Humor

Noredhel, baromira jól rájátszottál Namarie írására! Csak így tovább!
Na meg persze mintha az én tervezeteimre is

bocsássatok meg tudatlanságomért (és válasz után töröljétek nyugodtan a hozzászólást), de elég régóta nem jártam erre, és nemtalálom Alyr-A kaland c. írását... új címe van, vagy simán le lett szedve, vagy nekem kéne erősebb szemüveg? meg lehet még találni valahol? mondtam pár barátomnak, hgoy majd megmutatom, mert milyenjó meg minden, (és én is újra szeretném olvasni)... tudna valaki segíteni? előre köcce.

Theala Vandron írta: A Pirofóbiásokra én is kíváncsi lennék! Érdekes dolgok szoktak kialakulni, mikor már egymás írásaira játszunk rá... Jó pirofóbiás lenne még a gondolini Echtelion is, ő is került közeli kapcsolatba balrogokkal, és ez neki sem tett jót...

Annyira nem, hogy Anita Ekberget akart játszani Gothmoggal, csak kicsit mély volt a szökőkút...

Addig legyen egy kis Nam-reagálás: mi is történik, ha Feanor fiai, atyjukat keresvén, rászabadulnak a békés pesti adánokra, pláne kísérő nélkül?

Lezajlott az utolsó nagy csata, és Fëanor kimenőt kapott Mandostól (mint tudjuk). Nekiállt kavarni Namariénél Finroddal együtt. Csakhogy a fiai aggódtak érte!
Odaálltak Mandos elé sorban, hogy izé, nekünk is utána kéne mennünk, majd mi vigyázunk rá!
- Legutóbb is mi lett, mikor megelőzött minket, és bekerítették a balrogok… szóval küldj el minket is Magyarországra, hogy megkeressük…
Mandos hallgatott, ám fontolóra vette a dolgot. Végül döntött:
- Menjetek, de ne csináljatok túl nagy felfordulást…
- Ugyan, hisz ismersz minket!
- Azért mondom. Nem kaszabolni, nem mészárolni, nem okozni közbotrányt… világos?
- Hooogyne…
Mandost nem nagyon nyugtatta meg ez a válasz, ám ekkor Fingon is odaállt, hogy ő is megy, mert Maedhros hívta (és ártatlanul rebegtette a szempilláját, hogy ő aztán nem kever bajt, és ezen a ponton Mandos elhatározta, hogy nyugtatót fog szedni), és különben is, valakinek kordában kell tartani ezt a hét őrültet…
- ÚrEru… - sóhajtott fel Mandos, és ledobta őket Magyarországra.

Ám nem Szegedre érkeztek. Ami azt illeti, a Hősök terének kellős közepén landoltak…
A japán turistacsoport nyomban lerohanta őket, és vadul kattogtatták masináikat, miközben szegény ledermedt tündék nem tudták eldönteni, hogy ezek most orkok vagy keletlakók?
Mi tagadás, meglehetősen feltűnőek voltak. Nyolc hegyes fülű pasi, derékig érő lobonccal… Fingon pláne a divatos kis fonataival.
- Hejj, rasztacsávó! – plántálta elé magát egy tősgyökeres fővárosi vagány. – Siráj a séród!!!
- Tessék? – bambult Fingon, ám szerencsére Curufin tudta, hogy kell az ilyen csíra halandóval érintkezni.
- Beszótá az unokatesómnak, kötsög? – kérdezte, mire a többiek rámeredtek, hogy honnan ismer ilyen bennszülött kifejezéseket, ám a vagány látta, hogy sokan vannak, és elszelelt.
Lassan arra jutottak, hogy talán nem kéne ezen a marha nagy placcon ácsorogni, mert mindenki őket nézi az edánok királyai helyett, így elindultak találomra valamerre. A valamerre történetesen a kisföldalatti lejárója volt.
- Ez vajon mi? – találgatták.
- Sárkánybarlangnak nézem! – vélte Fingon, és a kardja után kapott.
- Szerintem inkább törptanya… - vetette ellen Celegorm.
- Morgoth jelenlétét érzem… - szólt Maedhros, aki az ilyesmire szuperérzékeny volt. Ám olyat még nem látott Arda, hogy 8 db tünde megijedjen Morgothtól, így kivont karddal leóvakodtak a lépcsőn…
Épp jött egy szerelvény. Szerencsétlenek majd’ hátast dobtak, aztán gyorsan tömörültek és eget verő ordibálás kerekedett…
- Fedezlek, Caranthir!
- Amrod, meg vagy húzatva?! Ne menj a közelébe! Ez Morgoth trükkje!
- Ha te mondod…
- Nézzétek, az edánok nem félnek tőle… - kockáztatta meg Fingon, ám le lett üvöltve.
- Biztos neki dolgoznak!!! – hördült fel Celegorm.
- De hát nem bánt senkit az izé… nézzétek, belemennek! Ne menjünk mi is?
- Fingon, te nem vagy normális!!! – sikította hét hang egyszerre.
A földalatti elindult, mire Caranthir felocsúdott szokásos elbambulásából:
- Elment! Megijedt a noldák vitézségétől!
Ám mire megnyugodtak volna, jött a következő.
- Látjátok? Már megint!!! – Celegorm kezdett idegbajt kapni.
- Noldák! – bömbölte Curufin. – Gondolkodjatok! Az előző se bántott senkit. Szálljunk fel rá!
Elszántan felnyomultak a kisföldalattira, és töprengtek, hogy vajon nyomban Morgoth tróntermében kötnek-e ki. Az emberek furcsán néztek rájuk…
Egy megállónál látták, hogy sok ember tódul lefelé a szerelvényről. Maedhros döntött.
- Lefelé, fiúk! Ezek tudnak valamit! Menjünk a tömeg után…
A tömeg oly lépcsőkön haladt lefelé a mélybe, amelyeket valamely láthatatlan erő hajtott.
Celegorm már vinnyogott.
- EZ CSAPDA!!!
- Sétáljunk bele! – vélték az ikrek.
És hamarosan újabb ijesztő, szikrát hányó izé jött. Ez kicsit más volt, mint az előző, de már kezdtek hozzászokni, és halált megvető bátorsággal felszálltak.
- Lehet, hogy ez csak egyszerű közlekedési eszköz… valami törp találmány… olyan, mint a csillék… - mondta Fingon.
- Nekem ez akkor se tetszik… - nyöszörögte Celegorm, és kezét le nem vette volna kardja markolatáról. – Mibe, hogy rögvest megjelenik Morgoth valamelyik szolgája, és...
- Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni ellenőrzésre! – hangzott egy gonosz, gúnyos hang, s megjelent a hozzá tartozó ember is. Jellegzetes angbandi egyenruha volt rajta, erősen keletlakó külseje pedig tovább fokozta a noldák ijedelmét.
- Én ezekkel már megszívtam egyszer… - mondta Caranthir, miközben a gaz elkapta a grabancát.
- Na mi van, fiam, bliccelünk, bliccelünk?
- Ereszd el, te hitvány! – váratlanul a legkevésbé harcias Maglor esett a kalauznak. – Tudjuk, hogy Bauglir küldött!
- He? De szemtelenek vagyunk, szépségem! Hol szállsz ki, a Rákóczi térnél?
Maglor szerencsére nem értette…
Ám a banda tömörült, és kardot rántott. A kaller már töprengett, hogy rendőrt hív, ám ekkor megállóhoz értek, és hirtelen ötlettel megtaszajtotta a tündekupacot, és azok a meglepetéstől kizúgtak a kocsiból…
- Na ugye, hogy igazam volt! – összegezte a dolgot Celegorm, de Maedhros leintette.
- Angbandban nem úsztad volna meg ennyivel, ezt elhiheted nekem…


