Versek

Artemisz (Erenya) írta: Ezzel a verssel összegzem az elmúlt évet!

Egyszervolt tünde-lány (2004.12.30.)

Levedlettem e kő-világot
hol lelkem falba ütközött,
sárban s árnyban dalolva járok,
bolyongok Hold és Nap között.

BUÉK mindenkinek!

[size=9:11424dd2]Izéé Bátyus, ezt szted le lehet ferdíteni quenyára? [/size]

Hogyne lehetne:) Hugi, Neked bármikor (ha időm engedi), remélem, jó lett!!!

Unduhante ondo-arda sina
yasse feanya yurne rambanna
astosse ar huinesse lindave lelyan
imbe Isil ar Anar vavantan.

... Köszönöm, hogy tetszett Nektek a Hócsillag és Nárcisz... sokat dolgoztam rajta, bár azóta javítottam picit. Ide még egyszer nem másolom be, mert nagyon hosszú, de itt meg lehet nézni, akit érdekel:

netrera.com/verseim/olvas.php?lo ... s_id=23040

Tim...: 8O 8O 8O Ez nagyon jó lett!!! Hú, micsoda válasz!!!
Ally: ezek a kockák nagyon ott vannak...
Artemisz: Politikai fogoly... 8O
Mecsi: az utóbbi nem, az előző nagyon tetszett
MÁB: adhatnál egy kötetet... nem célzás... áááá!!!
Well, well, well....
Ery: Szauron tanár úr,

Fuh... végigrágtam magam ezen az egy oldalon, és hát fenomenálisak vagytok! Ennyi verset egy nap alat még soha sem szedtem le innen!

Ring: hát, kár hogy csak ritkán írsz ilyeneket, mert ez gyönyörű lett! 8O Kéne rá egy szép lassú dallam, és emberek milliói bőgnék el magukat rajta! (ha más nem én bőgném el magam rajta milliószor) Le lett mentve!
Alcar: ez nagyon ariii. Nagyon szépen megírtad, nekem nem lett volna türelmem rá. Gratulálok, csak így tovább. A változatosság kedvéért ezt is lementettem.
Suhi: wááááááááá, igen kirááááááály! ezt nem is kell befejezni, pont így jó. Kiderül, hogy a jó nem is olyan jó.... Tuti lett! Ez is megy az egyre nagyobb méretű mappámba!
Máb: Minden reggel: hú, mekkorát puffantam a végén... tetszik, hogy minden szépet elrontasz az utolsó két sorban. Igen fanyar, és ez benne a király! Ezt is mentem!
Timona: nagyon jó!!!!! Utolsó verSszak a legszebb.
Artemisz: fuh... ezt kétszer is elolvastam. Az első 2 versszakban nagyon szép az emberke leírása, aztán az utolsó versszak nagy igazságot mond ki. Ez is le lett mentve.
Alison: brutálisak... 8O Hogy hogy tudsz te ilyeneket írni... Hódolatom!
Idhren: jaj, nagyon megértelek. Velem is volt már ilyen. Hidd el, csak át kell vészelni azt a pár napot, esetleg hetet, aztán egyszer csak rájössz, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mert valaki mindig szeret téged.

Alison ez igazán jó! Pedig elhiheted: nagyon kevés kocka van amire ezt mondom. Talán benne vagy még az első6-ban...

Alcar, ez annyira aranyos lett... olyan szép.
Alison...ezek marha jóók!

Ja és ez itt egy hányadék a jelenlegi helyzetemről... bocsi, mindenkit ezzel zaklatok.

Amikor minden kifog rajtad....

Amikor minden kifog rajtad,
nem tehetsz semmit.
A sors így akarta. Vagy te akartad?
Minden ütlegel és minden fáj....

Kiderül, hányan utálnak.
Szomorú vagy, mert sokan
hánynának, ha meglátnak.
Azért élek, hogy ezt tegyék velem??

[Törölve]

WOW!!!

Kösz, Tim! Ez csodás!!!!!

Én is hoztam egy újat. Kivételesen nem Tolkien, inkább Pilinszky-hommage...

Politikai fogoly: (2005.01.06.)

