Humor

Namarie: Na végre, köszi!

Galadriel iszonyatosan titkos naplója

Hirtelen nem is tudom, milyen dátumot írunk, olyan nagy itt a felbolydulás. Celebrimbor valamit iszonyúan alkot, Annatar meg folymatosan lesi- bár ezt úgy próbálják nekem beadagolni, hogy Celebrimbor tanul Annatartól. Nagyon boldog vagyok...Mondjuk Celebrimbor javára szól, hogy mutyiban, de elkészítette nekem a második Elesszárt. Valamelyik eset nagyon savanyú arccal ültem. (hogyne, maikor drágám fanyalgott a madártejtől, és lassan kezdftem arra rádöbenni, hogy főzni se tudok, annyirra nyomaszt a múlandóság látása) Szóval celebrimbor megkérdezte, mi bajom, elmondtam, erre közölte velem, hogy ő, mivel szerelmes belém, elkészti nekem a második Elesszárt. Remélem, nem akar gyűrűs menyasszonyának is...

Celeborn persze erről nem tud, jobb is, mert igazán nem szeretnék teler-nolda párbajt. Bár nem lenne semmi látni egy féltékenységtől felbőszült celebornt, de inkább nem próbálom ki.

Pár évvel később: Celebrimbor iszonyúan tevékenykedik, és folyamatosan lesegeti Celebriant, amit Amroth nem nagyon szível. Közölte vele, (mmint Celebrimborral), hogy Celebriannal ne nagyon próbálkozzon, mert kb. uyganaz lesz az eredmény, mint Feanor próbálkozásainak. Lett is akkora balhé, hogy Amrothot sürgősen átvittem Lórienbe, ahol nagyon megörültek neki, mert épp nincs királyuk. Mondjuk Thranduil, aki a szomszéd, valamiért nem igazán örül nekünk, de hát az az ő baja.

Jaj, már tudom, miért nem örül, megnéztem a tükörben: azt hiszi, hogy a nolda feltétlenül bajjal jár. Elrond a napokban járt itt, és közölte, hogy neki nagyon nem tetszik Annatar. Nekem se. Épp ezért megbeszéltük, hogy Elrond előkészít egy hadsereget, és ha valami van, én leadom a drótot, és elhajtjuk innen Annatart. Illetve, a tükör alapján, csak szeretnénk elhajtani. jaj, és nem írtam., hogy már nem Eregionban, hanem Lórienben vagyok. vagy 100-200 éve.

Most már tudom, milyen évet írunk. 1600. Celebrimbor hozott ide egy gyűrűt, közölte, hogy ez a nenya, és viseljem egészséggel, azaz egyenlőre ne viseljem, merthogy Annatar, aki tulajdonképpen szauron, megrontotta a númenoriakat, és elkészített ő is egy gyűrűt. Ebből a szép katyvaszból csak azért értettem bármit is, mert reggel a tükörbe néztem.
Szóltam Gwaihirnek, hogy azonnal hozza el Celebornt Eregionból, Celebrimbornak meg hogy ne menjen vissza, hacsak nem akar zászló lenni.

Celebrimbor visszament, mert közölte, hogy ő igenis hősi halált akar halni, hogy legyen mandosnál legalább egy jó pontja, ha már volt olyan hülye, hogy bemutatta Szauronnak, mit tud.

1697. Nos, maradjunk abban, hogy a csata legjobb esetben is döntetlenül végződött, hála Elrondnak, meg celebornnak, aki meglógott az én tudtom nélkül. Ezért még számolumnk, kedves, és ha Mandosnál vagy, én utánad megyek, de hogy ott mit kapsz... Nienna se szed le rólad, az biztos.. Ahogy látom, Elrond alapított egy új várost, Imladrist. vitte a maradék noldákat is. Na ebből lesz csak a gyönyörűséges és dicsőséges kavarodás...
Kicsit később. A tükör szerint Celeborn él. Szerencséje.. na, kislányom, akkor most megyünk, és megkeressük apádat.. nem, nem rámiolom le, csak még egyszer lássam, és rendesen legyünk együtt.. több, mint 200 év után. Ne félj, megmutatom a levelezésünket.

Alyr Arkhon írta:

Gwendir, a Ferneyi Pátriá írta: Az kitűnő! De melyik oldalon írta, vagy mikor? Valaki segítene nekem! 8O És valaki írt Szillszakáll naplót? Esetleg Hamariberkenyést?

A tolkien.hu oldalon írta. Fent van az írások között, ha nem tévedek.

Az logikus, hogy a tolkien.hu-n. Csak azt kérdeztem, hogy a Humor rovat melyik oldalán. De fent van az Írások között? Az király!

Phaedra/Namarie írta:

Noredhel (Voronwë) írta: Galadriel és Celebornt rég megírta Nam, meg lehet keresni a sok Galadriel-napló között... az se volt semmi.

A keletlakók ez esetben japánok.

Pénteken tényleg hozom a Galadriel-napló újabb fejezetét.

Péntek van...

Noredhel, Finduilas nagyon jó!!! Minél előbb folytatást! Gyerekeket!!!

Noredhel (Voronwë) írta: Galadriel és Celebornt rég megírta Nam, meg lehet keresni a sok Galadriel-napló között... az se volt semmi.

A keletlakók ez esetben japánok.

Pénteken tényleg hozom a Galadriel-napló újabb fejezetét.

Az kitűnő! De melyik oldalon írta, vagy mikor? Valaki segítene nekem! 8O És valaki írt Szillszakáll naplót? Esetleg Hamariberkenyést?

Galadriel és Celebornt rég megírta Nam, meg lehet keresni a sok Galadriel-napló között... az se volt semmi.

A keletlakók ez esetben japánok.

Noredhel ez nagyon jó kérünk majd még

Méééééééééééééééééééééééééééééég! Folytatást! Farsangi spicces Melkort! Minél előbb!
U. I. : Szivesen megnéznék egy Melian-Thingol, Galadriel-Celeborn, vagy Lúthien-Beren esküvőt.
U. I. 2: Mióta csinálnak a keletlakók művészfilmeket?

Celegorm... ááááááááá... 8O Szegény Nam...

Akkor most jöjjön a rég esedékes Finduilas-folytatás, esküvővel.

