Erdei Grünwald Mihály, a magyar újságíró, filmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer, a magyar science-fiction rajongók országos klubjának egykori titkára. Dulai Sándorral együtt szerkesztője volt a Gemma című sci-fi magazinnak, és maga is írt sci-fi kisregényt és novellákat (részletek itt). Készülő memoárjában A Gyűrűk Ura Magyarországi történetéről is megosztott néhány érdekes, általa ismert részletet, melyeket az alábbiakban idézünk tőle.
"1972-ben a magyar science fiction-rajongók országos klubjának titkára voltam, s mint ilyen, harmadmagammal kijutottam az akkor kétévente megrendezett trieszti összeurópai sci-fi konferenciára, az EUROCON-ra. Ott ismerkedtem meg egy amerikai zsidó fiatalemberrel, Jan Fiedlerrel, aki a nemzetközi Gyűrűk ura rajongói társaság főtitkára volt. Meghívtam Magyarországi klubunkba, előadókörutat szerveztem számára, és az akkor már világhírű Tolkien-trilógiát átadtam klubtársamnak, a kitűnő fordítónak, Avarossy Évának. Ő elolvasta, és megértette, hogy ez a fordítás egész embert kíván, aki éjjel-nappal csak ezzel foglalkozik, márpedig neki főállása volt a Medicina Kiadó Panoráma szerkesztőségében. Ezért aztán írt a könyvről egy részletes és melegen ajánló lektori véleményt a Gondolat Kiadó számára, s ezzel elindult a könyv hazai kálváriája. Először Réz Ádámnak, a kiváló műfordítónak adták oda, aki lelkesen bele is kezdett, de sajnos az első 11 fejezet átültetése után elhunyt. A könyv aztán egy ideig ott kallódott a kiadó asztalán, míg végül odaadták Göncz Árpádnak, hogy fordítsa le. Nem volt könnyű feladat, de tökéletes lett. 1981-ben végre megjelent, és én, úgy érezve, hogy sok közöm van a műhöz, szóltam a televízió akkori híres és igényes kulturális műsora, a Stúdió vezetőjének, hogy a TIT Bocskai úti székházában, a Sci-fi klub szervezésében készítenék egy nagy interjút a fordítóval, Göncz Árpáddal. Az csak az én naivságomnak vagy tudatlanságomnak köszönhető, hogy fogalmam sem volt a fordító előéletéről, és szerencsémre a soros szerkesztőnek sem. Így történhetett meg, hogy a végtelenül hosszú szilenciumra ítélt Göncz Árpád ekkor szerepelt először a Magyar Televízióban. Rögtön utána a munkahelyemen, a Magyar Rádió ismeretterjesztő szerkesztőségében is készítettem egy beszélgetést a műfordítás gyönyöreiről és keserveiről. S ha már lúd, legyen kövér: az akkori népszerű hetilapban, a Magyarországban is írtam egy cikket a fordításról, amelynek főszereplője ugyancsak Göncz volt. Ekkor tudtam meg, no meg a lakásán tett látogatáskor, hogy 56-os elítélt volt, méghozzá életfogytiglanra, hogy 1963-ban szabadult, a börtönben tanult meg angolul, és lett a műfordítás a kenyere."
Forrás:
Karnyújtásnyira a történelemtől – Töredékek egy készülő memoárból – III-IV.
"1972-ben a trieszti európai sci-fi-konferencia után azonban ellenkező előjelű történettel gazdagodtam. A konferencián megismerkedtem egy Jan Fiedler nevű amerikaival, aki a Gyűrűk Ura nemzetközi rajongói táborának volt a vezetője. Mesélt a trilógiáról, plakátokat, szórólapokat hozott magával, s mivel látta, hogy Magyarországon még senki sem hallott erről a könyvről, mindjárt a kezembe nyomott egy angol példányt, hogy adjuk ki. Lelkesen meghívtam előadókörútra, interjút készítettem vele, amely meg is jelent a Magyar Ifjúságban, és levelezni kezdtünk. Akkor a Petőfi Sándor utcában laktunk egy kis garzonban a feleségemmel és ötéves kislányunkkal. Egyszer csak feljött hozzánk a házmesterné, és odasúgta nekem, hogy már többször jártak nála a Belügyből, és valami amerikairól érdeklődtek, akivel én levelezek, és aki állítólag holnap érkezik Budapestre. Nem értettem az egészet, hiszen én hivatalosan hívtam meg a TIT Természettudományi Stúdiójában működő science-fiction klubba Fiedlert, cikket írtam róla, amely meg is jelent, egyszóval semmi titkolni valóm nem volt, hiszen a klub titkára voltam, és azért, mert valaki amerikai, nem kellene engem megfigyelés alatt tartani. Nem akartam Fiedlernek kellemetlenséget okozni, ezért felkerestem öt évvel azelőtti törzsvevőmet, hogy nézzen már utána, mit akarnak tőlem és a vendégemtől. A választ 24 órán belül megkaptam. Az én ismerősöm, akivel hónapok óta levelezek, és akit épp készülök vendégül látni, az Egyesült Államok Frankfurt melletti támaszpontján dolgozik mint civil alkalmazott, és onnan küldi a leveleit bérmentesítve. Naivitásom bizonyítéka, hogy sohasem néztem meg a feladót, hiszen ő egy postafiókcímet adott meg, ám a bélyegzőn valóban ott szerepelt minden. Végül is kiderült, hogy pszichológusként dolgozott Frankfurtban, és a leszerelő katonákat készítette fel a civil életre. Ez volt a munkája, a Gyűrűk ura meg a szenvedélye."
Forrás:
Karnyújtásnyira a történelemtől – Töredékek egy készülő memoárból – X.
Az idézett szövegrészletekben előforduló esetleges pontatlanságokért, tévedésekért a Tolkien.hu szerkesztősége és a Magyar Tolkien Társaság nem vállal felelősséget, ez kizárólag a memoár szerzőjét terheli!
