Gondolatok

Niph írta: Amugy egyetértek Veled!
Ha arra várnék, hogy meg legyen a biztonságos anyagi háttér, akkor bizony itéletnapig is elvárhatnék. És bizony nem egyszer látom azt, hogy nem kell kacsalábonforgó palota ha gyereket akar az ember.

nos.. ezt magamról és anyuékról tudom. öt-hat éves koromig nem volt igazából saját ruhám, a legjobb barátunknál volt egy tőlem idősebb lány, az ő ruháit kaptam meg. anyuék eladósodtak és ottmaradtak egy félkész saját építésű házzal és két gyerekkel, nagyszülők közül egy élt, azt is "fogva" tartotta anyu kisebbik tesója. ennyit róluk. barátokban nem bővelkedtünk sosem, az egész családomat kinézték valamiért. (még ma is.. ) aztán, nem mondom hogy minden, de egész jól rendbejöttek a dolgok. és emellett mondhatom azt, hogy van modorom, ízlésem, nem vagyok lenéző (remélem..), mondjuk önbizalmam az nincs de hát, ne akarjon mindent az ember.. és... nagyon-nagyon boldog életem van!

Rabyn írta: Niph: Anya mondta, ő csecsemőgondozó Volt már ilyen pici sőt régebben a krizisotthonban kisebb babájuk is.

A biztos anyagi háttér nekem valami olyasmit jelent, hogy van hol laknom(akár egy garzonban is), és van mit ennem. A többi már mellékes. Ha ez megvan akkor nagy gond már nem lehet.

Rabyn:bocsi, assze ideje felfrissiteni a memoriámat........

Amugy egyetértek Veled!
Ha arra várnék, hogy meg legyen a biztonságos anyagi háttér, akkor bizony itéletnapig is elvárhatnék. És bizony nem egyszer látom azt, hogy nem kell kacsalábonforgó palota ha gyereket akar az ember.

Niph: Anya mondta, ő csecsemőgondozó Volt már ilyen pici sőt régebben a krizisotthonban kisebb babájuk is.

A biztos anyagi háttér nekem valami olyasmit jelent, hogy van hol laknom(akár egy garzonban is), és van mit ennem. A többi már mellékes. Ha ez megvan akkor nagy gond már nem lehet.

Rabyn írta: Cunnir: bölcsibe 3-4 hónapos kortól vihető egy baba. Előtte meg igenis törödjön vele otthon azanyja meg azapja.
Szerintem minden csak akarás kérdése.

Hát nem tudom ,hogy melyik aza bölcsi amelyik ilyenkoru csecsemőt bevállal, de legjobb tudomásom szerint is 1 éves kor körül fogadják őket szivesen.
Tudni illik, az a csecsemő 3-4 hónaposan olyan pindurka, és még bőven szüksége van az annyára.

Korán szülés-nagyszülök: Anyu 23 éves volt amikor szült engem és rengeteg közös programunk volt, és most is mindenről úgy tududnk beszélni mint barátnők mert korban se állunk annyira távol egymástól... Szóval nem értem mi a gond a korán szüléssel.
Nálunk sajnos csapnivaló a nagyszülő helyzet és ez tényleg megnehezíti a dolgokat (nagypapa nincs, mert az egyik öngyilkos lett a másikat pedig egy betegség vitte el, a nagymammák meg alig segítenek valamit mert mindkettőnek a saját kis élete a legfontosabb) de így is megoldható. 11 éves voltam amikor a kishugom született és 15 amikor az öcsém és így elég gyakran én vigyázok rájuk. Közben apu fölment pestre dolgozni, anyu meg maradt itthon... és ennek ellenére is meg tudjuk oldani hogy időnként együtt töltsenek kettesben egy-egy hétvégét. Szóval csak akarás és megfelelő szervezés kérdése

Mondjuk én jobban bízom abban hogy a szüleim segíteni fognak... de nem is tervezem előre hogy mikor szeretenék gyereket vállalni. Ha meg arra várok hogy biztonságos anyagi hátterem legyen hozzá akkor ebben az életben esélyem nincs... az már elmúlt hogy meg lehessen teremteni a szilárd alapokat és az 10 év múlva is ugyanaz a biztonságos háttér legyen...

