Gondolatok

7thSon írta: Elég kevés szépség van a világban, és ha megtaláljuk, ne szóljunk: csak éljük át és élvezzük. Talán így kaphatunk egy kis pluszt az életben maradáshoz.

Ez nagyon-nagyon szep es igaz gondolat!
Talan csak annyival egeszitenem ki,hogy igenis sok szepseg van a vilagban;csak rajuk bukkanni nem mindig egyszeru!
De ha ratalalunk valamire;akkor nem szabad elmennunk mellette;ha kuzdenunk is kell erte;mert altala mi is gazdagabbak leszunk.

Amit pedig Gyemant irt a tokeletessegrol es Isten kereseserol;most melyen elgondolkodtatott...

Szamomra is Isten mindent jelent;erzeseket,a termeszetet,a beket,szeretetet,a tokeletlenseget es tokeletesseget egyarant.Az eletet.
Nem is tudom hogy leirni,hiszen leirhatatlan,megfoghatatlan,elerhetetlen.De ez nem is a vallas topic !
Pilinszky az egyetlen,akinek szavai huen kifejezik viszonyomat Istennel.Ettol a verstol mindig sirnom kell;annyira igy erzek.
Tudom,ez nem is a versek topic,de szeretnem Veletek megosztani !

Elevenen a csillagok ala,
az ejszakak saraban eltemetve,
hallod a nemasagomat?
Mintha egy egbolt madar kozeledne.

Igy hivogatlak szotalan:
az orok hallgatasbol,
idegen egeid alol
valaha is kiasol?

Eljut hozzad a panaszom?
Hiaba ostromollak?
Koroskorul a felelem
zatonyai ragyognak.

Szamithatok rad istenem?
Ugy vagyom kozeledre,
dideregve csak hevesebb
a szerelmek szerelme!

Temess a karjaid koze,
ne adj oda a fagynak,
ha elfogy is levegom,
hivasom sose lankad.

Legy reszketesem orome,
mint lombjai a fanak:
adj nevet,gyonyoru nevet,
parnat a pusztulasnak.

A baj velem ott van, hogy ha elkezdek gondolkodni, egyből végletesen pesszimista leszek. Elég rossz véleményem van az emberiségről, a modern világról, és főleg magamról. Éppen ezért rájöttem arra, hogy nem kell mindent túlbonyolítani, nem kell mindent megmagyarázni, néha egész egyszerűen csak át kell élni és érezni dolgokat. Elég kevés szépség van a világban, és ha megtaláljuk, ne szóljunk: csak éljük át és élvezzük. Talán így kaphatunk egy kis pluszt az életben maradáshoz.

Dinchamion

A világnak nincsen szüksége ránk - véleményem szerint radikális kijelentés, mint ahogyan az a feltételezés, hogy az ember áll mindenek felett.
Pont az egyensúlyon van a lényeg, ahogyan te is mondtad. A középút azonban egy nehéz dolog, mert jobbra is és balra is ki lehet lengeni, de ha csak egyszer is sikerült pár percre középen maradni, elég nagy lökésnek kell jönnia ahhoz balról vagy jobbról, hogy huzamosabb ideig újra a szélére döntsön.
Nem tudom, nekem az az érzésem, mintha lenéznéd saját emberi mivoltodat, és nem hinnél abban, amit te is remélsz: hogy egyszer minden jóra fodul. Vagy tévedek?

Üdvi

D.

Gyémánt_Hajnal írta: "... "

Morwen (TV2-Chat) írta: Aralataion. Együtt utaztunk a 67V-n pénteken. Direkt nem akartál felismerni? Kezdem azt hinni, hogy Ti utáltok engem. ]

Az az érzésem, hogy magad látod a dolgokat ennyire feketén...én például nem tudok hozzám intézett kérdésről, mindenesetre azt feltételezni, hogy nem tartalak elég értelmesnek azért, mert nem válaszoltam; nézd, ha te így látod...

Végtére is minden relatív és minden attól függ, hogy milyen szemszögből nézzük. Ez tény.

Hm... Pesszimisták lennénk? Nem hinném.

