Versek

Üdvözlet minden kedves verselőnek!
Megmondom őszintén, elég régóta olvasgatom a topicot, és sokszor érzem úgy hogy néhány igazán tehetséges emberrel is megáldotta erre a sors a nagy versek szerelmeseit.
Először kritikákat akartam írni, de úgy hiszem, az egyik kicsit durva lenne nektek első hozzászólásként. Tehát figyelgetek egy darabig még; de azt ígérhetem - ha igény van rá - tőlem senki nem fog igazi kritikában hiányt szenvedni.
Persze, csak ha igazán el tudjátok fogadni az igazán őszintét.

Ba' hara:
Profi.

Erda niire (Area) írta: Nefadar: hűha.... ugye ezt nem saját érzelmek szülték....

De, sajnos ezt igen
Remélem hamarosan vissza jön az ihleted, szurkolok ennek, mert már hiányoznak a verseid.

Egy újabb vers, címe nincs, de talán lehetne: A tengerész imája

Tengerek Úrnője!
Halld hát imám!
Légy kegyes hozzám
hajómat ne bántsd.
Ha hullám lágyan fut
örül a hajósnép
haragod láttán
szívükben a félsz.

Szebb vagy nekem ékes
kék selyemruhádban
kagylókkal ékes
korall koronáddal
mint viharos szürke
darócköpönyegben,
sásból és hínárból
fonott fejékeddel.

Oh ha tudnám mikor
mutatsz nyájas arcot?
Énekeddel fékezd
viharnak erejét!
Ölelő karoddal
hullámok erejét.
Fogd vissza haragod
mutasd nyájas arcod!
légy kegyes hozzám
Hajómat ne bántsd!

Üdv a Rozd Világ utolsó békés szigetének!

Visszatértem egy kicsit jobb kedvvel, és most veszem a fáradtságot, és írok nektek:
Ratzkha: jajdegonosz vagy szegény kisz Erdával szemben..... Nem miattatok voltam depis! A versed pedig nem is szörnyű, és nem is közhelyes... nekem nagyon tetszik a ritmusa, a rímei... olyan kis élénk! Már is feldobtál!
Dae: ááá.... azok az utolsó versszakok igen szépek!!!! A "Piros könnyek alvadt tava" valami fantasztikus!!!! Le vagy mentve....
Galadh: az a szösszenet ollyan szívszorító!!! :crying:
DaroNight: erről a versről eszembe jutott egy nagyon régi és nagyon mély barátságom, ami sajnos már nem él....
Rayan: teccik a versed... olyan kis szívhezszóló....
Éowyn!: jajj, de rég vártalak már! egyszerűen IMÁDOM a verseid! ma is kitettél magadért!
Alyr: igen kifejező, és igen ütős... főlg az utolsó sor. Nem szabad belenyugodni! harcolj!
Nihil: ez lehetne akár az én négysorosom folytatása is... igen szép!
Holtak vezére: feláll a szőr a hátamon, ha csak arra a mocsárra gondolok... igen jól leírtad!
Szofi: na, nekem pont ilyen érzésem van Pesten... olyan egyedül van az ember a tömegben....
Esgal: A hitetlent úgy képzeltem el, hogy állsz a sötétben, és beleordítod a semmibe... igen jó! A faygos éj a legjobb. Kifejező, és mégis elvont... csoda!
Nefadar: hűha.... ugye ezt nem saját érzelmek szülték....
Mau: ezt az érzést nagyon jól smerem... a végtelen másodpercek.... hmmm...
Aranymag: áááá.... erre már nem lehet mit mondani... erre már nincs szó.... :bawling: :agree:

Hát ennyi... vigyázzatok egymás lépteire, nehogy elévedjetek a Homályban!
By love: Erda

