Versek

Nima: Nagyon szép lett ez a vers! Nagyon tetszenek a képek!
Dodiee: Ez a versszak nagyon megfogott.... néhány napja vol egy ilyen érzésem, de nem tudtam leírni...
"Vakon álltam a zuhogó öszben,
Szívemben nem születtek dalok,
S rámhullatta könnyét az éj,
Míg azt álmodtam, meghalok."
O'Neill: erről Az emlékek őre c. könyv jutott az eszembe... nem olvastad?
"Volt egy álmom,
Most rád ruházom,
Hogy csak tied legyen,
Én elfelejtem."
Ringbearer: Én ezt az idézetet írtam a matektankönyvem eleébe: " ... és ezzel sok olyan dolog is elveszett, amiknek soha sem szabadott volna feledésbe merülniük. Ezután több mint 2500 évig senki nem tudott semmit.... "
ADIM: te aztán jó kis önbizalombomba vagy! Ezt a verset féltem berakni, mert már rége írtam, aztán te úgy megdícsérsz, ahogy még senki! Köszi!

Szépestét hölgyeim és uraim!

Látom, ha az oldalt kicsit nem látom, máris megint van mit néznem...
Dingir, ha te melankólikus vagy, akkor az ragadós, ám ez soraidnak köszönhető. Nekem ez lett a legjobb négyesed:
Vakon álltam a zuhogó öszben,
Szívemben nem születtek dalok,
S rámhullatta könnyét az éj,
Míg azt álmodtam, meghalok.
Na és az utolsó két sor... másként nem is lehetett volna befejezni!
Ratzkha, mielőtt félreértés történi, ez a sor, ami a bevezetőmben volt:Túl sokat beszéltünk, múltunkat feledni akarva. - nem a sajátom, te is olvashattad nem sokkal alább... Ám örülök, hogy tetszett a régi énem egy szeletkéje. A koponyarakás inkább azokat jelképezik, akiken keresztül elérik a nagykutyák, amit akarnak... Ami pedig a Predestinációd illeti... frrrankkkó! Sors kutyái, karma-ebek... és a legutolsó sor... nagyon ott van! Jó vagy!
Erda, még egy ilyen, és csomagolok!
Szeretem a verseidet! Valahogy vonzanak, mint a mágnes...

ADIM a Des

"El kéne menni egy másik világba,
egy ugyan ilyenbe, csak egy egészen másba!"

Tegnap még tudtam, mit akarok,
tudtam, hogy magam elől szaladok,
Egy másik világban élek, nem a mában,
elvesztem a saját fantáziámban.
Nem kell ez a világ, elmegyek!

Némán ásít a hajnal a semmibe,
el kéne menni innen messzire.
Az emberek bezárkóznak a magányba,
már nem hallgatnak a szív szavára.
Nem kell ez a világ, elmegyek!

Holnap megyek a pályaudvarra,
beülök a legócskább, gyorsvonatba,
Döcögve kisietek a rohanó világból,
kifutok a fullasztó magányból.
Nem kell ez a világ, elmegyek!


Nai tiruvantel ar varyuvantel i Valar tielyanna nu vilya!

Öh, köszi a véleményeket!

A legjobb barátnőm írta:

Matekóra
- Bírjátok még ki! Figyelj rám!! Pozitív és negatív szögek...(-matek tanár)
A Tökéletesség nem létezik, akkor mindek tanulunk matekot? És hirtelen:
- A komló az óra járásával megegyező irányba tekeredik fel.
Amikor kisebb voltam, Tekercsere, nem vett észre senki semmit csak a
Téma változott. Amilyen pici az ember olyan kevés belátása van a dolgok felett.
Képtelen felülemelkedni a jelenlegi helyzetén, de ha mégis megteszi
gondolkodni kezd. A gondolkodás pedig helyben járás,
amivel nem jutunk előre.

by orsisajt

Válasz:
De a gondolkodás feljebb emel valaminél, amit már megtapasztaltál.
"És aki gondolkodik az mindenre rájöhet, ha ehhez eleget tud."
Csak még nem tudjuk, hogy minél emelkedjünk feljebb, mint a valóság.
Olyanokat kérnek tőlünk, ami sohasem számít igazán, csak ebben az
emberi világban. Mert ezeket az elvárásokat- aminek sokszor nem tudunk
megfelelni. csak az emberek állították fel- pótcselekvésnek.
Hogy valamiben elveszünk, az hogy megtaláljuk a lelkünk,
elvész a balladai homályban.
Feje tetejére állt a világ.