Az ember véglény. Ezt el kell fogadni, mert így van. Az aurae mediocritas szép és jó elv, de betarthatatlan. És éppen ezért tartom az emberi fajt "kívülállónak" -- mert ebben a világban minden az egyensúlyra és a harmóniára épül, az embert leszámítva.

Egyre erősebb az a meggyőződésem, hogy minden egyes élőlénynek és nem-élőlénynek megvan a helye, oka és célja a világban, egyedül az emberi faj lóg ki a sorból. Hogy miért? Mert: nem fogadja el a saját korlátait, mert meg akarja törni az egyensúlyt, mert irányítani akarja mások életét.

Ez nem működik. Ide kapcsolódik, hogy miért nem vagyok vallásos: az összes vallás arra épül, hogy egyfajta értékrend és jövőkép legyen elfogadott... Pl. a Bibliában a Jó győzedelmeskedik, és a Sátán elpusztul. Kérdem én: hová lesz az egyensúly? A harmónia? Mikor tanuljuk már meg végre, hogy nem mi irányítjuk a dolgok döntő többségét, és hogy igenis szükség van olyan dolgokra is, mint a gonoszság vagy a "rossz".

Egy triviális példa: a "világosság" nem értelemezhető, ha nincs "sötétség". A "magasság" nem létezik, ha nincs "mélység". Mindennek kell lennie ellenpárnak, mert semmi sem örökkévaló, és minden dolognak a célja betelejesítése után nincs többé helye ebben a világban.

Az ember - ki tudja hogyan vagy miért - egyszerűen fellázad az egyensúly ellen, és éppen ezzel pecsételi meg a saját sorsát. Fogadjuk el, hogy a világnak nincsen szüksége ránk.

Üdv:

Darkman:

Pozitivan, de meglepett, hogy mennyire elmélyültél talán olyan gondolatokban és olyan dolgokban, amit ma már kezd belepni a por. Ebben a rohanó világban az ember már inkább az olyan dolgokkal törődik, hogy melyik tusfürdőt használja zuhanyozásnál, vagy, hogy mit reggelizik, stb....
Ami engem foglalkoztat sokszor, az az, hogy megpróbáljam olyan szemmel nézni a világot, aki számára az egész lelaussul és észreveszi azokat a dolgokat, amik más számára láthatatlanok.
Isten magyarázása és Isten keresése a saját létünk legalapvetőbb kérdése. Ha megkérdeznénk embereket, hogy ha lenne egyetlen egy kérdés, amit az univerzumnak, vagy Istennek feltenne, mi lenne az? Mások lennének a kérdések, és mások lennének a válaszok. Hatalmas nagy esély lenne, és csak egy kérdés. És egy kérdéshez, egy válasz. Vagy több.
A mai világ rohan. Régen minden lassúbb volt, és az emberek ráértek. Ezért is volt idejük a többiekre. Milyen furcsa, hogy jóval régebben, az emberek beszélgettek egymással, még ha nem is ismerték egymást. Ma már hülyének nézik sokan az embert, ha idegennel a buszon szóba áll.
Úgy gondolom, hogy a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgokba való mélyedés közelebb visz minket a dolgok jobb megértéséhez.
A Biblia szerint az ember önrendelkezést kapott Istentől. Az ember most már felfedezte "önmagát", hogy ő van, és ezért ő a fontos. Rájött, hogy ő dönt és ezért másokról is szeretne dönteni.
Az ember tökéletességre vágyik. Gépeket alkot, hogy minden simább legyen, és a nemesi egyszerűség felé hajlik. Pl. hasonlíts össze egy régi és egy új autót.
De az igazi tökéletesség valójában a természetben keresendő. Miért kerek a fa? Miért kerek a virág? Miért kerekek a bolygók, és miért keringenek, majdnem tökéletes kört leírva? Miért forognak? Miért kerek a megy magja, miért kerek az ember feje, és ami a legfontosabb: miért kerek a magzat élete kezdetén és miért kerek a terhes asszony hasa?

Mert a tökéletes test, az a gömb.
Mindenhonnan tökéletes. Matematikailag, mértanilag, egyénileg.

És miért van aranymetszés? Az is a tökéletesség. Lényegében mindenhol az aranymetszés érvényesül és létezik. A test arányai, és sorolhatnám.

