Vallás

Dreamer: ez egyszerűen bájos és aranyos és nagyon-nagyon sok tanulság és gondolat lakozik benne. Köszi h beírtad, nagyon jó.

hűű...ez honnan származik?Úgy értem, ki írta?
Tisztelem azokat,akiknek ez eszébe jut.Nagyon szép!

Dreamer_KF írta: Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget
ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Köszönöm, Dreamer! Valahogy így kellene, hogy kinézzen ez a topik is. )))

nagyon kedves

Dreamer_KF írta: Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget
ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Ez nagyon...nagyon szomorú, de egyben aranyos is...

Hát ez nagyon ottvan.

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget
ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Alyr Arkhon írta:

Namarie írta: Csak a templomi szentmise istentisztelet, vagy az is, ha ketten-hárman összejövünk imádkozni? mennyiben más ez, az áldozást leszámítva, a templomi istentiszetelettől?

Felekezete válogatja.
Bár abban asszem egyetért mindenki hogy az is istentisztelet ha ketten-hárman együtt imádkoztok, csak vannak dolgok amiket csak felszentelt személy tehet meg, plusz nem árt a lelkész/pap mint lelki vezető sem.

"nem árt" ez jó XD

Csak a templomi szentmise istentisztelet, vagy az is, ha ketten-hárman összejövünk imádkozni? mennyiben más ez, az áldozást leszámítva, a templomi istentiszetelettől?

Felagund írta:

adangeleb írta:

Randír írta:

Endor írta: Szerintem egy keresztény vallási élménye nem feltétlenül a szentmiséhez kaplolódik.

Akkor elég nagy bajban van a szentmise, még szerencse, hogy az istentisztelet igyekszik feladatát betölteni.

Ismételten gratulálok az oikumené jegyében fogant hozzászóláshoz

Amúgy egyszer volt egy riport egy öreg jezsuitával (nevet sajnis nem tudok), akitől megkérdezte a riporter, hogy:
"Atyám, lehetséges az, hogy a legkomolyabb istenélmények akár baráti együttlét, természetjárás, vagy (Uram bocsá') görkorcsolyázás közben is történhetnek?"
Mire a jezsuita válasza: "Nos, az "akár" szó kivételével egyetértek a kijelentéssel."

Persze a jezsuita bácsival én is egyet éretk, de a felsorolt alkalmak elsőrendű feladata nem az istenélmény, mindegyikhez hozzá tudjuk rendelni az elsődleges okot és célt, hadd ne soroljam. Ez valójában Isten mindenhatóságának az alázatos beismerése nem pedig az istenélményt nyujtó istentisztelet v szentmise lényegtelenítése. Amúgy nem az ökumené igyekvéseit akartam hátráltatni Felagund, teljesen félreérted a dolgot, hanem affelett gondolkodtam, hogy ez felekezetre való tekintet nélkül egyértelmű, hogy hitünk szerint az istennel való találkozás legfőbb ideje és helye az istentisztelet vagy a szentmise. Ha már úgy véljük, hogy ez csak egy formális dolog, ahol nem történik semmi, akkor az egyház komoly bajba kerülhet, de nem csak az egyház, hanem az Istennel való kapcsolatunk is. Az istentiszteletnek, ami az Isten nevében való egybegyülekezés Jézus Krisztusra visszatekintő hagyományai vannak és azon túl természetesen az ószövetség istentiszteletével való kapcsolatról még nem is beszéltünk.

adangeleb írta:

Randír írta:

Endor írta: Szerintem egy keresztény vallási élménye nem feltétlenül a szentmiséhez kaplolódik.

Akkor elég nagy bajban van a szentmise, még szerencse, hogy az istentisztelet igyekszik feladatát betölteni.

Ismételten gratulálok az oikumené jegyében fogant hozzászóláshoz

Amúgy egyszer volt egy riport egy öreg jezsuitával (nevet sajnis nem tudok), akitől megkérdezte a riporter, hogy:
"Atyám, lehetséges az, hogy a legkomolyabb istenélmények akár baráti együttlét, természetjárás, vagy (Uram bocsá') görkorcsolyázás közben is történhetnek?"
Mire a jezsuita válasza: "Nos, az "akár" szó kivételével egyetértek a kijelentéssel."

Randír írta: Amit szertartásokon átélsz, az nem lehet bizonyíték. Minden szertartás alatt átél az ember olyan dolgokat,amikr furcsák, felemelőek. Ha elmész egy nagyobb koncertre ott is tapasztalhatsz ilyet.

