Versek

"Vanitatum Vanitas"

Csukott szemeimen át nézek a világba,
Kétségbeesve kapaszkodom egy kialvó lángba,
Minden hiába.

Keresem szemeid, szemeim keresik,
Nem találkozom veled sosem itt,
Meghalnék pedig.

Egyetlen pillantásért feladnám magam,
Elvesztve minden elhazudott szavam,
Sorsunk igaztalan.

A kérdés szentsége égeti lelkem,
Illő lenne okosan felelnem,
Hiszen útra keltem.

Hiábavalóságok hiábavalósága,
Csak bámulok vakon a világba.
Úgyis hiába.

No akkor még valami az egyházi év vonatkozó szakaszára:

Adventus Domini

A szellem él, a test halott,
Beteg vagyok, elátkozott.
Az égi kar, ha hívom, többé nem felel -
Adventus Domini -
én Uram, jövel!

Mindenkinek jó talit holnapra - szívesen mennék én is, de sajnos objektív akadályai vannak a dolognak Azért majd igyatok egyet az egészségemre (búzasört, ha kérhetem )
Well

Sziasztok drágáim!


Van itt nekem tarsolyban egy rémség... eddig nem nagyon akartam betenni, de ma este hirtelen olyanom lett. Tudom, hogy formailag inkább a Novellák topikba illene, de nekem olyan, mint egy vers. Prózavers, ha szabad ilyen nagyképűen fogalmazni


A Macskák Útja

Álomfölde közepén volt egy erdő. Külsejében nem volt az más erdő, mint a mi világunkbeliek – de aki betette oda a lábát, nemigen hagyta el. A környékbeliek azt mondják, az erdő közepén, mélységes mélyén vezet egy ösvény, amelyet a Macskák őriznek. Kik és mik a Macskák? Senki sem tudta. Azt mesélik, szellemek, kik az erdő mélyén élnek, s azt, ki van oly arcátlan, hogy betolakodjon világukba, keményen megbüntetik. Hogy hogyan, miként? Ezt sem tudta senki, hisz még senki sem tért vissza, hogy beszámoljon róla.
Élt Álomföldén egy férfi. A földek, a tenger, a világ Vándora volt, nyughatatlan szívű, lelke mindig űzte előre, s előre. A Természet volt a testvére, a Nap az édesapja, s a Hold az édesanyja. Szíve bátorsága erősebb volt félelménél, és elindult, hogy felfedezze a Macskák erdejét.
Útja hosszú volt és nehéz, de nem állt meg soha. Még akkor sem, amikor már körülötte tornyosultak az elátkozott erdő fái. Sötét volt az erdőben, éjszakai sötét, mégis fényes derengés lengte be. A fák, mint tornyok álltak egymás mellett, a sötétségben árnyékok surrantak, lángos szempárok gyúltak ki.
Egyszer csak megtorpant a Vándor. A fák közül egy apró alak bújt elő- egy Macska. Leült az út közepén és nagy sárga szeme a Vándorra szegeződött.
A Vándor a Macskára meredt. A fák közt susogó szél hangjára körbepillantott. Az ösvényre benyúló bokrok és cserjék, virágok és fák feléje nyújtogatták ágaikat, mintha segítséget kértek volna… s ekkor a Vándor megértette, mi történt azokkal, akik előtte léptek be az erdőbe.
Eközben a Macska élénken figyelte a Vándort. Látta a lelkét, látta a múltját, látta a jövőjét, s hideg szíve meglágyult annak a látására, akit az örök tétlenségre kellett volna ítélnie. Vakmerőségéért büntetés jár… A Macska azonban másként határozott.
Mikor a Vándor újra ránézett, egy szép asszony állt a Macska helyén, arca, mint az elefántcsont, haja zubogó sötétség, szeme a mélységek kútja, ruhája fekete, mint az éjszaka. S a Vándor szembenézett Vele, de az asszony csak egy pillanatig állt ott, és beveszett az erdőbe. A Vándor tanácstalanul állt. Álmot látott-e vagy valóságot? Mindenesetre sietve továbbindult, s hajnalodott, mire kiért az erdőből, elsőként azok közül, akik betették oda a lábukat. Azóta is járja az országot, híre sokfelé eljutott már.
A Macskaasszony pedig az erdőben maradt. Szeme követte a Vándort és azokat a napsárga, kegyetlen tekinteteket is, melyek lassan, fenyegetően gyűltek köré. Tudta, hogy bűnhődnie kell döntéséért, hisz megszegte az erdei népek esküjét – elengedett egy betolakodót és belenézett egy halandó szemébe.
Azon a helyen, ahol a Macskaasszony állt, épp akkor, amikor a Vándor kilépett a hajnali napsugarakba, egy kis fehér virágot lengetett lágyan a szél.

