Humor

-2 ork megy az erdoben, az egyik talal valamit, mire a masik meghal, mit talalt az elso?
-?????
-a masik fejeben egy nyilvesszot

(ezt fiziologia tanulas kozben sutottem ki, 3 ora alatt )

Ery, eddig jó. De légyszíves folytasd, olyan jól indult! Egyébként az írásra jó hatással van az érettségi, én is két szóbeli között vetettem papírra a Morgoth seregét.

Noredhel, ez már megint észveszejtő volt! Szegény Echtelion! Halálos volt, ahogy mindenkitől elbúcsúzot...

:hello: :itscool: :betegrerohogimagat:
MEEEEEEEEG!!!!!!!!

Melkor Nagyúr: CSAK ÍGY TOVÁBB...

És most
valami egészen más

FINDUILAS

2983 január:
Apósom jobban van, bár ezt tagadja. Közölte, hogy ne is csodálkozzunk, ha egy reggel holtan találjuk, az ilyen Mordorba futkosós és hasonló esetek után, arról nem is szólva, hogy Luke szerelmes, és ettől még gyakrabban nyilvánítja ki iránta a szeretetét.
Én elkezdtem bőgni, hogy de drága Papa, hogy mondhatsz ilyet, és különben is, én békét szereztem… Denethor meg mentegetőzött, hogy ő nem tudja bezárni a kispatkányt, mert kiszökik a kéményen.
- Netán szeretnéd, ha megint befűtenék, mint a nászéjszakán, apu?
- Nézd fiam, látom, hogy a sírba akarsz vinni.
- Apu, legalább ne mondj ilyen marhaságokat, nem látod, hogy Finduilas bőg.
- De én utálom a patkányt, és enné meg Dönci!
Ettől Denethor is, komoly, megfontolt férfi létére sírva fakadt, hogy de Luke-ot ő szereti! És különben is hamarosan anya lesz, mármint Luke, aki, mint ennyi év után kiderült, nőstény.
- És apa, én a helyedben nem idegesíteném fel a várandós feleségemet se.
- Luke biztos példát vett rólam… - szipogtam. – És gondold el, Papa, milyen édesek lesznek a kisegerek!
Ecthelion elgondolta, majd rohant pár kört a városban és este Dönci támogatta haza egy kocsmából.

Január vége:
Mindenórás vagyok. Luke szintén. MT már rutinos, víz előkészítve, tűzoltók járőröznek, Denethor, apósom, Dönci és Ioreth kizárva a szülőszobából. Jelen van: a legvénebb javasasszony, Golwen, egy menyecske Lebenninből, mint műtőssegéd, meg Luke egy dobozban, mivel hű egerünk úgy döntött, hogy összehangoljuk a szülésünket.
Denethor sík ideg, odakint pipázik, ide érezni a füstöt… na ugye, csak le kell betegednem, és máris nincs, aki megtiltaná neki, hogy tűzzel szórakozzon.
- Ugyan, Finduilas kisasszony, hát egy pipával nem lehet tűzvészt okozni – próbál megnyugtatni a menyecske.
- Te nem ismered Denethort.
A szülés ezúttal egész zökkenőmentes, nem kell császározni, szépen jön a kicsi, már kint van a feje, és csodák csodája, se a férjem nem ájuldozik a sarokban, se Dönci nem töri ki keretestül az ajtót, egészen csekély faldarabbal együtt. Egyáltalán, gyanúsan csendben van mindenki, ezt nem szeretem… már félig kint van… ilyenkor készülni szoktak valamire. Pedig nincs itt Imi, és Thorongil is felszívódott pár éve.
Kijött!
- FIÚ!!!!!!!!!! – harsogja diadalmasan a bába, a menyecske meg indul teleordibálni a várost, nehogy valaki csak fél óra múlva tudja meg.
- Milyen kis aranyos, nézd úrnőm, úgy csillog a szeme, mint egy tündének…
- Hadd nézzem meg! – nyomul de Denethor, nyomában KisBori, apósom, Dönci és – ÚrEru! – Panni!!!
- Öcsikém van! – ugrálja körbe a szobát a kisfiam, miközben Dönci gyengéd pillantást vet a babára, és óvatosan felemeli. Neki szabad, mert tud rá vigyázni.
- Most nem is volt zűr – csodálkozik apósom. – Mi történt veled, Finduilas? Órák óta nyugalom van a Városb… EZ MEG MI?! – Most néz hátra, és meglátja a békésen kérődző olifántot.
- Nem elájulni!!! – kiabálunk rá mind, aztán férjem kivezeti, a javasasszony elhajtja Pannit, mielőtt beljebb jönne, Boromir Döncit rángatja, hogy ő is akarja fogni a kisbabát, én meg kipattanok az ágyból, és rendet teszek:
- Boromir, szépen leülsz, és nem töröd szét a berendezést, Dönci, odaadod neki a kicsit, Golwen néni majd vigyáz rá… mit kell így nézni, remekül vagyok, eszemben sincs feküdni!
Kis ideig nyugi van, aztán megszoptatom a babát, mire KisBori és Dönci áhítattal figyelnek. Luke vinnyog a dobozban. Dönci belenéz.
- Egy már van… úrnő nem fél, én nem akarni megenni! – teszi gyorsan hozzá. – Egér is lenni anyuka, Dönci többet nem hajkurászni.
- Haladás.
Este: egyedül vagyok, ringatom a kicsit, Luke pedig tíz kisegere között hever a dobozban, fáradtan és diadalmasan.

Március:
Faramir különleges gyerek. Amikor esti mesét mondok, máris úgy néz, mintha értené. KisBori folyton a hentelős meséket követeli (már százszor hallotta Feanornak és csemetéinek viselt dolgait, valamint Túrin esetét és Númenor bukását) ilyenkor Faramir rosszallóan néz, és kiköpi a tejet. Ha átváltok valami lírai részre, nyomban helyeslően folytatja a szopást.
- Én ha megnövök, majd lehentelem az összes orkot, és Hős leszek! – közölte Boromir. – Anyu, szerinted helyes az, ha Döncitől vívni tanulok?
- Tanulj, kisfiam, csak őt ne henteld le.
- Á, Dönci kivételes ork! Ő a híd közted és Mordor között, hiszen mesélted, hogy… Anyuuuuuuu, meséld el megint, hogyan fogadott Szauron!
- Borikám, már vagy ötvenszer hallottad…
- Nem baj!

2984. november 7.
Apósom hosszú szenvedés után elhunyt.
Luke teljes, időközben felnőtt fészekaljával együtt elbujdosott, mielőtt Dönci agyoncsaphatta volna őket.
A dolog úgy esett, hogy szegény Ecthelion már egész rezingáltan tűrte Luke-ot az utóbbi időben (hiába, mindent megszokik az ember) ám Luke lánya, Nâriel még anyján is túltesz szemtelenségben. Nem átallott befészkelni a könyvtárba, és megrágni Cirion és Éorl Szövetségének Szent Dekrétumát.
Apósom ma reggel meg akart nézni valamit benne, bement, hogy megkeresse az évszázadok óta díszhelyen lévő okiratot, és azt kellett látnia, hogy Nâriel édesdeden alszik a megrágott Szent Dekrétumon.
A polc alatt, egy dobozban, melyben a Mk. 1145-ben ajándékba kapott, Eresseáról származó, Númenorból kimentett, Nemzeti Ereklye Lembast tartották, Luke épp lelkesen fészket csinált a papírfecnikből, ugyanis mostanában, mióta oly hosszú szüzesség után először szült, szorgosan műveli ezt úgy évente négy-öt alkalommal.
A könyvtáros néni csupán egy grand guignolba illő, idegborzoló sikolyt hallott, és azt látta, hogy szegény apósom a földön fekszik.
Bevitték a szobájába, értünk rohantak, meg Golwenért, Iorethért és a füvesemberért.
Utóbbi megvizsgálta, és quenyául közölte, hogy a diagnózis szerinte micsoda, meg Valarin nyelven is, ám ettől apósom magához tért, és könyörgött, hogy valaki dobja ki ezt a hülyét, az ég szerelmére!
Dönci meg is tette, majd zokogva leborult apósom ágya mellett, hogy Uram, ki bántott?
- Finduilas patkányai! – mutatott rám vádlón.
- Egerek – pontosítottam.
- Mit csináltak már megint, Uram? – kérdezte rosszat sejtve Ioreth.
- Megrágták a Szent Dekrétumot… és… és… fészket csináltak belőle… - nyögte borzadva Ecthelion. – Ezt nem élem túl… hogy nézzek a rohani király szemébe?
- VHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – bődült el Dönci, és kirohant a bezárt ajtón. Ecthelion elérzékenyülten nézett utána.
- Ő majd megbosszul…
- Na de Papa, hiszen Luke szeret téged, ő nem akart neked rosszat, és nem tudta, hogy az a dekrétum fontos!
- Még véded! – hörögte apósom reményvesztetten. – Hányszor könyörögtem, hogy távolítsátok el a patkányt? Hányszor?! És még hagyján, amíg csak egy volt belőle! De most már legalább hetvenen vannak…
- Segítség! – Ez Ioreth volt, akinek a szoknyája alatt menedéket keresett egy Dönci elől menekülő egér. Őt is kidobtuk, hadd térjen magához odakint.
- Apám, én kiirtom a patkányokat! – fogadkozott Denethor zokogva (részint a bűntudattól, részint, mert szerette Luke-ot).
- Nekem már késő, fiam! – közölte apósom, szakasztott úgy, mint Luke apja, a Fekete Patkány, mikor fia (lánya) vissza akarta cibálni a jó oldalra. – Meghalok…
- Apa, ne!!!
- Nem bírom tovább! Patkányok, olifánt, Finduilas Mordorba rohangál minden hónapban, te nem tudsz úgy meggyújtani egy gyertyát, hogy ne kéne kivezényelni a tűzoltókat, Boromir meg egész nap alqualondei tengerészgyalogost játszik, aki, ha meglát egy noldának kinevezhető személyt, lepörgőfejberúgja…
- Faramir viszont nem csinált semmi rosszat. – vigasztaltam.
- Majd megnő! – biztatott apósom.
Visszatért Dönci, néhány döglött egérrel, ám a legtöbb kicsúszott a markából.
- Gurth an Nârhoth!!! – ordította, és indult újabb irtókörútra.
Apósom csendesen haldoklott. Cseppet sem zavarta, hogy rajtunk kívül fél MT az ablakokban és a szokás szerint kitört ajtóban lóg, és bőgve átkozzák az egereket.
- Nem mennétek haza, az Úr rosszul érzi magát, ha nem tűnt volna fel! – próbáltam elhajtani a népet.
- Ne mááá, Finduilas úrnő, mi szeretjük az Urat, és itt akarunk lenni vele!
- Reménytelenek vagytok!
Fel sem tűnt, hogy már úrnő vagyok nekik, nem kisasszony.
Ecthelion még egyszer felnyitotta a szemét, mert eszébe jutott valami:
- Ja és fiam, a toronysisak alatti szobában lévő gömbölyű objektumtól óvakodj, mert valahogy rossz előérzetem van veled meg azzal kapcsolatban.
- Ugyan apa, hiszen ismersz!
- Azért mondom.
- Finduilas, itt vagy?
- Itt vagyok, Papa.
- Emlékszel, mikor anyádon landoltam, utána meg a Dol Amroth-i kikötőben?
- Hogyne, Papa. – ÚrEru, ha már ilyeneken nosztalgiázik, akkor tényleg halálán van!
- Boromir, itt vagy?
- Itt vagyok, nagypapi!
- Kisunokám: óvakodj a félszerzettől!
- Mitől?
- Majd megtudod. Faramir, itt vagy?
- Igen, natypapi?
- Óvakodj apádtól.
- Tőlem, miért?! – háborodott fel Denethor, mire leintettem, hogy hallgasson, a Papa már nem tudja, mit beszél.
- Dönci, hű orkunk, itt vagy?
- Dönci itt lenni, Uram! Esküdni, hogy egerek népét üldözni meg nem szűn, míg élni!
Azzal Dönci magasba emelte kezét, melyre rácsapódott egy egérfogó.
A pillanat kellőképpen magasztos volt. Dönci jó ork népszokás szerint üvöltve kirohant, és a Szökőkútba szórta a bámészkodókat.
- Eru legyen veletek… - rebegte búcsúzóul apósom.
- És a te lelkeddel – vágta rá rutinosan a füvesember, mire leütöttük és újra kidobtuk.
Ecthelion hálásan nézett ránk, aztán felsóhajtott, és meghalt.
Dönci viszajött, és mikor megértette, hogy a Főnök halott, férjem vállára borulva bömbölni kezdett.

