Gondolatok

Egy barátom erre az egészre ezt mondta: "elegem van az örökös
elégedetlenkedésből.Helyette inkább próbálom szeretni azt,ami az
enyém."

Kedves Mau:egyetértek a passzív ellenállás gondolatával!

A Warcraft III -at ismeri itt valaki?(szerepjáték)

Nem a vilagot kell megvaltoztatni hanem magunkat.

Néhány gondolat korunk társadalmáról. A világhatalmat az ELIT gyakorolja. Ez az ELIT nem más, mint a gazdaság legkiemelkedőbb üzletemberei, akik hatalmas vagyonokat halmoznak fel, s ezzel nemcsak gazdasági, hanem politkai kérdésekben is ők döntenek. A pontos rangsor tehát a társadalom hierarchiáját tekintően:

1. Elit
2. Politika
3. Katonaság, Rendőrség, Bank, Élelmiszer, Gógyszeripar, Környezetvédelem, Közlekedés…stb ( tehát amire ma a politikusoknak befolyásuk van )
Ezek után jön a MÉDIA, negyedikként, aminek elvileg az lenne a feladata, hogy az előbbi 3 réteg tevékenységeiről hírt adjon a népnek. De nem ezt teszi. A média ködösít. Egy olyan álhadszínteret létesít, ami elvonja a figyelmet a valós problémáktól. Mert köztudott, hogy a politikusok csak bábuk, az igazi döntés mindig az ELITtől jön. A média azonban nem törődik az ELITtel, jóllehet nem is ezt a feladatot szánták neki.
5. Nép

Az ELITbe tartozó emberek, akik lehetnek vagy pár ezren, érdekeltségi körökre oszlanak. Ezek a körök behálózzák az egész világot, s legfőbb szempontjuk az, hogy hol lehet még több profitra és ezáltal még nagyobb befolyásra szert tenni. Ahogy a múltban, úgy most is ezekért a célokért folynak a legkülönfélébb háborúk. A különbség, hogy ami 400 évvel ezelőtt nyilvánvaló volt, ma már korántsem az, hála a média ködösítésének és a jog útvesztőjének. Az ELIT kettős védelmi vonala majdnem tökéletes ( politika, média ).
Régen, a királyok idején az arisztokrácia volt az elit, akiknek legfőbb bábujuk gyakorta a király volt, vagy legalábbis nagy nyomást tudtak rá gyakorolni. Abban az időben a hatalom egyközpontú volt és direkt, nem volt szükség demokráciára, mert a király tettének helyességét az EGYHÁZ ( ami az ELIT réteg egy másik koholmánya ) szavatolta. Később azonban a nép rájött a turpisságra, és egyenlőséget, szabadságot és tesvériséget követeltek. Így jelent meg az igény a demokráciára. Ez sokáig nem tudott kibontakozni, mivel az ELIT tudta jól, hogy így az ő hatalmuk megdőlhet, ám később mégis győzedelmeskedett a demokrácia. Ami azonban ma csupán ÁL DEMOKRÁCIA. Éppen a média virágzásának köszönhetően.

Az ELIT fegyverei:
- Áldemokrácia
- Jogi útvesztők
- Média
- A személyi adatokhoz való hozzáférés ( adott egy rendszer, ami tárolja rólam az összes olyan adatot, ami képessé tesz engem arra, hogy ebben a társadalomban éljek – amint szálka leszek valamelyik nagy hal szemében, azon nyomban tudni fogja, hol keressen és mit csináljon )