Off: Mégis jövök, csak lehet, h. kicsit később On

Szösszenetek:

Bellül meghalt valami,
csak a csens maradt,
semmit sem lehet hallani,
a magány elragad.

____

Namarie

Nevet az ég, süt a nap,
Az alkony közeleg, és lecsap.
Már hallom a hívószót, de félek,
Alkonyom jön, de célomig nem érek.
Remény sincs, már az is elveszett,
Időm sincs, az óra lepereg,
Egyedül maradsz, s én végleg elmegyek.

Advent 2003

Hideget hoz idén a karácsony,
belém fagyott sajgó könnyeket.
Hogy mit tettem én, már látom,
visszafordítani nem lehet.

Szétszakadt lelkemet összébbhúzva
vacogva sietek otthontalan.
Lépek rozsdás szögekkel kivert útra,
a megsemmisülésbe visz az utam.

Csalódásba fúlt mind a remény,
nyálkás köd üli szívemet,
az egykori, a nyár nyújtotta fény,
árnyékba fordult s eltemet.

S most erőtlenül még kiáltanék,
hall-e bárki is engemet?
De ajkamon súlyos fekete pecsét,
hiába szólnék, már nem lehet.

Üdv,Drágáim!

A tali helyszíneként,úgy tűnik,maradt Pest,azaz a CDFÜ valaki(mondjuk Jacopo ) lefoglal6ná a kistermet 4től.
A világítás elég gyér kéretik gyertyát,mécsest miegyebet hozni.
Tessék készülni saját verseel-főleg Trevian;ha le7 a verseket hozzátok el kinyomtatva is.
Én vsz 6 körül érek oda,de remélem lesz még ott vki.

Addig is minden jót:Szofi

Ui:a topicot most sajnos nem volt időm végignyálazni,de némi könnyed átfutás alapján elég színvonalasnak tűnik a legutóbbi anyag

Van 1 yó hírem és 1 rossz.
A yó: sikerült kilábalnom az érzrlmi hullám völgy ből.
A rossz: ennek köszönhetően evesztettem az ihletem. 2 napja nem jut eszembe semmi.
Azért ideírom 2 régebbit.

A vén fa

Ősöreg fa az udvaron
Lombját az őszi szél borzolja
Kis madárfészkek az ágakon

Törzsét az idő megtörte
Mint az öregember derekát
A vén idő már kikezdte

Körülötte üres puszta
száraz levelek ágain
Többségüket a lehúzta

A fészkekben sem laknak má
A fű sem zöld
Közeleg a tél. De kár!

A fába belemar a magány
A kínba beleremeg
Télen tán jobb lesz? Talány.
__________________________

Semminek semmi értelme
Mint akinek nincs érzelme
Valaki tán tévedne!
Hogy avilág rendben lenne

Elkezdtem a kezdetektől olvasni a topicot. Astragan, nem tudom, hogy jársz-e még az oldalra, a versed, az Elvesztettem című..elsírtam magam, amikor elolvastam, tudni kell, hogy utoljára akkor sírtam, amikor öngyilkos akartam lenni( naja..), gyönyörű, és honvágyat kelt mindenkiben, aki "nem ide tartozik".

