- Hozzászólások: 3934
- Köszönetek: 0
Versek
19 éve 10 hónapja #237251
Írta: Artemisz
Öhm.. hát, még októberben... elnézést az egoista közbeszólásért, de örülök hogy tetszett!
lassan kibomló
cseresznyevirág vagyok
Isten tenyerén
Az Erdő legyen Veletek!
Ringbearer/HordóGyűrűző:) írta: Artemisz: :állleesikszemkigúvad: ez huhh, mikor írtad?? node mindjár lementem.
Öhm.. hát, még októberben... elnézést az egoista közbeszólásért, de örülök hogy tetszett!
lassan kibomló
cseresznyevirág vagyok
Isten tenyerén
Az Erdő legyen Veletek!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
19 éve 10 hónapja #237230
Írta: Ringbearer
"Be the change you want to see." Gandhi
Ringbearer válaszolt a következő témában: Versek
Halálvirág: ugye, hogy hasonlít az a vers? örülök, hogy olvastad a könyvet, szvsz nagyon jó. 
Artemisz: :állleesikszemkigúvad: ez huhh, mikor írtad?? node mindjár lementem.
Artemisz: :állleesikszemkigúvad: ez huhh, mikor írtad?? node mindjár lementem.
"Be the change you want to see." Gandhi
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
19 éve 10 hónapja #237189
Írta: Artemisz
Szent ég!!!! 8O 8O
Ez szinte egy az egyben a Vándor-versem...
lassan kibomló
cseresznyevirág vagyok
Isten tenyerén
Az Erdő legyen Veletek!
Ringbearer/HordóGyűrűző:) írta: Ezt egy szent írta, és szerintem nagyon jó.
"Úgy élek, mint a szél s az ég.
Senkié sem vagyok,
Nem tartozom Senkihez,
Téged mégse hagylak el Soha."
Szent ég!!!! 8O 8O
Ez szinte egy az egyben a Vándor-versem...
A Vándor éneke
Enyém a Föld
s én senkié vagyok -
szólt a Vándor.
Csak a gyalogúté lábam alatt,
csak a csillagoké fejem felett,
csak az erdőé, mely hűs árnyat ad,
életemet nem élhetem veled,
és bármennyire szeretlek,
nem adhatok semmit, semmit neked,
mert nem érdemelném
azt, mit viszont kapok,
mert Vándor vagyok.
Nem vagyok senkié,
csupán önmagamé
és a Földé.
Ereimben száguld a sebes szél
és szüntelenül űz, repít tova,
sorsom, nem tagadom, biz mostoha,
mégsem cserélném soha, semmiért.
Várj, kedvesem!
Egy kis emléket mégiscsak hagyok Neked!
Neked adom a szellőt, mely vezet,
az éji szentjánosbogarakat,
a hasadó hajnalt a hegy felett,
a széles égen a csillagokat.
A némaságot vén szirtek fokán,
harmat cseppjét zöld moha bársonyán;
neked adom egész világomat,
és benne morzsákként önmagamat -
szólt a Vándor,
s elnyelte a messzeség,
és a lány többé nem látta kedvesét.
lassan kibomló
cseresznyevirág vagyok
Isten tenyerén
Az Erdő legyen Veletek!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
19 éve 10 hónapja #237161
Írta: Timona
"Van úgy, hogy csak emlékszem arra, ami éppen történik."
Fodor Ákos
Tudom, tudom, már megint egy kocka szerű izé... 
4:36 lehet, hogy így van
van hogy a szerelem féltékenynek hat
mert ekkor a kötelékek lazulása nagy
néha a szeretet talán elnézőbb marad
és sokszor a bizalom egymásból fakad"Van úgy, hogy csak emlékszem arra, ami éppen történik."