(folyt. köv, ha köll)

A Pirofóbiásokra én is kíváncsi lennék! Érdekes dolgok szoktak kialakulni, mikor már egymás írásaira játszunk rá... Jó pirofóbiás lenne még a gondolini Echtelion is, ő is került közeli kapcsolatba balrogokkal, és ez neki sem tett jót...

Pirofóbiásnak jók Legsy mellett nazgulék, Gil-galad (ha jól vettem ki, ő tüzet fogott a Szauron iránti lelkesedéstől ), meg elvileg a trollok se szeretik a tüzet, bár az egy másik mese.
Hogy Vöröske szereti-e, nem tudjuk... (égeti a kezem a smukk, nosza, ugorgyunk egy vulkánba!)

Na jó, amig nincsenek még készen a Pirofóbiások, addig legyen meg a második felvonás!

II. felvonás

Az ainuk buliznak. Egy két helyen széttépett szellem-alakokat, vért, óvszert láthatunk.

OLÓRIN: Akkora itt a rendetlenség és baromkodás! Csuda, hogy Ilúvatar nem ébredt fel...
NIENNA: De apuci fel fog ébredni, ugye, apuci!
MELIAN: Nienna, nem biztos, hogy igazam van, de lehet, hogy jobban illeszkedne az egyéniségedhez, ha nem viselnél sminket...
MELKOR: Jobban mondva, ha felvennéd a "siros-picsogós ovodáskislány" alakot, ugyanis az is rajta van a listán...
TULKAS: Melkor, ne bántsuk a kisebbeket
NIENNA(sir): Ilúvatar papuci, ezek a csúnya ainuk bántják szegény Niennácskát. Papuci tenni rendet köztük...
(Ilúvatar tovább alszik).
MELKOR: Csuda, hogy Ilúvatar ekkora gyermetegségre nem ébredt fel...
OLÓRIN: Még egy olyan csoda, amelyet mi nem tudunk megmagyarázni...
MELIAN: A Bölcs Olórin Bölcs, mivel beismeri, hogyha nagy tudománya ellenére egyes kérdésekhez nincs meg a megfelelő szellemkapacitása arra, hogy megválaszolja őket...
VARDA: Melian, honnan vetted ezeket a nyakatekert fordulatokat...
MELIAN: Amennyire a jövőt látom, én leszek a szürrealizmus megalapitója, mivel én majd egy másik faj egyedéhez fogok hozzámenni, s ezt teszi a lányom is...
YAVANNA: Melian, ne beszélj fajokról itt nekem... Mi is az a faj?
MELIAN: Azt én sem tudom, de állitólag a muzsikában szó lesz róla?
MELKOR (izgatott ábrázat): Mi az a muzsika? Talán valamilyen zenei rendezvény?
MELIAN: Olyasmiféle...
MELKOR: Rock? Pop? Punk? Jazz? Blues?
MELIAN: Nem, inkább opera...
NIENNA: Jaj de jó, Niennácska fog hallgatni operetett...
MELKOR: Fú de utálom az operettett...
VARDA: Az opera és az operett hasonló
ULMO: De más... De javitsatok ki... Mindenesetre gondoskodom arról, hogy a muzsika egyes részei vizesek legyenek...
TŰZSZELLEMEK: Segitség, ez az Ulmo ki akar minket oltani...
MELKOR: Majd én gondoskodom róla, hogy ne legyen ez meg...
YAVANNA: Varda, ma nem tudnál te főzni...
VARDA: De, tessék...
OLÓRIN: Jaj, Varda, mi volt ez, hogy ennyire...
MELKOR: Rendellenes változások történtek velünk,
TULKAS: S hogy a kisebbek (értsd. Nienna) is felnőttek...
NIENNA: (sir) Apuci fel fog ébredni... Mi lesz velnk..
VARDA: Ugyan már, ez csak egy vörös óriás volt grillezve... Ettől nem lesz semmi bajotok...
MELKOR: Varda, gratulálok. Bennünk előállitottad a hélium egyik nem éppen jószagú megjelenési formáját...