(Eltemetése következik.)

Akkor a köz óhajára...

Maedhros klónozása

Part 1

Rendben megérkeztem a hirdetésben megjelölt helyre. Puszi kis kégli. Az odaút eseménytelen volt, leszámítva néhány kósza másnapos bámulóst akik még mindig a legyőzetésemet ünnepelték. Ezek a bámulósok igazán nem értették miért nem kívánok velük ünnepelni - gondolom ez érthető - s igen közvetlen formában kellett jeleznem abbéli szándékomat, hogy ha és amennyiben jót akarnak, akkor békében hagynak. Ezt a többség megértette, egy-két izgága viszont nem. Ők Mandoson túl gyógyuló sérüléseket szenvedtek.
Tehát a torony igen remek hely, az ár is jutányos (nem kap két hatalmas pofont a tulaj), a labor jobbára megfelelő. A hiányzó eszközöket a sajátomból pótoltam, legalábbis abból amit sikerült megmentenem mielőtt az egész miskulancia a tenger fenekére nem süllyedt. Hogy ez utóbbira miért volt szükség azt fel nem foghatom, mert ha azt akarták elérni, hogy tisztára mossanak minden olyan helyet ahol jártam, akkor nem értem, hogy miért nem csinálták ezt meg Ványadtföldel, ahol még mindig füstölögnek Formenos romjai! (nosztalgikus gondolatok...)
No mindegy.
Sikeresen berendezkedtem és hozzáláttam a klónozáshoz. Sikerült is az igen megviselt jobbkézből - Fingon igazán vehetett volna pár anatómia órát mielőtt nyiszatolni kezd! - kinyernem a Dilis Nevű Spirált. Szép név ugye? Én adtam neki. Odaát Ványadtföldön ennél sokkal szörnyebb nevet adtak neki, de én azon a nyelven meg nem szólalok! Szóval kinyertem az anyagot és hozzáláttal a tenyésztéshez.

Kitenyésztése következik...

Készült két érettségiztetés közben kissé kialvatlan állapotban.

Ery, kérlek, próbáld meg! *kiskutyaszemekkelnéz*

Noredhel Fëaril írta: Melkor Nagyúr: igaz is, lesz beszámoló majd a klónozásról?

A tipp nem rosz. Egy próbát megér...

Theala: Sokadszor is

SÚ: Én kizárólag Kubricktól ismerem, aki, mint hallottam, eléggé átvariálta. Alkalmasint művészfilmet csinált Clarke-ból, aki a könyvtárban érdekes módon nem a szépirodalom részlegben van...ez nyilván a könyvtárosok felelőtlensége. Viszont a film istenkirály, és a legemberibb szereplő pont HAL.

Melkor Nagyúr: igaz is, lesz beszámoló majd a klónozásról?

Theala: :up:
Ez a Morgoth serege nagyon jó!!! :sungl:
Rég olvastam ilyen ötletes viccet.

Sikerült jól feltennem a Fan Fiction oldalra! Elsőre! Ehhez kummantsatok hozzá!

Theala Vandron írta: Morgoth serege

Ezen szétröhögtem magam.

Alyr Arkhon írta: Theala: Ez nagyon jó!

Naggggyon jó!!!

Alyr Arkhon írta: Theala: Ez nagyon jó!

Csatlakozom!

Hozzátéve, hogy néhanapján én szoktam pucolgatni a Legolas topicot...

Ez nagyon jó... *röhögve fetreng a padlón* Noredhelé is tetszett csak sokszor nem igazodtam ki a dolgokon...

Noredhel, látom, neked is vannak unfavorit ficstílusaid! Ez a crossoveres izé... nagyon betett nekem! Murin Uránbár is, de ez... szintekkel jobb!!!

(Nemrég a kishugom írt egy hasonlót, csak ő a Kontrollt, az Operaház Fantomját és a Karib-tenger kalózait crossoverte.)

Mindannyiunk tisztelt Noredhelje kérésére feltöltöttem a FanFices oldalra az én művemet, pár nap múlva olvasható lesz ott... is. Ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy helyesen töltöttem föl... Arra az esetre, ha nem így lenne, ide is beírom. Íme:



Morgoth serege


Figyelmeztetés: Ez a mű kizárólag az író kretén agyának szüleménye. Tehát minden hasonlóság valós személyekkel kizárólag a véletlen műve lehet. Akinek nem inge, ne vegye magára. A többiek meg gondolkozzanak el rajta... Nem azért írtam, hogy bárkit is megsértsek.


I. jelenet:

Helyszín: Thangorodrim, Morgoth trónterme. Morgoth trónol, körülötte mindenféle ijesztő fajzat. A trón előtt három, flitteres rózsaszínbe és babakékbe öltözött, fiatal lány.

1. lány: Segíts rajtunk, Melkor nagyúr!
Morgoth: Hogyan segíthetnék én rajtatok?
2. lány: A tündék visszautasítottak bennünket! Azt mondták, nem akarnak halandókkal keveredni! Pláne olyanokkal nem, akik másik világból származnak!
3. lány: Bosszút akarunk állni! Segíts nekünk megszerezni felettük az uralmat!
1. lány: Segíts, hogy a hatalmunkba keríthessük Feanor fiait!
3. lány: Van seregünk, vannak fegyvereink. Szolgálatot tehetünk még neked.
Morgoth: Jól van. Harcoljatok mellettem a következő csatában, és ha győzünk, nektek adom Feanor és Fingolfin házának népét, és a beleriandi tündéket mind! Élve!
1., 2., és 3. lány: Köszönjük, Melkor nagyúr!


II. jelenet:

Helyszín: Himring, főhadiszállás, kényelmes terem. Jelen vannak Feanor fiai és Fingon.