Süppedt pupillák, üveg-szemek
pilláján sosem-húnyt remény remeg
Mint egy vadállat, rács túloldalán,
előtte poshadt víz, kenyérszelet.

Vád ráng némuló szája sarkán,
tiport igazság homlokán,
ökleit ütésre feszíti olykor
és imára, hogy lesz még jobb talán.

De jaj, ha mégis új kor éled,
ki állít neki hősként széket?
Felejtik csontja múló porát
és a gyáváknak zeng az ének.

Mindegy, ki hű, ki szenved, ki rab,
a világ ugyanoly rohadt marad
mert a csőcselék csak kenyérre éhes,
küzdésre béna és eszmére vak.

Hoztam egy verset, amit Alcarnak és Artemisznek szeretnék ajánlani Remélem mindketten tudják, hogy kinek miért

Erendis dala

Útra keltek újra hát, Aldarion?
Itt hagyod tengerért, arádat s leányod?
Elszólít szíved és nyugtalan lelked,
Mert számodra az erdő is hajót terem!
Hisz a szárazföld mindig is taszított,
Mert Tuor és Eärendil vére hajt,
Nem maraszthat senki és semmi sem.

Féltékeny bánat költözik testembe.

Mikor apád, királyod áldását nem küldte,
Akkor én legyőztem undorom sirályok dalától,
Mely csak a tengerész fülében reménynek hangja.
Ezért nem küldök Oiolairet hajódra,
Mert hatalmas Hirilondët akarod párodul.
Két évet kapsz, hogy hajszolhasd önző énedet.
Tovább, ha időzöl nekem, mit ígértél, megszeged.
Így Ancalimë lányod egyedül marad,
Míg szívemen kőkemény kéreg nő:
S az eldák madarai messzire szállnak…

puhu-á-lá

Úgy jól laktam túróval, hogy nem bírtam a fúrómmal.
Sárika, márika, ma megint megyek dolgozni.
És ha nem teccik Nem muszállllly olvasni, Te gyökér!!!!
Kis kacsa fürdik fekete tóban, s szépen szundikál.
Alszik már a rekettyés, a büfike, meg a talpas mackóméz.
De ugye azzé szerettek, hogyha ilyen hüle is vagyok.
Igyáá sok gumimaciszörpöt, kári kittyom édes tyúkom.
A mama a börkeményedésével van elfoglalva.
Mind meghalunk egyszer....

Alcar: Ez nagyon aranyos. Először amikor megláttam a terjedelmét egy kicsit megijedtem, de érdemes volt végigolvasni.
Efku: Nem kell annyira szégyenlősnek lennie a bácsinak....

Atar: Fúha.. ez nagyon aranyos!!
Suhi: Nagyon tecc, csak rövid sztem is.. (de azért Befejezetlen szonett )

Frasum #...




lélek - Hangom.. idegennek tűnsz..
hang - Akárcsak, nekem..

Háát már nincsenek illúzióim.

Egy másik antik:


Párosan kúszó szerelem

Éjfélkor elindult
a párosan kúszó
szerelem az ágyból.
Legurult a földre
majd meztelenül kifutott a kertbe.

A szomszédos ház
egyik ablakában
zajosan elhúzódott a sötétítő.
Majd a függöny félrelibbent
és reggelig úgy maradt.

Máb: jó kis vers Elgondolkodtató: kell illúzió v nem? könnyebb lesz általa vagy nehezebb?... Nekem sose voltak ien illúzióim, így nem tudhatom a válaszokat.
Antik ellenére még most is megállja a helyét

HordóGyűrűző: nem, nem ismerem és 10 éve sem ismertem, amikor írtam. ja 18 évesen még ilyeneket írtam.
De itt egy újabb antik:

Minden reggel

...felébredek,
és szép vagyok,
és okos,
és kívánatos,
és mindenki rám vár,
és szeret egy férfi,
és dorombol a macskám,
és egyszer csönget a postás,
és tehetséges vagyok,
és mindenki jó hozzám,
és valaki vár rám.


Én minden reggel
illúziókkal ébredek.

Alcar: olyan jó volt olvasni a mesédet, nagyon aranyos lett hatalmas rohanó világukban újra kicsit gyereknek érezhettem magam tőle, a történet pedig elragadó! Csak gratulálni tudok hozzá!!!