Szofi, ennek a versnek akár Kor-kép is lehetne a neve. Kis játék a szavakkal, de a mélyük ugyanaz...
Mau, ez nagyon tecc. 8O nameg nálunk is ilyenek a fizikaórák. Ez az igazi erő; hogy még egy ilyen meghalósan-car-haláliunott időben - mint a fizikaóra - tudsz alkotni. gratu hozzá. Én olyankor csak maró ürességet érzek; a teljes tudat, h mennyire felesleges, és basszus mégis ott ülök, ahelyett h kimennék a térre meghallgatni a madarakat, érezni a napot.
Éowyn!! Mért írsz kisbetűvel?? elhalok rajtad, komolyan... írsz egy tök jó verset, erre leviszed kicsibe. :shake: na de komolyan. Miért írod mindig kicsivel?? AZ ember szinte utolsónak látja meg a betűk aprósága miatt. de másfelől tecc.
Dae! EGyes sorok kiemelkedően tetszenek! Pl: Keresztet vetettek az öreg jós kövei. ; Vonszolnom kell és nem meghalnom rajta. ; Húzom a fát. Mit lehet tenni... Mosolyom ragyog, ha nem láthat senki. ;Nézd. Egy kísértet.
Vagy tán tükör? ; ezek irtó jó sorok, és a csattanó is ütős!!
Szegény Area. remélem nem tart sokáig a depis-korszakod! Minden együttérzésem.


Üdv! Most csak bekukkantottam, de különben se kapnátok hosszú kritikát, engem se véleményeznek túl sokan.

Üdvözlet, éjhalál-hajnalpírrel vitézen vigyázók!

Előre elnézést. Sok lesz, kevés értelemmel. (Nem nem szerénykedés, csak tényeket közlök. Szubjektív tényeket. ) Csak olvastam, és írtam.Ha Efkú, kedves gondolatom nem képes,helyette majd én. Íme a teljesség igénye.


Timona: Hát ez a Félelem szerintem elég (ha meggyújtjákJ) szuper lett. Nekem legalábbis nekem nagyon teccik. Első olvasatra főképp a zeneisége fog meg. Irodalomtanáromat idézzem: „szinte énekel”. Ne vedd sértésnek, nem lebecsülésként mondom, de tipikus tiniláv-költemény. (Értsd, ilyen nagy szavakat, ilyen heves lobogást az ember ritkán produkál.) Nekem ettől függetlenül teccik. Egy szép ékkő, ami nem biztos, hogy átélt (bár elég valószínű), de ez nem is fontos. Szép, na!

Avalon: Nem rossz, nem rossz. Mindenesetre őszinte, ahogy az ilyen „Végre kijött!” versek szoktak lenni. De a rímeket is el-el kapod néhol sőt, határozottan jó képek is vannak benne. Mindenesetre túl tipikus a téma (szerintem) ahhoz, hogy rettenetesen jó legyen. Ám épp ezért könnyen átérezhető, könnyű vele azonosulni. A hétköznapokba a fellegekből, filozófiából, ábrándokból lerángattatás jelensége úgy látszik elég gyakori. (az én „költeményem”is efféle, lásd lent).

Galadh: Kegyetlen. (Mint vers, és mint minősítés. )Erről csak félve írok, mert félő igen mély, érzékeny magánéleti témákat érintenék vele. De azért: …
Szintén a very-őszinte versek egyike, miszerint : Szívem, lelkem kitárom,/ Előveszem gitárom s eldalolom panaszom. A „kicsit” boldogító, vsz szeretett, illetőbe simán belelátom magam, aki csdak azért szeret és bókol (illetve szerelmezik, hogy neki jobb legyen, és emellett színlelésből jeles. Amit a lírai én mond, az tiszta Julien Sorel, miszerint: 2. vsz. Akkor meg minek a színlelés (color finding)? Mert rutin. Nehéz róla leszokni. A társaság/társadalom ráerőlteti az emberre azt, hogy jókedve legyen, és boldog, miután egy szimpatikus/csini ellenkező nemű kacsóját szorongatja.
Tetszik a szerkezete, ahogy felépíted, hogy az első vsz. a Srácról szól, a „lírai ő”-ről a 2.vsz a párocskáról a 3.vsz pedig rólad, bocs a „lírai énről”. Mintha felemelnéd ültödben a tekinteted, ránéznél, éreznéd, nem jó ez így. Észrevennéd mosolyának ürességét, elgondolkodnál, miért van így. Definiálnád a helyzetet. Aztán, mivel ember vagy és ezért alapvetően önző, megnézed: És mennyiben érint ez engem? Aztán a vers befejeztével leírnád a XX. Sz. elmagányosulását, a társas egyedüllétet.
Utólag is bocs. Rosszul teszem, hogy ennyire személyes verseket kritizálok. Ha viszont azért raktad be, hogy a reakciókat leszűrd: Nesze.