És tudod mi a legcsodálatosabb? Hogy az ember megáll ebben a rohanó világban, és elgondolkodik ezeken. És engem mi sem foglalkoztat most jobban, mint maga a gömb. Hányszor, de hányszor elgondolkodom rajta. A gömb. Ha megértenénk ezeket a dolgokat, megértenénk Istent is és a teremtést is. És sok minden mást.


Lehet, hogy Isten (csak) egy gömb? Hisz Isten tökéletes. És Isten maga a természet. Isten maga a világmindenség. Az élő részi vagyunk.
A Kezünkbe veszünk egy almát, és nem is vesszük észre, mennyire közel kerültünk ahhoz, amit az ember folyton folyvást üldőz: a tökéletesség.

ELnézést, hogy most ennyire elkanyarodtam, de nem bírtam magam visszafogni. Így is millió és millió gondolat van bennem amik még keresik a szavakat.

Aralataion. Együtt utaztunk a 67V-n pénteken. Direkt nem akartál felismerni? Kezdem azt hinni, hogy Ti utáltok engem. ]

Az ember csak egy porszem Istenhez képest! Azonkívül JÓNAK kell lennie, különben rossz történik vele, nem szabad ezt, nem szabad azt, örökös bűntudat...a végén pedig kiderült, hogy azok, akik ezt hirdetik, maguk sem éltek úgy, mi több, saját hatalmuk kiépítése érdekében felhasználták ezen eszméket.
Amikor erre az emberek rájöttek, azt mondták: az egyház becsapott minket. Ha Isten szeret minket, akkor ezt nem hagyja. De bizony hagyta. Akkor nincs Isten, és az emberek elfordultak tőle.

Manapság, ahogyan Márai is mondja, nincsenek szellemek, akik esőt vagy napfényt hoznának, nincsen szerelem istene, nincsenek fát tisztelő közösségek, nincsen Természet Ősanya, nincsenek olyan ünnepek, mint pl. Telcontar Wicca szertartása az erdőben, nincsen semmi...spiritalizmus. Csak az ész, a ráció, a technika, az anyag.

Ahogy Luke is mondta, minden emberben megvan a jó s az akarat, hogy másképp éljen, és másképp gondolkozzon, mint ahogyan jelenleg teszi. De sem ő, sem a többiek nem tehetnek róla, hogy a környezet, a szülők, a társadalom olyanná faragták őket, amilyenek.

Egy gyilkos soha nem lesz önszántából gyilkos. Éppen azért, mert egy ember mindig a harmónia és a nyugalom felé törekszik. A szeretet felé ugye. A gyilkosokat a társadalom neveli. Marilyn Mansont a társadalom neveli, és ez mindaddig így lesz, amíg a társadalom nem hajlandó felelősséget vállalni a saját tetteiért, jelen esetben például azért, mert kevés a börtön, még több kéne, és hogy Úristen fel kell kamerázni az egész várost.
Könnyebb másokra kenni, könnyebb ujjal mutogatni a rosszakra, könnyebb őket elzárni ( sőt mint utóbb hallottam, a drága keresztény magyarok 70%-a támogatja a halálbüntetés visszaállítását ), mint szembenézni a valósággal, a ténnyel, hogy a " rosszak " miattunk rosszak.

Tegnap beszélgettem egy jót a legjobb barátommal, és a következő érdekes megállapításra jutottunk.

