Versek

Mau Rauser írta: Kar'sa: a többes szám második személyű névmás a ye volt, (az óangol ge szó megfelelője).

Én úgy tudtam a ye ([ji:]) északnyugati tájszólásokban E/2 ÉS T/2.

Apropó! Már másodszor felejtem el: Drakula a Középfölde életre kelben lévő fordításhoz...

Elryn írta: Hoztam két verskezdeményt, perpill nem vagyok elégelégedett velük.

De én igen, különösen az elsővel...


Sokat vagyok mostanában pályaudvaron, megfogtál

Ez különösen:
hideg van olyan üres itt
újabb kéthétnyi nincs

Felettébb pontosan látod

Elryn írta: kiflicsücsköt szemezgetek
univerzummal etetem a verebeket

Ebben némi Galaxis Útikalauz-hatást vélek felismerni

Alcar, nagyon tetszik a versed témája; a hangulata nagyon, csak a teste nem érintett meg. Érzéspárhuzamokat érzek benne

Hoztam két verskezdeményt, perpill nem vagyok elégelégedett velük. Vélemény?


Pályaudvaron

Hajnal, az átmenő forgalmat hallgatom
a fülem mögötti sivítást
recsegést sírást átkozódást

szolmizáló mozdonyok közt
kiflicsücsköt szemezgetek
univerzummal etetem a verebeket

nem, nem szállok fel a leszálló vonatra
a leszálló pályák is hallgatnak bennem
nincs parancs mozgatni kezem

egy lángoló éj füstjében fürdöm
miként a napban
ősz van

a megfakult fényt falak takarják
hideg van olyan üres itt
újabb kéthétnyi nincs

hosszú napok következnek
érzéstelenített
érintéstelen éjjelek


és a másik:

Üzenet

Én melletted állok ha zúg a szél
És melletted fekszem csók-láng-éj
...
Ha minden ideg szakad
Ha tél jön eső és fagy
A súlyos mocsár mélyén
Majd helyetted lélegzem én

Erősnek is kell lenni mondtad
Hát pihenj az ölemben Kedves
Álmom őrizze álmodat[/b]

Veassë

Elbújik a távolban a tízéves nyár,
lassan lepereg minden fényképe:
mint színes film szalad, szünetre sem vár,
csak jönnek sorra a régi emlékek.
Kapkodva kérted tőlem a levegőt,
és átöleltél legelső csókodnál;
előttem van egy letakart heverő,
s álmod, miben először kívántál.
Azóta sokszor telt el a szeptember,
és gyakran idéztem fel a múltat.
S bár rágódtam vihardúlt sebeken:
Tudtam: a rossz dolgok úgyis elmúlnak.
Köszöntlek Kedves és áldom a sorsot,
Mert két kezében nekem idehozott.

2005-09-27

Maőőő írta: csak vsz ez a legtermészetesebb formája a megőrzésnek. folyton feljődő és gazdagodó mítoszok, nyelvek, etc. példaként. amint változatlan megőrzésükre törekszünk, meghalnak és múzeumi darab lesz belőlük.

vannak befejezett és be(nem:)fejezendő múltak vsz. a befejezett integrálása és szubjektív igény szerinti aktívan tartása nevezhető megőrzésnek. a fejlődésben lévő dolgokat egyszerűen megfelelő viszonyrendszerbe kell helyezni a már integráltakkal, megfelelő arányok szerint. a megőrzés pedig szerintem maximum mélységében változó kell legyen, leszámítva a viszonyrendszer-változásokat.
dehát francnak ideologizáljunk főleg mi itt egymásnak, mikor hűderégóta tudjuk, hogy "Tudjátok meg azonban, hogy mi mindig egyetértünk, mondjunk bár akármit"

Hát, ha a kultúrát mint egyfajta szintézist szemléljük, akkor a felszíntől eltekintve szvsz alapvetően lehetetlen az átmentés, hiszen a kultúra - gondolom én - alapvetően filozófiai alapokon szerveződő kérdés, és igencsak nagy szemléletmód-beli különbségek vannak a dédapáink meg a mi társadalmunk szellemi alapjai között

Zé: vsz nagyon nem, legalábbis nem akart célirányosan és kizárólag az lenni más kérdés, hogy a magam részéről a megőrzés neológ irányát képviselem, de nem hinném, hogy ennek változtatnia kéne bármin is.

csak vsz ez a legtermészetesebb formája a megőrzésnek. folyton feljődő és gazdagodó mítoszok, nyelvek, etc. példaként. amint változatlan megőrzésükre törekszünk, meghalnak és múzeumi darab lesz belőlük.
[amúgy vsz ha határfelületen is, de ideillik, vagy legalábbis nem OFF, sztem egyetlen verselőnek sincs ellenére, ha a szövegáradat mellett esetleg eszmecserék is folynak :mosoly: végülis versektopik vagyunk, ami mintha azért művészettel meg kultúrával meg hasonlókkal is foglalkozna ]

üdv:
-- Mau

Mau Rauser írta: anyámborogass…
szerintem nem megőrizni kell hanem újrateremteni. az sokkal érdekesebb.

