Gondolatok

Én hiszek az örökérvényű igazságban!

Vewy: valójában ugyanazt mondjuk. Persze, van ami nem elsősorban az egyénnek jó, de az is csak emberi szempontból nevezhető jónak, mert nincs más szempont. Emberek vagyunk, így aztán nem tudunk nem emberi perspektívában gondolkodni.

Míriel: én nem hiszek az örökérvényű igazságokban, és szerintem Te sem. Amiket felsoroltál, az nemcsak hogy emberi igazság és ezzel az ember létének időtartamához kötött, de ráadásul még nagyon is etnocentrista.

Leguán: sokmindenben egyetértek, de vedd észre, hogy egyre többen gondolkodnak hozzád hasonlóan, "környezettudatosan". Ezen a téren igenis van fejlődés, csak még nem következett be az áttörés.

Üdv, Oisin

Sziasztok!
Idevezette valami a kezemet, ebbe a topikba, ehhez a témához. Nagyon csodálkoztam és örültem.

Az ózonpajzs elvékonyodásáról: (Míriel) A fokozódó UVB/C sugárzás nem csak miránk hat, hanem minden élőre (és a vírusokra is). Az örökítőanyagra hat, megvariálja, roncsolja, akárcsak a sejteket magukat.
A kb. 2,5 milliárd év alatt létrejött ózonréteg további 1,5 mrd évig lehetővé tette az élet fejlődését, mi 50 éves munkánkkal kimutatható kárt tettünk benne. Teljességgel alaptalannak tartom azt a feltevést, hogy ez a változás elősegítheti az evolúciót. Inkább visszaveti.
Az UVB meddővé teszi a sejteket, tehát még ha életképes mutáció is keletkezne, nem adódhatna tovább új nemzedékbe.
Ja, hogy nincs akkora sugárdózisnak kitéve a Föld? Még nincs. Semmi jel nem mutat arra, hogy a pajzs ritkulása megállna, pláne vastagodásba váltana. Az evolúció nem tízéves léptékű, s korántsem évezredekben számol, ha lehet így mondanom. Nincs idő az alkalmazkodásra.
Azonban ez a folyamat-bár az élővilág nagy részének pusztulását okozhatja-nem veszélyeztetheti az életet magát, itt Míriellel egyetértek, vannak UV-t jól tűrő baktériumok, melyek percenként többször osztódva, minden ezredik nukleinsav-bázispár mutációjával potenciális túlélők milliárdjait hozzák létre.
Az élet túléli az emberi fajt, így vagy úgy. Nem is kell ezzel foglalkoznunk, hanem itt vagyunk mi. Magunkat meg kell mentenünk. Méghozzá nem ártana sietni vele. Kötelesek vagyunk gondolni a jövőre, az unokáinkra, s azok gyermekeire. Kötelesek vagyunk megőrizni életterünket, hogy az utánunk jövők is élhessenek. Ez bizony nagy felelősség, aminek nem tudunk megfelelni-egyelőre.
A MOST a fontos manapság. A TE életed. Valósítsd meg ÖNMAGAD! Vegyél jobbat, nagyobbat, újabbat, mint a szomszéd! Lemaradsz, ha nem sietsz! Csak meglegyen a kajánk, a lakásunk, az autónk és a szórakozásunk.
DE: Hány emberi közösségre lehet ezt elmondani, hány csoportra, hány főre? Mi van azokkal, akiknek nemhogy friss zsömle nem jut, de víz sem? Akik nemhogy tévét, de vécékagylót nem láttak? Hány ilyen ember él is ezen a Földön. Pár milliárd? Ó, milyen nagyszerű lehetőség, kiaknázatlan piacok hevernek az utcán... És nem vizet kapnak, hanem cukros brióst, nem vécét, hanem tévékészüléket, nem csatornázást, hanem mobiltelefont. És jöhetnek a gazdasági mutatók: növekvő állambevétel, növekvő elégedettség az emberek között, ezt mérik le az egy főre eső hűtőszekrények számával. Az amazonasi esőerdő mélyén élő indián őslakos vajon nem boldogabb-e, mint egy vancouveri kertvárosban lakó családapa? Pedig nincs is hűtőszekrénye...

Sajnos, nagyon elkalandoztam a végére. Még rengeteg mondanivalóm van, de majd a hozzászólásokra válaszolva szép sorjában, mindent a megfelelő helyen. Az írásom második fele így elolvasva globalizációellenes, önostorozó és kissé demagóg jelegű. Nem ezt akartam, de úgy döntöttem, hagyom így, aztán majd máshogy lépek tovább. Lesz még mit írni...