Átkozottak

Fájdalom, ezt búgta a hideg szél
Mindenki ezt terjeszti aki a gonosztól fél
Átkozottak sorakoztak a mezőn mindenhol
Elindultak hódítani mikor felkel a Fekete Hold

Végítéletet hoznak, pusztulást ahova csak mennek
A jók hiába küzdenek, átkozottak csak nem vesznek
Mindent eltörölnek ami csak az útjukba kerül
S a megmenekülés esélye senkiben fel sem merül

---

Megbántva

Nagyon szeretlek, de megbocsáltani nem tudok
Mégis annyira fáj mikor rád gondolok
Nem akarom, de folyton ott vagy a fejemben
Gyűlölnelek kéne, de nem tudlak, mert szeretlek

Emlék

Kéz a kézben sétáltunk lent a folyóparton
Magunk mögött hagytunk minden rosszat és valót
Ott felfedeztünk egy jobb és szebb világot
S körülöttünk nyíltak ki a gyönyörű virágok

Akkor meleg nyár volt, minden szép és jó
Most hideg tél van, s az úr a rossz
A világ örööké változik a rossz irányba
S emiatt szerte foszlik az emberek álma

Minden egyes éjjel a csillagok alatt háltunk
S nem hagytuk, hogy összetörjön reményteli álmunk
Felettünk fénylettek a ragyogó csillagok
S éjjeli álmaink szétszakították a nappalok

A Hold fénye selymesen takar be minket
Hogy szerelmünk örökkl kitart örökké hiszem
Te vagy az egyetlen akit soha sem feledek
S a szívemben mindörökké lesz neked helyed...

---

Feledés

Fejemet bánatosan lehajtva indultam előre
Miután hosszú hetek óta nem hallottam felőle
Lehet, hogy meghalt vagy csak elhagyott csupán?
Nem tudom, csak annyit, hogy semmit sem hagyott maga után

Miért történik ez? Miért nem lehetek boldog?
El kell mennem, hogy eltüntessem e szégyen foltot
Minden mi mögöttem van örökre elhagyom
De mosolygok, mert a győztes én vagyok

Egy versciklusom egy darabja:

Öröklétre átkozva
(a Fércember dala)

Harcos voltam, büszke ember,
karddal a kézben estem én el,
Átok, átok az istenekre,
amiért Ő lelt holttestemre!

(hisztérikus hang):
Acélt temetett húsomba..!!!!!!!!

Lelkem alig pislákoló mécses,
szívem órák óta csendes,
véremet már beitta a föld,
de ereimbe újat tölt

"Halhatatlan lesz művem!"
Hallom, míg izzik a testem
utolsó könnyeimet a tűz felszárítja
Nem, nem lehet igaza!

Csak vért látok magam körül,
de szenvedélyem rég nem hevül
a halált keresem, ahogy rég futottam előle
Az élet már csak kín, elég volt belőle!

Szakadék mélyén, kard élén
halál van, de nem nekem,
Én örökké tengethetem
elátkozott gép-életem...

Látszik a verseimen, hogy foglalkoztat az örökkévalóság gondolata...

Mau: Tök ari
Folytasd!

[size=9:7b8h7b9d](majd Svin kirakja a honlapra )[/size]

Nimashilin, hát veled sem találkozhatom?
Dingir, én is sajnálom, hogy nem találkozhatunk, de ha igazán akarjuk, összejön az a tali
Akkor péntek 4 Kálvin téri mozgólépcső teteje.. Meg fogtok ismerni
(csak nehogy azt higyjék, tüntetést szervezünk hihi)

Hm.. ihletem van (ami újabban ritkaság)

Versek

Versek és íróik,
világok és álmodóik,
szívemnek kedves teremtmények,
kis csillagok, mik elenyésznek.

Nem hittem Atyámnak,
óvó szavának,
kitártam obszidián szárnyam
és belevágtam bátran.

(Aki vakmerő
vár rá a temető,
hisz mindenkinek jár esély,
kivéve, ha örökké él.)

Megismertem a szépet,
múlandó létet,
sírtam érte ezerszer,
könyörögtem: "Ne menj el!"

Kinyújtott kezem,
forró könnyem,
egyetlen igaz szavam:
"Soha nem feledem!"

[size=9:13v1kar1]Találtam egy régi versemet egy könyvbe írva... már nem is emlékeztem rá... megosztom veletek. aztán majd jön a Rilke vers is, csak az nagyon hosszú.

Szív nem mozdulatlan.
Sebesebben dobolt
s beszélni sem tudtam
ha szemed fénye omolt.