by me

Neframíel: Köszönöm, és igyekszem
"Kihunytak röppenő fényei csendes házainknak" - az ilyen mondatokért érdemes élni. Plusz a konklúzió: "Ha tudsz, az emlékekért tudj szeretni".... Komolyan mondom, lenyűgöző; bármit is mondanék, csak szentségtörést követnék el a költészet eme templomában. Már én is vagy ötödször olvasom, és valószínűleg nem utoljára, annyira gyönyörű...
Nimashilin: Megette a fene a halhatatlanságot És Neked is köszönöm a bíztatást - az igazat megvallva két napon át győzködtem magam, hogy betegyem-e ide ezt a verset vagy még nagyon korai, úgyhogy nagy megkönnyebbülés volt számomra a pozitív kritika. A Tiéddel kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy szokás szeint emelkedett, szomorú és ezért (meg még sok másért, például a plasztikus képekért) nagyszerű. Érdemes volt ma rászánni az időt a topic olvagatására, nagyon sok szép dolog született itt az elmúlt hetekben! A "Szürke rózsák nyílnak kitartóan" sor pl. egészen különleges - kicsit meghökkentő, az ember szinte maga előtt látja, mint egy jelenetet.
Dingir: A "zuhogó ősz" kép lenyűgöző, annyira jól fejezi ki az egész vers hangulatát! Hasonlóképpen a vége, az őszbe nyíló ablak is - mint egy befejezetlen szimfónia, ahol a befejezetlenség külön jelentéssel bír, és ettől az egész úgy tökéletes, ahogy van.
Ratzkha: Tetszik az "Összekulcsolt kéz is lehet imátlan" - erősen paradox, és nagyon jó!

Egy vers, ami nekem nagyo tetszik:

Edgar Allen Poe:
A HOLLÓ
(Tóth Árpád fordítása)

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón,
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékb

Predestináció

Mit szabad az életben?
Lehet, nincsen véletlen?
Tettünk levét
Ki issza meg még?
Tettünk le vétket az asztalra?
A bűnös lesz-e felmagasztalva?

Sors kutyái, Karma-ebek!
Nektek a vétkest marni lehet?
Vagy tán én sem vagyok ártatlan?
Ez új! Meglepő! De váratlan?
De hisz mit nevezünk bűnnek?
Hát a büntetés nem bűntett?

Én is csak a sors keze vagyok,
Büntetést önbíráskodásért kapok.
Sorsom nem kerülhetem el,
Tegyek bármit, az dönt vagy emel.
Csukott szemmel is járhatnék a világban.
Összekulcsolt kéz is lehet imátlan.

2004-02-04 (hajnali három)

:

Szevasztok elektor-kalandorok!

Nem akartam széplelkeket, vagyálmodókat írni, mert mint olvasom nem mindenki az, némelyikük még a lelket is nélkülözi (virtuális kacsintás( ) fakú-ra)

Adim a DES: Nagyon BEJÖN(hogy szépen fogalmazzak ), a régebbi, 96-os szerzeményed, mely cím nélkül vándorolt be a virtuális köztudatba.
Melyet igy vezetsz be: Túl sokat beszéltünk, múltunkat feledni akarva.

Csak eszik, zabál
Reggelit, vacsorát,
Más emberekből álló lakomát
S félve őrzi koponyákból Esetleg 13.harcos? Barbár népek?
Emelt otthonát.
Botorkál, bár nem vak,
Mégse lát.

Ezen sorok roppant mód tetszenek. Olyan igazi vérbeli keserűség van bennük. Elolvastam őket, és kedvem támadt terrorcselekményt elkövetni ezek ellen a csirkefogók ellen.
De hát ők nem látják be a hibáikat, nem ismerik el magukat bűnösnek és
Magunk helyett mindig
Mást kötnek fel.
Mit recézzem, na?! Megfogott.

Galadh: Kritikát írni nem tudok,
verstanból jó nem vagyok
csak e szűk kis véleménykét adhatok.
A Boldogan- ban tetszett az a vállvonogatós dac, miszerint: az embertől azt várnák, siralmazzon, keseregjen, búsuljon veszteségén. De neki elege van ebből, és csakazértse lesz itt nekik fancsali. Legalábbis nekem ez jött le.
Az Elmúlt is kellemesen sztoikus az én szememben. Amennyiben a sztoicizmus: magunkat a körülményektől függetleníteni.

Fqqdk: kedves polgártárs! Több ilyet. Igényelem. Süt belőle a remekmíves beütés. Nagyon extradurván sűrítesz. Tetszik ez az avantgárd-szimbolizmus.(körmenetes gráf)
Tudom, kicsit beszűkült vagyok, túl közeli még a trauma, ami akkor ért, amikor a nagy Trilógia ( de, sajnos a Mátrikszra, és nem a GYU-ra gondolok :closed: ) utsó részét láttam. De akkor is: az első, ami eszembe jutott, a fekete háttérrel… meg a zöld betűk…
Meghát a téma. Érzem, baj van a világgal. A választ a képernyő előtt ülve keresem nap mint nap… De nem én vagyok AZ. Csak hányni tudok magamtól, meg az emberektől. De már a megváltáshoz sincs kedvem.
Olvastad az 1link –et? Nemrég egy internetes, világháló-témájú kisepikai pályázat győztese. Igazi Cyber-punk, A maga felesleges embertipusával. A szerző egy álnév, (jake smiles), nem jelentkezett a díjért. A mai naturalisták netes diadala.
Tetszik az Uruk-induló. Szerintem nagyon szépen illik a film zenéjéhez, ami ehhez hasonlóan ütemes, és roppant gonosz.