Százezer üdvözlet!

Kedveseim, ne áltassuk magunkat azzal, hogy el tudjuk pusztítani a Földet. Ugyan! Ahhoz nagyon-nagyon keveset tudunk... Talán az Életet? Ugyan! Maximum magunkat tudjuk kipusztítani, de véglegesen, ha nem vigyázunk.
Például itt van az ózonpajzs. Állandóan nyafogunk, hogy az ott keletkezett lyukaktól bőrrákot kapunk - de csakis mi! Az Élet és az evolúció szempontjából pedig jó, mert megnő az ibolyántúli sugárzás, ez pedig elősegíti a mutációt.
Aral, ne lásd ennyire pesszimistán a világot! Igazából kevesek vagyunk mi ahhoz, hogy helyrehozhatatlan károkat műveljünk. És nem is szándékosan tesszük, csak tudatlanságból, vagy nemtörődömségből...
Mélységesen egyetértek Gandalffal: az ember nem változott, mindig ilyen volt: se nem jó, se nem rossz, csak a pillanatnyi helyzete dönti el, mit cselekedjen.
Oisin, örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk, de szerintem vannak örökérvényű erkölcsi törvények: a vendégbarátság joga, a hűség, más kérdés persze, hogy ezeket ki tartja be és ki nem. Meggyőződésem, hogy soha nem volt olyan idő, amikor mindenki ezek szerint élt.
Azt hiszitek, hogy azért nem néztek őseink plazmatévét, mert olyan műveltek, okosak voltak, hogy tisztában lettek volna a tévénézés következményeivel? (agysorvadás, szemrongálás, stb.) Azért nem nézték, mert nem volt Hát igen, ez tudom, hogy kiábrándító, de minden kornak megvolt a maga populáris szórakoztató médiuma: a középkorban a széphistóriák, az ókorban a görög pajzán regények...
Nem azon kell bánkódni, hogy van ilyen, hanem azon, hogy messze alulmúlja az eddig létezett összes szórakoztató intézményt. Amit ma csinálnak kereskedelmi televíziózás néven, az olyan mértékű szemét, hogy...
Meggyőződésem, hogy egy idő múlva kezdenek törekedni a minőségre is, csak most volt egy fordulópont a médiában: átállni a közszolgálatról a szórakoztatásra, ami persze nem zárja ki egymást...
Remélem, nem voltam túl zavaros: Míriel Serinde

Oisin írta: Az erkölcsi kategóriák nincsenek "benne" a természetben, azokat az ember "viszi bele" a világba, a számára adott világba.

Oisin, ez igaz, de Aral szerintem arra gondolt, hogy létezik olyan "abszolút jó", ami nem az ember számára jó, hanem a Földnek. Pl. ezek lehetnek az ökológiai és egyéb egyensúlyok, amik egyben tartják ezt a bolygót. Ez persze szintén nem feltétlenül jó, vagy rossz. Csak egyszerűen van. A Föld is csak egy nagyon kicsi kategória. Ha az ember elpusztítja a Földet, az sem jó, vagy rossz. Az embernek, magának persze feltétlenül ciki...már ha számára a túlélés a "jó".

Egyszer biosz órán hallottam életem legnagyobb hülyeségét, persze, valószínűleg ez is csak nekem ekkora hülyeség. Arról volt szó, hogy mi az, amiben az emberiség jót tesz a természetnek. Ilyesmikkel hozakodtak elő, mint öntözéses földművelés. Hogy a gabona nem lenne egyes tájakon életképes, ha nem locsolnák. Hát, sztem a természet valahogy csak túlélné, ha mi nem ennénk kenyeret. A másik, ami engem legjobban felháborított, az az volt, hogy milyen marha jó dolog a vadászat. Merthogy kilövik a túlszaporodott vadakat. az ember beszorít egy csomó vadállatot egy csöppnyi erdőrészre, és ha netalántán többen merészelnek lenni, mint amennyit az a terület el tud tartani, akkor kiszórnak egy rétre kukoricát, és a kis kényelmes magaslesükről bumm, lepuffantják azt a szegény vaddisznót, és még qrva büszkék is magukra. Merthogy milyen jót tesznek ezzel a természetnek. Dűhit az ilyen fokú csőlátás.