Area: a fórum azért van, hogy kifejezze mindenki a véleményét. Az még nem lélekbegázolás. Aki annak veszi, magára vessen.

Nima: Tetszika formaféleséggel rendelkező pár napos képsorozat. Nekem perfektül visszaadja a hit biztos bizonytalanságát, illetve bizonytalan bizonyosságát. Hallani a gregorián kórusokat mögötte.
Ám emellett ott van a hitetlen, az egész kultusz értelmetlenségét látó, szabadszellem is (ha szabad íg neveznem). És mintha ezt az egészed egy az oldaladon ballagó másik csuhásnak mondanád. Egyik értelmezésben: az illetőnek, akiért vállalod a kolostort, mert csak így lehettek együtt (Anna és a király). Ez a szubjektívebb (az író szempontjából) megközelítés, a másik pedig, ami inkább az olvasónak kedvez: a közönséget viszed be, idegenvezetsz.
Persze valószínűnek tartom, hogy a te koncepciód egy harmadik, (vagy egy huszonharmadik, a többi, reakciódat meg nem váró elemzőé mögött) de azért ha hatást váltott ki belőlem, gondoltam csak leírom.
Tök buli! Szentháromságba zártad magad. (Előtted isten, mögötted isten, feletted isten. Most hogy jössz ki? Ne vágd el magadtól a menekülési lehetőséget azzal, hogy szűk utcába, neadjisten(?!) sikátorba találsz tévejedni!

Szofi, Arlith: nagyon jók az együtt írottak! Én már némi jóindulattal szoktam mondogatni, hogy ismerem nővérkém stílusát, képeit, ígyhát felerősítve érzem a felelgetést. Ilyen egy emberből nem „jön ki”. (elnézést az irodalmiatlanságért) De így sokkal teljesebb a vers nyújtotta kép.


Fqqdk: Mit lehet az ilyenekre írni? Helyeseljek? Arra ki kiváncsi. Olyan mintha én írtam volna. No nem a formai kötöttökéletességre gondolok, inkább a tartalomra. Mégiscsak ugy lesz az, hogy te az én gondolatom vagy, entitás.

Sajna nem tudtam egyszuszra mindent bepótolni, nem jutottam végig, de rmélem átfogó volt.

Ja! Még bosszantásotok tetejébe beteszek egy szörnyedvényt. Hosszú is, meg közhelyes is, de épp ez benne a pláne. Olvassa ki mint meri. Imhol van e’:


Villamosfrász

Festek most egy képet.
Lefestem a népet.
S ti csak csodálkoztok mind,
Ha használok ólomszürke színt.

Miért unalmas ennyi arc?
Sok veterán, kit megviselt a harc!
Kiszolgáltak már ők… vagy csak alszanak?
Vagy azért néznek így mert rám haragszanak?

Ugyan! Haragunni’ is fáradtak ezek…
Kapaszkodót fogó hulla-lilás kezek,
És semmibe meredő üres tekintetek-
Egyszer talán én is ilyen leszek.

Most jövök rá! Hisz’ ezek mind vámpírok!
Minden szem vidámsággyilkos vámpírfog!
Önmagukat úgy utálják-gyűlölik
Örülnek, ha jókedvednek csíráját is elölik.

Közelít a sok lidérc!
Rám hajol, szemembe néz
Elkap a sok csontos kéz,
S én már nem vagyok vitéz.

Leültetnek… körbevesznek… s tisztulnak…
Hófehér mentében jön a segédhad!
Elkergeti mindahányuk, oszlat sötét felleget…
Engem levisz fénynyugágyon s a halálbatár nélkülem, továbbmehet.

