Versek

Hoztam én is két verset.Kicsit furák.
Telcontar: Elsöprő erejű a versed!(És én ritkán mondok ilyet) 8O

Üveghegyen is túl
Az üveghegyen túl
él egy nagy király.
Ha hatalmához nyúl
várja hét határ.

Behunyva két szemét
átlát az üvegen,
felemeli fejét
és néz feléd hidegen.

Völgyön és bércen át,
kristály barlangokon
átnézve mindent lát
időtlen konokon.

Nem bántja már szemét
a vér, s a háború,
kinyújtja két kezét;
jöjjön derű,s ború.

Hatalmas fenség ő
neki semmi se fáj.
Szíve nem vaj és nem kő,
nem érzi azt,hogy kár.

Az üveghegyen túl
van egy nagy király.
A boldogságért nyúl,
miért nyugalom az ár.

Címnélkül-többet ér
Túl sokat voltam szeretve,
hogy e világban éljek.
Túl sokszor láttak nevetve,
hogy mindentől ne féljek.

Túl sokszor álhattam
anyám védőszárnyai alá.
Túl sok jót láthattam,
hogy megérintsen a halál.

Túl sokszor érzem úgy,
hogy fáj,ha másnak is fáj.
Túl sokszor végzem úgy,
hogy sírnom értük muszáj.

Túl sokszor vág a szó
épít gátlásokat,
túl kevés itt a jó,
eltépni láncokat.

Túl hamar születtem,
de élnem késő már.
Túl sok időre jöttem,
s az iső túl gyorsan jár.

Telcontar: a könyvön már többen gondolkodtak, és én még mindíg azt mondom: Ok! Az Október vers nagyon teccik! Tényleg őszi, depis, unott hangulata van..... ez benne a jó!

Lassan már meg sem döbbenek azon, hogy az itt levő versek jó része bőven meghaladja az irodalmi folyóiratokban megjelenők többségét. Egyre inkább érik bennem egy gyűjtés gondolata és egy kis kötet megjelentetése, persze a szerzők hozzájárulásával és közös szerkesztésben. Lenne hozzá kedvetek?
Rájöttem, hogy a "Szabad" című versem nem '92-es. hanem '90-es.
És itt egy másik, ezúttal tényleg '92-ből. Kicsit depis.

Október

Az égnek szép nyári kékjét
Toled szürke felhok rejtik
Súlyos lég nyom már a földre
S ott maradsz, ki tudja, meddig
Hiszed, ennek így kell lenni
Értelmét keresed, pedig
Gondolatod helyén csupán
Üvöltve gúnyolnak semmik

Fekete föld, avar fölött
Lengedez a rohadásszag
A lehullott levelek közt
Ott fekszel némán, te magad
A szántóföldek szélérol
Rád kárognak mind a varjak
Üres lelkedben érzések
Bizony, már azok sem laknak

A máskor szent, élteto víz
Most a pusztulásod hozza
Ólmos, szürke, nagy cseppekben
Így hullik a földre vissza
Összegyulik az erekben
kis medrét gyorsan kihízza
Ezt a mocskos, szennyes vizet
Már csak a fuldokló issza

Kabátodon áthatolnak,
Belédkúsznak jeges szelek
A hideg foga csontig mar
Áthatja a boröd, tested
Gonosz, elemi erovel
A sötét eroi gyoznek
A tuz végso lángja elhal
Halálszaga van az osznek.

1992. október

Olosta: érdekes....
Sesy: örülök, hogy újra itt vagy! Nagyon szép a versed! Lehangoló, és szerintem mély üzenete van.....
Leguanember: a Boldogság vers nagyon teccik!
Ailoleo:
Ryana: az utolsó versszak jó!

Egy kis játék a szvakkal. Nincs sok értelme.....

Szél szava sziszegőn szaladva,
megmondta m'ért maradok magamra,
elvette, eszem, erőm, elvemet,
feloldozott, felfedett,
megbcsültelek, s megöltél megvetőn.