Hulladékfeldolgozó üzemet kell elhelyezni az országban. A továbbiakban HFÜ. Tegyük fel azt az ideális esetet, hogy a Környezetvédelmi miniszter 500 tapasztalt szakembert ( mérnök, szociológus, biológus, környezetvédő szakemberek, közgazdászok, jogászok...stb. ) megkér, hogy határozza meg a legideálisabb helyet az országban, ahol HFÜ felépíthető. 1 évig dolgoznak rajta, pártatlanul, tényleg a legideálisabb helyet keresve. Megvan. Oké. Ez a hely Kistőcse. A környezetvédelmi m. és stábja elmennek, odaadják a helyi érdekképviseletnek az 1000 oldalas anyagot, s azt mondják: ez a hely ez egyetlen, ahol letehető.
Namármost itt egy érdekes dolog történik. A helyi lakosok még ha jogos is a környzetv. m. álláspontja, nem fogják elfogadni HFÜ-t. Azt mondják, hogy IDE ne, de MÁSHOVA egészen nyugodtan. Amíg engem nem zavar, addig tökéletes, persze, legyen HFÜ, mert szükség van rá. De ne itt. Amikor pedig az 500 szakember és a környezetv. m. együttesen megpróbálják meggyőzni a lakosokat arról, hogy sajnos tényleg ez a hely a legideálisabb, azt mondják majd: persze, biztos lefizettek, vagy helyi érdek, vagy valami más.
Ez általános jelenség itthon. Adott egy cél. A cél elérése érdekében a legjobb, ha összefognak az emberek. Több szem, több kéz, több lelkesedés, több energia egyenlő gyors fejlődés, gazdasági fellendülés...stb. De ahelyett, hogy összefognának, egymás ellen harcolnak, egymás ellen használják fel azt az energiát, amit hogyha egymással megosztanának, háromszor - négyszer olyan gyorsan haladnának előre. De így, az energia elvész az egymás elleni küzdelemben.
Tehát az együtt törekedni valamiért egyenlő a közérdekkel. S a közérdek, ahogy néhány jogszabályban ez a franciáknál érvényesül, felette áll az egyéni érdeknek.

Görögök, rómaiak, náluk a közérdek volt a legfőbb mozgatórugó. A 20. század óta azonban az embereket az egyéni érdek mozgatja. Elég szétnézni a művészetben. Építészet, hogy ne menjek messzire az antik görögöknél 3 fajta oszlopfej létezett. Az ion, a dor és a korinthoszi. Mindenhol ugyanezek az oszlopfejek uralkodtak, soha nem volt olyan, hogy egy görög ipse azt mondta volna: Ej, te jó ember, faragjál mán nekem olyat, amilyene senkinek nincsen. De nem faragott, mert nem is volt ilyen kérés, hiszen az embereket a közérdek mozgatta.
Manapság nincsenek építészeti stílusok. Egyéni stílusok vannak. Egy Rem Koolhas, és a kevésbé jelentős építészek felállnak mögé, és majmolják. Ugyanez a zenében. Ugyanez a kortárs művészetekben. Színház, öltözködés és még sorolhatnánk.

No, de amit végül is el akartam mondani az a következő kis történet.

Magyarországot megtámadja a török. Az egész ország sorsa a jelenlegi csatában fog eldőlni. 1000 magyar vitéz néz szembe 2500 török katonával. Túlerő egyértelműen, valószínűleg nincs esélye a magyaroknak. Ha a törökök győznek, Magyarország eltűnik, s helyette létrejön a Török birodalomnak egyik újabb része. Megindul a csata, a két fél egymás felé rohan.
Mindeközben ott áll a két fél között Bornemissza Gergely, akinek megadatott az a lehetőség, hogy eldöntse a csata kimenetelét. Egymaga képes leverni a törököket, egy feltétellel: ha az életét adja érte.
A közérdek ütközik az egyéni érdekkel. A közérdek azt mondja: 1 emberért 1000 embert és egy egész országot. Az egyéni érdek azt mondja: mit nekem az ország, az életem a legfontosabb. Mi alapján dől el, hogy Gergely melyik utat választja? Melyik érdek a fontosabb?

A kulcsszó pedig véleményem szerint azt, hogy Gergely képes-e együttérezni a többi emberrel, vagy sem.
A jelen világban úgy gondolom, sokan az életüket mentették volna, és elfogadták volna a török fennhatóságot, azaz egyéni érdekük lett volna a legfontosabb.
Régen még létezett az a fogalom, hogy dicsőség, amikor a közérdek alá vetették az emberek az egyéni érdekeiket. Ma az jelent dicsőséget, ha egyéni érdekeinket villogtatjuk, ha sztárok leszünk, ha mindenkit leigázunk, és hozzátesszük: jogosan.

Hát nem tudom...