…S feleszmélek repülősó szagára
-Bús tudatom tíz méterre elásva-
… Azt álmodtam fénylovag és lidérchad! …
Szerencsés ki villamosként ilyen könnyen elalhat.


A kritikékra nem kell kritikát írni. Ahoj!

Sajnos most van ihletem, szóval egy újabb vers:

Éjféli látomás

Áttetsző álomból
emlkedik ki fátyolos
alakod lassan, halkan.

Nem merek hozzádérni,
ha megtenném félek
összetörném a semmit,
ami köztünk van.

Hamuként omlassz össze
szívem padlójára örökre.

Fizikaórai agymenésem eredményét láthatjátok…

Unalom

fakózöld padokon
rájuk rótt buta szó
szilánkszürke órán
másodpercmutató
grafitpor-lüktetés
csorgó tintafoltok
írószer-halomra
dőlő méla tolltok

Üdv:
-- Mau

Esgal: nagyon jó
Szofi: rövid és tömör, de mindent kifejez, gratu
Holtak Vezére: nem is tagadhatod
Alyr, Nihil: tetszenek
Sissie: imádom

A halálról álom

A halál bárcsak értem jönne
S nem állnék meg az élet és közte
Szívesen adnám neki az életem
S a túlvilágon enyém lenne a végtelen
Ennek semmi értelme nincs így
Minek élni, ha az életem soha sem víg
Kedvesemmel hiába szeretjük egymást
Ha benne már rég nem él a mentsvágy
Életem eldobnám ha lenne rá mód
Szívemmel most a keserűség egyeb forr
Ha eldobnám életem, nem hiányolna senki
S hiányom nem szomorítana el senkit
Senki sem szeret, nem akarok így élni
Inkább csak a polol tüzében égni...

Nos, megint itt van egypár ilyen izé...versnek nem nevezném...kritikát várok...

Halál-élmény

kárhozatszín égbe öltözött
felhőként száll tova
lelkem
_______

A hitetlen

nem vagyok hajlandó elhinni téged
ködös, elfolyó árny a sarokban
mit rémisztgetsz? törvényed nem ijeszt
ne told képembe, tudom, hogy ott van
mit magasodsz itt, azt hiszed
ennyi év alatt nem tudtam meg, ki vagy?
ne hazudozz, hogy mennyi hatalmad van
mutasd már inkább valódi önmagad!
--vagy úgy. te félsz? éntőlem, hatalmas?
effélét érzek morgásodból.
megbújni húzódsz vissza, mert
félsz a hitetlen akaratától.
ha akarnálak, elfelejtenélek
s te rögtön mennél is máshoz, tudom
nem lenne jó a veszteségérzet?
nem próbálnád ki, mit adtál egykoron?
--réges-régen azt szerettem volna
ha létezel, és szólsz néha hozzám
emlékhelyedhez virágot hordtam
s reméltem, küldesz egy jelet talán
most, hogy feladtam, mert kiismertelek
s nem akarok többé szolga lenni
oly úrnál, ki enni sem ad
--lám, te most nem hagysz elmenni.
--de mit is beszélek, mit is magyarázok
árnyalaknak, aki nem is létezik
nem ő mozog. csak a napfény az
mi foltot vet s a sarokban terpeszkedik.
elszakadtam tőled, istenem.
ne rettegj, még élsz...
bár nem sokáig, s nem általam.
de jobb, ha félsz...
__________

Fagyos éj

Holdfény, sikolyod
Zavarja álmom. Ne láss!
Nem látlak én sem.
Éberen fekszem a sötétben.
Szinte nem is érzem
ahogy a jégpáncél
vastagabb lesz.
S gleccserként közeleg szívemhez.
Szinte várom.
Ha elég vastag a jég
már nem látni rajta keresztül.
S ha lassan elfeledem a fényt
nem fáj majd
hogy, bár figyeltem
enyém nem lett soha.
_________