Köszi mindenkinek a dicséretet, és megnyugtatok mindenkit, hogy nem személyes élmény alapján írtam a verseket, csak túl élénk a képzelőerőm, és folyton ilyen szörnyű dolgok jutnak eszembe, aztán muszáj őket leírni. Van benne némi személyes vonás is, az összes elhunyt rokonom és ismerősöm miatt, de azért nem ilyen rémes az életem.

Eddig off volt, most jönnek a kritikák...

Area: Hihetetlen indulatok vannak benne, nem szeretnék a tanárod helyében lenni...

Szép Gilraen: A témája szép és megkapó, de valahogy a ritmus és a rímek nem igazán jönnek ki. És sok benne a szóismétlés. Ennek ellenére tetszik, mert hasonlít az én verseimhez.

Naras: Végre egy vers, ami nem a halálról szól! Olyan kis könnyed és kedves.

Laurelin: Hű, ez valami eszméletlen jó! Nagyon érdekes, csak nem dadaista stílusban írtad?

Nima: Nagyon szép a versed, és ha gonosz akarok lenni, akkor azt mondom, hogy igaz, , de nem akarok gonosz lenni, mert szeretlek , és nem akarom, hogy megint kiborulj, ezért csak annyit mondok, hogy szép, bár kicsit zavaróak a vátozó hosszúságú sorok, de ez az indulatokat is fokozza szvsz. Szóval ne legyél kishitű, és ne írj ilyen verseket, mert engem is meg fogsz ríkatni, akkor meg jaj neked.

Gyász

Most úgy érzed, hogy nincs tovább.
Most úgy érzed, megállt a világ.
Most úgy érzed, nincs már életed,
Most úgy érzed, a lelked elveszett.

Mindenki így van ezzel, ki gyászol,
Mindenki nagyon szenved a haláltól.
Mindenkinek hiányozni fog a lénye,
Senkit se derít már fel a belső fénye.

De tovább kell lépni, felejteni, élni,
Nem lehet mindig segítséget kérni.
Sírj, emlékezz, de zárd le a múltat,
S az idő mindent a feledésbe bújtat.

Milyen?

Sziasztok!

Köszönöm, hogy reagáltatok a versemre, örülök, hogy tetszett. Amennyire időm volt, elolvasgattam az utóbbi verseket: gyönyörűek! 8O Nagyon szépeket írtok, csak így tovább! Kedvencem Timóteus. Éljenek a macik! : )

Most itt egy rövid szösszemény, kb. életem első optimista hangvételű verse... [size=9:2wvcxksx]köszönöm[/size]

Naplemente

Bíborszín az ég alja,
mikor a Nap fényes korongja
lassan alábukik.

Elnyeli a víztükör,
s így teljes a kör:
most másoknak világít.

Igaz, igaz. A saját boldogságáról nemigen ír költő, azt hiszem, erőltetett lenne, nem lehetne átadni az érzést, vagy a kiváltóját, míg a szomorúbbaknál könnyebb dolga van. Vagy nem.
Nagyon szégyellem, de nem tudom, ki írta ezt:
Boldogság

A boldogság az bársony,
ölébe vesz, elaltat.
Ringat és sose faggat.

Az öröm gidalábon
ugrik a lány nyomába.
A bánat mindig sánta!

Nem járok már bicegve,
ugrálok kecskelábon,
az út alattam bársony!

Szerintem azért írnak a költők inkább a bánatról, szenvedésről...stb., mert ezeket az érzéseket ki kell adniuk magukból, mert ezáltal is könnyítenek a lelkükön. A boldogságról szerintem naon nehéz írni, mert maga az érzés is csak rövid ideig tart, és abban az állapotban én nekem még ihletem sincsen. Mert mit lehet irni az örömről? Az olyasvalami, amit direkt meg kell hogy tartsak magamnak... Egy napló-regényben valaki (már nem emlékszem, ki) azt írta, hogy a verseknek a tavaszról és a boldogságról kell, hogy szóljanak... pedig azokról még prózában is nehezebb irni. És egy szomorú vers sokkal hatásosabb