Nem, Oisin, nekem nem a világgal van bajom, hanem az emberrel — a szánalmas, kicsinyes, ostoba tucatemberrel. Aki nem tud és nem is akar megérteni, aki fél a szokatlantól és a különbözőtől és ezért rombol maga körül, függetlenül attól, hogy ennek mifajta következményei lehetnek.
Bár meglehet, hogy veleszületett (vagy belém nevelt?) pesszimizmusom még a valóságosnál is sötétebbre festi a világot. Mindenesetre nem vagyok valami jó véleménnyel az emberről — és ez nem dogma, hanem tapasztalat.

-- Mau Rauser

Darky, nálad a pont. Ez a világvége-hangulat szerintem a rengeteg metafizikai és vallási dogmatizmus következménye, amivel 2-3000 éve etetnek minket: hogy ez a világ amit magunk körül látunk, ez a valóság amiben benne élünk, nem elég jó, nem elég igaz, nem elég értékes; hogy kell lennie!? valami jobb, igazabb, értékesebb világnak, amit soha meg nem tapasztaltunk ugyan, de amihez viszonyítva leértékelhetjük a valóságot, ha már nincs bátorságunk hozzá, hogy szembenézzünk vele, mert uralhatatlan, felfoghatatlan, félelmetes. Pedig csak fel kellene adnunk a törekvést, hogy mindenáron uralkodjunk rajta, és a valóság az ellenségünkből a barátunkká változna. Láttátok az Amerikai szépséget? Az is erről szól: ha nyitott szemmel jársz, és hagyod, hogy megérintsen a valóság, akkor meglátod benne a szépséget.

Üdv, Oisin

Na akkor ennyi pesszimista vélemény után most egy kicsit beleszólnék...

Miért biztos benne mindenki, hogy az ember előbb utóbb elpusztítja önmagát? Miért kell folyton a rosszra gondolni? Olyan ez, mintha egysíkúan gondolnánk a jövőnkre, és magunkra is! Hogy mi egy változtatni képtelen, szegény szerencsétlen kis embertömeg vagyunk, akik hamarosan olyan csúf véget érnek, mint pl. a Dinosaurosok.

Hova vezet a pesszimizmus? Tény, hogy a mai helyzet nem kifejezetten rózsás. Ennek felismerése becsülendő, legalább nem futunk el a problémák elől. Most már csak hit kérdése, hogy képes lesz-e változni a társadalmunk, avagy nem. A bele vetett hit kérdése. Ha lehetőségünk van a szebb jövőre, akkor minek választanánk a pusztulást?

A másik, hogy Isten nem hagyja, hogy elpusztuljunk. Na ez egy olyan felfogás, ami tulajdonképpen minden alól felmentést ad, minden tettet, minden gondot, minden problémát Isten nyakába varr, hogy ő az okos, a főnők, ha valaki, hát ő igazán meg fogja oldani. Személyes véleményem szerint a Jóisten maga nem fogja megakadályozni, ellenben már időtlen idők óta hirdeti a saját véleményét. Mondjuk például Weörös Sándor vagy Hamvas Béla szavain keresztül. De az emberek nem figyelnek rájuk. Erre mindig új hírnökök jönnek, akik megpróbálnak mind hangosabban szólni. Szinte hitetetlen, hogy a görögök már régen felfedezték a felfedezhető dolgokat, mondhatnánk ma sincs új a Nap alatt, mégis egyre csak jönnek az intő szavak. De Isten sosem fog beleavatkozni. Mindenesetre biztosan nagyon szomorú lesz, ha a csapás bekövetkezik - de nem fog. Már csak azért sem, mert én nem engedem!

Túl szép ez a világ ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen elpusztuljon. Túl sokat ér ahhoz, hogy egy silány kis póker partin egyszerűen elveszítsük. Felelősséggel tartozunk neki, és mindenekelőtt tisztelettel. Ne felejtsük el, hogy ő nemzett minket, és nem fordítva.

Arról pedig, hogy az ember tökéletlen...mert mi a tökéletesség? Mit hívunk tökéletességnek? Nincs egyetemes tökéletesség, ahogyan mind a hattyú és mind a közönséges házítyúk tökéletes, a maga nemében. Minden egyed egyszeri és megismételhetetlen, ebből fakad a tökéletességük. Mert csak egy van mindenkiből. Más kérdés, hogy ez az amúgy tökéletes egyed milyen célt választ ki magának; végső soron ez a lényeg. Milyennek látja magát? Milyennek akarja látni magát a jövőben?