2976
Tavaszi napéjegyenlőség
Végre!!!!!!!!!!!!!!!!
Rettentően hosszú ideje vártunk erre a napra.
- Van másfél ősz hajszálam – közölte síri hangon kedves, úgy két hónapja. Erre atyám elé járultunk, és erélyesen közöltük vele, hogy én már huszonhat éves vagyok, Denethor meg negyvenhat, és nem várunk tovább!
- Ezek a mai fiatalok, minek úgy kapkodni… - csóválta a fejét Apu. – Aldarion király százéves korában még legény volt!
Vőlegényem rémült fejét látva végül engedett.
- Jó! Napéjegyenlőségkor összeházasodhattok, Gondorban…
Imrahil ezt hallva nekiállt orgyilkosokat toborozni, hogy killbilles esküvő legyen, ám Dönci lefülelte, és nagyon megverte. Meg az orgyilkosokat is. Utána elküldtük pszichoanalitikushoz. Mármint Imit.
Azóta rendbe jött.
Ma hajnalban már egész MT talpon volt – voltaképpen senki sem aludt – és úgy telerakták a falakat virágfüzérekkel, hogy alig látszott ki a kő. Cseresznyevirág-szirmok szállongnak egész nap a Városban, mint valami giccses keletlakó művészfilmben. Kedves pedig bezörgetett hozzám hajnali négykor, hogy szerintem a vörös bélésű fehér köpenyéhez* milyen kard passzol?
- Esetleg a rubinberakásos? – motyogtam, majd visszaaludtam.
Reggel aztán két óra hosszat fürödtem, utána kifeküdtem az Ispotály kertjébe hajat szárítani, lenge selyemkombinéban. (Fél MT a falakon tömörült, és csorgatta a nyálát. Thorongil is.)
Déltájban bejött Anyu, hogy felöltöztessen, meg Dönci, fehér szmokingban, pomádéval lenyalt frizurával, mint valami nagyon előkelő szervezett bűnöző.
- Döncikém, aranyom, muszáj itt állnod, mikor évakosztümben vagyok? Még Imrahilt sem engedtem be!
- Azt Dönci nem is csodálni. Dönci úrnőre vigyázni!!! Leselkedőket fejbe ütni!
Most minek szégyenkezzek az orkom előtt? Igaz, hogy úgy befűzött, hogy nem kapok levegőt, de megígérte, hogy ha elájulok a szertartás alatt, nyomban letépi.
Ettől nem igazán nyugodtam meg. Bár MT hímnemű népessége bizonyára örülne…
Jött Denethor, a vörös bélésű fehér köpenyhez felkötött egy keletlakóktól zsákmányolt kardot, ami úgy tele volt szórva ékkövekkel, hogy ki sem látszott az alapanyag… és persze tűzvörös ruhában pompázott, sőt megsúgta, hogy még az a ruhadarabja is vörös, amit egyelőre nem látok.
- Ki ne mondd!!!
- Jó, akkor nem beszélek a gatyámról.
Szépen megfésülte hosszú fekete haját (vigyorogtam, mert mióta megismertem, eddig még csak kócosan láttam), aztán közölte, hogy a fésűm két helyen eltört, mert kissé gubancos volt.
Kissé!
Akkor épp úgy álltam, hogy rajtam volt a fűző, a ruha (Denethor álmatagon megállapodott az uszályomon), kerestem az egyik cipellőmet, miközben anyu megpróbálta elkészíteni a frizurámat, Dönci be akarta kapcsolni a gyöngysoromat, egyszóval négyfelé voltam, erre berontott Ecthelion is, hogy milyen édes az ő kis menye!
Nyomában benyomult Imrahil, Thorongil, meg a Toronyőrség parancsnoka („Vigyázni kell az Úrra” – érdekes, máskor nem koslat utána). Luke előmászott kedves gallérja alól, és a Helytartót kezdte boldogítani. Közben már kitapasztaltam, hogy Ecthelion határozottan rágcsálófóbiás…
Elég nagy hangzavarral jártunk, ráadásul még apu is benyomorgott az ajtóba, hogy kislányom, hát kirepülsz…
- Inkább ez a sok hátramozdító repülne… Dönci, neeeeeeee!
Hű orkunk ugyanis kapásból kivágta az ablakon az Őrség parancsnokát meg Imrahilt, és már nyúlt volna apósom után…
Szerencsére közben elkészült valahogy a hajam, Denethor leszállt a ruhámról, és szórakozottan rám tette a függönyt, ezt szelíden levettem, és felraktam a fátylamat, aztán kispatkányt leszedtem félájult apósról, Thorongil kezébe nyomtam, erre kedves leütötte és elhelyezte a fésülködőasztalom alatt**, végül Luke Apuhoz került, azzal, hogy vigyázzon rá, majd Anyu vezényelt:
- Induljunk! Na de fiam, a menyasszonyt az örömapa szokta felvez…
Denethor ugyanis belém karolt, és kivitt a szabadba, ami nagyjából első értelmes cselekedete volt ma – szegénykém teljesen kótyagos az örömtől.
Thorongil hasonló állapotban volt az iménti művészi balegyenestől.
Valahogy sikerült baj nélkül eljutnunk a Szökőkút terére, a sokaság éljenzése közepette.
A Minas Tirith-i metropolita – királyság korából visszamaradt őskövület, bokáig érő ősz szakállal – hosszan beszélt ónúmenori nyelven, amit kedvesen és az apján kívül nagyjából senki sem értett. Aztán megkérdezte, hogy van-e valakinek ellenvetése a házasság ellen. Imrahil nyikkant egyet, mert a mellette álló, szélesen vigyorgó Dönci igen kényes helyen rúgott bele. Kimondtuk az igent, ám ezután még nem a „csókold meg a menyasszonyt” jött, hanem a tanúk – Dönci és Ioreth – koronát tartottak a fejünk fölé, és háromszor körbejártuk a Fehér Fát. Kedves szépen vörösödött, és láttam, hogy mindjárt kitör: „Gondornak nincs királya!” Thorongil csak a fejét csóválta.
A metropolita ezután még hablatyolt volna újra, ám Denethor elkapott engem, és megcsókolt a jó nép előtt, méghozzá alaposan (na ja! tizennyolc évi jegyesség után meg lehet érteni!), erre mindenki nekiállt üdvrivalgani…
A lakoma eleinte békésen zajlott. A tizedik tószt után kezdtünk emelkedett hangulatba kerülni. Thorongil elénekelte, hogy Tünde a babám, sejde szőőőőkee tünde…
Ezt kéne Arwennek hallania. Lehet, hogy Thory Galadrielbe szerelmes titkon? Vagy – horribile dictu – Glorfindelbe? De az is lehet, hogy csak nagyon részeg…
Dönci a székem mögött silbakolt, és aki fel akart kérni, attól bevasalta az aranyakat a tarisznyámba. A haradi prímás odajött Denethorhoz:
- Mi á nótájá náccságos úr, instállom álássán?
- Szerinted?
- Já, á Tüzset visek?
- Jóhogy.
Az első komolyabb incidens akkor történt, mikor Imrahil félrészegen berontott a baltával, hogy de ő féltékeny, és most tömegmészárolni fog.
Dönci, Thorongil és az őrparancsnok lefogták, és bevágták a szökőkútba.
Ecthelion felkelt, és köszöntőt mondott:
- A leendő unokákra!
Anyu elérzékenyült, sőt az időközben hozzá vándorolt Luke is meghatottan cincogott, s ekkor az izgatott Panni, aki nem tudta mire vélni a nagy sürgés-forgást egész nap, kitört a ketrecéből, és begyalogolt a trónterembe, ahol is olyant trombitált, hogy a mennyezet repedezni kezdett.
- Te jó Eru! – nyögött fel Thorongil.
- Mi már hozzászoktunk az ilyesmikhez… - szólt Ecthelion rezignált mosollyal, és stikában lenyelt két nyugtatót, de ezt már inkább babonából tette, mert az évek során immunis lett rá.
Az olifánt ormányával elemelt egy banánt Iorethtől, aki puszta megszokásból elájult, majd odacsörtetett hozzám, hogy megkapja a szokott vakarászást.
Ioreth, valahányszor ránézett Pannira, megborzongott, és felhajtott egy féldecit. Ezzel fél óra alatt sikerült kiütnie magát, és Thorongil vállára dőlve elaludt.
Kezembe vettem az irányítást, mert kezdett szétesni a vendégsereg.
- Dönci!
- Igenis, úrnő?
- Vidd a nővérkét az ispotályba… de ne úgy, mint egy zsákot!!!
- Ennek beszélhetsz, drágám – vigyorgott Denethor, a távolodó ork után nézve.
Közben betámolygott a csuromvizes Imrahil, és közölte, hogy már nem akar tömeggyilkolni.
Haladás!
Dönci visszajött, ám ekkor Luke felfedezte Pannit, és oda akart iramodni az asztalon a békésen táplálkozó olifánthoz.
Dönci meglátta… felugrott az asztal tetejére… én szokás szerint utána…
Az egér Ecthelionnál keresett menedéket, tévedhetetlenül kiszúrva azt az embert, aki Ioreth mellett legjobban utálta…
Dönci megtorpant, és sikerült lefognom, aztán fellocsoltam apósomat, az egeret a fűzőmbe rejtettem, és az asztal tetején állva ért az éjféli harangszó.
- Jó, akkor most Denethor meg én visszavonulunk! – döntöttem.
- Elháljátok a házasságot? – érdeklődött egy kissé süket polgár.
- Nem, egész éjjel sakkozni fogunk! – kiabálta ifjú férjem.
- Jó is az…
Döncit megbíztam, hogy 1. támogassa haza Ectheliont, aki a nyugtatótól, a pezsgőtől és az egér inzultusától már nagyjából használhatatlan állapotban volt; 2. a nagyon részegeket dobálja a szökőkútba. Kedves leemelt az asztalról, és a karjában vitt a nászszobába. Miután átemelt a küszöbön, tettünk pár óvintézkedést a kíváncsiskodók ellen (ablak beszegezése, ajtó eltorlaszolása, kulcslyuk betömése), majd fáradtan, ám boldogan lezöttyentünk az ágyra, hogy kicsit kifújjuk magunkat.
Ekkor történt, hogy Luke előmászott a dekoltázsomból, és vinnyogni kezdett, hogy éhes.
Megetettem, aztán leraktam Denethor levetett köpenyére, ahová nyomban befészkelte magát, és elaludt.
Kedves megcsókolt, és közben levette a fátylamat, mikor Dönci beüvöltött kintről:
- Imrahil összeverekedni Thorongillal!
- Nem baj! Fogd meg őket, és vidd le az Anduinhoz megfürdetni!!!
Az ork elcsörtetett, Denethor pedig kibogozta a frizurámat (ez eltartott egy óráig). Mikor végzett, jön ám megint Dönci, és dörömböl:
- A Helytartó úr odakint rohangálni, és sikítozni, hogy szedni le róla egér!
- De hát Luke itt alszik a… a köpenyemben… - felelte Denethor, ám az egérnek hűlt helye volt.
- Hol ment ki? – nyöszörögtem.
- A kémény…
Kimentünk, behoztuk a kispatkányt, lenyugtattuk apósomat, odarendeltük mellé az Ispotály inspekciós nővérkéjét, majd újra bezárkóztunk.
- De a kéményt nem tudjuk bedugni semmivel. Mi van, ha megint kimászik?
- Gyújtsunk be!!!!!!!!!!! – ez persze Denethor ötlete volt.
- Drágám, odakint huszonhét fok van…
- Azért én begyújtok!
… négy órával később, miután a Toronyőrök, a Gondori Önkéntes Tűzoltók, a rohammentők és a csendőrök helyreállították a rendet, Apu és Anyu, akik a szökőkút teréről nézték a produkciónkat, bólogatni kezdtek: ez a házasság szenvedélyesen kezdődik!
Ecthelion szerencsére nem ébredt fel a zajra, miután az inspekciós előzőleg belediktált némi ópiumos veronált… még pont az kellett volna szegénynek, hogy azt higgye, támad az Ellenség.
Pedig csak a fia fűtött be a kandallóba…
A nászéjszakát másnapra halasztottuk, miután holtfáradtan beestünk az ágyba hajnali ötkor…


*Bulgakov nyomán
**Ismert gorcsevi eljárás

Noredhel, Namarie: Mind a ketten folytassátok!!!

Tündekaland folyt.

-Halló, Nerwenke, jól vagy?-kérdezte aggódva Ery.
-Igen, vagyis nem, vagyis eddig még bírom.. sóhajottam.
-akkor jó. Figyelj, most nem tudok hozzás lemmeni, de sok erőt és kitartást. Ne haragudj, most le kell tennem, mert csöng a telefon. A vezetékes.
Na, ez rövid volt.- gondoltam magamban. Celegorm eközben feltétlenül szükségesnek tartotta az alapos körülnézést, és átmenni a főbérlőkhöz is, akik szerencsére akkor még nem voltak otthon. Annál is inkább, mert finrod igencsak határozottan rángatta vissza, aminek parázs vita lett a vége. Senkit nem akarok untatni, a csúcspont az volt, amikor Celegorm a kályhából óhajtott kivenni egy fadarabot, a vitát rendezendő, én meg ijedtemben hajszál híján ráöntöttem a reggelről ott maradt teát.
-celegorm, kérlek, fejezd be- szólaltam meg.
-MIÉRT???
-**** meg- gondoltam magmban, eléggé illetlenül.
-Nézd, Celegorm, ha találsz hajóüt, gyújtsd fel nyugodtan, de ezt a házat, az iskolát és a gyerekeket, ha lehet ne.
-MIÉRT????
-Mi van, celegorm, felvetted a jómadarak színvonlát?? -csattantam fel. Még csak az kell, hogy elkezdd, hogy de te semmit nem csináltál!!!!- dühöngtem.
-Jó, Nam, nyugi, nyugi- szólalt meg.
-Fogd be, Celegorm- szállt ringbe Finrod. Nem látod, hogy teljesen kiidegeled szegényt?
-Fiúk, csend. csak öt percig.. kérlek...
Sikerrrel elhallgattam őket, de ekkor a telefon kezdett el megint csörögni. Névtelen. Ő hívott tévesen, és még én voltam a bunkó...mert én nem más vagyok.
A két tünde csendesen várt. Én csendben felálltam, majd közöltem, hogy kimegyek főzni. Megint telefon. Megint az előbbi. Boldog voltam.
Visszamenetm, kinyitottam egy gombakonzervet, azzal, hogy gombástésztát készítek, ami mindenkinek felettébb megfelelt. Ahoyg nyitottam ki a konzervet, megint megcsörrent a telefon. A konzerv fedele meg belepattant az ujjamba, és az abszolút vitéz Celegorm majdnem elájult. Felvettem a telefont, egyik tanítványom szülei kerestek. Miközben telefonáltam, valahogy rátettem egy papírzsepit a vérző ujjamra.

befejeztem a telefonálást. Ekkor észrevettem, hogy finoman szólva lehet fölmosni, valamint, hogy Finrod és Celegorm újfent kedélyesen gyilkolják egymást, merthogy Finrod meg volt arról győződve, hogy Celegorm elintézett, onann a vér.

Eközben hazajöttek a háziak, akiknek be kellett adni, hogy váratlan vendégeim vannak. mivel nagyon kedvesek, ezért szerencsére semmi fennakadás nem volt, csak a bácsi jegyezte meg moslyogva, hogy lám, így kell ezt, kettesével fogni a fiúkat..

Az ujjam közben továbbra is kedélyesen vérzett, és Finrodék még kedélyesebben gyilkolták egymást. Mikor visszatértem, felvilágosítottam őket a következőkről
a) veszekedés helyett segíthetnének rajtam
b)még mindig élek, nem nyírt ki senki
c)sürgősen találják ki, hogy ők mivel is fogalakoznak tulképp, és hány évesek, merthogy azt nem mondhatjuk, hogy több ezer évesek, és túléltek egy apokalipszist

megoldások:
a)segítettek
b)örültek, Finrod bocsánatot kértek
c)rámbízták

nem várt fordulat: egyszerre csak Feanor visszatért, és közölte, hogy Celegorm hazamehet, ő marad itt. Még jó, hogy nem mutattam be senkit a háziaknak...

A gombás tészta nagy nehezen elkészült, és kínkeservesen átbeszéltük a másnapi teendőket. Arra nem gondoltam, hogy hamarosan következik a szegedi ágycirkusz remake-je, Ery és Ulmo zaklatott telefonhívásával megfűszerezve...

