Versek

Wana, ez nagyon baró lett, bár nem a legjobb alkalom ihletett meg... Először arra gondoltam, kiemelek pár sort, ami igazán jó lett, de rájöttem, az egészet kijelölhetném...
Artemisz, ez a négysorosod is búbánatos, de szép. Tükrözi az itteni általános hangulatot...

ADIM a Des

Wana írta: Terjed a homály, az ég sötét mára,
Fekete hópelyhek zúdulnak alá,

wooow!! ez nagyon jó lett. fekete hópelyhek...

A vers nem lett jó, de tegnap temetésen voltam, ami kimondhatatlanul megrázott, és hát ez született.

Tűlevelek

Terjed a homály, az ég sötét mára,
Fekete hópelyhek zúdulnak alá,
Megroppan alattuk kopasz erdő ága,
Vége, itt van, eljött a halál...

Fejszéjét a fába vágja,
A kisfenyő fájdalmasan megrázza magát,
Nem segít itt már se Isten, se fáklya,
Vége, itt van, eljött a halál...

Zöld levele árnyékba borul,
Felszáll róla minden madár,
Tudata örökre elkomorul,
Vége, itt van, eljött a halál...

fqqdk írta:
Reménytelenül

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Imádom ezt a verset, valamelyik nap pont azon gondolkodtam, hogy betegyem-e

[size=9:3vhpgezi]Ránk nyomta bélyegét az a hely.
Ki ott összekapcsolódott,
itt sem válhat el.
Mostmár látom, nem csak én
érzem így, de ijeszt a tudat.
Miféle jel ez?
Miféle furcsa ámulatba
ejtő, téphetetlen kapcsolat?[/size]

Galadh írta: Üdv népek!

Na ezt alkottuk ma Jacopóval, kérnénk szépen véleményt!

Kozmikus temetőkben jártam esőben éjjel egyedül,
Éreztem, hogy könnyeimbe emléked vegyül,
Repedt beton-utakon, fakó fénytelenség alatt,
Széttörött szívem az útszélen maradt.

Aztaaaaaaaaaaaaa!

Újabban négysorosokkal jelentkezem.
Ezt 10 perce hoztam össze Elenielnek, sikeres abszolutóriuma alkalmából:

Megfáradt lelkem Szürkerévbe tér,
majd ha a lenyugvó napfény kigyúl,
a tünde-ének bűbáj-szárnyra kél,
és minden bú és bánat elcsitul..

Gondoltam, beteszem, ugye, nem baj?

Sziasztok Álmodók!

Erda, ez a versed is tetszett, akár a többi. Ezek nagyon bejönnek nálam, mint:
"Vaksin hunyorognak a sötétbe zárt ablakok.
lépteinek zaját a komor fal megissza"
Nem az az kifejezetten művészi estre való vers, de én az ilyen egyszerűbb gyöngyszemeket jobban szeretem. A világért sem bántanék meg senkit, mindegyiket értékelem, csak hát van, ami már túl magas nekem (pl: Fqqdk. Bocsi, Isten hatalmas, Én kicsi vagyok...)
ÜDV Dameron!!! Ez a vers gyönyörű! Örülök, hogy ismerlek, barátom, és büszke vagyok rád! Le is mentettem!
Hullik rám végtelen csapadékként
A hiányod - tutti
Még ennyi év után is meg tudsz lepni!
Nahry, érdekes gondolatok...
Mortec, tedd fel a nagypapád ide!!! Mondd meg neki, hogy írjon még! A legutolsó két sor is szép... Ha hisz a reinkarnációban, akkor ez még össze is jöhet neki! Egyébként meg szeretteink mindenben ott vannak velünk, de csak mi láthatjuk, érezhetjük őket...
Nima, tetszik ez a márványarc...
Skacok, azért ne feledjük, minden halál egy új születés is!!! Hiszen a Világ egyensúlyban, körforgásban van!

ADIM a Des

armelia: ez igen. Szia. Ezek még kibontásra váró címszavak?
Galádka: privi?

Ármány, kék, szép
Akarat, épp, kép

Élet, Téged, kiséret
Régen, most, ma

Talán, bölcselet, lesz,
Noé, árvíz, sivatag

Galadh írta: Üdv népek!

