Gondolatok

Az élet legszebb dolga az, hogy élsz.

Fára mászni a barátoddal, és eltervezni a jövőtöket.
Reggel a kedvenc kazettádat hallgatni a buszon.
Rámosolyogni egy kisgeyerekre, aki hosszasan néz téged.
Nagymamádnak venni egy szál virágot.
A barátoddal egymásra néztek, és tudjátok, hogy ugyanarra gondoltok.
Átölelni a barátod, és megnyugtatni.
egy előadás után a taps, és önfeledten ölelkezel a többiekkel hogy megcsináltátok.

Inczy: ez... jujjj. Nagyon jó, hogy betetted!

Egy-két kiegészítés:
Játszótéren ökörködni
Kiállni egyedül egy sziklára úgy, hogy átjár a szél és jólesően beleborzongsz..
Zuhogó esőben sétálni
Jazzt vagy bluest hallgatni
Rámosolyogni ismeretlen arcokra a tömegközlekedésen és konstatálni, hogy visszamosolyognak
Elkapni egy szép pillanatot és megpróbálni megállítani és kielemezni az utolsó legkisebb mozzanatig
Déja Vu-k (nem mindenki szereti, én igen, mert elgondolkodtat és nosztalgiázásra késztet..)
Véletlenül megtalálni egy olyan tárgyat, ami ezer éve nem volt a kezedben és nagyon kellemes emlékek fűznek hozzá
A kedvesed egy nálad felejtett ruháján érezni az illatát
Spontán találkamegbeszélés a barátaiddal
Hócsata
Újraolvasni a kedvenc könyved és olyan dolgokat fedezni benne, amiket eddig még nem
Apróságokkal meglepni a szeretteidet
Tövig gázolni az őszi avarban
Naplementét nézni

Alcar: Boldog Szülinapot a fórumon! (Nem is tudtam, h te lyen fiatal vagy itt! )
Amúgy a gondolatmeneteddel egyetértek, énis így voltam ezzel. Amikor jöttem, szivélyesen fogadtak, és nekem is nem egy, szoros barátságom alakult itt azóta, pedig én még bőven nem vok itt egy éve sem!
Nekem is pozitív változásnak tekinthető, hiszen rengeteg új embert ismerhettem meg, és rengeteg világnézet, tapasztalat áramlott át tőlük. Úgyh tökjó az egész.

Hmmm Inczy, ez olyan Amelie csodálatos élete típusú felsorolás! Nagyon szeretem azt a filmet!
Kiegészíteném pár dologgal:
Karácsony után ülni a fa alatt egyedül, és érezni a fenyőillatot.
A korareggeli csípős, hideg levegő.
Hajnalban egyedül utazni, egy távoli helyre, ahol régi barátok várnak.
Vagy ha te vársz régi barátokat, és kin ülsz az állomáson, felcserélhetetlen érzés, ahogy beér a vonat, és meglátod őket leszállni.
Hideg téli estén beülni valahová, és forró teát inni.
Karácsonyra ajándékokat készíteni.
Hogyha viszontszeretnek.
Felkelni reggel, és komótosan megreggelizni, kávét inni, végigtevékenykedni a napot, majd azzal a tudattal lefeküdni, hogy megint termékeny nap volt.
Régi leveleket olvasni.
fényképeket nézegetni, visszamenni régi helyekre, ahova jó emlék kötődik és nosztalgiázni.
Este amikor hazaérsz és a kutyád a nyakadba veti magát örömében.
Sütit enni egy cukrászdában.
Figyelni az embereket a buszon.
Az emberek szemébe nézni.
Kiülni valahová és elmélkedni az élet nagy dolgain.
Minél több embert megismerni, új barátokat találni.
Utazni, és távoli helyekre eljutni.
És gyereknek maradni..

Most momentán ennyi jutott eszembe, de ez a felsorolás szvsz végtelen lehet...

Incáj:
Pont akkor bekapcsolni a rádiót, amikor a kedvenc számodat
> adják.
Ez azért nem jó mert akkor lemaradtam pár másodpercről és a beharangozás izgalmáról
Találni egy ötezrest a tavaly télről elővett kabátod
> zsebében.
- Burzsuj
Valaki, aki játszik a hajaddal.
Tudok én úgy játszan ia hajaddal, hogy...
Felkelni az ágyból reggel, és köszönetet mondani Istennek
> ezért.
Nincs mit megköszönnöd :Caranthírosbemozdulás:

Egyébként nagyon szép de van amit nem lehet kihagyni...