Egyébként a farsangi spicces Melkor leírását nagy érdeklődéssel várom...

Ms*, csak így tovább ! Elsőrangú amiket írsz! Hogyha normális művet nem tudok írni, akkor csak kritizálok. S kérlek, javítsd ki: Maedhrost nem sinda, hanem linda rehabilitációs központba szállították...

*Noredhelre gondoltam

Bár tudom, hogy tartozom még a farsangi Spicces Melkor beírásával, de már körvonalazódik egy újabb: Melkor Móriában (ti. Lórienből jövet nem a hágón kelt át, hanem Mórián keresztül Hogy ott mit tapasztalt arról fog szólni a szösszenet).
Remélem a szünetben be tudom gépelni.

Theala Vandron írta: Noredhel: Hát ez fantasztikus, folytasd minél előbb!!! Néhány szókapcsolat ugyan kísértetíesen emlékeztet a Maedhros-naplódra (amit tudok kívülről )... De nem baj, legalább felismerhető a stílusod.

Namarie: Folytatááást!!! Eryt és Celegormot akarok! Minél gyosabban!

ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Mééééééééééég! De Nerwenkét is! Meg még a többi fiút is behozhatnád! (egy Maedhros vs. Eryt megnéznék...)

Theala. az lehet, bizonyos szavajárása van az embernek... (orkkommandó, rasszista vérsinda, ÚrEru, irányol, noldagyilkos maiapapucs, tündésített harci tigris)


IX
A lindákról, a mambákról és egyebekről

Közben persze Endoron is zajlott az élet, amíg ők nem érkeztek oda. Tángál és Melinda népükkel, a lindákkal, remekül elvoltak Dóriaszban, ám a többi tünde nem volt ilyen szerencsés. Kóbor orkok molesztálták őket, és Gyauron is a környéken ólálkodott.
Közben felébredtek Aula törpjei, és nyomban összehaverkodtak Tángálékkal. Ők építették Dóriaszban az Ezer Barlangot. Erre szükség is volt, mert megszületett a kis Lucien, és a boldog papa fel-alá rohangált a termekben.
A mambák közben valahogy átmásztak a Szmoghegységen, és vegyültek a zöldtüncökkel, ám véletlenül sem voltak azonosak velük! Voltak még sötét, fehér, vörös, narancs, ultra, klerikális, liberális, royalista és egyéb tündék is…
A mambák royalisták voltak, ám úgy esett, hogy puszta királyhűségből republikánusokká lettek…
Királyuk, Dénes, aki jóban volt Tángállal, elesett egy csatában. Ezzel szerepe véget is ért a sztoriban (megbosszulták, majd a Harmadkorban elnevezték róla a Gyűrűk Ura egyik szereplőjét). Ám a mambák népe őutána nem akart más királyt, és köztársaság lettek…
És ide érkezett egy rakat példa, csupa hatalomra éhes herceg… hát kellett ez Tángálnak?!

X
A példák megszívják Morgóssal

Ferinor fiai komolyan berágtak Morgósra, és összegyűjtött hadukkal fenyegetőleg léptek fel. Morgós jónak látta tárgyalni. Jóindulata jeleként – mondta – visszaad egy szilmarilt meg egy üveg befőttet, valamint elismeri Majnemrosszt a példák törvényes királyának.
Persze valójában csapdát készített. A szilmarilokat a sapkája bojtjára varrta, a befőtteket trónterme polcaira rakta dísznek, és tőrbe csalta a szegény Majnemrosszt, majd elrettentésül fél kezénél fogva kilógatta egy sziklára.
És lengedezett a szélben a tünde, mint rosszul rögzített vitorla, ha meg épp szélcsend volt, csak lógott a szeren, és igen szeretett volna lejönni, ám nem tudott…
Ekkortájt érkeztek meg Színváltóék, már aki nem fagyott meg közülük, és valahogy nem voltak barátságos hangulatban. Majdnem újabb rokongyilkolásra került sor (már volt benne gyakorlatuk) ám az ifjú Szingon, Színváltó fia, elhatározta, hogy elég volt a civakodásból, és majd ő tesz róla.
Besétált hát Hangbangba, és ott danolni kezdett:
- Ne sirasson ídösanyám, engemet… sej, haj…
Mikor befejezte, egy hang felelt egy másik népdallal!
- Barna leány az én babám, el köll hagynom mégis, sej, Kossuth Lajos, sej, ídes hazám, megyek, megyek huszárnak…
- Majnemrossz! – kiáltott fel örömében Szingon. Aztán előkapta a hegymászófelszerelését, de nem volt rá szüksége, mert „jöttek a Sasok” (voltaképpen csak egy sas, Dorong, a Sasok Ura) és felvitte Szingont, aki kemény félórás próbálkozás után (egyik tolvajkulcsa sem nyitotta a bilincset) már majdnem bőgött, Majnemrossz pedig kérte, hogy lője le, vagy ilyesmi. Ám Szingon inkább levágta a kezét, és elrepült vele a legközelebbi (történetesen sinda) rehabilitációs központig. A srác kapott műkezet, és reménykedett, hogy ennek ellenére nem Morgós az apja…*
Így hát Színváltóék kibékültek Ferinor népével, és Majnemrossz javaslatára Színváltó lett a király… ekként teljesült be Kandos jóslata, hogy örökre Kiebrudaltak lesznek.
A palák pedig látták, hogy nagy a sötétség, és kéne valami pótvilágítás, amit Morgós nem tud elrontani. És megalkották a Napot és a Holdat, amiket később egy gyanús egyén Szárga, ill. Fehér Arcnak nevezett…

*Vö. a kézlevágás és az apasági nyilatkozat összefüggését a Star Warsban.

XI
Veleriad királyságai

Veleriadban pedig számos birodalom keletkezett. Tángál nagy kegyesen megengedte a példáknak, hogy hont foglaljanak (könnyű olyasmit adni, ami nem az övé, mondta erre Majnemrossz).
(Észak-)északnyugaton, Hithchockban Színváltó és fia, Szingon voltak az urak. Furgon építettett egy titkos erődöt, Gondolát, és odaköltözött népével. Attól fogva senki nem hagyta el a várost, egészen a Nemtommilesz Desemmijóazbiztos-ig. Ám Furgon, Turbo tanácsára, Vinnyamarban hátrahagyott egy páncélt, hogy majd meglelje valaki pár száz év múlva (mikor már tök rozsdás és használhatatlan lesz). Turbo ilyeneket mondott Furgonnak:
- A vész előtt jön majd valaki Vinnyamar felől, ki az én küldöttem leend! Csíra ember lesz, de nagyon fontos… ja, és ne feledd, hogy a példák igazi reménysége Nyugaton van!
Elköltözött hát Furgon Gondolába, és ott vígan lebzselt, míg fél Középfölde állandó hadikészültségben állott.
Színrúd pedig törpökkel haverkodott, akiknek segítségével megépítette titkos bunkerét, Margotgrundot, melyet részint Villon, részint Molnár Ferenc iránti tiszteletből nevezett el. Régi erődjét, Tol Szilíciumot fivérére, Orrodleszre bízta. A törpök imádták Színrúdot, és Felegondnak hívták, mert szép szőke volt és nyájas, ezért csináltak neki egy csodás nyakláncot, a Törpbabért, amitől még szebb lett.
Angrúd és Alnor pedig északon éltek, és éberen vigyáztak, nehogy Morgós valami rossz fát tegyen a tűzre, de sajnos, egyszer mégis tett…
Tángál és Melinda zavartalanul éldegéltek Dóriaszban, leányukkal, Luciennel, valamint Kalandriellel, aki ott maradt náluk, mert belezúgott Celebogba, Tángál rokonába, és szerelmüket mindenki pártolta.
Keletre Ferinor fiai rendezkedtek be. Majnemrossz folyton éberen őrködött, elvégre volt Morgóssal egy rendezetlen ügye. Magor mellette lakott, és hosszú évszázadokig idegelte szegényt a kornyikálásával, aminek végül katasztrofális következményei lettek…
Celebes és Cunciszin együtt laktak, Dóriasztól nem messze (akkor még nem tudódott ki az alamolandei ténykedésük), Carinthyr viszont egyedül, a legkeletebbre. Carinthyr roppantul lelkesedett mindenért, ami keletről jött, beleértve Halesz Úrnőt is, de az egy későbbi mese.
Amirr és Amurr együtt vadászgattak, és nomádkodtak. Részükről fütyültek Morgósra, inkább folytatták Orom áldásos, ritka fajokat irtó tevékenységét…
Celebesnek volt egy kutyája, Huba is, akit még Palimárból hozott magával…
Végül délkeleten a mambák lakozgattak, akik időközben egybeolvadtak a zöld tüncökkel, és vega szektát alapítottak.