Randír, amit egy vallásos szertartás alatt átél az ember az korántsem a katarzis profán töltete, röviden kifejezve magam. Részletesen lehetne többet is erről beszélni, amennyiben érdekel, szólj.

Randír írta:

adangeleb írta: Viszont a helyes fogalom-meghatározás kedvéért nagyon sok minden ismeretet lehet szerezni a hit tulajdonságairól, a vallásról és ezekről a dolgokról, sőt még vizsgálni is lehet ezeket.

Ez itt egy Tolkien- fórum. Mi a Prof műveiről beszélünk (más topicokban), ismeretet szerzünk róla, és más dolgokról. Még sem gondolnám, hogy a fórumozók közt sokan hinnék, hogy Középfölde létezik.

És...???

Randír írta: Jelenleg aligha van olyan módszer vagy eljárás, amivel kilehet mutatni.

Szerintem ez a mai módszerek lehetőségeit tekintve aligha lényeges.

Randír írta: A tudomány változik és fejlődik. Pont azért, mert nem hisznek mindenben, ami korábban elfogadott volt. A vallás(ok) sokkal inkább ragaszkodnak a múlthoz. Lásd önmagad példája.

Valószínű, hogy a kettő egészen eltérő alapokon nyugszik, sőt biztos.

Endor írta: Szerintem egy keresztény vallási élménye nem feltétlenül a szentmiséhez kaplolódik.

Akkor elég nagy bajban van a szentmise, még szerencse, hogy az istentisztelet igyekszik feladatát betölteni.

Cerebrum írta:

adangeleb írta:

Cerebrum írta: Megfordítva a dolgot, ezek szerint (szerinted) bármi, amit nem látunk, szükségszerű, hogy egyben létezzen is?

Mert az jó volna... Pl. azt mondanám akkor, hogy nem látom, hogy egymilliárd forint volna a számlámon.

Na ugye az első kijelentés egy abszolút sarkítás.

Persze, hogy sarkítás, ezért is írtam mellé az egymilliárd forintos példát...

Mindezzel csupán arra próbáltam rávezetni Namariét, hogy mennyire gyenge érv Isten létezése mellett az, amit folyton hangoztat, hogy sokminden olyan van, amit nem látunk, mégis létezik.

Amúgy azt már ugye meg sem kéne említenem, hogy a történetben szereplő férfi különben sem lehet 100%-osan biztos abban, hogy tényleg van pelcsája az agitátornőnek (legfeljebb jó okkal feltételezheti), amíg tényleg nem látja a saját szemével, vagy bizonyosodik meg róla valahogy másképpen...

Kedves Cerebrum!

Idő hiányában nem tudtam odaírni, hogy van ám ebben a történetben egy jókora logikai csúsztatás. De, hála istennek, ezt te enélkül is észrevetted.

Endor, kérlek legközelebb szerkeszd egybe a hozzászólásaid! Köszönöm!

Endor írta: Randír ezzel semmi olyat nem írtál le amit 4 napon belül valaki nem írt volna le.

A lentebbi vita semmi olyat nem tartalmaz ami legalább 5X ne lett volna leírva.

Egy részét egyébként én írtam le annak, amit most írtam.


Nem mondtam soha, hogy nem létezik.

És javaslom a szerkesztés gomb használatát.

Randír ezzel semmi olyat nem írtál le amit 4 napon belül valaki nem írt volna le.

Randír írta:

adangeleb írta: Az nem mindegy, hogy valamit nem lehet kimutatni vagy bizonyos eszközökkel nem lehet kimutatni.

Jelenleg aligha van olyan módszer vagy eljárás, amivel kilehet mutatni.

Tehát attól, hogy most nem tudjuk kimutatni attól még létezhet.

Szerintem egy keresztény vallási élménye nem feltétlenül a szentmiséhez kaplolódik.

Amit szertartásokon átélsz, az nem lehet bizonyíték. Minden szertartás alatt átél az ember olyan dolgokat,amikr furcsák, felemelőek. Ha elmész egy nagyobb koncertre ott is tapasztalhatsz ilyet.

adangeleb írta: Viszont a helyes fogalom-meghatározás kedvéért nagyon sok minden ismeretet lehet szerezni a hit tulajdonságairól, a vallásról és ezekről a dolgokról, sőt még vizsgálni is lehet ezeket.

