Íjjal és karddal a Gyűrű ellen
Középfölde harcászata a Harmadkorban
írta: Tóth Gergely (Alyr Arkhon)


Ez a furcsa cím azt próbálja kifejezni, hogy a középföldi hadművészetről lesz szó, pontosabban a Gyűrűháború háborús feleiről és azok hadászati jellemzőiről.
Bár Középföldén sok háború folyt a három kor alatt, amelyekről ismerettel rendelkezünk, ezekről Tolkien elég szűkszavúan ír a legtöbb esetben. A Gyűrűháború csatáinak egy része szerencsére kivételt jelent ez alól.
Középfölde történelme során közel azonos felek álltak egymással szemben, a világ teremtésétől kezdve. A felek két táborra oszlottak, a Nyugatira, amit a valák és a hozzájuk hű lények alkottak, illetve a Nyugat ellenire, ami az Első korban elsősorban Északi, a Másod- és Harmadkorban Keleti tábornak nevezhetnénk. Ezt a tábort a Nyugattal szemben álló erők, főként Morgoth és Sauron, illetve a velük szövetséges erők alkották. A következőkben leginkább Nyugati és Keleti oldalként lesznek említve.
A Nyugati oldalt tündék, emberek alkották elsősorban, bár ide lehet számítani a törpöket is, akik ugyan nem ápoltak túl jó kapcsolatokat a tündékkel, de a legtöbbjük Morgoth-t is gyűlölte.

I. A Nyugati Oldal

1. A tündék

A tündék kevesen maradtak a Harmadkorra. Az Első Korban frissen vették fel a harcot az Észak felől áradó gonosszal, nagy hadseregeik voltak. Még a Másodkor végén is az emberek szövetségesei tudtak lenni Sauron ellen.
Hogy a tündék pontosan mikor vettek először fegyvert a kezükbe, nem tudjuk. A noldák Melkortól tanulták a fegyverkészítést, de ekkor Középföldén már a sindák szembekerültek az orkokkal, és észak farkasaival, a törpöktől javában tanulták a fegyverek készítését.
Az Első korban a tünde harcászat nem sokban különbözött attól, amit az embereknél láthatunk a Harmadkorban. Bár jó íjászok voltak, elsősorban a közelharcot kedvelték.
Fegyvereik sokfélék voltak, a legteljesebb képet talán Gondolin harcos házainál láthatjuk. Használtak kardot, csatabárdot, buzogányt, lándzsát, sőt Gondolin egyik háza vasalt bunkókkal indult harcba a városra törő orkok ellen. A sindák különösen kedvelték a csatabárdot vagy harci fejszét, talán törp hatásra. Egyvalamit nem használtak, és az a görbe pengéjű kard. Ilyen kardja csakis Egalmothnak volt, a gondolini mennyei bárka ház fejének. Az egyenes kardokat részesítették előnyben.
Pajzsaik sokfélék voltak, kezdettől fogva szerepet játszott a címerhordozó szerepük. A noldák képesek voltak olyan pajzsokat készíteni, amin a fa testet vékony fémlemezzel fedték, ez különösen erős lehetett. Vértjeik vagy törp típusú láncingek voltak, vagy lemezvértek. Valószínűleg az előbbi volt a gyakoribb.
Volt lovasságuk és gyalogságuk, de a csatákban a fő szerepet a gyalogság játszotta. Zárt rendben, pajzsfalat-falanxot alkotva harcoltak, fegyelmezetten hajtották végre a hadmozdulatokat, ami az orkok rendezetlen támadási ellen különösen sikeresnek bizonyult. Egyénileg is jobb harcosok voltak az orkoknál, és a felszerelésük is jobb volt.
Ahogy számuk fogyatkozott, úgy változott a harcászatuk az évezredek során. Minél kevesebben voltak, annál fontosabbá vált a messziről ölő fegyver, az íj. A tündék szeme egyébként is igen éles volt, és fegyelmezettek is voltak a gondos célzáshoz. A folyamat lassan ment végbe, a Harmadkorban felgyorsult. A Gyűrűháborúban már a fő fegyverük ez lett, alacsony számuk miatt így is főként védekező harcot folytattak. Azt, hogy milyen íjat használtak, a környezetük határozta meg, a sűrű Bakacsinerdőben, ahol a hosszú íj akadályozta volna a mozgásban az íjászokat, rövid íjat használtak, míg Lórienben ami tágasabb és világosabb volt, használni tudták a hosszabb íjakat. A másik két nagy tünde településről, Völgyzugolyról és Szürkerévről nem tudjuk, milyen harcmodort részesítettek előnyben. A változás leginkább akkor látszik, amikor Legolas ajándékot kap Lórienben. Míg az Első korban Beleg kardot kért és kapott Thingoltól, mert az íját kevésnek tartotta, Legolas nem kardot, hanem egy másik íjat kapott Galadrieltől. A Harmadkori tünde harcászatról nemigen rendelkezünk információkkal. Az biztos, hogy a tündék ereje elég volt arra, hogy megvédjék magukat Dol Guldurtól, és végül megdöntsék hatalmát.