Oisin írta: Érdekes, én éppen állandóságot nem látok, csakis változást. Talán mert nem kizárólag az évezredek alatt megkérgesedett fogalmak szűrőjén át nézem a világot, hanem igyekszem azt a maga nyers valóságában szemlélni. Állandóság pedig csak a fogalmainkban van, magában a valóságban semmi sem állandó. Kicsit közhelyszerű, de ide illik: "Nem léphetsz 2x ugyanabba a folyóba".

Üdv, Oisin

de a folyó attól még folyó marad

Érdekes, én éppen állandóságot nem látok, csakis változást. Talán mert nem kizárólag az évezredek alatt megkérgesedett fogalmak szűrőjén át nézem a világot, hanem igyekszem azt a maga nyers valóságában szemlélni. Állandóság pedig csak a fogalmainkban van, magában a valóságban semmi sem állandó. Kicsit közhelyszerű, de ide illik: "Nem léphetsz 2x ugyanabba a folyóba".

Üdv, Oisin

Gandalf írta: Ma sem jobb vagy rosszabb az ember, mint régebben. Az ember ugyanolyan maradt alaptermészetét tekintve. S nem látok semmiféle csiszolódást. Csak változatlanságot...

maximálisan egyetértek

Akkor elnézést mindazoktól, akiknek elrontottam a napját. Ez tényleg nem volt ide való. A lényeg, hogy az üzenet végre elért. A reakció nem számít. Boldog vagyok, hogy kiírhattam magamból!
Aralataion, nem tom, olvastad-é végülis, de nem is baj.
Örülök, hogy odajöttél hozzám. Nagyon remélem, hogy tűntem annyira értelmes embernek, hogy a jövőben bárki hozzám merjen szólni.
Demoskomolyan! Megszépítetted a napom, mert még munka közben is el-elmosolyostam, mikor eszembe jutottál! Köszönet!

Kedves Darki

Csak egyszerű dolgokat kérdeznék.

Szerinted, az általad leírt élet forma vajon mekkora emberi populációt tenne lehetővé a földön? Vajon az a (kétségkívül lényegesen kissebb) populáció létre tudtaná hozni azt a szellemi környezetet amelyben ez a diskurzus létre jöhetett? Vajon az a társadalmi környezet elviselné e, vagy egyátalán tolerálná e azt?

Nem hiszem, hogy a társadalmi konvenciók kritika nélküli elfogadása bármire is jó lenne, elvégre nem vagyunk birkatenyészet. Azonban tudomásul kell venni azt, hogy a jelenlegi társadalmi környezet az, amelyik valamennyire tolerálja a vele kapcsolatosan megfogalmazott kritikákat. Szemben például a korábbi korokkal, ahol a hatalom gyakorlói igen kozvetlen eszközökkel vetettek véget mindenféle kritikának.

Kétségtelenül láthatóak, azok a társadalmi kényszerítő erők amelyek a változás irányába mutatnak, de az itt-ott forrongó felszín alatt kell megtörténnie a változásnak.

SzVsz mint egy spirális újra meg újra elérkezünk ugyanazokhoz a problémákhoz de már egy másik síkon.

Míriel,

Egészen megleptél ezzel a hozzászólásoddal. Szinte minden szavával egyetértek!

Üdv, Oisin

Aralataion írta: Szétmegy az agyam amikor azt olvasom, hogy MI emberek értékesek vagyunk, hogy sok jó dolgot csináltunk.

Aral, lsz. csak a saját nevedben nyilatkozz!

Aralataion írta: Mindent csak saját szemszögünkből tudunk megítélni, így sosem mondhatjuk, hogy EZÉRT JÓ AZ EMBERI LÉT!

Azt viszont, pontosan ,meg tudjuk határozni, hogy mi az ami nem jó, mi az amit tönkretettünk. Az egyértelmű.

:deal: Itt mondasz ellent saját magadnak, egyetlen hozzászóláson belül!

Én se mondom, mint Pangloss Mester, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika, de akkor is ez a világ a MI világunk és ebből kell kihoznunk a maximumot. Ez a fajta hozzáállás, miszerint az ember alapjában véve és reménytelenül rossz, nem vezet sehová. Az ezzel adekvát cselekvés a tömeges öngyilkosság lenne...

Szerintem az ember alapjában véve se nem jó, se nem rossz. Egyrészt mert szabadon dönthet, másrészt mert NINCS olyan, hogy tőlünk független jó és rossz. MINDEN csak számunkra jó és rossz. Az erkölcsi kategóriák nincsenek "benne" a természetben, azokat az ember "viszi bele" a világba, a számára adott világba. És az ember igenis kitüntetett lény, csak éppen nem erkölcsileg, hanem ontológiailag, ahogy Morgana írta, ui. tudattal és öntudattal rendelkező lény, ennélfogva csakis benne és általa jön létre a világ, mint valami látható, érezhető, megismerhető dolog. Az ember a világ szeme, és mint ilyen, igenis fontos és értékes.