Na ezt alkottuk ma Jacopóval, kérnénk szépen véleményt!

Kozmikus temetőkben jártam esőben éjjel egyedül,
Éreztem, hogy könnyeimbe emléked vegyül,
Repedt beton-utakon, fakó fénytelenség alatt,
Széttörött szívem az útszélen maradt.

Kicsit kisírtam a szemem. Nem semmi vers.

[size=9:xzvx1w58]Elmúlt az élet.
Üresen tekint
rám mindaz mi volt-
visító képek.

Hazudtam százszor,
hogy nem érdekel
hideg hajnalon
a rejtet mámor,

és hogy nem nézem,
hogy várnak félénk,
lecsupaszított
álmok a szélben.

De kopasz képek
ezek már nekem,
s halálom útján
most végre érzek.[/size]
:

Otthonomat hátrahagyni nincsen erőm,
Se kedvem…
Kiveszett belőlem az akarás a tarás,
Pedig nem volt más bennem.
Bár a remény gyászbeszédje messze hangzott korább,
Mégis élnem és remélnem kell csak egyre tovább.
Váratlan vigaszt a természet nyújt, mikor a hold ezüstöt sír
S a szél lágyan fúj.
Ilyenkor már elfeledek minden bút, bajt, bánatot,
Csak azt érzem csak azt látom amire rendelt vagyok.


Öhm..a rímelés..meg a ritmus..tudom.. ..de kezdő vagyok.

Nimashilin írta: Galadh-Jacopo coproduction: érdekes ez a kozmikus temető, izélgeti a fantáziámat. Mi az?

Ezt én is kérdeztem Jacopótól... azt mondta ne akarjam tudni
[size=9:1wtinpdn]Később kifejtette, de asszem nem kéne ide írni, amit mondott [/size]

Eglar: Gyönyörséges. Hiába ismerem a szöveget, néha gondolkodnom kell rajta, hogy szól angolul. A legjobb: a sirály jaja. Szó sincs róla az eredetiben, mégis egyértelmű, hogy szomorú. :agree:
Nahryien: hoppá! Ez nagyon jó! Lehetek... 8O
Galadh-Jacopo coproduction: érdekes ez a kozmikus temető, izélgeti a fantáziámat. Mi az? Utolsó két sorban jól jön ki a repedt út-szív párhuzam. Ilyenkor semmi sem szép és egész.
Dameron: Üdv! Gyönyörű kezdés! Komolyan mondom, jobban nem is indíthattál volna. Csak aztán maradj hű ehhez a szinthez. Hullik rám végtelen csapadékként a hiányod most valami olyan jönne, hogy xy-ra emlékeztet, de nem jut eszembe, mire. Érzékletes, szép.
Area: Nagggyon jó! Menny-ember téma. Nagyon jó az átmenet! Jussunk el a Mennybe, keressük azt az alagutat, aminek a végén az a bizonyos fény van, de közben végig itt a földi valóság, azon belül is a lecsúszás lehetősége. Érett, profi, ötletes.
Ratzkha: legalább nem nekünk kell kimondani, milyen pancser vagy. Jó kis vívódós vers, bölcs, üzengetős, tetszik.
Hatásvadászni nem illik, de ha te úgy látod, érzed, hogy az a kép oda és akkor és úgy, akkor bele kell írni, ha hatásvadász, ha nem.
Mau: fura tőled ilyen dühös-formátlan dolgokat olvasni, de kifejezetten jó. Főleg a refrén.
Mortec: nagypapád zseniális. Február... csoda.
Süketfagyban szél mesél,
jégcsaphárfa zúg, zenél. nagyon tetszik. Főleg a hárfa miatt...
Efkú: gyönyörű. A cím haláli. No és a lila felhők... életem értelmei, mindenkinek ajánlom a felhőnézést, főleg szeles naplementéken.

Én is tegnap estit hoztam, de... nem is értem. :hein:

A Tavasz halála

Ha az ezerfényű nyárban jársz,
Hunyd le szemeidet.
Esendő vagy, hát jól vigyázz:
Ne láss túl sok szépet.

Ha a tél elmúlik is, gyászolj:
Visszajön, úgyis tudod.
Hiába üres már a jászol,
Gyermekét kereszten látod.