Ez itt egy Tolkien- fórum. Mi a Prof műveiről beszélünk (más topicokban), ismeretet szerzünk róla, és más dolgokról. Még sem gondolnám, hogy a fórumozók közt sokan hinnék, hogy Középfölde létezik.

adangeleb írta: Az nem mindegy, hogy valamit nem lehet kimutatni vagy bizonyos eszközökkel nem lehet kimutatni.

Jelenleg aligha van olyan módszer vagy eljárás, amivel kilehet mutatni.

adangeleb írta: A tudománynak csak bizonyos eszközei vannak, melyektől sok esetben még akkor sem tud elvonatkoztatni, amikor kellene. Lám önmagad példája, aki ragaszkodsz bizonyos konkrét eszközhöz.

A tudomány változik és fejlődik. Pont azért, mert nem hisznek mindenben, ami korábban elfogadott volt. A vallás(ok) sokkal inkább ragaszkodnak a múlthoz. Lásd önmagad példája.

adangeleb írta:

Cerebrum írta: Megfordítva a dolgot, ezek szerint (szerinted) bármi, amit nem látunk, szükségszerű, hogy egyben létezzen is?

Mert az jó volna... Pl. azt mondanám akkor, hogy nem látom, hogy egymilliárd forint volna a számlámon.

Na ugye az első kijelentés egy abszolút sarkítás.

Persze, hogy sarkítás, ezért is írtam mellé az egymilliárd forintos példát...

Mindezzel csupán arra próbáltam rávezetni Namariét, hogy mennyire gyenge érv Isten létezése mellett az, amit folyton hangoztat, hogy sokminden olyan van, amit nem látunk, mégis létezik.

Amúgy azt már ugye meg sem kéne említenem, hogy a történetben szereplő férfi különben sem lehet 100%-osan biztos abban, hogy tényleg van pelcsája az agitátornőnek (legfeljebb jó okkal feltételezheti), amíg tényleg nem látja a saját szemével, vagy bizonyosodik meg róla valahogy másképpen...

Randír írta: Valahogy nem hiszem, hogy azok az érvek megcáfolhatatlanok lennének. Akkor nem lenne itt ez a vita. Hozzáteszem, én nem ismerem őket.

Szvsz a hittel _megtapasztalni_ elég bonyolult valamit. Ezért hit. Önmagadnak tapasztalhatsz meg bármit is,ami elég arra, hogy te feltétel nélkül elhidd, de érvként nem használható. Hittel bizonyítod a hitet.

Mégis beszélünk hittapasztalatról, tehát a hit nem attól hit, mert nem tud tapasztalatot nyújtani, a legalapvetőbb ilyen megtapasztalás (ez általános), a vallásos élmény, amit az emberek a vallási szertartások alatt átélnek. Az istenérvek ezen a fórumon amúgy még nem is kerültek ismertetésre.

Aeglos írta: Szerintem meg Isten jelenlétét röntgenkrisztallográfiával lehet kimutatni...

Hát pont azzal nem lehet és nagyon is megvan az indoka, hogy miért nem. (Na nem azért, mert nincs).

Aeglos írta: Isten azért Isten és a benne való hit azért nem TUDÁS hanem HIT mert a jelenlétét NEM LEHET KI-MU-TAT-NI.
Ha ki lehetne mutatni ugyanis, nem lennének ateisták a többi következményről már nem is beszélve.

A hit való igaz nem tudás, talán mondott itt valaki olyasmit, hogy a hit tudás? Nem tudás, hanem képesség. Viszont a helyes fogalom-meghatározás kedvéért nagyon sok minden ismeretet lehet szerezni a hit tulajdonságairól, a vallásról és ezekről a dolgokról, sőt még vizsgálni is lehet ezeket. Az nem mindegy, hogy valamit nem lehet kimutatni vagy bizonyos eszközökkel nem lehet kimutatni. A tudománynak csak bizonyos eszközei vannak, melyektől sok esetben még akkor sem tud elvonatkoztatni, amikor kellene. Lám önmagad példája, aki ragaszkodsz bizonyos konkrét eszközhöz.

adangeleb írta:

Randír írta: Kérlek mondj példát, hogyan lehet _kimutatni_ Isten jelenlétét?

Nos ezzel a skolasztikusok foglalkoztak elég sokat. Pl Aquinói Tamás istenérvei. De ott van például az ontológiai istenérv.