leguanember: erről már mi is beszéltünk Sesyvel. Egyrészt egyetértek Veled, hogy a boldogság érzése sokkal múlandóbb, míg a bánat tartósabb, de sztem ez még azért is van így, mert amikor az ember boldog, azt ritkábban akarja megfogalmazni, azt inkább csak élvezni szeretné, amíg lehet. Ezzel szemben, amikor bántos, akkor nagy megkönnyebbülés a bánatát kiírnia magából, mert az olyan, mintha egy részétől már megszabadulna. Kicsit olyan, mint amikor az ember elmondja vkinek a bánatát, de mégis más... mert van benne alkotás! ha így vesszük, akkor a bántaból, ami rossz, születik vmi, ami pedig jó. Ez a téma inkább a Gondolatkoba illik, de, ha Sesynek nem gond, akkor sztem itt is megbeszélhetjük

Sesy: örülök, hogy megint itt vagy! A versed nagyon szép, csak olyan...pesszimista de tényleg gyönöyrű

Sziasztok!
Még nem volt időm elolvasni az összes verset, de amiket olvastam azok tetszettek!
Elanor: szegény Samu

Hoztam én is egy verset, elég szabados lett, de azért remélem, tetszik

A halál előtti gondolatok

Mikor majd néked is bealkonyul,
Dermesztő, jeges üresség vesz körbe,
És te is beállsz akkor majd a körbe.
Próbálj lélegezni, próbáld meg
Beszívni a levegőt, de csak
Azt érzed, hogy nyamvadt kis tüdődet
Szinte szét feszíti az üresség, amely
Betölti egész lényedet, és kiszáradt
ajkad titkolt fájdalomtól remeg...

Próbálod feledni a bűnöket.
A rossz szavak, mik voltak,
Most mind eltűntek.
Elnyelte őket az a föld,
Mely most téged is magába fogad.
Ezek a bűnös szavak
Előtted járnak, és te majd
Bűneid lábnyomán
Lépsz be a halál kapuján.

De utána majd mi lesz?
Nem tudod, szabad e remélned
Valamit, mert ha tested
Meghal, lelked is elenyész.
Amit életedben tettél
Már nem számít.
Egyszerűen eltűntél.

Olyan vagy csupán,
Mint őszi erdőben a
száraz falevél, ami
fájdalmas zizegéssel
hull a földre...

Ki kérte, hogy megszülessünk?
Ki kérte, hogy éljünk?
Végre eljöttél, te édes halál!
A legjobb vagy, mi az életben
csak vár...

Pont a napokban gondolkoztam ezen, hogy miért van több és jobb vers a bánatról, csalódásról, áldozatról,..., mint vidám témájú. Nagyobb szókincsünk lenne a szomorúság lefestéséhez? Erőteljesebb szavak? Jobban hoz ihletet? Hatásosabb? Mindben van igazság szerintem. Aztán a lelkiállapot tartóssága. Az öröm általában pillanatszerű, eufórikus állapot, ha hosszabb ideig tart, akkor boldog megelégedés és hasonlók váltják fel. A bánat van, hogy évekig, egy életen át elhúzódik. Talán ezért... A költők fogékonyak az érzésekre. Több lehangoló hatás éri az embert, mint felemelő? Nem szívesen hiszem ezt el. Félreértés ne essék, én csak elmélkedek, ne ugorjon nekem senki, hogy nem bírom a nehezebb verseket, csak elgondolkodtató ez a jelenség. No, írjatok szépeket, én pedig majd felvillantgatok egy-két vidám pillanatot, ahogy csak tőlem telik.
Legyetek jók, ha tudtok; a többi nem számít!!!

Hm. Elméláztam egy kissé. Sajnos, Timóteus sorsa is bánatba torkollik, így nem éppen jókor vetettem papírra az előző sorokat, de majd kiegyenlítem a mérleget.

A hatodik vers:
Curriculum vitae

Jópofa mackó, játszott vele Lackó
meg a Kati.
Ha nem lenne néma, szeretne néha
valamit mondani.
Csak ötvenbe került, s Timó ettől leült,
hogy ily keveset ér.
Jön az elmúlás, végül egy sóhajtás,
s megrágja az egér.

