Versek

Drága Bátyó: KÖSZÖNÖM!!! :teljesenmegvanhatódva:

szofi: nem vadász voltál voltál elöző életedben?

Tindomiel: tetszik a vers, csak nem tom, ez melyik írásból való? Tolkieni?

Dingir: Drága egyetlen örök barátom, Te megint nagyot alkottál. (még írtam neked, de ez a kedves csúnya Pisa, vagyis Brisa kitörölte, így nem tudod meg soha mit írtam.


/nem volt kedvem Wordbe gépelni, így a helyes sírási hibákért felelőséget nem vállalkok.)



*modrátori beavatkozás (Brisa)*

Tudom, hogy nem éppen műremekek... de szeretettel adom őket!!!
Van két Orsi s egy Előd, ki drága nekem:)
fogadjátok szeretettel névnapotokra!!!

Elődeink, Korcsolyák

Iru:

Bűbáj, kacagás
házasság
chaten köttetett

tiszta, őszinte
barátság
ami lehetett

mosoly, bizalom
társaság:
köszönöm Neked!

átbeszélt éjjelek
bulizás:
jó Veled!

Kicsi feleség
szeretlek
fontos vagy nekem!!!

Orsie:

Lángoló hajzuhatag
”Bátyó” kiáltás ha meglátsz
nevetés színezi hangodat
Kishúgom, Te mindig megtalálsz…

Ha Pesten sétálunk valahol
örömmel feszítek melletted
”Látjátok, emberek?” ő a BARÁTOM
s erre büszke lehetek

A matekneved, a Fraktál
hogy miért ez csak sejthetem
eddig Te oly sok jót adtál,
ideje, hogy elérjen a szerelem…

Elodyke:

Lakli fiam, Kaba szülötte
fülünkben zeng a citerazene
s a pikáns dalok vigyori íze…

Íjad feszül kihúzott húrtól
nyílvessződ nem fut el a vadkantól
Erős bőr védelmezi az Alcarod

Nagy láda sör jutalmad
de a Tescosat ne nyakaljad
csak bajszodat a Dreher után nyaljad…

2004-10-21

de jót

Szofi: kritikai érzékem nulla - mindenesetre nekem nagyon tecc - rulz [ez olyan igazán régi-Szofis...]

Első versem, magyarórán született, miközben Adyt kellett volna tanulnom (éljen a multikoncentrálás!), ezért elég siralmas, elismerem. Mentségemre szóljon, hogy mint már említettem, első versem.

Earendil Csillaga

Vérvörös alkony vizét Csillag szántja át,
hófehér hajó, a Vingilot, s elé albatrosz-hadát
vezérli Elwing, hatalmasan, s urához repül:
hajó orrában Earendil áll, rettenthetetlenül.

Vingilot ragyog, fenségesen, akár a tiszta hó,
Feanor-ékszer fényében fürdik a hajó.
Earendil homlokán a Szilmaril fennen ott ragyog,
s így a Csillag, mely minden lénynek örök Reményt adott.

Hajtóvadászat

[size=9:3fg2ws8h]
Mottó:
"Szálló, önmagáról megfeledkezett
madár üzeni:Nem jó a magasban!
Lent jó!"[/size]

Felröppen a fácán- puskák dörögnek,
lent fut a fácán- bokrok zörögnek;
lent fut a fácán- hívja az ég,
felröppen a fácán- lőtt sebe ég.

Lent fut a fácán- hajtók zaja űzi,
felröppen a fácán- ha erős, túléli;
felröppen a fácán- lélek-madaram,
hajtók zaja űzi- ...hagyom magam?

A holló

Lassan, leszáll az est a városra.
Némaságba zuhannak a parkok, terek.
Korán érkezett meg az idei hó,
S a fáról még hullnak a sárgás falevelek.

A dombról látszik a város, a kis utcákkal.
Egy-egy ember a havat lapátolja,
S néha feltűnik egy-egy kocsi.
A domboldalon ülök és töprengek.
Milyen tiszta, kegyes felülről e táj.