MANWE: Jé, mekkora szél van itt...
AULE:Na, igy már felráztuk Ilúvatart...
TULKAS: Akkor sört...
Ilúvatar felkel és jár...
VARDA: Egyébként Melkor, szivesen teszem máskor is...
MELKOR: Pofa be...
OLÓRIN: Ahogyan megállapithatom, Melkor modora nem sokat javult...
MELIAN: Ebben 100 percent sztem...
MELKOR: Végre valaki használja a chatnyelvet...
ILÚVATAR: Na, valák és maiák és tűzszellemek, rendeződjetek rühedt tük alakzatba Ilúvatar, a (74 féle cim) köré
MELKOR: Na, jobb lett volna valami szabályosabb alakzat... Például kör
TULKAS: Kuss...
OLÓRIN: A tiéd se...
MELIAN: Ebben egyetértek...

Theala Vandron írta: Gwendir, ne kötözködj folyton! Természetesen a Helytartó Denethorrol van szó, különben miért lenne a történet címe Piromániások!? Különben is, ha jól emlékszem, Tolkiennél szó sincs olyasmiről, hogy az embereken nem Mandos ítélkezik (hiszen tőle énekelte vissza Beren lelkét Luthien, vagy nem?)...

Bocsi...
Lehet, hogy én majd egyszer megcsinálom a Pirofóbiásokat. Ott Legolas lesz a vezető, mivel ő sikitott, amikor megjelent a balrog A pirofóbiások egy Diszkó Valinor nevezetű szórakozóhelyiséget, egy Phirofobia Fitness Antifire nevezetű wellness-hotelt és egy Phobie King- Vizen grillezve gyorséttermet fognak vezetni
De milyen volt a Barokk Ilúvatar?

Gwendir, ne kötözködj folyton! Természetesen a Helytartó Denethorrol van szó, különben miért lenne a történet címe Piromániások!? Különben is, ha jól emlékszem, Tolkiennél szó sincs olyasmiről, hogy az embereken nem Mandos ítélkezik (hiszen tőle énekelte vissza Beren lelkét Luthien, vagy nem?)...

Noredhel (Voronwë) írta: www.tolkien.hu/view.php?m=&c=1&a=1587

Itt található az eredeti, abból kiderül... egyébként azért, mert user operarajongó és irodalmár, mint a Balrog.

Na, így már értem. De melyik Denethort ítélték túlvilági kényszermunkára? Ugyanis sztem az emberek nem tartoznak Mandos bírósága alá

www.tolkien.hu/view.php?m=&c=1&a=1587

Itt található az eredeti, abból kiderül... egyébként azért, mert user operarajongó és irodalmár, mint a Balrog.

Na, írjatok!
Most dolgozom ki a harmadik felvonást, melybe Punk-idézetek is belekerülnek (mármint Melkor szájába).

Na, a Barokk Ilúvataros írás...
Ha nem lenne normális, akkor írjatok privit... De ne túl sokat, mert különben kitörli a fontos üzeneteket

Fontos: a Barokk Ilúvatar azon alapul, hogy Ilúvatar azt mondta, minden azért van, hogy az ő dicsőségét hirdesse... Ez pedig barokk

A világ teremtése

A Dráma I. Felvonása

(Versaillessi és Schönbrunni díszlet, levegővel megtöltve, teljesen sötét. Ilúvatar ül)

ILÚVATAR:
Ah, olyan dísztelen vagyok én, dicsőséges Eru, a nagy E'A' Nagykirálya, a Valák Moderátora, A Maiák Gazdáinak Szövetségének az Elnöke, Ilúvatar Gyermekeinek Apja és Császára (még 69 féle cím) ttrtt. Valami dísz kéne...
Legyen páncélom, fűzőm, Allonge-parókám, nadrágom, vagyis egy teljes barokk ruhatáram...
SZÓCSŐ:
És lőn.