UI: Grats Alcar még ha nem is volt szerepem az ittlétedben

[size=9:r3l8dchl]Alcar nem is mondok semmit, mert anélkül is tudod...[/size]

Én nem hittem abban, hogy a barátság és a szeretet, esetleg a szerelem úgy érhet, mint egy villámcsapás... de be kell vallanom, hogy tévedtem.

[size=9:r3l8dchl]Köztetek személyesen nem vagyok túl rég jelen, az a pár hónap amióta regisztráltam meg igencsak kevés, de nem telik el napom a nélkül, hogy benézzek a fórumra..., és én úgy érzem, hogy már most is vannak olyanok akiknek bátran azt merem mondani, hogy a barátomnak tartom... sőt... Ezt nem fogom tudni soha meghálálni.[/size]

Az élet apró örömeit néha nehéz felismerni, de kis odafigyeléssel sokat könnyithetünk a saját helyzetünkön, még akkor is, ha a problémát nem oldjuk meg vele, csak enyhitjük azt.

Már jóideje olvasgatlak titeket... S most én is hoztam vmit nektek

AZ ÉLET SZÉP DOLGAI
> Szerelmesnek lenni.
> Annyira nevetni, hogy megfájduljon az álkapcsod.
> Egy meleg zuhany.
> A szupermarket pénztárainál senki nem áll sorban.
> Levelet kapni.
> Autóval kirándulást tenni egy szép vidéken.
> Pont akkor bekapcsolni a rádiót, amikor a kedvenc számodat
> adják.
> Nyújtózkodva az ágyban maradni és hallgatni a zuhogó esöt
> odakint.
> A napra kiterített meleg törölközők illata.
> Egy üzletben féláron megtalálni azt a pulóvert, amit már
> régóta kerestél.
> Egy telefonbeszélgetés valakivel, aki nagyon távol van
> tőled.
> Egy kellemes beszélgetés.
> A strand.
> Találni egy ötezrest a tavaly télről elővett kabátod
> zsebében.
> Nevetni saját magadon.
> Éjszakai telefonbeszélgetések, melyek órákig tartanak.
> Nevetni minden ok nélkül.
> Valaki, aki azt mondja nagyon szép vagy.
> A barátok.
> Véletlenül meghallani, hogy valaki valami kedveset mond
> rólad.
> Felébredni az éjszaka közepén, és rájönni, hogy van még
> néhány órád
> alvásra.
> Valaki, aki játszik a hajaddal.
> Egy szép álom.
> Egy forrócsoki.
> Az autós utazások barátokkal.
> Felülni egy hintára.
> Megnyerni egy igazán szabályos versenyt.
> Olyasvalaki karjaiban lenni, akit igazán kedvelsz.
> Találkozni az utcán egy régi baráttal, és rájönni, hogy
> bizonyos dolgok
> (jók
> vagy rosszak) soha nem változnak.
> Nézni a hajnalt.
> Az első falat a kedvenc kajádból.
> Egy bögre forró cappucinoval beülni az ablakba, s nézni, hogyan szállingózik a hó
> Állni egy hegy tetején, s meglátni milyen csodák terülnek el a lábaid alatt
> Felkelni az ágyból reggel, és köszönetet mondani Istennek
> ezért.

És ez csak egy kis morzsája az élet csodáinak... Sose adjátok föl, mindig lehet jobb, csak akarnotok kell. Minden rajtatok múlik.