Ninma: Ejhaj! Nagyon durvakirály.(kegyetlenül uralkodik ) igazán fílinges. A fíling hiányát fíltem leginkább. Érdektelen, közönyös. Előttem megjelent egy kép: a székesegyházak szobrai megelevenednek, gunyoros félmosollyal a festett vagy faragott szájuk sarkában felrepülnek a templomokból, melyek varázsereejük kimerülvén porrá omlanak.

Adim: A változás nagyon jó....
Neframiel: Egyszerűen fantasztikus....
Wana: komor hangulata ellenére ez a pár sor kifejezetten szép. A sorok közt megjelenik a halál, és a vége megmutatja mindenkinek aki olvassa, hogy a halált el lehet fogadni, és el is kell.
Nimashilin: Szép és bús. Leginkább az EDDA dalok hangulatára emlékeztet (tőlem ez dícséret....
Dingir: Gyönyörű. Ennyit tudok mondani, Ehhez a vershez már nem kell semmit hozzátenni. Ezen már nem szabad nagyot változtatni, csak finomítani...


Volt egy álmom,
Most rád ruházom,
Hogy csak tied legyen,
Én elfelejtem.

Melankólia

Esöcseppek görögtek le arcomon,
Könnyezett az ég felettem,
Mint öszidöben a szürke zápor,
Öszidöben, szürke szemedben.

"Te voltál az egyetlen álmom,
Melyet nem homályosíthatott el a valóság"

De lemosta a hosszú - hosszú ösz
Szellem kezekkel a kényszer - képzetet,
Eltiporta könyörtelen hévvel
A hazátlan, állati élvezet.

Vakon álltam a zuhogó öszben,
Szívemben nem születtek dalok,
S rámhullatta könnyét az éj,
Míg azt álmodtam, meghalok.

Nincs kegyetlenebb szeretö,
Mint a mindig fénylö, csalfa Nap,
Hisz minden reggel számon kéri
Újszülött, szent álmodat.

Mi még tiszta, gyermeki benned,
Mind elveszi e vak szeretö,
S mit cserébe kapsz, nem is több:
Fénysugárból szött idö.

De e kopott anyagon
Átalfeslik a zokogó álom,
Hogy nem látod már arcom,
Csak végig nézed halálom.

Túl világos világban élünk,
Számqzni kell a napot,
S Én megálmodom örök éjen
Az öszbe nyíló ablakot.



(nincs hosszú ö, ü a gépen, sorry)

Na legalább volt vmi értelme... mióta megírtam azóta teljesen dekoncentrált vagyok az idegeimnek annyi, nem alszom, csak járkálok fewl-alá mint 1 zombi... :dead:
1votka kell h azzá legyek aki vagyok (+s)...

Ha láthatnál szememmel
Magadat látnád álandóan
Ha érezhetnél szívemmel

Na ez is szét esett mint tegnap óta annyi próbálkozás...

Sziasztok Álmodók!

Asszem ma tényleg álmodnék egy jóóót, mert nagyon fáradt vagyok...
Nima, örülök, hogy tetszett. Tizsta, kétkedő... akkor nagyon olyan voltam, most a Világ gondjaitól megfáradt vagyok, de bizakodó és optimista. Nem tudom, tudnék-e olyanokat írni, mint akkoriban. Annak is megvolt a szomorú varázsa...
Erda, asszem ITT kellemesen ellehet az ember az érzéseivel, fájdalmaival. Engem a csapatszellem kicsit mindig áthangol egy finomabb rezgésre, amit máshol nem érzel...
Jóóó veletek, Álmodók!
Wana, megjelent előttem a teliholdas vesztőhely képe a hóhérral, a vérkönnyek és a reménytelenség...
Nefra, több sor is +fogott, mint a
A gesztenyefa már árokba hajtja fejét
Melyek ágait télhordta ködök kormozták
Bennem olyan Elmúlás érzetet keltett, olyan Tovatűnő remény-t.
Mortec, a vers szép és tökéletesen megfelel az ideáknak, melyet a szerelmesek kergetnek. Ám az élet keményebb, mint várják és csak kevesen érik meg az igazi beteljesedést... Ha valaki mellett így ki tudsz tartani hosszú éveken keresztül, akkor boldog lehetsz...
Fqqdk, mindenkinek van lelke, még ha elkárhozott is! De azért akkora baj nem lehet veled... Tényleg nem mindenki álmodó, de a művészek biztosan. (bár a rémálmok is származnak valahonnan... )
Téged zavar a reményteljes zárás? Nagyon pesszimista vagy?
Tudod, a remény hal meg utoljára... Az Uruk-Hai indulód jó lett, frankón lehet rá menetelni talpig vasban!