Egy millió évvel később
ILÚVATAR: Ah, úgy unatkozom én, dicsőséges Eru, a (az összes 74 féle cím). Legyenek bolhák a hajamban!
SZÓCSŐ:
És lőn.

Egy százezer évvel később
ILÚVATAR:Uhh, de fájnak ezek a bolhák nekem, dicsőséges Erunak, a (az összes 74 féle cím + megfelelő birtokrag), legyen nekem bolhapálcám.
SZÓCSŐ:
És lőn.

Egy tízezer évvel később
ILÓVATAR: Ezek a rohadt bolhák, olyan nehéz elkapni őket megfelelő világítás nélkül. Legyen világosság. Én Eru Ilúvatar, a (az összes 74 féle cím), parancsolom, hogy legyen világosság is.
SZÓCSŐ:
És lőn.

Egy ezer évvel később
ILÚVATAR: A francba, ezek a bolhák úgy összepiszkítanak mindet nekem, dicsőséges Erunak a ttrtt.........
Legyen bolhatányérom!
SZÓCSŐ:
És lőn.

Egy száz évvel később
ILÚVATAR: Ezek a rohadt bolhák nem akarnak megdögleni. Bolhaölő folyadékot.
SZÓCSŐ:
És lőn.

Egy tíz évvel később:
ILÚVATAR: Jaj a francba, annyit kell álnom. Trónszéket.
SZÓCSŐ:
És lőn.

Egy évvel később:
Ilúvatar: Hú, de magányos vagyok! Szellemkéket, akik dicsőítenek, akik önálló gondolkodással bírnak, s mégis az én részeim. És akik együtt bolhászkodnak velem.
SZÓCSŐ:
És Lőn.
AINUK:
Ó Papuci! Fagyit, Nyalókát, Tortát, Feleséget/Férjet, Sportkocsit, Álomfizetést, Örök Életet, Ingyen Sört, És Elfoglaltságot!
ILÚVATAR:
Tessék. De nem látjátok hogy mennyit teremtettem 1111111 év alatt a semmiből? És be kell ismernünk ez elég rövid idő. Hagyjatok aludni! Aule és Yavanna: ágyat! (Közben liheg, és az Allonge-paróka leesik a fejéről).
AULE ÉS YAVANNA: Igenis, papa.
ILÚVATAR:
ÉS MOST HAGYJATOK ALUDNI!
MELKOR:
Hát, nem éppen egy mintacsaládfő. Annak rendesen elkell látnia őket. Én majd jobban fogok gondoskodni az én családomról. És gyorsabban is tudtam volna megteremteni ezt a világot. És nem kértetek zenét , házat és elfoglaltság még mindig nincsen. Mikor lesz már?
ILÚVATAR:
Majd egy hónap múlva. Akkor felkelek. De most alszom.
MELKOR:
Addig mi a francot csináljunk?
TULKAS:
Bulizzunk!
OROME:
És zabáljunk.
NIENNA:
Még lehet, hogy felkeltjük az aput. (Sír).
MELKOR:
Ugyan már, te hisztérikus vadállat.
NIENNA:
Cúnya Melkor, cúnya.
MELKOR:
Mi a francnak kellett ide ez az óvodás szőke házikedvenc.
OLÓRIN (GANDALF):
Hát erre még énsem tudok felelni. Pedig én vagyok a maják legbölcsebbike.
MELIAN:
Tényleg.
AULE ÉS YAVANNA:
Kész a hangszerelés és a kaja. Bulizzunk.
VARDA:
Na és ki fog gondoskodni a diszkógömbről?
MANWE:
Csak te, édesem.
TULKAS:
Buli, maják és valák, vagyis ainuk! Egy hónap alatt felrázzuk aput!!!!!!!!!
MELKOR:
Ezt már szeretem .

Az ainuk buliznak.
Első felvonás vége.
Csütörtök estig ki ne töröljétek .

Noredhel (Voronwë) írta: Ery, Alyr: életmentőek voltatok így szemeszter végi hajtás közepette...

Akkor majd folytatom. Meg Finduilasék is "megismerik" egymást, meg Berend is továbbhalad, csak időm legyen.

Noredhel, attól függetlenül nagyon jó volt Én szeretem a szürrealizmust! De hogy miért kell Gimliéknek operaházat nyitni Azt nem értem De a titkos tünde szindikátust igen

Ery, Alyr: életmentőek voltatok így szemeszter végi hajtás közepette...

Akkor majd folytatom. Meg Finduilasék is "megismerik" egymást, meg Berend is továbbhalad, csak időm legyen.

Gwendir, a Ferneyi Pátriá írta: csak azt nem értem, miért kell a lábat letörölni a trónterem előtt

Egyszerű udvariasság. Ha már Arda Nagykirálya elé járul az egyszerű teremtmény az a minimum, hogy előtte használja a lábtörlőt.

Alyr, a Szauronos írás kiváló, főleg a kiegyensúlyozott Középföldés tervezetek
Noredhel, azért egy kicsit...kevéssé kellett volna szürrealistának lenned
A Melkoros írás jó, csak azt nem értem, miért kell a lábat letörölni a trónterem előtt
Egyébként készül a barokk Ilúvataros írás...Ha valami normálisat tudok összehozni, akkor minden rendben lesz

Mindhárnam nagyon jók vagytok! Megmentettétek a társaság becsületét!
Noredhel: Szerintem folytasd, az eredetit is szerettem!

