Humor

Daeron, Noredhel: Szerintem igenis jók vagytok!

Gwendir: Ez volt az első írásod, amin elkuncogtam magam (ez bók volt).

Továbbra is fenntartom alant fellelhető véleményemet...

Na, lehet hogy poénrontó lesz, de azért leközlöm.

Miért ment át a csirke az úton?

Thingol: Mi, átment egy csirke az úton. Az engedélyem nélkül? Azt a kirelajszumát! Lúthien már egy csirkét is magába bolonditott!
Melian: Nyugi, Thingol.
Lúthien: Addig fogok hisztizni, amig megigéred, hogy nem kasztrálod ki a csirkét, nem is veted tömlőcbe és nem is ölöd meg.
Daeron: Mondtam Thingol. Jó lenne ha már hozzám adnád a lányodat, mert különben az még csirkékhez megy hozzá.
Thingol: Ja, miközben egy csirkét a szolgálatomba sem fogadnék.

Megjegyzés: A Csirke az ódoriathi szlengben az embert jelenti...

Nem rosszak, én is belekontárkodnék, ha lehet.

Papsajt Ászok: Milyen úton? Milyen csirke? Ja a kis csipogó madár, a csirke! Már egy fél éve nem láttam. És különben is rengeteg a dolgom.

Éomer:Nincs itt semmilyen csirke. Tegnap mindet megöltük és elégettük.

Szilszakáll: Mert olyan hamariak ezek a csirkék.

Zsákos Bilbó: Ezt részletesen leírtma a könyvem 245. fejezetében, melynek címe Át az úton, meg vissza: Egy csirke kalandjai. Sőt egy verset is írtam hozzá: "A csirke úton örökké megy tovább,
szirtek fölött és fák alatt,
nap nem járta barlangon át,
fürge folyó mentén halad,
halad havon, mit tél szitált,
virágok közt a nyári réten,
pázsiton át és kövön át,
holdsütötte hegyek tövében. stb"
Aztán itt ez a térkép a csirke útjáról...

Théoden:Ebbe a várba még csirke nem tört be.

Frodó:Hé csirke! Szerintem jobb lenne ha lemennénk az Útról.

Glorfindel:Noro lim, noro lim Csirke!

Gandalf:Itt úgysem tudsz átjönni!

Már elnézést, de inkább Alyr...

Ilyet én is írtam egyszer, majd előásom.

Amire emlékszem:
Denethor: A csirke tudta, hogy úgyis megsütik. De volt benne annyi tartás, hogy önként és emelt fővel menjen a grillbe!
Gandalf: Egy csirke akkor megy át az úton, amikor akar.

Legyen még:
Húrin: Úgy látom innen, hogy a csirke röhög családom szerencsétlenségén. Majd jól odacsapok neki!
Gollam: Szzzzép cirrrke! Aranyosz cirrrke! Nem! Gonosz cirke, cúf cirke, becapta szegény kisz Szméagolt! Ki kellene tekerni a mockosz kisz nyakát!
Ő, Akit Nem Nevezünk A Nevén: Megsértődött, mert pofán dobták a saját tojásával.
Gothmog: Hö! Főnök, egy csirke kopogtat a kapun, és rabszolgák urának nevez! Én a helyedben ezt nem tűrném!
Fingolfin: Mocskos áruló! Elpusztítottad a csirkék valamennyi Házát!
Fingon: *körülnéz* Hogy fogok én innen visszatalálni az ólba? Mindenütt rókák, de Rókafejt nem látom!
Gríma: A hálátlan gazdái kidobták, mert sokat kukorékolt.
Feanor: Na idefigyelj, te alantas származú izé, akit egy gyöngytyúk költött ki! Ha még egyszer megpróbálsz atyám fülébe kukorékolni valamit rólam, én úgy...!!!!!!
Maedhros: Ezeknek a csirkeagyúaknak én magyarázhatok, hogy stratégia meg diplomácia... *sóhaj*
Lúthien: Huan, nem szabad!!! Engedd el azt a csirkét!
Maglor: Kiméne a barna legény, sejde csirkét vágni...
Túrin: Ah! Ez nem is mutáns vércsirke volt, hanem egy békés háziszárnyas! Mit tettem, jóságos Eru!

