Állatbarátok

Heledir írta:

Vikil írta:

Heledir írta: Szerintem nagyon jó a történet, mindig szerettem az ilyen állatkás történeteket. Ráadásul biztosan nagyon jó lehetett, amíg veletek volt. Én is ilyen kis állatokat akartam nevelgetni, de sajnos nekem nem volt rá lehetőségem. Ez melyik évben történt?

Köszike!!!! Szerintem olyan 3 éve

És következő tavasszal nem jött vissza hozzátok?

Sajna nem!
De idén megint nevelünk

Vikil írta:

Heledir írta: Szerintem nagyon jó a történet, mindig szerettem az ilyen állatkás történeteket. Ráadásul biztosan nagyon jó lehetett, amíg veletek volt. Én is ilyen kis állatokat akartam nevelgetni, de sajnos nekem nem volt rá lehetőségem. Ez melyik évben történt?

Köszike!!!! Szerintem olyan 3 éve

És következő tavasszal nem jött vissza hozzátok?

Heledir írta: Szerintem nagyon jó a történet, mindig szerettem az ilyen állatkás történeteket. Ráadásul biztosan nagyon jó lehetett, amíg veletek volt. Én is ilyen kis állatokat akartam nevelgetni, de sajnos nekem nem volt rá lehetőségem. Ez melyik évben történt?

Köszike!!!! Szerintem olyan 3 éve

Szerintem nagyon jó a történet, mindig szerettem az ilyen állatkás történeteket. Ráadásul biztosan nagyon jó lehetett, amíg veletek volt. Én is ilyen kis állatokat akartam nevelgetni, de sajnos nekem nem volt rá lehetőségem. Ez melyik évben történt?

Helendír:tessék itt van temélem tetszeni fog!

