Gondolatok

Tudjátok én azt utálom, ha felszáll egy tényleg roskatag idős bácsi/néni és a metrón szemben velem tizenévesek ülnek és bámulják, de eszükben sincs felállni. Vagy terhes vagy kisgyerekes. És ha felállok és átadom, még nemnormálisnak is néznek. Nem mindig adom át én sem, ha fáradt vagyok vagy sok a csomagom úgy maradok, de kismamának mindig felállok. Az nekem tabu.

Panniii / Annis írta: Miért nem azt küldi el amit én írok????? Az idézetekhez tettem egy csomó hozzászólást is...

y

Szerkeszd át. Mostmár lehet utólag is. Tök jó.

Bocsi az OFF-ért.

Miért nem azt küldi el amit én írok????? Az idézetekhez tettem egy csomó hozzászólást is...

na mindegy, lényege annyi volt, hogy én buszozom, de csak akkor ülök le ha tudom hogy messzire megyek, üres a busz, vagy nincs idős a közelben. De ha jön átadom a helyet és szomorú hogy mennyire zavarba tudnak jönni tőle mert olyan ritkaság nekik a szitu...

Udvariasságot szerintem legtöbbször az kap akin látszik hogy megérdemli, vagyis olyan a kisugárzása, hogy automatikuisan udvariasan fordulnak felé, tehát ez emberfüggő is. De továbbra is azt mondom hogy jó lenne újratanulni az általános udvariasságot, türelmet, kedvességet, toleranciát...

Én nő vagyok és jólesik ha nőként kezelnek... Csakhát nő és nő között is vannak különbségek... van aki tud élni a nőiség előnyeivel, és van aki ezt inkább hátránynak tartja és igyekszik minél feministább és keméynebb lenni...

Olorin.papa írta: A nök érdekes lények, kiakadnak, amikor nöként kezeled, amikor nem akarja, és vérig sértődik, ha nem nőként tekintessz rá, amikor elvárja.
Férfi dilemma: mikor melyik?

ez is emberfüggő
én mindig szeretem, ha nőnek kezelnek
úgyhogy velem szemben nyugodtan

Snuffles írta:

Alyr Arkhon írta: Én pl sosem ülök le metrón vagy buszon csak ha nagyon fáradt vagy rosszul vagyok. Pont azért, hogy ne foglaljam a helyet olyan elől aki jobban rászorul.

Általában én sem ülök le, néha azért, mert nem merek, nehogy rám szóljon valaki, akiről nem gondoltam, hogy le szeretne ülni. De nem szoktam nagy távokat utazni a városban, úgyhogy kibírom azt a húsz percet, vagy félórát.

Egyébként igen, a hozzászólásom azt szerette volna érzékeltetni, hogy mostanában mintha segítőkészebbek lennének az emberek. Lehet, hoyg csak én tapasztalom, vagy csak én futok össze ilyen helyzetekkel, de örülök neki akkor is.

A nök érdekes lények, kiakadnak, amikor nöként kezeled, amikor nem akarja, és vérig sértődik, ha nem nőként tekintessz rá, amikor elvárja.
Férfi dilemma: mikor melyik?

Snuffles írta:

Alyr Arkhon írta: Én pl sosem ülök le metrón vagy buszon csak ha nagyon fáradt vagy rosszul vagyok. Pont azért, hogy ne foglaljam a helyet olyan elől aki jobban rászorul.

Általában én sem ülök le, néha azért, mert nem merek, nehogy rám szóljon valaki, akiről nem gondoltam, hogy le szeretne ülni. De nem szoktam nagy távokat utazni a városban, úgyhogy kibírom azt a húsz percet, vagy félórát.

Dettó, bár még azt is hozzátenném hogy engem átlagban nagy marhának néznek.
T.i.:ha leülök a hajnali járaton / tele diákokkla/ és ha jön öreg néni, vagy bácsi, vagy gyerekes anyuka,ugy higgyétek el, hogy én vagyok az egyetlen aki képes még a kettes ülés belsejéből is kimászni és átadni a helyet. Sajnálatos hogy nem tanitják meg sok diáknak az öregek tiszteletét. A másik meg az hogy suliban annyit ülnek amennyit akarnak.....

Alyr Arkhon írta: Én pl sosem ülök le metrón vagy buszon csak ha nagyon fáradt vagy rosszul vagyok. Pont azért, hogy ne foglaljam a helyet olyan elől aki jobban rászorul.