Fodor Ákos
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
19 éve 10 hónapja #237152
Írta: Artemisz
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
19 éve 10 hónapja #237075
Írta: Minerva
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
19 éve 10 hónapja #237069
Írta: Mau Rauser
Ez a művészet csodája, hogy az ember néha nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
(Weöres Sándor)
Mau Rauser válaszolt a következő témában: Versek
Efkú, ez neked biztos tetszeni fog 
idegen
urbán rémálomban iszonyat-ujjaim
feszítik szét fogsorod
arcodon csillogó közönnyel csorog
a névtelen félelem
s idgszálak üvöltő húrjain
írom sejtjeidbe kínzó bélyegem
a lélektelen halált
s hogy kárhozat lepte be
lényed otthonát
s új vadász-lelkemre
tested ad ruhát
még önnön arcodat láttatják a fények
melyet nagy kegyesen egyszer értem adsz
de szemedbe kacag ma elmosódó képed
halálod napjáig rémalak maradsz
csontszín rácsok között szörnyeteg lapul
szíved ketrecében ott liheg vadul
s eljő a pillanat: élő börtönödből
húsfalak mögül énem kidörömböl
és foszlódó agyadban
utolsó üzenet
hogy halálra születek
200501070002Bp
Üdv:
-- Mau
idegen
urbán rémálomban iszonyat-ujjaim
feszítik szét fogsorod
arcodon csillogó közönnyel csorog
a névtelen félelem
s idgszálak üvöltő húrjain
írom sejtjeidbe kínzó bélyegem
a lélektelen halált
s hogy kárhozat lepte be
lényed otthonát
s új vadász-lelkemre
tested ad ruhát
még önnön arcodat láttatják a fények
melyet nagy kegyesen egyszer értem adsz
de szemedbe kacag ma elmosódó képed
halálod napjáig rémalak maradsz
csontszín rácsok között szörnyeteg lapul
szíved ketrecében ott liheg vadul
s eljő a pillanat: élő börtönödből
húsfalak mögül énem kidörömböl
és foszlódó agyadban
utolsó üzenet
hogy halálra születek
200501070002Bp
Üdv:
-- Mau
Ez a művészet csodája, hogy az ember néha nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
(Weöres Sándor)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
19 éve 10 hónapja #237061
Írta: Timona
Nagyon szép emléktábla, már amennyire egy ilyen szomorú esemény ihlette mű lehet... Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
19 éve 10 hónapja #237033
Írta: **Shaman**
ZÚGÓVÖLGY-ARANY OLDALAK
**Shaman** válaszolt a következő témában: Versek
Az utóbbi nekem sem, bátyuskám 
)
) ZÚGÓVÖLGY-ARANY OLDALAK
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
19 éve 10 hónapja #237008
Írta: Timona
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
19 éve 10 hónapja #236994
Írta: Artemisz
lassan kibomló
cseresznyevirág vagyok
Isten tenyerén
Az Erdő legyen Veletek!
Bátyus, köszii! *ölelés*
Mentve! - [size=9:2b0a5qzx]nem fér sajna be aláírásnak, nyüff! :bawling:[/size]
Hogy ne legyetek megrövidülve Tolkien-versekkel se , hoztam egy kissé naiv versikét, remélem, azért tetszik:
Dal a Nan Tathrenről (2204.12.16.-2005.01.06)
Ó, rekettyék, s ti, égerek,
te fehér kérgű, büszke nyár!
Én innen el sosem megyek,
e földön édes béke jár.
Te pillelombú, karcsú nyír,
zuhatag-omló száz suháng!
Bármely szív-sebre drága ír
látványod, őszi sárga láng.
És ti, ti buglyos, bús füzek,,
göcsörtös törzsek, bókolók,
vesszőitek mint lágy kezek
cirógatják a vén folyót.
S ti, sok mosolygó sombokor,
édes bogyó ölembe hull;
nyugvónapszín tüzes csokor
ha már a tájra tél borul.
És te, ó, csipkés berkenye,
ősszel rózsás hajnaltavasz,
víz és föld legszebb gyermeke -
de sok madárnak enni adsz!