Hírnök: / belép / Egy halandó vitéz van itt, mindenáron beszélni akar!
Maedhros: Jöjjön!
Hírnök: / ki /
Ulfang: / belép, meghajol / Ulfang vagyok, a keleti emberek törzsének vezetője. Hallottam, hogy a tündék nagyjai szövetségben egyesítik erejüket, hogy egyszer és mindenkorra legyőzzék Morgoth-ot, Középfölde nagy ellenségét. Szeretném felajánlani magam és népem szolgálatait a harcban!
Caranthir: De még a sisakodat sem veszed le, mikor urakkal beszélsz, pimasz! / a kardjához kap /
Maglor: Ugyan... más kultúra... mások a szokások... legyünk nyitottak... make love, not war...
Maedhros: Öcsik, kuss! / Ulfanghoz / Köszönöm a felajánlásodat, Ulfang, de attól tartok, nem fogadhatom el. Nem akarlak veszélybe sodorni sem téged, sem a néped. A következő időkben olyan ellenséggel kell majd szembenéznünk, amilyet még nem látott Középfölde. Morgoth szövetséget kötött a rajongólányokkal!
Fingon: ÚrEru! Végünk!
Maedhros: Még nem... vagyis... óh, a csuda vigye el, hogy mindig összezavarsz! Neked csak a Nirnaeth Arnoediad után lesz véged... De erről nem is szabadna tudnunk...
Celegorm: Legalább te ne kavarj, bátyus! Már az is épp elég baj, hogy előre tudjuk a történetet. És most még ezek az ostoba rajongólányok is belezavarnak...
Ulfang: Annál inkább fel kell vennünk velük a harcot! Amit itt csinálnak, arra nincs bocsánat!
Amrod: Igaz! Jó teremtőnk forog a sírjában!
Fingon: Doriath erdejében mozdulni sem lehet a Mary Sue-któl! Megölték Lúthient, hogy megszerezhessék Berent!
Amras: Például. Hogy a slash - írókról ne is beszéljünk!
Maedhros: / pirulva / Arról tényleg ne beszéljünk...
Fingon: / vigasztalóan átöleli / Ne bánkódj! Szörnyű, amit velünk tettek, az igaz... / furcsa fények csillannak a szemében, az ajka Maedhroszéhoz közelít /
Curufin: Állj, azt hiszem, a közelben ólálkodik egy! El a kezekkel a bátyámtól!
Fingon és Maedhros: / szétugranak / Nem bírom tovább! Teljesen kifordítanak az eredeti karakteremből!
Caranthir: Éppen ezért kell legyőznünk őket! A végén még átveszik a hatalmat a történet fölött!
Maedhros: Úgy van! Elfogadjuk a segítségedet, Ulfang! Minden erőnkkel szembe kell szállnunk velük!
Ulfang: Köszönöm! Mindhalálig küzdeni fogunk! / meghajol, kimegy /
Celegorm: Vannak még becsületes emberek Középföldén...


III. jelenet:

Nirnaeth Arnoediad. A tündék és emberek seregei felsorakoznak. Színen Feanor fiai. Thangorodrim felől megindul az ellenség. Harci induló.

Rajongólányok kara: Nightfall / Quietly crept in and chaned us all...

Feltűnik Morgoth serege. Az ork légiók közé ékelve neonszínű rajongólány - századok.

Celegorm: Jóságos Manwe a Taníquentilen! Ez borzalmas!
Amras: Iszonyú! Kis piros szívecskékkel díszítették a pajzsaikat!
Amrod: Látjátok, mit írtak a zászlajukra? / olvassa / "Feanor fiai rúlz!" Elvesztünk!
Maglor: Fanfiction - írók is vannak köztük!
Curufin: / rémülten / Honnan tudod?
Maglor: Papír és toll van nálunk! Annál ott meg egy írógép!
Maedhros: Az írógépessel már összeakadtam néhányszor. Szörnyen megkínozott, de most bosszút állok!
Caranthir: Az ott laptopot hoz! Te szentséges Illuvatar, el fog menteni minket! A végén még az Internetre is fölrak!
Maedhros: Nem hátrálunk meg! / lilába öltözött csoport jelenik meg a színen, félelmetes p(h)allosokat lóbálva / Slash - írók! Könyörgöm, fogjatok le!
Maglor: Nyugalom, most tehetetlenek! Fingon a völgy másik oldalán van.
Maedhros: Ha ezek írni kezdenek, elnyargalok én odáig is...
Curufin: Kezdek félni...
Maglor: Te, ugyan mitől?! Ki akar itt rádnyomulni?
Rajongólányok kara: Én, én!

Roham. Curufint majdnem ízekre szedik, de Maglor lehúzza a csizmáját, és a támadók közé hajítja. A lányok visítva a csizma után vetik magukat, így Curufin kiszabadul. Csata. A lányok a tünde harcosok nyakába ugrálnak, ölelgetik, csókolgatják őket. A fanfic - írók írni kezdenek.

Celegorm: / fél lábon ugrál köbe-körbe / Mit írtak ezek rám?! Segítség!
Maedhros: Előre! / hirtelen elhalványodik, mint egy kísértet, mire lesújt egy íróra, aki elhanyatlik, ő pedig újra kiszínesedik / Na, próbálj csak még egyszer fellógatni a Thangorodrimra!

A völgy másik oldala. A helyzet ott sem jobb, sőt ha lehet, még rosszabb. Egy egész osztagnyi fanart - rajzoló masírozik elő, és alkotni kezdenek.

Fingon: / egy szál alsóneműben, a haja színe pillanatonként változik / Rajta, rajta! Ne hagyjátok magatokat! Ha kiradírozzák az orrunkat, sem hátrálunk meg!

Harsonák zendülnek, miközben felbukkan Gondolin serege.

Rajongólányok kara: Mirror, mirror on the wall / True hope lies beyond the coast... / ütemes kiáltozás / Maeglin, Maeglin! / roham /
Maeglin: / a kupac alatt, elhaló hangon / Segítség, segítség!
Turgon: Támadás!
Maeglin: / fuldokolva / Hogy a bánatba', mégis?!
Fingon: / egy csapat élén odavágtat / Tartsatok ki! / a haja hirtelen zöldre vált, a lova sörénye dettó /
Turgon: /röhögőgörcsben fetreng a földön, a rajongólányok ezt kihasználva rátámadnak /
Maeglin: / föltápászkodik / Megszabadítalak, Turgon, ha...
Turgon: /hörögve / Ha?!
Maeglin: ... feleségül adod hozzám Idrilt!
Rajongólányok kara: Micsodaaa??? Le Idrillel! Maeglin, Maeglin! /ismét rávetik magukat /
Turgon: /vigyorogva fityiszt mutat /

A völgy első oldala. A fanfic - írók már nagyon szorongatják a Feanor - fiakat. Ulfang csapata, szövetségeseik ovációja közepette bevágtat a színre. Az éljenzés csak akkor szűnik, mikor Ulfang serege a Feanor - fiakra támad.

Feanor - fiak: Hé, Ulfang, mit csinálsz? Nem látsz a szemedtől?! Az ellenséget támadd!
Ulfang: Hahahaha! /ördögi kacagással lekapja a sisakját, kibomlik alóla hosszú, szőke haja, ledobálja a páncélját, tapadós lila ruhát visel alatta /
Caranthir: Hát ezért nem vette le soha a sisakját!
Slash - írók kara: And blood tears I cry / Endless grief remained inside / Cut off your old friends hand...
Ulfang: / letörli az arcáról a festéket, kiderül, hogy ő az 1. lány /
Maedhros: Jaj, ne!
1. lány: Látom, megismersz, Maedhros! Bizony, én vagyok az a szerencsétlen kis Mary Sue, akit évekkel ez előtt visszautasítottál a Hullócsillagok című fanfictionben! Akkor még gyenge voltam, de mostanra megerősödtem, és elkészültem a bosszúállásra. Immár slash - író vagyok!
Maedhros: Ne, kérlek, ne! Mindent megteszek, amit csak kérsz... Elveszlek feleségül...
1. lány: Késő! / tollat és papírt vesz elő / You are now my guest -- forever!
Maedhros: Kegyelmezz! / térdre esik /
1. lány: Hahahaha! /ördögi kacaj, írni kezd/



IV. jelenet:

Orkánszél támad, villámok csapkodnak, az ég megzendül, a föld megrendül. A küzdő felek lebénulnak, fegyvereiket elejtik, térdre hullnak. Az ég megnyílik, ainuk muzsikája, földöntúli fényárban megjelenik maga Eru Illuvatar.

Eru: Halljátok szavamat, Középfölde népei, és ti, rajongólányok! Az Egyetlen, a Teremtő, a Legfőbb Topicgazda, Mindenek Moderátora, a Nagy Admin szól hozzátok! Figyelmezzetek!
Mindenki: / figyelmeznek /
Eru: Melkor, amit tettél, megbocsátatlan! Összekevertél két világot, ezáltal majdnem pusztulást hozva mindkettőre. Halált érdemelnél, de ez ellenkezik teremtőnk akaratával, meg különben is halhatatlan vagy. Arra ítéllek tehát, hogy amíg számítógép és Internet van a földi világban, te moderálod az Orlando Bloom - rajongói fórumokat!
Morgoth: / hangja, a Thangorodrim mélyéből / Kegyetlen vagy, Eru!
Eru: Rajongólányok, Mary Sue-k, fanfiction- és slash - írók! Nézzetek körül, mit tettetek! Középfölde romokban hever miattatok! Kiforgattátok, vagy sárba tiportátok teremtőnk minden szavát. Büntetésből száműzlek titeket Danielle Steel műveibe, ott aztán majd nyáladzhattok!
Rajongólányok kara: A francba! / a lányok eltűnnek /
Feanor és Fingolfin népe: / lelkesen csápol és éljenez /
Eru: Ne örüljetek, hozzátok is volna egy-két szavam! Szembeszálltatok az írói akarattal, ami a legnagyobb bűn, amit szereplő elkövethet. Dühös vagyok rátok, de ugyanakkor szánlak is... De nem tehetek semmit. Csak tanácsot adhatok: türelem! A legrosszabb fic sem tart örökké.

Eru eltűnik, az ainuk dala utolsót zendül, majd elhallgat, a felhők összezárulnak. A tündék tanácstalanul ácsorognak a mezőn. Végül szedelőzködnek, és hazafelé indulnak.

Fingon: Végre egy olyan Nirnaeth Arnoediad, aminek a végén nem haltam meg!
Turgon: De csak, mert Eru közbelépett, különben a rajongólányok cafatokra téptek volna.
Maedhros: Végre egy olyan Nirnaeth Aronediad, aminek a végén Fingon nem halt meg!
Celegorm: Bátyus, neked már a slashek sem árthatnak sokat...
Maedhros: Kuss! Inkább kérdezzétek meg az írót, meddig akarja még húzni ezt a marhaságot!
Az Író: Marhaság?! Ez életem legjobb írása!
Curufin: Akkor a többire nem vagyok kíváncsi...
Az Író: Jól van, abbahagyom, ha annyira akarjátok.
Amrod: Annyira akarjuk.
Amras: Sőt, még jobban!
Az Író: Rendben, tessék. Vége Megfelel?
Carathir: Tökéletes!
Maglor: Nagyon köszönjük!