Általában én sem ülök le, néha azért, mert nem merek, nehogy rám szóljon valaki, akiről nem gondoltam, hogy le szeretne ülni. De nem szoktam nagy távokat utazni a városban, úgyhogy kibírom azt a húsz percet, vagy félórát.

Egyébként igen, a hozzászólásom azt szerette volna érzékeltetni, hogy mostanában mintha segítőkészebbek lennének az emberek. Lehet, hoyg csak én tapasztalom, vagy csak én futok össze ilyen helyzetekkel, de örülök neki akkor is.

Panniii / Annis írta: Udvariasság: Kihalófélben lévő érték... de azért vannak akiknek még fontos. Mert igenis jólesik az ember lányának ha nőként kezelik és udvariasak vele. De ez szerintem nem kor, hanem háttér kérdése, vagyis hogy ki milyen példát lát és mit tanul. meert bizony láttam 16 éves udvarias embert is és öreget ios aki borzasztó udvariatlan volt. Főleg nyáron amikor magam is eladóként dolgoztam egy üzletben... hát nem egy ember volt akinél viszketett a tenyerem.... És ami a legrosszabb hogy hajlamosak lenézni az embert... mivel egyszerű alkalmazott voltam, volt olyan szitu hogy örültem hogy nem rúgtak belém a vevők... és olyan is volt hogy magam is meglepődtem mennyire kedvesek voltak velem, holott ez az én munkaköri leírásomba tartozott...
De tény hogy egyre kevesebb van belőle, és az is hogy régebben fontosabb volt és ezért az idősebb korosztálybl több emberbe nevelték belé.
De szerintem nemtől fggetlenül fontos hogy tartsuk tiszteletben a másikat és ennek tükrében bánjunk vele. Még akkor is ha ő udvariatlan velünk, mert ha tőlünk is ezt látja semmivel se lesz jobb, ha az ellenekzőjét akkor talán elgondolkodik rajta...

Annis mondo kvalamit ami lepipálja az udvariasságot.
a lovagiasság a lovagi erények és viselkedések.
Teljesen kihaló félben vannak:(

Udvariasság: Kihalófélben lévő érték... de azért vannak akiknek még fontos. Mert igenis jólesik az ember lányának ha nőként kezelik és udvariasak vele. De ez szerintem nem kor, hanem háttér kérdése, vagyis hogy ki milyen példát lát és mit tanul. meert bizony láttam 16 éves udvarias embert is és öreget ios aki borzasztó udvariatlan volt. Főleg nyáron amikor magam is eladóként dolgoztam egy üzletben... hát nem egy ember volt akinél viszketett a tenyerem.... És ami a legrosszabb hogy hajlamosak lenézni az embert... mivel egyszerű alkalmazott voltam, volt olyan szitu hogy örültem hogy nem rúgtak belém a vevők... és olyan is volt hogy magam is meglepődtem mennyire kedvesek voltak velem, holott ez az én munkaköri leírásomba tartozott...
De tény hogy egyre kevesebb van belőle, és az is hogy régebben fontosabb volt és ezért az idősebb korosztálybl több emberbe nevelték belé.
De szerintem nemtől fggetlenül fontos hogy tartsuk tiszteletben a másikat és ennek tükrében bánjunk vele. Még akkor is ha ő udvariatlan velünk, mert ha tőlünk is ezt látja semmivel se lesz jobb, ha az ellenekzőjét akkor talán elgondolkodik rajta...

Liliom írta: Igy nem is nehez megorulni nem?

Bizony nem. bár ez nem a klasszikus értelemben vett őrület. Manapság ez a "normális"

A bunkóság nem csak a mi kis nemzetünkre áll, de mi sem vagyunk lemaradva...
Valamivel fel kéne nyitni az emberek szemét. Hogy ne a pénz legyen az első. Hanem a család, a szeretet.
Szép álom...de sajnos semmi nem működik pénz nélkül

Hat igen, ebben az orszagban sajna eleg tahok az emberek. De nem csak manapsag, mar tiz evvel ezelott is azok voltak. Ez meglatszik azon ahogy vezetnek, dolgoznak, a szabad idejuket toltik, vagy ahogyan a tomegkozlekedest hasznaljak.
Persze nem tehetnek rola, a tul sok munka es stressz boldogtalanna teszi oket, es a boldogtalan emberek nem lesznek kedvesek vagy megertoek egymashoz. Az egesz orszag hozzaallasan kene valtoztatni (tudom hogy ez lehetetlen), jo lenne, ha az embereknek nem az lenne a gondolatmenetuk hogy "dolgoznom kell, penzt keresni, penz, penz, penz, lakas, szamla, szamla, gyerek, penz, politika, jobb, bal, szamla, stb, stb"
Igy nem is nehez megorulni nem?

