Peter Jackson Tolkien-adaptációinak a pontos száma korábban is gyakran változott. A rendező a kilencvenes években eredetileg egy olyan filmtrilógiát tervezett, amelynek az első része lett volna A hobbit, a második és a harmadik pedig A Gyűrűk Ura, de mivel akkoriban csak A Gyűrűk Ura megfilmesítési jogait sikerült megszereznie, így csak ez készült el. Az is végül kettő helyett három igen hosszú részben, akárcsak a könyvek esetében. És akkor még nem beszéltünk a bővített változatokról, amelyek külön trilógiát alkotnak önmagukban.
A hobbit adaptációját eredetileg úgy tervezték, hogy a könyv lett volna egy film, és vele párhuzamosan készítettek volna egy második, „összekötő” filmet” is, amely átvezető lett volna a korábbi trilógiához. Ezt a változatot végül elvetették. Helyette A hobbitot bontották két filmre úgy, hogy a könyvbeli történetet kibővítették olyan párhuzamosan zajló cselekményszálakkal, amelyeket A Gyűrűk Ura Függelékeiben található háttér-információk alapján találtak ki. Ez a terv még Guillermo del Toro rendezése esetén is fennmaradt volna, ám miután Peter Jacksonhoz került a projekt, csak határozottabb szándék lett. Végül a Tolkien által el nem mesélt, de a forgatókönyvírók által megálmodott kiegészítések akkora lendületet adtak a rendező fantáziájának, hogy meg sem állt két filmnél. De mi vezetett idáig?
2011. március 21-én kezdtek bele a forgatásba, de ez nem jelentette azt, hogy a forgatókönyvek ekkora végleges formát öltöttek volna. Ahogy az előző filmeknél is, ezúttal is folyamatos átírások, újraírások, módosítgatások mellett zajlottak a felvételek. Mintha Jackson ugyanolyan módszerrel dolgozgatna művén, mint Tolkien a történetein. Mindig jött egy jobb, vagy egy új ötlet, esetleg egy új megvilágítása egy jelenetnek, amely a korábbi helyett új megközelítést kívánt. Így csiszolódtak lépésről lépésre a jelenetek.
Sok szerep a forgatás során talált gazdára, vagy cserélt helyet. Például Azog szerepe Conan Stevensről először John Rawls-ra szált át (Conan Stevens megkapta helyette Azog fia Bolg szerepét), majd John Rawls végül mégsem Azog lett, hanem Yazneg (egy, a könyvben nem szereplő ork), Azogot pedig Manu Bennett játszhatta el (akinek a jeleneteit a 2012-es forgatások lezárulta után kezdték el fölvenni). Ezek a szerep-cserék sokszor megkavarták az akciófigurák, újságcikkek és a LEGO-játékok készítőit is: néhányuk előbb készült el vagy lett meghirdetve, mint hogy Azog sorsa eldőlt volna a forgatások során, ezért helyenként pontatlanok lettek a film végleges változatához képest.
Jackson a már elkészült jeleneteket közben teszteltette a közönséggel is: A CinemaCon-on és a Comic-Con-on is levetített egy-egy szűk körnek részleteket. A CinemaCon nézői a 48 képkocka per másodperc technikai újítását film-idegennek érezték, ezért a ComicCon rajongóinak már hagyományos formátumban vetítettek, hogy magáról a filmről legyen szó a visszhangokban, ne a technológiáról. A vetítések során kiderült, hogy a cselekmény tényleg jócskán kibővül az eredeti könyvéhez képest, és a készülő filmek még a sokat olvasott Tolkien-rajongók számára is számos meglepetést tartogathatnak. Mindezeket a sejtéseket csak megerősítették a forgatásról készült werk-videók és egyéb beszámolók is.
A harmadik forgatási blokk lezárulta után készülhetett el az első rész nyersvágása, ekkor volt lehetőségük az alkotóknak megnézni, mi az ami kell, mi az, ami nem, és mire lenne még szükség. Ekkor derült ki egyértelműen és megkerülhetetlenül, hogy a produkció sokkal nagyobbra duzzadt, mint azt eredetileg tervezték. Ugyanakkor nem szerették volna, ha nagyon meg kell csonkítani óriásira nőtt „gyermeküket”, ezért elkezdtek azon gondolkodni, hogyan lehetne elkerülni, hogy a jelenetek nagy része vágószobában végezze. Felmerült a bővített változatok utólagos kiadásának az ötlete is, de ráébredtek, hogy ez akár három filmre elegendő anyag is lehetne. Elkezdtek tehát tárgyalni a stúdiókkal a lehetőségekről. De még a döntés megszületése előtt kiszivárogtak pletykák, mind a bővített változatok, mind a trilógiává bővülés opcióiról, így a stúdióknak többször is cáfolnia kellett, hogy bármelyik kérdésről már döntés született volna. 2012. július harmincadikán jelentette be Peter Jackson, hogy három film lesz kettő helyett. Az első rész premier-dátuma 2012. december 14., a második részé 2013- december 13., a harmadiké 2014. július 18.