XII
Monokli, a Sötételf Fia

Aranka, Furgon húga kifejezetten szép csaj volt, és marhára unatkozott Gondola falai között. Ferinor fiaihoz akart menni, ám ezt Furgon nem helyeselte. (Ami, valljuk be, nem meglepő.)
- Még csak az kell nekem, hogy elraboljanak valami kóbor orkok, oszt hazaállíts nekem valami kis félorkkal… vagy Celebes rád sózzon fél tucat kiskutyát… vagy amilyen liba vagy, kihívd Majnemrosszt egy csocsópartira, és neked essen az egész galeri, hogy hogy lehetsz ilyen tapintatlan…
Azért nem alakult ilyen rosszul a dolog, de túl jól se.
Aranka persze ment.
És persze eltévedt.
Tángál ugyanis közölte, hogy „itt úgyse jössz át” ugyanis akkor már tudott Alamolandéról, és épp kétoldali noldaundorban szenvedett.
Aranka vállat vont, és nekilátott, hogy megkerülje Dóriaszt. Kísérőit felfalták Undorlián gyermekei, ám ő nem lacafacázott, hanem szétcsapott köztük, mire azok vinnyogva kushadtak, és szépen megkérték, hogy ne bántsa őket. Aranka nem volt haragtartó, így kegyesen megbocsátott a pókoknak, majd ment-mendegélt, mígnem a tündeélet útjának felén eltévedt egy nagy, sötét erdőben. (Dante után szabadon)
Abban az erdőben pedig nem kisebb személy élt, mint E-moll, a Nagyon Sötét Elf, aki Tángál rokona volt, de Melinda Öve miatt otthagyta Dóriaszt, mert nem bírta a bezártságot. Nagyon nem. Meglátta Arankát a periszkópjával, és olyant ugrott, hogy beverte a fejét odúja plafonjába.
- Ez kő nekem!!!
És varázslatot bocsátott Arankára E-moll, hogy az egyre szűkülő körökben keringve végül az ő házánál lyukadjon ki.
- Szia! – örvendezett, mikor meglátta. – Biztos elfáradtál, nem jössz be egy kicsit?
Aranka naivul bement…
E-moll pedig bevetette az összes csáberejét, s bár sötét volt, sikert ért el Arankánál, és a csaj vele maradt, mert E-moll az asszonyává tette.
Aranka kedvelte E-mollt, bár férje olykor rászólt, hogy rakjon magára burát, mert neki kisül a szeme!
Ült hát Aranka E-moll mellett, fején ízléses, krepp lámpaburával, és úgy egészében véve boldogok voltak. E-moll néha hajlandó volt kisétálni vele az erdőszélre, ilyenkor magára kent egy tubus nyolcvanfaktoros naptejet, kalapot tett, napernyőt, fényvisszaverő fátylat, és nyakig begombolkozott, miközben Aranka vígan fotoszintetizált…
És fiuk született, kit Aranka titokban Lómilyennek nevezett el, ám E-moll nem adott neki nevet tizenkét éves koráig. Akkor jól megverte, majd Monoklinak nevezte el, ami a szürketündék nyelvén Sötét Foltot jelent.
Nődögélt szépen a kis félsötét, megtanulta a papától, amit tudott, ám titokban fotoszintetizálni akart, meg uralkodni. Aranka folyton Gondoláról mesélt neki, meg a tisztelt rokonságról, főleg Ferinor fiairól, akik iránt gyengéd érzelmeket táplált. Mind a hét iránt.
Egy szép napon aztán Monokli odaállt atyja elé, hogy apu, én meg akarom látogatni a kuzinokat.
E-moll amúgy sem túl ragyogó arca még sötétebb lett, és nagy levegőt vett, majd elkezdett magyarázni:
- Te E-moll házából való vagy, Monokli fiam, és nem a példák közül, és én nem haverkodom és a fiam se haverkodik olyanokkal, akik szabálytalankodtak a rokonainkkal az alamolandei vízilabda-bajnokságon. Ezt fel kell fognod, különben bezárlak a pincébe.
Monokli hallgatott, ám E-moll attól kezdve paranoid tüneteket mutatott.
Történt pedig, hogy E-mollt a törp haverjai meghívták magukhoz, egyhetes össznépi bulájra, és Monokli nekiállt tanakodni Arankával:
- Te anyu, ne menjünk Gondolába? Én nagyon unom aput…
- Én is…
- Akkor megbeszéltük.
És másnap felkerekedtek. Monokli összeszedte az értékeket, többek között apja kedvenc kardját, aztán kettesben nekivágtak az útnak. Útközben Monokli meggyőzött egy nomád törzset arról, hogy ő a Messiás (ezt ők úgy mondták, hogy Lisan al-Gaib), az anyja meg az anyja, és azok ellátták őket több évre való chilivel meg vízzel. El is értek baj nélkül Gondolába, ahol Furgon figyelmesen megnézte Monoklit, majd így szólt:
- Legalább nem félork…
Monokli pedig hűséget esküdött neki, ám közben majd kiesett a szeme, úgy bámulta Ildit, Furgon leányát.
- Szőőőkeee… - csodálkozott, és nyomban beleszeretett.
Ám E-moll közben hazaért, és a rumliból nyomban rájött, hogy gáz van. És rohant Cunciszinhez, mert ő volt a legközelebb lakó Ellensége.
- Hová raktad a feleségemet meg a fiamat?! – hörögte.
Cunciszin bambán nézett, ami pedig nem volt szokása. Olyan bambán, hogy még E-moll is rájött, hogy ezúttal ártatlan.
Cunciszin, mikor megértette, mi lehet a valóság, enyhe röhögőgörcsöt kapott.
- Hehe… faképnél hagyták a sötétjét! Nem röhögtem ilyen jót Alamolande óta…
E-moll sértetten elviharzott, és toronyiránt Gondolának tartott. Néha látta Arankát virítani a távolban…
És mikor Gondola rejtett kapujához ért, lecsaptak rá a helyi kommandósok, leteperték, megkötözték, jól megverték vallatás címén, zseblámpával világítottak a szemébe fél éjszaka, amitől még akkor se látott rendesen, mikor Aranka kérésére Furgon elé vezették, ahol eloldozták.
Na ezt nem kellett volna.
- Helló, sógor! – üdvözölte kedélyesen Furgon, és keblére ölelte a se köpni, se nyelni nem bíró sötétet. – Ugye, milyen szép itt?
- Hát nem is tom… túl fényes. Aranka, Ildi meg az udvarhölgyeid együttesen két nap alatt megvakítanának… - nyögte panaszosan szegény E-moll, aki legszívesebben a pincébe bújt volna.
- Pedig itt maradsz!
- Én? – kiáltott fel sértett önérzettel E-moll. – Ebben a fényözönben? Inkább a halál!
- Az a másik választásod… - vigyorgott Furgon.
- Hallod-e, te példa, ez nem szép dolog! Hoci csak vissza az asszonyt meg a kölket, és már itt sem vagyok. Vagy ha Aranka kell a világításhoz, hát maradjon, de Monokli velem jön! Ugye, Monokli?
Monokli tátott szájjal bambult Ildire.
- Reménytelen vagy! – sóhajtotta E-moll.
- Nos, Nagyon Sötét Tünde, válassz! – szólt kegyetlenül Furgon. – Fény Gondolában, vagy otthonos sötét, a sírodban!
E-moll szemében vad tűz villant, amint látása részben visszatért!
- Az utóbbit választom, ja, és a fiamnak is… nem veszed el, ami az enyém!
És eszébe jut az olvasónak A Gyűrűk Ura vonatkozó jelenete, és bennfenntesen vigyorog, hogy jé, hát itt is?!
És E-moll követ rántott elő a köpenye alól, majd leverte vele az összes lámpát, ám ez nem segített, mert Ildi és Aranka rutinból feljebb csavarták magukat. Erre elkeseredésében Monoklihoz vágta a követ, ám Aranka bevetődött elé, mint válogatott kapus, és a kő pont a világítási központját találta el.
Nyomban nekiállt mindenki Arankát leápolni, mások pedig E-mollra vetették magukat, és elhurcolták egy fényárban úszó cellába.
Ildi és Aranka kikönyörögték Furgon kegyelmét, ám éjjelre a fényefosztott Aranka meghalt, és ez roppantul felingerelte Furgont…
E-mollt hát kivitték a várfalra, hogy onnan ledobják a mélybe. Monokli pedig nem szólt, csak állt, és Ildit bámulta.
E-moll pedig megátkozta, ily szavakkal:
- Elárultad hát apádat, átokban fogant fiú! Képes vagy azt a világító borzalmat lesni! (Ildi nyomban megsértődött.) Tudod mit, te is itt fogsz megdögleni, és pont úgy, ahogyan én! Tessék, lökhettek!
És letaszították a mélybe E-mollt, és kilapult odalent, ám attól fogva Ildi valamiért nem kedvelte Monoklit.
És Monokli szerelme sötétséggé változott szívében, ami, ha meggondoljuk, nem meglepő…

XIII
Beorr, Halesz és Hadúr népe

Történt pedig, hogy Felegond keleti szafarira indult Majnemrosszal és Magorral, ám hamar megunta őket (Majnemrossz azon sopánkodott, hogy milyen alacsony a rokkantnyugdíja, Magor pedig énekelt) így csendben meglépett.
Ahogy ment-mendegélt, egy csapat fura figurára lett figyelmes, akik nem tündék voltak, de nem is orkok. Törpök meg főleg nem.
Felegondot az úttörő biológus izgalma töltötte el: felfedezett egy új fajt!
Az új faj bedobta a szunyát, ő pedig közéjük lopakodott, kapta a hegedűt, és nekiállt hangolni. Az emberek (mert azok voltak) felébredtek, és elcsodálkoztak, mert számukra egy tünde hangolása is csodának tűnt saját primitív zenéjükhöz képest. És elnevezték Felegondot Rómnak, ami az ő nyelvükön „muzsikus etnikumhoz tartozó személy”-t jelentett.
Őket pedig Beorr vezette, és közölte, hogy más embernépek is Veleriadba tartanak, majd hűbéri esküt tett Felegondnak.
És jöttek mások is, új idők új d… ja, az egy másik mese.
Eljött Maradsz, kinek fia Malac Ara Dán volt, de a népet mégis Hadúr Házának nevezték…
És eljött Halesz népe, kiknek vezére Halesz apja Hallgat s fia, Halldmár volt, ám ezek elesetek, mikor az orkok megtámadták őket. Ám egész váratlanul előrobogott Carinthyr, legyakta az orkokat, és nekiállt Halesz Úrnő előtt pózolni, meg a haját dobálni.
Halesznek nem jött be.
És elköltöztek Haleszék Brekkhillbe, miután Felegond heteken át könyörgött Tángálnak, hogy győzze le a kétoldali halandóundorát.
Halesz Úrnő pedig sohasem ment férjhez, és mikor meghalt, Brekkhill népe zöld halmot emelt föléje, amit elnevezték Maud-in-Ardenn-nek. (Később lett még egy Maud is ezen a környéken, a Maud-in-Ellett.)


XIV
Veleriad bukása és Színváltó eleste

Morgós pedig nem nézte jó szemmel, hogy a példák élnek, mint Marci Hevesen, és hatalmas csatát indított, amit azzal kezdett, hogy némi tűzviharral letarolta a terepet…
Ez volt a Dagony Brankovics, melyben azonban Brankovics György, rác despota nem vett részt.
Angrúd, Alnor, meg még sok példa ott maradt…
Utána Morgós rutinosan szétverte a tünde seregeket, és mint aki jól végezte dolgát, üldögélt Hangbang mélyén, és örült, mert Ellenségei igen megfogyatkoztak, bár Furgon idegesítette. És Szingont úgy megverték, hogy Majnemrossz alig győzte vigasztalni, és bizonygatni neki, hogy „Nem azért történt, mert rossz stratéga vagy…” Na ja, mert a galeri között is szétcsapott Morgós, hogy csak úgy porzottak. És elment Celebes meg Cunciszin Margotgrundba, hogy ott bomlasszanak, Angrúd és Alnor tündéi pedig Címdánnál kerestek menedéket. Öreg tengerész volt ez a Címdán, nem volt olyan rozzant bárka, amivel ő el ne ment volna a keleti partokig és vissza.
Ám Színváltó, a példák Nagykirálya megtudta, hogy mindenki kikapott, és azt hitte, hogy a példáknak végük, és akkor felkapott lovára, és kezébe vette kardját, Ringispílt, és elvágtatott Hangbang kapujához, és úgy izzott a szeme, mint a paláknak, (és) ha idegesek…
És Színváltó addig rugdalta a kaput, és addig szidta Morgós anyját, míg az elő nem jött.
Morgós pedig hozott egy légycsapót, hogy azzal intézze el a kellemetlenkedő példát.
És akkor Színváltó nekiugrott, és hétszer megsebezte, és Morgós hétszer üvöltött fel, hogy „anyád!”, és Morgós folyton melléütött, és már tisztára úgy nézett ki a terep körülöttük, mintha direkt robbantottak volna.
Ám ekkor Színváltó, aki nem nézett a lába elé, belelépett egy gödörbe, és akkorát tanyált, hogy beleremegett a talaj, és akkor Morgós vigyorogva rálépett. És direkt acélbetétes szöges bakancs volt rajta, ám Színváltó jól beleszúrt a Ringispíllel.
- Tönkretetted a harmincezres Nájki bakancsomat, teeee… - hördült fel Morgós, és ez volt az utolsó mondat, amit Színváltó hallott…
És Morgós precízen felaprította Színváltó testét, 12 igyekezve szép, egyforma méretű darabokra vágni, és a keselyűinek akarta vetni, ám „jöttek a Sasok” és Dorong úgy pofán karmolta Morgóst, hogy az vinnyogva menekült haza…
És Dorong összeszedte Színváltót, ami nem kis feladat volt, tekintettel Morgós alaposságára, és felvitte a Gondola környéki hegyekbe, ahol Furgon igazi kamionostemetést rendezett neki…
Szingon pedig nehéz szívvel vette magára a példák Nagykirályának szerepét, mivel világéletében norvég polgári drámákban szeretett játszani, és egyéniségétől idegen volt…
És Színrúd is alig úszta meg a csatát, ám egy hűséges ember, Gólyahír, megmentette, és ő viszonzásul nekiadta a gyűrűjét, ami nagyjából úgy funkcionált, mint Ernani kürtje…*
És Gólyahír fia Berend is készült nagy jelenésére…

*l. valamely operakalauzt.

