Versek

Well, még gondolkodom rajtuk, egyenlőre csak annyit tudok mondani, hogy az Aratás idején tetszett a legjobban. Második nálam az őszvégi csendes, a harmadiknak (a címe vmilyen módon összefügg a hármassággal, ugye?) a szerkezetét nem tudtam kibogozni. Mert iszonyatosan tömények, de ez nem baj, sőt. Szóval ilyen egyenként is nagyon ütős képeket csak akkor halmozz, ha ugyanarra a szerkezetre épülnek, mint az aratás utánban. Illetve a halmozás még oké, de amikor ezekből mintát szősz, az már szinte követ7etlen a 3. szintagma után. Hogy hol az alany és hol az állítmány és hogyan kapcsolódnak ezek és miért. Olyan, mint egy iszonyú erős alkoholos ital, fejbever, szédülsz tőle. Van valami hátborzongatóan izgató és fanyarédes aromája, de az illatába vérszag vegyül a tarlók haldokló virágainak kipárolgása és a tömjénszag mellé. Esszencia. Higítani higítsa mindenki ízlés szerint, vagy szédüljön. Ilyen hangulatú regényt mért nem bír senki írni, hogy sokáig benne maradhassak?!
Vagy animét csinálni. Vagy zenét. Addiktív. Köszönöm.

Alcarcalimo írta: Eső után

Hangulatos, egyszerű vers. Nagyon tetszik. Köszönöm!

Köszönöm szépen a véleményeket!
Elnézést kell viszont előre is kérnem, mert most ezeket nem tudom, betettem-e már, de ha igen, akkor bocsánat.... (Aki lusta visszaolvasni, az így magyarázkodik... )

Triduum

az utcaköveken a csorgó csendet
hajnal felé a harmat cseppenését
akár az Isten, húnyt szemmel nézett,
s a vakonszületettek pillarebbenését
ahogy a szürkületben könnyel fohászkodnak
nagycsütörtök éjjelén egy lélegző falon
csordult serleggel, akár az elbukottak
úgy itta fel, mint holdfényt régi rom
mint ahogy lépcsőimádságot mondasz
növekedni hallotta a fákat a csendben
élő oltárfosztás, fekete fényű torlasz
vagy tán nagypéntek volt, csorba, szemérmetlen
vágóhídi csend a Koponyahegy árnyán
meglepik a legyek, a csonka Golgota
harmadnapra vakon ébredt, némán
salva me Domine, salva et libera*

[size=9:3vhiinl2]*ments meg engem Uram, ments és szabadíts meg[/size]


Tetőtlen fal az őszvégi csendben

a naplementék kompendiuma
kristálykék rendszere az elparázsló ősznek
ahogy az avarba fúlt, s az arcát belefúrta
még egyszer szólt: “kik énutánam jőnek
élni könnyen fognak, de hamvak nélkül halnak
(a folyókat a torkolatból magyarázom)”
s rámnézett akkor, egy viaszfényű ablak:
“ki semmi volt”, szólt, “egy felfeslő lázálom,
annak sírkövénél körmenetet járnak
a bölcsek és a vakok Pünkösd másodnapján;
én voltam az álom, s megmaradtam annak:
refrén coda nélkül, lomb a semmi fáján

felöklendezni az elmondhatatlant
szünetjelekkel hangokként csattant
a szó: vividissectio, élő gégemetszés
az ajkam vérvonalában:
íróvessző vagy kés -

már magam sem tudom:
föveny vagyok csak,
csend-csöpp az elfolyó partokon

Sziasztok!

Tőlem semmit ne várjatok, mert azt hiszem túl önző vagyok az alkotáshoz, s türelmetlen(érzéketlen?) a szótagok számolgatásához. De erre egyesek azt mondták jó volt hallani.


A szél és az úrhölgy

Nem, de mégis
Pad, szél,
Eső, lámpa.
Ó-k és Ö-k.

Jók és Nők.
Zavar az avar, hogy itt az
Ősz. Vagy csak korán
Tűnnek el a fények,
Meg azok az átkos remények.
Azok... a könnyű, tüdőtöltő,
Felemelő, mindenteljes érzések;
A neonlámpába bújtak,
Engem meg üresen hagytak.
Romokban hát Birodalmam Vára.