Suhi/efqu:vmi hasonlót akartam hozzászólni, mint Mau de megelőzött

Nocsak… Efkú verset is tud írni és nem is rosszat, bár azért szonettnek egy kicsit túlságosan is befejezetlen

Üdv:
-- Mau

Suhifarok írta: Befejezetlen szonett

Jujj, ez tutijó vers lett

Ööö...ez a cucc igazából azértis efkúkúdéká műve, az én szerepem néhány rím felett a bólogatás, és a megtiszteltetés, hogy beírhatom...höhöhö P
egyébként be lehet fejezni bárkinek

Befejezetlen szonett

Ha a Szövetség már szétesett,
És az Éj Sötétje fojtogat...
Miért rabok még a ménesek?
Ki oldozza fel az orkokat?

Ha könyörülni nem tud a Jó,
S Gyöngéket zabál a félelem...
Kiért jönne a Szürke Hajó?
Ha nincs már "Velem", csak "Ellenem"?


hö

Bocs, ez kicsit hosszú lesz... s legközelebb hozzá is fogok szólni, de arra most nem maradt energiám...

[size=9:25di7tk4]Hócsillag és Nárcisz regéje

Tipegő tündérlány apró buborékban
Forrásvíz felett lebeg az alkonyban
Szivárvány szőttes fedi a trónját
Hintának használja a kis patak habját

Legkisebb leánya a tündérkirálynak
Virágot varázsol a tavaszi faágnak
Szirmokat szór kecses kis kezéből
Kökényt fest kékre az égnek színéből

Száz éve született magyalfa csúcsában
Száz szobában lakott a király várában
Hócsillagnak hívta a tündérek népe
Tavaszi tündöklés, a szépeknek szépe

Kevés a kérője Hócsillag kezének
Várja az idejét igaz szerelmének
Egy karcsú királyfit virággal nevében
Jövendölt a jóslat a Legendák Könyvében

Születése századik éjjele érkezett
Vigasságra várnak nagy vendégsereget
Bor, búzakenyér, elegáns kelmék
Tízezer tücsök hozza hegedűjét

Eljött az este, indul a mulatság
Százszorszép szirmait a szőnyegre szórják
Keringnek körbe szép tündérlányok
Virágot varázsol bűvös bűbájuk

Hócsillag hallgatag ül apja trónján
Gyémántok, gyűrűk csillognak ujján
Felpillant félve, egy kérést meghallva
Hosszú hajú herceg áll ott meghajolva

Szemei szikráznak, mint zafír csillagok
Ruháján ragyognak az ezüstös csatok
Itt az ideje az ifjak táncának
Várja válaszát Hócsillag apjának

Büszkén bólint a tündérek királya
Nemes nagyúrnak tetszik a leánya
Tóparti tisztáson szép táncuk lejtik
Kéz a kézben keringnek éjfélig

Sorsuk sebesen utolérte őket
Csodás csókkal nyomtak rá pecsétet
Szemeik szóltak, beszéltek egymásnak
Tündérlány ajka tündérfi ajkának

„Hogy hívnak, herceg?” kérdezi halkan
Az ifjú mosolyog s megszólal lassan
„Hócsillag, hisz ismersz: tavasszal virágzom
Nárcisz a nevem, a májust vigyázom”

Hirtelen haragos szélvihar támad
Mennydörgés rázza magasból a várat
„Vártam végtelen e csodás pillanatra
Most megtalált átkom hideg varázslata”

Sírva sikoltottak az udvari vendégek
Felismerték fagyos hangját a tündérnek
Gúnyos és gonosz szavát nem feledték
Százszor száz éve, hogy földjükről száműzték

„Vakká válsz hercegnő s világod elfordul
Hócsillag, hangod most örökre elnémul
Virágok nevével varázslat szállt rád
Nemes Nárcisz, halld Urad haragját”

Hócsillag hallgat, kék szemei könnyben
Régen rótták az átkot bele egy könyvbe
Homály hullott le a tündéri várra
Várnak a vendégek a király szavára

„Balga bosszúvágy sújtott le átokkal”
Kiáltott a király keserű szavakkal
„Te, tündérfi, Te okoztad vesztét
Nárcisz: neved nem hozott szerencsét!”