üdv:
-- Mau

hűdenagyonneofil.
kéretik emlékezni Vilmos atyára a Rózsa nevéből (csak hogy a populáris példánál maradjunk...) : törpék törpék vállán.
[size=9:2ao2u6l2]ha már egyszer megteremtették, akkor minek kellene újra? ha nem hiszel bennne és a létjogosultságában, akkor maga a teremtés szó használata helytelen. [/size]

amúgymeg a Ratzkha-Mau tükörcuccnyák az továbbra is határozottan tetszik.

de fölébredek

Estel Adániel írta: Noredhel: Versnek indul, de útközben át-átcsap prózába, és ezen nem segít a tördelés. Olvasd fel, és te is megtalálod, hol megy át lap-széléig-kiérővé, hol tér vissza megint verses beszédbe...
Viszont kezdetnek igazán nem rossz, ki lehetne belőle hozni még valamit.
Hajrá!

Őszintén szólva felező 12-esre törekedtem, ami nem mindig lett felező... az enjambement-ok viszont talán túl sokan vannak (ezt megaszontam).

Majd még csiszolom. Alkalmasint.

Artemisz: Ez nagyon tetszik. Szeretem, ha (költői) kérdéssel végződik egy vers.
Nálam most semmi új...

Noredhel: Versnek indul, de útközben át-átcsap prózába, és ezen nem segít a tördelés. Olvasd fel, és te is megtalálod, hol megy át lap-széléig-kiérővé, hol tér vissza megint verses beszédbe...
Viszont kezdetnek igazán nem rossz, ki lehetne belőle hozni még valamit.
Hajrá!

Melyanna írta:

Well-of-Souls írta: Annak már rég annyi.

Ez itt már kezd offolásba átmenni,

de

Well, ne... ne hagyjuk magunkat!!! Én igenis (lehet, hogy az olvasottak tükrében némileg naivan) igyekszem őrizni, védeni a múltunkat IS, és lehetőségeim szerint átadni a hagyományokat a körülöttem élőknek.


Mau, ha nem őrzöl meg, nincs miből újrateremteni.


Bocsánat az off-okért, ez valóban a gondolatok-topikba tartozna.

Hát nosza, irány a Gondolatok-topic!

Magasfokon csatlakoznék Melianhoz.

És ne feledd, Mau: ha visszanézel a történelemre, egyértelmű, hogy nincs új a nap alatt. Az ember nem változik, csak a forma. Legföljebb átfogalmazni tudod, újrateremteni nem.

Kaphatnék vmi kritizálást?

Well-of-Souls írta: Annak már rég annyi.

Ez itt már kezd offolásba átmenni,

de

Well, ne... ne hagyjuk magunkat!!! Én igenis (lehet, hogy az olvasottak tükrében némileg naivan) igyekszem őrizni, védeni a múltunkat IS, és lehetőségeim szerint átadni a hagyományokat a körülöttem élőknek.


Mau, ha nem őrzöl meg, nincs miből újrateremteni.


Bocsánat az off-okért, ez valóban a gondolatok-topikba tartozna.

anyámborogass…
szerintem nem megőrizni kell hanem újrateremteni. az sokkal érdekesebb.

üdv:
-- Mau

Aegnor / Helios írta: de addig ismindenkitbíztatok a felelős és tiszta gondolkodásra, hogymegőrizzük mindazt unokáinknak, mit dédapáink ránk bíztak

Annak már rég annyi.

a bíblia is megírja a közös pénzt, az országhatárok eltörlését, stb. mindez csak előjele annak amit a jelenések könyvében olvasni lehet. nem vicc éljen a globalizáció meg miegymás. az emberiségsaját veszte elől nem futhat el, de addig ismindenkitbíztatok a felelős és tiszta gondolkodásra, hogymegőrizzük mindazt unokáinknak, mit dédapáink ránk bíztak

Mau Rauser írta: más kérdés, hogy vannak jobbára örök témafelvetések, formai megoldások, amelyben nagyon nehéz újat adni, illetve újszerűen adni

A 2. vsz első 2 sora pontosan ezt akarta kifejezni. De gondolom, kitaláltad.

Celeb: Müller Péter ( és még sokan mások, megjegyzem ) meglehetősen logikus levezetést adott a nyugati fogyasztói pénzközpontú civilizáció elkerülhetetlen közeljövői bukásáról, mely szükségszerűen hatalmas kultúraveszteséggel is együtt fog járni. Erre akartam célozni.

kegyeskedett méltóságos uram szólítani?- kérdezte a balkáni balga alga.
nem szóltam. -válaszolta a merániai kerámia.
akkor jó s belefáradt, majd kettérepedt.