Galadriel: Változik a világ. Érzem a földön, érzem levegőn, érzem a csirkéken

Ja én már taliztam is vele, de kinyírtam a sarkon.

Hallottatok már az új számítógépes vírusról? A neve: Turin Turambar. Kinyír minden programot amivel találkozik... Aztán végez önmagával is...

ez marhajó

Ním (a törpe törpe): mert elvezetem őt a vörös tetejű hegyhez (Amon Rhún)

Sötét Úr, ez fájt! Pláne, amelyiknek nem sikerült... Szegény...

Theala Vandron írta:

Noredhel (Voronwë) írta:

Theala Vandron írta: Noredhel, ez rettenetesen fájt! "Nemtommilesz Desemmijóazbiztos", hát ezen kifeküdtem!!! (De azt azért se bírod ki, hogy Rókafejet és Fürtöskét ne maceráld... )

Őket muszáj, mert szeretem a lökött noldáit.

Én is...

És Finduilas naplóját is, mert ez már megint fergeteges volt! Végre van kicsi Boromir (ezt a rész el kéne postázni a Kis Bori képregények rajzolójának)!

Ha vki lefordítja angolra vagy lengyelre... Mostantól KisBori is kavarja majd...

Na, itt a Dicsőséges Randevú Kavarodás legújabb részlete.

Na, szóval, volt iskola, minden rendben zajlott, ám ez csak felidegesített engem, mivel tudtam, hogy akkor majd később érkezik a sorscsapás. Nos, megtudtam, hogy nem lesz uszoda, de mivel volt pénzem, gondoltam, felszálok a buszra, bemegyek a városba, szórakozom egy kicsit (mármint meglátogatom a teaházat meg a fagylaltozót), elsétálok a Csányi Körútig, s majd úgy adom elő otthon, hogy csak a városban tudtam meg, hogy nem lesz uszoda.
Na, már tökéletes tervezet előtt áltam, s ilyenkor összetalálkoztam Oláh Mátéval. Felemelte az esernyőjét, s ennek köszönhetően nem ázott össze a használt bőrdzsekim és a bőrszandálom, s ezért már olyan hálás voltam, hogy azt gondoltam, megkérem Mandost, hogy halála után az ő tündévéavatásáért is járjon közre. Ám, miután Oláh Máté fennhangon mesélte el, hogy őneki versenyrefelkészülés címén el lehetett lúzerolni 3 hónapot, és hogy ma is csak egy órára ment be, mert csak annyihoz volt kedve, az őiránt érzett negatív érzésem igencsak felerősödött, és magamban azt gondoltam, milyen nagy fasz(bocsánat a kifejezésért) ez az ember. Ez még nem lett volna porbléma (a félregépelés direkt volt), de akkor következett be a sorscsapás.