A barátságok és szerelmek...de mondjunk inkább szeretetet, mert ebben mind a kettő benne van ...kialakulása nem attól függ milyen régóta ismersz valakit, hanem, hogy milyen nyitottak vagytok egymás felé... mármint szerintem, és persze attól,hogy mennyire vagy egy hullámhosszon valakivel. Az már egy másik dolog, hogy idővel derülnek ki olyan dolgok, amik pár hét alatt maximális nyitottság mellett is rejtve maradnak...de szerintem ez így van jól...roppant unalmasak lennének a kapcsolatok, ha rövid idő alatt teljesen meg lehetne ismerni valakit.
Alcar én is hasonlóképpen vagyok, mint te...bár én csak decemberben leszek egy éves . Neked minden jót kívánok a továbiakban is mind abban az időben amit köztünk töltesz ( többes szám első személy...azért jó ilyet használni ), és abban is, amit nem...mert kell hogy legyen olyan is.
És legközelebb ne aludj el, mert nem biztos, hogy ott leszek, hogy lerakjalak a vonatról

Hmm, bocsánat hogy más témával kontárkodok bele a gondolatmenetbe, de pont ma vagyok egy éve a fórumon, s kikívánkozik egy-két gondolat.
Lehet, hogy az MTT topicban mindezeknek jobb helye lenne, de hát nem csak arról szól az egész.
Hogy is kezdődött? Már voltam itt előtte is, s mikor végre otthon is lett netem, akkor regisztráltam ide is. Éppen ma egy éve. Addig csak pár embert ismertem innen, főleg a nyelvész szekcióból. Aztán jött a chat, ahova hívtak, az első találkozó Győrben, majd Budapesten, a LEP, a Farsang, sok találkozó, a tábor...
És itt ragadtam. Miért is? Nehezen tudnám megfogalmazni röviden, és nem akarom feleslegesen pazarolni a byte-okat
Tudjátok, kicsit furcsa volt ez az egész. Olyan szeretettel fogadtatok, és én is nagyon nyílt lettem köztetek (na jó, nem nagyon, némileg), pedig ez nem igazán jellemző rám. És kialakultak olyan kapcsolatok, amiknek nagyon tudok örülni. Igen, barátságok is kialakultak, mély barátságok. S én nem hiszek abban a közhelyben, hogy az igai barátot csak évek múltán ismered fel. Szerintem rövidebb idő alatt is kialakulhat éppen úgy, mint szerelem az első látásra. (kéretik nem vihogni a párhuzamon!!! ) A régi, főiskolás barátaim hiányoznak bizony, de hát nagyon szétszéledtünk: Győr, Budapest, Pécs, Kecskemét, Veszprém… S az MTT mégsem lett úgymond „póttársaság” s nem is szeretném, ha a gondolatmenetemet bárki is így próbálná meg beállítani. Itt is megvan a közös érdeklődés (jelen esetben: JRR Tolkien), ami minden érdekközösség alapja, de itt sokkal több is kialakult ennél. Ha érzed, hogy van, aki(k)ért tűzbe mennél, s ő is ugyanezt megteszi érted, bármiben megbízhatsz benne és viszont, az bizony már nem igazán „haverság”… és ne érjen az a vád, hogy könnyen dobálózok a „barát” szóval, mert nem igaz. Nem mondom, hogy sok van, azt sem, hogy kevés: ha már egy van, akkor az nem lehet „kevés”. És igen, kialakult nagyon komoly barátság, és kialakult több is… talán törvényszerűen, szerencsére
Szándékosan nem említettem neveket. Miért is? Mert nem tudnék mindenkit felsorolni, akinek hálás lehetek valamiért, s nem szeretném, ha a lökött fejem miatt véletlen kifelejtenék valakit, másrészt pedig ez nem egy „jajdeszeretlektiteketköszönökszépenmindent” hozzászólás akar lenni. Amellett, hogy valóban sokan tettek értem itt meg bizonyos dolgokat, s én is igyekeztem ez ügyben. Ez természetes, én legalábbis annak veszem.
Igazából nem szeretnék szentimentálisnak tűnni, pedig ha visszaolvasom, biztos az lesz az egész (de azért sem változtatok rajta, beírom kapásból az egészet úgy, ahogy érzem), mindenesetre jó, hogy itt lehetek köztetek. Kaptam rengeteg pluszt. Kicsit kiléptem a szakbarbárságból miattatok. Meghallgattatok, meghallgattalak Titeket. Talán segíthettem másokon. Segítettetek nekem. És noha tudom, hogy voltak konfliktusok – lesznek is, legyenek is, mert az „az út csak a poshadáshoz vezet” (F.H: Dűne) – nem voltak azok olyan vészesek, hogy ne emlékeznék erre a Társaságra mindig úgy, hogy de jó, hogy megismertelek benneteket. Ez szól a Társaságnak és a benne lévő Személyeknek egyaránt.
Szóval ennyit az első szülinapomról itt…
Örülök, hogy itt voltam, vagyok, s még leszek is. Eru tartsa össze ezt a társaságot!
Ennyi voltam.