Olyan békésnek tűnik innen minden.
Hogy el se hinném, hogy a valóság néha más lehet.
A kémények, füstöt ontanak,
Nem titkolom, jól néz ki .

Madár testet öltök, és kedvtelek, mint Síva.
S a város felé emelkedem.
A mérhetetlen szabadság hatalma,
Mert szótlanságából kibontom immár e tájat.

Valaki jajveszékel, hallom kiáltását.
A részegségtől torzult aurájú férj,
Feltűrt ingével, s cigivel a kezében, veri a feleségét.
Ki rimánkodik, hogy hagyja abba, mert nem bírja. Tovább.
Annak idején boldogan, és szerelemtől égve mondtak igent egymásnak
Égi atyám előtt, Istennek egy kedves palotájában.

Halált hivatott a teremtés, a vízcsap lassan kinyílik.
A fulladó test, engedelmeskedik még.
Mert e kedves néni érzi, lassan itt a vég.
A férje a tévé előtt palástolja, szobájában könnyeit.
Szemeivel lassan a falra tekint, és nézi a múlt ott csüngő pillanatait.

A fiatal testkód, egymás szemébe néz.
Oly tiszták, óh Uram, oly helyesek.
Megcsókollak, hangzik a válasz, és a szem megpihen.
Két piciny szív, egymásért dobog tovább,
És most még, kőfalként emelkedő ígéretek hangzanak.

?Hétköznapiék?, is otthon vannak több száz lakásban.
Boldogok ők, hiszen nem érdekli őket szinte semmi.
A díványon heverésznek, és kapcsolgassák a tévét.
Csipszet majszolgatnak, s önfeledten kritizálnak mindenkit.
Elcsattan, pár puszi, egy jópofa benyögött poén után,
S a hamutál lassan megtelik csikkel.

Vannak, útkereső emberek is erre felé, most e házak felett repülök,
Ők most is azon gondolkodnak, miképpen lehetnének, jobbak, tisztábbak.
Hogyan tudnának segíteni embertársaikon.
Több száz gyufa lobban fel, s hangja, mint egy kiáltás.
S apró mécsesek, finom füstölök, szerető mosolyok jellemzik környezetük.

Visszasiklok a dombtetőre, és lábaim a talajt érintik.
Csuklyám leveszem, és a mögöttem lévő tükörbe nézek.
Ám, az megrepedt, összetört, s darabjaira fehér hó hullajtott.
Elindulok vissza, a városomba, köszönök a havat lapátoló embereknek.
Elmegyek a ház előtt, ahol már nem hallatszik a lármázó üvöltés,
Megállok az orvosi ügyeleti kocsi előtt, és szemébe nézek a kapu előtt síró bácsinak.
A szerelmes pár még mindig, a padon csókolózik, és nem vesznek tudomást a környezetükről.
Lassan, én is haza érek, a szomszédban a redőnyről villogó fény szűrődik felém.
Hazaértem.

Sziasztok!

hú, nagyon jók vagytok. Én csak itt ámulok, és bámulok. Csak íg tovább.
Megint hosztam egy verset, amin azt hiszem nem sokat kell magyaráznom.

Ne kérdezd, honnan jövök
ne kérdezd, merre megyek
messzire vágyom innen el
messzire mégis közeledbe érek

Múlnak a napok oly lassan
régen volt mikor rád találtam
két szemedbe akkor barátként néztem
ma már csak haver közte pedig kedves.

S mégis ma félve nézek szemedbe
láng mely a szerelemnek a gyökere
a tűzé mely bennem még ma is ég
csupán pislákol de ott él szívem mélyén.

Oly jó még is közeledben lenni
tőled néha üdvözlő leveleket kapni
a szerelem múlik szeretet él már csak
s megmaradtál a sok fájdalom közt barátnak.