Noredhel: Hát ez fantasztikus, folytasd minél előbb!!! Néhány szókapcsolat ugyan kísértetíesen emlékeztet a Maedhros-naplódra (amit tudok kívülről )... De nem baj, legalább felismerhető a stílusod.

Namarie: Folytatááást!!! Eryt és Celegormot akarok! Minél gyosabban!

Tündekaland folytatása:
Szóval ott tartottam, hogy a vesztembe meneteltem a két tündével az oldalamon, és folyton hátratekeredő tizenéves lányokkal előttem. (csa azt csodáltam, hogy nem estek bele testületileg az árokba) Egyik szegény mindenáron a közelembe akart férkőzni, hogy beszélgessünk, pontosabban: hogy kitartóan bámulhassa Feanort, akit az érdeklődés már kezdett zavarba hozni. Én meg alig bírtam elnyomni a vihogásomat...

Amikor beértünk az ebédlőbe, a gyerekek egy részét vissza kellett vezényelnem kézmosásra. Még szerencse, hogy férfi kolléga jött vlem ebédeleteni, így együttesen elbírtunk a felbolydult gyermeksereggel.

Cskhogy.. csakhogy beütött a ménkű, ugyanis az egyik gyerek megkísérelte visszaönteni a maradék levesét a közös tálba. Nos, ugyan sokmindent elviselek, de ezt nem. Kikeltem magamból, olyan szinten, hogy a gyerek elkezdett ríni. pedig nem is ordibáltam, csak Feanor legnagyobb gyönyörűségére villámokat szórt a szemem. Igaz, odakint megjegyezte, hogy talán mégse kelltt volna azt a gyereket annyira megijesztenem.
-Jó, akkor felőled innentől kezdve nyugodtan beleköphet a tálba?- fordultam vele szembe.
-Neem, nam, nem így értettem.. csak tudod... hallod, te néha rosszabb lehetsz, mint Nerdanel.. bocsánat...
-Semmi baj! Sorakozó kettesével, velem szemben! Kicsit gyorsabban, mert van aki el szeretné érni a buszt!
-tanárnéni, ma lesz olvasókör?
-Igen, csak sorakozz!
-Mi is beálljunk kettesével?-kérdezte Feanor.
-Ha akarsz...- szóltam fojtottan. A süsü persze, hogy nyakon fogta Finrodot, hogy most ők akkor beállnek kettesével. Szerencsére annyira meglepődtem- a ygerekekkel együtt- hogy nem bírtam megszólalni, csak inetni, hogy indulhatunk. Gondolom, mondanom se kell, hogy feanor megpróbálta maga melett tartani Finrodot. Csak azért nem lett ettlegesség a dologból, mert közéjük furakodtam. Az egyik leányka reakciója.
-De jó a tanárnéninek.....
-Miért?-kérdezte Feanor.
Ez volt az a pillanat, amikor egy gyerek és Finrod kaptak el, mert egész egyszerűen az árokba szédültem. A suliba beérve betuszkoltam a gyerkeket az ügyeletre, majd betámolygtam a tanáriba, a székemre rogytam, és kértem egy pohár vizet.
-Most mit csinálunk, Nam?- kérdezte Feanor. Hoppá, most jut eszembe valami!!
-Mi?
-Nekem egy kis időre haza kell ugornom, de jön helyettem Celegorm.
Falfehér lettem... a roppant gyermekszerető Celegorm hiányzik nekem, aki kinyíratott két gyreket... pont ő... aki már itt is van...
-Üdv, nam!- köszöntött. hallottam egy csomó mindent apától. Hova megyünk most a kölykökkel?
-Üdv. Olvasókörre. Azt hiszem, indulhatunk. Ezzel magamhoz vettem a könyvet, a magnót, és a kazettát.
-Te hüly, mért pont mostra raktad be Pilinszkyt? - szidtam magamat.
-Jól vagy?- nézett rám Finrod.
-Nem. Nem vagyok jól..
-KUSS LEGYEN OTT!- szólt be Celegorm egy pár HALKAN beszélgető gyereknek...
-Te szent Iluvatar, mi lesz még itt...- sóhajtottunk fel Finroddal.
Lényeg, ami lényeg, az olvasókör eltelt, beszéltem a gyerekenek a koncentrációs táborokról, a magányról, Jézusról, és az ő szenvedéséből.
nem tudom, hogy értünk haza.
A lényeg, hogy amikor Celegorm meglátta a fehér és a fekete cicákat, kiakadt, és közölte, hogy azok tuti Melkor állatai.
-Az vagy TE! - durrant el az agyam.
Mindkét tünde nagyot nézett, de nem szóltak semmit. Mikor beértem, megcsörrent a telefon. Ery volt az...

(folyt.köv)

Visszaolvastam az elejétől néhány oldalt, hát betegre röhögtem magam!!!!
Ez nagyon durva!!!!!!!!!!!!!!
Hogy jön belöletek ennyi hülyeség...de naon állat!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Naon kirá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!(nem Aragorn)
Mindenki nézi ahogy harminc ember között fetrengek és könnyesre röhögöm magam!!!!!!!!!!!
Csak igy tovább!!!!!!!!!!!!!!!!
Sirállyak vattok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Továbbra is Mlle, mert leányságom virágit még el nem hullatám, magyarán nem viselek még főkötőt.

III
A tündék érkezése és Mellkór lesittelése

Ezután hoooosszúúúú-hooossszúúúú korokon át nem történt semmi, leszámítva, hogy Orom kiirtotta a palimári palimadár nevű fokozottan védett faj utolsó példányát is, Tulok folyton Mellkórral akart verekedni, Ni’Emma bőgött, Kandos optimistán látta a jövőt, Mellkór ármánykodott, Gyauron pedig kiképezte magát nekromantának és váltott farkasokat gyártott zombikból.
Utálnám sötétje homályba borította Középföldét. Csak a csillagok ragyogtak, melyeket anno Eleonóri alkotott, a Fák fénye nem hatolt el ide. S pont ekkor, tök logikátlanul, Emu úgy döntött, hogy jöjjenek a tündék.
A Cúgvénen folyó partján ébredtek fel, ami egy vacak huzatos környék volt.
Szépek voltak, fényes hajúak, szelídek és álmodozók, mit sem tudtak a Gonoszról.
- Jéééééééééé… - csodálkoztak rá a világra, és nekiálltak mászkálni. Egyesek túl közel mentek Utálnámhoz, ahol Mellkór elfogta őket, és rabszolgaként kezdte dolgoztatni a szerencsétleneket, ám hamarosan megunta, hogy minden fényes felület előtt órákig lecövekelnek, ezért agymosást hajtott végre rajtuk, amivel elérte, hogy ne mosakodjanak, ne fésülködjenek, és szép lassan egész rondák lettek. Így született az orkok fertelmes fajtája.
Látták a valák, hogy ez így nem lesz jó, ezért odaküldték Oromot, hogy világosítsa fel a tündéket: ne császkáljanak Utálnám felé, valamint fegyverkezzenek fel.
Orom végigvadászta Középföldét, ahogy átkelt rajta, odaért a Cúgvénenhez, ám a félénk és szelíd tüncök beijedtek tőle. Lassanként sikerült elfogadtatnia magát, és akár ötven méterre is megközelíthetett egy tüncöt, mielőtt az elszaladt volna.
Látta Orom, hogy ez nem megy, ezért tünde alakot öltött, és fehér zászlót lóbálva, fegyvertelenül közeledett hozzájuk.
- Üdv néktek! – így beszélt Orom – Figyu, ne ijedjetek meg, én pala vagyok, és nem bántalak titeket. A palák egy sirály helyen laknak, és ha akartok, gyertek oda ti is, ott szép világos van, meg sok hely, és nincs Mellkór.
A tündék összedugták a fejüket, majd erre jutottak:
- Elküldünk veled néhány bátor tüncöt, akik megnézik a sirály helyet, és ha tényleg sirály, odamegyünk. Na?
- Oké.
Elmentek hát a követek Orommal, és marhára tetszett nekik Palimár, így hát hazamentek, hogy népüket is rádumálják az Útra.
Ám a palák látták, hogy az Út veszélyes, ezért hadüzenet nélkül lerohanták Utálnámot, elkapták Mellkórt, megláncolták, és bevágták Kandos egyelőre töküres csarnokaiba.
- Tiszta a levegő, jöhettek – közölte Orom a tündékkel.

IV
A Nagy Népvándorlás

A tündék pedig három fő törzsre oszlottak. A nyanyák, nevükkel ellentétben, nagyon szépek voltak, és folyton énekeltek. Vezetőjük Inggomb volt, ki Palimárba érvén, leült Kanwë lábaihoz, és ezzel a nyanyák szerepe a sztoriban nagyjából véget is ért.
Aztán ott voltak a példák, akik roppant izgága népség. Nélkülük nem fárasztanám az olvasókat ezzel a marhasággal, úgyhogy őket tessék szidni. Vezetőjük, Szinwë, Szindbád fia volt, s mint ilyen, nyughatatlan, bár a hajós-vér leginkább a harmadik törzsfőnökben, Olvadban buzgott, s népében, a telérekben, akik soha nem voltak bányászok. Olyan sokan voltak, hogy nemcsak Olvad, hanem Elved Tángálló, a testvére is vezette őket.
Ám ezt a tarka hadat nehéz volt az Útra rábírni. Egyesek eleve beintettek, és maradtak, ők voltak az avarok, mások útközben maradoztak le, ki itt, ki ott… A mambák például lusták voltak átkelni a Szmoghegységen, és maradtak.
El Tángál is leragadt valahol, ám a maradék nagy nehezen elért Palimárba, miután Turbo és kajái átvontatták őket. A nyanyák gyorsan bevágódtak Kanwénál, a példák körülrajongták Aulát, a telérek pedig – akik késtek, mint mindig, és külön kérvényt kellett nekik benyújtani – letelepedtek Palimár tengerpartján, egy szép helyen, bizonyos Alamolanden…
Palimár szép volt, s a tündék hamarosan lelkesen szaporodni kezdtek.
Szinwë kétszer is megnősült. Először Boglárielt vette el, akitől egyetlen fia született, Ferinor, a legnagyobb példa, ki valaha Eán létezett. Ám Bogláriel kikészült a tüzes csemetétől, elment Lóri (egy kevésbé fontos pala) kertjeibe, és ott bealudt. Szinwë igazán sokáig hű volt hozzá, ám egy napon, midőn Ferinor már férfi volt, meglátta a nyanya Kandist, aki szép szőke volt, és nyomban újranősült. Ez vetette el a testvérviszály magját a példák között, ugyanis Ferinor cseppet sem tolerálta az új mamát, aki ráadásul még szült is két gyereket, Színváltót és Színmorfint. Ferinor rendszeresen merényleteket kísérelt meg kiskorú öccsei ellen, ám a kis félpéldák ennek ellenére éltek, virultak és növekedtek…