fqqdk írta: (...)
A hoválettekarégiszépidők siránkozás helyett meg kell barátkozni az új helyzettel. Nem lesz külső segítség. Egy komplex rendszer viselkedését a külső zaj nem befolyásolja.

percode();

Sajna azt kell látnom, hogy az Efkú hozzászólásában vázolt rendszer - önmaga konzisztensségét is igazolva ezzel - az őt tartalmazó hozzászólást magát, mint külső zajt értelmezi...

Nah, hát a korábbi témákhoz:

Miért kelek fel reggel? Egyrészt a már sokak által említett kíváncsiság miatt, mert nem akarok egy percet sem veszteni, mert tudom, még egyszer nem ismétlődhet meg teljesen ugyanaz. Másik motiváló ok: nem tartom magam elég jónak. És mindig jobb akarok lenni, tökéletesebb, holott tudom, teljesen tökéletes soha nem lehetek. Mindig lesznek erényeim, és hibáim. De én akarok változni. De a magam, és nem mások akarata szerint! Engem ne akarjon senki más átformálni!

Boldogság?? Hm, igen relatív. Kinek mi okoz örömet? Ki mennyivel éri be? Nekem a legnagyobb boldogság maga az Élet. Persze, nekem is vannak rossz napjaim, de annyira még sosem voltam reménytelen helyzetben, hogy megunjam az életet. Talán ez az alapvetően néha már-már naiv optimizmusomnak köszönhető. Hogy mindig tudok hinni. És tudok örülni az apró dolgoknak. Sokan ezeket nem veszk észre, csak valami nagy, egyetemes boldogságra vágynak. De egy köszönet, amiért segítettem valakinek, vagy a madarak csicsergése, a napsütés és a nyári zápor (ÉN IS szeretem a felhőket!és imádok esőben sétálni!!)... ez mind boldoggá tesz!

Phaedra/Namarie írta: Emberek, Brisa jót akar! Ezt azért ne tévesszük szem elől...

Cica és Orsie beírásaihoz: TÉNYLEG akarunk valamit tenni azért, hogy a társaság ne hulljon szét?

Szerintem az az alapvető baj, hogy sokan a lényegről feledkeznek el: minket voltaképpen Tolkien kell, hogy összekapcsoljon. A személyes dolgok örvenedetes, hogy jók, de a munkáról sem szabad elfeledkezni. Amit teszünk, azt főleg Tolkienért tegyük.

huhh... nem szeretem munkámhoz hasonlítani a Középfüldével kapcsolatos érdeklődésemet. a munkám egyelőre sajnos a terméktervezés, később reménykedem vmi másban, de semmiképp nem tartom ilyesformán munkának ezt a társaságot. Vagyis, inkább azt tartom kötelességemnek, h a társaságot, mint egyfajta "szórakozást" energiabefektetéssel meg egyebekkel támogatnom kell. A cél az, h jól érezzem magamat, hogy jól érezzük magunkat, nem a munka maga. Személy szerint engem inkább személyes kapcsolat fűzzön a többiekhez, mint bármiféle elvont világ. Persze, nem véletlenül jöttem ide a fórumra, mert hasonló gondolkodásszegmensek meg ilyenek, de az emberek fontosabbak, mint a tündék. Számomra legalábbis. Ezzel nem azt akartam mondani, h hagyjuk a fenébe a kezdeti dolgokat, hanem azt, h minimum egyforma fontos a két elem (mmint a témás és a személyes dolgok a társaságban)

A kérdésre válaszolva: úgy érzem, többen akarnak tenni a társaság szétesése ellen. Sőt, mi több, tesznek is érte...

Emberek, Brisa jót akar! Ezt azért ne tévesszük szem elől...

Cica és Orsie beírásaihoz: TÉNYLEG akarunk valamit tenni azért, hogy a társaság ne hulljon szét?