*****


Jó anyám, lesz ma is ebéd? -kérdezte Samu az anatómia teremben, és lemászott a fogasról.
A nap kéken ragyog kint a sárga égbolton, mert Taszár mellett már nem a sas meg a túzok divat.
Lehotszky az asztalra csap, és megeszi a maradék.
Aljas gyilkos zokni-szag tán-tong most Kel-leten, ah uccu neki haj.
Kis csomagokban költöznek a fürtös hajúak ,s zsebkendővágy minden ama hatvanmillió.

*********


Álmomban dinnyét vittem, havat lapátoltam, a kisfalusi házak felett a hegyoldalban.
Éreztem a falu illatát,a kemencékben ott a meleget adó tűz.
S kisgyermek, ott tanítja a macskát hegedülni.
Ám ez sok, s lepattant egy szikra. Aljas dolog ez.
Sírtál? Kérdezte a farkas, mikor felfalta a gyermekét.
De ő hiába kiabált, az anyja nem hallotta a gyomrában övöltőt

******

Emlékszem anno még, valaha a múltban, ott a kis házban, a meleg kályha mellett.
Együtt ültünk mind, ez volt a tökéletes hármas.
A sütőben sült a hajában izzított krumpli.
Jó illat teveenyészett mindenütt, s a dödörgészés előtt én nem pucoltam.
de ők dobálták át nekem. Egyél kincsem, hogy nagyra nőj.
Ezek szeretet labdák voltak, mely torkom gombócait oldták.
Melyet ma szinte már nem kapok, de mára már nem is kellene.
Hogy miért? Mert eltűnt a nagyszerű hármas.

Artemisz: A Nyugat a versedben Nyugat-Európára, a Nyugatra, mint újságra vagy ..,.mire vonatkozik?

Malyu: azaz nem is Maunak, inkább mindenki másnak, mert mi már ezt megbeszéltük. Csak egy érdekes szemszögből értelmezve a tücsköt: szóval a csontváz sztem a "lírai én"-t ( ) próbálja bemutatni, ami abszulút ellentétben áll a mindennapi emberek "csonttalan hús" létével. /nekem személy szerint egy guminő jutott erről az eszembe, ami, khm csak egy dologra jó.../ A csont/ csontváz vmi szellemi, erkölcsi érték szimbóluma lehet, de lehet, hogy már túl sok mindent belemagyarázok... : A másik ilyen jó kis összefüggés az "otthon melegítik" és a "hadd melegítse" között. Az elsőnek nincs vmi nagy eredménye, mert önmagukban nem képesek bármit is elérni, de ha segítenek nekik olyan alakok, mint amilyen Ti is vagytok, akkor van rá esély.
Persze az is lehet, hogy Ady az agyamra ment és most mindenbe találok vmit ami ott sincs. Lehet, hogy csak egy jó vers egy jó képről...

Alcar: ez LOL. hülye fraktálvilág.

Artemisz: a miénket valószínűleg nem, mármint ha a vers szót a hiperkarmai értelemben használod. amúgy meg meglepő, hogy mennyire telítve van az irodalom, csak éppen a hihetetlen mennyiségű fennmaradt és elfelejtett szöveg átláthatatlansága miatt elég kicsi az esélye annak, hogy pont belefutsz valamibe, ami rímel a te soraidra. más kérdés, hogy vannak jobbára örök témafelvetések, formai megoldások, amelyben nagyon nehéz újat adni, illetve újszerűen adni, bár talán nem is kell feltétlenül célnak lennie, vagy legalábbis nem abszolút értelemben, hanem egy adott közösség/közönség, egy adott város, nép, akármi számára.

üdv:
-- Mau

Wana: köszi:) Igen, igazad van: ott tényleg nem jó az alliteráció, bár jól látod, az egész arra épült. Hirtelen jött, szal javítok rajta (a poétán milyen néven vagy?) A szonetted tetszett nekem:)

Mau: hátööö, ja:) Nem messze lakik tőlünk, régóta ismerem (mint lemezárus, villanyszerelő és festő).

Sziasztok!
Nagyon jókat írtok.
Nekem mostanában nem sok lehetőségem van nethez jutni, pedig pár hete írtam egy verset, amit fel akarok rakni. Most itt vagyok - de a vers nincs velem!! Ez az én formám. Na, majd legközelebb. Addig is üdv nektek, és csak így tovább! Ügyik vagytok.

Perme alapból nem költő, de tegnap rám jött valami, és ezt alkottam... első komolyabb versfaragási kísérletem.