Vigyázat, lincselős jelenetek! Gyenge idegzetűek ne olvassák!Vagy mégis?
Nos, és a sorscsapás természetesen Mária Terézia, Ferenc István, Melian és Thingol személyében jelent meg. Amikor hallották eme bizonyos Oláh Máté szavait, már kezdtek bedühödni. Észrevettem őket, úgyhogy felgyűrtem magamat a buszra. Erre Máté is ment és Melianék is. Amikor Máté megpillantotta Thingolékat, úgy nézett rájuk, mint egy rakás szalla, és hát azért ezt én is sértőnek éreztem. Mindenesetre Mária Terézia antik esernyőjével, melyet a biztonság kedvéért egy rejtett szuronnyal és géppuskával is ellátatott Mandossal, jól hátbavágta Máté cicát, mire az 190 cm-es hústömeg hatalmasat ordított (ez még nem lett volna baj, mivel a buszon túl nagy volt a zaj), hanem azonban szegény Mari Tercsit is képen törölte. Na erre én és Mari Tercsi is igazán begurultunk, s én szellemi kínzatásnak vetettem alá Máté cicát, és eközben Thingol és Ferenc István (Ferenc István Mária Terézia férje) jól hátbarúgták a hatalmas emberkőcöt. Mária Terézia magassarkújával koppintott egy kettőt Máté cica fején, melyet azért élveztek a busz disznói, mivel így alsóbb testrészeinek egyes részei is kilátszottak, ám őket Melian, puszta feminista felbuzdulásból, elintézett az antik szuronyesernyővel. Ám sajnos Máté cica is begurult, s minkett igencsak bántott, bár testi kínzásnak csak engem vetett alá, szelleminek a többieket, s azért túllőtt a célon. Erre Mari Tercsi ráült Máté cica fejére, úgyhogy az hirtelen lerogyott és fuldokolni kezdett. Erre Thingol fejjel lefelé állította Mátét, én meg eléggé szánalmas állapotban adtam Máté cicának egy-két orvosi pofont (amilyeneket Ursula szokott a Doktor Bubóban), s elájultam. Erre Ferenc István próbált engem a szokásos elsősegélyes mizériákkal észheztéríteni, ám Melian ráolvasásos módszere sokkal hatékonyabb volt. Na, leszálltunk a buszról, s futottunk ahogyan csak tudtunk, s már majdnem betudtunk szállni abba a Caddilacbe, amelyet Mandos küldött, mire Máté cica odaért. Na, és az borzasztó volt. Ugyan a ruháim nem sérültek, hirtelen homályosan kezdtem látni a világot, Mária Terézia elkezdett fázni (amely rá nem jellemző), a Caddilac teteje szétbomlott, s Thingol a csomagtartóba, Melian a motorháztetőre esett, a tömeg próbált minket lehiggadtani, Ferenc István pedig hőgutát kapott, mire Mária Terézia sokkos állapotba került, mivel férje régebben abba halt bele, el is feledve, hogy ők most tündék. Mindenesetre Máté cica összerogyott. Melian először a tömegnek távozást parancsolt, s később az igencsak homályosan emlékezett a történtekre, rendbehozta a Caddilacot és minket, Máté cica memóriáját megformázta a tünde USB kábellel, s az nem emlékezett vissza a történtekre, úgyhogy később teljesen barátságos volt velem, bár én és az egész csapat tudta, hogy egy aggresszív vadállat. Ámbátor sajnos Balassi Marcira, aki amiatt bánkódik, hogy miért nem gimnazista kategóriában indulunk a versenyeken, s Papp Laci, aki pedig azon, hogy miért mindig második, odaérkeztek, ám ők szerencsére segítették Melian munkáját. Mandos hála égnek megtoltotta a Caddilacat egy pár üléssel, úgyhogy mindenki beszált, úgyhogy mentünk a teaházban, a fagylaltozóba és kínaiba, úgyhogy majdnem mindenki koffeinmérgezést kapott, ám Melian kigyógyított bennünket, majd aztán mindenki elkerült arra a helyre ahova kellett, s én hazajutottam, s örültem, hogy túl vagyok az első sorscsapáson, bár ösztönöm azt súgta, hogy még sok ilyen lesz.

Ja, és miért nem írtok kritikákat?

Noredhel (Voronwë) írta:

Theala Vandron írta: Noredhel, ez rettenetesen fájt! "Nemtommilesz Desemmijóazbiztos", hát ezen kifeküdtem!!! (De azt azért se bírod ki, hogy Rókafejet és Fürtöskét ne maceráld... )

Őket muszáj, mert szeretem a lökött noldáit.

Én is...

És Finduilas naplóját is, mert ez már megint fergeteges volt! Végre van kicsi Boromir (ezt a rész el kéne postázni a Kis Bori képregények rajzolójának)!

Noredhel, hozod a formádat. De milyenek az én írásaim?

Theala Vandron írta: Noredhel, ez rettenetesen fájt! "Nemtommilesz Desemmijóazbiztos", hát ezen kifeküdtem!!! (De azt azért se bírod ki, hogy Rókafejet és Fürtöskét ne maceráld... )

Őket muszáj, mert szeretem a lökött noldáit.



Most meg Murin Uránbár jön, de ahhoz megint idegzet kell.