Alyr Arkhon írta: A karácsonyról: Van néhány év (legalábbis nekem ilyen sokáig tartott) ami átmenet. Már nem az van, hogy te gyerekként élvezed és csak élvezed a karácsonyt, mert a varázslatról mások gondoskodnak, hanem neked is hozzá kell tenned, vagy neked kell többet tenned a varázs fenntartásáért.

de jól megfogalmaztad, köszönöm

Ecthelion írta: Cunnir: A te nagyszüleid nem lesznek a te gyerekeid nagyszülei max dédszülei.

Szerintem igenis hozzá kell szoktatni egy gyermeket a nagyszülőkhöz is, egyéb rokonokhoz is, mert bármikor szükség lehet rájuk. Nem csak az az alternatíva létezik, hogy teszem azt kettesben akar lenni a szülői pár (ami ugye nagyon fontos, és ha nincs meg drasztikus következményei is lehetnek). Az a nagyszülő meg aki nem kíváncsi az unokáira az olyan is. Na persze mit tudhatok erről én. Még gyerekem sincs. DD

Na izé mindegy:D már nem tudom miről beszélek, elején még értettem, de most már semmit értek, na kész:D
De jó elvesztettem a fonalat teljes mértékben.

Aki jó szülő, nagyszülő, és rokon arról úgy is kiderül, nem?

Cunnir: A te nagyszüleid nem lesznek a te gyerekeid nagyszülei max dédszülei.

Szerintem igenis hozzá kell szoktatni egy gyermeket a nagyszülőkhöz is, egyéb rokonokhoz is, mert bármikor szükség lehet rájuk. Nem csak az az alternatíva létezik, hogy teszem azt kettesben akar lenni a szülői pár (ami ugye nagyon fontos, és ha nincs meg drasztikus következményei is lehetnek). Az a nagyszülő meg aki nem kíváncsi az unokáira az olyan is. Na persze mit tudhatok erről én. Még gyerekem sincs. DD

Már nemazért, de az én gyerekeim nagyszülei az én szüleim lesznek. Azt azért nem várnám el a 81 és a 61 éves nagymamámtól, hogy ha 6-7év múlva gyerekem lesz akkor Ők jöjjenek el vigyázni rá, ha nekem dolgom van. Majd Anyuuuuu:)

*Nessa* írta: Igazság szerint nem értem..
De attól még lehet, hogy értelmes, ne én legyek a mérce...
(időnként nagyon lassú a felfogásom )

Én se értem már.
Na neki esek megint.
Vannak a nagyszüleid.
Akkor derül ki, hogy jók lesznek az gyermekeidhez( nem tudom ez e a megfelelő szó),ha aktívan segítenek Neked nevelni, oda mennek ha bajban vagy. Kisegítenek ha nem megy valami, vagy megosztják a tapasztalaikat ha még nem találkoztam olyan problémával.
Vagy lejönnek hozzád mikor vigyázni kell a gézenguzra:D, kifogytam az ötletekből.

Igazság szerint nem értem..
De attól még lehet, hogy értelmes, ne én legyek a mérce...
(időnként nagyon lassú a felfogásom )

*Nessa* írta:

Cunnir írta: Vannak jó nagy szülők vannak kevésbé jók, de mindegyik családtag illetve rokon szívén viseli a gyermek sorsát szerintem

A kevésbé jó nagyszülőre tökéletes példa a nagyapám. Nem is ismertem, mindössze annyit tudok róla, hogy egyszercsak lelépett Amerikába, itthagyva az egész családot, gyerekeket, unokákat. Soha nem írt, nem telefonált. Szerintem abszolút nem érdekelte, mi lesz a családjával...

"Aki igazi nagyszülő lesz arról kifog derülni, még Nálad is."
ez alatt mit értesz? (bocsi, már megint értetlen vagyok )

Na na azt értem ez alatt.
Hogy aki jó nagymama nagypapa, nálad és mikor gyermeked lesz, akkor kiderül roluk, jó nagyszülő lesz-e belőle.
Úgy értve, ott van ha baj van, segit ha kell stb.
Nem tudom mik érvényesek ilyenkor.
Tudod, hogy értem:D nem?
Mert már én sem értem lassan amit írtam.

Nem a nagyszülőknek szüljük a gyereket, hanem magunknak. Énnekem nem vigyáztak rájuk sokat, pedig együtt lakunk. Vittem magammal őket mindenhova. És nem bánom. Megtanultak viselkedni minden helyzetben. És már 2 évesen sem kellett szégyenkeznem velük, ha hivatalos ügyeket kellett intézni pl. Csak tudni kell, hogy mivel lehet őket lefoglalni. Ugyanis egy gyerekkel rengeteget kell foglalkozni. Akinek van testvére, tudhatja. Mindig kérdeznek, mindig válaszra várnak. Minden hétvégén kirándultunk, múzeumba jártunk.

