerint beláthatunk ebbe a világba. Nagyon érdekes és a racionalista ember számára igencsak meglepő dolgokat tartogathat, amikor az általunk ismert fizikai törvények hirtelen nem működnek és helyébe valami más törvényszerűség lép, amikor a bennünket oly nagy mértékben meghatározó idő és térbeli sík szinte nem létezik, hanem más létformában van valami, de mivel nem ismerjük, ezért nem tudjuk, hogy mi az. Na ennek egy része az u.n itt ragadt szellemek/lelkek kérdése. Ilyen van, ez nem hit, megint csak tapasztalatból mondom, röhejes és szörnyen fantáziadús lehet, de találkoztam már ilyen szellemmel és mit mondjak nem a szomszéd jött át egy kávéra. Egy iylen lény arra törekszik, hogy megszabaduljon a mi világunk beli kötődésből, mert számára ez már lejárt lemez, idegen, nem otthonos, nem ez a tere, ezért bármit megtesz. Vannak azonban olyan esetek is, hogy valamely lény viszzatér, mert valamilyen itt felejtett dolog visszahozza (itt most ne a szemüvegére gondoljunk), és valahogy úgy mint az e világi ember, ha túlságosan szoros emlékek, akár jók, akár rosszak kötik egy helyhez visszajár oda, mert nem tudta még annak az élményét feldolgozni, úgy egy ilyen szellem/lélek is ilyen indokból tér vissza. Természetesen különbség van szellem és szellem között, mert nem csak az emberi lélek szelleme, létezik, a szellemvilágban sok féle szellem van, olyan is, ami teljesen idegen az emberi lélektől. Ezeket szokták démonoknak is nevezni. A veszélyt ott rejtik magukban, hogy céltudatos az érkezésük, változtatni akarnak, rombolni, esetleg a maguk képére formálni dolgokat. Legtöbb esetben bele kötlözik az emberbe (jobb szó híján kell ezt a kifejezést használnom) és onnan nagyon nehezen űzhető ki. Lehet, hogy ez mesés dolog de láttam már pszichikai esetet és láttam már megszálottat és a kettő között van különbség, meg lehet érezni, de természetesen az a legkézzelfoghatóbb, amikor egy emberből valki idegen szól, idegen hangon és bemutatkozik, hogy ki ő, majd egy adott pillanatban ismeretlen nyelven beszél, de annak értelme és hangsúlya van. Természetesen, ha ismert a nyelv, akkor megfejthető. Akkor a legkönnyebb, ha az illető megszállott hirtelen egy olyan idegen nyelven kezd el folyékonyan beszélni, amit az odáig nem is ismert - volt már rá példa. Na egy kicsit elszaladt a billentyűzeten a kezem, de ez (legalábbis számomra) igen érdekes dolog, de egy kicsit veszélyes is, nem jó próbálgatni, idézgetni semmilyen eszközökkel, mert csak egyszer kell sikerüljön. Megfelelő módszerekkel azonban ez a világ is vizsgálható valamilyen szinten.

adangeleb írta: Cerebrum jósold meg nekem, hogy kb mikor leszünk ott, amikor már mindent ismerni fogunk és nem lesz semmi sem rejtve előttünk, vagyis tökéletesek leszünk, ugyanakkor nevezhetjük majd mindezt tudománynak?

Természetesen olyan állapot nem lesz - nem lehet - hiszen az Univerzum végtelen, és mi nem vagyunk mindenhatóak, egy faj sem lehet az.

adangeleb írta: De amíg nem ismerjük meg teljesen a saját empirikus világunkat, miképpen alkothatunk egyáltalán valamilyen módon helyes képet a lélekről tudományos meghatározás szerint, ami viszont nem anyagi, nem empírikus kategória?

Hát, ahogy én látom, mégha létezik is olyan értelemben vett lélek, ami képes a test halála után fennmaradni, akkor annak a léte is valamiképpen az anyagi világhoz kell, hogy kapcsolódjon, abból kell, hogy eredjen. Így a tudomány számára előbb vagy utóbb vizsgálhatóvá kell válnia. De mondom, ez csak az én véleményem. Az agy vizsgálata még olyan gyerekcipőben jár, hogy még nagyon sok felfedeznivaló maradt...

Tényleg, ezt már rég meg akartam kérdezni (más is válaszolhat), hogy ha Ti hisztek a halhatatlan lélekben, akkor lehetségesnek tartjátok azt is, hogy valakinek a lelke itt ragad a halála után? (Ha nagyon profán akarnék lenni persze úgy is kérdezhetném, hogy a szellemekben is hisztek?)

Felagund írta: Jó, akkor maradjunk a _meg_menekülésnél. Szerinted akkor csak annak van lelke, akinek hite is van?

Na ezt a messzemenő következtetést most miből vontad le? (na jó ha abból, amire én gondolok, hogy gondolsz, akkor megint valamilyen mellékvágányra szaladunk, azért nem szentelek neki időt). A válaszom egyértelmüen nem. Te miből gondolod, hogy így lenne, vagy miért kéne a lélek létét a hit létéhez kötni, amikor a hit csupán a lélek egyik magatartás formája, ha szabad így fogalmaznom, természetesen kétségtelenül talán a leghelyesebb magatartásforma.

Cerebrum írta: A tudomány nem tud rá magyarázatot adni?

Cerebrum jósold meg nekem, hogy kb mikor leszünk ott, amikor már mindent ismerni fogunk és nem lesz semmi sem rejtve előttünk, vagyis tökéletesek leszünk, ugyanakkor nevezhetjük majd mindezt tudománynak? Ha lenne ilyen, akkor már maga az evolúció is valahol bajban lenne, mert meg kéne állnia egy ponton - pedig az evolúció (ahogy a neve is mutatja) ugyebár állandó fejlődést jelentene, aminek nem nagyon van vége, de ha a tudomány és a fejlődés már mindent elért, akkor elmondhatjuk azt is, hogy nincs tovább evolúció sem, mert csak tökéletes érhet el tökéletes dolgot - gondolom, tehát a tökéletes tudomány műveléséhez tökéletes emberre és emberi szellemre van szükség, hogy azt a tökéletes dolgot valamilyen módon véghez vigye, de ez pedig az elmélet vesztét hozná magával vagyis akkor...? De amíg nem ismerjük meg teljesen a saját empirikus világunkat, miképpen alkothatunk egyáltalán valamilyen módon helyes képet a lélekről tudományos meghatározás szerint, ami viszont nem anyagi, nem empírikus kategória?