Üdv mindenkinek!
Ezentúl gyakrabban jövök majd.
Addig is:

A postás monológja

Üdvözletem!
Újabb küldemény érkezett.
Címzett?
Mindenki!
Feladó?
Nos… Nézzük csak.
Ezt nem tüntették föl.

Nem, tényleg nem tudom honnan jött.
Hogy mi van benne?
Hát…
Igazságok.
De bármit mondanék,
az csak ócska másolata lenne annak,
amit rám bíztak.
Kérem, valaki írja alá.
Nem tarthatom meg,
egy az egyben át kell nyújtanom maguknak,
hiszen ide szól a küldemény,
- igen, igen pontosan, Föld – 2004 -
Én csak kézbesítek.
Tudják a kötelesség az kötelesség!
És különben is.
Mit kezdenék ezekkel az
igazságokkal…

A sajátommal tudják mi lett?
Hát elmesélem.
Megkaptam, és rögtön öt részre osztottam.
Miért pont öt? Hát mert az egy olyan szép,
kerek szám. Félkerek.
Na jó. Én is belátom, ez az indoklás
eléggé silány. Lépjünk túl rajta, jó? Jó.

Először szentnek hittem magam.
Fogtam az első részt, és
még azon mód melegében
átutaltam egy hangzatos
alapítvány hangzatos számlájára.
És baromi tökéletesnek éreztem magam.
Leróva a napi jócselekedet,
Ön. Egy. Piros. Pontot. Írhat. Be. Az. Ellen. Őrzőjébe.

A TV másnap közvetítette, amint az
alapítvány kurátorát egy hálóval halásszák ki
a „Zál-tó” növényzetének ölelő karjaiból.
Éljen a sássosszindikátus!
A nyomozás kiderítette és dokumentálta:
Valami Halálra Rémisztette.
Az igazságnak lőttek, azazhogy vízbe fúlt
az alapítvánnyal egyetemben.

Sebaj. Szent nem vagyok, de okos Igen!
Befektettem hát a második részemet.
Természetesen részvényekbe.
„Há’ ebbe’ van a’ üzlet, babám!”
Vagy nem hallottál róla?
Itt megsokszorozhatod, amid van!
Kellett a fenének még több igazság.
Reméltem megszabadulok tőle, s tán valami
értelmes, használható is
csurran-cseppen ebből a
küldeményből.

Pár nap alatt nullára csökkent
az igazság értéke.
Hallani se akart róla senki.

Ezt elbuktam, nem számít!
Van másik!
Megfontolt lettem, bár türelmem fogyott, nem létezik, hogy
ennyire hasznavehetetlen bóvlit sóztak rám,
felkerestem egy megbízható bankot, lekötöttem
az igazságot, bezárattam egy szuperbiztos széfbe,
na innen se ki, se be!

S csodák csodája: Mégis.
Egy nagyfejes megneszelte, hogy a város
szívében hivatalból őrzik az igazságot.
Kell ennél több! Uzsgyi be a bankba,
be a széfbe, be az igazság szívébe.
„Ennyi lenne az egész? Ezért a vacakért
forgattam föl a fél várost?
Ennyi az igazság?”
Nesztek. S golyót röpített belé.

Azt hittem leájulok a kanapéról.
Repülő csészealjak, cserepes – virág – esők,
tányérok és poharak.
Miután sikeresen romba döntöttem lakásom,
az igazság meg az életem, fogtam az átkos negyedik részt,
és ha már esik, puffanjon,
ki vele a lovira.
Engem nem tesz többé lóvá ez a szerencsétlen
küldemény – s már átkoztam magam, miért
is vettem át! Csak a nagyravágyás, a kíváncsiság,
no meg önzőség… De most már elég.
Ha belepusztulsz is, hasznodat veszem!
„Tuti tipp, Ezüstfény, ő a legjobb, mondom, biztos befutó!”
És én feltettem az igazságtöredéket Ezüstfényre.