Remélem tetszik az én versem is nektek.

Álom és valóság

Fekszem az ágyban, és rád gondolok,
Becsukom a szemem, és téged látlak,
Napközben rám törnek a gondok,
És a szörnyű valóság.

De este, mikor becsukom a szemem,
És rád gondolok,
Te mindig itt vagy velem,
Megfogod a kezem, vagy átkarolsz,

Azt képzelem, hogy sétálunk,
Kéz a kézben,
És te becézel engem, oly szépen.

De mikor reggel felkelek,
Csak az álom marad nekem,
Vár a szörnyű valóság.

Girlaen: mit is mondhatnék... Aragorn....
Naras: jópofi
Laurelin: szokásosan szép! Már nem is tudok rá mit írni!
Nerwen: ne add fel! És ne legyél olyan gyászos!
Nima: igenjó! Nagyon kifejező!
Elanor: szoktam így érezni.... jól megfogtad a lényeget!

Az igazi gyűlölet
[size=9:1yw2m9hh]tanáromnak[/size]

Utállak? Nem szó!
Megöllek? Nem jó.
Haragban vagyunk? Ez már több!
Gyűlöllek, s ez szívből jött.
Szekálsz. Engem, ki még tanul,
most is figyelsz, mi folyik hátul?
Már jössz, hogy elvedd versemet,
s tán elvágd ütőeremet.
Diadalmasan kapod el a fecnit.
haj, hogy mi lesz itt!
Elolvasod. Ez száz, tudom.
tudom, s már lassan unom.
De nem. Tudod, ezt akarom.
Papírba méled tíz kapom.
Elhúzza száját, nevet.
Kiröhögi tervemet.
Pedig nem terv, csak néma fájdalom.
Mely viszhangzik az átkokon.

Nima: Jaj, annyira beleéltem magam. Most szóhoz sem jutok...
Laurelin: Legalább háromszor olvastam el, mert nem lehetett betelni vele!
Nerwen: Én nagyon szertem az ilyen sötét, és elgondolkodtató verseket.
Gilraen: gyász és eső nagyon összeillik, a hangulata naon tetszik.

Köszi a jó kritikákat!!! Nem hittem volna, hogy bárki is figyelemre méltatja a Függönyt... 8O

Arlith: A "leteprem" létezik, de abban igazad van, hogy a "leteperem" a hosszabbik alakja. Egyszersmind úgy is veheted, mint a költői szabadság megnyilvánulását. Tudod, azért, hogy kijöjjön a ritmus!

Laurelin: nyilván azért érezted úgy, hogy az első-második versszak jobb lett, mert úgy is van , ugyanis az utolsó kettővel többet kellett küszködnöm, de az 1.-2. szívből jött, nem is figyeltem ,h. mit írok...

Az összes vers ÁLLATI KIRÁLY, mind gyönyörűek,de nálam most a Szabad és az Elemek vannak a csúcson. Ja, és a Medvetánc/Macimix is naon jó...

Ja ,és itt van a

Könnycseppek az esőben


Csak állt a gyermek,és könnyezett.
Az esőben elsiettek mellette az emberek.
De egy lány szótlanul figyelte
a járdán a kisfiút,
maga is könnyezve.

Nem tudta, az kit sírat,
talán nem is érdekelte.
Saját húga járt eszében:
ő négy éve eltemetve...

Ő is így sírt, jól emlékszik,
temetőből hazatérve.
Akkor is szitált az eső,
bús könnyeit eltemetve.

Most kiszaladt ajtajukon,
ki a járda peremére,
a kisfiú észrevette,
ott álltak most,
szemtől-szembe' .

És a lány nem mondott semmit:
nem kérdezte: Mi bajod?
Csak szótlanul megölelte,
míg tomboltak viharok...