Úgy hiszem rettenek,
hangodat nem hallom.
Testem csöndjének ez
koromsötét alkony.

Ha meglátlak, rám nézel,
így mélyebben látlak.
Csendes udvarlása ez
Két hangos világnak.[/size]

... és már megint nincs időm, hogy írjak. Talira sem tudok menni, pedig érdemes lenne, úgy érzem. C'est la vie...
Mau: édes.
Neframíel: lehet. Nagyon szép.
Dingir: érdekes... tigrisfej. Nagyon szép, de ezt már közöltem a radiátor mellett.

Ave Maria, moritus te salutat

Kit a halál környékez, könyű annak lelke.
Kinek közel a vége, azt meglepi a béke.
Haldoklunk, most mind haldoklunk.
Új világé lesz a sorsunk.

Ave, Ave Maria.

Kit a lélek elhagyni készül,
Annak szíve új reményt szül,
Reményt, hogy odaát nagyobb nap ragyog.
Angyali erők! Számítunk mi rátok.
Te aranyméhű gyertyaszál, Mária,
Megváltónknak örökkön-szűz, szent anyja,
Tekints le reszkető lelkünkre.
Reményt táplálj a szívünkbe.

Üdvözlégy, üdvözlégy...
Üdvözlégy, te királynők úrnője,
Ki díszben mentél fel a magas mennybe,
Az Úr van teveled,
Aranyméhű, fehér gyertya,
Názáretnek mirtuszága.

Ave, Ave Maria.

A halál szele meglebbenti szemünk,
A halál szga félelmet kelt bennünk,
Állj mellénk, Mária, állj mellénk, Mária,
Nézz le ránk, Szentanya, nézz le ránk, Szűzanya!
Kit a halál környékez, könnyű annak lelke.
Közel a végünk, mégsincs bennünk béke.
Élet terhe nyomja a szívünket,
Tőled várjuk könnyét a reménynek.

Ave.

Aranyméhű, bánatszemű, áldott Asszonyanya!
Lépj velünk a mennyekbe, lelkünk oltalmazója,
S szíved vére értünk is folyik tán.
Szép Szent Szűz Mária, hozzád szól az imám.

Kit a halál környékez, könnyű annak lelke.
Kit a Szent Szűz kézenfog, szépen száll a mennybe.[/quote]

No, ez egy komoltalan kis színvonalrombolás tőlem, csak h nevessetek rajta egy jót (no meg hogy gyakoroljam az óangol verselést.). Még nem fejeztem be, de a z elejét megosztom veletek. Címötletet kérek!:

Tolkien-társaságnak tetteiről szólok.
Hozzájuk hasonló nincs, nemes nevüket
megismeré már minden országbeli
Tolkien-tudósok roppant tömege.
Mert hatalmas híre, s közismert költő
Tolkien, tenger tündedal tudója,
bonyolult beszédek büszke teremtője,
rengeteg rajongó ismeri regéit.
Messzi Angolföldön alkotott egykor
mégis megismerték nevét Magyarhonban,
hisz mind a tenger-túl tőle volt már hangos,
s vélték, veszik majd nálunk is, végül
fürgén fordították szürke szavakkal,
kritikusok joggal keményen bírálták,
mégis megszerzé magának minden
kedvelőjét komor hős históriáknak.

Ismerek egy embert, újzéland sarját,
Péter a neve Jackfi-nemzetségből.
Filmet forgatott hollywoodi hévvel,
százezer színész játszotta szerepét,
gyűltek a hírre hatalmas tömegek,
nagy várakozásban teltek a napok.

Ismerek egy embert, Nagy Gergő a neve,
Lamorak lovagként sokfelé látták.
Tudós társaságot forgatott fejében,
világháló számtalan site-ján vadászott
magyarok törzséből Tolkien-tudósokra.
...

Tovább nem jutottam még vele fogadjátok kegyelettel .ops:

Üdv:
-- Mau

Szerbusztok!

