fbpx
 
 

Valgab: Kritika

Bevallom, miután kijöttem a moziból a bemutató első napjának (jan. 10.) első előadásáról, bizony arra gondoltam, hogy én bizony ezt a filmet nem fogom még egyszer megnézni. Mégis megtettem, és így, kétszeri megnézés után alakult ki bennem az a vélemény, amelyet az alábbiakban szeretnék megosztani a rpg.hu közönségével. Előrebocsátom, hogy a végső ítélet nálam inkább a pozitív oldalra hajlik, tehát a film jó, érdemes megnézni. Enélkül ne olvassa el senki az alábbiakat, csak a saját szórakozását rontaná el!

1. Karakterek
A regény szereplőit szerintem nagyon jól eltalálták, mind külsejüket, mind modorukat, viselkedésüket tekintve. Az előzetes képek alapján kissé féltem ettől, de a film cáfolta a félelmeimet. Összességében a színészek kiválogatása és a szájukba adott szövegek megfogalmazása terén Jacksonék kiváló munkát végeztek. Lássuk bontásban:
Hobbitok: Nagyon érzékletesen, jópofán ábrázolja a film a hobbit életmódot és mentalitást. A legtöbb vicces jelenet ebben a témakörben mozog (pl. Pippin eltört répája, Samu megállása a búzamező közepén, evésre való állandó utalások). A négy (Bilbóval együtt öt) főszereplő hobbit szerintem telitalálat - bár van néhány kép, ahol Frodó csak áll a Gyűrűvel a kezében, bamba arckifejezéssel, mintegy a feladat nehézségét jelzendő...
Emberek: Elsőre nehéz őket külsőleg megkülönböztetni, hiszen mind szakállas és kócos hajú, zord arckifejezéssel. Boromir tökéletes, Aragornnal az volt a gondom, hogy a film "lespórolta" azokat a részeket, ahol - pl. a Pajkos Póniban töltött éjszaka vagy a Vadonban tett út során - igazából megismerkedhetnénk vele, így az ő figurája - Boromirral ellentétben - kissé laposra sikeredett. Igazából a "királyi" viselkedést is hiányoltam tőle.
Tündék: Általában nagyon jól kijön a tündék "varázslatos" hangulata. Elrond figurája tekintélyt parancsoló, Legolas mozgásával, gesztusaival mesterien hozza a RPG-kből ismert villámkezű tünde íjász-harcost. Liv Tyler szépsége viszont nem ellensúlyozza Arwen figurájának hibáit: Arwen a regényben nem húz kardot, nem sír (és persze nem viszi Frodót Völgyzugolyba, de ezt most hagyjuk), egyszóval kissé méltóságteljesebbnek, szelídebbnek, szenvtelenebbnek kellett volna lennie. Galadriel eléggé elvontra sikeredett, talán kicsit barátságtalanabb is, mint a regényben, de azért megfelelő.
Gimli: A törp karaktere rendkívül markáns, jó "törpös" szövegei vannak ("maradt még egy élő törp Moriában", "szemem mint a sasé..." stb.), modora is olyan, amilyent egy törptől elvárhatunk.
Varázslók: Gandalf és Szarumán külsejét és karakterét is meggyőzőnek találtam, ez különösen Szarumánra vonatkozik, aki a regénynél többet szerepel a filmben, de ez csak javára válik a karakternek. Bár a varázslópárbaj nálam egy kicsit kilógott a történetből, főleg az "elemi erőt" tüzelő varázsbotok miatt...