Az ELIT felfedezte a FOGYASZTÓI TÁRSADALOM előnyeit, s ezt kihasználva, a politikával és a médiával párosulva tökéletes álomba ringatja a népet – mialatt ők szépen kiaknázzák a Földet. A mai életmód azt mondja: HA ezt és ezt megveszed, AKKOR boldog leszel. HA ezt megveszed, AKKOR szép leszel. Minden, a test és szellem terén elérhető vágyainkat egy-egy árucikkhez kötik. De ehhez természetesen pénz kell. Ahhoz pedig munka. Így az emberből termelő lesz, egy fogaskerék az óriási gépezetben, akinek a jutalma egy egy olajcsepp, egy mozi, egy barackillatú WC papír, egy 10.000 forintos kölni, ajándkécsomag és még ki tudja mi. A sikert, az elismerést, szinte mindent az árucikkekhez kötnek. Stílust csinálnak belőle ( lásd bevásárlóközpontok ). A helyzet tehát az, hogy a mai korban, legalábbis itt, nyugaton, csak az 5 ÉRZÉKSZERVÜNKET fejlesztjük: látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés.
Látás: TV
Hallás: Rádió
Szaglás: Illatósító, parfüm
Tapintás: design, pihe puha wc papír
Ízlelés: ízbombák, levesőpor, koka kóla
A sok infócsatornának köszönhetően minden nap tucatjával kapunk ilyen ingereket. Az 5 érzékszerv kitűnően fejlődik. Egyvalami azonban elmarad, ami pedig keleten a legfontosabb: a hatodik érzékszerv, a HARMADIK SZEM.
A harmadik szem az ember érző lényének, lelkének, isteni kivetülésének a szimbóluma. Az isteni lények ugyanis nem csak esznek és isznak, hanem éreznek is. Érzik például a jót, a rosszat, a gonoszat, a megbecsülést, a tiszteletet, az együttérzést. Itt nyugaton nincsen olyan inger, ami harmadik szemünket fejlesztené. Ha nem születünk egy olyan családba, ahol ezt megteszik, akkor a 6. Érzékszervünk elkopik és beporosodik, gyerekkorunkban megtanuljuk használni a maradék 5öt, így aztán felnőttkorunkban kíváló termelő-fogyasztók leszünk: éppen az adott év divatjának megfelelően, egyéniség nélküli, szórakozó és másokon átgázoló, mértéktelen fogyasztók.
Keleten épp fordítva van. Ott a lélekre, a tudatra van kiélezve minden. Ott a szellem a fontos, nálunk meg a test. Náluk az intuíció, nálunk a tudomány. Azonban mindkettő szélsőség. Az ember ugyanis hármas lény: Test ( Fiú ), Lélek ( Szent Lélek ), Isteni Én ( Atya ). Bármelyik elhanyagolása az inga kilengését okozza, s katasztrófához vezet. Ma ennek lehetünk szemtanúi. Példa erre a drog, vagy a jelenkori igazságszolgáltatás. A drogot tiltják. Veszélyesnek és egészségkárosítónak mondják, mégis divatot csinálnak belőle! A látszat-tiltakozást fenntartják, de a valóságban minden úgy megy tovább mint eddig. Ugyanígy a cigaretta, és még sorolhatnánk. Az igazsságszolgáltatás talán az egyik legsúlyosabb, mert egy innen onnan összeállított jogrendszer alapján, amiben mindig vannak kiskapuk, kell ítéletet mondani. Tehát objektíven kell kezelni az emberi tettet, ami azonban teljesen szubjektív. Ilyenkor csak igazságtalan döntések születhetnek. Ezzel nem azt mondom, hogy a jog úgy rossz ahogy van, hanem csak azt, hogy lehetne jobb is. Lehetne igazsságosabb is, de persze a legtökéletesenn állapot az lenne, ha már jogra se lenne szükség.
A társadalmakat becsapják. A lélek létét tagadják, a testet istenítik, s ezzel gondolkodókészség nélküli termelő-fogyasztókat képeznek. A világ azért ilyen gonosz, mert elkopott ( jobban mondva elkoptatták ) az emberek érzelmi képességeit. Ennek orvoslására egyetlen megoldás létezik: az ifjúság új elvek szerinti oktatása, azaz az OKTATÁS! Ennek elérése nagy akadályokt vet fel, mert a jelen hatalmi rendszer pont az ellenkezőjét szeretné elérni. Ellenben ha a tömegeket megnyerjük, a hatalami réteg a külső nyomás hatására engedni fog. A lényeg azonban az összefogás, ezúttal nem csak egy következő korig.