Na? Ez hogy sikerült? :

Tudom, OFF, de ti annyira ügyesek és okosak vagytok.
Ötletgazdag emberek segítségét várom, sürgősen!
A Magyar Tolkien Társaság Tokajban és a Szigeten önálló sátorral képviselteti magát (bár utóbbi rendezvényen csak részidőben). Ehhez szükség lenne egy frappáns sátornévre, ami jól néz ki írásban is.
Az alap a Tolkien Sátor vagy A Gyűrűk Ura Sátor. A tokaji buli szervezője a Gandalf Sátra nevet javasolta. Hátha jobbat is tudunk! Ötlethalmazokat priviben kérem kedd estig. Köszönöm!

Naras: hát, nem sok értelme van, de gondolom nem véletlenül. Szvsz tedd be a Humorba is!

Akkor most jöjjön a vélemény

Nefadar: a Nincs válasz nagyon megrázó!
Telcontar: amikor olvastam a Szabad c. verset, nekem a költészet jutott eszembe. Tudom, hogy nem arról szól, de annak is lehetne a megfogalmazása! Mert amikor az ember verset ír, szvsz talán akkor a legszabadabb...
Ryana: a viharos vers nagyon tetszik, bár néha mintha nem lenne tökéletes a rím. Nagyon jó megfogalmazása a viharnak, és az utána következő nyugalomnak.
Ailoleo: annyira sok bánat van benne.... mintha az ember fokozatos döbbenne rá, hogy mit is jelent a halál, hogy SOHA többé...
Arlith: a szülős vers... hát igen, azt hiszem, ezt mindannyiunk átélte. A végén a tudom-hagyom-tudom-hagyhatom-unom-akarom rímek, mintha felgyorsítanák, ezzel is sürgetve az elszakadást a szülőktől.
Az Üresség-nek pedig az utolsó sora meglepő - nem ilyen befejezést várna az ember
Arquen: nem kell mentegetőznöd a versed miatt! Jó, persze, nem mindenhol tökéletes a rím, de szvsz nagyon jól megfogalmazza a szerelem ébredését és lényegét!
Nima: a vers maga nagyon megárzó, és szép, csak éppen mindig fájdalmas ilyet olvasni. Ilyen lekiállapotban a legjobb verset írni, kiírnia fájdalmat, dühöt, bármit.
leguanember: azt hiszem a Te verseid mindig felüdülést hoznak! Az emberek általában a szomorúságot, a bánatot verselik meg, de a Te verseid olyanok, mint az üde virágok a réten
Nerwen: járj erre gyakrabban, nagyon szép ez a vers!
Laurelin: Te mindig elkápráztatsz! Ez a Gollamos vers 8O annyira benne van Gollam-Szméagol kettőssége... nekem olyan érzésem van, mintha az egyikük gondolkozna éppen, és közben észre sem venné, hogy énje másik felének gondolatai is belekeverednek a gondoltamenetébe.. (jaj, ez így elég hülyén hangzik, na mind1...)

Huh... remélem, nem hagytam ki senkit

Nekem is van egy versem.

Frodó levele

Azért írok levelet,
mert mindenkit nagyon szeretek!

Hogy vagy kedves Boromir?
Az a jó, ha a borom ír.

Legolas, éljél még sokáig,
érjen a hajad bokáig!

Gimli, mi újság veled?
Vagdalkozz majd kevesebbet, ha lehet.

Aragorn! Én kedves barátom!
Lehet, hogy egy kicsit csúnya az írásom.

Gandalf, és veled mi van?
Bocs, hogy ilyen régen írtam.

Szervusz, drága Samu,
a barátom egy tanú.

Üdvözöllek, kedves Trufa,
a vulkánokban sok a tufa.

Pippin, hozzád is szólok,
ne egyenek meg az orkok.

Táncolj a tetőn, Gollam,
Hadd fogyjon ki a tollam!

Kedves barátom, Toma,
van egy fiam, Soma.

Édes, drága Aranymag,
Szedj virágot magadnak.

Kedves rokonom, Bilbó,
A vízbe esett egy fickó.

És végül: én lettem a maratoni futó,
Zárom soraimat, sziasztok: Frodó.

