Versek

Nefra: én személy szerint azért nem tudok értelmes kritikát mondani rád, mert minden sorodat tökéletesnek látom. Olyan egyedi képrendszerrel dolgozol, amibe nem lehet és szerintem nem is kell belekötni. /agy ha lehetne, az ember nem tud a döbbenettől/ A formára ugye nem lehet mit mondani, mivel nálad nem sok szabály létezik. Ami engem egyáltalán nem zavar, hozzád tartozik.
Mindezt megcáfolva: ugye az az Ér nem direkt van teljesen külön sorban? Valahogy még így sem kap hangsúlyt, ha az volt a cél.
Arlith: nagyon köszönöm a veseműtétet. Nem is tűnt fel, hogy szétfolyósan írtam. Van ilyen... köszönöm mégegyszer. A négysoros: óhatatlanul egy vámpír jut eszembe. És így nagyon durván jön ki az az utolsó Jó éjszakát!
Esgal: egyetértek Nefrával, kicsit tényleg hosszú lett. Nagyon jó az első 2 vsz, de kibillent a hangulatából az a kurtizán-kapcsolat. Jól hangzik, csak nem ott szvsz. mennybolt tömbjei... na nemá, basszus.
ADIM: állandóan meglepődöm rajtad. Ebben a versedben jól meg tudom mutatni, miért. Eszméletlen, ahogy tudod keverni a hangulatokat, hangnemeket. De nem biztos, hogy mindig előnyösen. Van benne egy csomó magasztos, emelkedett kép és kifejezés, pl:
Odaadom magamat
Szórd majd szét a hamvamat. ezzel szemben viszont megjelennek olyan... hmm... egyszerű, "ovis" dolgok, amik elgondolkoztatják az embert, hogy 14 vagy 24 éves ember írta-e a verset. Mert egyszer csak bereppen a képbe az az ominózus Kék Madár, aki szegénykém már elég elcsépelt, emellett szvsz egyáltalán nem illik ebbe a világvége-hangulatba, még akkor sem, ha nem látod.
Efkú: én sem értem, miért mondod ezt. 100%-ban egyetértek, szerintem itt mindenki elfogadja a kritikát, már ha kap. /oszt lehet, hogy csak én vagyok naív. / Nem is tudom, ki szokta bontogatni a rendet. Szabó Lőrinc: :cheers:

Direkt kevés a központozás, csak oda tettem, ahova szerintem feltétlenül kell.

Hófehér
És bíborvér
Az ágyakon nyugvó gyönyör
Kihalt a szív mélyén, nem gyötör
Szerelemmé változott suttogás
Mi minden percben éget és sóhajtás,
Hogy vége újra vége,
Bele kell lépni a mókuskerékbe,
Hiába is vágynánk vissza,
Anyaméhben nem lesz násza
Egy ördögnek sem.

Üdv mindenkinek!
Tök tecc. h néhányan végre kezdtek reagálni a versekre. aki érez magában annyit, az nyugodtan követhetné a példájukat! Hiszen - gondolom én - ha vki betesz egy verset, kíváncsi a reakciókra is; és nem feltétlenül kell, h az pozitív legyen.
[size=9:1x60zgqz]Habár szomorúan láttam, h az én verseimet nem igazán szokta senki se reagálni. De hát ez van. Úgy néz ki, ingerszegények. [/size]
Well! ismét jó, h újra olvashatlak. Mit is mondhatnék? NAGYON tecc, bár ez a te esetedben már elcsépelt szó. Főleg az első versszak!! Az nagyon eltalált.
fggdk: EGyetértek, bár nem igazán értem, mire gondolod. DE igazad van, bár hiszem, h ez alaptörvénynek kéne lenni mindenki előtt.
Esgal! Megmondom őszintén, az első két sor brilliáns! Azonban a többi versszak - persze mindegyikben vannak eltalált sorok, amik visszavonzzák a tekintetet - nem annyira jó, mint az első kettő. Úgy érzem, megfogalmaztad nagyon jól ebben az első kettőben a mondanivalódat, amit mindenki érez , majd a többiben csak ezt a mondanivalót ismételed. Talán egy kicsit tömöríteni kéne. bár persze te tudod. Nem akarok beleszólni, ne hari.

Ez itt egy régebbi iromány, vmelyik nap találtam meg.
Jól esne, ha vki reagálna rá vmit...

Borongó esték 1.
Új és újra
Lépted nesze, ha kísért füledbe este;
Mikor ledobod fojtó önmagadat,
S a fogasra teszed újra –
S megérzed hogy minden újra nyomorék
Szemed csak azt szeretheti, ami engedett,
S körötted hámlik az este, bordóra
Majd egy új reggelre
Melyre holtan ébredsz, de élőnek hívnak
Ebben a világban
S vele épp kevesebb leszel a semminél;
Hajtsd le fejet, s suttogd el, mennyit
Ér,
Mindez, s hogy megszülettél.

Senda lóme mindenkinek!
Nefra.