Ecthelion írta: Ti mit gondoltok erről?

nem mint lány mondok véleményt, hanem mint megfigyelő karácsony előtt egy nagy könyváruházban voltam és épp a Gyűrűk Ura térképeket szándékoztam megvenni, de a pénztárnál derült ki, hogy háromszáz ft-tal kevesebb van nálam. az összes körülöttem, mellettem és mögöttem álló fiú-lány-hölgy-úr egyszerre nyújtogatta a százasokat és papírkétszázasokat, hogy kisegítsen, pedig közülük egy állt csak a sorban mögöttem.
de ha nem is ezt hozom fel példának, hanem sok mást, aminek tanúja voltam (buszon/villamoson/utcán segítség néninek, bácsinak, babakocsisnak, kisgyerekesnek, akárkinek), azt mind meghatónak és rendes dolognak tartom és sajnálom, hogy erre csak kevesen képesek.

Blog és napló: mindkettőt írom, egy helyre, csak a blogrész publikus, a naplórész privát. Naplót korábban füzetbe és jegyzettömbbe évekig vezettem, dea jegyzettömbnek nem volt olyan szép háttere, mitn a blogomnak, ezért lecseréltem

[size=9:2oj9er9o]*Hozzászólások összevonva by Alyr*[/size]

Sajnos tényleg nagyon ritka, hogy az emberek különösebb ok nélkül, csak udvariasságból segítenek egymásnak. Ha esetleg valaki mégis megteszi, akkor az igen értelmes és trendi fiatalság már furán néz rá, hogy milyen béna, és ódivatú, és egyebek. (személyes tapasztalat alapján...)

Na akkor egy aránylag értelmes téma a sok OFF után (külső hatás - [size=9:1k4i4fh1]khhmm Missy [/size] -nyomására). Nem tudom volt-e már róla szó.
Ma volt egy ritka látványban részem (sajnos ritka), mégpedig olyanban, hogy egy ruha boltban egy öreg úr miközben tele volt a keze a pénztárnál még arra is volt energiája, hogy tartsa a szatyrát az pénztáros hölgynek, és nem várta banbán, hogy kiszolgálják, és nem nézte tétlenül mit szenved az a csaj a sok hülye áruval (és a sok hülye vevővel ), hanem készségesen segítségére sietett. Sajnos nagyon ritka az ilyesmi, hogy figyelünk egymásra. És ezen kicsit elgondolkodtam, hogy a régi öregekbe úgy belenevelték, hogy igenis tiszteljék a hölgyeket és beléjük verték az udvariasságot és segítőkészséget. És ez (meglátásom szerint) nagyon hiányzik a mai fiatalságból. Az hogy figyelünk egymásra, és törődünk egymással, és udvarisan viselkedünk a szebbik nemmel, mégha ilyen kis dolgokról is van szó. Ti mit gondoltok erről?

[size=9:1k4i4fh1] Missy most aztán reflektálni ám! [/size]

Üdv!

A Remzymama által fölvetett szilveszter-kérdésre visszatérve: Szerintem a szilveszter ünnep... az óév búcsúja, és az új év köszöntése. Hagyomány is, de nem kötelezettség... és nincs szabálya annak hogy ezt ki mivel ünnepli. Ha valakinek az egyedüllét és a TV nézés esik jól akkor az, ha valakinek a bulizás akkor az a jó. Én a barátaimmal szoktam ünnepelni ha összejön, de nem mértéktelen piálással. Éjfélkor koccintás, nyílván némi ital, de mellette inkább a világmegváltó beszélgetések...
Nincs annál jobb, mint egy üveg finom bor mellett átbeszélgetni magunkat az új évbe... (bár a hajnalig tartó beszélgetésekhez nem kell az ünnep)
Fogadalmat is szoktam néha tenni, de nem konkrétakat hanem inkább csak iránymutatást hogy min változtatnék vagy mit szeretnék jobban csinálni. Ez belső igény a változásra, és ha végiggondolom azzal ösztönzöm magam arra hogy meg is valósítsam.
Karácsony tájékán szoktam elkezdeni összegezni és végiggondolni, hogy mi történt az elmúlt évben, hogy ne follyon ki a kezemből az idő, hanem elraktározzam hogy mivel lettem több-kevesebb, érettebb, rosszabb-jobb, szóval hogy mit hozott az év...

Mai fiatalok téma: szerintem az hogy valakinek a bulizás fontos vagy bármi ami nekünk nem, az nem bűn... ha mi képtelenek vagyunk másokat elfogadni akkor milyen alapon várjuk, hogy minket elfogadjanak? Azért mert valaki más, mint mi attól még az nem feltétlenül rossz. Pusztán példa arra hogy mennyire különbözőek az emberek... Ettől függetlenül én sem értek egyet velük, de nem is próbálok az ő társaságukba beilleszkedni vagy velük mókázni...

Kiközösítés: Anno engem is kinéztek az osztályomból, mert hallgatag voltam, mindíg valami könyvvel mászkáltam, tanultam, stb... eleinte zavart is és próbáltam megfelelni, csak aztán rájöttem hogy kár érte mert nem akarok oylan lenni mint ők. Így befelé fordultam és elkezdtem önmagam keresni... (azt a "tündés ént" is) és idővel a saját társaságomat is megtaláltam akik úgy szeretnek ahogy vagyok... A mostani osztályomat nagyon bírom mert a fényképészeknél lököttebb társaságot keveset találni... Bár én eleve sose voltam túl közösségi ember... vagyis jszeretek egy jó társasághoz tartozni, de nem szeretek a középpontban lenni. Csak valahol csendesen a közelükben. És ez ebben az osztályban eddig nagyon működik. A barátaimmal persze más, de az műár egy általam választott közösség és nem oylan amibe belekerültem és alkalmazkodni kell emberekhez mert úgy hozta az élet. De ezt nem árt megtanulni, mert ha olyan munkahelyre kerül valéaki akkor neki is jó ha megpróbál kijönni a többiekkel ahelyett hogy a kívülállóságára hivatkozva elzárja magát... (bár én jól jártam a gyakorlati helyemmel is mert csak a fizetésemért járok be, amúgy meg e-mailben kommunikálok a vezetőséggel)
Ha meg rám jön a sóvárgás kapom a fényképezőgépem vagy csak a bakancsom és nekiindulok... (eddigi rekord 4 óra baktatás volt kifele a falunkból csak aztán rájöttem hogy majd vissza is kéne menni)

Naplót is és blogot is vezetek. A blogot leginkább a barátaim és a párom kedvéért, mert így (amikor írok) tudják mi van velem és merre járok, ha épp nem tudok beszélni velük. A rendes naplót meg leginkább önmagamért. Hogy kiírhassak minden érzést magamból és így intenzívebben megéljem és helyére tegyem őket. Pont ezért nem a rendszeresség érdekel benne hanem az hogy jöjjön aminek jönnie kell... mert szerintem fontos hogy tudjuk megfogalmazni hogy milyen hatások érnek minket és segít abban is hogy végiggondoljam a dolgokat...

És végezetül csatlakozom Niphez... Ez a gondolatok topic egy stílussal (szép az amagyar nyelv és lehet igényesen fogalmazni), és igénnyel a tudatos, végiggondolt hozzászólásokra és a némiképp komolyabb témákra, véleményekre, gondolatokra... (szvsz)

Emberek!!!!

Mint mondottam volt nemvagyok illetékes, de ahogy Remzymama/Tünde is írta már , ez itt a Gondolok topic, a beszélgetősbe tessék átmenni.........
Itten maradjunk meg a komoly témáknál.........

Liliom írta: Sracok, ha ratok jon a sovargas, akkor nincs mit tenni, fel kell huzni a hobbittalpat es indulas. Az meg mar rajtatok mulik milyen messzire, mehettek az utca vegeig, a varos szeleig, vagy egeszen Braziliaig, csak nektek legyen jo, ugy ahogy akarjatok. En is elindulam es nem bantam meg, sot megint mehetnekem van meg messzebbre. Persze mindenkinek maganak kell tudnia mi a jo neki, de ne forduljatok magatokba, tessek kalandozni egyet!

Én ammondo vagyok.
Legyen munkám, végzetségem.
Szabi aztán cipő meg a nagy lábaim és sokat gyaloglok.
gyalogolni azt tudok.
Nekem 1-2 kilométer pár perc sétával nem is olyan vészes.

Missy mindíg mondja a városiak olyan gyorsan mennek.
Szerintem elég lassúak hozzám képest

Sracok, ha ratok jon a sovargas, akkor nincs mit tenni, fel kell huzni a hobbittalpat es indulas. Az meg mar rajtatok mulik milyen messzire, mehettek az utca vegeig, a varos szeleig, vagy egeszen Braziliaig, csak nektek legyen jo, ugy ahogy akarjatok. En is elindulam es nem bantam meg, sot megint mehetnekem van meg messzebbre. Persze mindenkinek maganak kell tudnia mi a jo neki, de ne forduljatok magatokba, tessek kalandozni egyet!

A rendes füzetes naplóírás szerintem a lányok hobbija inkább. Én legalábbis még nem találkoztam olyan sráccal aki naplót írt volna. A blog az más, mert az nem olyan bensőséges, nem olyan személyes, mivel azt mindenki olvashatja.
Amúgy szerintem sem naplót, sem blogot nem kell rendszeresen írni, mert akkor értelmét veszti a dolog. Amikor az embernek igénye van rá, akkor adja ki magából és írjon, de ha már rutinszerűvé válik ez is az nem jó. Persze ha valakinek arra van igénye, hogy mindig írjon....

Sóvárgás: Szerintem az ember mindig sóvárog valami után, mert mindig hiányzik valami az életéből. Ha valamit megkap, akkor az élet elvesz tőle valami mást és fordítva.

A naplóírás jó dolog. Bár mondjuk nálam hányzik a rendszeresség
nekem is megvan a tündés énem, és ez a vágyakozás dolog nekem is ismerős, csak nem jöttem még rá, pontosan mi is hiányzik az életemből.
Ha ez az énem kerekedik felül, általában szomorú leszek. a barátaim rángatnak vissza a jelenbe, nélkülük "elvesznék".

Sikerült megrontanom a fórumot...

Én nem írok naplót.
Eltárolom az agyi merevlemezen az értékes gondolatokat.

hm... én már megtaláltam, úgymond, ezt a tündés énemet. a naplóírás sokat segített. immáron hat éve vezetem rendszeresen, és mindig segít ha mély ponton vagyok. és jó az is, hogy mindenféle idézeteket bele tudok írni, és senki nem panaszkodik hogy merem a bibliát, Tolkient, meg Shakespeare-t egy lapon említeni. és én meg azt írok bele amit akarok. mázlim van a szülőkkel, ők akkor se olvasták el, mikor kinyitva kinnhagytam az asztalomon. persze más elől elrakom, de a gondolatok, amikre máshol figyelnem kell, hogyan fogalmazom meg, itt nem kell szabadkoznom, hiszen, jó esetben, csak én olvasom vissza. sok töprengésem és bánatom és örömöm van benne. viszont arra figyelni kell, hogy némileg rendzseres legyen. tehát ne cetlikre írjam, hanem rendes füzetet szánjak rá. és csak javasolni tudom mindenkinek. meg fogjátok látni milyen poén két-három éves vagy annál régebbi bejegyzéseket olvasgatni

Jajj, Remzymama, nyugi Minden topicba bekerülnek az OFF-ok, ez elkerülhetetlen. Tény, hogy nem épp a megfelelő helyet választottuk neki, de ha jól nézem, több oldalon átívelő ez az OFF. Sőt, most még te is offoltál

Na, csak hogy ne legyen teljesen OFF már megint
Kezdem valahogy megtalálni a tündés énemet. És az a baj, hogy nem örülök neki. Megindult bennem egy sóvárgás valami iránt. A napjaim leginkább a semmivel telnek, holott lenne dolgom. Az egyetlent célt a napnak az éjszaka ad, amikor a 6-7 órás netezés után kiülök az erkélyre és csak nézem a csillagokat, megpróbálva bölcs gondolatokat kitalálni s papírra vetni. Meg olykor nagyon ambivalens is vagyok, hol a havat szeretném látni, hol a nyári Oxford képét, ahol a Mester alkotott.
Jár még valaki hasonló cipőben?

ez nem a beszélgetős topik

svindler írta: A szilmarilok, Frodo es mas topicokban szuletett, Tolkien ihlette filozofiai fejtegetesek szamara nyitottam ezt a temat.

hol egy topikgazda?

Olyanok vagytok most, mint egy Dawson és a haverok epizód
Lemaradva érzem magam ebben a kiközösítés-témában. Én valahogy mindig megtaláltam a hangot a legkülönfélébb emberekkel is. Nagyon kevés embertársammal jutok el arra a szintre, hogy igazán jóban legyünk, de mindenkivel találok beszédtémát. Hm, majd ha elkerülök egyetemre, megpróbálom bepótolni eme hiányosságomat