A tündék kimasíroznak a színről. Az Író nyújtózik egyet, és aludni megy.

A felcserélhetőségről, avagy crossover-rémálom

Angband. Morgoth a trónján ül, előtte egy tünde fogoly, megfogyva bár, de törve nem.

Morgoth: Mwwwhhahahaha!
Tünde fogoly: Azért se mondom meg!!!
Morgoth: Állj át a Sötét Oldalra! Neked adom Idrilt!
Maeglin: Nem! Én tünde vagyok, mint valaha apám is volt!
Morgoth: Hát legyen… tünde! (felkel, megigazítja a koronáját) Ha nem akarsz ork lenni, akkor meghalsz!
Maeglin: Nem félek tőled! Hamarosan te halsz meg, velem együtt!
Morgoth: Á… bizonyára arra célzol, hogy a valák flottája hamarosan ideér. (gonoszul röhög) Az én tervem volt! Én hagytam, hogy a valák megtudják, hol van elrejtve a pajzsgen… öö… akarom mondani… MIKET BESZÉLEK ÉN ITT?!
Maeglin: Nekem is furcsa volt, csak nem mertem szólni… de mi ez?

Temető. Éjszaka, kísérteties fény. Sírkő. Felirat:
Itt nyugszik
Húrin Thalion
Élt kb. 60 évet
Egy szemüveges srác van hozzákötözve.
Srác: Ki az a Húrin Thalion?
Egy Hang: Siess, Artu Ditu! Közelg az óra!
Srác: E hangot ismerem! (Te jó Merlin, mióta beszélek én ilyen fennkölten?) Jajj! Fantomfájdalmat érzek a kezem helyén!
Artu Ditu: Bíííííp bííííp pitty!
Egy Hang: Beszélj érthetően! Ssszzzzzz ssszzzzz.
Artu Ditu átváltozik Kígyónyelvű Grímává: Sssszólítottál, Uram?
Egy Hang: Hová kerültem? Harry legalább itt van?
Harry: Itt vagyok, Tudomki!
Tudjuk Ki: Harry! Gandalf sose mondta el, mi történt az apáddal!
Harry: Segítséééééééég! Itt valami nincs rendben!

Geonosis, aréna.
Dooku gróf: Nos, tehát most, hű uruk-hai harcosaim, most meghalnak a hitvány tünde behatolók!
Anakin: Hogy mik vagyunk mi?
Obi-wan: Rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.
Padmé: Ah, Beren! A síron túl is szeretni foglak!
Anakin: Mi van?
Uruk-haik Kara: Voldemoooort! Voldemoooort!
Dooku: He?
Yoda megjelenik, egyik kezében a Bölcsek Köve, másikban a Nauglamír a szilmarillal.
Yoda: Mostan, gróf Szarumán, szívod meg. Mert embereid levágni fogjuk.
Anakin (szeme vérben forog) Ide a szilmarillal! Az a miénk! Drágaszág!
Obi-wan: Küzdj ellene, Frodó úr!
Anakin (bevörösödik a haja): Frodó?! Én Maedhros vagyok! (elveszi az ékszert Yodától, és leszúrja Padmét)
Obi-wan: Ah! Mit tettél, te gaz! Crucio! Crucio!
Anakin és Obi-wan átkerülnek egy lávamezőre.
Padmét közben Yoda megitatja az Élet Vizével, mire ő átváltoztatja, feltámad, és teljesen bekékül a szeme.
Padmé: Arrakis lakói!
Dooku: De ez Középfölde!
Padmé: Nem baj! Arrakis lakói! Lázadjatok fel a hitvány Morgoth ellen!
Obi-wan (miközben Anakint kergeti) Helyben vagyunk! Add ide a jóslatot!
Anakin/Maedhros: Nem! (beleugrik a lávába)
Yoda: Mi a fene folyik itt?

Angband, ismét.
Maeglin: Nem állok át!
Morgoth: Balga tünde, hogy csak most, a vég küszöbén tudod megérteni… hitvány tudásod nem vetekedhet a Sötét Oldal hatalmával! Avada Kedavra!
Maeglin (meghal)
Odakint:
Valák serege (közelg)
Oromë: Hajó előttünk!
Manwë: Képernyőre! Spock, elemezze!
Olórin: De én nem Spock vagyok, hanem Dumbledore!
Nienna: Itt valaki gányol, brühühüüüü…
Ulmo: Téged még nem sikerült neki…
Nienna (Mandos nyakába borul) Ah, Drizzt! Nem tudom eldönteni, téged szeretlek-e vagy Wulfgart…
Ulmo: Lehet, hogy mégis sikerült?
Lórien: Kér valaki halálpálcát?
Manwë: ELÉG!!! Mi folyik itt? Ez tűrhetetlen!

Temető.
Voldemort: Frodó! Én vagyok az apád!!!!
Ágas (kireppen Voldy pálcájából) Kikérem magamnak! Frodó apja valójában Paul Muad-dib!
Harry: Itt mindenki megőrült?
Artu Kígyónyelvűből átváltozik sorban Dr. Yueh-vá, Artemis Entrerivé, Borggá, Féregfarkká, de rögtön továbbalakul tengerésszé.
Tengerész: Szólítsatok Ishmaelnek!
Rémszem Mordon (bebiceg): Én valójában álruhás ork vagyok! Ishmael, jössz velem cetvadászni?
Voldemort sírógörcsöt kap.

Geonosis, Mustafar, vagy valami ilyesmi. Teljes káosz.
Padmé szónokol.
Padmé: Arrakis népe! Halljátok ím szavam!
Obi-wan: Ő legalább következetes, nem igaz, Elrond mester?
Yoda: Flitwick vagyok!!!
Obi-wan: De akkor ki az az Elrond?
Jő egy napszemüveges tünde.
Elrond: Üdvözlöm a Geonosison, Mr. Potter.
Anakin (kikecmereg a lávából): He?!
Yoda: Itt valami nagy baj van! Cselekednünk kell! Megyek is a valákhoz!
Padmé: Kikhez?! Csak a Shai-hulud az igaz isten!
Leszáll egy csont alakú űrhajó a bolygón. Kilép két röhejes, 60-as évekbeli űrhajós. Felharsan a Zarathusztra zenéje.
1. űrhajós: HAL, a szuperintelligens gépünk megőrült! Azt képzeli, hogy ő valamiféle „Ilúvatar”! Segítsen valaki, nem bírunk vele!
Padmé: Ne alkoss gépezetet az emberi elme hasonlatosságára!
Yoda: Ez volt ma az első találó megjegyzés. Megyek a valákhoz. (megy)

Éjszaka, Kőasztal. Orkok körös-körül, fáklyákkal.
Jadis: És most, balga Kabóca, most feláldozlak!
Aslan:Kabóca? Kikérem magamnak! Én Oroszlán vagyok!*
Lucy: Ne!!!
Susan: Jadis, te megrontod Númenort! Ez tűrhetetlen!
Jadis: De hát én csak áldozatot mutatok be Lloth-nak!
Jadis Serege: Az ki? Nem arról volt szó, hogy Voldemortnak áldozzuk?
Aslan (énekel): „I have to know, I have to know, my Lord, whyyyyyyyy should I die?!”
Jadis: Llothért!
Jadis Serege: Voldemortért!
Jadis átváltozik Borg Királynővé: Nem is! Aslan a kollektíváé, ezért most asszimilálom!
Lucy: Susan, nem gondolod, hogy itt valami nem oké?
Aslan: Én félek! Ózhoz akarok menni, bátorságszirupért!
Susan: Inkább menj a valákhoz.

*Rejtő nyomán.

Temető.
Voldemort: Segítsen már valaki! Harry, drága fiam, nem egyesíthetnénk most az egyszer varázserőnket?
Harry: Azt hittem, nem szeretsz, amiért mágusnövendék vagyok!
Voldemort: Már te is kezded ezt a keveredést?!
Harry: Jó! Bevallom! Palpatine titokban beíratott a Sorcere-be! Felkent Bene Gesserit vagyok!
Voldemort: Elég volt!!! (előhúzza az Egy Gyűrűt, és fel akarja húzni)
Szauron (megjelenik): Hé! Az az én horcruxom! Adod ide?!!
Voldemort: Én megyek a valákhoz.

Angband, külső helyszín.
Manwë: Itt nagy baj van.
Yoda (jő) Kollégák! Valamit tenni kéne!
Voldemort (hoppanál) Jaja!
Drizzt (triplaszaltóval érkezik, repülés közben mágikus kardjával lefejez húsz orkot egy csapásra) Mit keres egy balrog a Mithrill Csarnokban? Eltávolítaná valaki?
Olórin (sóhajtva indul)
Morgoth (kijön) Sziasztok, ványadtak, nem tudjátok, mit keres a tróntermemben egy monolit, a Narbondel, egy Szokol palantír és egy meditációs kamra?!
Kirk kapitány (lesugárzik) Enterprise! Millenium Falcon! Vingilot! Pequod! Nem, mégis inkább Millenium Falcon.
Aslan (a lányokkal a hátán berobog) Kavarodás támadt a világokban! Nemes valák! Tenni kell valamit!
Leto Atreides, mint Féreg begyűrűzik: Srácok! Baj van! A népem el akar űzni, mert valami Jabbának néznek!
Manwë: Itt csak a Szerzők Kongresszusa segíthet.