2. Az emberek

Az Első korban a nyugatra jött emberek a tündéktől tanultak harcolni, tünde típusú fegyverekkel harcoltak, tünde módon. A keleti emberekről nemigen rendelkezünk ilyen információkkal, de valószínűleg nemigen különböztek a nyugatiaktól.
Az edánok fegyelmezetten harcoltak, megtartották a csatarendet harc közben is – pl. Beor népe Barahir vezérletével a Dagor Bragollachban lándzsafallal vette körül Finrod Felagundot, ezzel kivívva elismerését és örök barátságát.
A Másodkorban sajátosan folytatták az Első kor hagyományait. Númenor emberei ügyes kovácsok voltak, és jó harcosok. Érdekes, hogy bár különösen szerették a lovakat, és utazásra használták őket, gyalogosan háborúztak. Falanxharcosok voltak. Erős pajzsfalat (thangail (sin) – pajzskerítés – sandastan (que) – pajzskorlát) alkottak, ami elsősorban védekezésre volt jó, de ha támadni akartak, sem bontották fel ezt, hanem nyílhegy (dírnaith (sin) nernehta (que) ) alakot felvéve szórták szét az ellenséget. A pajzsfal mögött az íjászok álltak fel, a númenori íjászok különösen hírhedtek voltak az ellenségeik között. A Másodkorban nem volt olyan hadsereg, ami sikerrel szállhatott volna szembe a númenorival, még Sauron is behódolt nekik.
Númenor pusztulásával a tudása nem semmisült meg, ezt bizonyítja az Utolsó Szövetség győzelme. Egy jó númenori csapatot csak hatalmas túlerő tudott legyőzni, jó példa erre a nősziromföldi mészárlás, amikor az orkoknak még úgy is alig sikerült győzniük, hogy tízszeres túlerőben voltak, és Isildur alig vitt magával íjászokat.
Elsősorban lándzsát és kardot használtak, rettegett hosszú íjaik acélból voltak, belül üregesek, hosszú fekete nyílvesszőket lőttek ki velük. Erős fapajzsaik voltak, és láncingeik, lemezvértet nem hordtak. Ezek készítéséhez valószínűleg mithrilt is használtak, amely Númenor szigetén is fellelhető volt.
A Harmadkor elején Arnorban és Gondorban még sokáig változatlanul használták a harcrendet, bár az a finom fémművesség, ami lehetővé tette az acél íjak készítését, feledésbe merült. Arnor azonban lassan kihalt, a Gyűrűháború idején a király és a királyság már csak szófordulatként élt az emberek tudatában. A dúnadánok magányosan vagy kis csapatban harcoltak az orkok ellen, nem alkottak egységes sereget.
Gondor még egy ideig gyarapodott a Harmadkorban, a númenori típusú hadsereg sokáig nem talált legyőzőre. Ám ötszáz évvel a Gyűrűháború előtt szembekerültek az ekhósoknak nevezett keleti emberekkel, akik harci szekerekkel harcoltak. Ez teljesen meglepte a gondoriakat, nem tudtak sikerrel harcolni a keletiek ellen, Éorl lovasainak segítsége nélkül nem tudták volna megállítani az ekhósokat.
A Gyűrűháború idejére a númenori vér felhígult Gondorban, és a hadsereg sem maradt egységesen númenori típusú. Minas Tirith őrei még a régi típusú fegyverekkel voltak ellátva, mithrilszárnyakkal díszített sisakjuk még Númenorról való volt, de az ország különböző részeiből már másfajta emberek sereglettek össze a Fellegvár védelmére. A legkülönösebbek – főleg gondori szemmel – Dol Amroth lovagjai. Bár a lovag (roquen) egy Númenorban is létező katonai rang volt, ezek a lovagok lovon harcoltak, lemezvértezetben. Ez teljesen eltér a Gondorban szokásostól.
A gondoriak sokféle fegyvert használtak, lándzsát, kardot, de csatabárdot is, az íjat is használták őseikhez hasonlóan.
Nem üt el viszont a lovasság a Rohanban szokásostól. A rohaniak a legújabb jövevények, akik a Gyűrűháborúban részt vettek. Ötszáz évvel a Gyűrűháború előtt telepedtek le Gondor egyik a Fekete Vész által szinte teljesen kiirtott tartományában, miután segítettek az ekhósok legyőzésében és hűbéruruknak fogadták el Gondor urát.
Harcmodoruk elsősorban lovas volt, de ha nem volt terük támadni, akkor lóról szállva pajzsfalat alkotva vették föl a harcot, ez sem volt idegen számukra. Amikor lóról harcoltak akkor általában lándzsát használtak, lerohanva az ellenfelet.
A hadsereg szervezetéről csak itt van információ. A hadsereget éoredekre bontották, amik jó ideig csak egy csapat fegyveres embert jelentettek, majd Folcwine király a Gyűrűháború előtt 100 évvel meghatározta mi is legyen egy éored. Az éored a teljes hadsereg (éohere) egy század része, nem beleszámítva a királyi udvar fegyvereseit. Minimum 120 embernek kell lennie.
Fegyvereik lándzsa, kard és fokos voltak, emellé pajzsot és láncinget vagy pikkelyvértet viseltek. Lemezvértet nem hordtak.