Ring-bearer írta: Darkman: Te hogy tudnál úgy ránézni a világra, mint fiadra vagy lányodra, amikor az megtagad?

Van amikor az ember elkeseredik, megbántódik és átkoz mindent és mindenkit, még azt a világot is, amelyben él...de a völgy után jön a hegy, mint az mindig lenni szokott A tagadás után jön a megértés, a megértés után a tagadás, nekünk valahol a kettő között kéne lennünk, ami igen nehéz dolog.

Szeretném hinni, hogy pozitív irányba haladunk.

Sziasztok !

Olvasgatom amiket irtok , és ugy gondolom én is irok pár mondatott arrol én hogy vélekedem.

Én személy szerint azt tapasztalom , hogy a világ mint az meber maga is folyamatosan változik.Hogy milyen irányba ?
Én ugy láttom abszulut Negativ irányba.
Sok jotulajdonság kezd meghalni és kezd eltünni az emberiségbol , sok dologban a hozzáállás a negativ irányba megy át.
Vannak akik ezt megprobálják megállitani , de nem sok sikerük van.
A társadalom kinézzi öket magábol.
Szomoruan tapasztalaom hogy sokan láttva a kudarcot , hogy nem sok eredménye van a küzdelmüknek , megfáradva abbahagyják , és magukba zuhanva feladják.
Nekik csak azt tudom mondani hogy :
"Minél nagyobb a harc annál szebb a gyözelem "

"ne azon gondolkozz , hogy mit miért nem értél el , hanem inkább azon , hogy Hogyan érheted el "

Nem szabad soha feladni ! Ezt a világot is meg lehet változtani , de ez nem percek kérdése.Sok ido kell hozzá.

Sok ember , sok ido , türelem , ero , akarat
küzdj bátran és eléred a célodat.
A világ megváltoztatása nemes cél ,
hisz a jövö nemzedék érdeke is hogy jobb , szebb legyen .
szerintem hogy miylen lesz a világ az angy mértékben rajtunk is áll.
Rajtunk , hogy a minket körülvevő emberek mit láttnak tülönk , hogy miylen példával járunk elöttük.

Sziasztok!

A világ baján csak sok ember és sok idő tudna segíteni. Még ha jönne egy kiváló szónok, aki nem részegül meg a hatalomtól (Ring-bearer), akkor sem tudná megváltoztatni a világot egyedül.

Ancalimon írta: Az elmúlt tízezer év civilizációs fejlődése azért megmutatta, hogy ha lassan is, ha kis zökkenők és visszaesések kíséretében, de a világ előre halad.

Ennek a fejlődésnek nagyon sok árnyoldala van. Minél fejletebbek vagyunk annál inkább sietünk, és minél inkább sietünk, annál gyorsabban zárunk. Elzárjuk magunkat a mi kis saját világunkba, rideggé válunk és egyre önzőbbek leszünk és ennek egyik oka a tudás, amit sok esetben rosszul hasznosítanak.
Ebben a világban, ha továbbra is így haladunk nem lesz változás, mert az előbbiekben leírt okok miatt nem lesz összefogás. Egyre kevesebben leszünk majd, akik együtt gondolunk ez ügyben. Idővel többen megtörnek a világ súlya alatt.
De ha abban hiszünk, hogy van remény és többen tesszük ezt és jobbá tesszük a saját világunkat és mosolygunk, akkor a világ megváltozik. (De mindig lesznek gyenge láncszemek, mik visszahúznak az árokba.)
Empátia, ez kell és erre kell törekedni.

Jut eszembe!
A lázadás pimaszság? A pimaszság lázadás?

Ejh,ejh,és mégegyszer ejh...

Azthiszem mindenki leírta a véleményét,nagyon jó,és persze nagyon szép.Kicsit el is csodálkoztam,mennyi "hadra" fogható ember van körünkben,kik megváltoztatnák a világot...
De többen is írták itt,hogy akkor ne csak írjátok,hanem tegyetek is érte.Na nem gonoszkodásból mondom,de ki mit is tesz ennek érdekében? Ugye mondani könnyű...