Szerzők Kongresszusa.
Tolkien: Nálam kezdődött! George, vidd ki a világodat az enyémből!
Lucas: Mintha az olyan egyszerű lenne! Leia hercegnő máris gyereket vár Luke-tól, és még egy sárkányom sincs, aki közölje velük a tényállást!
Mindenki (elszörnyednek) Ronald, te ilyent írtál?
Tolkien (pirul)
Elias Lönnrot: Tőlem lopta!!!
Salvatore: Elegem van abból, hogy Borg bekebelezi Menzoberranzant!
Roddenberry: Nekem meg elegem van abból, hogy Zaknafein zin-carlája széthenteli a klingonokat!!!
Salvatore: Menjünk, tereljünk mindenkit a helyére! (Ők ketten mennek)
Lewis: Ide figyelj, Johanna! Távolítsd el a félhülye griffendéles rajongókat Aslanról!
Rowling: Jó, de akkor te is szedd ki a beszélő papucsállatkáidat Hagrid órájáról!
Tolkien: Ja, és Johanna, mit keres Faramir a Roxfortban, pláne miért van a Mardekárban?
Rowling: Hoppá… a Hollóhátban lenne a helye… igaz is, Ronald, mit keres a szilmaril Harrynél?
Tolkien: Még te nyafogsz? Mit keres a Bölcsek Köve Fëanor fiainál?
Lucas: Ne veszekedjünk, kollégák! Én kiűzöm Morgothból Palpatine-t, Ronald eltávolítja Dookuból Szarumánt és Johanna eltünteti Frodó sebhelyét. Na?
Herbert: Hé! És ki viszi el a naboo-i prófétanőt az Arrakisról? A fremeneknek már az agyára megy!
Kubrick: Majd én! Jó lesz a csaj Lolitának!
Lewis: Szerintem menjünk, és mindenki szedje össze a saját hőseit.
Mennek, összeszedik.
Néha kissé nehezen megy.
Catti-brie Eolon lóg, és imádja, Padmé szónokol, a fremenek a kriszkésüket élezik, Darth Vader és Feanor az apaság nehézségeiről beszélgetnek, Voldemort Sötét Jeggyel látja el az Enterprise legénységét…
Írók Kórusa: Most pedig MINDENKI hazamegy!!! Mondom haza!!!!
Összekeveredett hősök: Francba!
Kászálódnak.
A rend helyreállt, legalábbis nagyjából.

Temető.
Féregfark: Na, akkor folytathatjuk. Ellenség… a véred… Erővel vétetik…
Voldemort: Hogy mivel?
Harry: Ugyan, Tom, örülj, hogy nem változik páviánná beszéd közben.
Voldemort: Nézzük a dolgok pozitív oldalát!

Kőasztal.
Jadis: És most, Kabóca… most feláldozlak, mert én gonosz vagyok!
Aslan: Még mindig Oroszlán vagyok…

Geonosis.
Dooku: Tehát a hitvány Jedik meghalnak. Jöjjenek a szörnyek! A nexuuuu… Ungoliaaaant… éééés… Aragooooooog!
Anakin: Ez már haladás, nem gondoljátok?

Morgoth trónterme.
Morgoth: Hol is tartottunk? Á, igen, a jóslat Earendilről.
Maeglin: Jó! Elárulom Gondolint, de csak ha megígéred, hogy életben hagyod Idrilt!
Morgoth: Hacsak nem áll a fia elé.

Arrakis.
Muad-dib: Fremenek! Le a Harkonnenekkel!
Éljenzés.
Muad-dib: És a sithekkel is!

Mithrill Csarnok.
Bruenor: Huhh, ez a balor kemény dió volt!
Drizzt: Balrog.
Bruenor (legyint) Majdnem mindegy!