3. A törpök

A törpök különös szerepet töltöttek be Középfölde történetében. Harcoltak tündék és orkok ellen, de mindvégig inkább a nyugati oldal felé húztak, mivel gyűlölték, ha valaki uralkodni akart felettük. Már a kezdetektől fogva harcias nép voltak, nem voltak ritkák a törzsek közti fegyveres konfliktusok, valószínűleg ők találták fel a fegyvereket a nyugati oldal népei közül először. A láncinget mindenképpen ők találták ki, és mindvégig ők készítették a legjobbat közülük. Amennyire meg lehet ítélni harcászatuk nem sokat változott a Harmadkorra.
A Harmadkorban nagy csapások érték őket, előbb Khazad-dűmból, majd Ereborból is kiűzték őket és csak hosszú harc után kerülhettek vissza. Harcászatukról nem sokat tudunk, de valószínűleg valamelyest zárt rendben harcoltak.
Kedvelt fegyverük a fejsze volt, de használtak kardot is, láncinget és sisakot hordtak, emellett pajzsot is használtak. Törp íjászokról nem tudunk.


II. A Sötét Oldal

Míg a Nyugati oldal mellett általában szabad népek szövetsége tört lándzsát, addig a másik oldal az esetek többségében egyszemélyi irányítás alatt állt. Ez az egy személy fogta össze és irányította a különböző népeket, bár még így is legtöbbször a saját csapatai voltak többségben. ez a lény az Első Korban Melkor- Morgoth Bauglir, a Másodkorban Sauron, a Harmadkorban a Boszorkányúr és Sauron volt. Volt rá példa, hogy a keleti embernépek saját szakállukra indítottak háborút, így az ekhósok vagy a haradiak míg Sauron nem mutatkozott.