ADIM a Des

ADIM: Eddig ez a legjobb, amit olvastam tőled. Tiszta, kétkedő. Kellemes meglepetés volt.
efkú: Valahogy sejtettem, hogy nem kdolni akartad, de ha már te így hívtad, én miért ne? Kár, hogy az utolsó vsz-ban nem maradsz rímben. /ha direkt nem, akkor is. / Kibillent a ritmusból az az éhed.
mecsi: ez nagyon szép! 8O A kántor-templom rész felkavaró.
Well:Na ugye, hogy halhatatlannak /angyalnak / lenni sem olyan jó. Csatlakozom Nefrához, nincs sok mondanivalóm róla. Én képtelen lennék ilyet írni, csodállak az emelkedett stílusú nyelvezetedért, ami sosem csap át műviesbe.
harangnyelvű csend aztaaa...
Mortec: ez nagyon szép, meglepően. Bár szerintem a cím nem szerencsés, vmi fantasztikus hangulatot ad az embernek, pedig szvsz ez a világ egyik legtermészetesebb dolga.
Nefra: köszönöm szépen. Nekem a cím Emlékek lenne, de ez már biztos megfordult a fejedben. Vagy esetleg Visszatérés. /nem tudom egy-két szóba belesűríteni a viszontlátás és az elmúlt dolgok felett érzett fájdalom fogalmát. /
Wana: Nekem tetszik. Külön jó a holdfehér-éjsötét párhuzam. Viszont szvsz kevesebbszer is benne lehetne, h vér folyik mindenhonnan. Hatásos, meg minden, de kicsit sok. Ha azért van benne ennyiszer, h emlékeztesse rá az olvasót, célszerűbb lett volna refrénként, mindig ugyanúgy visszahozni. Az utolsó 3 sorban pedig van egy kis furcsaság: először csúfít a vér, 2 sorral lejjebb már táncol. Valahogy... nem lehet eldönteni, hogyan viszonyulsz hozzá. [size=9:1214xu9v]/ez a "kritika" annak a jele, hogy becsületesen foglalkoztam a verseddel, nem csak első, második... benyomásból írtam. /[/size]

Ismét zenei ihletés, most nem jött át úgy a hangulat, ahogy szerettem volna. Ha látta/olvasta valaki a Titkok/Rózsák kertjét: igen, onnan jöttek a képek.

Fade to grey

Legyen napfény! Rám nehezedik ködök súlya.
Megidézem idők erőit, fénynek rabja.
Reménytelen minden.
Szürke rózsák nyílnak kitartóan.
Eső, csepp, eső, csepp.
Halványul az arcod. Elhagytam.
Nem emlékszem semmire sem belőled.
Legyen napfény, mert elfelejtem kerted.
Nézel rám magas ablakodból.
Egyedül állok szürke rózsáid közt.
Semmit sem értesz halkuló szavamból.
Nincsen napfény, engem ellep a köd.

Cueddo: nekem tetszik. Régen tűzmadarakat rajzolgattam, és most előástam a képeket.
Ringbearer: semmi gond, ahogy nézem senki sem értette.....
DaroNight: nagyon jó lett! Garula! :itscool:
Dodiee: Lesz új háború, új éhezés, új halál --> 8O 8O *főhajtás*
Nima: Rossz angyalnak lenni. --> ez nem olyan biztos....
Mortec: jó sok ilyen tipusú verset olvastam, már és mindtől elszorul a szíem.... ennél sem maradt el a hatás....
ADIM:
"Tornyot emelni magam köré
S csak sírni a falakon
Könnyesen nevetni magamon....
... Nem látom a kiutat,
Pedig ott van előttem " --> ez a pár sor az, ami nagyon megtetszett. Most teljesen elhagytam magam, semmi sem jött össze, végső elkeseredésemben ide jöttem olvasni, és itt is csak a magamra elmékeztető sorok....

Nai tiruvantel ar varyuvantel i Valar tielyanna nu vilya!

Neframíel írta: Ahol egyesül a gyász az eltűnt fák árnyával
S csobbanó kövek zajával,
Melyeket nem hoz fel már senki.
Ha tudsz, az emlékekért tudj szeretni.

Moi, megint én vagyok...
Hát, 3× olvastam el, és még mindig a hatása alatt vagyok! Nagyon szép! Tényleg! Annyira, hogy nem is tudok neki címet ajánlani =( Sorry. De tényleg gyönyörű!