Minden változik. Csillagok halnak szüntelen.
Ne félj, te csak egyszer halsz.
De jajj, vajon hány halál jut nekem?
Túl nehéz e márványarc.

Nem szeretek soha virágot hullatni.
Szeress, őrizz meg engem!
Én tudom legjobban: bizony el kell múlni.
Mégis minden perc fáj nekem.


[size=9:qmnbktsu]Tudom, tudom, szóismétlés...[/size]

Galadh írta: Üdv népek!

Na ezt alkottuk ma Jacopóval, kérnénk szépen véleményt!

Kozmikus temetőkben jártam esőben éjjel egyedül,
Éreztem, hogy könnyeimbe emléked vegyül,
Repedt beton-utakon, fakó fénytelenség alatt,
Széttörött szívem az útszélen maradt.

Ez nagyon jóóó)

Aiya! Bocs, h nem írok kritikát, sietek. Ezúttal egy FORDÍTÁST hoztam, a filmzenéből: Into the West...

...nem lett egy világbajnok, és mégcsak nem is szöveghű.(Mondjuk úgy, "eglarosított" fordítás. De azért berakom. Szabad lecseszni, ha kritikán aluli.
Bevallom, az a stiléma (homlokad ~ homlokod) ott az első sorban rímhívóként nem túl szerencsés, de ez jutott eszembe.

[size=9:2gqyg2yj]Arról a kis ismerős dologról meg az utolsó másfél sorban ne is beszéljünk...~ lsd. "Szürkerévben lobogva/bumlik hószín vitorla" (ugye, ezt nevezik intertextualitásnak...)[/size]


Nyugat felé

Hajtsd le fáradt-kedves homlokad,
hisz a nap múltával véget ért utad;
aludj el, és álmodd, aki előtted járt,
halld meg távoli partról hívó szavát!
Miért sírsz, arcodon könnycsepp miért gördül?
Hiszen megszbadulsz minden félelemtől,
s védő karomban alszol majd csendesen...

Mondd, mit kémlelsz a horizonton,
mért füleled a sirály jaját?
A Tenger felett a sápadt Hold lebeg;
szürke hajó repít: vár örök hazád.
Ezüstsugárban fürdik a világ;
fény gyúl a vízen: lelkek kelnek át.

A remény a föld-éj sötétjébe fúl,
míg árnyon emlékből-időből kihull.
Ne mondd, hogy ez mindennek a vége!
Fehér partok hívnak, ott rád lelek végre,
s védő karomban alszol majd csendesen...

Mondd, mit kémlelsz a horizonton,
mért füleled a sirály jaját?
A Tenger felett a sápadt Hold lebeg;
szürke hajó repít: vár örök hazád.
Ezüstsugárban fürdik a világ;
fény gyúl a vízen: hószín vitorlák
bomolnak útra Nyugat felé.

(ford. 2004. nénime 5.)

Nahryien:Lélekszakadva..:Érdekes... Ne molvastad véletlenül a párbeszéd Istennelt?
Dameron:
Ez a két sor remek!
Felvillanó, játékos
Remény-lepkék után
Erda: Én csak itt ülök és nézek ki a fejemből bambán...
Nem tudok mit mondani... Még emésztem...
Ratzkha:Szerintem nem rossz.
Mért kell nekem e sár népet
Mindenben követnem?
Ez viszont durava.
"Szerintetek egy versből mennyire hiányoznak a képek?"
Képek azok mik? Add csak önmagad.
Mau:Az utosó kétsor annyira üt h majd nem engem is kiütött... (ez pedig nagy szó)
Ha nagyon meg akarsz verni valakit itt vagyok... (a fájdalomtól kitisztul a fejem)
Nimashilin:nekem se tecct ezér írtam át : Heléna helyett lett angyalka...

Hát ez még forró:

Ne akrj túl buzgón életet és halált osztani
Mert a végén még téged fognak megfosztani
Attól mi szívednek legkedvesebb
S ez nem feltétlenül az életed...

Most pedig közzéteszem Nagyapám verseinek néhány gyönszemét:

Ballonyi László:

Kucorgok

Kucorgok a faltövében
Ne szólj! - Ne neszezz!
Hagyj! - áradjon szét
bennem az égi szeretet.