1. Az orkok

Az orkok adták a nagy háborúkban a seregek derékhadát. Morgoth teremtette őket saját szolgálatára. A tündékhez képest gyengék voltak, de vadabbak azoknál. Nem becsülték a fegyelmezettséget, harcba nem rendezetten vonultak, hanem falkaként, ezért aztán legfőképpen számbeli fölényükben bízhattak, mert minőségileg a tündék és emberek voltak a jobbak. Az Első korban a hadsereg magját a balrogok és sárkányok alkották, ők már méltó ellenfelei voltak a tünde seregeknek. Ez a Másodkorban sem változott, az orkok csak magas számbeli fölényben harcoltak sikeresen. A balrogok és sárkányok helyét a nazgulok vették át, de Sauron seregeiben már egyre nagyobb számban harcoltak emberek is. Az orkok felszerelése ekkoriban gyakran annyi volt amennyit az elesett ellenfelektől el tudtak szedni. Ezen kívül görbe kardokat és lándzsákat használtak. Vaspajzsokat és lemez- illetve láncvérteket is. Ilyen orkok voltak Móriában a Harmadkorban.
De Sauron visszatértekor a helyzet délen megváltozott. Új orkfajtát tenyésztett ki, az uruk-hai-t, ami nagyobb, erősebb és okosabb volt, és a napot is jobban bírta. Ezt a fajtát később Szarumán is tenyésztette. A felszerelésük is jobb lett, mint az elődeiké. Szarumán emellett még az orkokat az emberekkel is keresztezte, ezáltal létrehozta a kobld-embereket, ezekből azonban nem volt sok.
Az uruk-hai orkok már fegyelmezettebbek voltak, tartották a harcrendet csata közben is, és harcolni is jobban tudtak. Felszerelésük lándzsa, szablya, vagy íj volt- bár íjásznak inkább megmaradtak a régi orkok, a snagák. Lemez- vagy láncpáncélt hordtak, sisakot és fémpajzsot.

2. A trollok

A trollok szintén Morgoth teremtményei voltak, nagyobbak és erősebbek, mint az orkok, ám sokkal butábbak, és a napfény hatására kővé váltak. Bunkókat vagy buzogányokat használtak fegyvernek, páncéljuk csak a bőrük volt.
A Harmadkorban megjelentek az olog-hai trollok, ezek okosabbak voltak, és a felszerelésük is bővült. Sok feladatot láttak el, például az emberek pajzsfalát könnyedén át tudták törni. Sauron alkalmazott hegyi trollokat is, amikor leeresztette a világra a Homályt.
Már páncélt és rendes fegyvereket viseltek, méretükhöz mértet.

3. Emberek

A sötét oldalon sok ember harcolt, ezek az Első korban olyanok voltak, akik keletről később jöttek, mint az edánok, és előbb találkoztak a sötétséggel, mint a tündékkel. A Másodkorban azonban már Númenor népéből is akadtak, akik hajlottak Sauron szavára. A Harmadkorban sok ember szövetségese volt Sauronnak, ezek nagy része az erejének hódolt be, ám akadt olyan is amelyik Gondor bármely ellenségével szívesen szövetkezett.
A haradiak Gondor régi ellenségei. Az ország délre feküdt Gondortól, és folyamatosan háborúzott vele, amikor csak tudott. Amint Gondor meggyengült, ők megtámadták, ha erős ellensége támadt, ők támogatták. Támogatták az ekhósokat, az Umbarban lakó fekete númenoriakat, és Sauron adófizetői voltak.
Sokoldalú hadseregük volt. Lovasságuk, gyalogságuk és műmakjaik is voltak. Lovasságuk a rohaniéhoz volt hasonló, és nem is sokkal kisebb számú, gyalogságuk is erős volt, a műmakok pedig mozgó bástyaként funkcionáltak. Sokkal rendezettebbek és fegyelmezettebbek voltak az orkoknál, és nehezebben törődtek bele a vereségbe. Fegyvereikről nem sokat lehet tudni. Íjászaik voltak, és valószínűleg nem sokban tért el a fegyverzetük a gondoriakétól.
Umbar kalózai. Umbar eredetileg númenori kikötő volt, de Sauron megrontotta a lakóit, és az ő oldalára álltak, de végül Haradba kellett menekülniük. A Rokonviszály idején újra númenori származású emberek kezébe került, de ők is fekete númenoriak lettek. Ezután már az ő kezükön maradt, és ők kikötők kifosztásából éltek. Alapvetően azonban szárazföldi harcosok maradtak.
Sauron többi szövetségeséről nem sokat tudunk. A khandi varágok kétélű csatabárddal harcoltak, a keletlakóknak tüske volt a pajzsa közepén, és voltak még lógó nyelvű vademberek is.
Szarumán szövetségesei a dúnföldiek lettek, ők azoknak az embereknek a maradékai voltak akik a leendő Rohan területén éltek. Fegyelmezettebben harcoltak az orkoknál, ismerték a pajzsfalat, s használták is.