Várlak

Némán kerülgetsz-méregetsz.
Várlak, hátha majd közeledsz.
Nem szólsz--nincs is mit, tudom,
én sem adnám ki ilyen titkom
idegennek, mint én vagyok
de, kivel összeköt a titok.
Mosolytalan arcod mögött
érzek viharos örömöt
s bánatot is, számosat
mit csak szemed, mi mutat.
Nem jössz közel, de várok.
Miért? Nem tudom, nincsen ok.
De vágyunk egymásra, hát miért
nem közeleg? Tán nem ért?
--S értem én vajon? Vagy
csak a lelkemben túl nagy volt a fagy
s azért hiszi egy szikráról,
hogy erdőtűz, s érte lángol?
Nem szólok, ezért. Nem kérem,
hogy jöjjön közel, s elérjen.
Nem adom titkom, s magam,
s ülök inkább, magamban.
Némán kerülgetsz, méregetsz.
Várlak, hátha közeledsz.
Félek, mi lesz, ha elmész
de még jobban attól, ha elérsz.

Kedves verselők!
Olvastam, hogy most szombatra szeretnétek talit. az a helyzet, hogy pont ütközik a tolkienklubbal (nemtom hányan jöttök oda,de én biztosan megyek ráaádásul lesz egy pár szülinapos is ottan)
szal szvsz ezt vagy tegyétek egy nappa későbbre vagy nemtom... Pedig szivesen mentem volna..

Legfrissebb szössz. Nem kell aggódni, megvagyok & senkit nem hibáztatok

Kór-kép

Eltűnő közös terek,
szakadó szálak-- emberek
akik nem érnek rám...

le sem tagadhatod
amúgy jó

Vers magamról

Feküdtem a mocsárban -mélyen-
Tán` jó volt ez így régen,
De már nem….
Túl sokáig pihentem!!!
Sok volt ott a szenny, a genny,
Túl sokáig pihentem!
A mocsárban élni szép,
De ha a tisztaság a tét!
Lekapargattam a rám tapadt vízi rágcsálók felét!

Csendesen éldegéltem,
A mocsárban-egyszer régen-
Halottként a lápvidéken,
A süppedős erkélyen
Sár-szobában az éjben
A sok kis lény rejtekében,
Mit szépítsem?
Mondom: egy mocsárban éltem, éldegéltem.

Amikor kimentem, és lejött rólam a sok szenny,
Honvágyam lett régen,
A mocsárvidéken,
De az esküm megszegtem,
Az ösvényre elmentem,
Itt is holtként éldegéltem,
De jobb volt a mocsárvidéken!!!

:cross: Holtak Vezére :cross:

Már régóta egy angyalt keresek,
De mindenütt csak ördögöket találok,
Gyakran másképp látom a világot,
S olykor segítségért kiáltok...

[size=9:187qkwkw]Gondolat szólhat:

nem várt halálról,
vagy igazságról,
tűnt istenekhez
szóló imákról,

várt ébredésről,
a vak szemekről,
Holdat takaró
mélykék felhőkről,

zajló magányról,
csillag- utakról,
élted peremén
őrült órákról,

és szólhat rólad:

nyugodt pillanatról,
harcos mosolyról,
érintésedben
forró világról,

az emlékekről,
lázas képekről,
vadul változó
széles egekől,

ragyogásodról,
a bizalomról,
ezer tűzben égő
hideg csókodról.[/size]
:

Sissy: én szeretlek. Tudom, hogy leginkább mástól, másképp várnád... De a verseid, a lelked iránti szeretetem időben állandó =*
=)

Alcarcalimo írta: Szia Kedves,
hiányzol. Így egyszerűen.
Messze vagy nagyon.

Alcar

...jajdeszép...
________________

új találkozás

nézd, idegen, mennyire vártalak:
selyemgubóm hálóját oldottad szét-
minden elemem a tiéd:
szavad, ha káromlás is,
elmém édes, régi íznek gondolja,
századok óta együtt ballagunk tán,
ezért vágyom minden pillantásra, szóra-
tudom, lelked csak részben adhatod,
de elég, ha a gyanú bizonyságot nyer:
az vagyok a tömegben,
kinek szíved vallani mer-