V
Tángál és Melinda

El Tángál, a telérek kettes számú főnöke pedig azért maradt le, mert eltévedt egy nagy, sötét erdőben, és meglátta Melindát, a kaját, aki érthetően szebb volt, mint holmi mezei tündelány. Tángál és Melinda, midőn meglátták egymást, lecövekeltek, és pár száz évig így álltak, Melinda, mert ráért, és jólnevelt lévén, nem akart kezdeményezni, Tángál pedig, mert nem talált szavakat. Csak nézték egymást bambán, nagyon szerelmesek voltak, és közben Tángált hiába kereste a népe. Már azt hitték, hogy elkapta Mellkór, és orkot csinált belőle, miközben ő még mindig Melindát nézte.
Végül, több száz évnyi bátorsággyűjtés után, Tángál megszólalt:
- Mit keres egy ilyen csinos lány egyedül egy ilyen helyen?
- Téged… - felelte Melinda, s örömében, hogy Tángál végre leszólította, nyomban galléron ragadta a tündét, és az anyakönyvvezető elé ráncigálta.
Tángál népének maradéka örömmel üdvözölte visszatért királyát, pláne, hogy ilyen szép feleséget szedett össze. Letelepedtek egy árnyas erdőben, amit Melinda körbekanyarított az övével, hogy enyhe elektrosokkal tartsa távol az illetéktelen behatolókat. Eztán Dóriasznak, Bekerített Földnek nevezték, később meg Ezer Barlangnak is, miután Aula kreálmányai munkába álltak rajta…
Lakói elvileg mind sötét tüncök voltak, mert lekésték az utolsó menetrend szerinti járatot Palimárba, de mert Tángál már járt ott követként, elmesélte nekik, milyen a Fény, ezért csak félig maradtak sötétek. Szürke-tündéknek nevezték el őket, s Tángál meg Melinda, a kaja nászából született a világra Lucien Tilinkó, a legszebb Illóolaj Gyermekei közül, aki ennek ellenére egy csíra halandóhoz ment feleségül, de az egy későbbi fejezet…

VI
Ferinor szilmariljai


Közben pedig a példák éltek és virultak Palimárban, Színváltó és Színmorfin is felnőttek, családot alapítottak, lett egy rakat gyerekük, ám Ferinor még mindig fújt rájuk.
Szinwë háza elérte a fiasítás legnagyobb számát, ám ez volt a fénykor vége is!
Ferinor hét fiút nemzett nőjének, Nedda Nellnek, úgymint: Majnemrossz, a család esze, Magor, a danolós, Celebes, az (agyilag) szőke, Carinthyr, a poéngyilkos, Cunciszin, a galád, valamint Amirr és Amurr, az ikrek, akik merőben szokatlan módon egyformák voltak. Ezek heten galeribe tömörülve riogatták Palimárt.
Színváltó igazán elbújhatott a maga három csemetéjével: Szingonnal, Furgonnal és Arankával. Szingon Giling-galang apja volt, Furgonnak egy szem lánya lett, Ildi Celebringa, Arankát meg inkább hagyjuk, mert az egy későbbi mese, és rosszul végződik.
Színmorfin összehozott böcsülettel öt porontyot, úgymint: Színrúd Felegond, Orrodlesz, Angrúd, Alnor és Kalandriel, aki a példák legszebb virágszála, és alkalmasint az egyetlen, aki mindent túlélt.
Egyszóval szaporulat volt bőven, ám Ferinort hajtotta valami! Ugyanis fetisiszta vonzódást érzett Kalandriel szép szőke haja iránt, és folyton nyaggatta, hogy adjon neki egy szálat. Ebből többrendbeli verekedés és kergetőzés lett, melynek során galeri tagjait a legkülönfélébb balesetek érték.
Ferinor nekiállt ékszereket gyártani, hogy ezzel kedveskedjen unokahúgának. Végül sikerült a Fák fényét ékkövekbe zárnia, és ezeket szilmarilnak nevezte. Eredetileg úgy tervezte, hogy üzletet köt Kalandriellel: egy hajszál – egy szilmaril. Összesen hármat csinált, ám érezte, hogy ez volt élete csúcsteljesítménye, amire többször nem lesz képes, ezért nem akarta könnyelműen elherdálni…
Ekkor történt, hogy Mellkórt feltételesen szabadlábra helyezték, és megígérte, hogy jól fog viselkedni. Kezdetnek rácuppant Ferinor művészetének fénylő termékeire, és szívében setét vágy támadt! Ám ravasz volt, és kerülő úton próbált hozzájuk jutni. Kifigyelte, hogy Ferinor nem csípi Színváltót, és elkezdett suttogni neki:
- A féltestvéred ki akar túrni a fater kegyeiből… én a helyedben ezt nem hagynám annyiban…
Addig lökte ármányos szövegeit, míg Ferinor egy szép napon berontott apjához, ahol – vesztére – ott volt Színváltó, s mit tesz Emu, épp rá panaszkodott:
- Nézd, apu, én tudom, hogy szereted, de már akkora arca van, hogy az tűrhetetlen… hát fogd már vissza egy kicsit!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – robbant be a terembe Ferinor, a lendülettől kitépve a kaput – szóval itt bomlasztasz, Színváltó! Jól sejtettem! Árulkodsz, mi?! – Azzal elkapván a tünde grabancát, kirángatta az ajtó elé, és ott kardját nekiszegezvén, nagy nyilvánosság előtt életveszélyesen megfenyegette.
- Na nyisd ki azt a hegyes füled, te zabigyerek! Ha még egyszer meglátom, hogy az apám előtt rontod a hírnevemet, biz’Eru FELTRANCSÍROZLAK!!!
- De én csak… - védekezett volna Színváltó, ám Ferinor nyomban neki is látott a kaszabolásnak… le is gyakta volna, ha a palák, akiket a nyanyák riasztottak, fülön nem csípik.
És lengedezett Ferinor Tulok kezében, a fülénél fogva, miközben Ni’Eemma bőgött, Szavanna és Varga leápolták Színváltót, Szinwë hőbörgött, hogy ne avatkozzanak a családi ügyeibe, Kandos pedig – milyen meglepő – hallgatott.
És Tulok elcipelte Ferinort meg Színváltót a Végzetes Karikába, ahol mindketten előadták a saját verziójukat (Ferinor: „Hát nem beleszaladt a kardomba? Tízszer?”), ám fény derült Mellkór cselszövésére. Tulok igen szeretett volna eldiskurálni vele, de elbújt, mindenféle lehetetlen helyeken (l. JA: Nem én kiáltok c. versét!)
És Ferinort kiebrudalták Cidrionból, tizenkét évi formilosi kényszertartózkodásra ítélve. Szinwë sértetten követte, meg a galeri is. Cidrion fellélegzett.
Ám Ferinort Formilosban sem hagyta békén Mellkór. Odasompolygott a kerítéséhez.
- Nem veszünk semmit, és nem is adunk el! – közölte Ferinor.
- A palák a szilmariljaidra pályáznak! Látom a szemükben! – hazudta a gaz.
- Na mész a francba.
Mellkór elment, de setét lelkében bosszút forralt.

VII
Mellkór és Undorlián

Egyenest Undorliánhoz, az óriás sáskához tartott. Undorlián roppant slampos nőszemély volt: folyton zabált, többszörös kannibál özvegy volt, szakadt kendőben és cicanadrágban járt, és nem is titkolta, hogy tetszik neki Mellkór.
A pala maga is tartott a némbertől, ám szüksége volt rá.
- Mennyi a részesedésem? – szólt csámcsogva Undorlián, miközben épp a harmadik vacsoráját fogyaszotta.
- 50 százalék?
- Micsoda?! Meg akarsz engem sérteni? – a sáska rekedt, gengszeres kacajt hallatott, és egészben lenyelt egy arra járó grizzlymedvét. – Legalább nyolcvan százalák, és két kézzel fogod adni!!!
- Hatvan.
- Hetvenöt!
- Hatvanöt!
- Hetven!
- Megegyeztünk!
Undorlián egyik csápjával Mellkór kezébe csapott, majd fekete lyukat generált maguk köré, és elindultak Palimárba.
Ott épp aratóünnep volt. A nyanyák néptánccsoportja vonult a menet élén, utánuk a példák traktorai, végül néhány kósza telér, akik idetévedtek Alamolandéból.
A Fákat nem őrizte senki. (Jellemző!) Undorlián élvezettel rágódott rajtuk egy darabig, majd kiitta Szavanna összes söröshordóját.
- Gyerünk tovább, ez csak étványgerjesztőnek volt elég… - mondta.
Elmentek hát Formilosba, ahol nem sok példa volt, azok is szétszaladtak.
Kivéve Szinwét!
- Hitvány tolvaj! – állt Mellkór útjába. – A szilmarilokat nem kapod meg!
Mellkór röhögött, és kettészelte a pattogó példát. Majd lenyúlta az összes kincset, köztük a szilmarilokat is.
Amikor, dolgukat jól végezve, visszaindultak az Endorra, feltűnt a paláknak a közvilágítás tartós hiánya.
- A Fák!!! – nyüszögött Ni’Emma rosszat sejtve.
És tényleg. A Fák úgy néztek ki, mintha sáskajárás áldozatai lettek volna.
- Undorlián… - vélte Orom.
- Mellkór! – vonta le a következtetést Tulok. – Gyerünk, gyakjuk le, még nem lehet messze!
- Hová gondolsz, előtt meg kell tanácskoznunk! A legyakást felvesszük a megtárgyalandó napirendi pontok közé. – szólt Kanwë.
És tanácskoztak. Szavanna, Varga és Ni’Emma bőgtek, Kandos hallgatott, Tulok a haját tépte, Turbo mérgében odébb pakolt pár folyót, Kanwë bambán nézett, Aula pedig hirtelen a közelben ácsorgó, tétova Ferinor után kapott, és odarakta Szavanna elé.
- Figyelj, anyus! Ez az ügyes példa beletette a Fák fényét a szilmarilokba! Azzal újraéleszthetjük őket!
- Még mit nem!!! – kiabálta Ferinor. – Én itt se vagyok! Hagyjátok ki ebből a kis drágaságaimat, vagy ráeresztem a fiaimat Szavanna veteményesére, hogy focizzanak benne a palantírokkal!
Ám ekkor hírnök jött Formilosból, és elmondta, mit végzett ott Mellkór.
- Kinyírta az apámat?! – akadt ki Ferinor.
- Ez még hagyján, uram, de ellopta a szilmarilokat!
Ferinor felvinnyogott, mint ökölvívó mélyütés után, majd rohanni kezdett hazafelé.
Színváltó, Színmorfin és a galeri utána!