Murin Uránbár szomorú és bizarr históriájának második fele

És elvitték az orkok a csajokat, és Szindáliás hangja már nem hallatszott, és akkor hagyta Garnérung felengedni Murint, aki csodálkozva bambult rá.
A sárkány pedig álságosan így beszélt:
-Látod, Murin, én jót akarok neked. Ha most nekimentél volna az orkoknak, simán lekaszabolnak. Nem vívok veled, mert vitéz vagy, és a családodnak szüksége van rád. Te is tudod, mi folyik Bor-tónban. Bizony mondom néked, ha most Szindáliás után mész, sosem látod többé Morcost.
-Mamiiii! – nyüszögte Murin, és rohamtempóban elindult Északra.
Garnérung elfészkelődött egy halom aranyon, és gonoszul röhögött.
Murin pedig látta, hogy Ivett Tavát szétbarmolta Garnérung, és találkozott arrafelé egy szőke emberrel meg egy példával, de nem ügyelt rájuk.
Berontott Bor-tóinba, és mindenekelőtt forradalmat csinált, mikor megtudta, hogy Morcos már nincs ott. Egymaga legyakta a fél keletlakó bandát, és ekkor egy idős, haldokló szolga, ki apja hű embere volt, bizonyos Labda, elmondta neki, hogy Morcos és Leonor Dóriaszba mentek.
Murin újfent töprengeni kezdett. Ha most odamegy, nem rontja el az életét. Tehát nem megy oda, inkább teljesen hiábavalóan keresni kezdi Szindáliást!
Útja Brekkhillbe vezetett, ahol találkozott pár haladó szelleművel. Ezek elmondták, hogy egy tünde csapatot itt h-ajtottak el az orkok, ám mikor ők megrohanták őket, minden órában kivégeztek egy túszt. Szindáliást az ork vezér dárdával odaszegezte egy fához „nehogy elfussá, mingyá jövök” felkiáltással. A leány utolsó szavai ezek voltak:
-Mondjátok meg annak a lúzer Murinnak, hogy Szindáliás itt van!
És eltemették a haladók, és a sírját elnevezték Maud-in-Ellettnek.
Murin kérte, hogy vezessék el a leány sírjához, ott pedig jó szokása szerint bekómált.
Randalír, a haladók vezére, aki sámán is volt, meggyógyította, ám mikor megtudta, hogy a páciens Gurin fia Murin, elkomorodott.
-Ez a fickó amerre jár, bajt hoz mindenkire! – károgta. – Mindazonáltal befogadjuk, mert nekem is meg kell halni miatta.
-Köszönöm jóságodat, Randalír, és kérlek titeket, ne nevezzetek Murinnak többé, hanem Uránbárnak, a Radioaktív Végzetnek – szólt Murin, és attól kezdve a haladók Uránbárnak hívták.
Morcos azonban pont ekkor döntött úgy, hogy ő pedig elmegy Margotgrundba, meglátogatni a fiát.
-Úrnőm, kémeink szerint Margotgrundot porig rombolták, és egy illegális lakásfoglaló tartózkodik ott, aki sárkány! – próbálta lebeszélni Tángál.
-Nem baj, azért én megyek! – mondta Morcos a Beorr-származékok jellemző makacsságával.
Tángál hát kiadta az ukázt Pablónak, hogy kisebb csapattal kövesse az asszonyt. A kisebb csapathoz titkon csatlakozott az álruhás Leonor is.
Mikor minden kiderült, Morcos haza akarta küldeni a lányát, mert rossz előérzete volt, de Leonor is makacs volt, ami Haduras vonás is, és benne hatványozottan jelentkezett.
Ekkor már Margotgrund közelében jártak, ám a vitát elvágta Garnérung.
-Futás!!! – kiáltotta Pabló, és Morcos futott is, mint a nyúl. A vitéz harcosok dettó.
-Mit vagytok úgy oda, ez csak egy sárkány – kiabált utánuk Leonor, de nem kapott választ. Felment hát a dombtetőre, és ott hirtelen magával Garnérunggal nézett farkaszemet.
-Jééé, hiszen ez Gurin leánya! Mit keresel errefelé? – érdeklődött a gonosz.
-A bátyámat, Murint. Biztos ismered, nagy hős!
-Ó… hogyne! – vigyorgott Garnérung, és mivel már tudta, amit tudni akart, megbűvölte Leonort, hogy totál amnéziás lett, és átmenetileg vak meg süketnéma is. És röhögve otthagyta.
Jön ám vissza Pabló, meg pár tündéje, akik előmerészkedtek, és látják, mi van Leonorral!
-No, majd elvezetgetjük! – szólt Pabló, és vezetgette. Leonor ment, mint gép.
Este megálltak, és akkor végre elaludt Leonor, ám hamarosan orkok törtek a csapatra. A csaj felriadt, és sikoltozva elrohant, közben ingyen sztriptízben részesítve a közönségét, ám olyan gyors volt félelmében, mint az őz, és lehagyott mindenkit, és Pablóék többé nem találták meg.
Leonor pedig futott, futott, és reggel megállt, és amúgy pucéran lefeküdt aludni. Aztán felébredt, és rácsodálkozott a világra, mintha most látná először. Ám vihar támadt, és ő vinnyogva kuporodott le a Maud-in-Ellettre, és ott parázott, míg Uránbár arra nem vetődött.
-Jéééé… - szólt Uránbár, aki először látott életében meztelen nőt. (Már igazán ideje volt.) És parancsot adott, hogy a lányt vigyék haza, és ápolják.
És mikor a Kabbe-in-Arasznál mentek, Leonor annyira remegni kezdett, hogy Murin nyugtatót adott neki. El is nevezték a helyet Nem Cidrinek.
-Hogy hívnak, és mi történt veled? – érdeklődött később, mikor Leonor már jobban volt. De a csaj csak bőgött, és nem felelt.
-Jó, jó, azért nem kell ennyire bőgni – próbálta megnyugtatni Uránbár. – A sztori szaftos részei várhatnak. De nevet adok neked, és Nyafielnek nevezlek el.
-Nem Nyafiel – mondta Leonor, de azért rábólintott. Utána sokáig tanítgatták beszélni, és végül egészen rendbe jött,csak éppen nem emlékezett semmire azelőttről, hogy Uránbár megtalálta a Maudon.
A haladók mind megszerették, mert szép, kedves, szőke lány volt, és főleg Randalír szerette, ám ő labdába se rúghatott, mivel sánta volt, meg különben is ott volt Uránbár, a Hős. Végre rájött, mi a szerelem, és feleségül kérte Nyafielt, ám ő először még nemet mondott, mert Randalír telehuhogta a fejét az aggodalmaival. Uránbár megverte Randalírt, mert azt is megmondta Nyafielnek, hogy ő Gurin fia Murin. Akkor megkérte másodszor is Nyafielt, és ő igent mondott. És összeházasodtak, és mindenki hepi volt.
Nyafiel pedig gyermeket fogant, és ettől depressziós kezdett lenni, mintha sejtett volna valamit. Randalír folyton sík ideg volt, mert még mindig szerette Nyafielt, és valami nem tetszett neki ebben az Uránbár-Nyafiel lávban.
Ám Garnérung úgy döntött, elég volt a heverészésből. Elővette Mimit, a (nib) törpöt, és megbízta, hogy őrködjön a- kincseken.
De aztán egy se hiányozzon, mikor visszajövök, mert észreveszem! – fenyegette meg, és elindult, hogy kicsit romboljon. Persze Uránbárra pályázott, és Brekkhill határán állt neki akciózni.
Nyafiel pedig könyörgött Uránbárnak, hogy ne menjen harcolni.
-Megígérted!
-Hja, az ember annyi mindent megígért egy esküvőn! – felelte Murin, és felkötötte Firhangot. – Ne félj, drágám, visszajövök. Na, emberek, ki jön velem? Ennyire nem kell tolongani!
-Én megyek – mondta egy Hunding nevű haladó.
-Én is – mondta Dorothy. – Ha már Randalír ilyen gyáva és alkalmatlan vezető.
-Teee! – hörögte Randalír, aztán lenyugodott, a harcosok pedig elindultak a sárkány ellen.
-Biztos a Kabbe-in-Araszon akar átkelni – tervezgetett Uránbár. – Alámászunk, és jól felnyársalom a Firhanggal!
-És mennyi az esélye, hogy pont ott jön át, ahol te állni fogsz? – tamáskodott Dorothy, ám mikor meglátta a félelmetes mélységet, mindjárt nem volt akkora szája. – Én ide nem bírok lemászni – mondta, és elsompolygott, és szégyellte magát.
-Sebaj, ketten is elegek vagyunk! – legyintett Uránbár, és este lett, és Hunding meg ő lemásztak a félelmetes szakadékba. És jött Garnérung, odafent helyezkedni kezdett az átkeléshez, és meglazított egy követ, és az pont Hundingot találta fejbe.
-Legalább tudom, hogy jó helyen állok – vigasztalta magát Uránbár, és felmászott a perem alá, és a Tégla vize úgy zúgott, mintha az Utolsó Ítélet közelgene, és akkor Uránbár fogta Firhangot, és teljes erővel felfelé szúrt, és jól felnyársalta Garnérungot.
-Juhuhuhujjj, hogy az anyád…!!! – reagált a sárkány, és reflexből átvetődött a túlpartra, úgy, hogy a Firhang benne maradt.
Murin visszamászott a sárkány után, és megfogta a kardját, és rálépett Garnérungra, és így gúnyolódott:
-Morgós Férge! Igazán szerencsés találkozás! Most megszívtad!
És kihúzta a kardot, és meg akart fürödni a sárkány vérében á lá Siegfried, ám kiderült, hogy allergiás rá, és elájult.
Nyafiel pedig nyugtalanul várt a nép között, és hallották Garnérung ordítását, és attól féltek, hogy a hősök mind meghaltak. Nyafiel megint reszketni kezdett, aztán felállt, és elindult a Kabbe-in-Arasz felé. Randalír utána bicegett:
-Hová mész, Nyafiel? Ő halott, a sárkány meg mindjárt támad! Inkább fussunk!
-Ez a te esetedben elég nehéz lenne – felelte Nyafiel, és csak ment előre.
-Jöjj velem, én szeretlek! Majd elvezetlek! – és vezette Randalír Nyafielt, ám az gyanút fogott.
-Hé! Ez az az út?
-Milyen út?
-Hát ami Uránbárhoz vezet. Mégis, mit gondoltál? Ha ló nincs, szamár is jó? Egy Nyafiel ennél igényesebb.
És meglátta a holdfényben a Kabbe-in-Araszt, a döglött sárkányt és a mellette fekvő Uránbárt, és odarohant, és rutinosan beadta neki az allergiagyógyszerét, és szólongatta, de Uránbár nem felelt.
És sírni kezdett Nyafiel, ami nála elég tipikus tevékenység volt.
Ám Garnérung meghallotta, és még utoljára kinyitotta fél szemét, és ránézett Nyafielre, és megszólalt:
-Üdvözöllek, Gurin leánya Leonor! Örülök, hogy végre megtaláltad a bátyádat. Én igen sokat segítettem a te családodnak, ezt Murin is megmondhatja, és bölcs tanácsokat adtam. Most már ismered. Ő az, aki az elfojtott libidója miatt olykor tündéket gyilkol, meg elcsaklizza a barátai menyasszonyát, de a leggonoszabb tettét magadban érezheted!
-He? – nézett nagyon okosan Nyafiel, ám ekkor Garnérung meghalt, és elmúlt a varázsa Nyafielről, aki most már tisztán emlékezett mindenre, és felfogta, hogy mi is a szitu. És kétségbeesetten felsikoltott, amitől a közelgő Randalírban majd’ megfagyott vér, bár benne már Garnérung szavaitól is majdnem megfagyott. – Ég veled, kétszeresen is kedves! Ez tényleg olyan, mint egy hülye szappanopera! A Murin Uránbár legyakun by destino: a Radioaktív Végzet, akit legyűrt a Végzet!!! Boldog vagy, mert az allergiád miatt ezt nem hallottad! Ég áldjon!
-Nyafiel, várj! – kiáltotta Randalír, mivel a lány elszántan nyomult a szakadék pereme felé, és elhervadt a fű, ahová lépett.
-Mire várjak? NEM VÁROK!!! – sikította Leonor-Nyafiel, és levetette magát a mélybe. És lenézett utána Randalír, és utána ember nem látta többé a Kabbe-in-Araszt. Attól fogva a neve Kabbe Útkanyar volt, mivel Leonor Nyafiel épp egy végzetes kanyarnál tartott életében, midőn beleugrott.
És elszontyolodott Randalír, de nem kereste a halált a tajtékzó vízben, hanem hazafelé sántikált, hogy hírnök legyen, mint valami rossz ógörög drámában. És találkozott az erdőben Dorothyval, és megölte, gondolván, hogy pár hullával több csak használ a tragédia minőségének.
És otthon elmondta, hogy mi történt, és hogy Nyafiel Uránbár húga volt, és meghalt, és Murin is meghalt, meg a sárkány is, és elrendelte, hogy sírjanak. És sírtak.
Murin pedig a hidegtől magához tért. Látta, hogy sárkány megdöglött, neki meg valaki beadta az allergiás gyógyszerét.
-De miért hagytak itt? – tűnődött, aztán vette Firhangot, és hazaindult, mert már hiányzott neki Nyafiel.
-Él! Él! – suttogták babonásan a haladók, midőn a táborba ért.
-Élek hát, mért, mit gondoltatok? Hol a feleségem?
-Öö… - reagáltak.
-Uram, ez itten hazugságokkal traktált minket! – panaszkodott Randalírra Dorothy felesége. – Azt mondta, hogy te meghaltál, és ezt jó hírnek nevezte, és azt is mondta, hogy a sárkány szerint Nyafiel Gurin lánya Leonor. Volt.
-Ugyanis leugrott a Kabbe-in-Araszról, miután megtudta, mit műveltél vele! – lendült támadásba Randalír.
-NEM!!!! – üvöltött fel Murin, és rutinból levágta Randalírt. Aztán elténfergett valamerre, a haladók pedig borzadva találgatták, hogy most akkor mi vaaan?
Murin visszakóválygott Garnérunghoz, és győzködte magát, hogy Randalír hazudott. De érezte, hogy a Végzet szokás szerint üldözi, és voltaképpen elszúrta az életét.
És akkor, teljesen véletlenül, arra jött Pabló meg néhány dóriaszi.
-Né, Murin! Ezer éve nem láttalak! – örült meg a derék ökölvívó. – Csak nem te gyaktad le Garnérungot?
Murin legyintett, hogy csekélység.
-Pabló! Igaz lelkedre: mi van a családommal? Ugye biztonságban vannak Dóriaszban?!
-Hát, nem egészen… -mondta Pabló, és elregélte, hogyan veszett el Morcos, és hogyan lett amnéziás Leonor.
-Ezen már muszáj röhögni! – kiáltotta Murin, és kínjában tényleg röhögött. Ennyi operalibrettóba illő fordulat a világon nincs. – Légy átkozott, Pabló, küldetéseddel és bajnoki címeddel együtt! És most jöjjön az éjszaka!
És elrohant Murin, és úgy sprintelt, hogy a tündék alig győztek utána loholni. Pabló magában megállapította, hogy még két ilyen futóbajnokot, mint Gurin Gyermekei, életében nem látott.
És Murin egyedül volt, és letérdelt egy sziklán, és kivonta Firhangot, és a pengén visszatükröződött dúlt ábrázata.
-Üdv neked, Firhang, Halálos Függöny! Ellepleznéd-e Murin Uránbár bűnét, és végeznél-e velem?
-Bár ez úgy hangzik, mint egy pofátlan Kalevala-lenyúlás, de azért egye fene, megteszem – szólt a penge hideg hangon.
És Murin a földbe szúrta a kard markolatát, és beledőlt, és a fekete penge kioltotta az életét.
Ekkor már Gurin igen erősen gondolkodott, hogy ne nyúljon-e a távkapcsolóért, ám a filmzenéből meg a tündék csoportosulásából úgy tippelt, hogy úgyis mindjárt vége, így hát kitartott.
Mablungék pedig döbbenten álltak Murin körül, és töprengtek, hogy akkor most mi van.
És jöttek a haladók, és együtt valahogy kirakták a történet elemeit.
-Ah, szentséges Illóolaj! – szörnyülködött Pabló. – Ilyet még nem pipált Középfölde!
-Lesz ez még rosszabb is – vélte egy optimista halad.
És eltemették Murint, meg Firhangot is vele, mivel eltört, és szép sírkövet állítottak neki, és ráírták:
MURIN URÁNBÁR LEGYAKIR GARNÉRUNGA
És alá:
LEONOR NYAFIEL
Pedig Nyafiel nem volt ott, tekintve a Tégla sodrását, mely percenként kb. 500 méter, egy olyan könnyű dolog esetén, mint Nyafiel, esetleg 600 is.
És eltávolodott a kamera nagytotálig, és a sírkövet siránkozó tündék meg emberek vették körül, és a filmzene olyan giccses volt, hogy immár nem is következhetett más, mint a „Vége” felirat.
És Gurin szíve majd megszakadt, de azért se bőgte végig a stáblistát:
Rendezte: Morgós Mauglir
Rendezőasszisztens: Arany Garnérung
Casting: Morgós
Producer: Morgós
A főbb szerepekben:
Murin Uránbár: Alain Delon (nagymamakorú néző megjegyzése: mér nem a Zsán Gáben?! Morgós: Mert ő már öreg!)
Leonor Nyafiel: Anna Karina (iménti néző megjegyzése: Miért nem Michéle Morgan? Unoka megjegyzése: Miért nem Audrey Tatou?)
Garnérung mint önmaga
Belóg: Jean-Paul Belmondo (ilyen ronda tündét se láttam még! – véli a nagymama.)
Tángál: Fernandel (és ez egy tragédia?)
Sauerlos: Bourvil (kiváló kabinetalakítása, mint Sauerlos, mér nyírják ki olyan hamar!)
Mimi: Kenny Baker (kizárásos alapon, na jó!)
Szindáliás: Brigitte Bardot (ilyen bögyös tünde szűz is ritka!)
Windsor: John Malkovich (Nagymama: feladom! Ez még rondább tünde! Unoka: Még mindig nem annyira, mint a Smissz ügynök!)
Kaszkadőrök: Morgós nolda rabszolgái
Készült az Angband Pictures és a Hadúr Line Cinema koprodukciójában.