(a vers ihletője... mindegy - csak számomra lényeges =^_^=)
úccse tudjátok meg

Artemisz: köszönöm!!! Ennél nagyobb és szebb dícséretet azt hiszem, senki sem kaphat!
A műfaj nevét sajnos én se tudom, de az a véleményem, hogy iszonyú jól csinálod (és ez tényleg nem azért van, mert nem vagyok szigorú kritikus - egyszerűen csodaszép, amit írtál!). Peredhil-nek igaza van: ezzel kapcsolatban senkinek sem lehet egy szava sem, max. a tiszteletteljes csend...
Még egyszer: köszönöm.
Well
[size=9:y9350qua]Később lesz egy kis időm, úgyhogy megpróbálok még majd valami kritika-féleséggel is jelentkezni...[/size]

Galadh, ezt engedelmeddel beteszem aláírásnak....

Szerződés

Éjidőt kongat a nagy óra.

Azt hiszi, álmából megváltást vesz,
Sötétből született, sötétté is lesz.

Számadásom van az ég küldöttével
Hogy lelkemet váltsák a tél jégszívével.
Megfizetek minden árat, elfelejtem az
Álmodozó éjszakákat, elfelejtem
Harcos férfi csillagszemét, elkönnyezem
Szemem átkos szeretetét.

Keresztet vetettek az öreg jós kövei.
Kegyet nekem az ég miért is adna...
Vonszolnom kell és nem meghalnom rajta.
Segítségért hiába kiáltok
Néma köddé tett az átok.
Húzom a fát. Mit lehet tenni...
Mosolyom ragyog, ha nem láthat senki.

Esik a hó... fúj a szél... Sötét van... Félek...

Késő már a bánat a Halál gyermekének.
Én vezetem erre az eltévedt lelket.
Valami meghalt.
Nyisd a kaput, gyermek...
És én akkor énekeltem.
Énekeltem szélsusogva telt torokból,
Hadd hallják meg odaát:
"Anyát akarom!"
De anya messze volt...
Nem hallotta a szél szavát.

Nézd. Egy kísértet.
Vagy tán tükör? Lehet...
Piros könnyek alvadt tava
Szememben, mit jégeső vert ki...
"Csak bárki, aki szeret!"

Kezemet nyújtottam-
És nem fogta meg senki.

Üdv a Béke utolsó szigetének!

most nincs lelki erőm kritikát írni, bocsánat érte, de egy elég erős depin estem át ma.... egy szösszenetre futotta csak.

Itt hagytak a védőangyalok,
elragadtak a bizar tegnapok,
eltévedtem, elfutottam messze-messze,
már itt maradok az emlékekbe veszve.

Szössz:

egyedül voltam köztetek a létben
úgy éreztem magam, mint kósza hópehely--
rossz helyre vitt a szél

Ezt a verset,szintén nem én irtam(egyik ismerősöm),de azért megosztom veletek:

Barátság

Azt hittem barát vagy,de csalódnom kellett
Nem tudok élni egy ilyen ember mellett
Megbíztam benned,te rólam mindent tudtál
Sajnálom,de a szememben rég megbuktál

Szükségem volt rád,kellett éltető támaszod
Te meghallgattál,s én vártam nyugtató válaszod
Mire volt jó mind ez,ha csak látszat az egész?
Azt hiszem csak nekem fáj,mert nélküled élni nehéz

Hiányzol,de én próbálok felejteni
Nem könnyű téged örökre elengedni
Fognám kezed,s csak szemedbe néznék
Te nem tudod,a barátság mekkora érték!

S e kincset én nem fogom élvezni
Kérdésem ennyi:hogy fogok nélküle létezni?
Próbálok majd erősnek látszani
Az én érzésemmel nem fognak játszani!

ADIM: köszönöm a dicséretet. A barátom meg tudja, hogy sajnos túlságosan is érzékeny lelkű vagyok és egyfolytában depis, a mai szinte egész délutánomat is a vigasztalásommal töltötte, mert egyfolytában bőgtem, de nem tudom, hogy min...