VIII
Ferinor Esküje és a Nagy Visszavándorlás

Ferinor, mikor látta, mit műveltek a házában, még jobban felspannolta magát. Mellkór kilopta a spájzból a nagymamája féltve őrzött kompótjait, minden mást pedig felfalt Undorlián. A polcokat, a gyúródeszkát és Grisát is!
Erre megragadott egy kézi hangerősítőt, magához vette kardját, és testvéreivel meg a galerivel elindult forradalmat csinálni.
- Apu, biztos, hogy ez jó ötlet? – próbálkozott Magor.
- KUSS! – intette le Ferinor. – Ez a palák hibája! Védelmi rendszer nuku! Idecsalogatták atyáinkat azzal, hogy biztonságos!!! Hát most majd megmutatom nekik!
- De apu… az illetlenség! – vélte Carinthyr, ám Majnemrossz lecsapta.
- Nem úgy értette, te nagyon hülye!
Kivonultak hát a Szent Hegyre, ahol hamarosan gyülekezni kezdtek a példák, mert megneszelték, hogy műsor készül.
Ferinor pedig felállt a Hegy legmagasabb pontjára, hogy jól lássák a példák, és imigyen szónokolt:
- Példák! Atyámfiai! Barátiam!
Erre hangos abcúgolás hallatszott Színváltó és Színmorfin népe felől. Ferinor nem zavartatta magát.
- Mellkór elragadta legdrágább kincseimet, visszaeső bűnösként tönkretette a közvilágítást, és orvul legyilkolta szeretett Királyunkat, Szinwét!!!
- Legyakták apádat? – szólt be valaki a tömegből.
- Példák!!! Ez mind semmi! A szilmarilok sem olyan lényegesek, ha csak ennyi lenne a bűne, hajlandó lennék üzletelni vele! De… - és itt szemében őrült láng gyúlt – ELLOPTA A NAGYMAMÁM BEFŐTTJEIT!!!
Erre már egy tündeként hördült fel a példák népe. Ily gyalázatot legvadabb rémálmaikban sem képzeltek!
- Ki jön velem, hogy visszaszerezzük a befőtteket?! Ja, és ha már megyünk, akkor a szilmarilokat is…
- ÉN! – harsogta ezernyi hang. Színmorfin nem, de a többiek mind menni akartak. Endorfin néni szent befőttjeit nem hagyhatták Mellkór kezében!
- Mostantól Morgósnak fogom hívni! – arénázott Ferinor. – És esküszöm…
- Várj, apu, mi is, mi is! – rohantak oda a galeri tagjai, kivont pengéjüket az égnek emelvén.
- Esküdjetek! – kiáltotta Ferinor szörnyű hangon.
Az eskü kábé így hangzott: „Én, Szinwë (illetve Ferinor) fia Ferinor (illetve mindenkinek a saját neve), ezennel esküszöm Kanwéra, Vargára, a földre, az égre és a pokol tüzére, Királyom sírjára és a mindenható Illóolajra, hogy Morgóst piszkálni meg nem szűnöm, míg nagyanyám (dédanyám), Endorfin Szent Kompótjait (ja, meg a szilmarilokat) vissza nem szerzem, és halálig üldözni fogok minden tündét, palát, kaját, vagy még fel sem talált embert, aki akár átmenetileg is birtokolni mer akár egyetlen üveg befőttet (esetleg 1 db szilmarilt), és ha eskümet megszegném, nyeljen el a fentebb említett tűz, vagy Turbo vizei, vagy amilyen matéria épp van a környéken, és halálnak halálával haljak. Emu engem úgy segéljen!”
Szörnyű eskü volt, ám akkor még nem sejtették, mennyi bajt fog okozni majdan…
És elindultak, hogy visszatérjenek az Endorra. Útjuk Alamolande kikötőibe vezetett, ahol Ferinor üdvözölte Olvadot, a telérek urát, s így szólt hozzá:
- Helló, sógor! Figyu, kölcsönvehetnénk a hajóitokat?
- Nem.
- Nem?
- Nem!
- Mér?
- Csak!
- Ez az utolsó szavad? – kapott a kardjához Ferinor.
- Ez!
És tényleg ez lett, mert Ferinor úgy szelte ketté, mint ideges szamuráj a ház falát, ha siet.
Erre kitört az őrültekháza. A példák és a telérek egymásnak estek, és a kikötő vize hamarosan olyan vörös lett a rengeteg kiontott rokoni vértől, mint a Tisza, román festékgyár működése esetén. A hajók is elég durván néztek ki.
Színváltó és Színmorfin népe inkább a teléreknek segített, minek következtében a példák egymást is irtották. Végül Színváltóék sértetten elindultak gyalog északnak, Ferinorék meg a vértől mocskos hajókon utánuk!
A hét fiú vígan danolászott, hogy heten a telér hajóján, johohó, meg egy üveg miruvor, ám a koncertet megszakította egy rettentő alak, aki egy parti szikláról szólt hozzájuk. Egyesek szerint maga Kandos volt az.
- Ferinor, Ferinor! Hát hiába beszéltem nektek annyit?! (Kandos életében először szólt a példákhoz.) Testvérgyilkosok vagytok!
- Télleg? – bambult Carinthyr, de Celebes oldalba bökte.
- Figyelj Kandosra, te gyökér!
Kandos pedig megjósolta, hogy Ferinor nemzetségéből senki sem fog természetes halállal meghalni, és hogy Kiebrudaltak lesznek, és egyikük sem látja többé Palimárt, csak az ő Csarnokait, hacsak megbánást nem tanúsítanak.
Kandos Átka attól fogva rajta ült a példákon, és a rokongyilkolási hajlam öröklődött, ám Ferinor büszkén felvetette a fejét, és kezének középső ujját lengette Kandos felé, mert igen elbizakodott vala.
Az átok nyomban hatni kezdett. Ferinorék és Színváltóék a Kelkarax nevű, éghajlatában a 14. színre emlékeztető átkelőhelyen csoportosultak, és tanakodtak, hogy jussanak Endorra. (Színmorfin meg is unta, és inkább maradt.) A hajókon csak több fordulóban fértek volna el.
Persze mindenki az első transzporttal akart menni, mert a bizalmatlanság megmérgezte lelküket. Ám Ferinor mélyen és jelentőségteljesen Színváltó szemébe nézett, és így szólt:
- Visszatérek. (quenyául: I’ll be back!)
- Hiszek benned, Ferinor…
Így hát Ferinorék mentek először. Sajnos, nem volt annyi eszük, hogy egypár telér navigátort életben hagyjanak, így aztán a hajók érdekes bakugrásokat csináltak. Végül kikötöttek Középföldén…
Ahol közben csúnya dolgok történtek… Ugyanis Morgós meg Undorlián összekaptak. Undorlián felzabálta a példák kincseit, és még csak meg sem feküdték a gyomrát. Ekkor a befőtteket meg a szilmarilokat kezdte követelni Morgóson. A pala beintett, Undorlián pedig erőszakhoz folyamodott…
Morgós olyant bömbölt, hogy a visszhangja örökre ott maradt a partokon, amiket azontúl Cammoghnak hívtak…
És a kiáltást meghallották Morgós régi szolgái, a balborgok, és tüstént végigszáguldottak Veleriadon, tüzes lángostoraikkal megverték Undorliánt, aki ezt nem nagyon értékelte, és visszahúzódott. Azt beszélik, elébb szaporodott, és utódai Dóriasztól északra, a hegyekben partizánkodtak, majd elbújt, és sötét részecskéket bocsátott ki, mert felettébb rühellte a fényt. Ám marha éhes volt, és végül felfalta önmagát, bár hogy ezt technikailag hogyan kivitelezte, azon máig vitatkoznak a tündék biológusai. Morgós pedig Hangbangba ment, Gyauron régi várába, megerősítette, és röhögve várta a példákat…
Ezen a randa helyen kötöttek ki Ferinorék. És a példa kovács megszegte szavát, mert nem küldte vissza a hajókat, hanem felgyújtatta őket, ugyanis sötét volt (Fák már nem voltak, nap és hold még nem).
Látták a tüzet Színváltóék az eszkimó-szín díszletében, és még jobban vacogtak tőle. Végül döntöttek: gyalog vágnak neki a rettenetes Kelkaraxnak!
Színváltó, Színrúd és Kalandriel vezérelte őket…
Ferinornak pedig eszébe jutott, miért is csinálta ezt a nagy felfordulást, és egymagában elrohant Hangbang felé, hogy bosszút álljon Morgóson, és visszaszerezze a befőtteket. A szilmarilokkal már nem is gondolt.
A fiai is tekertek utána ezerrel, de elmaradoztak… Ferinort és kisded csapatát pedig körülvették a balhorgok, s csakhamar levágták a kíséretet. Ferinor vitézül küzdött Göthössel, a balhorgok urával, bár tűz ölelte (ez nem zavarta, hisz alapeleme volt) és sok sebből vérzett…
Ekkor végre befutott a galeri, mire Göthös nyomban eliszkolt, a hét fiú pedig elvitte szegény Ferinort kicsit odébb, és kórusban bömböltek, hogy apu, neeeee!
Ferinor kinyitotta a szemét, körülkémlelt, futtában megátkozta párszor Morgóst, megjósolta, hogy a példák sose veszik be Hangbangot, majd elhunyt. Oly tüzes volt a lelke, hogy teste nyomban porrá omlott.
Fiai zokogva összesöpörték, és nagyon csúnyákat mondtak Morgósra…

Theala Vandron írta: Mocsári zsúrló? Az beletelik 10 percbe, míg tisztességgel belefulladsz a mocsárba, nem? (Nem vagyok egy biológus alkat.)

Namarie: Folytasd!!!

Nézd, meddig bírod levegő nélkül? Nos, vegyük 2-3 percnek amíg megfuladsz. Akkor a víz alatt meg a movsárban is ugyanenyi idő alatt halálozol el ha nem lóg ki a fejed... Sőt bárhol meáshol is ha nem tudsz levegőt venni...

Mme Antiszoc, alias Noredhel, megint jót írt! Bravó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Moon írta:

Moon írta: Ezt ma hallottam ezt a kérdést, meg kell veletek osztanom:

Melyik az a virág, ami alá ha 10 percig lefekszel, utána már az angyalokkal nézel le ránk?

Gondolkozzatok! Majd megírom a helyes választ, ha nem jöttök rá!

Igen, Igen! Ez a tavirózsa vagy a vizililiom, vagy bármelyik vízi virág!

Nagyon tetszett amit írtatok! (Mocsári zsúrló, Rafflesia, Óriás emberevő virág és az a dőlő fa,ami nem virág! Nagyon KIRÁLY! ) Ahogy olvastam, a barátomnak is meg kellett mutatni, mert nem tudta, hogy min nevetek!

én még megkockáztattam volna h lápatoroki pipafü+marihuána 1:1 arányú elegye de lekéstem...

Moon írta: Ezt ma hallottam ezt a kérdést, meg kell veletek osztanom:

Melyik az a virág, ami alá ha 10 percig lefekszel, utána már az angyalokkal nézel le ránk?

Gondolkozzatok! Majd megírom a helyes választ, ha nem jöttök rá!

Igen, Igen! Ez a tavirózsa vagy a vizililiom, vagy bármelyik vízi virág!

Nagyon tetszett amit írtatok! (Mocsári zsúrló, Rafflesia, Óriás emberevő virág és az a dőlő fa,ami nem virág! Nagyon KIRÁLY! ) Ahogy olvastam, a barátomnak is meg kellett mutatni, mert nem tudta, hogy min nevetek!

Nam: mééég! És Nerwenkét is. Meg Melkor kommentet is kérünk, Tanár Úr...

Addig is: berakogatom ide a teljes körű Szil paródiát, részletekben. Némelyik fent volt az oldalon is, de ott mintha nem is olvasnának az emberek...