Remélem jó.

Hjaj annyira ügyesek vagytok!!!
Nerwen!:nagyon nagyon jóóóóó!!!!
Nimashilin: :itscool: :bawling: hogy ez milyen szép!!!
Meg még sokan mások-nincs 1 deka időmse hogy mindenkit leírjak,de nagyon jók vagytok!!!-
Nekem megint csak depis versem/verseim/vannak!Berakjam?

Jajj nagyon jók vagytok. Leguanember olvashatjuk majd a Timóteus ciklust? remélem. Nagyon megkedveltem már ezt a medvét.

Hoztam egyet én is bár még nem bizti hogy ez a végleges formája.

Csak a hold Jó Gazda Ismeri
süt a Holt Mordorba A régi
láp felett. tart veled. nevedet.

Csata dúlt, Az okot, Egy napon
vízbe hullt jól tudod, épp azon
emberek. hol leled. nevezett.

Sok vitéz, A gyűrű, Azt mondta,
megigéz, gyönyörű halacska
-Szellemek! kell nekem. jut nekem.

Kiutat, Hogyha majd Akkor ha,
titkosat, alszanak, Mordorba
én lelek. elveszem vezetem.

A remény, Szméagol Elhiszem,
pici fény, meglakol, Elviszem,
messze jár. nem lehet! meglehet.

Ügyesen, Ostoba Nem ártott,
mert a Szem a Gazda nem bántott
rádtalál. nem szeret. engemet.

Jaj szegény, Nem sajnál,
gyenge lény, kihasznál,
mit teszel? drágaság

Jó Gazdát, Ne vitázz!
lápon át, Ő vigyáz
miért viszel? már reád.

Hú ez kicsit hosszú lett...

Szisztok!
Először is hihetetlenül gyönyörűeket írtok és bocs ha most nem írok névszerinti dicséreteket, de elég fáradt vok, így nem tom hánykor..
Másodszor meg elég rég jártam felétek, de vhogy nem volt ihletem meg kedvem se írni
Ihletet most se sokat érzek, viszont megtaláltam egy régebbi versem ami elég sötétre sikeredett, de azért beírom..

Én már csak remélek...

Én már csak egy színt remélek, feketét,
mellyel befesthetem ablakom üvegét,
befesthetem falaim, melyek körbe zárnak,
s e kínzó világot, mely uszít, támad.

Befesthetem tükröm, sápadt arc meredt,
de e szín takar mindent, emészti lelkemet,
magányba burkolódzva, végleg megtörve,
ha így lehetek önmagam ilyen leszek örökre.

Tuti. Mindenkinek mondom: Nem kell mentegetőzni, tanulni soha sem késő. Én is előveszem időnként a Helyesírási kéziszótárt, már csak azért is, mert allergiás vagyok a helytelen írásra. Remélem, nem vagyok túl agresszív e tekintetben. Öhm, ez kissé off volt.

Koprodukciós versem Orsovai Emillel:

Elindultam a hivatalba

Elindultam a hivatalba, jártam az utcákat.
Csövesek nyitogatták a kukákat.
A kocsmában a földön fetrengtek a részeg gyári munkások.
Fizetést kaptak... Továbbmentem.
Bejárat. volt kiírva a munkásszálló futtatott üvegű ajtaján.
Valaki melléírta: TALÁN. A hivatal mellé értem. Beléptem.
Sorban állok. Rajtam ül egy átok.
Elgondolkoztam. Egy hangra ocsúdtam fel:
- Mondja, maga iratok nélkül mit remél?
- Hiszen itt az anyakönyvi kivonat!
- És hol a születési engedély?

leguanember:Ez tuti? Megint tanultam valamit. Tök vagyok. --végül is azt is negyedikben tanultam meg, hogy a harmonikusan nem hosszú ó...
(Jó, hogy végre van egy helyesírási szakértőnk)

Arquen: A rímek néhol sántítanak-->erőteljes-lélekhez, szellő-belsőd, fakad-aggasztja, ha meg nem is annak szántad, akkor: két nem összecsengő sort egymás után ne tegyél. Kicsit nehézkes a megfogalmazás, az utolsó 5 sor szépen sikerült. Lesz ez még jobb is, hajrá!
Arlith: A dicsér Neked is rövid i
Laurelin, Ailoleo: :crying: :crying: :crying:
Az ötödik vers:

Timóteus beteg lett, náthás szegény pára.
Diétára van fogva; kekszre és teára.
Ez olyan, mi a medvék között általános nézet,
ezért tesz Ő a teába mindig macis mézet.