Csakcsak, a mi kedvencünk


Sziasztok! Lóki Vikinek hívnak, és 14 éves vagyok. A Balatontól tíz kilométerre, egy vadászházban lakom. Kiskorom óta állatok vesznek körül, ugyanis az apukám fővadász, egyben elismert solymász is. Ő tanított sok mindenre: a természet és az állatok szeretetére is. Nálunk sokféle állat megfordult már, mint például muflon, amit apukám hozott haza, mert árván maradt. Felneveltem őt, és most itt él boldogan velünk. Egy ideig emunk is volt, amit apukám karácsonykor a berekben talált, lesoványodva, éhesen. Két hónap alatt felerősödött nálunk, majd visszaadtuk a gazdájának. Sok madár úgy került hozzánk, hogy a vihar után kiesett a fészkéből: dolmányos varjú, gyöngybagoly, gólya, ragadozó madarak és még sokan mások.
Valamennyi állathoz sok-sok történet fűződik, de ezek közül az egyik kedvencemet mesélem el nektek.
Egy kora tavaszi napon egy nagy vihar után a természetőrök egy dobozzal a kezükben jelentek meg nálunk. Már sejteni lehetett, hogy a vihar egyik áldozatát hozták el nekünk, hogy segítsünk rajta, mert elszakadt szüleitől. A csomagot lerakták az asztalra, én pedig óvatosan belenéztem. Mindig nagyon izgalmas dolog, hogy mit rejthet a doboz mélye.
Egy nagy hatalmas száj tárult elém, ami egy majdnem csupasz testben folytatódott.
- Ez egy csóka! - kiáltottam fel.
Már nagyon éhes lehetett, ugyanis felemelkedve, nagyra nyílt szájjal kérte tőlem az ennivalót. Apa azt mondta, hogy szereti a húsokat, a májat, a szívet, a gyümölcsöket, szinte mindent megeszik.
Eleinte a konyhában lakott, vigyázni kellett arra, nehogy megfázzon, igaz, ez azzal a kis problémával járt, hogy állandóan kiabált. Pár hét múlva rá sem lehetett ismerni, annyit változott. Megerősödött, tollai kinőttek, szép kékes feketék voltak, és végre kikerülhetett a fészerbe, ami nagyon tetszett neki, mert ott kedvére próbálgathatta szárnyait, és sok bogarat, lepkét foghatott magának.
Jellegzetes hangja miatt elneveztem Csakcsaknak.
Ahogy nőtt, egyre aranyosabb és okosabb lett. Túl okos is! Felfedezte a tanya környékét és a lakóit. Mindenről tudni akart, ami itt zajlott. A nevére is hallgatott.
Reggelente az ajtó kilincsére szállt, és megkopogtatta az üveget, mikor beengedtük, rögtön az asztalra repült, és reggeliként elcsipegette a maradék kekszet és kiflit.
Iskolába menet a vállamra szállva az autóig kísért, onnan az ablaktörlőn utazott egy darabig, majd igyekezett vissza. Hazafelé jövet pedig a kocsi felett repdesve kísért otthonunkig. Szeretett velünk játszani, és imádta magát másokkal cipeltetni. Jerkét, a muflonunkat is arra használta, hogy karmaival a szarvába kapaszkodott, és így rohangáltak. Vagy mikor az öcsém a biciklin tekert, ő rászállt a csomagtartójára, és azt élvezte, hogy lobog a szárnya alatt a szél, de ha elfáradt, ráült a vállamra, hiszen tudta, hogy ott nyugodtan kipihenheti magát.
Az idő múlásával egyre szemtelenebb lett. Nálunk otthon mindig van egy sólyom, ami kint ül egy ülőkén. A mi kis aranyos csókánk pedig kitalálta, hogyan lehet átverni őt. Odaszállt az ülőkére, kiterjesztette szárnyait, és így lelökte a sólymot, majd nekiállt tollászkodni, de azért mindig szemmel tartotta. Egyszer majdnem pórul járt, mikor nem az a sólyom volt kinn, hanem egy másik, az már nem tűrte el, hogy így bánjanak vele, hanem jól odakapott Csakcsaknak. De szerencsére ezt is megúszta.
Mikor egyszer kimentünk a rétre, elhatároztam — mint kötelességtudó pótmama —, megtanítom szöcskére vadászni. Nem volt nehéz dolgom, hiszen könnyen tanult, vagy csak én voltam túl ügyes tanár? Eleinte én fogtam meg neki a szöcskéket, utána pedig megmutattam, hogy hol találhat rájuk, és ő nagy lelkesedéssel rávetette magát.
Sajnos a mi kis Csakcsakunknak a szarkasága is nagy volt. Mindent, amit mozdítani bírt, összegyűjtött egy helyre. Többek között tollak, csatok, játékbábuk, kulcsok és még fényképek is áldozatául estek. De erre igazán csak akkor jöttünk rá, amikor megtaláltuk a rejtekhelyét. Az egyik sólyom volierének (nagyméretű ketrec) a tetejébe, a háló és a pala közé fészkelte be magát.
Ahogy telt az idő, egyre messzebb elmerészkedett a tanyától. Kezdtünk aggódni, hogy mi lesz vele, ha valami megfogja?!
Az egyik délután, szokás szerint, lementünk szöcskézni a rétre, mikor váratlanul felrepült a magasba, és keleti irányba eltűnt. Én kiabáltam neki, hívtam, de ő nem fordult vissza. Nagyon szomorú voltam még sírtam is utána. Igen, Csakcsak elment Afrikába a társaival! Valamikor apa említette, hogy előfordulhat ilyesmi, de nem akartuk bezárni. Reménykedtem abban, hogy talán jobban szeret minket annál, hogy elmenjen. Anya, a testvérem és én nagyon elkeseredtünk, apa inkább haragudott rá, mert magával vitte a garázskulcsot Csakcsak Afrikába. (Mi levágtuk volna a lakatot, csak a szerszám is a garázsban volt.)
Augusztus vége felé, mikor kint ültem a hintaágyban, egy nagyobb varjúcsapat repült el felettem, egyikük levált közülük, körberöpült a ház felett, majd csatlakozott társaihoz. Szerintem ő volt az, visszajött elbúcsúzni. Én legjobban az emberektől féltem, mivel ugyanúgy odamegy egy idegenhez, mint hozzám, de azért én voltam az ő kis kedvence, és ez fordítva ugyanígy igaz!

Alyr Arkhon írta: Láttátok a tévében a rex kutyamenhely 1%adót kérő reklámját?

Szerintem nagyon durván jó.

Nem láttam, de ezek szerint nagyon jó. Én szívesen adnék nekik, de nincs még 1%-om, amiről rendelkezhetnék.


Svelder: miért nem csinálsz magadnak, az sokkal jobb. És szebb is, mert Te csinálod

És 1000 forint az eszmei értéke a verébnek, tudtommal. Most már majd nem annyira lövöldözik le őket.

Tudja vki, hogy mennyibe kerülne pár db preparált rovar?

Hát emberek, hát itt a tavasz! A macskák egész éjjel vernyákoltak az ablak alatt... Nem tudtam tőlük aludni...
Egyébként meg neki kéne állnom az A-odúnak, amit már évek óta tervezek... abba csak nem férnek be a verebek...
Nem sajnálom tőlük az odúkat, de jobban örülnék, ha széncinkék költöznének be... merthogyugye...
Okos madár a veréb, én szeretem. És fejlődőképes!