Az emberek ugyan miért is ridegültek el egymástól?Csak körül kell nézni a világban.Nem mindenki szeret élni úgy,amibe beleszületett.De nem is lehet őket elítélni ezért.Csakhogy változtatni nem tudnak,ezért élni sem.
Nem kell meglepődni rajtuk,hogy nem mosolyognak,nem viccelődnek az utcán,stb.Inkább érteni kellene őket...
Többen csodálkoznak rajtuk,hisz a világnak a szép oldalát kellene látni.Nos,akkor mutassátok meg nekik.Valószínű,hogy semmire sem mentek vele...De ha nem is teszi senki,akkor úgysem sikerülhet,nemigaz?

Azért kíváncsi lennék...

"A sivatag is homokszemekből épül fel"

Valóban, van jó oldala, a civilizáció fejlődésének.
Én teljes mértékben egyetértek Lélivel, annyit tennék hozzá, hogy az ember nem képes gyorsan fejlődni, szvsz inkább lassítani kéne a fejlődésen mint gyorsítani.

Igen, és az emberek már nem képesek a másikra mosolyogni, észrevettétek, hogy ha vkire rámosolyogsz akkor általában hülyének néznek?? Legritkább esetekben mosolyognak vissza az emberek.
Rideggé váltunk.

A környezetvédelem az, ami mostanában nagyon fontos, üvegházhatás, egyebek. De ugye az emberek nem képesek megérteni, hogy ha a környezetünket elpusztítjuk, akkor magunkat is, és az életünket, a bolygónkat pusztítjuk el. nem, az ember ezt nem hajlandó felfogni, ő csak kivágja a fákat, nem foglalkozik a természettel.

Nekem nagyon szívügyem a természet és a környezetvédelem, mert szerintem még lehet tenni vmit. Egy egyén is tehet vmit, ami talán jobbá teheti a világot:
"Even the smallest person can change the course of the future - A legkisebb lény is alakíthatja a jövőt" Sztem ez nemcsak Középföldén igaz, hanem itt is.

A természet meggyógyítja önmagát, de ha a pusztítás túl nagy lesz, akkor nem tudnak behegedni a természet sebei

Namarië!
Thaur

remélem nem írtam nagy-nagy hülyeségeket

Ancalimon írta: Igen szerintem előre haladunk.

Hadd idézzek megint Vörösmartytól:

"Rakjuk le hangyaszorgalommal, a mit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg olly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallgatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal"

Szóval, ha körforgás az élet, lehet-e fejlődésről beszélni?

Ancalimon írta: Sajnos az emberiségnek mindig is sajátja volt, hogy kíméletlenül kihasználta a környezetét, és hajlamos volt elpusztítani az újratermelődés forrásait. Mindig is mindent alárendelt saját önző érdekeinek.
Az egy fontos változás, hogy manapság sokkal többen vannak, akik tisztában vannak ezen attitüd veszélyességével, és egyre többen lesznek akik tenni akarnak, sőt tesznek is ez ellen. Ilyen a korábbi korokban nem igazán volt...

Csakhogy sajnos a többség nem elég. A nagyhatalmú személyek gondolkodásmódján kéne változtatni... Mert hiába van a természetvédelemnek relative nagy tömegbázisa, ha
1. félelemből nem tesznek semmit
2. nincs erőforrásuk tenni bármit is...

Ancalimon írta: A probléma csak az, hogy manapság a technológiai fejlődés sokkal gyorsabb, mint a kulturális. És mivel immár a civilizáció oly hatalmassá vált, hogyha folytatja a tízezer éve elkezdett rablógazdálkodást - elpusztíthatja az egész földet.

Vagyis pillanatnyilag nem az a probléma, hogy nem fejlődik a civilizáció, hanem az, hogy nem elég gyorsan...

De azt is mondhatnám, hogy túl gyorsan fejlődik. Az ember túl sokat akar egyszerre. Főként hatalmat. Uralkodni akar mindenen. Ez az uralkodási vágy az, ami a fejlődés (én akkoris inkább változásnak mondanám) útján tartja az emberiséget. De ugyanakkor, ez a fajtájából adódóan jó nem lehet. Az uralkodás mindekét félnek sosem jó. És jelen pillanatban még a természet az erősebb - meg fogja torolni a sérelmeit.