Szerintem az az alapvető baj, hogy sokan a lényegről feledkeznek el: minket voltaképpen Tolkien kell, hogy összekapcsoljon. A személyes dolgok örvenedetes, hogy jók, de a munkáról sem szabad elfeledkezni. Amit teszünk, azt főleg Tolkienért tegyük.

Orsie / Fraktál írta: Szvsz addig nem lehet valami lerágott csont, amíg nem születik rá megoldás, az, hogy X esetben felmerült a probléma, még önmagában nem jelent semmit.
Úgyis bekövetkezik majd.. nos igen, ha így állunk hozzá, bizonyosan. Szvsz Efkú beírása pont azért született, hogy az emberek kicsit elgondolkozzanak és esetleg csináljanak valamit, hogy ne következzen be...
Nem itt a helye. Hmm, értem mire gondolsz, a stílusra, ugye? De ha nem itt, akkor hol? Hová tudta volna betenni az MTT fórumán, ahol kap rá reakciót? A Gondolatok az egyetlen hely, ahol volt erre esélye. Mert itt lehet rajta gondolkodni, lévén ez a topic célja.

Nem akarok izélgetni senkit, csak az a véleményem, hogy nem kéne elsiklani a dolog felett, ezért írtam le.

off:
Úgy gondolom, ha ´felhozzuk 100szor a témát, nem fogunk vele többet foglalkozni...elsiklunk felette, mert már unalmas lesz. Ha jól emlékszem elöször Peti hozta fel nyár elején a fotelekkel...

Teszünk érte. A csoport alakulások most azok. Amíg nem láttuk hogyan müködik, és mi a hatása, addig szerintem nem kellene újra feszegetni ezt a dolgot. Mindenki tudja a dolgát. Aki meg nem, vagy nem teszi, az úgyis kihullik - azzal számolni kell, hogyha megmarad az mtt, közel sem lesz ekkora tagsága. Természetes szelekció...

Nem itt a helye, mert a normalizálódáshoz normálisan müködö topicok kellenek - magyarul rendeltetésszerü használat. Vagyis azt hiszem a Gondolatok topic kezdett visszatalálni régi önmagához: kikopott a pszichocucc, újra értelmes gondolatok keltek életre és aktiválódik a tagság (kiitos Peti!)

és Orsie: ez csak vélemény...azért nincs harag, ugye?
sorry
on.

Az embernél az agy mutálódott extrém módon, és eza mi szép hosszú haláltusánk...

Alyr Arkhon írta: Ezt fejtsd ki.
Mármint a túl kevés kaja oldalt.

Nézzük a "klasszikus" példát:
Tegyük fel, hogy van egy nyúl, ami valamilyen furcsa genetikai mutáció folytán 500 km/h-ás sebességgel képes futni. Az ugye logikus, hogy ezt a nyulat bajosan fogja bármi is (akár még vadász is) elkapni... Ha a nyúlnak akkora szerencséje van, hogy a tulajdonság még öröklődik is (netán dominánsan ), akkor az utódai is ichael Schumachert megszégyenítő sebességgel fognak száguldozni.
Logiku, hogy ez az allél igen elterjed, mivel ogy nem eszi meg semmi azt a nyulat, ami ezt az allélt hordozza. Tehát z a nyúl féktelenül szaporodni fog, övid úton felfalja az összes füvet, és éhenhal... :dead:

Hát így

Alyr Arkhon írta:
A sikeres mutációk alkotják egy faj jövőjét, nem?

De a TÚL sikeres ugyanúgy kiszelekálódik.
Csak nem a "levadászás" oldalról, hanem a "túl kevés kaja" oldalról...
A természet jól ki van találva

Alyr Arkhon írta: Hogy miért vagyunk itt? Hát... Biológiai szempontból az emebri faj egy meglepően sikeres mutáció eredménye. vagy inkább több mutációé.

A túl sikeres mutációk mindig szépen kiszelektálódnak

Mint most az ember is szép lassan

Brisa írta: Cica sztem arra utalt, hogy egy ideje a következő a felállás:
Gondolatok topik: a tolkieni világrendszerhez kapcsolódó filozófiai viták, beszélgetések helye
Beszélgetős topik: aki a fórum szeretne "lelkizni", az ott megteheti.
MTT topik: a csoportosulással és egyéb MTT-vel kapcsolatos beszélgetések, viták helye.