A tudatosságunknak természetesen van destruktív oldala is, méghozzá leginkább azért, mert még nagyon fejletlen. A Földi élet történetében az emberi tudatosság egy vadonatúj, kísérleti stádiumban levő funkció. Nem csoda, ha még nem működik tökéletesen és ha időnként összeütközésbe kerül a lét- és fajfenntartás régebbi, kidolgozottabb, ösztönös funkcióival. Még össze kell csiszolódnia velük, és ez a folyamat bizony fájdalmas, de meg fogja hozni az eredményét.

A siránkozás ezen nem fog segíteni, éppen ellenkezőleg! Inkább azon kellene dolgoznunk, hogy tökéletesítsük a tudatosságunkat, egyéni és kollektív szinten egyaránt. Ehhez pedig egészséges önbizalom kell!

Végezetül ajánlom olvasásra József Attila: Tudod hogy nincs bocsánat c. versét.

Üdv, Oisin

Az ember ugyanolyan jogokkal bíró élőlény, mint az állatok és a növények. Joga van élni, joga van ölni a megélhetésért, és joga van jól éreznie magát. De fontos tudni, hogy nem ő van egyedül a világon. Egy társadalomban él, a természet társadalmában. Így mások is ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint ő. Aki ez tiszteletben tartja, nem vét a természet ellen. Tehát ha nekem ház kell, akkor vágok magamnak fát, de cserébe új magokat ültetek. Ugyanígy a vadászatnál, az öregebb és idősebb vadat megölöm, a fiatalokat pedig életben hagyom. Ez is csupán közérdek. Az egész természet egy nagy nagy közérdek

Míriel írta: Egy csudit, már bocsánat! Túrót! Mindig volt rossz a korban - Darkie, az ókorba vágysz? Pestis, szifilisz, kolera, kegyetlen útonállók, még kegyetlenebb háborúk - ne feledd, ez is az Élet része volt akkoriban.

Egy csudit akarok én vissza menni. Pusztán annyit mondtam az ókorról, hogy jobban érvényesült a közérdek, és a stílusok, a művészetek, a cél egységes volt. Azaz fogalmazzunk inkább úgy, hogy egységesebb volt mint manapság. Valamint hittek a természetfelettiben, vagy ahogy Cueddo szokta mindig mondani: akkor a spiritualitás legalább olyan elfogadott és természtetes volt, mint ma a technika hatalma.

A spiritualitás hiányzik. Fontosabb a falra akasztható plazmatévé, mint mondjuk a házat körülvevő zöld környezet - mert ugye a klíma és a Spektrum elintézi azt is

Üdvi

Egyetértek Aralataionnal... Nincs olyan ember alkotta épület, tárgy vagy más, ami szebb lenne egy erdőnél, egy fánál vagy akár csak egy szikla alatt bujdosó hóvirágnál... Nincs olyan ember készítette találmány, ami teljesebben hajtaná végig az élethez szükséges folyamatokat, mint maga a természet...

Jaaaaaaaaajjjj!!!!!
Szétmegy az agyam amikor azt olvasom, hogy MI emberek értékesek vagyunk, hogy sok jó dolgot csináltunk.

Morgi Brisa Többiek! Nagyon nincsen igazatok! Mi az, hogy "kibontakoztatjuk a szépséget"?
Kinek szép? Csak Nekünk! Hát akkor honnan tudhatnánk, hogy tényleg jó?
Csak és kizárólag olyan dolgokat cselekszünk, ami NEKÜNK embereknek, szép és jó (Vagy rossz és csúnya). Mindent csak saját szemszögünkből tudunk megítélni, így sosem mondhatjuk, hogy EZÉRT JÓ AZ EMBERI LÉT!

Azt viszont, pontosan ,meg tudjuk határozni, hogy mi az ami nem jó, mi az amit tönkretettünk. Az egyértelmű.
Most mondjatok egy példát ami a Földnek jó és nem nekünk!
BURÁRUM!

"Ma élsz. Holnap kiolt egy pillanat,
Vajon csak e pillanatért vagy?
Azon túl vár időtlen önmagad."