Addig is: Finduilas

2978
Szent György havának 24. napja
A másnapi akció sikerült, csupán Döncinek kellett megvernie és az Anduinba dobálnia a fél várost, és azóta is igen szorgalmasan műveltük a házaséletet. Ennek végre eredménye is lett.
Már hónapok óta mindenki transzban volt, hogy „Finduilas kisasszony kisbabát vár” (a kisasszony titulust sem férjezett mivoltom, sem a terhesség nem mosta le rólam). Ecthelion állandóan könnyes szemmel nézett rám, hogy unokája lesz, kedvessel meg nem lehet bírni, olyan lelkes, és ez nála rendszerint tűzvész okozásában nyilvánul meg.
Ma készenlétben álltak a gondori tűzoltók, valamint az egész várost teleraktuk vizeshordókkal meg vödrökkel, mivel hajnalban kiálltam az Ispotály falára, és bejelentettem, hogy elment a magzatvíz, készüljenek fel minden elképzelhető zűrre, majd Ioreth segítségével betámolyogtam a szülőszobába.
- Apás szülés lesz! – sürgölődött Denethor körülöttem, bemosakodva, és sorra felemelte az összes műszert, és megkérdezte, melyik mi, végül a bábaasszony ráüvöltött, hogy álljon a sarokba, és maradjon nyugton.
Ott volt Anyu, Ioreth, meg a legvénebb gyógyító asszony, a füvesembert ellenben az első quenya szónál kivágtuk.
Dönci az ajtó előtt silbakolt, és időnként beüvöltött, hogy Úrnő, nagyon fájni?
Mondtam, hogy még nem.
Aztán később: igen.
Mennyire? – így az ork.
- Hát már elnézést, de marhán. Nem akar kijönni!
- Segítsek nyomni?!
- DÖNCI!!!!!!!!
- Na jó, én csak akarni segíteni!
- Nézd, Döncikém, igen felemelő így az ajtón át társalogni veled, miközben Ioreth ájuldozik, Denethor Carter dokinak képzeli magát és a vajákos néni meg akar császározni!!!
DURR! Az ork bedöntötte az ajtót, odarohant hozzám, és megragadta a kezemet:
- Úrnő kitartani! Dönci majd segít, ő látott otthon sok szülés, mama volt bábaasszony!
- Mit keres ez itt? – nyögött fel Ioreth, majd nekiállt vizet forralni. – A patkány Denethornál van…
- DÖNCI NE!!!!!!!
(Ugyanis az ork kapásból rávetette magát.)


- Dönci altiszt! Ön Toronyőr, és engedelmességgel tartozik! – keményített be férjem, és lerázta az orkot.
- Akkor császározunk, mert nem jól fekszik a gyerek! – határozott vidáman a korelnök bába. – Ioreth, nem ájulsz el, Dönci, bemosakszol, és NEM INZULTÁLOD AZ EGERET!!!
- Nem is altattok? – érdeklődtem, két nyöszörgés között.
- Á, minek az! – legénykedett a férjem.
- Kösz, Denethor, nem téged akarnak élveboncolni!!!
- Engem sosem fognak felboncolni, se élve, se holtan! Az ilyesmi Szauron gyakorlata és nem tolerálom.
- Dönci, meg Mrs. Adrahil, kötözzétek le a kisasszonyt, mert ahogy ismerem, még kipattan innen és végigrohan a fél városon… - rendelkezett a vajákos néni.
Ezek után megejtette a vágást, mire kedvesem kapásból elájult. Az öreglány rázúdított egy vödör vizet, majd seccperc alatt kikapta belőlem a babát, és összevarrt.
- Na! – tartotta fel diadalmasan a kicsit, aki teli tüdőből bömbölt – Meg is van! És FIÚ!
- Apa lettem! – éledt fel nyomban a férjem. – Fiam van!!! Megfoghatom?
- KISFIÚ!!!! – örvendezett Dönci is. – Ugye majd lehet Dönci a keresztapja?
Részemről fáradtan hagytam, hogy a javasasszony rendbe rakjon, és üdvözült mosollyal öleltem magamhoz a fiamat. Gyönyörű! Fekete lesz, a szeme meg már most szürke… tipikus númenori!
A legényke továbbra is bömbölt. Kedves egészen meg volt hatva, és a kitartó sírásra a fél város odacsődült, és örvendeztek, majd megjött apósom is, és elolvadt.
- Ó, kislányom… - szipogta – milyen gyönyörű unokám lett…
- És milyen jól bőg! – büszkélkedtem. – Gondoljátok el, pár év, és már meg tudja fújni Gondor Kürtjét!
- És mi lesz a neve? – érdeklődött mindenki kórusban. A nép az ablakokból és a betört ajtóból bámészkodott.
- Asszem, Boromir…
- Az jó!!! – ordibálta Dönci.
A kérdés eldőlt.