Aranna írta: hát olvastam az "Egyszer véget ér a Gyűrű háború" kezdetű versedet. TÖK JÓ LETT!!!!!!!!

Azt Rayan írta, én csak előkotortam a többiek kérésére.

hát olvastam az "Egyszer véget ér a Gyűrű háború" kezdetű versedet. TÖK JÓ LETT!!!!!!!!

Aranna írta: Na végre. Olvastad Galadh versét, amit Estel szúrt még be mielőtt eltűnt volna? :

???

Miről van szó?

Na végre. Olvastad Galadh versét, amit Estel szúrt még be mielőtt eltűnt volna? :

Arlith: pontosan elaláltad zagyvalék az egész mint az időjárás volt aznap
nem direkt volt.

Töredelmes bocsánatot kérek mindenkitől, de az utóbbi egy hétben nem nagyon volt időm a történéseket követni, pedig látom, megint sok gyönyörű vers született. Holnap viszont egészen szabad leszek, majd akkor megpróbálok valami reakciót is összehozni - addig is beteszem ezt ide:

Katedrálist építek a testemből,
az élet verőerébe markolok,
az Édenkert folyói hordoznak hátukon engem,
csend zsong körül, tán boldog is vagyok
és látom, amint a fűszál-törékeny évek
tétova ujjaimtól mind elhajolnak
mint barokk fúga illan a fáradt nyár tova a szélben
Istenem, miért maradtam én itt utolsónak

Katedrálist építek a testemből
meztelenül állok a zuhogó fényfolyamban
mától már visszafelé számlálom a esztendőt
eggyé válok veled az áldozatban

Mindenkinek szép napot, és boldog szerdát
Well

Amíg nem voltam, nemcsak napok, de oldalak múltak el, ám nem nyomtalanul. Átolvasván a termést, ezekre jutottam:

Fqqdk, eddig nem igazán csapódtak le a verseid nálam, de ez a csiszolatlan túlcsordulás bejött. Sőt, az Önvád is egész kellemes volt nékem. Az észrevételeddel pedig 1E.T. értek!
Mecsi, ez a foghúzás egész jó lett, bár nem vágom, hogyan lett az a címe, ami...
Mortec, bizonyára kevés időd volt írni, de legközelebb nézd át mielőtt lenyomod a mehetet, mert egy szép vers is töredezetten jön elő, ennyi hibától. Az utolsó vsz-ban az ebbe kicsorbul helyett a beletörik talán jobban hangozna. Cim lehetne a hideg tűz, vagy a kék lángok vagy a túlvilági vándor. A legtöbb alkotásból kivehető valami címnek...
Dingir, te megint megfogtad a lényeget, nem is tudok mást mondani.
"és töltöd bele lelked keserű könnyét...
...szűkíti sugarát amúgy is homályos szemednek
...kihasznál, rombol, élvez a bánat"
De mégis: "takarom elhibázott, gyermeki gondolatom" Hát elhibázott e gondolat???
Nima, jó ez a "Gyűlöletes, gyönyörű külsőség" mennyien vágyják és gyűlölik! És ezek a sorok is beszédesek:
"Hatalmas kezek felhőfreskót festettek az égre.
Így takarják a mennyet, ne látsszon a fénye."
"Ha lelket adsz, neked is van lelked.
S ha gyűlölöd, én akkor is szeretlek."
Nihil, tetszett ez "Az önkezünk hozta elmúlásban" Hát igen, mindenki maga ássa sírját, senki semm születik bele!!!
Rabyn, versed lassú és nehéz, átjárja a magányos mélabú, a hideg merengés. Ez jó!
Esgal
Szomorú esőként szakad az akarat
nyakamba; istrángot vet, s el nem ereszti,
elfordítja fejem a puha, szép mélységtől
s suttogja: ha nincs is mért, de végig kell élni... Íííígy van!
Ryana, nagyon lendületes vidám vers, aminek a vége bealkonyul, mintha elvágták volna!
Erda, remélem Csalódásod nem oly mély, mint írtad! "Gyűlölöm a haragom", ez okesz, de azt le is kell vezetni valahogy, ugyebár... és van aki, nem a szavakkal dobálózik...

Összességében el kell mondjam, jóóók vagytok, s ez neeekem teccik!
ADIM a Des

Hópihés alkonyt, Álmodók!

Kicsit eltűntem, mert kiakadt a gépem, meg én is. Bár az még pénteken történt, de akkor nagyon! Szerencsére hamar "rendbe jövök", de magam is meglepődtem e szokatlan depresszióhullámon. Ezt a hullámot meglovagolva született e vers:

Odaadom magamat

Fortyogó, fekete habok
Annyit adok, de mit kapok?
Odaadom magamat
Etetem a halakat.

Testem elemészti tűz
E Világ magából kiűz
Odaadom magamat
Szórd majd szét a hamvamat.

Fojtogat a levegő
Lelkem lenne lebegő
Odaadom magamat
Nem látok Kék madarat.