Nos, nagyon szépek a versek, megint

Ezt egy elég depis pillanatomban írtam, azért ilyen nyomasztó, azért remélem tetszeni fog valakinek;)
Tudni:

Halálos éjszakában sötét árnyak állnak,
Fájdalomban, félelemben hóhérok várnak.
Vörössé vált könnyek fesik be ajkaim,
Elveszett életem, elvesztek vágyaim.
Fehéren ragyog a telihold fénye,
De magához láncol a halál sötétje.
A holdfénnyel együtt én is elmúlok,
S a sötét örök cellájába húlok.
Nem bírom tovább, lelkem megfárad,
Vérözön csúfít, mely szememből árad.
Ez az én sorsom, ezt kapom a végén,
Vércseppek táncolnak szemeim szélén.

Ciao,
Anna

Sziósztok!
Örülök, h tecc. a Poe-vers. SZívügyem.

Well!! Örülök, h visszatértél. Remélem többször is olvasható leszel mostanság. Hát, mit mondjak? Nagyon jó vers. Bár ez kissé már elcsépelt, de a szó teljes értékében mondom. Mentve lett.

Nimám! Maga a cím is n. tecc. már, és az első két sor ezt csak erősítette. Kiemelném még, amelyik sorok n. tetszettek nekem: Ő hús és vér volt, mégis a mi fajunk. / De ti megöltétek. Gyilkosokat várjunk?
Gyertek. Hozzátok minden javatokat, / Bűnöket, szenvedélyt, halk félmondatokat, / Minket nem érdekel. Többé soha semmi.
Ezek NAGYON jóóók!!

Dingir! Ne hari, tényleg Nahryientől akartam... a fejem százfelé.


Vmelyik nap írok be még Poe-verseket. De ez most itt egy saját. Ha lennétek oly kedvesek, Álmodótársak /ADIM után szabadon/ és kritizálnátok... Jah, és javasoljatok címet!!! Lécc.!!!



És felkelt és ment, pedig körötte csak az éj.
És újból szólt. „Miért”-et suttogott szeme.
Nézd az éjt! A mi éjünk borítja
Fejedre hevítő derét,
-mitől bolyhosak lesznek a fények, és
-körülér minket ez az iszonyú föld –
s hiszem, ha hazaérek,
vár még más is,
mint megölt, tébolyult
fák árnyéka végig az Úton.
Ahol te jöttél, s ahol én első lépteimet tettem,
S ahol most tél ölel be mindent;
Kihunytak röppenő fényei csendes házainknak,
A gesztenyefa már árokba hajtja fejét –
Pedig mi hazajöttünk, mert itt születtünk,
Ezen a kedves és ezerszer átkozott legöregebb tájon
-miként születnek azok, kikben az álmok
elhamvadt ígérete játszik.
Elmondtam most, hogy mért vagy te az,
Kinek nem szólíthattalak s
Kinek az elsírt szavak együtt hangzanak
A véggel – mert tudja, végtelen az éjjel,
Melyben élünk.
Állj hát most oldalamra, lásd meg, hogy
Dőlnek sóhajra a gyermek-fák,
Melyek ágait télhordta ködök kormozták;
Lásd utoljára – s így teljes-először,
Hogy hullnak a kavicsok a mélybe,
Halld hogy csobbannak, s szemed egy új „miért”-re
Kérdez;
Lásd, hogy érnek a vég legmélyéhez,
Ahol egyesül a gyász az eltűnt fák árnyával
S csobbanó kövek zajával,
Melyeket nem hoz fel már senki.

Ha tudsz, az emlékekért tudj szeretni.

Nagyon szépeket írtok.
Bár kritikát most sem írok,
tudjátok miért...
nem vagyok métó azért.

__________________

Átalakulás

Ha csillag volnék
Neki ragyognék vaksötét éjszakákon
Ha nap volnék
Érte sütnék forró nyári nappalokon
Ha szellő volnék
Őt cirógatnám kedvesen
Ha fuvallat volnék
Hűsíteném őt lelkesen
Ha vihar volnék
Miatta tombolnék szüntelenül
Ha szerelm volnék
ővé volnék tüzestül
Ha fű volnék
Érte zöldellnék minden nappalon
Ha virág volnék
Miatta nyílnék tavaszi hajnalon
Ha drágakő volnék
Csak az ő nyakában lennék ék
Ha költő volnék
Másnak nem dalolnék
...
Oh, bár volnék oly bátor
Hogy elmondjam: Ámor
Nyila megsebzett
S vérem érted csörgedez.