A döntés késői időzítése kínos helyzetbe hozott pár könyv- és játék-kiadót is, mivel néhány filmes termékük már megjelent a történet két részre bontását figyelembe véve. Így fordult elő, hogy néhány könyv és játék olyan figurákat és eseményeket is tartalmaz, amelyek a filmtrilógia első részéből végül átcsúsztak a másodikba. A korábbi felosztásban ugyanis a hordó-úsztatásig juthatott volna el a történet, ám a három részre vágás után a Váratlan utazásból a bakacsinerdei kalandok kimaradnak, ezekre még egy évet kell majd várnunk.
Alapanyagként hivatalosan csak A hobbit és A Gyűrűk Ura merülhetett fel a filmek kiegészítéséhez, mivel a stúdiók ezeknek a jogaival rendelkeznek. Hiába van több olyan egyéb Tolkien-írás, amely még több háttéradatot tudna nyújtani, azokhoz nem fordulhat a stáb. Így például sem Az erebori kutatás (a Befejezetlen regékből és A hobbit szövegkritikai kiadásából), sem A Gyűrűkről és a Harmadkorról szóló írás (A szilmarilokból), sem a The History of The Hobbit szövegváltozatai nem lehetnek források a forgatókönyvhöz. Szerencsére azonban A Gyűrűk Ura, a Prológusával és a Függelékeivel együtt elegendő ihletforrásnak bizonyultak a rendező számára, és a homályban maradt foltokat ezek alapján, vagy szükség esetén saját kútfőből is kiegészíthette.
A három film, amelyet kapunk, tehát korántsem csupán A hobbit lesz, hanem egyben Jacksonék saját víziója is arról, hogy Bilbó és Thorinék kalandjaival egy időben milyen titokzatos események történhettek Középföldén, amelyek majd hatvan év múlva A Gyűrűk Ura eseményeihez vezetnek. Emiatt a legelső rész hangulata még tükrözi a könyv derűsebb, vidámabb, meseszerű hangulatát, ám filmről filmre egyre komorabb lesz a hangnem, egyre súlyosabb témák kerülhetnek elő, és a történet legvégére közelíti majd meg A Gyűrű Szövetsége atmoszféráját. Igazából ez is indokolttá teszi, hogy trilógiává bővült a kaland, nem csak a felvett jelenetek hossza és mennyisége. Peter Jackson kezdetektől fogva úgy tervezte, hogy szeretne mindarról is mesélni, amelyről Tolkien csak szűkszavúan utalt, vagy homályban hagyott, és a maga ízlése szerint beleágyazni a központi cselekménybe. Mindez pedig a két film keretét túlfeszítette, és törvényszerűen vezetett a három résszé bővüléshez. Ahogy a rendező fogalmazott: ő egyszerűen nem tud rövid filmeket készíteni!
2012 ősze a stáb számára a vágásról és az utómunkálatokról szóltak már, a rajongók számára pedig a marketing intenzívvé válásáról: új előzetesek, filmzene-ízelítők, filmkönyvek, játékok, fotók, újságcikkek, és rengeteg egyéb látni-, olvasni- és hallgatni való árasztotta el a boltokat, árusokat és az internetet. A rendező ezzel párhuzamosan belekezdett a második film első nyers-vágásába is.
Persze, a filmkészítőknek is több munkát jelent a három film: 2013-ban újra forgatni kezdenek a második és harmadik filmhez, hiszen most már több minden elmesélésére jut idő. Jackson nyilatkozata alapján az újabb forgatások során még jobban elmélyíthetnék Bilbó, Gandalf, a törpök, a Fehér Tanács, Dol Guldur és a Feketemágus történetét, mint eredetileg tervezték.
A rendező „váratlan utazása” tehát jóval hosszabbnak bizonyult, mint bárki is gondoltavolna korábban. De hát így megy ez: veszélyes dolog kilépni az ajtón. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová.
Kép forrása: thehobbitblog.com