A farsangi produkciót még nem gépeltem be de hiánypótlásként álljon itt a móriai átkelés!

Móriai átkelés.

Miután elbúcsúztam Nerwenkétől, Elrondék után indultam. Mint sejtettem ők a Caradhras hágóját vették célba, én pedig kihasználva távollétüket Mória felé indultam, ugyanis régen vágytam már találkozni Durin Vesztével - mert a bámulósok nem voltak képesek elmondani mi is az valójában.
Mória kapujáig az út eseménytelenült telt, leszámítva azt, hogy egy izgága tüncöt igen erőteljesen kellett lebeszélnem arról, hogy velem tartson. Valami Haldírnak hívták.
Mikor megérkeztem a főkapuhoz, azt viszonylag jó állapotban találtam, eltekintve a kidöntött ajtószárnyaktól, bár az egyik egészen ép volt. Az első csarnok teljesen üres volt és a hídon is simán át tudtam kelni, de utána kezdődtek a bajok. Bár mindig is tudtam, hogy az orkjaim nem az eszükről híresek, de simán átengedni valakit a védelmi rendszer kulcspontján, már öreg hiba volt. A második csarnokban kérdezés nélkül kezdtek lövöldözni rám (ez alapvetően helyes, bár korábban kellett volna).
Tehát ott álltam a nyílzáporban és ekkor jöttem rá, hogy a főnök direkte kiszúrt velem, mikor a bámulósokat alkotta. Ugyanis genetikailag beléjük kódolta a kitérést az ork nyilak elől. De hogy érthetőbb legyek. Mikor becsapódtak körülöttem a nyilak a bámulós teste (amit viselni voltam kénytelen) azonnal automatikus kitérőmozdulatokat tett, de olyan mértékben, ami súrolja a fizika törvényeit. S mindeközben Elrond ügynök járt az eszemben.
A tarthatatlan helyzetnek végül egy fedezék mögé bújással vetettem véget. Ekkor az orkok megkíséreltek fogságba ejteni.
Ork1: Fiúk! Megint fogtunk egy balfácánt! Élve próbáljátok elfogni, mert úgy tovább kitart a spájzban!
Ork2: Próbáld meg inkább te! Én nem szeretek piszmogni a kajával és éhes vagyok!

Ez hasonló tónusban folytatódott egészen addig, míg teljesen körbe nem vettek. De ekkor igencsak meglepődtek, mert ismét izzani kezdett a szemem és kieresztettem a saját hangom.

M: Viiigyáz! Katona! Neve? Rangja? Azonosítási száma?

A hatás elképesztő volt. A fickó, a társaival együtt azonnal vigyázzba vágta magát és a röhögés is megszűnt.

Ork: Zakhur Bagash őrmester K111342-007. Szolgálatra jelentkezik Uram!
M: Nos őrmester. Miféle magyarázatot tud adni arra a kirívó hibára, hogy akadálytalanul jöttem át a hídon. Micsoda felelőtlenség ez!
ZB: Igen Uram! Máris intézkedem Uram!
M: Azt el is várom! Kiteszem a lábam röpke 4-5 ezer évre és máris elkanászodnak! Micsoda vircsaft ez?
ZB: Igen Uram! Ígérem rend lesz Uram! Örülök, hogy viszontlátjuk Önt Uram!
M: No ez mindjárt más.

Miután az előörsöt így rendbetettem a többiek felől kértem némi felvilágosítást. Mint kiderült Néha-néha egy törp vagy egy bátrabb bámulós megpróbál átkelni a járatokon de rendre rajtaveszít. Ezért is lazult a fegyelem. Rámutattam, hogy egy törp sereg meglepetésszerű támadásával komolyan veszélyeztetné ezt a mithrill életet itt Móriában és az orkok ismételten megígérték, hogy ezt megteszik. Ezekután Durin Veszte felől kezdtem el érdeklődni. No rögtön fagyosabb lett a hangulat. Nem nagyon akartak lekalauzolni az alsóbb szintekre, ahol az Ő tanyája volt, de végül is néhány baráti rábeszélésszerű üvöltözés és oldalba rúgás után hajlandóak voltak rá.
Élve a gyanúperrel, hogy itt az általam viselt testet komolyabb inzultusok érhetik ez alkalommal kibújtam belőle és szigorú parancsot adtam az orkoknak, hogy vigyázzanak rá, és egy ujjal se bántsák. Bízva a Ködhegység leárnyékoló hatásában, halvány alakot öltöttem és így indultunk az alagsorba.
Durin Veszte végül is az volt amit vártam. Egy balrog, méghozzá Mormog. Eleinte méltatlankodott, hogy ismét megzavarták álmát, és mindenféle - örökkévalóságon is túl gyógyuló - sérüléseket ígért egészen addig, amíg meg nem látott. No de akkor! Az a böszme óriás először elsápadt (majdnem kialudt a tüze) majd fellángolt és az orkokat széttaposva rohant elém, s lávakönnyeket sírva az örömtől ölelgetett.