Szerelmem elmúlása

Arcáról már eltűnt a mosoly
Ahogy ereje már csak fogyott
Ölemben tartom sebes testét
Csak élje túl a mai estét
Harcoltunk együtt karddal s vérrel
S minket csak a szerelmünk éltet
Éveken át voltunk sokáig együtt
Míg el nem szakított ez az átkozott eskü

Hajnalban a halál,
akarácsak a fagyás
Elragad ő mindent
Ó kegyetlen Isten.
A búcsú nagyon fáj
érjen véget most már
Sosem feledlek el
s mást sose szeretek

Halkan suttogja, hogy szeretlek
S én ígérem, hogy sose feledem
Szíve és légzése folymatosan lassul
Minden véget ér mit oly sokáig tanult
De szerelmünk nem ér véget soha
Hiába szállt el oly sok év tova
Eljött a hajnal, szerelmem távozott
S életemet én érte feláldozom...



Éowny és Aragorn

"Uram, hagy tartsak veled az Úton,
Ha nnem engeded a fogságba belefúlok
Harcosnak születtem akárcsak apáim
Hagy láthassam veled Gondor fáit"

"Nem lehetséges lovasnép leánya
Soha nem teljesülhet szívednek álma
Itt Rohanban a néped rád vár
Nem engedem, ezt ígértette bátyád"

"Uram, bátyám szava nem érdekel
Hagy bosszuljam meg Théodred testvérem
Szauron ellen a csatánál, hagy lehessek ott
Csak akkor vagyok boldog ha kezem kardot fog"

"Úrnőm, miért kívánod ennyire a halált?
Miért nem kormányzod most a hazád?
Lovasvégnek szüksége van rád
Nem akarom, hogy megismed a halált"

"Itt is ez lesz a sorsom, ha maradok
A bánatba és az unalomba belehalok
A halál nem érdekel, nem félem
S már a nagy csatára hív a vérem"

"Mennem kell úrnőm, s te maradsz
Velem megmondtam, nem tarthatsz
Megyek társaim már várnak rá,
Megyek, s teljesítem sorsom útját"

"Ég veled jó uram s térj vissza
Csak akkor lesz szívemnek vigasza
Király vagy, hisz annak születtél
S a régi királyok vére benned él"

KhAOSZ írta:

Erda niire (Area) írta: KhAOSZ: nagyon szép lett... szomorú, és mégis ünnepélyes... nem tudom hogy tudtál ilyen farsangon írni....
"Elmegyek egyszer majd
Bele a tájba " --> én ezt próbálom megfogalmazni már jópár versemen keresztől, de soha sem sikerült.... nagyon ügyi vagy!

Köszi a dícséretet. A vers egy reménytelen szerelemből született. A téma elég akut probléma, mert az illető ott volt a bálon.

Hűdeszar, akkor tudom, kijaz:PPP
részvétem... na de ez itten off:P

ADIM a Des írta: Khaosz, ez nagyon ott van! Jók a rímek, és tetszik a szöveg is. A best persze az első 3 vsz, viszont a röhögve zuhanok helyett a pörögve talán jobb lenne, és kevésbé komolytalan. Jobban illik a vers hangulatához...

A röhögve szót szeretem, mert egy ilyen versben szerintem groteszk hangulatot ad. Tul. képp ez volt a célom vele, de lehet, hogy nem értem el...

Erda niire (Area) írta: KhAOSZ: nagyon szép lett... szomorú, és mégis ünnepélyes... nem tudom hogy tudtál ilyen farsangon írni....
"Elmegyek egyszer majd
Bele a tájba " --> én ezt próbálom megfogalmazni már jópár versemen keresztől, de soha sem sikerült.... nagyon ügyi vagy!

Köszi a dícséretet. A vers egy reménytelen szerelemből született. A téma elég akut probléma, mert az illető ott volt a bálon.

Artemisz, ez ütős lett... gratu!!!

Mau: sinte már hallottam, h olvasod fel, elkapott....
Szofi:nagyon nagyon bejött, főleg, h hasonló a hangulatom.
Csak vége lenne már az át nem aludt éjszakáknak....
Artemisz: Nem tudom, h hogy hívják ezt a stílust, de baromi jó lett!!

Gyilkosod vagyok

Hideg fényű kés
hasítja át a
hullámzó éjszakát,
és te elbújsz egy
felhő mögött. Még
nem tudod mi vár.