„Halljad hát herceg most az én parancsom
Villámként vágtass, hagyjad el udvarom!
Leányom látását és a hangját kéri
Vagy végzeted a te lelked is hamar eléri”

Keserűn kifordul a kapun szép Nárcisz
Vándorol vadonban, hol csak árnyék látszik
Süvít a sivatag sárga homokja
Tengernek tükrét is hasítja hajója

Keresi, kutatja Hócsillag hangját
Visszavinni vágyja szemének világát
Barangol búsan szerte a világon
Míg megakad szeme egy kicsiny virágon

Kőszikla került a kis hóvirágra
Nem nőhetett tovább, beszorult alája
Szépséges szirmai szomorún hervadnak
Levelei lassan a földre lehullnak

Kemény a keze a tündérek fiának
Szívesen segít a sérült virágnak
Döngve, dübörögve a sziklakő legurul
A hóvirág hálásan Nárciszhoz fordul

„Köszönöm királyfi, jó lelked páratlan
Segíteni jöttél, siettél váratlan
Ám ború s bánat nyomja a szívedet
Nekem nem kell titkodat felfedned”

„Nemes Nárcisz Úr, virágok királya
Megmentheted mátkád: de megvan az ára…
Szakíts szirmaimból egy kicsi fehéret
Veled s velem amit vársz, feléled”

„Ablakok alatt, Hócsillag kertjében
Ássál egy árkot s rejtőzz el mélyében
Takard be testedet a kiásott földdel
Szirmom s szerelmed reggelre kizöldell”

„Kijön kis kertjébe Hócsillag sírni
Látni ne láthat, de illatod megérzi
Szakítja szárad, ölel majd keblére
Vigaszként visz majd szobája mélyébe”

„De hallgass ide herceg” – szólt a virág halkan
„Sajnos ez semmi, más híreim is vannak
Széttépve szárad, a varázst megtöröd
De elmúlik élted s odalesz örömöd”

Hallgat hosszan s szomorún szép Nárcisz
Arcán s ajkán a remegés játszik
„Hócsillag hangja édes akácméz
párás pillantása gyönyör, ha rámnéz”

„Megteszem, mit mondasz, kedves virágszál
Életem értelme több e csúf világnál
Elmúlok, elmegyek, itt hagylak kedvesen
Boldogan búcsúzom, ha látom a kedvesem”

Hajnali harmat a Nap alatt kelve
Nemes nárciszt érlelt Hócsillag kertje
Sápadtan sírdogál a gyönyörű királylány
Szomorú szerelme valahol messze jár

Hirtelen… honnan is? Illatot érzett
Forgatta fejét, de hiába nézett
Kezével kereste, ujjait rátette
Nem volt az nehéz, hisz szíve vezette

„Illatod finom, felismertem rögtön
Letépni nem lehet: szobám neked börtön
Fekszem itt a fűben, melletted, teveled
Érzem, eljön értünk talán a kikelet”

Szívében szólt, hiszen hanggal nem tudott
Álmosan, s ájultan a földre lerogyott
Kezével karolta élete virágát
Csendesen, csókok közt aludta álmát

Sárga Nap sugara, melegen tűzött
Hócsillag haján egy csillag időzött
Kelve a királylány kinyitja szemét
S valóra válni látja a mesét.

„Nárcisz! Hű hercegem, én drága szerelmem”
Kiáltott kérlelőn s hangjától megretten
„Látlak és létezel, újra szól a szavam!”
Karolja kedvesét s zokog boldogan

Felébred félve a tündérek hercege
Látja a lányt mellette nevetve
Hallja a hangját, látja szép szemét
Valami elhozta a varázslat vesztét

Szerelmük szép és tudták, nem várhat
Varázslat, veszély, nekik nem árthat
Királylány könnyei adtak új életet
Szerelmük szilárdan vert örök gyökeret

Végéhez ért e varázslatos rege
Szép és szelíd volt kettejük szerelme
Mégis megtörni sohasem lehet
Ezt jelenti a jóság s az igaz szeretet.