Üdvözlök Mindenkit!
Igaza van Mírielnek, hogy nyitottabb szemmel kell járnunk a világban. Észre kell vennünk a lábaink alatt guruló gyöngyöket, gyémántokat. Minden nap rá kell csodálkoznunk a világ szépségeire. Olyan gyönyörű dolgok vannak, annyi áldás és harmónia sugárzik felénk, csak észre kell vennünk, rá kell csodálkoznunk! Kiváltképp ilyenkor nyáron, amikor szinte lélekzik és lüktet az egész természet!
A világvége témához, csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy az emberiség még létének hajnalán jár, igaz, hogy sötét korszakban járunk most, de koránsem a vége felé közeledünk!
További szép napot![/i]

szokás szerint megint nem a témához fogok kapcsolódni, de ezt már megszokhattátok tőlem...
Líthas... Csodálatos egy éjszaka... a gyertyák a falon, van valami misztikus a levegőben. Érzitek? Annyira más... anyira gyönyörű. Egy rét, egy hálózsák, és millió csillag az égen...Rohanó felhők, hideg, mégis bársonyos nyáréjszaka... Egyedül feküdtem ott(Mogy elment egy pokrócért), bámultam az eget, megállapítottam, mint még oly sokan az éjszaka folyamán, hogy olyan, mintha a csillagok szaladnának, s nem a felhők. És akkor, egy pillanatra a fejem felett kitisztult az ég. Ott ragyogtak a csillagok, és én úgy éreztem, teljesen egedül vagyok a világegyetemben...Abban a percben valahogy elcsendesült a világ...Nem hallatszott oda a nevetés a tűz mellől, sem pedig a közeli ismeretlen táborozóktól a köhögés...Lehet hogy nevetségesen hangzik, de úgy éreztem, ha kinyújtom a kezem, egyenként leszedhetem a csillagokat az égről, és a tenyerembe gyűjtve megnézhetem őket, ahogy gyerekkoromban szerettem volna... de én csak mosolyogtam, és annyi, de annyi emlékem előjött hirtelen, amikről azt hittem, már örökre elvesztettem őket... Egy kisgyerek álmai, vágyai...Olyan egyszerű volt még akkor minden, valahogy minden elérhető volt, tényleg, mintha csak a kezemet kellett volna kinyújtanom érte.. de akkor még féltem kinyújtani, ma pedig már nem lehet. Felnőttem, és minden olyan messzire került... amikor gyerek voltam, hittem benne, hogy bármit mondok, megértik. Ma már ez már ez másként van. a dolgok kuszák lettek, és nekem annyi mindennek kell megfelelnem. Bárcsak örökké tartott volna az a pillanat, ott, azon a Líthas-éjen. Egy biztos, elfelejteni nem fogom soha.

Világvége-téma: csak egy apró gondolat:

Ostoba, elpuhult emberiség:
A lét-kört teljesítsd, légy az, ki rég.
Alattad él a föld és fent az ég:
Van remény, nem éri feladni még,
Csak tudd jól, mikor kell szólni: elég.

-- Mau Rauser

Százezer üdvözlet!