Lassan kész leszek egy komolyabbal is, nem Timós, mert ez a ciklus már elkészült(8 költemény). Egyébként Timóteus teljes élettörténetét magukban foglalják.

Arlith: nem úgy történt, illetve így utólag ráismertem egy-két mozzanatra, amikről más mesélt nekem, de nem konkrétan rá gondoltam, csak gondolom az a dolog megmaradt a tudatalattimban. Szép mondat volt. Amúgy egy rugóra jár az agyunk már megint, mert az nekem sem tetszett.
Ailoleoval kapcs: nem közös élmény, sőt, sztem nem is élmény, vagy ha igen: Ailoleo, te CÉDA!!! Amúgy már megint bőgni kezdtem, de most ezen. Hiába, ez egy ilyen hét.
A többiekre még nem volt időm, de majd elolvasom őket is.
Ezt tegnap írtam, de a mára fokozottan is igaz lett. Fura.

Ó, hogy mennyire gyűlölöm magam!

Mosolyt vársz? Erről az arcról?
Részed inkább egy álnok vigyor.
Mit akarsz? Nevessek talán?
Okot, mutass, és elhúzódhat a szám.
Ne nézz rám.
Ne várj rám.
Letepernélek, s szívedet kitépném.
Te enyémtől fosztottál meg, nyögésed nevetném.
Kérdezel? Miért?
Nincsen senki, aki megért.
Mi értelme végigcsinálni?
Miért nem jó a felén abbahagyni?
Szenvedést okozni másnak, kit szeretek.
Tőled örököltem. Viseld hát terhedet.
Nem csak én vagyok rossz.
Oka van, hogy lelkem gonosz.
Ó, hogy mennyire gyűlölöm magam!
Hogy semmi jó nincs bennem! Vagy ha van…
Azt kiírtom magamból, legyen halott.
Ha már a bűntudat halálra mardosott,
Tudjátok, miért mertem megtenni:
Tudtam: nincs értelme végigcsinálni.

Most sajnos nincs időm végigolvasni a verseket, de ígérem, megteszem, és írok véleményt!! (Már persze, ha nem baj )
Ezt a verset még gyorsan beírom!

Gyenge vagyok

Erős vagyok - véltem.
Sose hittem volna,
Hogy ilyen nehéz lesz.
Most mintha bomolna

Minden megváltozna,
Amit eddig hittem,
Az most mind eltűnne,
Soha vissza nem jönne.

A kezem utánuk kap,
Hiába, ennyi csak:
Markolom a semmit,
S ennyit tudok, ennyit:

Gyenge vagyok

Nem olyan vers, amilyeneket írni szoktam (már csak a sor-hosszúság miatt sem ), sőt én egyenes furcsának érzem, de kíváncsi vagyok, Ti mit szóltok hozzá

Ryana:
Földhözragadtnak mondanád?!
Bár, lehetséges, hogy igazat szóltál,
Ugyanis néha napján,
Esetleg hónapok folytán,
Egészen kába,
Már-már bamba,
Az időtől elszakadva,
Lelkem szórakozott vala.

Arlith:
Mivel külön kérted,
És mert szívem lágy,
Írok neked egy verset,
S kérek kritikát!



Azt hiszem, hogy arról írok,
Melyet még nem értem el,
Mit lelkem úgy áhít ott
Bent, igazán mélyen a szívemben.