Február

Koszos, szürke acélfelhő.
tépettetollgúnya, -lebbenő.
Süketfagyban szél mesél,
jégcsaphárfa zúg, zenél.
Kár, kár, kár kiábál
a fekete éjmadár.
Bokor ágán fény vacog,
Tört torzs tövén fagymadár,
Kotor, keres, - halva már.
Vadrózsa tüskön cinke pár
Tornáz, zokog, - jön-e már?


Ki Tudja......

Ki tudjaki, smi leszek idővel
húsz, ötven, száz év után ?
Tán fintor, mosoly, illat, zörej,
sóhaj, grimasz, cikkanó fény csupán

Zörmölök, mert szél vagyok,
hullok kristály ként fehéren, puhán,
surranok árny gyanánt a falon,
csiganyálban lapulok a kukán.

Langy pocsolyából rád nevetek,
s holsugárként táncolok,
hegedülök seényt augusztusi éjszakán,
a parányi sárrög is én vagyok.

S az is ki a szorgost görgeti,
meg az eper íz, az illanó,
a kenyér morzsája ajkadon,
a hunyó zsarátnok, a hamvadó.

Kevés az időm, úgyhogy csak beollózom a tegnap esti hangulatomat.

code a rat the monster on doom in it

húú ez nekem túl befordulós most itt részegen :mér emlegetem szt mindig na mind1
de amugy meg amikor ijeneken gondolkozom akkor mindig azok jutnak eszembe akiket szeretek......marmint amikor valami jot olvasok
tehát most is Ti jutottatok eszömbö

IV.


Egy aprócska gondolat
- s ím, így lettem én.


/color][color=darkred]...[/color][color=black

Egy elborult pillanat
- test, kötélen függvén.



Lélekszakadva..


Lélek - Itt vagy, Uram..?
Az Úr - Lehetek..

[...]

Lélek - Mondd, van értelme még türelmednek..?
Az Úr - Okom van a létedre.
Lélek - De, már fáj itt..
Az Úr - Nem fájhat úgy, mint nekem..

[...]

Az Úr - Félsz..?
Lélek - Nagyon - azt hiszem.
Az Úr - Okod van-e rá..?
Lélek - Van.
Az Úr - Érted is?
Lélek - Talán.. Azt hiszem..
Az Úr - Talán..?

[...]

Az Úr - Kérnél Kegyelmet?
Lélek - Kérhetnék..
Az Úr - Vállalnád?
Lélek - Nem bírnám el..
[Az Úr - Nem..? - Biztos..?]

Üdv népek!

Na ezt alkottuk ma Jacopóval, kérnénk szépen véleményt!

Kozmikus temetőkben jártam esőben éjjel egyedül,
Éreztem, hogy könnyeimbe emléked vegyül,
Repedt beton-utakon, fakó fénytelenség alatt,
Széttörött szívem az útszélen maradt.

Üdv mindenkinek! (Külön üdvözlet Ery-nek és ADIM a Des-nek)
Mivel még új lennék itt, nem is elemezgetném mások műveit (és a késöbbiekben sem igen fogom, különben is mindegyik jó), inkább bedobok egyet én is, aki akarja olvassa el.

Minden, amit nem tudtam

Minden, amit nem tudtam
Megadni neked
Most itt lebeg
Hullik rám végtelen csapadékként
A hiányod

Ülök zöld, füves réten
Ahol az ég kék
S bár mozdulhatnék
Felvillanó, játékos
Remény-lepkék után

Szeretnélek megérinteni
De minden örömöm
Csak kilőtt szavak feléd
S talán célba találnak
Életem-halálom Tündér-Királynője

Keresed magad
Keresem magam
Talán még az ég is, hogy
Mivégből jött létre
Mégis a végén csak téged talállak

Mert Kristályforrásra leltem
Melynek párja nincsen
És többé nem szabadulhatok
Őriznem kell, nem veszíthetem
Szívem sűrű, nehéz erdejében.