Alqualondë

Csillagfény süt le szép Hattyú-kikötőre;
Imbolygó lámpások fehér fénye árad.
Kívüle Sötétség, melyben komor árnyak
Vonulnak; magukat száműző, bús sereg.

Elszántan követik szabad lelkük vágyát,
S az bosszút követel, mert kimondatott a
Szó, mely vissza nem vonatik; kiáltotta
Esküjét Ilúvatar nevére noldák

Legtüzesebbje, s véle fiai, átkot
Mondva az Ellenségre, a gaz rablóra;
S népe tekintetét le nem veszi róla,
Nem riasztja el veszély, se maga Morgoth,

Lángot gyújtott szívükben a Tűz Szelleme,
S mind menni vágyott; szükség űzte ide
A noldák nemes népét, hogy szerezzenek
Hajókat ködös kikötőből, hogy elvigye

Őket vélt rabságból, bízván barátokban,
Segítségükben; de elébük állt Olwe:
„Avagy őrület hajt-e, barátom? Innen
Menekülnétek; veszélybe, bizonytalan

Földre? Végzetetek megtalál ott is.
Emlékezem szavadra, mit érkeztünkkor mondtál,
Finwë fia; testvérként lakozunk Aman
Földjén; és most mégis el akarod hagyni?

Nem segíthetek, hogy néped pusztulásba
Vidd; mert más nem vár ott, hol Morgoth az úr.
Hajóinkat pedig el nem adhatjuk úgy,
Miként egyéb holmit, könnyen, mert drágábbak

Nékünk, mint tulajdon vérünk, soha többé
Nem alkotunk szebbet; fehér deszkáikat
Magunk faragtuk ki, fehér vásznaikat
Asszonyaink szőtték.” S Fëanor felelé::

„Sokat szóltál, Olwë, de csak egy a vége;
Szép szóval kértelek, de te megtagadtad,
Hogy segítsd népemet hosszú vándorútban;
Áruló! A kardok beszéljenek végre!”

Hideg acél villan, iszonyatos harc kél –
Mit kell még megérni, a valák nevére…!
Megállj, Curufinwë, átkot vonsz fejedre -
Megszentelt földön ontatik ártatlan vér.

Vöröslik a tenger habja, vértől áznak
Fénylő fehér hajók; nem nézik a noldák,
Kit öl meg pengéjük; ki csak útjukba áll,
Mind lehull, legyen bár asszony vagy porontya!

Győzelem – átkos győzelem ez, gyilkosok!
Elosonnak lopott hajókon, szégyenben;
Háborog a bemocskolt víz, sír Uinen
Lenn a mélyben; hideg, szürke sziklaormok

Magasodnak Észak fokán; ott szól Mandos
A noldákhoz, szava könyörtelen átok;
Halált, szenvedést, testvérárulást jósol;
Daccal mennek tovább, vissza nem fordulók.

Csillag fénye süt le, Varda csillagáé;
Szelíd fényt permetez Hattyú-kikötőre,
Vértől síkos minden, s messze bűnös noldák
Vonulnak; magukat száműző, bús sereg.

Alcar: jocó? te ismered?? :nagyszemek:
amúgy igen, a feltevésed helyes, szombaton a.örsön és veszprémben artoztunk a Birkával

Elryn: miért, van lényeg? és mi az?

üdv:
-- Mau

Nahát, most meg egyszerre de sok mondanivalóm lett!

Egy régi nagy kérdésemet öntöttem közkedvelt nyolcsorosformába. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki valaha erre a topicra alkotott! Vagyis NEKTEK!!!!

Kérdés a Költő ideájához (2005.09.25.)

Mondd, soha nem fogynak el a rímek
érzés, vágy, idő, kép vonásai?!
Ha már a Nyugat is porba hullott
ki marad itt a szóval játszani?

Hány faktoriálissal kombinál
ember, fa, csillag, fény, tűz, szerelem?
Sosem derül ki tán, megírták-e
a MI versünket már több ezeren...

Mau Rauser írta: és most következik a post igazán értelmes része apró jegyzet, hogy az ajánlásban szereplő művészbácsi egyik képe ihlette.

a tücsök

(Gombor Józsefnek)

csontvázzá fehérít a tél
a gürcösök már befejezték otthon melengetik
örök mostba fagyott szívüket
senki se vetne morzsát hisz ők is szegények mind
azért csak öntöm a dalt ha senki se hallja
ha belehalok is
a nagy betonbolyok villódzó ajtajánál
hadd kússzon a csonttalan hús közé
hadd melegítse az összeomló fáradt testeket

200509241309lnkVeszprém


üdv:
-- Mau[/color]

Mi a rospic... Mau, te láttad Gombor Jocó képeit???
Jó vers... valóban tetszik!!!