III. Csaták

Most, hogy megismertük a Gyűrűháború résztvevőit, vizsgáljuk meg magát a háborút. Sauron sok hadsereget indított el egyszerre a különböző népek ellen, hogy ne tudjanak egymás segítségére sietni. Északon Dol Guldur támadta meg az erebori törpöket, az emberek királyságait és Lórient, Délen Rohanra vigyázott egy hadsereg és Szarumán is ezt támadta, de a fő erők és az igazi támadás Gondor ellen irányult. Az Északon történtekről nem ismerünk pontos adatokat, a déli háborúról azonban ismerünk három csatát és két ostromot. Tengeri csata Középfölde történelme során egyszer sem volt.

1. Csaták nyílt téren

A Vas folyó gázlójánál csaptak össze először a rohírok Szarumán hadseregével. Szarumán mindkét oldalról tudott támadni, hiszen Vasudvardon átfolyt a Vas folyó, Théodred mégis itt vette fel vele a harcot, mert a vasudvardi út erre vezetett, nagy erőkkel csak itt kelhetett át Szarumán. Théodred és Éomer védte a gázlót, jelentős sereggel. (pontos szám nem ismert)
Szarumán amellett, hogy el akarta foglalni a gázlót, Théodredet is holtan akarta látni. Várták a támadását, de előbb jött, mint amit vártak. Théodred lovasrohammal akarta szétzúzni a keleti parton közeledő erőket míg a gázlót a nyugathalmi emberek őrizték, de tőrbe csalták, és végül a folyóig szorították, ott a kis szigeten megölték. A Grimbold által vezetett csapatok veszélyben voltak, de Elfhelm időben érkezve négy éoreddel, felmentette őket.
A második ütközet amit itt vívtak már kevésbé volt dicsőséges, bár hősiesen harcoltak a védők, pajzsfaluk megtört és el kellett menekülniük a túlerő elől.
A másik két csatát délebbre vívták, Pelennor mezején és a Morannon előtt.
A Pelennor mezei csata Minas Tirith ostromának felmentése volt. Mordor csapatai az egész mezőn elszórva helyezkedtek el, őrséget nemigen állítottak, hiszen a Rohanba vezető utat erős sereg vigyázta, s nem tudták, hogy azt Théoden megkerülte. Mindennek ellenére Harad egész hadereje azért volt ott, hogy az esetlegesen felmerülő problémákat orvosolják. A rohaniak sikeresen elkergették az ostrommal foglalatoskodó orkokat, és a várból is kitörtek az ottaniak, de velük szemben ott volt Harad egész pihent hadereje, és Osgiliathból még érkezett az erősítés. A csata hamarosan megfordult, még az ellenség fővezérének halála ellenére is. Éomer már leszállította a lóról az embereit, hogy pajzsfalat formálva harcoljanak tovább, amikor megérkezett Aragorn. A nyugati seregek még így sem voltak számbeli fölényben, de az ellenség megzavarodott és a legtöbbjük elmenekült. A csatát leginkább a jó időzítés nyerte meg. Nagyrészt itt is gyalogosan harcoltak, falanxot alkotva.
A Morannon előtti csata még reménytelenebb volt a nyugati csapatok számára, a győzelem reménye nélkül vágtak bele a küldetésbe. Sauron bízvást hihette, hogy a Gyűrű új Ura túlságosan elbízta magát. Kapitányai jóelőre kiszámíthattak mindent, ők irányították a csata lefolyását. A felvonultatott erőik több mint tízszer akkorák voltak, mint a nyugati uraké, és azok hiába formáltak pajzsfalat, ez esetben az kevésnek bizonyult volna. Bár a magasabb helyek elfoglalása és az ott való csoportosulás jó taktika, de ekkora túlerővel szemben hiábavaló. A trollok áttörték a pajzsfalat. Bár a sasok is beavatkoztak, még így sem nyerhettek volna, ha Sauron nem dől meg.