Én most sok embert látok, akikben benne van a harmóniára és a nyugalomra való törekvés. Akik azonos irányba menetelnek és hitük szerint el is érik majd a céljukat. Minél többen választják ezt az irányt, annál nagyobb a remény. Mert szerintem amikor a remény meghal, akkor meghal az ember is.

Az ember meg igenis páratlan lény. Ahogyan mindenki más. Csak gyerekcipőben jár még, ez pedig megbocsátható bűn.

Jóéjt

D.

szerintem kb húsz év van hátra, max ötven de nem akarok pesszimista lenni. de az ember nem pusztulhat el, hiszen Isten gondot visel ránk, és majd akkor derül ki minden, ha eljön az ideje.

Félreértés ne essék: én ugyanúgy egyetértekl abban, hogy az ember előőbb--utóbb elpusztítja önmagát (szerintem ha nem változik meg nagyon gyorsan, akkor ez néhány száz éven belül be is fog köetkezni)
Bár lehet, hogy ezt nem épp így foglamaztam meg.

-- Mau

Amúgy meg nem hiszem, hogy valami, ami ennyire tökéletlen, mint az emberi nem, képes lenne tökéleteset alkotni. Ez olyan, mint egy biztonsági szelep. Ha vaami, amit mi alkottunk, egyszer esetleg elpusztít minket, abban ugyanúgy benne lesz a tökéletlenség, amivel majd vagy saját magát pusztítja el, vagy alkot valamit, ami elpusztítja. persze lehet hogy megártott az a sok meggy, és hülyeségeket beszélek..

Alyr Arkhon írta: Most hogy elbeszélgettünk a növények érzéseiről, szerintetek, mi értelme a vegetáriánus létnek?
Elvileg azért vannak, mert az állatoknak nem akarnak fájdalmat okozni. De a növényeknek is fáj hogyha levágják őket. (vannak persze kivételek, pl alma, vagy búza, de ez esetben az adott növény élete értelmét, a lennedő utódait veszik el, mi ez, ha nem abortusz?)

Egyébként az ember a kezdetektől mindenevő tehát se csak húson, se csak növényen nem élhet egészségesen.

tiltakozom!
igenis lehet vegetáriusan egészségesen élni
az igaz hogy a növényeknek is vannak érzései, de mindenkinem szive joga eldönteni, miknek(kiknek) okoz inkább fájdalmat
söt az almátol nem vesik el élete értelmét, miután valaki megeszi az almát, eldobja a csutkát és a magok kihajthatnak

minden jot
Fim

Mau írta: Na igen, csak kérdés, hogy mire az ember kipusztul, lesz-e élőlény a Földön, ami átvehetné az "uralmat". Illetve, hogy lesz-e egyátalán Föld... mert szerintem a mi fajunk elég szívós ahhoz, hogy csak valami nagyon nagy katasztrófa volna képes kipusztítani...

Sztem a Dinoszauruszok is ezt gondolták anno.. Épp ez a gond. Miért is gondoljuk mi azt, hogy elég szívósak vagyunk ahhoz, hogy túléljünk bármit? Majd egyszer jól meglepődünk, hogy mégse..

Na igen, csak kérdés, hogy mire az ember kipusztul, lesz-e élőlény a Földön, ami átvehetné az "uralmat". Illetve, hogy lesz-e egyátalán Föld... mert szerintem a mi fajunk elég szívós ahhoz, hogy csak valami nagyon nagy katasztrófa volna képes kipusztítani...

It's the Circle of Life — az Élet Végtelen Köre.

-- Mau Rauser

Elryn írta: Hali!

Ez igaz,a növényeknek épp úgy vannak érzéseik, mint minden másnak, ami él. Viszont az ember joga a túlélés, és ez most kiemelve: csak a túlélés. Az értelmetlen pusztítás nem tartozik bele, akár az állatokról, akár a növényekről vagy bármi másról van szó.
Nem?