Nos, efkú hozzászólása a 3. csoportba tartozik, azaz nem itt a helye. Pont ahogy Cica mondta.

OK, akkor rossz helyre került, de ettől még szól valamiről, amit nem kéne figyelmen kívül hagyni. Bár szvsz ha átkerülne az MTT topikba, akkor se lenne túl nagy visszhangja. De várható volt, hogy ez lesz belőle, úgyhogy mindegy, nem is szólok hozzá többet, mert nincs értelme és mert nem ez a lényeg.

Orsie / Fraktál írta:

Cicaful írta: Tervbe volt véve, hogy válaszolok Fq hozzászólására... Ám:
ad1: szerintem egy kicsit lerágott csont - már legalább 3szor körbejártuk itt, az mtt és a beszélgetős topicban.
ad2: úgyis bekövetkezik majd... (most pesszimista vagyok ezzel kapcsolatban) - csak idő kérdése.
ad3: szvsz nem itt a helye.

Szvsz addig nem lehet valami lerágott csont, amíg nem születik rá megoldás, az, hogy X esetben felmerült a probléma, még önmagában nem jelent semmit.
Úgyis bekövetkezik majd.. nos igen, ha így állunk hozzá, bizonyosan. Szvsz Efkú beírása pont azért született, hogy az emberek kicsit elgondolkozzanak és esetleg csináljanak valamit, hogy ne következzen be...
Nem itt a helye. Hmm, értem mire gondolsz, a stílusra, ugye? De ha nem itt, akkor hol? Hová tudta volna betenni az MTT fórumán, ahol kap rá reakciót? A Gondolatok az egyetlen hely, ahol volt erre esélye. Mert itt lehet rajta gondolkodni, lévén ez a topic célja.

Nem akarok izélgetni senkit, csak az a véleményem, hogy nem kéne elsiklani a dolog felett, ezért írtam le.

Cica sztem arra utalt, hogy egy ideje a következő a felállás:
Gondolatok topik: a tolkieni világrendszerhez kapcsolódó filozófiai viták, beszélgetések helye
Beszélgetős topik: aki a fórum szeretne "lelkizni", az ott megteheti.
MTT topik: a csoportosulással és egyéb MTT-vel kapcsolatos beszélgetések, viták helye.

Nos, efkú hozzászólása a 3. csoportba tartozik, azaz nem itt a helye. Pont ahogy Cica mondta.

Cicaful írta: Tervbe volt véve, hogy válaszolok Fq hozzászólására... Ám:
ad1: szerintem egy kicsit lerágott csont - már legalább 3szor körbejártuk itt, az mtt és a beszélgetős topicban.
ad2: úgyis bekövetkezik majd... (most pesszimista vagyok ezzel kapcsolatban) - csak idő kérdése.
ad3: szvsz nem itt a helye.

Szvsz addig nem lehet valami lerágott csont, amíg nem születik rá megoldás, az, hogy X esetben felmerült a probléma, még önmagában nem jelent semmit.
Úgyis bekövetkezik majd.. nos igen, ha így állunk hozzá, bizonyosan. Szvsz Efkú beírása pont azért született, hogy az emberek kicsit elgondolkozzanak és esetleg csináljanak valamit, hogy ne következzen be...
Nem itt a helye. Hmm, értem mire gondolsz, a stílusra, ugye? De ha nem itt, akkor hol? Hová tudta volna betenni az MTT fórumán, ahol kap rá reakciót? A Gondolatok az egyetlen hely, ahol volt erre esélye. Mert itt lehet rajta gondolkodni, lévén ez a topic célja.

Nem akarok izélgetni senkit, csak az a véleményem, hogy nem kéne elsiklani a dolog felett, ezért írtam le.

Mit lehet akkor tenni, ha Te magad is szomorú vagy, jó okkal, és mást kéne vigasztalnod? Mit lehet tenni, ha tudod, hogy kötelességed volna vidámnak lenni, és örülni az életnek, élvezni azt, hogy lélegzel, de teljesen magad vagy, és más magányát kéne oldanod?