Tehát:

A befőttek (akarom mondani, a szilmarilok...)

Kamulindale
Avagy a Nagy Koncert
Kezdetben vala Emu, akit a tündék Illóolajnak is neveznek, mivel nagy az ő fensége, és ebből meg egyéb okokból kifolyólag ritkán látható földi szemekkel.
Emu egész jól elvolt a nagy Semmiben, ám egy napon rájöve, hogy unalmas így egyedül, és Emu látta, hogy ez nem jó.
- Unatkozom – szólt, mire egy csomó szép és fényes szubsztancia pattant elő a semmiből, és körülrajongták: - Apuuuuuuuuuuuuuuuuuu!!!!!!!!!!!!!
- Te jóságos Illóolaj! – szólt a fenséges Emu. – Ti meg kik vagytok?
- Mi vagyunk a kamuk. Azért ez a nevünk, mert az igazi Isten Te vagy Urunk, de a kis ostoba földi lényeknek mi is jók leszünk.. kamu isteneknek. Mit szólsz?
- Mondotok valamit… - szólt Emu. Majd hosszasan nézegette a köré telepedő kamukat, akik gyorsan két kasztra osztódtak, Palákra (azzal érveltek, hogy a pala az tetőanyag, tehát felül van, mint ők) és Kajákra (mivel ezt a földről kell megszerezni). Az osztódást egy Mellkór nevű, ám nevével ellentétben makkegészséges kamu javasolta. Ő persze pala lett.
Emu gondolkodott, a palák és a kaják lelkesen figyelték, ám megint unatkozni kezdett, ezért megköszörülte a torkát és énekbe fogott.
- Mesteeeeeeeer! – kiabálták áhítattal a kamuk, és bekapcsolódtak, ki-ki a maga módján. Mellkór azonban hamarosan nekiállt egyénieskedni.
- Héééé! Azt kell énekelni, amit a Mester! – botránkoztak meg a kamuk.
- Miért? Talán mondta?
- Hát… nem.
- Na ugye.
Emu azonban megsértődött és más dallamot talált ki. Mellkórnak ez sem tetszett.
- Valami rockosabbat, Mester!
- Méghogy rockosat… - fakadt sírva egy nőnemű pala, akit Ni’Emmának hívtak. Utóbb kiderült, hogy hajlamos a túlcsorduló érzelmekre, így aztán senki sem vette feleségül.
Emu harmadszor is új dallamba kezdett, de Mellkór már megint belevokálozott. Ettől Illóolaj tényleg kiakadt. Nem kedvelte az antiszociális palát.
- Most pedig dicsőítsetek, hogy milyen szépen énekeltem. – adta ki az ukázt.
Mindenki lelkesen nyalizott, kivéve Mellkórt, aki hallgatott és önhitten állt.*
Emu a fejét csóválta és leküldte a palákat Ardára, hogy építsék meg.
Neki is álltak buzgón teremteni, ám Mellkór folyton belekavart. Ebből időnként verekedés lett, és Emu látta, hogy ez nem jó.
- Az Elsőszülöttek még várhatnak – döntött. – De előbb odaküldök valakit, aki szépen énekel, majdnem úgy, mint én.
Választása egy víg kedélyű, kék kabátos, sárga csizmás kamura esett, aki folyton danolt és ugrándozott.
- Te leszel az Első – döntött Illóolaj.
- Oké, Főnök… csak aztán majd szeretnék egy szép feleséget… na nem most mindjárt, előbb pár koron át ki akarom élvezni a nőtlenséget… majd, ha eszedbe jut, Mester.
- Egyébként mi is a neved?
- Bombadil Toma.

*l. Madách

Palahanta
Avagy a Palák Cselekedetei

A palák királya Kanwë. Abszolút férfias kamu, szakállát villámok alkotják, és ő parancsol a szeleknek. Egyébként meglehetősen jóhiszemű, például akkor is az volt, mikor elvette Varga Eleonórit, akit a tündék Elverethnek is hívnak, ugyanis hajlamos a pénzszórásra, mert kizárólag fehér ruhákat hord, amik gyorsan koszolódnak, ezért sok kell belőlük. (Akkoriban még nem találták fel a mosóport – a szerk.) Csinált magának egy csomó csillagot, ugyanis rájött, hogy ezek fényében előnyösen fest.
Aula a kovács, akit nagyon tisztelnek a példák, de egyelőre ne menjünk bele a tündék részletezésébe. Aula nagyon peches volt a kajáival, de erről is később.
Aula felesége Szavanna Kemenceri, aki megalkotta nagy haradi sivatagot és mellesleg felszerelt két lámpát Középfölde két végén, hogy látni is lehessen valamit.
Aztán persze ott van Turbo, a vizek ura, aki időnként centifugaszerű örvényeket kavar, és minden vízben ott tud teremni. Ő egyedülálló, akárcsak Ni’Emma, aki fentebb említett hisztis természete miatt maradt pártában.
Orom, a derék hegyi pala, folyton a vadak után koslat, és direkt a ritka fajokra utazik. Hatalmas kürtje van, aminek a másolatát pár tucat korral később Illóolaj Másodszülötteinek egy dinasztiája is használta, ám ez nem tartozik ide.
Kandos, a holtak ura, lényegében Hádész pala megfelelője, de ha ezt közlik vele, kiakad. Rendszerint hallgat, ám ha megszólal, mindig valami fontosat mond.
Végezetül egy roppant harcias pala, aki a többieknél később érkezett: Tulok, aki rézbőrű, ám szőke, és kifejezetten rühelli Mellkórt.
Hát igen, Mellkór, a bukott pala… akit kirúgtak Palimárból, a pala paradicsomból, és nem látogathatja. Átnevezték Morgósnak, a Világ Fekete Ellenségének, meg még sok más csúnya nevet ragasztottak rá. Pedig ő csak kreatív volt.
A palák mellett szólni kell néhány kajáról is. Gyauron, alias Bartha úr, aki egy időben Pannitár néven is futott, eleinte Aula kajája volt, ám Mellkór áttérítette a Sötét Oldalra. Ugyanezt tette ő később Cuncimóval, vagy Cuncinírrel, akit az emberek Szarukánként is ismernek, és mit tesz Emu, szintén Aula kajája volt. Érthető, ha Aula ezek után kételkedni kezdett pedagógusi képességeiben.
Ám voltak rendes kaják is. Közéjük tartozott Polárin, ismertebb nevén Kanwolf, esetleg Mitradír, sőt olykor Vincénus vagy Kárkun, aki azonban csak a Harmadkorban játszott jelentős szerepet, mikor is sakknagymesterként szerzett hírnevet, mert két paraszttal bemattolta Gyauront, és a saját királyát juttatta hatalomra.
Egy csinos nőnemű kaja volt Melinda, aki utóbb hozzáment Tángálhoz, a linda királyhoz, és ő szülte Lucient, aki nevével ellentétben lány volt.

Hanta Silmarillion
I
A palák berágnak Mellkórra

A palák vígan alkottak, Mellkór vígan rombolt, egyszóval remekül elvoltak, mígnem Mellkór, aki fényérzékenységben szenvedett, fogta magát, és leverte a lámpásokat, amik Endor két végén voltak. A lámpaleverés automatikusan aktiválta a palákban a „kocsmai verekedés” reflexet, és jól eltángálták Mellkórt, aki több nyolc napon túl gyógyuló sérülést szerzett, és ezeket nyalogatván, elköltözött Északra, Utálnámba, ahol szorgosan gyűjtögette a setét Erőket.
A palák otthagyták Endort, és megalkották Palimárt, ami szép volt, enyhe éghajlatú és garantáltan Mellkórbiztos. Szavanna nekiállt énekelni, s ím, két fényes fa nőtt ki a földből, amik felváltva, lágy átmenettel világítottak, és a paláknak mindez nagyon bejött. Ezüstion volt az idősebb, akit a totális kémiai analfabéta Tulok nevezett el, Laurácska a fiatalabb, aki viszont lány volt és nyomban beporozta bátyját, Kanwë szeleinek tevékeny közreműködésével. Ezek után rekordtempóban kivirágoztak, a palák pedig gyermeki boldogsággal nézték a szaporodó fákat…
… eközben Mellkór kajánul vigyorgott setét várában, Utálnámban, és terveket szőtt a Fák ellen. Mindenekelőtt megrontotta Gyauront, Aula kajáját…

II
Aula és Szavanna

Aula igen bánkódott kajája elvesztése miatt, és nekiállt farigcsálni. Helyes kis szakállas, sapis, fejszés szobrokat készített, ám olyan élethűnek találta őket, hogy óvatlanul azt kívánta: keljenek életre. Keltek is, ám a pala Pygmalion nem sokáig örülhetett teremtményeinek, mert Emu megdorgálta:
- Aula, Aula, mit csináltál?
- Azt én is szeretném tudni, Uram.
- Ezek az izék nem előzhetik meg az én Elsőszülötteimet, akik mellesleg rühellni fogják őket.
- Mit tegyek, fenséges Illóolaj? Pusztítsam el őket? – szipogta bűnbánóan Aula, s kalapácsot ragadott, ám a törpök visítva rohantak a sarokba, hogy apuuu, neeee! Emu elérzékenyült.
- Szeretnek téged, Aula… csak kicsit félénkek… oké, megtarthatod őket, de aludni fognak, amíg én úgy látom jónak.
Így hát a törpök vígan szunyáltak, Aula pedig hazament, és elmesélte Szavannának, mit végeztek Emuval.
- Haj, haj! – sóhajtott Szavanna. – Engem már megint kihagytál belőle. Pont fejszés izéket kellett faragnod? Mi lesz a fáimmal?
- Én tudjam? – húzgálta a vállát Aula, majd ügyesen átirányította az asszonyt. – Talán kérdezd meg Kanwét.
Szavanna Kemenceri tehát fogta magát, elment Kanwéhoz, és nyaggatni kezdte, hogy csináljon már valamit.
Kanwë megalapította a Zöld Pártot, ám Szavanna ezt kevesellte. Kanwë erre önkénteseket toborzott, akik kivonulnak az erdőkbe, és passzívellenállnak, ha a törpök akarnak valamit. Szavanna közölte, hogy ő igazából olyan pásztorszerű lényekre gondolt, akik széttapossák a betolakodókat az erdőben, és igen körülményesen fejezik ki magukat.
- Fapásztorok? – bambult Kanwë. – Oké… legyenek neked fapásztorok…
- E kérés még nagy hatással lészen a középföldei történelemre – vélte az épp arra lézengő Kandos. – Lehet, hogy két teljes alkalommal is, húszezer év alatt! – bólogatott.
Így hát levének fapásztorok, Szavanna pedig ugrált örömében.
- Magasra nőjenek Kemenceri fái, hogy Kanwë villámait levezethessék!
- Höhö… - reagált Kanwë…


(folyt. köv. - jelenleg a Berenes rész közepében vagyok...)

Moon írta: Ezt ma hallottam ezt a kérdést, meg kell veletek osztanom:

Melyik az a virág, ami alá ha 10 percig lefekszel, utána már az angyalokkal nézel le ránk?

Gondolkozzatok! Majd megírom a helyes választ, ha nem jöttök rá!

Mocsári zsúrló? Az beletelik 10 percbe, míg tisztességgel belefulladsz a mocsárba, nem? (Nem vagyok egy biológus alkat.)

Namarie: Folytasd!!!