Itt a vers, amit ígértem, nincs igazán értelme, pedig van.... szal egy témát átültettem egy másik témába... ha nem értitek, és érdekel valakit, akkor majd elmagyarázom


Hajnal felé jár az idő, egy őszi utcán ballagok,
Vaksin hunyorognak a sötétbe zárt ablakok.
Megállít egy lámpa, még éjjel is piros,
hirdeti az igét, mit szabad, mit tilos.
Kelletlenül zöldre vált, megmutat egy nyilat,
engedelmesen követem a kijelölt utat.
Az út a semmibe vezet, egy alagútba,
nincs a végén fény, nem visz a Mennyországba.
Megállok az alagút szájánál,
mellettem egy részeg lassan elbotorkál.
Bemegy a sötétbe, és nem jön többé vissza,
lépteinek zaját a komor fal megissza.
Hát ez lenne az én sorsom is?

Alcar: tökéletesen visszaadtad az érzést...
Artemis: Szegényem, elég szörnyű lehetett a tábor...
ADIM: az istenről szóló Pontosan ez a véleményem Róla, meg erről az egész vallásról.... (lehet, hogy ezt most nem kellett volna?)
Cica: az utolsó versszak igen jó! Üt rendesen, de ezért jó!
Dingir: ez lehet, hogy gyengébb, de még mindíg felölmúlhatatlan!
Aludni vágynak már
A könnyes nappalok, --> 8O 8O 8O
Mau: mivel Dalszöveg a címe, elkezdtem dúdolgatni, és tök jó! Kéne mögé még egy gitár, és jeeee....

Majd hamarosan visszatérek egy versel, addig is:
Nai tiruvantel ar varyuvantel i Valar tielyanna nu vilya!

Ratzkha, te aztán jófej srác vagy! Kritikát kérsz, aztán a vers után kielemzed magad! Elmehetnél remetének!
Amúgy a képeket nem kell erőltetni, ha jönnek, úgyis jönnek, ha meg nem, hát csak azért ne tekerd ki magad, hogy legyen, addig nem vagy magad! Én amúgy is olyan fantáziadús fazon vagyok, hogy legtöbbször látom a verseket, vagy ha nem érzékelem a "szememmel", hát érzem lényegüket a szívemmel. Szóval, semmi gáz!
Ez meg egyből bejött nekem:
A közért tégy, míg bír karod,
S életutad emberek által lesz jóváhagyott
Ami az elhalálozásokat illeti, az nem vers, hanem csak egy "szöveggyűjtemény", és nem sajátom, találtam valahol, de azért jó!
Hát most ennyi. Mára. Pá!
Mindenkinek csillagszirmú jóéjt kívánok!
ADIM a Des

Emberek a múlkori szentendrei verses tali örömére Február 21.-én szombaton verses tali. Tali 3:10-kor a szentendrei HÉV megállójában.
Ezen az összeröffenésen megbeszélhetnénk egy leendő cikket a Lassiba, hogy kik is vagyunk, miért jó ez stb(+képek).
Privi megy holnap, és válszokat is kérek majd!

Még mindig Itt vagyok. Azon filózom mennyire lenne büntetendő egy kis tömény Ratzkha filozófia, és annak ide való felkerülése(pláne versnek nevezve). Az első löket mintha egész jó fogadtatásra let volna. Úgy látszik, minden jó (még a visszhagja is egy versnek, ) ha a vége jó.
Úgyhogy nesztek.

Kos és Oroszlán

Két állat viaskodik bennem
Dűlőre nem jut e harc
Vég nélküli küzdelem
Öröklét végéig tart

A Kos lendülne, menne már
Az Oroszlán egyre,
Megfontoltabb jelre vár.
A büszke s a lendületes
Egymást visszafogja
Folyamatos lelki „hadnak”
Ím így lettem fogja.

Viaskodnak, monda egyik: „- Fejed le!
Kevéssé harsányan, meglásd, sem leszel elfeledve! ”-
- „Méltóságod unalmas,
Hallgatásod, magázásod
Csak számodra tartalmas!
Miattam itt a nagy bölcsnek nincs helye!
- „Mért nem látod lángolásod?! Se vége, se eleje!
Ha meg nem értenek és nem
Tisztelnek az emberek
A dicsőség, hősiesség
A tiéd itt nem lehet.
Ha nem fogad és nem ért meg
a népek hatalma,
Lángelmére is úgy néznek
Mint meg lenne
Az értelme
Bomolva.