Mást nem is tudok mondani, de a mostani írások mid nagyon jól sikerűltek. :up:

Ery írta:

Theala Vandron írta: De van valami, amiről lemaradtam: hogy kerültek a Szilmarilok Eonwéhez? Csak nem adta őket oda Melkor a klónnak??? 8O

Muszáj volt. Különben a ványadtak és a bámulósok rájöttek volna a turpisságra. S ha választani kell a Külső Sötétség és a Szabadláb között (mindkettő Szilmaril nélkül) akkor nem kérdés, hogy melyiket választjuk.

Ugyanmár!

Nálam is elbújhattál volna egy darabig. Miért nem kérted?

Theala Vandron írta: Jaj, Ery, jaj, Noredhel, legközelebb mellékeljetek lélegeztetőgépet az írásaitokhoz!!!

Ery, klónozzál nekem is egy Rókafejet! *pitizik* De van valami, amiről lemaradtam: hogy kerültek a Szilmarilok Eonwéhez? Csak nem adta őket oda Melkor a klónnak??? 8O

Igen, Mester, klónozzál! Kváncsi lennék, hogyan nevelgeti Melkor Dol G.-ban a kis klón-Maedhrost...

Ery, ez a spicces Melkor Fuldoklok
Érvényes ez Finduilas akciójaira is
És az újságokra is Azokra leginkább.. Csak kár, hogy Galadriel nem hoz létre szüzességi bizottságot féltékenységből

Theala Vandron írta: De van valami, amiről lemaradtam: hogy kerültek a Szilmarilok Eonwéhez? Csak nem adta őket oda Melkor a klónnak??? 8O

Muszáj volt. Különben a ványadtak és a bámulósok rájöttek volna a turpisságra. S ha választani kell a Külső Sötétség és a Szabadláb között (mindkettő Szilmaril nélkül) akkor nem kérdés, hogy melyiket választjuk.

Jaj, Ery, jaj, Noredhel, legközelebb mellékeljetek lélegeztetőgépet az írásaitokhoz!!!

Ery, klónozzál nekem is egy Rókafejet! *pitizik* De van valami, amiről lemaradtam: hogy kerültek a Szilmarilok Eonwéhez? Csak nem adta őket oda Melkor a klónnak??? 8O

*nolda csendesen fetreng, még ha néhai atyján poénkodnak is, annál inkább*

Képzelem mindezt élőben.

Akkor közkívánatra a Spicces Melkor:

No ezen is túlvagyunk. Legyőztek. Megvolt a Harag Csatája… A bámulós népség most persze boldog és büszke…
Mulatoznak! Eh…
Csak szerényen szeretném megjegyezni, hogy büszkeségük teljesen alaptalan. Ja. Nem ők győztek le ugyanis… Neeem… Ehhez még a hússzoros túlerejük sem lett volna elég. Neeem. Hanem az én drágalátos családom volt a ludas.
Szomorú, hogy milyen rokonságom van nem? Hát nem is kívánom senkinek!
Szóval megjöttek a fivéreim mind a heten - ja mint a gonoszok… A lányokat meg otthonhagyták… Speciel ezt meg tudom érteni. A drága hugiácáimnak ugyanis nem vették volna sok hasznát. Egyedül talán Vardának… Hmmm, hogy az milyen harcos egy amazon…
Node a többi! Yavi a letaposott növények miatt kapott volna idegbajt, Nienna pedig telesírta volna a csatateret, pedig az már így is elég felázott és csúszós volt a vértől…
Szóval a tesókáim idejöttek… Persze nem egyedül! Neeem! Az túl veszélyes lett volna! Hozák magukkal a bámulós seregüket is!
Az milyen egy bahbál csülhe! Ja. Merthogy ezek a bámulós ott ványadtföldön nem harci cselekmények gyakorlatozásával múlatták az időt az tuti!
Tehát itt voltak a tesókák a kiképzetlen csordájukkal legalább százszoros túlerővel. És még ők az Igazság Bajnokai!
No mindegy…
Szóval mulatoznak. Mandos öcsém rendesen le is részegedett… Minek iszik, ha úgyse bírja??? És tudják, hogy mi a legrosszabb ilyenkor? Hm? Az, hogy prófétál! Méghozzá mindenféle nyerstésztát… izé… sületlenséget!
Méghogy második visszatérés! Hogy oda ne rohanjak! Ahoz előbb el kell kapnotok Pandamaci! És nemcsak a klónomat! Azt aztán vezethetitek láncrafűzve ahová csak akarjátok!
Tudják… igazán kedvem lenne most Mandoci háta mögé osonni, és a fülbe kiáltani, hogy: Hu! De akkor sajnos tényleg elkapnának, ezt pedig érthető okokból szeretném elkerülni.
Mindegy.
Helyettem azonban más gondoskodott megfelelő műsorról. Durcifiú maradék csemetéi nem tudták meghazudtolni magukat. Annyira ette a fene őket a Szilmarilokért, hogy éjjel beosontak a táborba és levágták az őröket. na erre támadt egy jó kis perpatvar! Az M szekció éppen kezdte volna átvágni magát a bámulós seregen, amikor jött Eonwe és leállította ezt a jó kis mulatságot. (Mindíg kellemes látvány amikor egymást csépelik!)
Megintcsak szeretném megjegyzni, hogy Maedhros vívótechnikája még mindig suta egy kissé. Ja! Csupa flik-flak. Nekiáll mindenféle trükköket bemutatni. csoda, hogy csak a harmadik vágása halálos? Tiszta pazarlás! Egy vágás, egy hulla! Ezt magyaráztam az orkoknak is. Megmondtam nekik: „Gyermekeim jegyezzétek meg! Úgy csapjatok oda, hogy az ellenség azonnal kipurcanjon! Nem szabad játszani az étellel!” Na.
Hol is tartottam? Ja megvan. Szal Eonwe leállította ezt a jó kis mulatságot és a srácok nagybüszkén elvonulhattak.
Node ekkor ütött be a krach! Úgytnűnik a srácok elfelejtették elolasni a haználati utasítást. nevezetesen azt, hogy a Szilmaril NEM HIDEG FÉNYFORRÁS! Hehehe! Égette is a kezüket rendesen. A vége persze az lett, hogy nagyívben elhajították őket. Vagyis fölöslegesen gyilkolásztak végig vagy 500 évet! Nagy intelligenciára vall mondhatom…
Maglor a tengerbe dobta a magáét, Maedhros pedig egy szakadékba, de annyira ragaszkodott hozzá, hogy elfelejtette elengedni.
Kár érte…
szipp…
kedveltem a kis vöröskét…
főleg amikor a csúcson volt…
Igen a kettes számú csúcson!
Miért? Te mire gondoltál Pervytünc!?

Maglor meg szép lassan bedilizet. Mondjuk eddig se volt normális, de ez az állandó kornyikálás…
De Maedhrosért kár… Hiányoni fog… Ki fog áskálódni ellenem?
Várjunk csak! Állj! Állj! Állj! Állj! Mi van a zsebemben? Mi van az én zsebikémben? Maedhros jobbkeze! Hohó! Hohohó! Hát klónozom! Csak egy csendes kis zug kell. Hol is van a Beleriandi Express? Aha.
Aszondja: „ A Bakacsinerdő déli szegélyénél nekromancia művelésére is kivállóan alkalmas labor családi okok miatt sürgősen eladó.”
Ott a helyem!
Viszlát!

Mivel ma kegyes vagyok: Finduilas újabb akciói.