Hát csak visszataláltam ide én is
Közben eltelt egy hónap, és szépen lemaradtam mindenről - most aztán alig bírom átnézni ezt a felhozatalt. Úgyhogy unintelligens módon most csak a legújabb szerencsétlenkedésemet teszem ide (azt is egyelőre csak félkész állapotban... Sajnos, még több helyen meglehetősen csikorog, de gondoltam megkérdezem, szerintetek érdemes-e tovább gyúrni):

Változatok a 69. zsoltárra
[1]

Gyűlöllek teljes szívemből,
ahogy végignyújtózol kipányvázott tagjaim felett
üszköt hajítasz csatakos szemfedőmre
hajdan élettől pezsgő vérem ízlelgeted
vagy tán önmagamra vélek rátalálni benned
amint sötétlő lelkem a torkomban bugyog
úgy szaggatnám e férgektől nyüzsgő lomha testet
hisz megrontott fattyú, élő roncs vagyok
a harangnyelvű csend halántékomba robban
nem lélegzek.
Most újra én vagyok -
Hívság volt csupán, amint egy pillanatra
elhittem azt, hogy halandó vagyok

méltóságot hittem a kározatban
most százszor halok: magamba buktam

Minden jót:
Well

[size=9:5z1ut0le]Eső, de villámot nem látok. Víz, mi tisztára kell mossa végre érzéseim, mintha nem égne lobogva bennem a világ. De nem történik semmi. Kimondatlan szavaim égetnek át.[/size]

[size=9:16m26bgd]fqqdk, amikor az embert mondanivalója gyorsan hajtja rímekbe, megesik, hogy nem műalkotás születik, de ezek az esetek nem is arról szólnak. Csak a hangulata miatt tettem ide. Mellesleg ami a 'nincs lelked' illeti, nem hiszem. Aki így kritizál, annak muszáj, hogy legyen.[/size]

Előre is bocsi, köztudottan imádok sokat pofázni.

Nima: gyors helyesbítés, a Quote és a List gombok közti Code gombot használtam, az teszi oda a "Kód:" szócskát. A doboz címe: démon. Használhatnék más módszert is, de az vagy hibásan működik, vagy nem lehet idézni. Égkiárusítás: fehér, arany... belegondoltam, hogy milyen lenne, ha paragrafusidézetek helyett pár itteni vers szerepelne a cigarettásdobozokon, ifjunóvatájmín.

Lunepierre: Sajnos nem volt időm az esemescseteléseddel kapcsolatos benyomásaimat is ideírni tegnap este, de nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy szándékosan ignorállak. Tehát - erősen szubjektíven, mégis megkérdőjelezve mindent - nekem az első fele sokkal jobban tetszett, a második... azt hiszem picit erőltetett.

ADIM a Des: Azt hiszem azért tartod megfoghatatlannak az enyémeket, mert nincs lelkem, és Álmodónak sem tartom magam. (Jaj, az ilyen kijelentésekért mindenhol ölni szoktak... ) Változás: ezt olyan 'versmindenkinekes' stílusban olvasnám, hogy ne lehessen rendesen hallani az utolsó két sort.

Dingir: most, hogy így mondod... De inkább Pandora szelencéje, és akkor nagyon tetű vagyok.

És most jöjjön valami egészen más:

Uruk-hai induló

Urunk keze te vagy!
Uruk-hai! Uruk-hai!
Erősebben markolj!
Uruk-hai! Uruk-hai!
Urunk kardja te vagy!
Uruk-hai! Uruk-hai!
Keményebben harcolj!
Uruk-hai! Uruk-hai!

Urunk lába te vagy!
Uruk-hai! Uruk-hai!
Sebesebben nyargalj!
Uruk-hai! Uruk-hai!
Urunk karma te vagy!
Uruk-hai! Uruk-hai!
Félszerzet-húsba marj!
Uruk-hai! Uruk-hai!

Mikor leszel szabad?
Uruk-hai! Uruk-hai!
Ha Urunknál a Gyűrű!
Uruk-hai! Uruk-hai!
Mikor múlik éhed?
Uruk-hai! Uruk-hai!
Ha a hobbit halott!
Uruk-hai! Uruk-hai!

code a rat the monster on doom in it

Susumna

Melletted állok, sikolyok terén,
BQszén szülte fiad, a kéklQ ég
A halál gyQzköd, álljak mellette.
De nemet mondok, villámokat szórván fellegedbe
Sötét erdQben, kis tüz pislákol,
Szikra pattan ki, majd némán megpihen
Arcok néznek felém, félelmeim álarcai,
Gondolatok kötöznek, s rögök szakadnak le
Temploöm lépcsQjén térdelek most
S Mária, könnyekkel küszködik
Kegyvesztve nézem az életetadót
Látom futni az Istentagadót
A kántor kezei lelassulnak, s a néma csönd vezeti most a dallamot
Királyok hajtanak fejet, s pallós hullik alá
Csak én maradok veled, Kedvesem! Szinjátszó fellegekbe

Még valami! Örülök, hogy többeknek tetszettek régi verseim, így bedobok mégegyet a köztudatba, szintén 96-ból. Remélem, ez is megfog néhány más álmodót. Akkoriban kicsit be voltam fordulva, és tudtam, hogy fordítani kellene egy kicsit a dolgokon, de testem erőtlen volt még hozzá, csak szellemem pedzegette a dolgot...