Szerintem meg Isten jelenlétét röntgenkrisztallográfiával lehet kimutatni...

Isten azért Isten és a benne való hit azért nem TUDÁS hanem HIT mert a jelenlétét NEM LEHET KI-MU-TAT-NI.
Ha ki lehetne mutatni ugyanis, nem lennének ateisták a többi következményről már nem is beszélve.
Az ontológiai Istenérv meg egy ÉRV Isten létezése mellett, de nem ad semmilyen bizonyítékot.

(Sokat beszélgettem már (a szó potitív értelmében véve) vallásos emberekkel arról, hogy miért biztosak Isten létezésében és az életükre gyakorolt hatásában. Erre általában olyan bizonyítékokat mondtak amiket egyetlen ellenérvvel el lehetett söpörni, viszont ha ebben akarsz hinni, akkor akár hihetsz is, ha úgy érzed, hogy ez megerősít téged, akkor már megérte.

Valahogy nem hiszem, hogy azok az érvek megcáfolhatatlanok lennének. Akkor nem lenne itt ez a vita. Hozzáteszem, én nem ismerem őket.

Szvsz a hittel _megtapasztalni_ elég bonyolult valamit. Ezért hit. Önmagadnak tapasztalhatsz meg bármit is,ami elég arra, hogy te feltétel nélkül elhidd, de érvként nem használható. Hittel bizonyítod a hitet.

Randír írta: Kérlek mondj példát, hogyan lehet _kimutatni_ Isten jelenlétét?

Nos ezzel a skolasztikusok foglalkoztak elég sokat. Pl Aquinói Tamás istenérvei. De ott van például az ontológiai istenérv.

Cerebrum írta: Csakhogy pusztán attól, hogy valaki hisz, a hit tárgya még nem válik egyből a mindenki által elfogadott valóság részévé, kizárólag csak a hívő számára, ettől hit a hit...

Persze, hogy nem és nem is kell azzá válnia, de az Isten létét csak a hittel lehet teljesen megtapasztalni. Tehát más a dolga a hitnek magának és más a dolga a valóságnak. A hit valamit megtapasztal, a valóság pedig van, anélkül, hogy mi felfognánk teljes egészében. Vagy van valaki itt, aki már a teljes ismeret jegyében született? Szóljon, had irigykedjek. De a te problémád egyszerűen az, hogy a hitet nem tudod elfogadni, mint valóságérzékelő erőt. Erre csak azt tudom viszont mondani, maximum annyiban van igazad, hogy te nem hiszel, ennyi, nem tudod milyen a hit (ami nem hiszékenység és nem is naivitás). Így a fenti általánosító kijelentés nem tudja megállni a helyét, nincs semmiféle tapasztalati indoka.

Cerebrum írta: Megfordítva a dolgot, ezek szerint (szerinted) bármi, amit nem látunk, szükségszerű, hogy egyben létezzen is?

Mert az jó volna... Pl. azt mondanám akkor, hogy nem látom, hogy egymilliárd forint volna a számlámon.

Na ugye az első kijelentés egy abszolút sarkítás. Ha valami nem fehér, akkor feltétlenül fekete, közben ott van még a gazdag színskála (tudom, a feketét és a fehéret nem szokták színnek nevezni, de attól még példa beszédes). Na és ha már színskála, vajon miért mondhatta az idős úr azt, amit mondott? Több indoka lehetett és az igazság végül is az az indok, nem pedig az a vezérelv, amit mondasz, ha valamit nem látunk, akkor az szükségszerűen létezik.

