Versek

Fekete angyal

Csuklyás varázsló az úton haladva,
Fel-feltekint az égre gúnyosan vigyorogva,
Fekete ruhája elfoszlik a szélben,
S szájával egy "igét" mormol éppen.

Pálcájával a Holdat fátyolba vonja,
S tekintetében a halált hordozza,
Ráncos,lilás keze alatt megtör minden élet,
Szívében sötét minden, mi valaha fénylett.

A tenger énekét elfelejtett,e kővé vált lélek,
A fény hívó szava az ő fülében nem cseng,

Homlokára az életek keresztje megvetette ágyát,
De két éles,szeme jelzi évezredes tudását.

Legsúlyosabb vétke pedig az, mit önmagával tett:
Hogy elfelejtette:ő is fényből született,
Elfojtotta lelkének maró tiltakozását,
Feláldozta lelkét a hatalom oltárán.

Gonosz varázsló!Eltörne pálcád,ha egyszer jót is cselekednél?!
Ha feladnád mindazt,miben eddig hittél?
Erős varázsló,most mutasd meg hatalmad,
E belső harcban legyőzöd-e sötét önmagad?

Dae/siss írta: Megtalál a lélekvadász

Hemhet írta: Összegzésül csak annyit, hogy Sötét Úr elemzését olvasva egyértelműen és fölényesen ő a nyertes.

Sötét Úr írta: Első helyezett: Hemhet

Sötét Úr írta: Hemhet nagyon jól indult el ezen a nyomon, de nem vette figyelembe, hogy anya nemigen hagyhatja ott a gügyögős-korú gyermekét, hogy aztán csak a nyáron lássa.

Sötét Úr írta: A vers narrátora nem dajka, hanem férfiember

Szofi írta: Nem akarok védekezni, igazatok van, vsz azért provokáltam ki ezt a reakciót, mert én is éreztem, h vmi nem stimmel. De. Nem tudom visszaadni a tartalmat szabadfordításban. Próbáltam. Ez így egész, ennek így van, ha elcseszett, ha hunglis, de zenéje az én pici fülemben. Az első sorral kapcs.-ban SÚ-nak igaza van, nem vessző, hanem egy 'to' hiányzik és az első sor szabadfordítása is stimmel. Szóval, elcseszett, na, mint minden körülöttem mostanában. Próbálkozom, de minek. A régi utak begyöpösödtek és túl sok emlék kötődik hozzájuk, újak meg nincsenek.

Acho írta: Kiszhobbit: én a folytatás mellett voksolok...

Szofi írta: Figyelem, zsarolás következik!
Amennyiben a következő anol nyelvű 4sorosomra sem szól senki semmi értékel7őt, akkor mélyséesen meg fogok sértődni.

The Path
(or Fish in a Spiderweb)

How can I just ever grow be kind,
not reluctant never to be bound,
gentle not the way I used to be -
not seizing the thoughts of fear, but flee?

Sötét Úr írta: No nézzük csak, ki mit küldött? Érkezési sorrendben mutatom a pályaműveket:

Hemhet írta: A költőt József Attilának hívták. Néha a semmi szélén ült, és lóbálta a lábát. A csillagok olyankor mind köréje gyűltek.
-Ki ez a tiszta szívű? - kérdezték az emberek, és úgy tettek, mintha értenék őt.
Aztán a költő egy nap elment az álmokon túlra, azóta senki sem látta. 1937, Balatonszárszó. A vonatkerekek zakatolnak, akár a szívdobbanás, súlyos árnyékok zuhannak a csupasz sínekre. Az emberek ugyanúgy jönnek-mennek. Néha talán eszükbe jut a költő bajszosan, leszegett fejjel, ahogyan a képről ismerjük.

