"Csak krákogva lecsuklik a nyaka" - Christopher Lee színész
Színészdinasztiából származik, ősei az első ausztrál operatársulat alapítói. Mély hangjával, sudár, szálfaegyenes termetével (194 cm) a filmtörténet örökös Drakulája, Frankensteinje, Fu Manchuja, múmiája, Szauronja [a Magyar Narancs összekeverte a neveket, természetesen Szarumánról van szó! - Gandalf], főgonosza, mágusa. És persze James Bond ellenlábasa (Az aranypisztolyos férfi). Nyolcvanhat évesen világlátott öreg bölcs, hét nyelven beszél. A második világháborús veterán Guinness-rekordot állított kétszázhatvan filmszerepével. A B filmek királya, de rengeteget dolgozott az élvonalban is. Spielberggel (Meztelenek és bolondok), Lucasszal (Star Wars-filmek), Tim Burtonnel (Az álmosvölgy legendája, Charlie és a csokigyár, A halott menyasszony), Peter Jacksonnal (A Gyűrűk Ura), Billy Wilderrel (Sherlock Holmes magánélete), Richard Lesterrel (A négy muskétás), Alejandro Jodorowskyval (A szivárványtolvaj), John Hustonnal (Moulin Rouge), Nicholas Rayjel (Keserű győzelem) vagy éppenséggel Korda Zoltánnal (Vihar a Nílus felett). A Karlovy Vary-i Filmfesztiválon a minap életműdíjat kapott, ez alkalomból mesélt nekünk.
Christopher Lee: Jó napot!
Magyar Narancs: Jó napot! Honnan tud magyarul?
CL: Vannak-voltak magyar barátaim. Forgattam Korda Zoltánnal meg Vincével, és találkoztam Korda Sándorral is. Néhány éve magyar stábbal forgattam Marokkóban (2000-ben az In the Beginning című bibliai Hallmark-tévéfilmet - K. L.). Ramszesz fáraót játszottam. Az egyik nagyjelenetben állok a tömeg előtt, és meg kell neveznem az utódomat. Nem tudom, mi lehetett az illető neve Egyiptomban, de én azt mondtam: "Ímhol az utódom, a neve pedig légyen: szoknyavadász!" Így, magyarul. Tudomásom szerint minden magyar szoknyavadász.
MN: Kétségkívül. De mondja, milyen hasznát látta a színészi pályán a háborús tapasztalatainak?
CL: Önkéntesként Finnországban voltam 1939 telén, de a harcmezőn hátba szúrtak. Így amikor Peter Jacksonnal A Gyűrűk Urát forgattuk, az egyik csatajelenetben fel tudtam neki ajánlani két változatot: Hogyan essek el a csatában? Lehet úgy, hogy az ember felnyög: "Óóóóhhh". Vagy csak krákogva elcsuklik a nyaka, "khhhrrr", és lehanyatlik. Ő visszakérdezett. "Melyik a hitelesebb?" Tapasztalatból tudom: az utóbbi. Mert az ember nem érzi, amikor megszúrják. Csak azt, hogy jól meglökték hátulról. Lezuhan a földre, és még mindig nem tör rá a fájdalom. Csak később érzi a szúrás helyét.
(***)
MN: Ön az egyetlen A Gyűrűk Ura stábjából, aki személyesen is találkozott Tolkiennel. Meséljen!
CL: Az 50-es években jelentek meg a könyvei. Harmincas éveimben jártam akkor. Elolvastam mindet. Elképesztő, amit írt. Nemcsak új figurákat, helyszíneket talált ki, de egy önálló nyelvet is. Az oxfordi The Eagle and Child nevezetű pubban voltam barátaimmal, amit magunk közt a Madár és a Bébinek hívtunk. Ülök a söröm mellett. "Uramisten, az ott Tolkien!" Ezen a helyen szokott összegyűlni az íróbarátaival. Mire az egyik barátom: "Bemutassalak neki? Diákként együtt dolgoztam vele és a fiával." Odamentünk hozzá. Kezet fogtunk. "Jó napot!" "Üdvözlöm, hogy van?" Ennyi volt a találkozás. Úgy éreztem, a valóságos Istennel találkoztam. Talán térdre kellene borulnom előtte. Mindig arra vágytam, ha egyszer film készül a könyveiből, én is benne leszek. De akkoriban nem léteztek speciális effektusok. Amikor sor került az elkészítésükre, Ian McKellen kapta Gandalf szerepét, ő tizenhét évvel fiatalabb nálam. Én már nem tudtam volna a hegytetőre felmászni, mint ő. Utólag Peter Jackson elmondta nekem: én voltam az egyetlen jelöltje Szauron [ Szarumán - Gandalf ] szerepére. Senki mást nem akart.
(***)
A teljes interjú elolvasható itt:
http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=16888
Készítette: Kriston László