- „Nem kell nekem rendszabályzás
Épp elég a szárnyalás!
Minden csoda, minden monda
És nagy tettek szárnya más!
Másfelé repít,
Másként, sebesebben!
Mért kell nekem e sár népet
Mindenben követnem?
Lelkem tüzét úgyse’ bírnák,
Nem lesznek felettem bírák
Nem ismerik szívem kínját
Mely elperzsel itt belül. ”-

- „Olthatatlan láng!
Ezért lett hát beléd oltva?
A vakot ne szánd?
Néma-vaksin bandukolva
Hadd menjen a vész felé?
Volt ilyen áldozat rég,
Több mint hinnéd! Túl sok! Elég!

Isteni fény ragyog benned
Nem szabad azt kioltanod!
S mi, ha nem kioltás lenne
ha csak néked fényesedne?
A közért tégy, míg bír karod,
S életutad emberek által lesz jóváhagyott.”-

Két vadállat tépi egymást
Nem találván a megoldást
- Mely, lehet nem is létezik-
Ez szép harcnak ígérkezik.

2004-02-04

AMikor leírtam egész jónak tűnt. Olvasva viszont... (békegalamb efektus).
Sok helyen zörög, mint egy jobbfajta Volga személygépjármű, és nincs benne egy darab kép sem. A keretes szerkezet eröltetettnek hat, és a szókapcsolatok/szóképek túl általánosak. A ritmus nem túl egységes, hát még a rím. Azzal, hogy szabadvers, nem menthetem ki magam, mert túl merev hozzá a forma, úgyhogy...
Tök vicces. Kielemzem itt magamnak, hozzá sem kell nyúlnotok.

Hellóka!

Dingir: Nem mondom, hogy jó, mert már mondták. Hogy tiszta, azt is. Az angyali pedig túl giccses lenne. Elszállóshoz túl életszerű.
Egyszóval: NEM TALÁLOK SZAVAKAT! 8O
Níma: Érzésekre nem szokás kritikát írni, ígyhát nem teszem.
De a vers attól még nagyon tetszik. Ismerem a függetlenedési, és függetlenítési mániát, úgymogy mintha átérezném amit írsz…
Adim: Szerintem Naggyon jól tetted (be) a versed. Egyszerűen teccik. Humoros. Klönyvtárosnéni ismét furcsán néz rám.
A trombitásból végleg kifogy a szusz.
A magasugró feldobja a talpát.
A kovács elpatkol.
A hajós boldogabb vizekre evez
A díjbirkózót legyűri a halál.
Rulez!

Körkérdés !
Szerintetek egy versből mennyire hiányoznak a képek? Vagy az ember írja meg azt ami jön, és utána kritikáljon? Mert én bár témaválasztásomat efkú bátornak nevezte, én inkább meggondolatlanságként fogom fel. Vicces, ha az ember csak NAGY szavakkal, fogalmakkal dobálózik, és képeket hírből sem ismernek versei. Mennyire ildomos az ember fiának hatásvadásznia?

Sziasztok!

Hetek óta tartó nagyon-megvernék-valakit-punk-hangulatom eredményét láthatjátok, nem a tőlem megszokott formavirág feltétlenül, de talán érdekes lehet.

Dalszöveg

Minek a lét,
ha úgyis véget ér?
Minek a hang,
ha úgyse hallom?
Minek a fény,
ha elnyeli a tér?
Minek a szerelem,
ha meg sosem kapom?

Rohadt világ, átkozott élet,
bármi jöjjön is, arcul verem.
De önmagamtól jobban félek,
elpazaroltam az életem…

Bármit is teszek,
tükörfalak között
botladozva
szakad az út.
Nyomorban élve
hamar megtörök,
romlott világért
vívok háborút.

Rohadt világ, átkozott élet,
bármi jöjjön is, arcul verem.
De önmagamtól jobban félek,
elpazaroltam az életem…

Nem tudom, hogy
mit akarok.
Nem tudom,
m’ért vagyok itt.
Jótett helyébe
szenvedést adok.
Ha nekem fáj,
hát fájjon másnak is!

Rohadt világ, átkozott élet,
bármi jöjjön is, arcul verem.
De önmagamtól jobban félek,
elpazaroltam az életem!

(Átkozva életet, tépem a számat
Kacagom keserű én-paródiámat)

Üdv:
-- Mau