Szálas, százlevelű szikfák
a Sirion két oldalán,
úgy állnak ott, mint katonák
egy regék zengte vár fokán.
Sudár, vén kőris, mind közül,
néped legkedvesebbike,
Smaragdlombod reám terül,
mint Yavanna óvó keze.
Áldott nevem, hogy erre járok,
itthon vagyok e fák alatt,
s ha egy kis sarjat találok,
köszöntöm őt mint társamat.
Üdv néktek is, fa-pásztorok,
kikben hírhedt a vad harag!
Ismertek rég: barát vagyok,
kezem nem tör le gallyakat.
Kis késemmel hullott ágból
apró hajócskát faragok,
útnak eresztem a partról,
hadd ringassák ezüst habok.
Illatos, friss bodzabélből
mesterkedtem fafuvolát,
ernyős virágok ezre közt
fújtam az erdő szólamát.
Ágon ültem madarakkal,
hallgattam csalogány szavát,
fényes lámpás-bogarakkal
kószáltam át az éjszakát.
Hullámok felett szól dalom,
így gyógyítom a csüggedőt,
Víz Urához fohászkodom
űzzön átkot, adjon erőt:
Tasarinan szép fűzese,
sose rontsa meg vész, halál
hontalanok dús nyughelye,
itt minden szív enyhet talál.
Mentve! - [size=9:2b0a5qzx]nem fér sajna be aláírásnak, nyüff! :bawling:[/size]
Hogy ne legyetek megrövidülve Tolkien-versekkel se
, hoztam egy kissé naiv versikét, remélem, azért tetszik:Dal a Nan Tathrenről (2204.12.16.-2005.01.06)
Ó, rekettyék, s ti, égerek,
te fehér kérgű, büszke nyár!
Én innen el sosem megyek,
e földön édes béke jár.
Te pillelombú, karcsú nyír,
zuhatag-omló száz suháng!
Bármely szív-sebre drága ír
látványod, őszi sárga láng.
És ti, ti buglyos, bús füzek,,
göcsörtös törzsek, bókolók,
vesszőitek mint lágy kezek
cirógatják a vén folyót.
S ti, sok mosolygó sombokor,
édes bogyó ölembe hull;
nyugvónapszín tüzes csokor
ha már a tájra tél borul.
És te, ó, csipkés berkenye,
ősszel rózsás hajnaltavasz,
víz és föld legszebb gyermeke -
de sok madárnak enni adsz!
Szálas, százlevelű szikfák
a Sirion két oldalán,
úgy állnak ott, mint katonák
egy regék zengte vár fokán.
Sudár, vén kőris, mind közül,
néped legkedvesebbike,
Smaragdlombod reám terül,
mint Yavanna óvó keze.
Áldott nevem, hogy erre járok,
itthon vagyok e fák alatt,
s ha egy kis sarjat találok,
köszöntöm őt mint társamat.
Üdv néktek is, fa-pásztorok,
kikben hírhedt a vad harag!
Ismertek rég: barát vagyok,
kezem nem tör le gallyakat.
Kis késemmel hullott ágból
apró hajócskát faragok,
útnak eresztem a partról,
hadd ringassák ezüst habok.
Illatos, friss bodzabélből
mesterkedtem fafuvolát,
ernyős virágok ezre közt
fújtam az erdő szólamát.
Ágon ültem madarakkal,
hallgattam csalogány szavát,
fényes lámpás-bogarakkal
kószáltam át az éjszakát.
Hullámok felett szól dalom,
így gyógyítom a csüggedőt,
Víz Urához fohászkodom
űzzön átkot, adjon erőt:
Tasarinan szép fűzese,
sose rontsa meg vész, halál
hontalanok dús nyughelye,
itt minden szív enyhet talál.
lassan kibomló
cseresznyevirág vagyok
Isten tenyerén
Az Erdő legyen Veletek!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Oldalmegjelenítési idő: 1.994 másodperc