Persze az elszegényedett Úrhölgy
A romokban rongyolog,
A szél játszik vele,
A tiszta, éles őszi ég
Metszően háttere.
Nem melegíti a nap,
Csak a szíve dobog vadul,
A szél letépi rongyait,
Hogy ott ülhessen,
Igazul.

Miért omlott össze várad?
Szemtelen szemérmetlenséged
Volt az ok?
Kérdezte a Szél,
Csak kérdezett, észre sem véve,
A könnyeket.

Az úrhölgy felállt,
A szél tombolt.
A váramat megtámadták,
Belül mindig Béke volt.
S az erőszaknak ősi fala,
Ellenállni nem tudott.

Of the night

Either I go to sleep
Or I won't sleep at all tonight
Stay up all day
Stay up all night
Watch the stars and spin the moonlight
Into a shimmering weave
Into the shimmering drape
Of the night

Either I skin the night
Or I won't live at all within
Hold it out in
My palms breathing
I promise I won't be peering
You can always trust the twilight
You can always have trust in me
Of the night

This small white bird
Its silver heart
In my hands
Its own lands
Rend apart
Souls depart
This wee bright bird
Its golden soul
In my heart
Blown apart
Lost my mind
I've gone blind

Velvet shrouds, black as ink
They're flying in the livid skies
Creep in our hearts
Deep in our lives
They rot, mangle and fret our hides
Diminish the light of all things
They blemish the dark-lovely arts
Of the night

This small white bird
Its silver heart
In my hands
Its own lands
Rend apart
Souls depart
This wee bright bird
Its golden soul
In my heart
Blown apart
Lost my mind
I've gone blind

This small white bird
Its golden soul
Melts and plates
And abrades
Our ragged
Soulless breed
This wee bright bird
Its silver heart
Is beating
And singing
The bright rite
Of the night

Well-of-souls: ez tényleg szép. Kicsit Kassákos stílusú, de sokkal érthetőbb és összefüggőbb. A képek meg nagyon tetszenek.

Nessa írta: Well: húúúú

na ennek is sok értelme volt

Szerintem tisztán kifejezte a véleményed

Shaman: ez a második nagyon jó volt. az első meg
Well: húúúú

na ennek is sok értelme volt

Egyre jobbak vagytok...! 8O Köszönet érte! :meghajol:

Well: gyönyörű. köszönöm.

Aratás idején

a könnyekről ismertétek meg
háztetőarcán a lélek szertecsorgott
az elveszett remények obeliszkje lett
élőként járt, de mégiscsak holt volt
s úgy hívta be, mint pásztor a mezőkről
szertehulló lépteit az Isten cséplőgépe
kipergett lassan a megreszkető őszből
csillag volt csak - csak vérző naplemente
rongyos pupilla és keresztforma szemrés
tarlóra szúrt ujjakkal meredt fel az égre
így tetszett az Úrnak: szétszabdalta őt, és
így emelte mennybe: holtan, összeégve

Predesztináció

Csendben ülünk az asztal körül,
S beleburkolózunk a némaságba.
Vér folyik, elmosván az élet színeit,
S felemeli fejét, utolsót tekint e világra,
Majd elhallgat, s nagyot koppan.

A kövön most az elmúlás jelei vannak,
Nyomelemei, illata behálózza a helységet.
Rád nézek, s abba marad a pulzálás.
A vérfolyam megállni látszik.
Keservesen tölt be mindent az édeskés szag.

Nem akarom, hogy a padlón feküdj,
S oszlásnak indult testedet összemossa a tér.
Mielőtt eltűnsz, emeld fel isméd a fejed,
S tekints újra ránk!

Csendben ülünk az asztal körül,
Tetőzött a hangtalanság,
Ibolyántúli vagy az alatt.
Nem tudom, a megtört időt újraindítani,
Nem tudom a hallagást , szavakba önteni.

Csak vagyunk,
NÉMÁN,
az asztal körül.