B: Főnök! Hát ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! Tudtam én, hogy élsz! Kezdődik megint a buli? Ide beköltözhetsz! Pont olyanra alakítattam ki mint otthon! Még táblákat is szereztem!

S tényleg! Ott díszelegtek a táblák:

Vigyázat Főfolyosó!
Balrogok számára elsőbbségadás kötelező!
Fegyvertár balra!
Munkaterület! Rabszolgalmi folyosóépítés!
Rabszolgáknak este 22:00 után nyögdécselni és sikoltozni szigorúan tilos!

és végül a legszebb ami láttán nekem is könnybe lábadt a szemem:
Trónterem. Ki itt belépsz előbb törölj lábat! Bámulós csizmapucoló balra!

A legnagyobb sajnálatomra azonban le kellet lohasztanom a frissen ébredt reményét, de így is alig akart elengedni. Megígértette velem, hogy visszatérek majd egy kis szünidőre, s akkorra néhány bámulós rabszolgát is beszerez.

Visszatérve ismét beköltöztem a bámulós testébe és az orkok kíséretében távoztam a nyugati kapunál. Itt még átestem az utolsó protokolláris eseményen. Találkoztam a Tó Őrével és kezet is kellett fognom vele. Eltartott egy ideig...

Mindenesetre éppen elcsíptem Elrondékat, akik kissé ziláltan jöttek le a hegyről. Hiába no! A Caradhras sose változik meg. Tudom, hiszen én építettem. Elrond egyébként megdöbbent, mikor közöltem vele, hogy simán átjöttem Mórián. Elhatározta, hogy expedíciót fog küldeni, ennek kiderítésére.

Csak meglesznek Mormognak a rabszolgái!

Vox populi, vox dei... legyen.
Annak idején vala a Piromániások. Elkezdtem a folytatást, beteszem az elejét, hogy érdemes-e szerintetek továbbírni, vagy jó volt úgy, ahogy volt.

Az előző rész tartalmából, újak kedvééért: Denethort Mandos bírósága 300 évnyi túlvilági kényszermunkára ítélte vétkeiért. Feanor műhelyébe került mint segéd, ahol megismerkedett egy irodalommániás balroggal, és gyengéd szálak szövődtek köztük, miközben Feanornak többrendbeli idegösszeomlást okoztak. A végén össze is házasodtak, mivel Suttog lánya Dorombol kisasszony ikreket várt. A Középföldei Zenebarát Sárkányok Rt. ajánlott munkát az ifjú párnak...

és most

A piromániások visszatérnek

A Glaurung & Szmóg Operaház társalgója. Színen: a Helytartó és hites neje, Suttog lánya Dorombol, Túrin, Nienor, Beleg /aki az idén vendégművész/, Uinen, aki egymaga prezentálja a három sellőt a Rajna kincsében, valamint Gimli, aki leszerződött basszistának.
Glaurung (befüstölög) Á, művészkéim! Nálunk aztán nincs válság, nem mint egyes helyeken… beszéljük meg az idei premiereket és a szereposztást.
Nienor: Légy tekintettel Dorombol állapotára…
/Dorombol (továbbra is B.-vel lesz rövidítve, a megszokás okán) szemlesütve vigyorog/
Gl: Oké, lehet ő a megesett leány, Túrin lesz a gaz csábító, és Gimli a táncos komikus.
/Gimli felhorkan, és a fejszéjéhez kap/
Gl: Lesz Don Giovanni, SOK tűzzel… /általános, eufórikus sóhaj/, Trubadúr, még több tűzzel… nem, Denethor, nem lehetsz a cigányasszony, mert az női szerep! Kell is találnunk rá egy művészt, most, hogy Celebrían átment a Yavanna Zöldségkonszernhez dolgozni… Ami pedig a Gyűrűk U… Nibelung Gyűrűjét illeti, idén is Szmóg meg én felváltva alakítjuk Fafnert, a sárkányt.
B: És a bér?
Gl: Te kapsz gyest, meg mindenféle segélyt, már csak néhai vonzalmunk miatt is… ugye ikrek lesznek?
D: Igen… egy fiú meg egy lány…
T: És mi lesz a nevük?
B: Még nem döntöttük el…