2. Ostromok

Valójában ostromból is három volt, de Vasudvard elfoglalása nem nevezhető ostromnak, mert az entek számára nem jelentettek igazi akadályt a falai.
A Harmadkorban – faltörő ágyúk hiányában – jellemzően nem a falak áttörésével foglaltak el egy-egy erődítményt. A falak jelentette akadály kiküszöbölésére több módszer létezett. Emelhettek földsáncot a falak magasságáig, és így juthattak be, de ez hosszú, időigényes munka volt, ráadásul a védők is magasították a falat, ahogy tudták. Áshattak alagutat a fal alá, majd a dúcolást felgyújtva beomlasztották az alagutat. Ez megbontotta a fal statikáját és jó esetben összeomlott. Használhattak ostromtornyokat, amik felértek a fal magasságáig, ezek mozgathatóak voltak, vagy helyben építhették őket a fal tövében. Utóbbit a védők hathatósan zavarhatták. Használhattak létrákat is. A legkönnyebbnek ígérkező módszer a kapu betörése volt. Hogy mégsem teljesen ezeket alkalmazták az a csaták sajátosságai miatt volt.
A Helm szurdok ostromára Szarumán felkészült, de a fő ereje a gyorsaságában rejlett, így nagy ostromgépeket nem vihetett a Szurdokba. A Szurdokfal ellen rohamlétrákkal és kötélhágcsókkal indultak, a kaput fatörzsből készített faltörő kossal próbálták betörni. Az igazi meglepetés azonban a betemetett áteresz felrobbantása volt, ami után rövidesen kettéosztották a védőket, és az ostromlók kihasználhatták a számbeli fölényüket. Ezután sikerült betörni a vár kapuját. A Kürtvár tulajdonképpen elesett, a király meghalt volna, miközben kitör a várból, ha nem érkezik meg a felmentő sereg.
Minas Tirith ostroma ezzel szemben gondosan elő volt készítve. Sauron tudta, hogy ez Gondor és a győzelem kulcsa, ezért nem bízta a véletlenre. De a vár is nagyobb és erősebb volt, mint a Kürtvár.
Ostromtornyokat készítettek, darabokban hozták át a folyón, majd Osgiliathban összerakták őket, ostromárkokat ástak, hajítógépeket állítottak fel, és ott volt a Grond is. A hatalmas ostromlósereg már ezekkel is sikerrel ostromolhatta volna a Fehér Várost, de a kulcs – Denethor őrülete mellett – a nazgűlok jelenléte volt. Ez az ostromlók nagy részét harcképtelenné tette. Ennek az ostromnak a pontos kimenetele felmentő seregek nélkül mégis kétségesebb, mivel nem tudni, mihez kezdett volna egymással Gandalf és a Boszorkányúr.


IV. Különleges fegyverek – különleges fegyverforgatók

1. Nyugati oldal

Északi kószák.
Magányos feladatokat teljesítettek, bár nem alkottak hadsereget, veszélyesek voltak kis csapataik is. Titkos feladatokat láttak el, mint hírszerzés és a Megye őrzése. Utóbbival kudarcot vallottak, mivel a nazgűlok elkergették vagy megölték őket.
Istárok.
Maiák akiket Valinor urai küldtek. Ötük (Szarumán, Gandalf, Radagast, Alatar, Pallando) feladata a Sauron elleni harc megszervezése volt. Hatalmuk jó részéről lemondtak, hiszen nem harcolni jöttek. Közülük Gandalf hatalmáról alkothatunk képet. Szürkeként még meghátrálásra tudták kényszeríteni a nazgűlok, bár szembe tudott szállni velük, és a balroggal való harcba is belehalt. Ereje azonban nem mérhető az emberekéhez. Fehérként jóval erősebb lett, a nazgűlokat el tudta kergetni. Kapitányuk azonban nem véletlenül hívta ki. Ha feltárta hatalmát, az orkok menekültek előle (Helm szurdok).


Noldák.
Nem sokan maradtak a Harmadkorban, de nem hatott rájuk a nazgűlok kisugárzása és különösen erős harcosok voltak.
Entek és huornok.
A fák pásztorai nem tartoztak a szövetségbe, de ellenségei voltak az orkoknak, akiknek nemigen volt esélyük ellenük. Amint bosszújuk betelt, visszatértek Fangornba.

Glamdring és Fullánk
Az Első korban készült tünde pengék. Különösen élesek és erősek, fénylenek ha orkok vannak a közelben. Valószínűleg nem korrodálódnak.

Narsil-Andúril
Szintén az Első korból származó nagy erejű fegyver. Állítólag a legnagyobb törp kovács, Telchar készítette, amit az is alátámaszt, hogy nem fénylik ha orkok vannak a közelben. Csak akkor lobban fel Nyugat Lángja, ha Aragorn forgatja.