Hát, ahhoz képest, amit írtál a ritmusodról... engem a hangulatán kívül ebben pont a ritmus fogott meg. lehet,hogy egyedül vagyok evvel,de megragadott. ismét csak gratulálni tudok!

Úgy éreztem, mintha én is ott állnék az esőben... Csodálatos, minden elismerésem neked

Ez is nagyon szép, csak így tovább :itscool:

Encsi, Acho: kösz.
SÚ: aye-aye, hát a ritmus nem az erősségem... (többek között). Köszönöm az észrevételt!

Eső után

Megdördül komoran az ég,
és átmenet nélkül ma még
lezúdul a zápor;
részegen issza majd az út,
a tér, a park s a szökőkút
- eső adta mámor.

Felnézek: lesz-e szivárvány,
varázslatos híd akárhány!
Néhány csepp már koppan,
hűs ital a szomjas földnek,
pettyes utcák tükröződnek
a zárt ablakokban.

Felgyorsul minden hirtelen,
táska és ing a fejeken,
bújnak fedezékbe;
itt még pislognak félvakon,
de már kitisztult nyugaton,
pár perc alatt vége.

Orromban állott por szaga,
ez a szag, ez kísér haza,
és amerre járok,
szanaszétázva a járdán
hevernek elhagyott-árván
az akácvirágok.

2007-08-16
[/b]

Igazi Mecsis vers...

**Shaman** írta: Ha hullik

Ha hullik a pitypang
ha fúj a szél,
ha fázik a seggem,
ha ver a jég.
Akkor is csak
PenDrivot használok.

Ha hullik

Ha hullik a pitypang
ha fúj a szél,
ha fázik a seggem,
ha ver a jég.
Akkor is csak
PenDrivot használok.

Szeretek itt elmerülni, ne tessék abbahagyni!!Egy-két albérlethajszás este végén hihetetlenül megnyugtató olvasgatni a verseiteket:)

Az ilyen versek miatt szeretem olvasni a topikot...

Úúúúúhhh, ez gyönyörű...
nekem legalább is nagyon tetszik, le a kalappal!

Szép volt Well.

A vén fa

Régen elhullott már összes levelem,
lepergő rozsdaként zörög az avar.
Nem jön már a tavasz, nem bont új rügyet,
hiába is öntöz a dús zivatar.

Hol vannak már azok a madárfészkek,
és hová tűnt el, mondd, a reggeli dal?
Ágaim nem adnak több menedéket,
csak cibál és szaggat a téli vihar.

Már nem frissít engem az esti szellő,
csak bánatot és végtelen álmokat ad.
Még a méhek is elkerülnek messze,
alattam megannyi kiszáradt fadarab.

Szerelmes párok ültek árnyékomban,
- ölel a fiú, a lány visszacsókol -
Ma már senki sem dől kérges törzsemnek
Belémkarcolt szív a múlt tavaszról szól.

Magamba fásultam az évek során.
Nincs lombom, se virágom, se madaram…
Máglyát rakok elszáradt ágaimból,
és a tüzénél elemésztem magam.

2007-07-23

Nekem Nessa verséről Túrin jutott eszembe

Arlith, Sötét Úr: köszönöm hogy nem rakok fel többet semmit azt csak azért gondoltam, mert ha nem tudom meg mit kéne javítanom, akkor hogyan tudnék fejlődni? úgyhogy mégegyszer is köszönöm a reakciót, sokat segített

Well-of-Souls írta: Hát...
Még mindig (sőt, bevallom változatlanul) baromi jól esik, hogy így bátorítjátok ezeket az izéimet.

Nem véletlenül. Ebben a versek színvonalának igen nagy szerepe van...! Még, még, még...! Szeretnék még olvasni tőled!!

Sötét Úr írta: Arlith: No igen, akik megismernek és megszeretnek, azok elviselik a szókimondást is - erről ismerszik meg a barát. De hát ez már olyan dolog, amibe nem kellene beleütnöm az orrom, úgyhogy húzok is hátra vokálba.