De visszatérve... Megéri-e ez a fejlődés? Ha visszagondoltok a korábbi (sokkal korábbi) korokra: hiába, sokkal több járvány volt, hiába rövidebb ideig éltek az emberek, hiába "tudatlanság volt" (jobb lehet-e a mai esetleges "téves tudat" (mivan, ha minden fizikai tételünk téves?) az akkori "tudatlanságnál"?), a természetnek jobb volt. Sok olyan betegség nem volt, amit a tudományos fejlődésünk okozott. Nem voltak olyan fegyverek, amik ekkora pusztítóerőt képesek kifejteni és ezzel a hatalmat néhány ember kezébe képesek adni.
Az ember változik. Ez természetes. De kérdés, hogy a jü irányba-e? Mi az a dolog, ami az út végén vár? Megéri?

(ennek ellenére hiszem azt (hinni akarom), hogy a természet képes meggyógyítni önmagát)

Léli

Ui.: bocsánat, lehet, hogy össze-vissza beszélek, de túl sok gondolatom van ezzel kapcsolatban, hogy normálisan le tudjam őket írni, nameg némelyiket meg se tudom fogalmazni

[size=9:1k2eq12e]Sok emberkének az a baja,hogy elfelejtettek szívből mosolyogni, meg szívből örülni, és félnek attól, hogy bármit is szívből csináljanak.
pedig mész az utcán, mosolyogsz, és milyen sokat jelent, amikor jön valaki, és nem néz hülyének, mert tudsz örülni akár egy ködös reggelnek is, hanem visszamosolyog.
És szerintem itt kéne elkezdeni a világ megváltoztatását, hogy az emberek ne féljenek kimutatni azt, hogy mit éreznek.A dühöt is meg a jó kedvet is, mert akkor majd jól fogják érezni magukat, és mással is tudnak majd jót tenni.
legalábbis én magamból kiindulva, így gondolom: "[/size]

Éowyn, nagyon igazad van! Én pl. bementem ma egy tanáromhoz, hogy bekönyörögjem magam az órájára, és tényleg olyan tisztelettel közelítettem felé, amit szerintem egy jó tanítványnak meg kell tennie egy jó tanár iránt. Nem vette az adást, hanem (telefonálás közben) nemtörődöm módon odabökött felém, hogy najólvanbeírlakésakkorlegalábbtelefonálhatoktovább... és én borzasztó zavarba kerültem miatta - de ennyit ér, ha az ember egy kicsit is őszinte érzelmekkel próbál közelíteni ezek felé a furcsa emberek felé. Vigyázni kell velük. De nem adom fel, mert biztos vagyok az igazamban

Ancalimon írta: Nekem meggyőződésem, hogy a jó cselekdetek/gondolatok önmagukban hordozzák a jutalmukat: a lélek és szellem megtisztul általuk (én ezt a kifejezést használom, de az "értékekkel telítődik" talán még találóbb), és egyszerűen jobb érzést, jobb "lelki közérzetet" okoz. Ehhez képest jelent még némi pluszt, ha észrevesszük, hogy jó cselekedeteink nem hullanak bele egy feneketlen verembe, hanem visszasugárzódnak ránk.

Erről egy Vörösmarty-idézet jutott eszembe:
"Szólj, gondolj, tégy jót, s minden szó, gondolat és tett
Tiszta tükörként fog visszamosolygani rád."

Léli

Telcontar_Leli írta:

Ancalimon írta: Az elmúlt tízezer év civilizációs fejlődése azért megmutatta, hogy ha lassan is, ha kis zökkenők és visszaesések kíséretében, de a világ előre halad.

Biztos? Úgy értem, tényleg előre haladunk? Miért olyan biztos ez? Mit nevezel te előre haladásnak?