Most csak annyit, hogy akkor holnap találkozunk a cédéfűben. Valószínűleg csak hat-hét körül érek oda, addig is üdvözlök mindenkit.

tegnap írtam egy versikét, az egyik legkedvesebb barátomat húztam a kolimikulás kapcsán, és ezt írtam neki:

Nincs erőm, hogy
kilépjek magamból
s a múltat eltöröljem.

Nincs szavam, hogy
szétmló percek
gyöngyét fonálra fűzzem.

Nincs utam, hogy
rajta vigyelek,
s lásd, még szép a világ.

Nincs remény, hogy
fény legyek,
ha gond és kétely rág.

De még itt vagyok.
Még megpróbálhatnám.

lehet-e szeretni tanulni?

Üdv:
-- Mau

Vissza tértem!
Egyszerüen fenomnenális mindenki.
Nem is tudom mitkeresek [size=9:1mzcnroa]én[/size] itt .
Hogy osszam meg veletek 1-2 gondolatom.

Ha egyedül vagyok

Magányosan vagyok
Csak én és a dalok
Fejemben gondolatok
Egyet-egyet megragadok
Néha verseket olvasok
Máskor csak úgy dúdolok
De egy kicsit meghalok
Ha magányosan vagyok
__________________________

Az életem gyötrelem
Mindent átható förtelem
Kinhunyó értelem
Végetnem érő félelem

Sziasztok!

A tökéletesség széttörése
Leülnek a szavak, s fák alatt
születnek a csillagok.
- Álmodni akarok. – súgja az egyik,
fárad a fény, majd elbukik,
ahogy válaszol.
Néha mosolyog valami,
Árnyak suhannak lopkodni
Fényt.
Minden néma, minden szép,
csak egy csillag suttogott:
- Lehet, hogy ezer másik mellett is
egyedül vagyok?


Nyugodt estét mindnekinek /Sende lóme/:
Neframíel.

Sünee: :itscool: :itscool: :itscool: haláli Tényleg kell ilyen vers is
Galadh: nagyon komoly,nagyon szép hangulatban, felépítésben is. Gratula
Rayan: gyönyörű

[size=9:2yikrx3j]CD FŰ-be mentek? Elképzelhető, hogy bekukkantok... de csak 6 óra körül. Már ha ez ellen sincs kifogás [/size]

Megáll az eszem, olyan szép verseket írtok. De mind olyan komoly, vagy szomorú, vagy nem is tudom. Szóval a topic felvidítása címen merészkedem betenni ezt:(töröljék ki az illetékesek, ha nem ide való!)

A garázs, avagy Kőmíves Kelemenné sikerélménye

Kőmíves Kelemen azon gondolkodá,
Feleségét kinyírni vajh hogyan tudá
Hiába, nem sikerült dülőre jutnia,
Elhívá hát haverjait egy jó kis kanbuliba.

Ott aztán megegyeztek a kőmüvesek,
Kinyírják biz mindannyian feleségüket
Kiállhatatlan liba egytől egyig mind,
De gőzük sem volt, hogy mi lesz az alibi.

Homokvárat építenek - találták ki végül,
Oly soká, hogy Kelemen majdhogynem megvénült.
Kimentek a játszótérre, s nekikezdtek bátran,
De egyikük sem tekintett munka közben hátra.

Pedig ott volt Kelemenné, sodrófa kezében,
Gyilkos tüz égett mind a két szemében
Le is sújtott vele egymás után többször,
S a férjek vérével megtelt három vödör.

A három vödröt habarcsba keverte,
A szép új garázst ezzel lemeszelte.
Tudom, fordítva sült el a mese a végén,
De Kelemennének is kell egy kis sikerélmény.

Trevian!
Nos, ez esetben nagyon sajnálom, hogy nem leszek ott. De tényleg. Azért üdvözöllek!

Artemisz (Celebthil) írta:

Jacopo Belbo írta: Topictali ügyben:
1., Akkor ugye pénteken -
2., Gondolom Budapest, de ha van kedvetek hozzá, tarthatnánk Szentendrén is
3., Szofi azt üzeni, hogy du. 6-ra tud jönni, ha Bp., 5-re, ha Sztendre
4., Ha Bp-en lesz, 4 órakori gyülekező jó lenne a Kálvin téri mozgólépcső tetején?