Mielőtt még elkárhoztatnátok az Embert, leírom az én világfelfogásomat.
Életünk két gyönyörű és fájdalmas korlátja a születés és a halál pillanata. E közé a két korlát közé szorít minket a testünk, ami - akárki akármit is mondjon - szerintem tökéletes, csak sajnos tökéletességében sebezhető. De e test nélkül nem létezik a lelkünk sem, és nincs nagyobb gyönyör, mint reprodukálni önmagunkat. Ebbe nem csak a fizikai, hanem a lelki örömöket is értsétek bele: milyen az, amikor megfogod egy újszülött talpacskáját, vagy a tenyerébe simítod az ujjad, ő meg a fogó-reflexszel megmarkolja... Fájdalmas rövidségű létünk meghosszabbítása, t'án örökössé tétele a DNS-ünk átörökítése. A DNS valami olyan csoda, amit soha nem fogunk igazán megérteni. Minden élőlény 70%-ban megegyezik: ennyiben testvéred a papucsállatka is! Azt hiszem, rosszul értelmezitek a DNS csodáját: a biológia nem rossz, nem gonosz, nem ront meg: rávilágít a csodára!
Gondoljatok bele! Ahhoz, hogy most itt üljetek, és olvassátok a hozzászólásomat, számtalan ősötöknek kellett diadalmaskodnia mások fölött. Lehet, hogy ölt, embert is evett, de ne rójátok föl bűnéül, hiszen nélküle nem is lehetnétek itt... Mi mind az agressziója árán vagyunk itt, ami önmagában is föltételez egy kezdődő tökéletességet. Olyan az emberiség, mint egy drágakőcsiszológép: a súrlódásoknál lassan-lassan lecsiszolódnak a kiálló bütykök, szép sima, tökéletes lesz mindegyik kő. Ahogy Morgana alkalmazta nemrégiben Gimli beszédét a Helm-szurdok barlangjában, valahogy ilyen az evolúció is.
Tudom, fájdalmas, de az Egyensúly elve itt is érvényesül: fizetni kell mindenért...
S ha az önző embertömegekről beszélünk: tegyük föl a kérdést, miért lettek ilyenek? Ezt a viselkedésmintát tanulták, beléjükrúgtak a metrón, a feleségük megcsalja őket, a gyerek beteg... Ezernyi apró ok vezethet oda, hogy valaki gonosz, önző, vagy sértő legyen...
És a kereskedelmi televíziózás romboló hatása: miért szórakoznak passzívan az emberek? Mert fáradtak ahhoz, hogy aktívan szórakozzanak, hogy olvassanak, vagy társasjátékot játsszanak. Ezzel nem lobbizni akarok a 35 órás munkahét mellett...
És igenis, csodálatos az Élet! Csak mi mindig nyavalygunk, hogy az őseinknek milyen jó volt... Egy csudit, már bocsánat! Túrót! Mindig volt rossz a korban - Darkie, az ókorba vágysz? Pestis, szifilisz, kolera, kegyetlen útonállók, még kegyetlenebb háborúk - ne feledd, ez is az Élet része volt akkoriban. Tudjátok, a pirulát is le kell nyelni... de utána kapsz mézet...
Lépj ki: nézd, süt a Nap, milyen kellemesen cirógatja az arcodat! A szellő meg-megrázza a fák leveleit. Nézd a platánfa zöldjét: egy fél év múlva érdesen karistolja majd a betont, olyan jellegzetes hanggal, amikor zúg a szél... Ez is csoda, csak mi nap mint nap elmegyünk mellette.
Használjuk ki azt az időt, ami megadatott nekünk - Gandalf után szabadon, avagy Carpe Diem - minden napnak szakítsd le gyümölcsét...

Már egy ideje olvasgatom az írásaitokat. Nagyon örülök annak, hogy vannak ilyen fiatalok, akik "másként" gondolkoznak a világról, az életről, az emberekről. Ez nagyon pozitív! Csak arra vigyázzatok, hogy az élet sodrása ne feledtesse veletek lelketek kincsét! Ez a legfontosabb!!! Örülök nektek nagyon. Egy kis szigetet teremtettetek a mindennapok tengerében.
Finwe gondolatai nagyon tetszettek.
További szép napot mindenkinek!

Jajj!!


Aral ha nem olvastad volna, akkor SZÓLJJ mert elküldöm!!! Illetve máris küldöm priviben.

Ciao

Öhömm...kedves Morwen és Aral, azt hiszem az utóbbi levél túl személyes volt ahhoz, hogy fent maradjon, ezért inkább letöröltem, de megvan az egész szöveg, úgyhogy ha netán kéne valakinek, jelezze és elküldöm, de ha nagyon akarjátok vissza is rakhatom...de remélem megmaradhat kitörölve.

Morwen, válaszomat priviben.

Köszi mindenkitől

Üdvi

Ennek megnyilvánulási formája a DNS.

Én is bekapcsolódnék megint egy picit Erről a mondatról jutott eszembe, amin már régebb óta gondolkoztam, hogy a tudomány valójában nem mond ellent a hitnek. Nagyon szép és jó, amit a tudomány eddig elért (leszámítva persze néhány dolgot, pl. atomfegyverek, klónozás, stb.), csak egy gond van, hogy csökönyösen nem akarják tudomásul venni, hogy valami más is létezik ezen az anyagi világon kívül.