Léli

Merre haladna előre? Mihez képest haladna előre? És meddig megyünk előre? Egyszer eljön az ember idejének vége is, mint ahogyan a tündéké lejárt. Ki tudja, lehet, hogy most kezdődött el a lejtőn lefele csúszás?

Ancalimon írta: Az elmúlt tízezer év civilizációs fejlődése azért megmutatta, hogy ha lassan is, ha kis zökkenők és visszaesések kíséretében, de a világ előre halad.

Biztos? Úgy értem, tényleg előre haladunk? Miért olyan biztos ez? Mit nevezel te előre haladásnak?

Léli

Szerintetek létezhet-e teljes céltalanság, ebben a világban??
1: Mert szerintem: Ha céltalan az ember van célja: megtalálni és elérni céljait. És mikor elérte célját, akkor érzi igazán céltalannak magát.

2: Vagy pedig minden embernek van célja: a világot a saját ízlése szerint alakítsa.

3: Ha nincsen valakinek célja akkor miért van? Szerintem azért mert nem találja magában a célt, amit el szeretne érni. Ha ezt megtalálja, akkor lehet igazán teljes.

Ui: Nagyon szép gondolatok!! :hello:

Demon Hunter: A világ olyan, mint egy hatalmas hangyaboly, mindenkinek megvan a maga egyéni élete, ám mégis egységként szemlélhető az emberiség (különösen igaz ez a mai kommunikációs lehetőségeket nézve, szóval már különálló nagy kultúrákról sem igazán beszélhetünk, sajnos vagy nem sajnos). És lehet, hogy a világ sosem lesz és lehet "olyan jó", de nem is volna muszáj olyannak lennie, mint a mostani, ahol kimész az utcára és tízezer forintért leszúrnak vagy ahol ha egyéni gondolatod van, halgass a neved; és ahol nincs más úr, csak a pénz és a becsület, büszkeség kihalni látszik.
Nem hinném, hogy a magad képére tudnád formálni a világot, de ha a "magad képe" legalább részben egyezik másokéval, már van esélyed. Én most a passzív ellenállásban hiszek, mert a hatalmat birtoklók ellen bármilyen kívülállóként megszerezhető pozíció kevés volna. Hogy nem hagyjuk magunkat befolyásolni és ...

-- Mau | Mwa

A világot úgy megváltoztatni,hogy mindenkinek jó legyen,nem lehet.
Inkább arra kellene törekedni,hogy mindenki saját kis világában rend,
béke és szeretet legyen.
Pár éve még hatalmas erőt éreztem magamban,hogy megváltoztassam a világot.Saját tervvel álltam elő,persze a szüleim hülyeségnek tartották.
(miért is mondtam el nekik? )
Aztán ez a tüz szépen-lassan kialudt.Mára az maradt,hogy a saját kis
életemben béke legyen.És ez elég.Mert ha a SAJÁT KÉPEDRE formálod
a világot,az olyan világ lesz,ahogyan TE SZERETED!!!
És az nem biztos,hogy jó lesz másoknak is.

Egyébként ha a világ olyan jó lenne,amilyen,akkor nem lennének gondok.
Hát mi jó van abban?Tök uncsi."Az élet célja a küzdés maga."
Kellenek a kihívások,kalandok.Ez ad értelmet az életnek.
Huuuhh.Na,ennyit a filozófiáról.

Egyébként megjöttem a szegedi gitárfesztiválról.Készen álltok,hogy elolvassatok egy "szerelmi kalandot?"
Hát,akkor várnotok kell,mert otthon leírtam egy "TXT"--file-ba,és most nincs itt.Majd legközelebb beírom.

Amúgy boldog Valentin napot mindenkinek.
(Szerelmesek!Este mindent csak mértékkel!!! )

" Ma van az a holnap, amit tegnap annyira vártál." Ez volt az aláírásom sokáig!

hobbit: De mi van akkor ha az a pofon neked hatalmas, másnak apró?