1925, az apát tizenhét éve a távoli Amerikába képzeli a családi emlékezet, a Mama hat éve halott. Az alig húszesztendős József Attila ekkorra már több mint kétszáz verset írt, megjelent két verseskönyve. Túlélt egy világháborút, éhezést, nyomort. Csőszködött, öngyilkosságot kísérelt meg, perbe fogták istenkáromlásért, volt házitanító, és szerelmes, néha boldog is... 1925, ebben az évben született meg híres-hírhedt verse a Tiszta szívvel. Ehhez hasonlóan népies jellegű, balladai tömörségű a szintén ekkor íródott Gügyü, gügyü...; című költemény is. Mint egyszerű dajkarím, vagy dalocska indul, csupán az utolsó sorra bomlik ki a tragikus mondanivaló. A balladai jelleget fokozza, hogy nem tudunk meg semmit a helyszínről, a szereplőkről is keveset. Lehet, hogy este van, és egy nagypolgári lakás villanyfényes szobájában ring a bölcső, vagy egy kastély árnyas parkjában egy napsütötte délutánon. A főszereplő falusi szoptatós dajka. Erre utal a népdalokban is előforduló recece kifejezés, az egyszerű szóhasználat. Mint a második sorból kiderül, valahol, egy földpadlójú kis házban egy másik gyermek is sír. Szinte látjuk magunk előtt a nehéz talpas bölcsőt. A falon sötét keretben Szűz Mária fakult képe, akikhez hiábavaló volt a sok könyörgés, és imádság: "...áldott a te méhednek gyümölcse...". A versben a jelen és a jövő képei keverednek. Az első három sor a jelenre vonatkozik, a negyedik már a közeli jövő vetíti előre. Az ötödik sortól a költő a távoli, húsz esztendővel későbbi eljövendőt rajzolja elénk. Ekkor Döncikét már nagyságos asszonynak szólítják, akárcsak édesanyját. A másik gyermek nemcsak anyja nevét, de sorsát is megörökli. Az utolsó előtti sor újra visszakanyarodik a jelenbe. Az elbeszélő ismét Döncikéhez gügyög, és csak mellékesen hangzik el az utolsó mondat. Eljön a nyár, és aztán sok-sok másik. Döncike szép ruhában könnyű léptekkel, bálokban táncol majd, és nem fog erre a dalra emlékezni, arra, hogy ő most valaki más helyett is él.
A vers nélkülözi az összetett költői képeket, csupasz sorai egy-egy rövid tényt közölnek. Nincsenek bonyolult hasonlatok, és metaforák, csak a drámai mondandó a maga sivárságában. A költemény távoli testvére Arany János Tengeri hántásának, de itt nem kiált senki: "Ti, leányok, ne tegyétek." Nincs erkölcsi tanulság, nincsenek a síron túl egymásra találó szerelmesek, csak a valóság, amit még élesebben kirajzol a kedveskedő gügyögés, és becézés.

A Gügyü, gügyü&... egyszerűségében is szívfájdító vers a lányokért, akik bár hosszú szoknyában jártak és a hajukat már feltűzve viselték, de még hittek a mesékben és a szép szavakban. Vers egy olyan költőtől, aki - ahogyan Juhász Gyula írta a Szépség koldusa előszavában - még csak most "indul, magasba és mélybe". Szédítő magasba, és szédítő mélybe...

Attila írta: József Attila: Gügyü, gügyü... c. versének elemzése

József Attila Gügyü, gügyü... c. versében a költő előszeretettel mutatja meg a kifejezőeszközeit a játékosságnak (gügyü-gügyü, recece) a gyengédségnek (picike) és a legszebb emberi érzésnek (meglátom a nyáron) tehát születik egy gyermek.
Ugyanakkor ezt a már-már idillikusan nyugtató verset megzavarja az utolsó sor (megfujtom a nyáron). Ez a sor a vers többi részével szemben hatalmas ellentétet mutat. Az eddig kedves és aranyos versen hirtelen a gonoszság, a féltékenység és brutalitás lesz úrrá, mivel nincs is annál gonoszabb, kegyetlenebb, aljasabb és önzőbb dolog, ha egy ember valóban megöli, vagy jelen esetben megfojtja a saját gyermekét.
Ugyanakkor ez alatt másra is lehet gondolni. Döncike 20 esztendős ("húszesztendő recece") lehetséges, hogy beleszeretett egy olyan férfiba, akitől gyermeke született. Az akkori időben, amikor ez a vers íródott (1925) szégyen volt az, ha egy nőnek úgy született gyermeke, hogy nem volt férjnél. Vagy rosszabb esetben nem lehetett tudni, hogy ki volt az édesapja a születendő gyermeknek. Az akkori társadalom az ilyen nőket megvetette. Ezt a tényt támasztja alá több dolog is. Például a "Döncike" szó, ami utalhat gyermekre is főleg így "éppen, mint te picike". Vagy az a sor, hogy "lány marad a lányom" tehát miután szült egy gyermeket (úgy, hogy nem volt férjnél) így már nem veszi őt el egyetlen férfi sem. Esetleg az is, hogy néhány szó rímel, ami ha kicsit elvonatkoztatjuk, kiadhat egy történetet is: Döncike-picike-recece vagy a lányom-nyáron szavak is.

Véleményem szerint mivel tudjuk, hogy József Attilának nem született gyermeke, a szerelmeiből is volt 4-5 tehát nem szerethették őt vagy akár a gyermekkora, hogy az édesapja elhagyta őket, míg az édesanyja halálra dolgozta magát. Vagy az, hogy egész élete során a munkájában is folytonosan kudarcok voltak. Például a Tiszta szívvel c. verse és ugyanezen címet viselő verses kötetéből is élete során 3 db-ot adott el. Erősen befolyásolhatta a vers írásakor.

Szerintem ez a vers arról szól, hogy mennyire szeretett volna József Attila gyermeket és, hogy mennyire vágyódott ő korábbi szomorú és tragikus életével ellentétben egy nyugodt, békés, szeretetteljes, családi lékkörbe. Egy normális családba.

Mielőtt kihirdetném az eredményt, kiváncsi lennék a véleményetekre. De hirtelen ám, mert a hétvégén elutazom pár hétre, és az előtt még szeretném kihirdetni, hogy ki lett a nyertes, és ki a második.