Na, és itt van a Dicsőséges Randevú Kavarodás, avagy hogyan lássuk el szórakozással Meliant, Thingolt, Mária Teréziát és Ferenc Istvánt, és hogyan őrüljünk meg Mandostól, miután őt megőrjítették a randevúra szomjazó házaspárok.

Már egy idő óta furcsa dolgok történtek velem. Mintha a jövőbe láttam volna. Azt megálmodtam, hogy 2. dicséretes leszek az Arany Danin, s ez meg is történt. De aztán furcsa alakok kezdtek megjelenni, s őtőlük erőteljes migréneket kaptam, sőt napszúrást is, miután fényt hoztak magukkal Valinorból, s hánytam is. Na, de aztán tegnapelőtt az álmomban megjelent Mandos. Azt mondta:
- Gwendir, lenne egy nagyon nagy kérésem hozzád.
Hát, hogy őszinte legyek, megrettentem, mert először azt hittem, hogy valami háború dúl, s csak én menthetem meg a világot, ám ösztönöm azt súgta, valamilyen még súlyosabb csapás fog érni, amely ért is, méghozzá Melian, Thingol, Mária Terézia és Ferenc István személyében.
Na, de ekkor Maedhros tovább folytatta:
- Gwendir, Melian és Thingol idejönnek Magyarországra.
Na erre én:
- Mandos, Erura, ennél szörnyűbb csapást ki sem találhattál volna számunkra. Nem elég nekünk ez a sok csapás, ez a parlament, kormány miegyéb. Istenemre, mindjárt elénekelem a Himnuszt. Persze Mandossal.
Mandos álld meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Amikor küzd Thingollal és Meliannal,
Tünde akit régen tép,
Hozz reá nyugis esztendőt,
Megbűnhődte már e nép,
Az idegösszeomlást és skizofréniát.
- Gwendir, hagyd abba, kérlek, könyörülj rajtam. Nem tudtam máshová küldeni őket.
- Na, ezzel fáraszd a belgákat.
- Hozzájuk Celebornt és Galadrielt küldtem.
- Na és hova küldted Feanort és fiait? Luxemburgba? Már kezdem szánni őket, mivel így a jövedelmük lefog csökkeni őmiattuk, pontosabban a GDP. Mármint Luxemburgot. Túl kicsik ők Feanoréknak.
- Nem, ideküldtem őket Magyarországra.
- Elment az eszeeeeeeeeeeeed? Tönkre akarod tenni Európát?
- Gwendir, adj esélyt a védekezésre. Hogyha hősies vagy, akkor Esteliot, Namot és téged halálotok után tündévé változtatlak.
- El is higgyem. Meddig kell kibírnom őket.
- 100 évig.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE! Hogyha tényleg így lesz, akkor mindjárt előveszem a hosszú nyitott eeeeeeeeeeeeeeeeemet. Az lesz aztán a sorscsapás.
- Ne csináld azt. Én már így is idegösszeomlást kaptam. Az történt ugyanis, hogy miután Mária Terézia és Ferenc István megérkeztek, összebarátkoztak Meliannal. Na, ezért, és miután nagyon sok Tinúviel és Arwen vér folyt ereikben, tündévé avattam őket.
Na ennek én örültem (mármint én, Gwendir), mivel ők példaképeim voltak, és szeritnem megértek egy tündévéavatást.
Na Mandos folytatta.
Pontosabban Eru csinálta őket tündévé. És odajött hozzám Melian. Azt mondta nekem, hogy neki nagyon hiányzik Thingol, s kimaradtak az együtt eltöltött randizós évek, ezért szeretné ezeket bepótolni. Na, kiengedtem Thingolt. Erre visszajöttek, hogy nászutjuk hiányzik, és Magyarországra mennek majd. Na , ezek után 15 évig őrülten rohangáltam, majd elküldtem őket Mária Teréziával és Ferenc Istvánnal együtt (ésszerű döntés. Szegény Mária Terézia bele fog halni a mai erkölcstelenségbe. Mandos mennyire nem ismeri őket). Holnap megjelennek melletted, van náluk pénz, kaja, stb., tudják a nyelvet, Mária Terézia már belenyugodott a mai ruházatba, s szereti a punkot, bár valószínűleg le fogja dönteni az összes diszkót, sztriptízbárt, bordélyházat, chippendaleshowt (lesz is dolga).
- Na jó van Mandos, s láttam, jövőbelátással is megáldottál engem.
- Az én voltam.
És akkor eltűnt. Na, az egész éjszaka halálközeli élményben volt részem (mármint a rémület miatt), majd ez elmúlt ,s reggel újra felébredtem, hogy egy újabb szar rutinnapot elkezdjek.
Miután megérkeztem az iskolába,bementem a szemközti pékségbe. A bőrdzsekim és bőrszandálom majdnem elázott, és koffeinlázban röpültem a kávéautomatához, ám a kappuchinó túlságosan tejes volt, úgyhogy bedühödtem egy kicsit. Kértem is 3 péksüteményt. Véletlenül 200-as helyett 100-ast adtam, úgyhogy miután az eladónő nem ismert engem eléggé jól, azt hitte, át akarom vágni, s bedühödött. Mindenesetre minden rendben lett, még ittam egy tripla eszpresszót, és kedélyállapotom is erősen feljavult. Erre, megjelent az egész díszes társaság. Véletlenül nem láttak, vagy Mandos nem adott rólam fényképet, ezért úgy kezdték ordítani hogy Gwendir, hogy a boltos kizavarta őket a boltból. Pucoltam én is, s próbáltam elmenekülni előlük a Wolksvagen vagy Szuzuki autószalonok egyikébe, (s azt is terveztem, hogy politikai menedékjogot kérek az új-zélandi nagykövetségen, csak ahhoz előbb ki kéne robbantani egy diktatúrát,) ugyanis még nagyon bőven volt időm. Ám ők megtaláltak. Na és erre bemutatkoztunk, megismertük egymást, beszélgettünk, minden teljes rendben zajlott, bár tudtam, hogy a sorscsapások később következnek. Megtudtam, hogy a legnagyobb és leggazdagabb tünde diplomata, Gwendir Fearnin, az unatkozástól és lélektani kényszertől indíttatva felforgatta Valinort, majd teljes harmóniába hozta, ám ebből az eész kotyvaszból csak Mandos miatt értettem is meg akármit, s elhatároztam, hogy novellát csinálok ebből.
Mindenesetre kezdődött az órám, így boldog voltam, hogy megszabadulhattam tőlük.