Ry: Igen, elég sokáig tart, tessék jönni!

Kálvin!!
OTT LESZEK!!!!!

Nos, khm.. amennyiben senkinek nincs kifogása, és megengedhető, hogy kíváncsiságomat kielégítsem, úgy egy kiadós beszélgetés után én is csatlakoznék hozzátok, amennyiben ráérek ajd, természetesen, ha senkit nem frusztrálna a jelenlétem

Artemisz, Lunepierre: Köszönöm!!!!
Sajnos a talira nem tudok menni, elég sok kötöttségem van. De üdvözlök mindenkit, s érezzétek nagyon jól magatokat!!!!

most két lázadós versikét biggyesztek ide nektek:

Ne mondd

Nekem te ne mondd,
Hogy tudod mi a fájdalom!

Nekem te ne mondd,
Hogy szálltál már szárnyakon!

Nekem te ne mondd,
Hogy élhetek nélküled.

S hogy álmaid sose kérik bérüket…



Az Eretnek Kiáltása

Én nem hiszek egy zavarodott úrban,
És nem hiszek a csodás testben sem,
Csak egy lélek lángja lobban fel néha bennem.
Nem viszek szent fényt,
De hordozom saját hitem,
Hogy minden, ami nincs,
Soha ne is legyen!
Nem hiszek rég a paradicsomban,
De nem is leszek soha a mennyben!
De amíg szabadon élhetek,
Boldog is lehet életem!
Én nem akarom védeni ÁBELT,
De nem is átkozom el KÁINT!
Csak a szemem beszél csendben,
Ha az ismeretlen újra rám int.
Nem regélem senki dicső tettét,
S nem csak nézek, de látok is néha…
Hogy hullanak le az ápolóban hitt virágok is a porba.
Nem hiszek semmilyen keresztben,
És semmilyen úri utódban,
Lassan égek el élni akaró vágyamban!
Nem vagyok próféta!
De nem is vagyok egy senki!
Ha nincsen egy Istenem se,
Akkor tán nem is tud
MEGTAGADNI SENKI!


Nihil

Jacopo Belbo írta: Topictali ügyben:
1., Akkor ugye pénteken -
2., Gondolom Budapest, de ha van kedvetek hozzá, tarthatnánk Szentendrén is
3., Szofi azt üzeni, hogy du. 6-ra tud jönni, ha Bp., 5-re, ha Sztendre
4., Ha Bp-en lesz, 4 órakori gyülekező jó lenne a Kálvin téri mozgólépcső tetején?

Ry: Igen, elég sokáig tart, tessék jönni!

Kálvin!!
OTT LESZEK!!!!!

Üdvözlet újra mindenkinek!

Ez a "versem" ma született irodalmi szövegolvasáson, és szeretném veletek megosztani, mielőtt hazamegyek.

Cím nélkül

A halál játszi mása, hulló levél,
ezer testvéréhez hanyatló élet,
üveggömbe zárt életen repedés
kihull, aki megérti az igazi létet.
Halvány ősz-színekben játszó
szárnyas pici gyermektestek
színtelen szemében üres hangok
kavalkádjában az örök féreg.
Egy csontkéz néha megrázza
a gömböt és vad hóesésként
ide-oda hányódnak pici levelek
de a repedés örök és örök
a menekvés, a semmibe zuhanás.

A hús és szellem mélyén rágó
undorító mégis imádott féreg
a gyomorból, zsigerből izzó fények
az egyetlen megadó hit.
Tévedések vígjátéka, tragikomikus,
bolyongás, lifdércfények,
sebektől rongyolt zászló-test
contszilánkok virágkehelyben,
vérkönnyeket ejtő céda szüzek
hajából szőtt szemfedő
az egyetlen, igaz alvó, világokat
álmodó Istenmag szívén.

Nos, igen, azt hiszem megint a kicsit zavaros korszakomat élem:)

azt hiszem, ez... nos, no comment. :bawling:

Harmadik

Nem tudom, mi ez, mi tétován belém hasít-
Lázadón, de meggyötörve ágyba búj' a szív:
Óvja, őrzi szép világa csonka romjait-
Régi nóta zúg felé: "a fájdalom tanít"