Mint a Szélvész, úgy suhant el
az ingyenadomány.
Nagy port kavart.
De leülepedett.
Már a múlté, kár beszélni róla.

Na.
Hát most valaki írja alá a küldeményt!
Megjött a Ti igazságotok.
Itt van, nyakamon nem maradhat.
Úgy, oda lesz szíves. Jól meggondolta?
Maga tudja, én csak úgy megkérdem.
Tudja. Kötelesség.
Tökkkéletes, köszönöm.
Itt van a csomagocska.
Kicsi, kicsi, ez igaz, de mégis milyen hatalmas!
ÉN már csak tudom.

Na.
Hogy micsoda?
Az enyém?
Hát. Reméltem… hogy elsiklunk fölötte.
Nem kenyerem az efféle kényes téma, de hát
ha annyira kíváncsi.
Na.
Na jó. Tudja. Hát kötelesség. Az kötelesség.
Figyeljen.

Egy rész megmaradt.
Dühönben ezerféle halálnemet kigondoltam számára.
- Egy fikarcnyi igazság csak, s mennyi galibát okoz! -
Elmémben vízbe fojtottam, lelőttem, felnégyeltem,
akasztottam, lefejeztem, vasszűzbe zártam, villamosszékbe
ültettem, megmérgeztem, atombombát dobtam rá,
és egy hatalmas hegy alá temettem.
De mikor hazaértem, a törött cserepek és üvegszilánkok között
bolyongva rádöbbentem:
Nekem kell ez az igazság.
Az idő összekovácsolt minket,
tudja, hogy megy ez. Haragszunk, haragszunk,
de no... azért mégiscsak szeretjük.
Mégiscsak kell nekünk!
Hát megtartottam. Elrejtettem szelencémbe,
azóta vigyázok rá. S tudja mit. Nem bánom.
Sokat kaptam tőle.

Hogy mit?
Rádöbbentett arra, hogy…
Hogy mi is a kötelesség.
A kötelesség kötelesség, teccik tudni.

Hogy ennyi?
Igen.
Ennyi, ennyi.

ADIM a Des írta: Artemisz irta: "Adim: Kösz!"
Micsodát szívemcsücske? Kijárna már neked egy naaaagy baráti ölelés!
Ez meg csodás: "...harmat cseppjét zöld moha bársonyán..." - gratula!

Te is nagyon hiányzol, Drága! Nyüüüff!

Artemisz irta: "Adim: Kösz!"
Micsodát szívemcsücske? Kijárna már neked egy naaaagy baráti ölelés!
Ez meg csodás: "...harmat cseppjét zöld moha bársonyán..." - gratula!

ADIM a Des

"Az ember néha belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy."

Arlith írta: ágyban fekszem
nézem az örvénylő füstöt

Üdv néked Arlith! Jó látni megint valamit tőled, pláne ilyent!

Arlith: jujj ez kra jó!!! Na végre olvashatok tőled is!!!!!

Toma: sztem eredeti és izgalmas a versed

Leszoknék!

Haldd Uram, hogy hozzád kiálltok most én, a porban lépkedő halandó ember
Leszoknék! Csak, tedd testem az esetlenségből, a valós léptek irányába.
Mert nem mondhatod, hogy ami jó az fog pusztulásba vinni a Kék bolygón.
Mondd zavar Téged, hogy nekem ez jó? Nem! Tudom ehhez semmi közöd.
Testem ellenkezik ilyenkor mikor, köhög, krahácsol, és különböző formában jelzi:
Elég! Hagyd már abba, Te bűnös Jíva. Hisz megölsz engem.
Lelkem telhetetlen makacs ilyenkor, és így válaszol testem kísértésének:
Örülj, Te anyagi halmaz, hogy dicsőségedet méltatván a víz alá viszlek minden nap.
De nem Ő elégedetlen, s összebeszélt különböző képleteimmel.
Nem kell Emphizéma, nem kell asztma, és nem kell más! És nem kell aljas cselszövés!
Leszoknék! Magasságos Uram. Most egyem a reklámos rágót??