Tőrök a sírbuckákból
Származásuk homályos, Arnorban kovácsolták őket, a Boszorkányúr ellen, valószínűleg emberek.

Mithril láncing
A törpök fénykorában készült, anyaga teszi különlegessé.

A Holtak Serege
Különleges „fegyver” amit csak Gondor királya használhat ki, és roppant hatékony. Hogy hogyan harcolnak, az nemigen derült ki, mivel minden ellenfél elfutott előlük.

Sasok
Hogy Manwë sasai kinek engedelmeskednek, nemigen lehet tudni. Legvalószínűbb, hogy saját maguk döntenek arról, mit cselekszenek, az entekhez hasonlóan.


2. Sötét Oldal

Nazgűlok.
Hogy a Kilenc Gyűrű pontosan mire szolgált, nem tudni, de kötődtek Sauronhoz, akárcsak az Egy. Valószínűleg nem nehéz kitalálni, mit ígért Sauron a Kilenceknek. Hatalmat mások felett, és halhatatlanságot. Ezt meg is kapták.
A Kilenc Gyűrűlidérc ezt meg is kapta. Meg nem haltak, sőt, tulajdonképpen sebezhetetlenek lettek, és hatalmuk volt mások felett, sőt, egy olyasféle hatalmat is kaptak amit Samu varázslatnak nevezne.
Akaratuk egy lett Sauronéval, de nem önállótlan bábjai lettek, hiszen amíg ő távol volt, a Boszorkányúr megdöntötte Arnort.
Hatalmukat valamelyest titkolni is tudták, amikor a Gyűrűt keresték, így rejtve utaztak, míg Gondor ostrománál nem rejtették el hatalmukat.
A Gyűrű keresése közben leginkább másokat használtak a félelem által, minthogy idő előtt mutatkozzanak.
Bár félelmetes ellenfelek voltak, a tűztől és a víztől valami miatt tartottak, bár az előbbinél kivételt jelentett a saját uruk tüze. Legtöbbször elég volt a maguk körül árasztott félelem a győzelemhez, mint az Minas Tirithnél kiderült, de különleges esetekben a Fekete Lehelletet vagy fegyvereiket használták. Frodó csak szerencsével kergethette el őket, Elbereth nevét nem állták, és valószínűleg elég volt nekik, hogy megszúrták a tőrrel.

A Boszorkányúr
A Nazgűlok Ura, a Kétségbeesés Kapitánya – számos beszélő név. A lidércek közül ő volt a leghatalmasabb, ha feltárta magát teljes valójában, igen kevesen állhattak meg vele szemben. Ő volt az Angmari Boszorkányúr, aki mintegy kis Sötét Úrként harcolt Arnor ellen, és jelentős szerepet játszott a megdöntésében és (II.) Arvedui halálában. Később Minas Morgulba költözve ő hívta ki és ölte meg az utolsó gondori királyt.

Grond
A Grond Sauron névjegye volt Minas Tirith ostrománál. Ha egy Első kor történetében járatos személy meglátta volna az ostromnál, és történetesen megtudja, mi a neve, rögtön tudta volna, hogy csak Sauron lehet a készítője. Neve Morgoth pörölyére utal, alakja arra, hogy Sauron a váltott farkasok ura. Esetleg még célzás is lehetett arra, hogy ezúttal a kapuban a farkas győz, nem úgy, mint az Első korban annál a Minas Tirithnél.
Hatalmas faltörő kos volt, trollok kellettek a kezeléséhez. Az is mutatja különleges státuszát, hogy a Boszorkányúr irányította használatát.

Morgultőr
A Gyűrűlidércek fegyvere, ha valakit megszúrnak vele, és a seb nem halálos azonnal, a hegye beletörik és a szív felé tör. Ha eléri a szívet, az áldozat maga is lidérccé válik.

Műmakok
Harad hadseregének részei. Hátukon bástya van, ha jól irányítják őket, mozgó erődként működnek és nem lehet megállni ellenük. kevés a sebezhető pontjuk.


Felhasznált irodalom:
J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
J.R.R. Tolkien: A szilmarilok
J.R.R. Tolkien: A Gyűrű keresése
J.R.R. Tolkien: Az elveszett mesék könyve, 2. kötet

Az anyag a fent említett művek magyar változatainak felhasználásával készült.