Cunnir: bölcsibe 3-4 hónapos kortól vihető egy baba. Előtte meg igenis törödjön vele otthon azanyja meg azapja.
Szerintem minden csak akarás kérdése.

Cunnir írta: Vannak jó nagy szülők vannak kevésbé jók, de mindegyik családtag illetve rokon szívén viseli a gyermek sorsát szerintem

A kevésbé jó nagyszülőre tökéletes példa a nagyapám. Nem is ismertem, mindössze annyit tudok róla, hogy egyszercsak lelépett Amerikába, itthagyva az egész családot, gyerekeket, unokákat. Soha nem írt, nem telefonált. Szerintem abszolút nem érdekelte, mi lesz a családjával...

"Aki igazi nagyszülő lesz arról kifog derülni, még Nálad is."
ez alatt mit értesz? (bocsi, már megint értetlen vagyok )

Snuffles írta:

Cunnir írta: Tudom a távolság leküzdhető, csak idő ígényes.

az biztos. a kedvesem szekszárdi, de Szegedre jár egyetemre, a szülei elváltak, tehát az édesanyja is másik városban él, mindezek után megjegyzem, hogy az én öszes rokonom budapesti, akkor mi vajon milyen család leszünk, ha eljutunk oda? nagyszülők három különböző városban... persze csak ha megélik. bár nem hiszem.

Nekem mamám, pesti illetve tordasi.
Mi dunaújvárosiak vagyunk.

Mivan mondjuk , ha a nagyszülő nem akar lemenni a X városba mert nem ér rá? Az is lehetséges, felvinni hozzá, de igazándiból nem is akar a gézenguzra vigyázni:D
Vannak jó nagy szülők vannak kevésbé jók, de mindegyik családtag illetve rokon szívén viseli a gyermek sorsát szerintem
Aki igazi nagyszülő lesz arról kifog derülni, még Nálad is.

De a bölcsi, meg az ovi is bizonyos kortól lehet igénybe venni ezt a fajta szolgáltatás, később a gyerek magasabb szintű oktatási központba léphet be:D

Ha közösen válallják a gyereket akkor tudniuk kell mivel jár. Ha a T. nagyszülő nem megy el otthonról akkor odaviszem a gyereket. Ennyire egyszerű. Mellesleg a bölcsőde, óvóda nem véletlenül van kitalálva. Mindig meg lehet oldani a kettesben levést. Én már csak tudom 2 testvérem van:)))

Ha az anyának vagy az apának ez az "állandó figyelem" terhes, akkor már baj van.

Cunnir írta: Tudom a távolság leküzdhető, csak idő ígényes.

az biztos. a kedvesem szekszárdi, de Szegedre jár egyetemre, a szülei elváltak, tehát az édesanyja is másik városban él, mindezek után megjegyzem, hogy az én öszes rokonom budapesti, akkor mi vajon milyen család leszünk, ha eljutunk oda? nagyszülők három különböző városban... persze csak ha megélik. bár nem hiszem.

Rabyn írta: Én azt hiszem sokan úgy gondolják , hogyha gyerekük lesz akkor azzal megszűnik az eljárkálás otthonról, a szabadság. Pedig NEM! Csupán a kedves nagyszülőknek néha be kell segíteni, hogy vigyáznak a csemetékre, illetve a barátok is képesek erre. Nagyon sokat számít egy házasságban/kapcsolatban, hogy van-e ideje egymásra a két félnek, és attólmég, hogy gyerekük lesz nem kötődnek le teljesen. Ugyanúgy lehet menni ideoda a mi szüleink is meg tudták tenni.

De ha mondjuk ha rossz a nagyszülő?
Olyan értelemben, hogy nem akarnak kimozdulni otthonról mikor szükség lenne rájuk?

Akkor a családanyának illetve családapának állandoan a gyermekre kell figyelni és pihenésre kevés idejük jut.
De a házasság nem potn arról szól, hogy a másik felelősséget vállal a saját tetteiért illetve a párjának a tetteiről és kölcsönösen megovják egymást...a veszélytől?

Tudom a távolság leküzdhető, csak idő ígényes.