Változás

Félek.
Kell a változás. Tehetetlenül
Csak halként tátogás?
Az életben egy újabb állomás.
Nem akarok senkit bántani
Tornyot emelni magam köré
S csak sírni a falakon
Könnyesen nevetni magamon.
Pedig ezt teszem!
Nem látom a kiutat,
Pedig ott van előttem
Ki kéne nyitnom a szemem,
De mindenem erőtlen.
Boldogságom látszat,
Nem felhőtlen.
Egy mese, egy más Világ,
Melyet Én alkottam,
Magányomban, félve,
Védtelenül, elhamarkodottan,
S most benne ülök,
Félve tekintek ki
Mesés palotám átlátszatlan ablakán.
Bezártam magam, bezártam,
Egy szép csillagos éjjel,
Egy nap, vagy annak
Vérvörös alkonyán.

Kell, kell a változás
Egy igazi ember,
Nem egy szánalmas
Hasonmás.
Egy ember, aki
Tudja (!) mit akar,
Erős a keze, erős az a kar
Mellyel szorít, erős
A szív, mellyel érez,
Butaságot nem kérdez.
Segítséget ad, vagy
Elfogad, szívébe
Mást is befogad, igaz, s nem tolvaj…
De lásd meg magad!
Nézd őt, keresd,
Szólj, ha megleled,
Mert, ha Te látod,
Akkor van meg igazán,
S akkor majd
Vehetem ismét lazán
És új nap ébred
Egy új, meleg
Reggel hajnalán.

ADIM a Des

LADISLAS: Szünni nem akaró olvasási vágyam vitt el arra pontra hogy megláttam amit írtál:

mecsi: Távol állt tőlem minden bántó szándék, ha mégis ez jött le, sorry! Az újra: Az első 5 sor tettszik, az utánna lévőket ,,még" nem értem...kik mennek a haladás útján?

Azt hiszem a haladás útján orosz katonák mennek, bár ez nem derül ki a versbQl, és én sem tudtam, de biztos, hogy Qk voltak...

Hali minden Álmodónak!

Nimashilin, hát ez nagyon ott van! Ez a véleményem nekem is az emberekről, meg erről a sz*r világról! Persze tisztelet a kivételnek!
De az igazi lelkek adják a reményt az utánna sóvárgóknak!
Nem csoda, hogy ti vagytok az ÁLMODÓK!
Fqqdk, köszi a kritit, és sajnálom, hogy nekem már túl megfoghatatlan az, amit te írsz. Amikor verset írok, nem a ritmikára figyelek, hanem a hangulatra, a rímekre és hogy valahogy olvashatóvá tegyem az érzéseket, gondolatokat. Ha emellett jóra sikeredik, az csak jó. nem hiszem, hogy nekifutok még1x...
Dodiee, ez elég dark lett...
Cueddo, én nem vagyok az a művészien elemző fajta, ezért csak annyit mondok: szép lett. Nálam az számít, megfog-e vagy sem, a mondanivalója, a rímek, és a szóhasználat. Én egy egyszerűbb írószerűség vagyok, de érdekelnek a lelkek alkotásai.
Nefra, a Poe versnek a vége üt! Nekem "csak" érdekes, de a lényege nagyon ott van!
Erda, örülök, hogy nálad is bejött. Tegnap én is mentegettem néhány remekművet. Valahogy elképzeltelek kócosan a tömegben... bájos voltál...
Daro, Anita verse második olvasásra azt hozta elő, mintha egy hozzá közel álló szenvedélybeteghez (drog, alkohol...) írta volna a verset. Ha így van, akkor a legtalálóbbak a sorok, ha tévedtem, akkor bocsi. Mondd meg neki, már az első nekifutása is jó lett, edzhet hosszútávfutónak!

Az oldal közben kifutott alólam, és nem figyuztam eléggé, ki irta a Théodenes verset (ezért bocsika), de szépre sikeredett, minden benne van, amit tudni kell róla!
ADIM a Des

[size=9:2grisd9d]Nimashilin - talált [/size]