Vikil írta:

Heledir írta:

Vikil írta:

Heledir írta:

Vikil írta: Jó csak hétfőn tom felrakni!
Mert ithon nincs meg

oksi

akkor ezt megbeszéltük

ahham

Nalátod

Na, fölrakod? Várjuk!

Heledir írta:

Vikil írta:

Heledir írta:

Vikil írta: Jó csak hétfőn tom felrakni!
Mert ithon nincs meg

oksi

akkor ezt megbeszéltük

ahham

Nalátod

Vikil írta:

Heledir írta:

Vikil írta: Jó csak hétfőn tom felrakni!
Mert ithon nincs meg

oksi

akkor ezt megbeszéltük

ahham

Heledir írta:

Vikil írta: Jó csak hétfőn tom felrakni!
Mert ithon nincs meg

oksi

akkor ezt megbeszéltük

Vikil írta: Jó csak hétfőn tom felrakni!
Mert ithon nincs meg

oksi

Jó csak hétfőn tom felrakni!
Mert ithon nincs meg

Vikil írta: Írtam 1 fogalmazást 1 pájázatra! Csókás felrakjam érdekel valakit?

Ahha

Írtam 1 fogalmazást 1 pájázatra! Csókás felrakjam érdekel valakit?

Heledir írta:

Vikil írta:

Heledir írta:

Vikil írta:

olorin.papa írta: egy jó kis videó, a görénypártiaknak:
okorszem.hu/static/funstuff/jumptrash.mpeg

Nagyon aranyos! Igaz ezt már láttam.

Nálunk a kisgörik ha kivesszük őket mindig jázszanak a pulival belemásznak a szőrébe meg ilyesmi.
Aranyosak (Ethuilnak biztos tetszik)

Egyik barátnőmnek két görije van, és ők meg mindig az avarba szoktak bebújni ősszel.

Jaj akkor is aranyosak

Igen, nagyon, csak vigyázni kell velük, mert néha harapnak, ugyanis egyemberesek, nem nagyon bírják a teljesen idegen embereket.

Az az igazság hogy a görény megtanulta hogy nem szabad harapni akkor nem is harap kivéve habelenyúlsz a kajájába.
Ja meg tudni kell hozzányúlni.

Vikil írta:

Heledir írta:

Vikil írta:

olorin.papa írta: egy jó kis videó, a görénypártiaknak:
okorszem.hu/static/funstuff/jumptrash.mpeg

Nagyon aranyos! Igaz ezt már láttam.

Nálunk a kisgörik ha kivesszük őket mindig jázszanak a pulival belemásznak a szőrébe meg ilyesmi.
Aranyosak (Ethuilnak biztos tetszik)

Egyik barátnőmnek két görije van, és ők meg mindig az avarba szoktak bebújni ősszel.

Jaj akkor is aranyosak

Igen, nagyon, csak vigyázni kell velük, mert néha harapnak, ugyanis egyemberesek, nem nagyon bírják a teljesen idegen embereket.

Heledir írta:

Vikil írta:

olorin.papa írta: egy jó kis videó, a görénypártiaknak:
okorszem.hu/static/funstuff/jumptrash.mpeg

Nagyon aranyos! Igaz ezt már láttam.

Nálunk a kisgörik ha kivesszük őket mindig jázszanak a pulival belemásznak a szőrébe meg ilyesmi.
Aranyosak (Ethuilnak biztos tetszik)

Egyik barátnőmnek két görije van, és ők meg mindig az avarba szoktak bebújni ősszel.

Jaj akkor is aranyosak

Vikil írta:

olorin.papa írta: egy jó kis videó, a görénypártiaknak:
okorszem.hu/static/funstuff/jumptrash.mpeg

Nagyon aranyos! Igaz ezt már láttam.

Nálunk a kisgörik ha kivesszük őket mindig jázszanak a pulival belemásznak a szőrébe meg ilyesmi.
Aranyosak (Ethuilnak biztos tetszik)

Egyik barátnőmnek két görije van, és ők meg mindig az avarba szoktak bebújni ősszel.

olorin.papa írta: egy jó kis videó, a görénypártiaknak:
okorszem.hu/static/funstuff/jumptrash.mpeg

Nagyon aranyos! Igaz ezt már láttam.