Feanor műhelye, ahol szintén tanácskozás folyik: színen Feanor, Móriai balrog, Celebrimbor és Aule.
F: Tehát megalapítjuk a Tündekovácsok Szindikátusát.
C: Nagypapa, nem kéne bevenni Eolt is?
F (felugrik a plafonig) Azt a SÖTÉTET?! A MI illegális szindikátusunkba?!
A: Eol tehetséges! Ő kovácsolta az Anglachelt…
F: Ami eltört…
MB: Mert a hülye Túrin nem rendeltetésszerűen használta… Tünde!!! Az a kard értelemmel bírt, és tudott kommunikálni! Eol kell nekünk!
F (felnyög) Celebrimbor, egyetlen drága kisunokám, legalább te állj mellém…
C: Vegyük be Eolt!
F: Mandos, Mandos! Még mindig működik az átkod! Egy TELERREL kell együtt dolgoznom… ebből úgyis baj lesz.
C: A telerek aranyosak! Galadrielék is…
F: Nerwenke és Eol, az egészen más műfaj! Eol kócos, mogorva és nem világít, ellenben olyan SÖTÉT, mint szénporral megszórt nazgul újholdas éjjelen…
Eol: Csá, fiúk… ááá, látom, nolda családi idill! A fiaid merre vannak, Feri?
F: Nem szabad kiakadnom… nem ér annyit!
A: Sötét Tünde! Fékezd a nyelved! Mi itt egy titkos és nemes merényre készülünk, és téged is bevennénk!
E: Bevenni? Engem? Hogy dumáltad rá a noldákat?
A: Celebrimbor pártodat fogta!
F (halkan) Ennek a nőrablónak…
E (meghallja) Beszóltál, rokonmészáros?
MB: A Főnököt nem bántjuk, telerkém, mert megpörköllek!
A: Na! Megalapítjuk a szindikátust?
Mindenki: Igeeen!
F: Lándzsahajigáló!!!
E: Kalóz!!!
C: Ezek ellesznek…

Operaház. Jelmezes próba. Glaurung mint karmester, Denethor mint Wotan (kalózos szemkötőben), Balrog mint Brünnhilde.
Wotan (énekel) Az előző rész tartalmából… Átvertük Alberichet… meg ilyesmik…
Brünnhilde (szunyókál)
W: „Ne aludj, hé! Vele álmodsz!”*
B: He? Mi?
Gl (tüzet fúj) Ebből zűr lesz!
D: Épp a Gyűrűről mesélek neki, ez meg alszik… reménytelen… arról nem is beszélve, hogy érdekes páncélinges szűz, hetedik hónapban!
B: Hát mit csináljak, drágám, ha egyszer látszik…
/csók/
Túrin, mint Siegmund beviharzik.
D: Hé, kölyök, még nem te jössz! Először ki kell oktatnom Brünnhildét!
T: S ki vagy te, hogy nékem parancsolj?
D: Én vagyok az APÁD!
/a közönség soraiból Peter Jackson hozzávágja a forgatókönyvet, Húrin Thalion hozzávágja a Nauglamírt, Finduilas hozzávágja a szenesvödröt, George Lucas hozzávágja a fénykardját. Szerencsére nincs bekapcsolva./
Nienor, mint Sieglinde, beszédeleg.
Ni: Ah, Siegmund, baljós érzemények töltnek el…
Gl: Melyik ÁLLAT kotorta elő ezt a száz évvel ezelőtti librettófordítást?!
Beren: Szólított valaki?
Gimli, mint Hunding, szarvas műviking sisakban, „ha már mindenki előbb jön, mint kéne, én se várok” alapon jő.
Gi: Halál reád, nőrabló!
Túrin és Gimli vívnak
B: De még nem is volt Todesverkündigung…
D: Na de kedvesem, ne káromkodj…
T: Brünnhilde! Csinálj valamit!
B: Mit?
T: Állj elém, vagy mit tudom én…
D mint Wotan: Megállj, hitszegő leány! Ítéletem meg nem másíttatik… (télleg üsse már le valaki a fordítót…)
D. eltöri Túrin kardját.
Túrin: Már megint? Arrrgh… /ti. Hunding felnyársalja/
B: Gyere Níniel, húzzunk innen…
Ni: Mi vaaan…
B: Később!!! /elvonszolja/
D /fölényesen legyint/
Gl: Gimli, ess el!
Gi: Én? Má mért? Hozzám se nyútak…
Gl: De itt az van, hogy Wotan egy intéssel megöl…
Gi: Na, kösz szépen, mert erről nem lehet előadás előtt felvilágosítani a törpöt… /előadja a nagyhalált/
T: Apuuu!
D: Fiaaam!
Beállnak drámai pózba, illetve Túrin inkább befekszik. Függöny.
Gl: Hát, ez remek lesz, de azért nem árt még némi gyakorlás…



*idézet Arany János: Tengeri-hántás c. balladájából

(legyen folyt. köv.?)

Hogyha lesz rá igény... Arra, hogy Ilúvatarról kiderüljön, hogy csak magát akarja dicsőíteni, s hogy Allonge-parókába jár...
Egyébként, NOREDHELT ÉS NAMARIET! 8O

Kedves Csopvezek és Tagok, Humoristák!

Én lettem a Fan Fiction rovat szekesztője a Tolkien.hu-n.

Szeretnék megkérni mindenkit, hogy a közérdekű közleményeket (próbákat, előadásokat) illetve az alkotásokat (rajzokat, zenét, verset, novellát, bármilyen kreatívot) a rovatomba is töltsétek fel. Nagyon örülnénk neki, hisz itt is keresgélnek a látogatók és a galéria eléggé üres még.

A következő kérésem az lenne, hogy a még meg nem alakult csoportok alakuljanak meg mielőbb, mert így az oldaluk üres marad.