Szméagol:írtam neked egy jó hosszú választ/kritikát, és kidobott a fórum, elszállt a cucc... Azért megpróbálom összeszedni, hátha sikerül.
A "legjobb versed":
A téma és a megközelítés nem új (ld. a Szfinx rejtvénye), de jó. Sajnos a szerkezet dominál, a ritmusa olyan semmilyen - nem rossz, csak épp fel sem tűnik. Nincsenek hangsúlyos szavak, amikre visszaemlékszik az ember - nem kell minden szónak ütnie, de kell egy-egy olyan, amire felkapja a fejét az ember, és azt mondja: igen, ezért érdemes volt verset írni! Fejleszteni kellene, hogy zenéljen is a vers, mert a téma valahogy kívánja. Kár, hogy a harmadik sorok osztását nem sikerült következetesebbé tenned. De mielőtt rám küldöd a Gruffacsórt, hozzá teszem: a jó vers éri meg a kritikát.
Arc: szép, de mindkét versszakban akad, ami megtöri, és elrontja. Apró hibák ezek, az első vsz negyedik sorának első szava lóg ki, és a második vsz harmadik során kell csiszolni, és rendben is lenne. Mivel tényleg apró, könnyen javítható hibák, még akkor is érdemes lenne foglalkozni vele, ha egyébként az "úgyse lesz jó, minek dolgozzam át" csapatot erősíted. (De remélem, hogy nem azt...)
A pókháló: Az első öt sor rendben van, tetszik, előkészít valamit, amit mondani akarsz - és nem sikerül. A hatodik sortól már nem is vers. Kár.

Nessa: neked is írtam valami hosszúkásat, amit elvitt, amikor kidobott a fórum...
A lényeg: ne merj eltűnni, hanem maradj szépen köztünk, írj, tedd is be, és fejlődj, mint eddig is - különben utánad küldöm a Lovasokat!
Amúgy a legfontosabbakat Arlith elmondta, én csak bólogatok. Kár, hogy az első két vsz után elveszítetted a verset, és csak a bizonytalanságod maradt meg.
Ha végigolvasod a topikot, rögtön ki is gyűjthetnéd belőle az érdekes dolgokat - ha jól tudom, ez már régi terv, de eddig még senkinek sem sikerült befejeznie. Ja, és mielőtt nekilátnál, nem ártana megtudni, hogyan lehet Guiness-rekordként hitelesíttetni! De ne érts félre, drukkolok neked!
Másrészt tényleg érdemes visszaolvasni a témában. Egyrészt látni fogod, hogy a mostani "krém" milyen vackokat írt, és egyből meglátod a fejlődés lehetőségét - másrészt olyan, félig-meddig elfeledett gyöngyszemekre találhatsz, mint Lamorak Szimpla-szonettje, Szofi Hársfa-anyácskája, Dingir Feketepiaca, Mau jópár verse, Lautól a ... (nem tudom, mi a címe), és még sorolhatnám napestig - és elnézést kérek azoktól, akiket kihagytam.
Egyébként mindenki, aki úgy érzi, hogy nem fejlődött semmit, és nem megy neki az írás, olvasson vissza egy-két évvel ezelőtti műveihez (próbálkozásaihoz), és egyből jobb kedve lesz!

Na most előbb Ctrl-A Ctrl-C, aztán próbálom meg csak elküldeni a hozzászólást...

Köszönöm a kritikádat, igyekszem kijavítani a hibákat, de verseknél az mindig olyan nehéz...

Hát...
Még mindig (sőt, bevallom változatlanul) baromi jól esik, hogy így bátorítjátok ezeket az izéimet. Jó megint itt lenni, és csak azt sajnálom, hogy annyi alkalmat elmulasztottam, amikor ilyen eltűnt állapotban dagonyáztam. De talán embereket nem, legalábbis visszavonhatatlanul nem - ezt azért nagyon merem remélni.
Zé: köszönöm az interpretációs alternatívát! Érdekes ez, de tényleg. Tetszik A praepostitiokat egyébként két okból nem tettem sehova: részben ritmikai okból, részben meg referenciaként a katolikus liturgiára, ahol valahogy így van a szöveg, h vitam aeternam dona eis domine, et lux perpetua etc, etc. Emlékeim szerint legalábbis, bár lecsekkolni már lusta voltam