Örülzs, hogy élsz, ideig- óráig, és utána még jobban örülsz, de egy mondhatatlan fájdalom a lelekd mélyn van, és abszolúte magad vagy. És nem is segíthet senki.

Mit lehet ilyenkor tenni????

Amúgy Gillznek teljesen igaza van abban, hogy miért is jó felkelni reggel... teljesen mindegy, milyen reggel.. valamit csak hoz ez a nap, ha mást nem, akkor azt, hogy legalább ezen is túl vagyunk..

Mai napom eddigi jó termése: tapinatalan voltam valakivel- szólt érte. Örülök neki, mert megbízik bennem annyira, hogy szólhat érte. Valaki küldött nekem verseket- örülök neki, mert bízik abban, hogy nem gúnyolódva fogok hozzállni.

Köszönöm, Uram!

Boldoggá tevés: kérdés az is, kit mivel lehet boldoggá tenni. Lehet, hogy az, amire mi gondolunk, őneki kifejezetten rossz. De az is lehet, hogy amit ő kíván, azt mi egséz egyszerűen nem tehetjük meg. Néha az is előfordul, hogy az ember figyelmességét visszautasítják- mégpedig elég durván.

A legborzasztóbb az, amikor valaki sóvárog a boldogságra,, és másokét látva keserű, halálos düh tölti el. Ez is egy gát a boldogság előtt.

Azt gondolom, hogy a legegyszerűbb, és talán az jár a legnegyobb boldogsággal, ha valakit elfogadunk olyannak, amilyen..

Miért kelek fel reggelente:

mert ha nem kelek fel, akkor egy idő után kényelmetlen lesz. meg rosszul fogom érezni esetleg később magam amiatt, h nem reggeliztem időben, és nem raktam rendet, nem jut időm enét hallgatni/olvasni/tanulni/elmenni ahova aznap akartam. meg hát ugye meg kell váltani az emberiséget, vagy legalábbis tenni érte, és ezt ágyben fekve nem lehet. Azon meg ráérek később gondolkodni, h aktuálisan van-e kedvem hozzá. Esténként imában mindig elmondom, h a holnapi nap legyen legalább olyan jó, mint a mai. De inkáb jobb, léccilécci. Az Eruntale leirta optimizmus működik bennem valszeg

Miért élek? Hogyan éljek? Azt hiszem, az élet határait szeretném feszegetni, a pillanat határait, h mi fér bele, hogy mit tehetek benne (mert érzékelek, gondolkodom és cselekszem, mást nem). Meg nekem elég Isten szeretete. Alapvetően hülyén hangzik ez igy, de nem tudom jobban megfogalmazni. A világmindenség egészénél kevesebbel alapvetően nem tudok megelégedni (hisz az embernek mind több és több kell), de számomra az Univerzum és a létezők összessége=Isten. Meg ezzel szvsz mások is igy vannak, akiknél létezik az a fogalom, h Isten... node, mer' nem vallás topic...
Szóva, úgy érzem, beszélő viszonyban vagyok egy élő világgal. az lényegtelen, h csak úgy képzelem, vagy tényleg. Én magam tükröződöm, vagy van ott valaki, ugyanaz a legvégén. És ez segit. Célt ad. Meg a kiváncsiság is, ahogy mondjuk Cicánál, mi jöhet még?Meg tényleg, mi is lesz majd, ha meghálok?Érdekel... de az úgyis hótbiztos, h bekövetkezik, tehát majd csak akkor érdekeljen, addig meg élni kell.

gillz

Szerintem nem csak az a kérdés, hogy boldoggá lehet-e tenni valakit, hanem az is, hogy akar-e egyáltalán boldog lenni...nekem is van olyan az ismeretségi körömben, aki egyszerűen nem akar boldog lenni...vagy legalábbis úgy tűnik...úgy tűnik, hogy neki ez a depis...őnsajnálattal átitatott...szenvedő élet elég, sőt...Na az ilyen embert tényleg nehéz boldoggá tenni.
A másik kérdésben meg az a véleményem, hogy nem a 'miért élünk' kérdésre kell kutatni a választ...hanem a 'hogyan élünk're...Ez utóbbi ugyanis kézzel fogható, és, ha akarunk(!), tudunk is változtatni rajta.
Amúgy létezik olyan, hogy nemlét ?