A világvégével kapcsolatban: Finwével teljesen egyetértek, ez valóban egy sivár, unalmas pusztulás - ahogy Tolkien mester is mondta, a világ színei tűntek el. És egészen apró dolgokon vettem észre: fel szerettem volna nézni az égre, végignézni egyik végétől a másikig, de ezektől az otromba házaktól csak a felét látom, vagy még annyit sem. És csillagokat is csak ritkán lát a mai városi ember.
Az ókorral való foglalkozás közben gyakran eszembe jutott, micsoda hihetetlen, végtelen térnek képzelték el az akkori emberek ezt a világot - és tényleg az is volt. Lapos és végtelen. És szerény véleményem szerint sokkal magasabb rendű életmódot folytatnak a nomádok, akiket kedves modern történészeink [size=9:1f3y1afa](de inkább a nyugatiak, leginkább minket, magyarokat...) [/size]előszeretettel lebarbároznak... Valahol olvastam, hogy a nomád ember a "szívében hordja a házát", és ők még áltélték a Lét kozmikus egységét, nem is értették volna, hogy mit beszélünk mi itt össze-vissza külön hétköznapi és "vallásos" életről. Nem utolsósorban nem is élősködtek ezen a világon, mint a mai "civilizáció".
Természetesen ez már csak utópia, de amit mi is tudatosíthatunk, itt a 21. század elején: az, hogy ránk is ugyanaz a Nap süt, ugyanaz a Fény árad felénk, mint a régiekre, csak ezt kellene felismerni, és még mindig vissza lehet fordulni - szerintem sohasem lesz késő, ha tényleg akarjuk. Legalább személyes szinten. De mindig lesz remény, ezt biztos. Jézus is mondja: "Ne féljetek! Mert én veletek vagyok a világ végezetéig."

[size=9:1f3y1afa](Bocsánatot kérek, ha kissé zavaros lett, csak ez így jött most, nem vagyok képes összeszedni a gondolataimat... ) [/size]

Finwe írta: Azt mondod, hogy mindig ragaszkodni fogsz az elveidhez. Ez így nagyszerű és én is így gondolkodom. De reálisak kell legyenek a világról alkotott elképzeléseink. A környezetvédelem egyik legnagyobb problémája pl épp az, hogy szükségünk van energiára, de annak termelése környezetszennyezést okoz. Hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Itt hatalmas kompromisszumra van szükség, de a legtöbben csak szélsőséges megoldásokban gondolkodnak. Ki beszél a reális megoldásról?
Ami a kultúrát illeti, ott teljességgel ragaszkodhatunk az értékekhez, de ettől még egyre kevesebben fognak így tenni és ez minket arra kell sarkaljon, hogy még jobban megismerjük a kultúrát és továbbadjuk annak szeretetét.

Igazad van a realitás terén. Például energia. Állítom, hogy már régen megvan hozzá a környezetbarát technika. De amíg olaj van...

Azt mondod, hogy mindig ragaszkodni fogsz az elveidhez. Ez így nagyszerű és én is így gondolkodom. De reálisak kell legyenek a világról alkotott elképzeléseink. A környezetvédelem egyik legnagyobb problémája pl épp az, hogy szükségünk van energiára, de annak termelése környezetszennyezést okoz. Hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Itt hatalmas kompromisszumra van szükség, de a legtöbben csak szélsőséges megoldásokban gondolkodnak. Ki beszél a reális megoldásról?
Ami a kultúrát illeti, ott teljességgel ragaszkodhatunk az értékekhez, de ettől még egyre kevesebben fognak így tenni és ez minket arra kell sarkaljon, hogy még jobban megismerjük a kultúrát és továbbadjuk annak szeretetét.

Amíg valaki nem hisz abban, hogy változtatni képes a dolgokon, addig nem is lesz változás...éppen ez a baj: mindenki kilátástalannak látja a jövőt.
Azt mondod, lássuk meg azt a maradék kis szépet, és mentsük meg amíg lehet, de csak idő kérdése, és az a maradék is elvész, ha menekülőre fogjuk a dolgot.

Jelenleg úgy gondolom, hogy soha nem adom be a derekamat, soha nem fogok fejet hajtani és soha nem adom fel az elveimet. Menekülni sem vagyok hajlandó. Néha persze kell, muszáj, mert másképpen nem éli túl az ember. De az elveihez akkor is hű marad. Mint pl. az átkosban. Szép lehetett ellenkezni a párttal, így az ember nemzeti hős lett és az ávósok szétrázták a testét a pincében...de lehet, hogy nagyobb haszna lett volna, ha igent mond, de csak a látszat kedvéért, és így tovább tudja vinni a terveit a jövőbe...igazából mind a kettőt szépnek tartom, és mind a kettőre szükség van. Hősökre és mártírokra egyaránt.