2. Díszletek
Középfölde tájainak és épületeinek bemutatása bámulatosan szépre sikerült, ebben persze Új-Zéland természeti szépségei mellett a számítógép is besegített. A cselekmény háttere az én esetemben legalábbis nagyban fedte a bennem olvasás közben kialakult képet.
Az egyetlen problémám, hogy a középföldi építészet a filmben kissé megalománra sikeredett. Úgy tűnik, hogy az itteni népek a tériszonyt még hírből sem ismerik. Én személy szerint messzire elkerülném az olyan helyeket, mint pl. Moria, ahol feneketlen szakadékok fölött fél méter széles, lépcsőkkel és kanyarokkal tarkított folyosók meredeznek a semmibe! (Plusz: minek kell a törpöknek ilyen magas csarnok?) A regény szereplői viszont úgy ugrándoznak közöttük, mintha csak Brí főutcáján sétálnának (néhány vetődés a "dupla 00-ás dobás"=abszurd kategóriájába tartozik nálam...). Orthanc tornya hihetetlenül magas, Barad-dur várának monumentalitását pedig fel sem lehet fogni. Minas Tirith is szerepelt egy pillanatra a filmben, itt kb. olyan érzés fogott el, mint az Ötödik Elemben a jövő New Yorkjának talaj nélküli, égbe nyúló felhőkarcolóinak látványakor. Szóval szerintem az építészeti-statikai realitásokat feláldozták a látványosság oldalán, ebből vissza kellett volna fogni egy kicsit.
Jackson javára legyen mondva viszont, hogy a képek színvilágának összeállításánál nem a harsányságra, hanem a jelenetek hangulati hatásának erősítésére törekedett, igen helyesen. Néhol, pl. Moria vagy Lothlórien szürke-fehér, festményszerű kombinációjánál már-már Alan Lee képei jutottak szembe (nem véletlenül: ha nem tévedek, Lee és Howe is részt vett a film megalkotásában), s ez mindenképpen a film egyik erénye.

3. Ábrázolásmód
Na jó, térjünk rá a lényegre, arra, ami miatt elsőre csömöröm támadt a film végére. Jackson filmes múltjából, pl. a Mennyei teremtmények c. filmből már előre sejthető volt, hogy a rendezőnek van érzéke a különös hangulatok megteremtéséhez, ennek ellenére szerintem a film néhány helyen túlságosan hatásvadász lett. A regényben nekem az volt a szép, hogy Tolkien nagyon finom eszközökkel operál: a Jó és a Gonosz jellemeit és harcát leginkább a fény-árnyék hatások, a hangok (pl. énekszó vs. durva ordítás), a természeti környezet/időjárás változásai stb. sejtetik. Jackson filmjében gyakran durva és lehengerlésre törekvő ábrázolásmódot találunk ehelyett, ami szerintem súlyos hiba és az akciófilmeken felnőtt közönség felé tett fölösleges gesztus.
Példák: Arwen és Galadriel megjelenésekor olyan fény támad, mintha reflektor gyúlt volna fel a háta mögött, jelezve, hogy egy tünde közeledik. Mikor Bilbó egy pillanatra elveszti önuralmát és a gyűrű felé kap - a könyvben árnyék fut át az arcán, a filmben látványosan szörnnyé változik. A csatajelenetek túl hosszúak, ez különösen a Moria-beli trollra vonatkozik, akivel igen hosszan harcolnak véleményem szerint igen szükségtelenül. (Arról nem is beszélve, hogy ha egy troll ekkora, hogyan fogja Pippin levágni a harmadik részben?...) Másrészt a regénybeli harcok mítikusak, legendákba illők (pl. egy magányos ember többtucat ork ellen), ám a film realistán próbálja őket ábrázolni, vérrel és izzadsággal együtt, és ez problémás. Egy Aragorn vagy Boromir előtt dőlniük kellene az orkoknak, mint a kalásznak az aratógép előtt, s nem ráközelíteni a kamerával a küzdők figurájára! (Bezzeg Szauron az első csatajelenetben!) Remélem a későbbi részek csatajeleneteiben ügyelni fognak erre.
Általában az volt a benyomásom, hogy Gonosz nyers erejét és brutalitását igen meggyőzően mutatja be a film (ez akciófilmes hagyomány), de a Jó oldal nemességének és méltóságának - többek közt az előbb említett finom eszközök révén történő - bemutatása ettől messze elmarad. Azért hogy ne legyek igazságtalan, annyit meg kell jegyeznem, hogy lehetett volna rosszabb is a helyzet és kaphattunk volna egy standard fantasy akciófilmet is - Jacksonnak azért szerencsére volt ízlése és tehetsége ahhoz, hogy ezt elkerülje...