Szerintem úgy lehet megváltoztatni a világot, hogy te úgy jársz kelsz, hogy sugárzod magadból a jót. Én általában ezt probálom tenni, de nehezebb, mint bárki gondolná!
Gyorsan megváltoztatni a világot, nehéz, ezt talán csak nagyon jó szónokok tehetnék meg, de nekik túl nagy erő van a kezükben, ami megrészegíti őket!

Ancalimon: " vigyáznod kell, hogy e megváltozott tudatállapot lángja ne égesse meg a szeretett lényt. "
Nagy igazságot írtál!!

Darkman: Te hogy tudnál úgy ránézni a világra, mint fiadra vagy lányodra, amikor az megtagad?

Ui: Öröm volt titeket olvasni!

Darkman te egy bölcs ember vagy. Egy barátom mondta egyszer a leglényegesebb dolog az elfogadás. Azt mondta:-a pofonon kívül mindent fogadj el.-És így jobban belegondolva sok igazság van benne.

Tudjátok piszkosúl briliáns ez az egész élet. Az emberi érdekek sohasem lesznek egy dologra korlátozhatóak. Minden ember másmilyen. Mindenkinek másra van szűksége. Ezért mindenki kialakítja a saját életét a saját igényei szerint. De mivan ha kereszteződnek az igények. Ahhoz hogy véghez vidd amit gondolsz másokon kell áttaposnod akkor mi van? Ez a nehéz ebben az egészben. Valahogy az emberiség nem nőtt még túl azon, hogy ne egyéni, hanem közérdekek legyenek. Ezzel persze megint oda jukadnánk ki, hogy:na jó jó de a közérdekekt ki hozza? Bizony tudni kéne komprumisszumokatkötni mindennel és mindenkivel. Még sajátmagunkal is. De mivel minden ember külömböző ez valószínűleg soha nem jöhet majd létre./off: néz valaki Csillag kaput? Nox/
Hát ennyit a "világmegváltó" bölcselkedésekről...

Ancalimon írta: Ha egy adott pillanatban "naív módon" tettél egy jó cselekedetet (vagy megakadályoztál egy rosszat), akkor ha nem is azonnal, és közvetlenül nyered el a "jutalmat", de sok áttétel után, a kicsit kivilágosodott univerzum meg fogja hálálni ezt.

Helló Anci

Tudom hogy a jutalmat idézőjelbe tetted, ezért nem is annyira a te mondatodra reagálnék, csak eszembe jutott ennek kapcsán valami. A jutalom kapcsán.
Nem azért kell jónak lenni, hogy jutalmat kapjunk. Ez a kereszténység dogmáinak a szerintem elég gázos filozófiája, mellesleg abszolút kapitalista szagú HA ezt és ezt teszed, AKKOR ezt és ezt kapod. A jó és a jutalom szerintem mást akar jelenteni.

Ha egy általad jónak vélt dolgod cselekszel, akkor a jutalom az, hogy MEGCSELEKEDHETTED a jót. Hogy kifejezhetted magad JÓ emberként. Maga a cselekvés folyamata teszi lehetővé neked, hogy jónak érezd magad. Amikor szerelmes vagy, áldott az az ember, akinek csaphatod a szelet, mert amíg csaphatod, amíg van remény, addig kifejezheted magad hős szerelmesként. Ha nincs remény, akkor megszűnik az állapot.

Tehát nem azért kell jót cselekedni, mert akkor jutalmat kapunk. Azért cselekedjünk jót, mert ezáltal mi magunk nagyobbak és értéktelítettebbek leszünk. Aki a jutalomért szeret, az nem szeret igazán. A szeretet mert ugye szabad, határtalan és feltétel nélküli...

pussz

Darkman írta:

hobbit írta: Ha meg akarnátok változtatni/javítani/ a világot, hogy állnátok hozzá? Mivel kezdenétek?

Elfogadom, hogy ember vagyok, s mint olyan, tökéletlen. Elfogadom, hogy teszek néha olyat, amit késobb megbánok, de nem ítélem el magam, és nem ítélek el másokat sem. Elfogadom, hogy vannak, akik másképp gondolják, azokkal törekszem az együttmuködésre, ha nem megy, más utat választok. S végül hiszem és tudom, hogy igenis megváltoztatható a világ, noha én magam kevés vagyok hozzá.