2980
Prairial 6.
KisBori már javában beszél. Az első szava „kard” volt, utána sorrendben a háború, lerugomafejed, legyaklak, sárkány kifejezések következtek.
Kiderült, hogy fiunk máris igen fejlett fantáziával rendelkezik. Kitalált például egy mesét Luke, hű családi patkányunk előéletéről. Ez nagyjából így hangzott*: Luke, a békés kispatkány, egy nap megtudta, hogy apja, a Fekete Patkány, Mordor urának jobbkeze, ám hajdan Anyeginnek hívták. Ekkor a kis Luke elment egy idős patkányhoz, megtanult jól verekedni, hogy legyakja Szauront, és visszahódítsa a papát a Csatorna napos oldalára. Ebből sok bonyodalom volt, mert közben barátját, a derék diszkópatkányt elrabolta a Mordor közeli maffia…


*Pofátlan parafrázis, egyébként Patkányháborúk Történetét szerző megírta három hosszú részben, melyeket kívánságra megoszt az érdeklődőkkel.

Thermidor 9.
KisBori ma egész nap ordítva rohangált a városban: „Gondornak nincs királya!” Látszik, kinek a nevelése.

Vendémiaire 21.
Fiunk már tud Pannin lovagolni. Közölte, hogy hamarosan olifántháton vonul be Haradba, és leigázza őket.
Kedves újabban kicsit nyugtalannak tűnik. Ez a Szauron megint kavarni készül valamit. Lehet, hogy tényleg meg kéne vernem? Meglátjuk.

Brumaire 18.
Boromir Döncivel lovacskázik. Írt nekem Théoden, a rohani király, és tanácsot kért tőlem gyereknevelési ügyben, ugyanis szegény özvegy. A fia egyidős a miénkkel.
„Szeretve tisztelt Leendő Helytartóné!
Fogadja kecses hódolatunkat, s kedves ura, valamint apósa irányában is jelezze.
Mi, Théoden, Lovasvég királya, néhány év múlva látogatást kívánunk tenni tikegyelmeteknél, s szeretnénk, ha addigra fiunk leszokna az ujjszopásról. Sajnos, mivel királynénk idő előtt elhunya, nincs, kitől tanácsot kérhetnénk, s a gatyánk reámegy amaz dajkára, ki ráadásul haszontalan és részeges. Ám Úrnőm bizonyára szolgálhat nékünk tanáccsal.
Maradunk a legmélyebb tisztelgéssel:
Théoden, Lovasvég királya, Edoras, Aranycsanok, 5311 Rohan.”
Na, erre írtam:
„Hasonlóképp diplomatikus jóindulattal vagyok Felséged iránt. Szerintem 1. tegyen a gyerek ujjára csípős paprikát 2. fenyegesse meg, hogy hálóingben fogja járatni, míg meg nem nő. Boromirnál bevált.
A dajkát rúgja ki Felséged, és fogadjon fel egy tündét, azok nem bírják az italt.
Üdvözlettel:
Finduilas, sz. Adrahilovna, Minas Tirith, 9400 Gondor, felső kör, félemelet, balra.”

2982. június (asszem, visszatérek a normális időszámításhoz)
Azt hiszem, megint kisbabám lesz. Most nincs akkora izgalom miatta, mert apósom sokat betegeskedik (a közvélemény szerint az egér, Dönci, valamint a fia és az én hatásomra), kedves mintha vesztett volna a kedélyéből (csak átlag hetente kétszer csinálunk valami elképesztő őrültséget), KisBori lelkesen várja az öcsikét, mert kijelentette, hogy neki lányt ne merjek szülni, Szauron pedig, akárhogy is nézzük, elszemtelenedett.
Úgy döntöttem, hogy most lett esedékes a kislány korom óta tervezett megverés, így aztán fogtam magam, és kilógtam a városból, még Dönci sem tudta, és egyenesen a Fekete Kapuhoz mentem, ahol is jól megrugdostam a bejáratot.
Semmi. Tovább rugdostam, erre kinézett egy idős, tapasztalt ork, és megkérdezte, hogy Fingolfint akarok-e játszani. Mondtam, hogy beszédem van Szauronnal, és hogy Finduilas vagyok Minas Tirithből. Erre mondta, hogy várjak, megkérdezi a Főnököt, fogad-e.
Hamarosan kinyílt a Fekete Kapu, az orkok díszsorfalba merevedtek, és elém jött egy nazgul lovon, hogy legyek üdvözölve, mint ismert, derék orkbarát hölgy, és hogy ha megengedem, elvisz Szauronhoz. Erre nem számítottam. Mi bajuk ezeknek, hogy ilyen udvariasak?
- Hogyne, majd jól halálra kínoztok, mi?
- Dhehhogy. Khi mehne khezet emelni Dhönci úhnőjéhe, aki háadáshul phatkányt taht ésh élő lhegenda? Ühlj fhel a nyhehegbe elém, és ne hhahagudj, hha khicsit hhideg leszek. Amúgy Hhöhh vhagyok.
Így lovagoltam egy nazgul vigyázó ölelésében Barad-dúrba, körülöttem az orkok légiós díszlépésben masíroztak.
- A Fhőnökh majd ad nheked fhinom, thápláló ebédhet, mivel éhteshítették, hhogy áldotth állapothban vhagy – mondta útközben Hhörr.
- Milyen figyelmes!
- Nos, hhát Melkoh Nhagyúhtól thanult.
Most ezek után álljak Szauron elé azzal, hogy meg akarom verni? Talán el lehet intézni a dolgot diplomáciai úton ish. (Ez a nazgul kiejtés kezd ragályos lenni.)
A Setét Torony aulájában ott lebzselt az összes nazgul. Hhörr leemelt a nyeregből, és bemutatott nekik:
- Ehz Fhinduilas Úhnő. A Hhelytahtó mhenye. Úhnőm, szholgálatodra Khamhúl, Ssszhöhhcs, Hhhehh, Blehh, Phűűű, Hhhasszán, aki Hhhanna szehetne lenni, egyelőhe pénzt gyűjt az opehációjára, Pléhhh, vhalamint vhezéhünk, a Bhoszohkányúh.
- Bhoszolkányúl! – javította ki a nevezett.
A nazgulok úgy hajoltak meg, mintha legalábbis mindennap a legjobb társaságban forognának. Én csak néztem.
Ekkor Hhhasszán, aki Hhhanna szeretne lenni, felment Szauronhoz, aki, mint mondták, épp csinosítja magát a fogadásomra, majd lejővén jelentette:
- A Nagyúh khészen áll fhogadásodhra, Úhnőm. Nem akar fháhasztani állapotod miatt, de mivel ő nem jhhöhet lhe, mhajd mi fhelviszünk.
Felkerültem hát nazgulszárnyas hátán a Torony fenti fogadótermébe, és a Kilenc mind leszállt utánam. Egészen tele volt velünk a terem.
Nem tudom, milyen lehetett Szauron a csinosítás előtt, de randább aligha. A SZEMét kihúzta ciklámen SzEMceruzával, ami meglehetősen ütötte a vörösessárgát, ellenben a SZEMpillái hupililában tündököltek, három pedig zöldben, mivel a lila spirál kifogyhatott.
Kegyesen rám fókuszált, majd hellyel kínált, és intett, hogy hozzák az ebédet. Megijedtem, hogy vajon Hhörr mit értett „thápláló” alatt. Netán tünderagut? De egészen kellemesen csalódtam, haradi primőröket tálaltak tejfeles dúnföldei crebainnal és nemes óborral, mely, címkéje szerint Ek. 503-as évjárat volt, s a Thangorodrim lejtőin termett.
Ebéd után Szauron kedvesen érdeklődött, hogy miért kerestem fel, és megköszönte, hogy gondjaimba vettem és kikupáltam Döncit.
Elmondtam, hogy apósom gyengélkedik, amiért ő kavarja, és a férjem elhanyagol, mert éjszakákon át a háborún töpreng. Ez tarthatatlan.
Szauron biztosított jóindulatáról, és hogy a maga részéről féken tartja orkjait a kedvemért. Persze nem dőltem be a puszta szónak, írásos megállapodást kötöttünk, és lepecsételte egy tüzes könnyel, mivel másképp nem tud aláírni.
Utána egész jól elbeszélgettünk. A nazgulokkal kicsit fogócskáztunk a toronyban, de csak óvatosan, mert vigyázni akartak a kicsimre. Este aztán elbúcsúztam a kedves vendéglátótól, aki invitált, hogy ugorjak be máskor is, aztán Hhhasszán, aki Hhhanna akar lenni, szárnyasán hazareptetett MT-be, a többiek meg hozzánk szegődtek díszkíséretül. Mindenki elbújt és cidrizett, mikor letettek a Szökőkút terén, majd kedvesen búcsút intettek, Hhörr meg is puszilt, és kecses repülős mutatványokat végeztek a város fölött, mielőtt hhazaindultak volna.
- Jóságos Eru… csakhogy itt vagy, Finduilas… - kapkodtak majdnem szét a megkönnyebbült polgárok, de főleg Kedves és apósom. – Mit csináltál Mordorban?
- Megnemtámadási szerződést kötöttem Szauronnal, meg dumcsiztunk egy kicsit… na, most mit kell elájulni?!
Összeszedtük apósomat, és visszaparancsoltuk az ágyba.
Dönci utána hetekig büszkén járt-kelt, hogy az ő Úrnője milyen bátor.

Amúgy nem mindegyik konkrét újság, inkább csak újságtípus. Csak két napilapot olvasok, meg néhány folyóiratot, azok meg szakmaiak.

VALINORI NAPLÓ
Hk. 3018. július 28.

(kis színesek)
Gandalf Orthancban hűsöl

Gandalf nyári szabadságát tölti Orthanc kies tornyában, ami idén funkcionál utoljára üdülőként, ugyanis a Mordori Ipari Kamarával kötött szerződés értelmében hamarosan átalakítják gyárrá. „Vasudvard méltó lesz a nevéhez” mondja Szarumán, az Orthanc Művek vezérigazgatója. „Curunírlandet a vas és acél országává teszem.” (Valószínűleg a pillanatnyilag még rohani fennhatóság alatt álló területekre gondol, ahová Cirion teljesen jogellenesen telepített be holmi vándorló kozák etnikumokat.)