A milliárd forinttal kapcsolatban pedig: csodálatos tulajdonsága van a milliárd forintnak, rengeteg pénz sok mindent lehet belőle vásárolni. De Istenre így nem vonatkoztathatjuk ezt a tulajdonságot. A fő hangsúly a tulajdonság. A tulajdonságok nem egzisztenciális meghatározók, hanem jelzői szinten meghatározók. Mutatják, hogy mi milyen, na de nem ezek a tulajdonságok hordozzák a milyenség alanyát, hanem pontosan az, amit meghatároznak. Az egymilliárd forint attól értékes , mert egy milliárd lényegi-alanyi forint bankó teszi ki, mely ma nagyon értékesnek számít, és nem az a lényeg, hogy számszerűen egy milliárd, mert ugye, ha ugyanezt a számot mondjuk a régi román lejre vagy a régi olasz lírára mondjuk ki, nem olyan értékes összeget kapunk, pedig ugyanúgy egy milliárd, csak éppen a lényegi-alany nem ugyanaz. Nos szándékosan a milliárdba kapaszkodtam, mert az sokkal beszédesebb, mint a láthatóság vagy a láthatatlanság, mert részletesebben megmutatja azt, hogy Isten láthatatlansága nem feltétlenül a nem-lét fogalmával egyenlő, míg ez az egymilliárd forint esetében a nem-lét fogalmával egyenlő. De pontosan az egymilliárd, mint dologi tulajdonság mutatja, hogy egy ugyanazon jelzői meghatározottság (ezt egyszerűen tulajdonságnak is nevezhetjük) két különböző lényegiséget hogyan minősít. Úgy, hogy minősítése szorosan a lényegiségre vonatkozik, de nem tölti meg tartalommal, hanem tükrözi a tartalmat: nem adhatjuk át az egymilliárd forint lényegéből fakadó tulajdonságot (ugye, ami a forint érték) a lejnek vagy a lírának. Így Isten nem-láthatósága sem az egy milliárd forint nem-láthatóságával egyenlő.

Annak a léte szükségszerű, amibe a hitet vetik az emberek. Mivel kell egy kapaszkodó a kétségbeesett embereknek, ők is elhiszik, hogy van Isten, aki az utolsó reménység, így rájönnek, hogy csak hozzá fordulhatnak, és máris létezik Isten.

Phaedra/Namarie: Megfordítva a dolgot, ezek szerint (szerinted) bármi, amit nem látunk, szükségszerű, hogy egyben létezzen is?

Mert az jó volna... Pl. azt mondanám akkor, hogy nem látom, hogy egymilliárd forint volna a számlámon.

(Btw, ezt a kis anekdotát tavaly decemberben már egyszer elsütötted. )

Egyb történet, Faludy Gyurka bácsi nyomán (Az eredeti a Levlek az esőerdőből című könyvében található)

50-es évek, zsúfolt villamos, felszáll egy agitátornő. Mennek, mennek, egyszer csak egy templom elé érnek, ahol egy fiatalasszony keresztet vet.
Agitátornő: Hát maga meg miért vetett kererszete? Hisz Istenben?
Fiatalasszony félénken:Igen.
A: Honna tudja, hogy van Isten? Talán látta?

Mire egy idősebb férfi:
-Kedves asszonyom, én ugyan sose láttam a maga pelcsáját, de mégis tudom, hogy van!

Olyan fergetges hahota támadt, hogy az agitátornő kénytelen volt leszállni.

adangeleb írta:

Cerebrum írta: ...és aminek a létét a megfelelő módszerekkel ki tudod/vagy elviekben ki tudod mutatni. Minden másban legfeljebb hinni lehet.

Na látod, és Isten létét így ki is tudod mutatni. A hit nem = hiszékenység és naivitás.

Csakhogy pusztán attól, hogy valaki hisz, a hit tárgya még nem válik egyből a mindenki által elfogadott valóság részévé, kizárólag csak a hívő számára, ettől hit a hit...

Randír írta: Kérlek mondj példát, hogyan lehet _kimutatni_ Isten jelenlétét?

Akik hisznek Istenben, erre azt mondják, hogy ehhez hit kell, nem bizonyíték, különben mit ér az egész? De mivel én is ilyen megátalkodott vagyok, földhözragadt és undok, én is megkérdezném, ha nem tudnám rá a fórumozók válaszait...

Nekem a töri-magyar szakos tanárom mondta.

Kérlek mondj példát, hogyan lehet _kimutatni_ Isten jelenlétét?

adangeleb írta: Ha leképezzük ezt a szót, akkor az az atheikosz lenne nem az atheosz. Amúgy az előző hozzászólásomból kihagytam a latin közvetítést ugyanis -ist(a) latin személyképző így a szó: a-the-ist(a). Az -osz ugye elmarad, mert az a theosz szó N alakja, ez esetben az -o jelzi, hogy a fn az -o tövüek kategóriájába tartozik a -sz (a szigma) pedig egyszerüen a N jele a görögben. A szavak azonban, amikor képződnek, akkor csak az eredeti töveiket használják, ez pedig a the-.

Uhh, a görög nyelvtanhoz még annyira se értek, mint a latinhoz, de azért köszönöm. De a lényeg, hogy az atheikosz nem egyenlő az atheosszal.