Úgy élem az életem, úgy tekintek erre a világra, mint fiamra vagy lányomra, akiket óvni kell; akiktol tanulni lehet; akikkel együtt, közösen kell élni; egyenrangú félként kezelni oket, s akikbol a legnagyobb csoda válhat a jövoben.

:bawling: :bawling: :bawling: Ezt ollllan szeeepen montad!!! :bawling: :bawling: :bawling:

:cheers:

Szilszakáll írta: Mindenki szeretné megváltoztatni netán megváltani a világot, ... de mi van ha a világ nem akarja ?!

Nagyon egyszerű...elmész egy írtás helyére, mondjuk vegyük egyből Fangorn déli részét. Mit érzel?
Menj el Lothlórienbe, és nézz körül. Mit érzel?

Ma elmegyek Kőbányára és fenyegető lakótömböket látok, erőszakos gyerekeket és felnőtteket, veréseket, gyilkosságot, szmogot, ködöt, sötétséget és szegénységet. Úgy érzem, az a környék nem ezt érdemelné. S nem csak én vagyok ezen a véleményen.

hobbit írta: Ha meg akarnátok változtatni/javítani/ a világot, hogy állnátok hozzá? Mivel kezdenétek?

Elfogadom, hogy ember vagyok, s mint olyan, tökéletlen. Elfogadom, hogy teszek néha olyat, amit később megbánok, de nem ítélem el magam, és nem ítélek el másokat sem. Elfogadom, hogy vannak, akik másképp gondolják, azokkal törekszem az együttműködésre, ha nem megy, más utat választok. S végül hiszem és tudom, hogy igenis megváltoztatható a világ, noha én magam kevés vagyok hozzá.

Úgy élem az életem, úgy tekintek erre a világra, mint fiamra vagy lányomra, akiket óvni kell; akiktől tanulni lehet; akikkel együtt, közösen kell élni; egyenrangú félként kezelni őket, s akikből a legnagyobb csoda válhat a jövőben.

Brisa írta: Aki nem hiszi, hogy a világ jobbá tehető, az tuti nem is fog tenni érte semmit. És így persze nem is lesz jobb. (Már csak azért sem, mert a sült galamb nem tud repülni a közhiedelemmel ellentétben. )

Ja, és nem elég beszélni erről, hanem cselekedni is kell...

Tényleg cselekedni kellene, de nekem valahogy rögtön előjön a depresszióm amikor megpróbálok rámosolyogni valakire és azt olvasom ki a szeméből hogy: "Úristen ez hülye!" Az ilyesmi nagyon lehangoló. De az ember azért próbálkozik rendületlenül...

Szilszakáll: hogyne akarná a világ a változást? A világ mi vagyunk a gondolataink, az érzéseink, a tetteink. És nagyon sokan akarják közülünk a változást.

Éowyn! írta: Sok emberkének az a baja,hogy elfelejtettek szívből mosolyogni, meg szívből örülni, és félnek attól, hogy bármit is szívből csináljanak.
pedig mész az utcán, mosolyogsz, és milyen sokat jelent, amikor jön valaki, és nem néz hülyének, mert tudsz örülni akár egy ködös reggelnek is, hanem visszamosolyog.
És szerintem itt kéne elkezdeni a világ megváltoztatását, hogy az emberek ne féljenek kimutatni azt, hogy mit éreznek.A dühöt is meg a jó kedvet is, mert akkor majd jól fogják érezni magukat, és mással is tudnak majd jót tenni.
legalábbis én magamból kiindulva, így gondolom:

Nagyon nagy igazság! Az embereknek ilyenekkel lehet visszaadni a hitét, hogy szép ez a világ.

Aki nem hiszi, hogy a világ jobbá tehető, az tuti nem is fog tenni érte semmit. És így persze nem is lesz jobb. (Már csak azért sem, mert a sült galamb nem tud repülni a közhiedelemmel ellentétben. )

Ja, és nem elég beszélni erről, hanem cselekedni is kell...