Ugyanazon a napon délután megtörtént az első sorscsapás, ám erről egy másik fejezetben.

sajnos most csak belepillantani tudtam az irományikba, de nagyon jók!!!

Nemsoká én is jövök Galadriellel, meg a tanításos tündekalanddal- ezúttal édesnégyes lesz....

Valaki irt már Thingolos, Melianos, Mária Teréziás, Mandos-megszállós, jövőbelátós kalandot? Mert én olyat fogok .

Noredhel, ez rettenetesen fájt! "Nemtommilesz Desemmijóazbiztos", hát ezen kifeküdtem!!! (De azt azért se bírod ki, hogy Rókafejet és Fürtöskét ne maceráld... )

A Befőttek krónikájának egy újabb részlete.

Lucien és Berend (második fele)

Margotgrundban pedig látta Felegond, hogy jő Berend, és felsóhajtott, hogy akkor ő most meg fog halni, ám mivel Hős volt, ez nem zavarta különösebben. Sajnos azonban Celebes és Cunciszin épp nála rontották a levegőt, és el akarták bitorolni Margotgrundot, csak ürügyet kerestek, és mikor Berend előadta a dolgát, Celebes felhördült, és helyből felugrott három métert, majd kardot rántott a tömegben (a margotgrundiak egymást taposva hátráltak) s így szólt:
-Se törvény, se szeretet, se gorillák, se lóvé meg nem véd senkit Ferinor fiainak üldöző haragjától, ki is fellel, megtart, nem tart meg, vagy bármit csinál, egy befőttet, vagy egy szilmarillal…
Itt elhallgatott, mert rájött, hogy az egyeztetésbe reménytelenül belekeveredett, de továbbra is fenyegető mozdulatokat végzett a karddal.
És Celebes után Cunciszin beszélt, kissé visszafogottabban, ám nem kevesebb nyelvtani hibával, és olyan parát plántált a hallgatói szívébe, hogy annak a birodalomnak a példái egészen Murin idejéig csak lesből mertek harcolni, és így veszett el a bátorságuk.
És látta Felegond, hogy elfordultak tőle, és ekkor az ezüstkoronáját kecses ívben, mint Gary Cooper a seriffcsillagot, odavágta eléjük, és síri hangon kérte, hogy öljék meg, mert ő nem tud így élni… és akkor odaállt tizenkét rendesebb tünde, akik részint lefegyverezték Cunciszint, aki lelkesen ment volna Felegond kívánságát teljesíteni, részint nekiálltak Felegondot vigasztalni, aztán Endrehil közölte, hogy ők is mennek meghalni Felegonddal, mert szeretik, és addig Orrodlesz legyen a király.
Elindultak hát, Felegond mártírarccal, Berend az esélytelenek nyugalmával, Celebes és Cunciszin pedig körberöhögték Orrodleszt, és terrort vezettek be Margotgrundban, és mindennap hajnali kettőig dorbézoltak, és szüzekkel rendeztek orgiákat, és Sade-felolvasóesteket tartottak.
Felegond, Berend és hű társaik pedig csak Tol Szilíciumig jutottak, amit most már Tol-in-Vérfarkasoknak hívtak, és a galád Gyauron lakta. Ő jól elcsípte őket, majd dalpárbajra hívta Felegondot, ahol is az ork közönség kiszavazta a tündét, ezért Gyauron sittre vágta őket, és mindennap küldött egy váltott farkast, azzal az utasítással, hogy „lhakmhározz cshak a hhúsábhól…”, aminek a farkas böcsülettel eleget is tett.
Lucien pedig bőgött odahaza, és Berend után akart szökni, ám Tángál megneszelte, mivel Daemon megint beköpte a lányt. Tángál megparancsolta, hogy csináljanak egy kakasülőt, ahonnan Lucien nem tud lemászni. A lány jót röhögött, majd egy laza hajnövesztő bűbájt alkalmazott, szőtt egy láthatatlanná tévő köpenyt (ja, az egy másik mese), a maradékból sodort a egy kötelet, lemászott, elaltatta az őrek gyanúját, meg őket is, és már avelt is Berend után.