A kevésbé aktív csoportokat pedig szeretném aktivitásra buzdítani, itt a tavasz, mindenki tele van energiával, ébredjetek fel Ti is téli álmotokból

Nagyon várom, hogy munkát adjatok nekem , mindenkinek sikeres alkotást kívánok

Remzymama/Tünde

Noredhel, angyal vagy! Már megkaphatod a Nagy Elefánt Rendet (SÚ már megkaphatja)

Újabb részlet a Befőttek Krónikájából


XV
Lucien és Berend, avagy a Leviathan ének (első rész)

Az összes tünde legenda közül a Leviathan ének a leghosszabb, illetve nem is, mert csak a második. De azért elég hosszú.
Kezdődött pediglen úgy, hogy Gólyahír és kisded csapata partizánkodott, Mellkór pedig odaküldte Tybaltot, a Varga Miaút (áthúzva) Gyauront, hogy csapjon már szét köztük. Ám Gólyahírék ügyesek voltak.
Ekkor Tybalt (áthúzva) Gyauron bevette magát a könyvtárba, és nekiállt a szakirodalmat tanulmányozni. Elolvasta a Dűnét, majd adaptálta az ott leírtakat, nevezetesen Gólyahírék = Atreidesek, Gyauron = Vladimir Harkonnen, Gofrim, Gólyahír embere = Dr. Yueh. A csali mindkét esetben a feleség!
És elárulta Gofrim Gólyahírt, és Gyauron ekkor röhögve kinyírta, majd Gólyahíréket is. És az orkok felette igen gonoszak voltak.
Ám Emu úgy akarta, hogy Berend ne legyen otthon, és álmodott Berend hithchockosat egy csomó varjúval. És hazament Berend, és visszaszerezte apja kezét az orkoktól (más nem maradt a vitéz Gólyahírből), s a kézen rajta volt Felegond Gyűrűje.
16
Berend neve pedig a Bőrönd nyírségi kiejtéséből származik.
És Berend belátta, hogy ez így nem lesz jó, azzal fogta magát, és délnek indult. Összeverekedett Undorlián ivadékaival, ám azok hamar feladták, mert még emlékeztek Arankára…
Az ének úgy tartja, hogy Berend fehérre festette a haját, hogy úgy tűnjön, mintha megőszült volna a sok kíntól, és mankóval érkezett Dóriaszba, ahol az erdőben egyszer csak meglátta Lucient, aki veszettul ropta, miközben Daemon (Tilinkó testvére, áthúzva; Sauerlos testvére, áthúzva) egyszerűen Középfölde Megasztárja szaggatta a húrokat. És azt beszélik, hogy Berend odébb akarta tolni Daemont, mert akadályozta a kilátásban, ám azt nem gondolta volna, hogy Középfölde legnagyobb zenésze egy szelíd, baráti legyintéstől Menegrothig száll, mint turul (ismeretlen, valószínűleg költött madárfaj – a szerk.) a béhééércekre… ja, azt a dalt nem Daemon írta.
És akkor Berend megmerevedett, ami nem csoda, és nyomban beleszeretett Lucienbe, ám a leány eltűnt előle, és Berendre sötétség szállott, és nem tudott beszélni. Ám tavasz lett, és megjött újra Lucien, és táncolt az erdőben, és akkor Berend krónikus torokfájása elmúlt, és rákiáltott a lányra:
- Tilinkó! Tilinkó!
És Lucien nem ijedt meg, hanem Berend nyakába ugrott, és akkor az ő sorsa is megpecsételődött. És kézenfogva mászkáltak az erdőben, és bambán mosolyogtak egymásra, és nagyon boldogok voltak, ám Daemon, aki féltékeny volt, mert ő is szerette Lucient, beköpte őket Tángálnál.
Tángál pedig megparancsolta:
- Állítsátok elő!!!
De Lucien megelőzte, és ő vitte haza bemutatni a pasit.
- EZ MI?! – kérdezte döbbenten Tángál, majd kiakadt. – Csíra perclény, hát ILYENEK fogdossák a lányomat, és éljenek tovább?! Hóhér!
- Na ide figyeljen, öregem! – veselkedett neki Beren. – A kend lánya a legszebb a világon, és engem szeret - *öntelt vigyor* - meg én is őt…
Tángál elgondolkozva vakarta a fejét.
- Csak ne ígértem volna meg Luciennek, hogy nem kasztráltatlak…
- Ne ragozzuk, tata! Mennyit kér a lányáért?
- Hát… mondjuk… hozz nekem egy üveg befőttet Morgoth spájzából, ja, meg egy szilmarilt. Akkor hozzád mehet.
- Ilyen ásatag, konzervatív lépésre nem gondoltam – szólt Berend. – Nősülni! Blehh! Éljen a szabad szerelem!
- Hát pedig jó lesz, ha elgondolkodsz rajta, fiam, mert úgy rúglak… - Itt Tángál szép, bonyolult hasonlatokkal és egyéb tömör szóképekkel fejezé ki magát.
- Na, egye fene, hozok befőttet… ja, meg szilmarilt!
És akkor megfordult Berend, szelíden elhárítva őreit. Ezeket később összeszedték a bokrok közül meg a bútorok alól, és fellocsolták.
Az ének úgy tartja, hogy Berend Margotgrund felé vette útját, remélve, hogy Felegond megtartja esküjét…

Noredhelt, Namariet! Írjatok, mert már elő akartalak titeket terjeszteni titeket a Nagy Olifánt-Rendre !

Igen... egy picit mintha lepunnyadtunk volna...

Ments meg minket, Noredhel!