Na akkor most egy kicsit komolyabban én is elmondanám a véleményem. Ehhez egy picit a világvége dologra visszatérnék. Szerintem azért terjengenek ostobábbnál ostobább "jóslatok", rémhírek a világ vége közeledtéről, mert valójában egyfajta "mítoszt" keres az emberiség nagy része. Valami katarzist, amit együtt, kollektíve átélhetnénk. De mindez nem jó semmire, csak arra, hogy a valós problémákról elterelje a figyelmet - valójában ezek elől a valós problémák elől való menekülés módja ez a "mítoszteremtés". Mert ezek a problémák olyan "kicsik", piszkosak is és szürkék, olyan hétköznapiak. Pedig nem tudunk semmit sem kezdeni azzal, hogy egyszer csak mondjuk kitörhet egy atomháború, és az az igazság, hogy ha kiegyensúlyozottak lennénk és boldogok, nem is törődnénk a kérdéssel, hisz biztosat senki nem tud mondani.
Valójában az igazi probléma az, hogy a kultúrális, természeti világunk szépen lassan, monotonul, szürkén pusztul. Nincs nagy katarzis, nincs közelgő vég, csak végeláthatatlan lassú unalmas és pitiáner pusztulás. És ezt akarjuk eltakarni.
Na most látom, hogy sokan lehajtjátok a fejeteket, hogy hogy lehet valaki ennyire pesszimista. Pedig nem igaz, nem vagyok az, csak arról beszélek amit látok, és arról, hogy ezen lényegében nem tudunk változtatni. "Sötét" a világ és a reményt nem az jelenti, hogy szebbnek látjuk mint amilyen, hanem az, hogy felismerjük azt ami megváltoztathatatlan, és elkezdjük keresni azt a picit, amibe kapaszkodhatunk (ami csak látszatra kevés). Nem hiszek abban, hogy egyre többen lennénk akik hiszünk valamiben (magunkon kívül), sőt ellenkezőleg. És szerintem ez azért nem ad csüggedésre okot, mert minél kevesebb a lehetőségünk, annál jobban kihasználjuk azt, annál jobban felgyülemlik bennünk az erő és annál hamarabb megdünthetjük az apátia uralmát.
Ami pl a természetvédő és egyéb mozgalmakat illeti, nem nagyon bízom bennük. Nem akarok senkit megbánatani és nem is akarok általánosítani, sőt az ilyen mozgalmak tagjai szándékainak nemességét sem akarom megkérdőjelezni de úgy érzem rossz úton jár többségük. Tapasztalatom szerint legfőbb fegyverük a demagógia, képtelenek a párbeszédre, nem tudják és nem akarják elfogadni, hogy azok is emberek akik azokat a döntéseket hozzák amelynek következtében mondjuk esőerdőket pusztítanak. Nem hajlandóak párbeszédre, egyfajta kiáltáskényszerben vannak: ordítsunk egy nagyot, hogy meghallják, persze az már mindegy, hogy mit. Nem képesek józan gondolatokat artikuláltan kifejezni, és ha igen, arra nem vagyunk kíváncsiak. És a legrosszabb az, hogy hamis reményt villantanak föl, mert azt hisszük, hogy megváltoztatnak valamit
A felháborodásuk persze érthető, de azt már nehezen fogadom el, hogy rossz példát adnak, holott követhető példára lenne szükségünk. De hát mikor figyel fel ilyenre a média. A figyelemhez az kell legalább, hogy kikösse magát valaki egy olajfúró toronyhoz.
Nagyon nagy felelőssége lenne itt az oktatásnak. De ott meg a szerencsétlen kisdiákok inkább a biológia munkafüzet fölött görnyednek, és kis rubrikákat meg absztrakt rajzokat húzogatnak össze ceruzájukkal, és pusztán osztályzatokért "remegnek", ahelyett hogy megtanulnák szeretni, gondozni a virágot és a világot, és megsejtenék, hogy valójában mi is az igazi tét. A társadalomban csak kétségbeesés az iskolákban pedig merevség uralkodik. Elvész a józanság, a szeretet és szabadság.


Egyébként most hallgattam meg Vörösmarty Mihály Az emberek című versét, mely ezzel a két sorral végződik:
Az emberfaj sárkányfog-vetemény
Nincsen remény! nincsen remény!

Épp azon gondolkoztam, hogy ez paradox módon épp az ellenkezőjét jelenti, mint amit kimond. Mert ahol véget ér a költemény, a művészet, ott kezdődik a remény.

OFF: Most olvastam valahol, hogy egy diák az érettségi dolgozatában Vörösmarty Mihály helyett Vörösmarty Vitéz Mihályt írt. Nahát emberek, tényleg nincs remény

Na milyen szépen elképzeltem ezt a hozzászólást, ehhez képest elég zavaros lett, de most nincs időm, majd később még átszerkesztem