Nálunk a kisgörik ha kivesszük őket mindig jázszanak a pulival belemásznak a szőrébe meg ilyesmi.
Aranyosak (Ethuilnak biztos tetszik)

Heledir írta:

Silima írta: Gyerekek hallhatják főleg. Tudom, hogy elvileg nem lehetséges, de egy mélyebb frekvenciájú magasfrekvencia hallható sztem. Illetve biztos, mert hallottam a cincogásukat...
A hallás felső határa egyénenként változó. Alsó is. Illetve a nem hallott frekvenciák is hatással vannak ránk. Egyszer egy osztálytársammal volt vmi kísérlet, hogy beküldték őket egy szobába, ahol egyszer csak bekapcsoltak egy olyan frekvenciát, ami földrengéskor szokott lenni. Addig tök jól elvoltak, aztán egyszerre mindenki elkezdett izzadni, vihogni, nyugtalankodni.

Nekünk fizikán volt egy olyan kísérletünk, hogy a tanár mindig egyre magasabbra vitte a frekvenciát, és volt aki még akkor is hallotta, amikor én már rég nem. A denevérek a "beszélgetésüket" talán egy alacsonyabb frekvenciáról indítják, és ezt hallhatjuk mi is, mint csipogás.

Érdekes dolgok ezek.
Azt én tom hogy lallom igaz mások elött szoktam meghallani és mindig szólok nekik hogy fejeket le külömben kiabálás lessz a vége.

Akit érdekelnek a patkányok, annak ajánlom a köv. oldalt: www.patkany.hu

Silima írta: Gyerekek hallhatják főleg. Tudom, hogy elvileg nem lehetséges, de egy mélyebb frekvenciájú magasfrekvencia hallható sztem. Illetve biztos, mert hallottam a cincogásukat...
A hallás felső határa egyénenként változó. Alsó is. Illetve a nem hallott frekvenciák is hatással vannak ránk. Egyszer egy osztálytársammal volt vmi kísérlet, hogy beküldték őket egy szobába, ahol egyszer csak bekapcsoltak egy olyan frekvenciát, ami földrengéskor szokott lenni. Addig tök jól elvoltak, aztán egyszerre mindenki elkezdett izzadni, vihogni, nyugtalankodni.

Nekünk fizikán volt egy olyan kísérletünk, hogy a tanár mindig egyre magasabbra vitte a frekvenciát, és volt aki még akkor is hallotta, amikor én már rég nem. A denevérek a "beszélgetésüket" talán egy alacsonyabb frekvenciáról indítják, és ezt hallhatjuk mi is, mint csipogás.

Néhány éve én is hallottam őket,aztán egy ideig nem. Eltelt egy idő,és most megint hallom. (a denevérek változatlanul ott voltak pedig...)
Sajnos mostmár kezdenek ritkulni...sok az építkezés mostanába, félek, hogy végleg elmennek...régen a mentőállomáson meg rengeteg bagoly volt, a fenyőkön, de aztán egyszercsak ők is kezdtek ritkulni és mostmár egy sincs...kár...olyan szépek voltak. Biztosan azért mentek el,mert nőtt a forgalom.
Silima,kíváncsi lennék,az az ismerősöd nem hallja a kutyasípot véletlenül? A szomszéd gyerek állítja,hogy ő is hallja,amikor az apja sípol a kutyának,de nem hisznek neki...

Gyerekek hallhatják főleg. Tudom, hogy elvileg nem lehetséges, de egy mélyebb frekvenciájú magasfrekvencia hallható sztem. Illetve biztos, mert hallottam a cincogásukat...
A hallás felső határa egyénenként változó. Alsó is. Illetve a nem hallott frekvenciák is hatással vannak ránk. Egyszer egy osztálytársammal volt vmi kísérlet, hogy beküldték őket egy szobába, ahol egyszer csak bekapcsoltak egy olyan frekvenciát, ami földrengéskor szokott lenni. Addig tök jól elvoltak, aztán egyszerre mindenki elkezdett izzadni, vihogni, nyugtalankodni.

egy jó kis videó, a görénypártiaknak:
okorszem.hu/static/funstuff/jumptrash.mpeg

Hát... van itt ének szakos? Meddig terjed a hallás felső határa? Az énekhangé kb. négyvonalas c-ig, de az is csak nagyon koloratúr szopránoknál...

olorin.papa írta:

Heledir írta: Hmmm...ez érdekes, bár én is hallottam olyanról, aki nagyon magas frekvenciákat is képes meghallani.

Én is hallom a devéreket, legalábbis pár éve még igen, de azóta nem igen találkoztam veluk...

Nálunk mindig vannak és mindig hallom őket!
Mért ez nem lehet halllani?