Hiába keresték, Daemon pedig bánatában elveszett, és messze keleten kötött ki, és attól fogva mindig ott énekelt, sötét vizek partján, és akkor Magor hatalmas bulit rendezett, mert egyetlen vetélytársa eltűnt. Hogy sejthette volna, hogy fog még ő is vizek mellett bolyongani és énekelni!
Lucien még sosem járt Dóriasz erdején kívül, így nem tudta, kitől kell óvakodni. Celebes és Cunciszin épp a határon vadásztak, és hű kutyájuk, Huba fogta Lucient, és odavitte gazdáihoz.
-Leteheted, Huba… jó kutya! - szólt Celebes. - Hát te ki vagy?
-Lucien Tilinkó, Tángál lánya… - közlé naivul a leány, és ledobta a köpenyét. Celebes nyomban belezúgott, és elhatározta, hogy megszerzi, ám álságosan vigyorgott, és invitálta Margotgrundba Lucient. Ám ott becsapták, elszedték a köpenyét, az útlevelét, a zsebpénzét, majd kényszerítették, hogy az általuk vezetett sztriptízbárban dolgozzon.
Lucien sokat sírt, és összebarátkozott Hubával, az intelligens kutyával, aki időnként, mikor olyanja volt, beszélni is tudott. A derék ebnek nem tetszett, hogy gazdái mivé süllyedtek, és sajnálta Lucient, akinek metálbikiniben kellett heverészni Celebes mellett esténként, és mosolyogni, meg időnként táncolni.
És összebeszéltek, és Huba elhozta Lucien köpenyét meg az iratait (a pénzét Celebesék már rég elitták meg elcicerézték), majd megléptek, és Huba elrepítette a lányt Tol Szilíciumba.
Ott pedig a szorgos váltott farkasnak köszönhetően már csak Felegond és Berend éltek. Endrehilt épp előző nap falta fel a bestia, és külön cuppogott, hogy nahát, ilyen fincsi tündét is rég evett… és már Berendre fente a fogát, mert Gyauron sejtette, hogy Felegond valami példa főmufti, és őt akarta végére hagyni, hogy már ne legyen kitől elbúcsúznia, és direkt örült Gyauron, hogy ő milyen ötletes kis gonosz.
Ám mikor a farkas eljött Berendért, Felegond érezte, hogy vele van az Erő, és széttépte láncait, majd a farkast is, igaz, ez utóbbi kölcsönösen megtörtént. És Felegond, miközben épp elvérzett, így vigasztalta Berendet:
-Ne bőgj, barátom, és azért is mutasd meg nekik! Lucien igenis a tiéd lesz! Én meg megyek Kandoshoz, aztán vadászni Apuval, úgyhogy ne sirass…
-Felegond, neeeeeee!
-Arrrggghh.
És így halt meg Róm, a Zenész Etnikumból Származó, a Barlangok Ura, az emberek barátja…
Berend pedig teljesen bedepizett, és nem is hallotta, hogy megjött Lucien és Huba, akik aztán hamarosan jó nagy felfordulást csináltak. Gyuron ugyanis sorra küldözte eléjük a váltott farkasait, hogy megkérdezzék, mi járatban vannak, de Huba nem hagyta őket megszólalni sem, hanem elkapta őket egymás után, és szép sorban lerakta a hídon.
Akkor Gyauron Drabálliunt küldte, a váltott farkasok apját, de Huba őt is legyakta, és Drabálluin vinnyogva kúszott Gyauron trónja elé, és még ennyit sikerült kinyögnie:
-Huba van itt eeeeeerrrbbbluggy.
-Vagy úgy! - reagált Gyauron, és gondolkozni kezdett. Ismerte Palimár Ebének végzetét, miszerint a világ legnagyobb váltott farkasa fogja megölni, és arra gondolt, miért ne töltse be ő ezt a sorsot? Azzal váltott farkassá változott, és ő volt a legnagyobb, legbrutálabb, és habzott a szája, mikor kiment, és megkezdődött Huba és Farkas-Gyauron csatája, miközben Lucien a legközelebbi farkasdögön üldögélt, és azon töprengett, hogy ha Gyauron nyer, akkor megint jön a metálbikini és a ledér élet. Ám Huba felülkerekedett, és lenyomta Gyauront, aki erre nekiállt alakot váltani, mint a veszett fene, de Huba nem engedte el. És Gyauron rájött, hogy le kell vetnie minden testi formáját.
-ß@