ágyban fekszem
nézem az örvénylő füstöt
milyen lágy
jólesik
de nem gyújtottam fel magam
jó dolog az önsajnálat
mikor kajánul simogatod kezed
kacsints rám, bár nem értek
a talpnyaláshoz- részvéthez
ha így jobban áll
tintafoltos könnyeid pakold papírburokba
díszdoboz, vagy zsírpapír
oly mindegy
a TE is én vagyok
csak röhögni tudom skizofréniám
a napi karnevál díja nem megszabott
törd össze a malacperselyt
fizess hát-
a dísznók szíve nagy, hát még
az ökröké, nemigaz?!
enyhe sznobizmussal átitatott
mű pesszimista vérömleny
egy pacemaker az egész
csak ennyi, semmi több

Alcar: Kellemes Karácsonyi perceket szereztél Nekem. De tényleg, jó. Csak az én kritikám úgy látszik nem ér semmit:)))


Te kis Trusivadász




Azért birlak ám.

Well:ez a vers nagyon ott van. Grat
HV:brutál, de jó
ADIM:erről majd még beszélgetni fogok veled egy csöppet
mecsi/navad:NO COMMENT
Toma:ne vedd sértésnek, de szerintem ezen a versen, ha még dolgozol egy kicsit akkor jobb lesz
Artemisz:
neked adom egész világomat,
és benne morzsákként önmagamat -

szólt a Vándor,
s elnyelte a messzeség,
és a lány többé nem látta kedvesét.
Ez nagyon szép!

Adim: Kösz!

Toma: :up:

Itten egy új szössz. Kicsit bánatos. Konkrétan a Tábori Szent Vid-es séta hatására írtam, de csekélyen benne van ez a Túrin-Finduilas-cucc, amin mostanság sokat agyalok.... vajon miért?

A Vándor éneke (2004.10.19.)

Enyém a Föld
s én senkié vagyok -
szólt a Vándor.
Csak a gyalogúté lábam alatt,
csak a csillagoké fejem felett,
csak az erdőé, mely hűs árnyat ad,
életemet nem élhetem veled,
és bármennyire szeretlek,
nem adhatok semmit, semmit neked,
mert nem érdemelném
azt, mit viszont kapok,
mert Vándor vagyok.
Nem vagyok senkié,
csupán önmagamé
és a Földé.
Ereimben száguld a sebes szél
és szüntelenül űz, repít tova,
sorsom, nem tagadom, biz mostoha,
mégsem cserélném soha, semmiért.

Várj, kedvesem!

Egy kis emléket mégiscsak hagyok Neked!
Neked adom a szellőt, mely vezet,
az éji szentjánosbogarakat,
a hasadó hajnalt a hegy felett,
a széles égen a csillagokat.
A némaságot vén szirtek fokán,
harmat cseppjét zöld moha bársonyán;
neked adom egész világomat,
és benne morzsákként önmagamat -

szólt a Vándor,
s elnyelte a messzeség,
és a lány többé nem látta kedvesét.

Röviden...
Tim, Mag, Artmisz, Leo, Csinci: köszönöm:)

Timona írta:
Hát akkor én mit mondjak???

Semmit:) A kérdésben van a válasz...

Csinci írta:
Nincs ennél borzasztóbb. A zord valóság, az már inkább. :nagyonhülye:

Nem vagy Te hülye... de nem ám!!! Majd dumálunk egyet, már régóta esedékes:)

ADIM: ... a harcos vállalja, amit vállalnia kell. Azért harcos. Nagyon köszönöm Neked is...

navadripram írta: Alcar: Hát ez, hát ez, hát ez,.... nem kapok levegőt ez , hát ez... hát ez, Alcar Te isten, jajj ez ez ez ez ez ez, Alcar csodagyerek! Éjen Alcar! Vik Vik Hurrááááááááááá.