Rabyn írta: Én azt hiszem sokan úgy gondolják , hogyha gyerekük lesz akkor azzal megszűnik az eljárkálás otthonról, a szabadság. Pedig NEM! Csupán a kedves nagyszülőknek néha be kell segíteni, hogy vigyáznak a csemetékre, illetve a barátok is képesek erre. Nagyon sokat számít egy házasságban/kapcsolatban, hogy van-e ideje egymásra a két félnek, és attólmég, hogy gyerekük lesz nem kötődnek le teljesen. Ugyanúgy lehet menni ideoda a mi szüleink is meg tudták tenni.

főleg ha élne nagyszülő amikor megszületnek a gyerekek.. (meg lenne néhány kedvesebb iosmerős.. )

Lányok! Majd egyszer reggel arra ébredtek, hogy GYEREK KELL, és akkor majd lessz

Én azt hiszem sokan úgy gondolják , hogyha gyerekük lesz akkor azzal megszűnik az eljárkálás otthonról, a szabadság. Pedig NEM! Csupán a kedves nagyszülőknek néha be kell segíteni, hogy vigyáznak a csemetékre, illetve a barátok is képesek erre. Nagyon sokat számít egy házasságban/kapcsolatban, hogy van-e ideje egymásra a két félnek, és attólmég, hogy gyerekük lesz nem kötődnek le teljesen. Ugyanúgy lehet menni ideoda a mi szüleink is meg tudták tenni.

Ecthelion írta: Egyetértek Remzymamával, már ami a fiatal kori szülést illeti. Az én anyukám is fiatalon szült és sokkal jobban kijövök vele, mint pl. az unokatesóm a anyjával (aki ugyebár később szült). Ha valaki fiatalon lesz szülő, akkor sokkal jobban megérti majd a gyermeke világát, szokásait, ezáltal sokkal jobban ki tud majd jönni a gyerekkel és akár igazi barátok is lehetnek. Bár ehhez nyitottságra is szükség van mindkét fél részéről.

Egyetértek!
Én például nehezebben jövök ki anyukámmal, lévén h később szült engem, jó 31 évesen sem késő, de hát bizony látszik, hogy egy generációval arébb vagyok, és bizony vannak olyan dologk amikkel nem lehet zöldágra vergődni vele.

Az meg hogy vki fiatalon szül nem azt jelenti, hogy ne tudna okos gyereket nevelni, vagy ne lennne jó szülö.Minden csak elhivatottság és felelőségérzet kérdées. És emelett még aki fiatalon szült tudja magát képezni,ha akármddig is jutott el az életben amig nem szült.....

Rabyn írta: két fogkefére, nuku lakás, nuku diploma, nuku állandó kerestre nem fogok.

ok ok, ezt én is pont így gondolom, de például nem hinném hogy én akkor elég érett lennék ehhez a nagy feladathoz. (és természetesen nem műveltség hanem lélekfüggő a kiből milyen szülő lesz téma. tuti h annak az ismerősödnek nagyon szép tiszta és ép a lelke.. anno görögök: ép testben ép lélek... )

Már nem azért, de ha megtehetném akkor én is szülnék 21-22 évesen, csak tudom, hogy két fogkefére, nuku lakás, nuku diploma, nuku állandó kerestre nem fogok.

Nekem van egy ismerősőm aki fiatalon szülte a lányát. Egyedül neveli és annál a kislánynál okosabbat én még életmeben nem láttam. Pedig az Anyukájának azt hiszem csak érettségije van. Szóval abszolute nem iskolázottság függő kiből milyen szülő lesz.

*Nessa* írta:

Galadriel14 írta: korán szülés téma: nem hinném hogy aki AKARJA a gyereket 19-20 évesen miért meglepő?

Mi? te biztos tudod, mit akartál, és szerintem én is, de nekem muszáj mindig mindenbe belekötnöm

(sorry )

bocs.. jujj... ezt csak most vettem észre.. szóval: nem meglapő hogy aki akarja, az jól fogja tudni nevelni a gyerekét (valószínűsíthetőleg) és az se meglepő h egy lány/nő gyereket szeretne. (de a mai világban úgy érzem egyre meglepőbb..)

Cunnir: privi ment

Ellenpélda unokatesóm. Elég ha anynit mondok, hogy fiatalon elég nagy plázamacska meg partyarc volt, nem érdekelte a suli meg semmi, és négy éve mióta együtt él a párjával 180 fokos fordulatot vett, tökéletes háziasszony lett belőle, és megkomolyodott. Most 21 évesen várja az első gyermekét. Ennyi.