Bocs, hogy megsértem a szerzői jogokat, de majd a nagy pártok alakuló össztündülésére és tüntetésére odagyülemlő tömeg miatt Valinorban kénytelenek lesznek megépíteni a metróhálózatot Egyébként a játékba beszállnak a hidrofóbiások, hidromániások is, és majd létrehoznak egy parlamentet, majd végül rájönnek, miután már Manwe sem tud annyi pénzt kibocsátani, amennyit kéne, hogy a feudalizmus a barokk csillogás ellenére sokkal olcsóbb

Alyr Arkhon írta: Elvileg fentvan a Tolkien.HU fanfiction rovatában a bővített változat.
Bár még nem tettem át az újfajta besorolás szerint, mert nem volt türelmem hozzá.
Lehet, hogy így nem lehet megtalálni.

köszi, rákerestem, és úgy megvan. (*este ilyen bonyolult dolgok már nem jutottak eszébe*) bocs a "zaklatásért", tsáá! *fanaticus rajongó megy calandotolvasni*

Noredhel: Metrózós tündék tényleg nagyon jók! Folytasd minél előbb!
(Pár héttel ez előtt a kishugom kombinálta össze Az Operaház Fantomját a Kontrollal... meglehetősen *khm* érdekes lett... )

Szerepelt a terveidben, hogy tündék a metrón?

Mondjuk ezt leginkább a tavalyi @RC-on látott Sithek-Kontroll előzetes-keverék ihlette... ("Mace Windu: Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni ellenőrzésre!" *fénykard be*)