Ez hülyeség, már ne haragudj... Nem csak az ember joga a túlélés, főleg nem bármi áron. Az ember is csak egy faj, ami, ha eljön az ideje, el kell tűnjön, hogy átadja a helyét valami másnak.

Szvsz ezt az időpontot akarjuk folyamatosan kitolni minél messzebbre, és nem vagyunk hajlandóak elfogadni azt, hogy nem mi vagyunk az evolúció csúcsa...

(És most azértsem fogok a Mátrixszal példálózni, pedig nagy igazságot mond benne Elr... akarom mondani Smith ügynök)

Üdv:

Alyr Arkhon írta: Most hogy elbeszélgettünk a növények érzéseiről, szerintetek, mi értelme a vegetáriánus létnek?
Elvileg azért vannak, mert az állatoknak nem akarnak fájdalmat okozni. De a növényeknek is fáj hogyha levágják őket. (vannak persze kivételek, pl alma, vagy búza, de ez esetben az adott növény élete értelmét, a lennedő utódait veszik el, mi ez, ha nem abortusz?)

Hm. Ismeritek azt a mondást, miszerint: A vegetáriánus nem szereti az állatokat, hanem utálja a növényeket...

Üdv:

Hali!

Ez igaz,a növényeknek épp úgy vannak érzéseik, mint minden másnak, ami él. Viszont az ember joga a túlélés, és ez most kiemelve: csak a túlélés. Az értelmetlen pusztítás nem tartozik bele, akár az állatokról, akár a növényekről vagy bármi másról van szó.
Nem?

Rabyn írta: Miriel mesélte nekem a Margitszigeti estén, hogy amikor kicsike volt a bátyjával elültettek valami virágfadarabot. És addig addig gondozták tökre lelkiismeretesen meg minden, meg szerették, hogy a botocska végülkihajtott!!

Míriel, ha erre jársz, és van kedved, írd be a sztorit, mert tényleg nagyon aranyos!!

Nálunk (aki járt itt már láthatta) rengeteg sok a növény.. Mindenki kérdezi, mitől olyan szépek?
Mert anyu beszélget velük, meg simogatja a levelit meg ilyenek.. És tökre aranyos iylenkor-))

Miriel mesélte nekem a Margitszigeti estén, hogy amikor kicsike volt a bátyjával elültettek valami virágfadarabot. És addig addig gondozták tökre lelkiismeretesen meg minden, meg szerették, hogy a botocska végülkihajtott!!

Na erre varjatok gombot-)

Finduilas írta: "A növény az állat, a természet nem tud mást tenni, mint kapcsolatban, kölcsönhatásban lenni azzal, ami van – a valósággal. Eleven, élő a kapcsolata a pillanattal, a jelennel, a hellyel, ahol van, önmagával és környezetével. Az ember nem ilyen. Mi emberek meg tudjuk akadályozni, vagy megkísérelhetjük korlátozni azt, hogy kapcsolatban legyünk önmagunkkal, a másik emberrel illetve a valós világgal. Képesek vagyunk megsértődni, magunknak és másoknak hazudni, a valóság helyett arra reagálni, amiről azt hisszük, hogy az a valóság. Tudunk mást mutatni, mint ami van, illúziókat kelteni, illúziókban élni, póker arcot vágni, közönyösen vagy sértődötten megszakítani a kommunikációt és kirekeszteni magunkat az élet áramlásából."

Igen, Fin. Nietzsche szerint pld. a nyelv (az ösztönszerű önkifejezési módoktól eloldódott, konvencionális jelek rendszere) elsődlegesen a hazugságra, a valóság maghamisítására való, az egyén ezzel előnyt szerez ui. Később társult csak ehhez az az igény hogy a nyelvben az igazságot mondjuk ki. Viszont ez tette lehetővé egyrészt az értelmek rögzítését és továbbadását, és ezzel a magabb szintű kooperációt, másrészt az aktuálisan éppen jelen nem levő dolgok elgondolását és ezáltal közvetve a tudományt, művészetet, stb. Mindez a hazugságra való képességen alapul. Mint minden, a nyelv is kétélű fegyver. Nem furcsa?

Üdv, Oisin