Nihil: mintha csak húznának, galádul akarnának
a délen fényesen ragyogó hideg sugárlidércek önnön foglyuknak, gyönyörű
ADIM: az Utolsó út címnek tetszik. Bár sztem inkább az utózmányokról szól… még töröm az agyam, köszönöm.
Mecsi: a Koktél party iszonyatosan tetszik! Elég érzékeny hangulatban vagyok pár napja, ennek is betudható, hogy könnybe lábadt a szemem a végére. A Tó mellett állok-tól annyira kiábrándult és tragikus. Nem tudom, ki ismeri a Hősök tere közelében levő valamilyen hotel bejárata fölötti szobrot. /szép mondat / Egy tépett lány kapaszkodik egy tépett ágba a semmi fölött. Ezt juttatja eszembe.
Szofi: a Melltű… édes. No gondolat, full érzés.
Nefra: a halottas képi- és gondolatvilága nagyon ismerős. Az az Oda mehetnék… két mondat viszont nem illik bele szvsz. Túl vágyakozó és „hisztis” a többi határozottságához képest.
De várunkban csak a Csend. Könyörtelen!!!
Jacopo: az utolsó szakasz szomorú, kiábrándító és szeretném hinni, hogy nem igaz. Köszönöm.
Icke: közel áll hozzám ez a skizo-párbeszéd-téma. /bár ez nem skizo / Nagyon tetszik, hogy nem elbeszélnek egymás mellett, itt tényleg kérdés és felelet hallható. Nem léteznek egymás nélkül.
Bármit mondtál, feloldozlak!
S áruljam el önmagam? Ikrek.
Efkú: basszus, meghalok! És tudod, a fák örökké élnek… ez olyan szép! Kód: ó, nem is tudom, kikről szólhat… Csak nem kis világunk szobrairól? A kisípoltban tetszik az éles váltás a szoba és a halál közt. Fejbe ver. Még akkor is, ha az ember a közepénél már azt sem tudja, ki kivel van.
Éowyn: nekem tetszik, hogy ilyen egyszerúen fogalmaztad meg. Olyan, mint egy Hlász Judit,szöveg, kedves, édes, mégis bölcs. Olyan, amit a copos kislány ugrándozva énekel. /na, ez gusztustalanul idilli lett 8O / Szóval szerintem jó így. Olyan, mint a régi ráolvasások. Két szó, mégis teljesen másképp tudják elmondani órákon keresztül.
Lunepierre: SMS-party? A párbeszéd gyönyörű. És ezek után próbálj meg aludni… vigyorgörcs.
Ring: Álmok: csinálni kéne egy lepkés gyűjtést. Édes.
Cueddo: Tűzmadár, Jégmadárka sír, madárka örül… Utolsó vsz megy a Valentin-napi üdvözlőre. Majd elküldöm magamnak és jól meglepődöm.

Tegnapi ihletés. Ragrímek forever, a divatjamúlt pátosz viszont hiányzik belőle, kedves kritikus. Jelszó: unalom.

Égkiárusítás

Jönnétek? Gyertek.
Ide vágytok, e régi, aranyporos mennybe?
Gyertek. Úgyis rövid az ember élte…

Mi csak ülünk itt, fehér-kövülten,
S higgyétek el, már nagyon unjuk.
Bűneitek már régen nem siratjuk.
Minek? Hisz természetes minden.
Nincs keresnivalónk az öreg, fehér égben.

Ezért küzdötök? Harcolni kár… gyertek.
Legszebb angyalaink mind nyugdíjba mentek.
Itt a menny, vegyétek! Ingyen is odaadnánk.
Bevárnánk mindenkit, ha ennyire nem unnánk.
De miattatok maradjunk itt?
Értetek, a csürhéért, ki Benne sem hitt?
Ő hús és vér volt, mégis a mi fajunk.
De ti megöltétek. Gyilkosokat várjunk?

Gyertek. Hozzátok minden javatokat,
Bűnöket, szenvedélyt, halk félmondatokat,
Minket nem érdekel. Többé soha semmi.
Elérkezett ez is. Rossz angyalnak lenni.

Szervusztok!
Neframiel: Milyen dőltbetűs idézetre gondolsz? Nem Nahryientől akartad megkérdezni?
Mecsi: Dadaista mogyorókrémes fiad elég fura, de szerintem ennek az irányzatnak tökéletesen megfelel.
A másik szerintem jó lett, tetszik, csak kár az utolsó sorért...
Lunepierre: Köszönöm a dícséretet! A Párbeszéd nagyon szép, hangulatos!
Area: Köszönöm neked is! Különc hajnal: Nem baj, ha furcsán néznek az emberek, azért még megéri különcnek lenni.
Daronight: Anitának üzenem, csak így tovább! Ha ez még csak az első vers, milyen lesz a folytatás? Technikailag lehet még finomítani, de szerintem nagyon jól átjött rajta a mondanivaló hangulata, szomorúsága. Vagy csak számomra?
Ringbearer: Huhh, nem is tudok rá mit mondani! Nagyon megfogott! 9 rövid sorral tökéletesen leírod azt, amin én már nem is tudom, mióta próbálkozom!!
Cueddo: Nagyon örülök, hogy feltetted, nagyon szép vers! Csatlakozni tudok csak a többiekhez, miszerint nagyon jól használod a költői eszközöket (halmozás, hangulatfestő szavak, stb.) Gratulálok!
Dodiee: Reméljük nem így lesz... Teccik nagyon!
fqqdk: Első gondolatom: Prométeusz és az istenek. Persze ez inkább amolyan szabad asszociáció.