Ahogy gondolod navadripram. Nem lett éppen műremek, tudom. Azt hiszem bántani nem bántottam vele senkit. Akinek szól az érti, tudom, hogy igen. A többi vajmi keveset számít... Ő tudja, hogy tőlem ennyi tellett, de nem a szavak számítanak, hanem amik mögötte vannak, tudod... ha te ezen csak gúnyolódni tudsz s Neked ez ad örömet: hát tegyed... :váálatvonemotikon: kellemes szórakozást kívánok hozzá! Remélem szereztem pár kellemes percet vele! Minden jót kívánok Neked!

Vlagyivosztok

A haverok nem hívak el
Vlagyivosztokba pedig én
úgy mennék hiába itt kell
maradnom a parlamenten
lóg az ausztrál zászló lilán
villógó interkontinentális T
mackók hannibál féle buli
őszibaracklés kaszák no és
a margithídon álló nők....
nem ér fel Vlagyivisztokkal

Vicipucli.

Alcar: Hát ez, hát ez, hát ez,.... nem kapok levegőt ez , hát ez... hát ez, Alcar Te isten, jajj ez ez ez ez ez ez, Alcar csodagyerek! Éjen Alcar! Vik Vik Hurrááááááááááá.

Alcarcalimo írta: ó, csodás éteri szeretkezés

Nincs ennél borzasztóbb. A zord valóság, az már inkább. :nagyonhülye:

Egyébként, Léo: Barátomnak zwei, überszép, és nagyon okos az utolsó mondat.

Elsőként az eszed veszted el.
Aztán lassan kihal a világ.
Az elme már semmit se lát.
Egyre szűkebb a kör.
Egyre keserűbbek a gondolatok.
És sötétbe borulnak a napok…
(by Leo)

Üdv!

SU, a Novemberi versed nagyon bejött (eltettem), ez még talán Szofinak is tetszene... az állatmese meg állati!
Artemisz, Morgoth-ról csak annyit, hoztad a tőled megszokott formát! Ügyes!


Szilánkositók!
Az apró rímszilánkok nem rosszak, ám hiányolom belőlük a teljességet! Inkább olvasnék tőletek kiforrt, teljesebb alkotásokat, mint egy hirtelen támadt fuvallattól összetört tükör szilánkmaradványait. Ahol töredék van, ott kell lennie valahol egésznek is! A puzzle darabjai önmagukban csak zavaros törmelékek...

Következő versemet (v)érzőszívű harcostársamnak ajánlom!

Vigyázz harcos,
leeresztetted a pajzsod
mintha magadnád magad
s feladnád a harcod

Vigyázz harcos
fejeden nincs már sisak
homlokod gondoktól karcos
még megtudják, ki vagy

Vigyázz harcos
mellvérted melletted hever
szíved nyílvesszőért harsog
de szerelem az, mi végül lever

Vigyázz harcos
kardod a porba hullt
nem ellenség vagdos
nő lesz az, ki rád lesújt!

ADIM a Des

Alcar, Well: 8O 8O :eek2: :up: :itscool: hátborzongatóan szép mindkettő! KOMOLYAN! :up: 8O

hávé: a tidre is csak annyit, h :up:

Nyugi hv! Ha az enyéim nem moderálási rosszak,akkor a Tiéd sem.. Sztem nem rossz, elgondolkoztató.. és.. érdekes..

[size=9:1m96isb5]Számolom az izé-ket! [/size]

hát..
ez egy ilyen izé.. már a sokadik... dehát legyen mit moderálni:

Tömegmagány

első rész: egy koldus hátán a tetvek
alkoholért verekednek
második: őket nézi odalent
a zsibbadt fergeteg
három: csapódik az ajtó
hangja akár a negyedik: a tó
önmagába fulladva
elnyeli az éjszaka
őket és a tetveket
az alkoholszag eltemet