2004-12-28 - 2005-01-05[/size]

Nem írom le mindenkinek külön-külön, mert állati jókat írtatok!!!
(Ez magyarul van??? )
Erda: Köszi

Kis irodalomórai négysoros átfirkálva a firkafüzetből
(Álom fogalmamsincshány)

Ez egy elmosódott álom,
Most a világot csodálom.
Hogy lehettem ennyire vak?
Kibuggyannak belőlem az szavak.

A második két sor nem igazán sikeredett. :shake:

Ery: ez de gonosz :Melkor:
:tongue:

Ery: jáájjj, látom magam előtt azt a gonosz mosolyod!
inkább még a kis versikéket!!
Erda: talált a vers, ma olyan szép délután volt, hogy nekem is
hasonlók jártak az eszemben. azonban egy kis kritika: szvsz a magam
a végén nagyon sántít, de szigorúan szvsz!! (én nem tok rímekbe írni szal...)
Máb: Ácsorgó: ismered a Szárnyak titka c. könyvet? igazából
semmiről nem szól, vagyis a szárnyakról, de mindenesetre nagyon ez
ugrott be a versedről..
nahy: üt és fáj.
Well: (igen, még emlékszem félszavakra, emlékszem csendre...) többek közt ez nagyon ott van. Hihetetlen, hogy minden egyes
versednél hallom a gregorián dalokat. (egyébként szeretem a gregorián
dalokat. )

nah, íme nyálas ömlengés.
ilyen nyálasat ios ritkán olvashattok tőlem...

And tho show must go on, [size=9:1uf8t2cd]go on,[/size] [size=9:1uf8t2cd]go on[/size]...
Ez a napfelkelte az utolsó.
Ragyogj hát nekem fényesen!
Csak ma. Minden álom véget ér, tudom.
Simítsd végig arcom,
kelts fel édesen,
hiszen ma örökre lehunyom szemem.

A maszkom kész,
a főszereplő Én vagyok.

Már most itt hagynám,
már elmennék...
Bolond voltam, hogy hittem.
Tudom, tudom.

S ím berontanak hozzám,
szó nélkül öltöztetnek,
fűzömre taposnak, s megrántják,
felsziszegnek közben.

Kezem összeszorul,
könnycseppeket facsar.
Ez a fájdalom már semmi,
már semmit sem takar.
Csak Téged őriz valahol mélyen...
valahol mélyen még téged akar...

Ery: Valahogy ismerős a helyzet...

Ery írta:

Rayan írta: Ery: sokáig lesz ez még? :bored:

Nem. Lehet tapsolni, itt a Vízkereszt (vagy amit akartok). Az angol versikének vége

Kááár...

Ery:

Köszönöm, hogy vége Eme versed pedig nagyfokú perverzióról tanúskodik

"A tanári agy nem emberi agy!" /Murphy/

Purhab

Nincs kedvem menni, dolgozni...ma sem.
De most, nem lesz hasmenésem, s az inger sem kerülget majd.
Őszirózsás szellő, na ő sem csap meg.
Varjak mérgét, sem szívom.
Igy hát, motyom összeszedve,
készülök erre az estre.
Van vajas kenyér, a tarisznyában.
A vörös hagymát nem viszem, színe vesztett hagyma volt.
Mert új a csizmám a szögre, sem akasztva, sem szög.
Lambuszig tíz percem van még,
s ősszekaparom e sz***rt, hogy ne felejtsetek )
Aztán este , alkossatok nagyokat,
de sem csuklani, sem mást nem szeretnék...

By Mecsi

Ery:

Te gonosz

7. óra

Lázas arc,
izzadó tenyér.
Zakatol az agy,
álló, dermedt kéz.
Gondolati káosz,
vért nyögő iszonyat;
szapora pulzus,
elrontott dolgozat.
Rémült tekintet,
segítség sehol.
Kapkodó képzelet.
A fülbe behatol.
Suttogó hangok:
"Tán nem hallja meg!"

De.
Meghallom

Well...Well...Ez nagyon jó.



Nem tudom...

Nem tudom, milyen nap volt az,
amikor születtem.
Milyennek láttam az
első pillanatban a világot.
Milyen volt a szülőm arca.
Azt tudom, hogy arccal a
világ felé születtem, és üvöltöttem.