Szerelem

Mindösszesen egyetlen szó,
De mily nagy súllyal bíró!
Értelme oly erőteljes,
Mégis oly gyengéd a lélekhez.
Érzése, mint a halvány szellő,
Kényeszteti külsőd, s belsőd.
Furcsa, hogy míg az ember nincs felnőve,
Nem érti meg azt az érzést, mely belőle,
A szerelem tövéből, csermelyéből fakad.
De őket olyan fiatalon ez még nem aggasztja.
Fiúk s lányok csak játszadoznak,
Egymásnak a labdát adogatva,
De egy napon minden megváltozik,
A fiú visszafogja magát, s nem dobálódzik.
A lány tán illegeti is magát,
Kicsit itt, kicsit ott befest arcát.
Pedig bizony senki sem mondta,
Hogy mit is tegyenek,
Egyszerűen csak tudják,
Azt, amit a fiatalok nem.
Értik már ezt az érzelmet,
És érzik már a gyengéd szelet,
Mely elhozza nekik majd a szerelmet,
S őket fárba fonják az érzelmek.


Bár a vers kicsit rövid,
És a vége is megtörik,
Én mindent megtettem,
Hogy értelemmel felruházzam,
Hogy élvezhetővé tegyem,
Önmagam produkáltam.

leguanember:Ja-ja-ja, kibulik a tik a likon...

Alileo:Lehetek indiszkrét? (Hülye kérdés, az leszek, de nem kell válaszolni!) Ez személyes élményen alapul, esetleg Nimával közös élményen? Olyan szinten megrázó, hogy az elmondhatatlan. Ilyen verset még csak dícsérni sem lehet, mert az olyan, mintha egyenesen a fájdalmadat dícsérném... Nagyon mély sebet üt, és könnyen megérint.

Laurelin: Neked is azt tudom mondani, hogy inkább nem dícsérem. Teljesen kiborítotok, a szó szoros értelmében. Eddig is világvége hangulatom volt, de most... Szívszakasztóan gyönyörű!

Nefadar: Hát ezek nem a legjobban sikerült verseid. Bár a téma nagyon jó, csak ne erőlködj annyit. Ha jön, akkor úgyis jön. (Bocs ha durva voltam, dehát ismersz, ez nem bántásiból megy!!!)

Ryana: Hű,első nekifutásra szokatlan, másodszorra izgalmas, harmadszorra nagyon jó!!!

Area: De hol van Mila Jovovich Bocs, nem bírtam kihagyni... De megint remekelsz!

Telcontar: Hát ez kezdeti versnek nagyon erős! Komolyan!

Arque: Kérek szépen verset is, ne csak kritikát!!! Kérlek!!!

Kihagytam valakit? Ha igen, szóljon!

És most én, két éjjeli szösszenet, bár nem egy napon születtek:

Igazságtalan-vagyok
Puha és meleg
irtózat tabad az agyamba.
Megszállnak, uralkodnak felettem.
Igen, a szülők.
Saját akaratuk és igazuk
préselik belém
Idegrohamot kapva lököm el
kezüket, mi ölel.
Nem szándékos, ez az egész
nem szándékos, megáll az ész.
Gyerek voltam, de elmúlt.
Szétrepedt a méhlepény.
Végleg szétszakítottam!
Akarok és akartam.
Félelmes a jövő,
közeli a halál.
De élek, és tudom-
Nem hagyom, nem hagyom
hogy írányítsanak!
Az irányt most tudom,
el nem hagyhatom,
amíg meg nem unom.
Mert most így akarom!

/ Az első hat sorra van egy msáik verzióm is. ami most a helyén van, az az eredeti, a kifolyós fajtából. Ez pedig a kicsit átszerkesztett változat. Ritka alkalom, hogy nem tudok dönteni köztük:
Puha és mele irtózat,
mi agyamba tapad.
Megszállnak, uralkodnak felettem.
A szülők, ők igen.
Saját akaratuk és igazuk
préselik belém.../

Harang
Üresség tátong bennem;
egy nagy, kongó harang,
nagy, kongó harag-
az vagyok.
Átkozom a napot,
mikor a földre...
Oh bár élnék örökre!