4. Kimaradt részek
Sokan szapulták előre a filmet emiatt, de kénytelen vagyok megállapítani, hogy a legtöbb kihagyásnál egyetértek a rendezővel. Az Öregerdő, Bombadil Toma és a Sírbuckák végül is jelentéktelen mellékszálat képviselnek a cselekményben, egyetlen kihatásuk, hogy a hobbitok itt szerzik meg később használt fegyvereiket.
Voltak viszont kihagyások, melyeket igen sérelmezek. Ott van például a jópofa fogadójelenet a Pajkos Póniban, melynek végén Frodó leesik az asztalról - ez itt teljesen kimaradt, valószínűleg azért, mert a filmben maga Brí és a fogadó sem az a meghitt és barátságos hely, mint a regényben. A filmbéli Bríben bizony a hobbitoknak vigyázniuk kellett, nehogy fellökjék őket az otromba emberek. Frodó eltűnése is egy egyszerű fellökés következménye, amit azért hibának tartok.
A következő erős hiányérzet Galadriel kapcsán fogott el: nem elég, hogy Galadriel ajándékai és búcsúéneke egy az egyben kimaradt, de Gimli (illetve társai) és Galadriel kapcsolatára sem vesztegettek egy másodpercet sem. Ez pedig hiba, mert a jelenetet (amikor Gimli "beleszeret" Galadrielbe") előkészítette már a törp egy korábbi beszólása ("engem pedig nem fog elbájolni az a tünde boszorkány"), úgyhogy itt megbicsaklik az eseménysor.
Kimaradt Aragorn kardjának újrakovácsolása is, pedig a törött kardot bemutatják és hát ugye később még többször szerepet fog kapni a fegyver a regény alapján. A szükségtelenül hosszú csatajelenetek megkurtításával talán ezekre is maradt volna idő.

5. Új részek
A Jacksonék által kreált jeleneteket díjaztam, látszik, hogy alaposan megfontolták, mire pazarolják a drága filmidőt, és a döntésüknél a megértetésre való törekvés volt a kulcsszó. Fontos háttérinformációkat tudunk meg a film elején a Másodkor végi csatajelenetből, Gandalf megérkezéséből Hobbitfalvára, Szarumán vasudvardi ténykedéséből, Elrond visszaemlékezéséből stb. Amellett pedig a film "középföldés" hangulatán is sokat dobnak ezek a részek, szerintem tehát mindezekre szükség volt és örülök, hogy így csinálták meg. A trollal való harcra ez persze nem vonatkozik.
Előfordul néhány tárgyi tévedés (pl. Boromir mint a gondori király fia, az uruk-hai mint emberek és lidércek keveréke), de ezek nem zavaróak, mert a laikus úgysem érti, a beavatott meg úgyis tudja, mi lenne a helyes.

6. Beszéd és zene
A dialógusok nagy része az egész filmben erősen eltér a regényétől (legalábbis nekem csak néha rémlett fel, hogy ezt így olvastam), de ezt nem éreztem "szentségtörésnek", mert úgy tűnt, a forgatókönyvírók arra törekedtek, hogy a saját szavaikkal, mintegy "magyarázatképpen" adjanak vissza minél többet a regény mondanivalójából. A híressé vált mondatokat megtartották (pl. "Fussatok, bolondok").
Az "eredeti tünde nyelven való beszédet" nagyon hangoztatták az elején, ehhez képest igen ritkán, mintegy demonstratív jelleggel ejtenek egy-egy mondatot ilyen nyelveken, hogy aztán a lényegi részeknél gyorsan átváltsanak angolra/magyarra. Arwen és Aragorn négyszemközt például kizárólag quenyául társalognának szerintem... Mivel a filmet szinkronizálva láttam, a szereplők brit, archaikus stb. angol kiejtéséről nem tudok nyilatkozni.
A zenével alapvetően meg voltam elégedve, hangulatos, két dolgot hiányoltam csak. Az egyik, hogy Enyának nem adtak több teret - pedig az ő zenéjének hangulatát mintha csak a regényre találták volna ki. A másik, hogy kevés volt az ének: a regény első részében tucatnál is több ének szerepel, ebből egy sem (!) jött át a filmbe. (Illetve volt egy dal: a tündék éneke Gandalf halálakor - ez szép volt, de nem elég.) Ez szerintem a Jó erőinek megjelenítésénél, különösen a tündéknél és a hobbitoknál, megbocsáthatatlan hiányosság.

Ennyi lett volna a szigorú magánvéleményem a filmről, nyilván mások mást fognak értékelni vagy bírálni benne. Nekem összességében tetszett, mindenkinek ajánlom és várom a folytatást.

Valgab

Utoljára frissítve: szerda, 31 július 2019 12:08

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére