Gondolatok

üdv!

Vadászat:
(elnézést, ez a szám nagyon tetszik Das Ich: Gottes Tod(remix) :hedbeng:)
khm. Szóval, bár soha nem vadásztam, de ettem már állatot, és ezt természetesnek tartom, a vadászatot is, ahogy azt is, h összegyűjtöm a az almát a fáról meg egyebek. pl. faház építése. Embert viszont nagyon nem szeretnék ölni, nem tudom, meg tudnám e tenni, bármilyen ..."fontos" is lenne. Sokkal inkább látom önmagam képét egy másik emberben, mint egy állatban. Azt se tudom, egy állatot mennyiben érint úgy a fájdalom, mint az embert. Jó tudom, nézzem a szemét, de ez akár saját kivetítés is lehet. Azt hiszem, sose tudjuk meg. Szvsz nem a természet meg az állatok miatt érdemes tartózkodni a hübrisztől, hanem magunk miatt.

Alyr Arkhon írta: Én a vadászatot nem tartom királyi sportnak mert az állatnak esélye sincs menekülni, mi több, fel sem fogja mi az ami rá vár.
Ez kegyetlenség, nem sport és nem királyi.

Emberrel sokkal szivesebben harcolok (nem puskával) mert akkor mindketten tudjuk mire megy ki a játék. Akkor is ha első vérig, akkor is ha halálig.
De még ha puskával lőnék is emberre akkor is sokkal inkább tudná mi a helyzet mint egy állat.
(én a magam részéről nagyobb bűnnek tartom egy állat kínzását mint egy emberét)
Az erőt érezni egy dolog. Uralkodni rajta sokkal nehezebb.

Elég súlyos kijelentések, de ha komlyan gondolod, akkor jó! Amugy meg tele van a világ gusztustalan dolgokkal.... nem tudsz mit csinálni (a vadászat tényleg nem sport) ember=rák... tartom!

Már nem is tudom melyik filmben volt, hogy (talán az ARCban) a vadászok lelöttek egy szarvast és a srác (aki egyébként albino volt meg mindenféle különcségek voltak vele) odatette a vadász kezét a szarvas (vagy a sebére vagy a szívére már nem melékszem) és akkor a vadász is érezte ahogy az állat haldoklik.. Mondanom sem kell,hogy utána ha jól emlékszem kettétörte a puskáját... (amugy a vadászat egy jó téma azt hiszem)

Sil írta: [size=9:1gyokq31]OFF: Csavargó, a Profilodban engedélyezd a BBCode-ot, akkor működni fog az idézés meg a többi.[/size]

így?

Üdv: Csavargó

Csavargo: nem vet rossz fényt, csak én egyszeren képtelennek érzem magamat rá, hogy valkinek szándékosan ártsak.

ez kinek szólt? najó kiszerkesztettem. Rossz szemlélet alakult ki a vadászattal szemben, de ezt nem ragozom tovább mert nem ide való. Más vadászni és más ölni. Nem vagyok biztos benne, hogy nem tud olyat hozni az élet, hogy ne tudjak embert ölni. Nem zárom ki a lehetőséget, hogy megtenném a hazámért, a családomért, az életemért...

Üdv: Csavargó

Már írtam párszosz, hogy NE KÉRJETEK BOCSÁNATOT A HOZZÁSZOLÁSOK HOSSZA MIATT!!

Én nem tudnék löni, nem tudnám elsütni a fegyvert ugy hgy tudom, hogy valaki meghal miattam..

trinkler/niotissza írta: Vsz az emberiséggel az a baj, hogy gondolkodó lényként, tiszta tudattal, mély érzelmekkel, az őszinteségükkel, a nagy gondolataikkal, találmányaikkal pontosan úgy élnek és viselkednek, mint az állatok...Engednek állatias ösztöneiknek, úgy mint: birtoklás, terület megvédése, a ránk törők kiirtása, másokra törés...Ahhoz, hogy az ember jól csinálja, felül kéne tudnia emelkedni emberi mivoltján, ami nagyon nehéz, hiszen már az is iszonyú nehéz, hogy úgy nézze az egyes ember a világot, hogy nem használja az énjét szűrőként (nekem mi tetszik, nekem mi kellene, ne emelkedjenek az árak, mert nekem ezért meg azért rossz lesz, stb.)
Azért kiirtani én sem szeretném...érdekes lények vagyunk mi emberek.

Felülemelkedni emberi mivoltunkon szvsz lehetetlen, hiszen vegyünk csak egy egyszerű példát.: Megismersz valakit, és mondassz róla egy véleményt (tegyük fel, hogy tényleges ismeretség után mondod ezt), aztán jön valaki és az is mond egy véleményt, ami mondjuk a tiéd ellentetje. Elfogadod? Naná hogy nem, mert saját magadból nem tudsz kilépni. És nem is hiszem, hogy kellene. Én már elmondtam egy párszor, hogy nagyon szeretek ember lenni. Néhány napja az egyetemi kötelezettségeim keretében lőtéri gyakorlatom volt. Sörétes puskával lőttünk. Nekem életemben először volt fegyver a kezemben, és be kell vallanom, hogy nagyon élveztem az erőt amit a kezemben tartottam, a hatalmat. Előre is elnézést kérek minden állatvédőtől, de én nem ítélem el a vadászatot, sőt egy királyi sportnak tartom. Ez egy állatias vonásom?? Most én már az elállatiasodott emberek közé tartozom? Nagyon nehéz behatárolni, hogy mitől rossz egy ember. Talán lehetetlen. Tudom hogy ez nem ide tartozik, de amit felsoroltál talán csak az őskerszténységben volt megtalálható. Akkor az volt az aranykor?
Szóval az ember csak ember. Gyarló, sebezhető, agresszív, korlátolt. És még érző lény, gondolkodó lény, őszinte , szeretetreméltó, nyílt szívű....stb is egyben. Nincs csodálatosabb lény az embernél, pont emiatt a furcsa keserédes keveréke miatt.

Üdv: Csavargó

Petinek igaza van, én sose szerettem ezeket a "Mi vagyunk a káros burjánzás az élet testén és hűdetönkreteszünk magunk körül mindent de hűdenagyon!" kijelentéseket. Vegyük csak a földet, túlélt az már nálunk nagyobb csapásokat is, minket is túl fog élni, sztem csak röhögni tud azon, hogy ilyen nagyra tartjuk magunkat... Mintha egy hangya verné a mellét, hogy hohó, megettem 5 dkg kenyeret, most aztán éhezni fog a fél világ!
én szeretek ember lenni. ha folyton arra gondolnék, hogy káros hatással vagyok a világra és a természetre, akár a Dunába is vethetném magam. a gáz az, hogy a Dunát ez rohadtul nem érdekelné...

Cicaful írta: Akkor mért érzem mégis azt, hogy itt mindki meg akarja váltani a világot, vagy jobbnak akar tűnni, mint más ember? Mért van az, hogy néha úgy tűnik nekem, hogy itt elhangzik egy valami, és arra mindnki lelkesen bólogat? Mintha félnénk mást mondani, mint amit a többség...pontosabban, mint amit elvárnak tőlünk? Vagy tényleg ennyire egyformák lennénk? Meglehet...
Lehet, hogy ezeket most csak a túl sok magammal töltött idő mondatja...

Megváltani a világot? Fél éve még én is ezt akartam. Aztán rájöttem, hogy nem lehet, mert az azt jelentené, hogy a saját képemre formálnék mindenkit. Na és attól óvjon meg a Mindenható. Én tudom, milyen az, amikor az embert belekényszerítik egy szerepbe, hogy játsza el, mert máshogyan senkinek sem kell. Különben is, elég belőlem egy is a világnak (lehet, hogy sok is )! Véleményem szerint: mindenki maradjon olyan, amilyen, ha akar, és változzon, ha ahhoz van kedve. De ha az utóbbi mellett dönt, akkor ne mások, hanem csak is maga miatt!

KÁJ írta: Teljesen egyetértek Felagunddal!
Az hogy képet alkotunk valakiről, már azt jelenti hogy ítélkeztünk felette, de hogy ismerhetnénk meg bárkit is, anélkül, hogy képet alkotnánk róla...
De van valami amit én sem értek:
Ha van egy ember akit igazán jól ismerünk, és szeretünk- megismertük egy csomó tulajdonságát, de egy rossz tulajdonságát egyáltalán nem bírunk elfogadni. Zavar. és már-már bánt.
Túlságosan szeretjük ahhoz, hogy csak úgy elküldjük, de nem bírunk felülemelkedni azon a kis légypiszokon, ami a gépezetbekerült mitcsinálnátok?

Szvsz ha megismersz egy új embert, egyből, akaratlanul is kialakítasz egy fajta véleményt róla. Ez ált. a legalapvetőbb, legszembeötlőbb tulajdonságai alapján történik. Mindig van egy első benyomás...vagy helyes, vagy nem.

KÁJ: hasonló cipőben járok, csak nálam még az is tetézi, hogy nem lehet vele megbeszélni a dolgot, mert megsértődik. Ilyenkor ez egy SST (Semmit Sem Tehetsz), vagy elviseled, vagy megmondod, hogy köszönés és pá!

Aral: Ömm... Szerintem elég sok valós veszély létezik a világon, nem kéne még mesterségesen kreálni is mellé

Aral, erre van egy jó idézet:

"Olyan kicsi krumplik vagyunk."

Amikor az emberi létről olvasok végigfut a borzongás rajtam.

Képzeld el: Itt ülsz a gép előtt. Aztán a szobát érzékeled amiben ülsz. Aztán az épületre gondolj amiben vagy. Lassan 'felszállsz' és a városod látod. A térképeket, a földeketfelülről, és pillanatok alatt fekete űr vesz körbe. A gyomrod forog a szédítő iramtól. Egyre kisebb a Föld, ahogy távolodsz, és tudod, hogy Te ott lenn ülsz még mindig. Aztán elsuhansz a következő csillagképbe. Elveszíted a tájékozódó képességedet, és nem tudod hol vagy. Mindenhol csak fénypont-örvények, de egyiket sem ismered. Csak a szellemed száll. Függetlenül a testedtől, amit elveszítettél, mert azt sem tudod hol lehet. Aztán a csillagok képe is halványul, és teljes sötétség vesz körül. Érzékszerveid semmit sem jeleznek, mert nincs mit...!!!

Nem félsz, hogy a nagy gondolkodásban elvesztetted a testedet? Hol van? Mi van ha nem találsz vissza?

Ilyenkor lehet, hogy csak én vagyok ennyire gyáva, de a belsőm összeszorul, és örülök, hogy itt vagyok, lélegzem, vannak biztos pontok körülöttem, és hogy ember vagyok. A szellemem szárnyalhat, és ha akarom az ismeretlenbe is elvisz...

A rák azért jó példa, mert nem feltétlenül halálos (legalábbis azonnal) lehet visszafogni... az oké hogy általánosított, de az egész lényegét tekintve így meghatározható az ember. Az 1 dolog, hogy nem midnenki ilyen, de sajna a nagy többség igen... átlag számítás... nem vehetsz sorba 6 milliárd embert! Ez sajna lehetetlen. :lemondófintor:

Vsz az emberiséggel az a baj, hogy gondolkodó lényként, tiszta tudattal, mély érzelmekkel, az őszinteségükkel, a nagy gondolataikkal, találmányaikkal pontosan úgy élnek és viselkednek, mint az állatok...Engednek állatias ösztöneiknek, úgy mint: birtoklás, terület megvédése, a ránk törők kiirtása, másokra törés...Ahhoz, hogy az ember jól csinálja, felül kéne tudnia emelkedni emberi mivoltján, ami nagyon nehéz, hiszen már az is iszonyú nehéz, hogy úgy nézze az egyes ember a világot, hogy nem használja az énjét szűrőként (nekem mi tetszik, nekem mi kellene, ne emelkedjenek az árak, mert nekem ezért meg azért rossz lesz, stb.)
Azért kiirtani én sem szeretném...érdekes lények vagyunk mi emberek.

trinkler/niotissza írta: Világmegváltás? Asszem a világnak a legjobb az lenne, ha az emberiség egyszer csak eltűnne... :closed:

Nem tudom, ebben nem vagyok oly biztos. Az lehet, h az emberiségnek jobb lenne, talán, de a világról ilyen megállapitásokat nem tudok levonni. Elvégre Tudat kell ahhoz, h meg tudja különböztetni a neki jót meg rosszat... ha nincs értelmes lény, nincs jó és rossz. Alapvetően az emberekkel vagyok. Vagy a rákokkal. Rosszul csináljuk, de vmit tenni kell.

Nézd pozitívan a dolgokat[size=9:2zksy1he](még ha nem is megy)[/size] amíg a környezeted engedi idő után már úgy sem lehet...

Zizzo írta: És amúgy nem emészt fel a világunk?
Az ember vírus! A bolygó rákosodása!

Ladis a saját kis belső világunkra gondolt szerintem, ami leöntve egy rakat önsajnálattal nagyon veszélyes tud lenni, s a végén (ha nem kontrolláljuk eléggé) bekebelezi az életünket...

Egyébiránt igaz, amit írtál, csak túl általánosított - nem lehet ennyire általánosságokban beszélni. Gondolom Neked se lenne ínyedre, ha egyik nap azt mondanák, hogy mivel "rák vagy", így most meghalsz.
[size=9:2uci4dfj]vagy csak egyszerűen azért mert útban vagy(unk) egy galaktikus bekötőút építésénél... )[/size]

Zizzo írta: Az ember vírus! A bolygó rákosodása!

Előre a pozitivizmussal! Éljenek a vidám gondolatok! és persze szeresd embertársaid...

Ladislas írta: Az egyedüllétre:
Szerintem nem jó egyedül lenni, de felettébb hasznos. Én például csak akkor tudok igazán mély dolgokat megfogalmazni, és gondolkodni rajtuk. Az az igazság, ilyenkor lát az ember legjobban a bensőjébe. Ha nincs "zavaró" tényező, zaj, vagy aki befolyásolná. Szerintem elengedhetetlen ahoz, hogy megismerjük magunkat, ne legyünk felszínesek, kiismerjük hibáinkat, és a fontosabb dolgokban ésszerűen döntsünk.... persze nem szabad túlzásba vinni, mert akkor egyre inkább befordul az ember, és nem fogja észre venni mi történik körülötte... akkor jön a "mi kis világunk, a nagy gondjaival", és felemészt bennünket.

Ehhez nem feltétlenül kell egyedül lenni, persze ugy a legjobb... engem pl bármikor "el tud kapni" egy-egy gondolat menet, ami kizár minden zavaró tényezőt, és akkor még a pogó közepén is lehetek (bár ez kicsit sarkított). Amugy meg nehéz irányítani az ilyen félig tudatalatti dolgokat...
És amúgy nem emészt fel a világunk?
Az ember vírus! A bolygó rákosodása!

Az egyedüllétre:
Szerintem nem jó egyedül lenni, de felettébb hasznos. Én például csak akkor tudok igazán mély dolgokat megfogalmazni, és gondolkodni rajtuk. Az az igazság, ilyenkor lát az ember legjobban a bensőjébe. Ha nincs "zavaró" tényező, zaj, vagy aki befolyásolná. Szerintem elengedhetetlen ahoz, hogy megismerjük magunkat, ne legyünk felszínesek, kiismerjük hibáinkat, és a fontosabb dolgokban ésszerűen döntsünk.... persze nem szabad túlzásba vinni, mert akkor egyre inkább befordul az ember, és nem fogja észre venni mi történik körülötte... akkor jön a "mi kis világunk, a nagy gondjaival", és felemészt bennünket.

Ringbearer írta: Finc: ez tök jó! honnan van (vagy te írtad)?

Ez egy Zorán-dalszöveg! És valóban igen kifejező!

Ring, a titkaimat illetően én is épp így vagyok. De ahogy Kipling is mondotta: "Inkább verjenek át néha, mint hogy örökké gyanakodjam!"

Finc: ez tök jó! honnan van (vagy te írtad)?
Rayan: biztos, hogy felületesen akartak/nak segíteni? Honnan tudod?

Mint ahogy Cica os mondta, vannak olyan emberek, akik azért vonulnak el, hogy utána ugye odamenjenek hozzá, és megkérdezzék tőle: "Akarsz beszélni róla?"
Na, az ilyentől hülyét kapok, pedig be kell valljam, néha én is megteszem, hogy elvonulok, mert tudom, hogy az elvonulásra ki vevő,(és odajön) ki nem.
Ha igazán egyedül szeretnék lenni, nem megyek el.
Csak mosolygok az emberekre (esetleg felrakom a walkmanem).
Ha látom, hogy szomorú valaki, felmérem a helyzetet, és úgy döntök.

Világmegváltás: Amelie csodálatos életét értem alatta.

Őszinteség: én mindig lecsupaszítom magam, belőlem nem nehéz kihúzni
a legdurvább titkaimat sem. Nem tudom mért. De ez nálam egy mesterségesen tanult dolog, hogy védekezni kell. Nem mondom volt már pofára esés, de nem olyan sokszor, egyenlőre nem bántam meg semmit.

Világmegváltás? Asszem a világnak a legjobb az lenne, ha az emberiség egyszer csak eltűnne... :closed:

„Nincs az az ember, aki egy másik embert olyannak szeretne, amilyen. Változtatni akarunk rajta, mert mindig csak látomásokat szeretünk. Ami valóságos, arra nem vágyódhatunk, éppen azért, mert valóságos.”

Csavargo: Hátja kb azt jelenti amiket példaként felhoztál, egy picit jobbá tenni ezt a világot.

Üdv!

Lenne egy kérdésem: nálatok mit jelent a világmegváltás szó? azt hiszem ezt még nem nagyon tisztáztuk!ennek tárgyi valója van? (pl gyógyszer a rák legyőzésére) vagy inkább eszmei? (pl az előítéletek megszűntetése?)
szvsz bizonyos körülmények között mindkettő világmegváltó tud lenni.

A magányra szerintem minden embernek szüksége van, és vagyunk egy páran, akiknek ez halmozottan így van. Viszont az ilyen emberek szvsz általában a problémáikkal is egyedül kínlódnak, és nem mondják őket senkinek (talán ez sem egészséges ahogy a magánytól való félelem sem.)

Üdv: Csavargó

Hüüü mennyi mindent írtatok (még mindig nem müködnek az ö meg ü betüeim hosszan)

(bocs,hogy nem vagyok ott a megbeszélésen de hirtelen más dolgom akadt, pár órája még úgy volt, h megyek)

Én nem szeretk egyböl itélkezni, furcsa, hogy nagyon sokáig képes vagyok védeni valakit akit a többiek bántanak. Akkor is ha nem ismerem, mert esélyt szeretnék neki adni arra, hogy megismerjem.

Nem szeretek magányos sem lenni (bár most tökjó egyedül vagyok itthon! Néha persze jó volna, ha lenne egy kis zugom ahova elbújhatok a világ elöl, de nekem nincsen ilyen, és már talán megtanultam, hogy kicsi zug nélkül is el lehet magamban intézni a dolgokat. Szerintem nem minden sorsforditó dolognál vagyunk egyedül. Persze nekem is szokott olyan lenni, hogy NA most van elegem az egész világból, és egyedül akarok lenni, de ez olyankor sosem jön össze. sose küldtem még el senkit, aki meg akart hallgatni azt hiszem. lehet, hogy én furcsa vagyok ebböl a szempontból? vagy majd kinövöm, és én is vágyni fogok a magányra? Ha vágyom is rá néha akkor se kapom meg. Ha sokáig gondolkodom akkor depresszios leszek önmagamtól, azt meg egyenesen utálom.

Világmegváltás? Én szeretném megváltani egy picit a világot, csak egy picit, csak egy csöpp jót adni neki. Hogy ezt hogyan fogom elérni azt még nem tudom. (lehet, hogy majd világhíres színész vagy újságíró vagy valami ilyesmi lesz belölem és akkor majd meg tudom válatni egy picit a világot, ha majd rámfigyelnek az emberek, és meghallgatják amit mondok, és talán meg is fogadják majd) Szerintem egy ideig (ha máskor nem gyerekkorban) mindenkinek vannak ilyen világmegváltó tervei, de lehet, hogy tévedek.
Remélem kábé kjön, hogy pontosan mire gondolok meg mit akarok ezzel a sok rizsával leírni, mostanában ugyanis súlyos kommunikációs problémáim vannak... De ez más tészta. : )