Magába húz sötét föld
Kicsiny lelkem felüvölt
Odaadom magamat
Nincs már bennem akarat.

A hangulat csak nem akart aznap véget érni, s kezem húzta a toll, s hogy kiírjam mi rám telepedett. Így született
ez a néhány kis szösszenet:

Szemem ráncossá nyúzza az élet
Megöregszem, lassan végem
Kaptam időt, de nem éltem
Életem nincs, nem is féltem.
…..
Sápadtan néznek le rám a házfalak
Hiányoztál barátom, régen nem láttalak
Csuklyád takar, arcod sápatag
Jó, hogy jöttél, már vártalak.
…..
Mondják, éld az életed
De én ezt nem élvezem
Talán nem is a sajátom
Tán nem vagyok, csak álom…
…..
Hogyha egyszer meghalok
Várnak-e az angyalok?
Megmondják-e ki vagyok
Belőlem csillag ragyog.

ADIM a Des

A napnak hanyatlik t

Sziasz!
Itt szép kussban, miután végigolvastam a tieiteket, és kigyönyörködtem magam, berakok új versemet. Ilyesmiket, hogy kritika, vélemény, szívesen fogadnék.

Tündér-mese

Csillagporral hintett éj-tó
nyár ölén csendesen alvó.
Ezüst tükre
tündér-lépte.
Halk nesz töri a nyugodt éjt:
Szárnyuk zizzen, remeg a fény.

Pirkadat vár a domb mögött,
könnyű szél száll hegyek között.
Halvány Hold-híd
fehér port hint.
Kicsiny nép most céljához ért,
itt várja a Nap ünnepét.

Hajnal-leány fut nevetve
ezüst felhő leng felette.
Hangja csengő,
friss nyár-szellő.
Kacag minden virág, levél,
fűszál bólok, hajlong felé.

Odafentről a Nap-mosoly
tó vizére szivárványt von.
Fagyos szél jő,
fázik a kő.
Hideg lesz, az ég beborul,
vidám tisztás elkomorul.

Alkony-ifjú éjszín lován
léptet sötét felleg nyomán.
Szeme tüzes,
arca büszke.
Mereven hajol előtte
fagyott-arcú erdő népe.

Az éjjel hangtalan hódít,
aprónépet a csend bódít.
Sötét-úr lép,
villan kardél.
Hosszan visszhangzó kiáltás:
egy éjre meghal a tisztás.

Hmm, Arlith, pont azt kellett kiválasztanod, amelyik félig paródia, félig a nekem abszolút nem kenyér ez-történt-ma-velem-virágnyelven téma? Ejnye. De nagyon örülök, hogy színesíted a kritika-palettánkat ettől függetlenül. Ja és mi bajod a kockastílussal?

És egy javaslat/kérés, ami szeretném, ha nem minősülne offnak:

Mivel itt kivétel nélkül csupa kiváló ember fordul meg nap mint nap, kétségtelenül eredeti és szép gondolatokkal és mély érzésekkel: tudnotok kell, hogy egyikünk sem azért jár ide, hogy másokat bántson, vagy fitogtassa a vélt tudását. Mindannyian gyönyörködtetni szeretnénk egymást ÉS tanulni egymástól. (Hivatkoznék ezzel Szofi Müller Péter idézetére is.) Tartsuk észben: ízlések és pofonok különbözőek.

Aki egyetért velem, jelezze a következő hozzászólásában.

És a végére egy jelenlegi kedvenc Szabó Lőrinctől:

Önvád

"Önzésem szeret!" - vádolom magam,
s fájva nézek zaklatott tudatomba.
(Te is mondtad!)... Nos, és ha ennyi volna?
Ha önzés volna húsz év úntalan
ujuló szükséglete: csakugyan
gyengűlne tőle lelked hite arra,
ami legfőbb öröme és jutalma,
hogy a gyönyörben biztos társa van?
Nem tudom én, kedves, mi meddig önzés,
és vállalom, ha az hajt. Soha még
nem úntam édességed: ez elég
megnyugtatásnak, ez multat, jövőt és
jelent úgy átfűt, hogy a szenvedély:
"Köszönöm!" súgja, s hálám, hogy: "Ne félj!"

code a rat the monster on doom in it

Na a ma délutánom jobbára a verseitek rágcsálásával töltöttem, és bár a lemaradásom közel behozhatatlan, azért igyekszem. (Elolvastam 10, és elemeztem/kritizáltam 6 oldalt, előről visszafelé, kivéve a ma esti verseket) A sorrend össze vissza lesz, ahogy kezembeakadnak a kinyomtatott oldalak, úgy jönnek majd a szerzők
Ja, és brutális leszek, és őszinte, és egyetlen kritika sem szól a szerző személy ellen!!!:
Nima:
"Tegnapi ihletések":Jól áll neked ez a szabadvershez hasonló stílus, bár a rímeid kicsit megrekesztik.A kép ugyan kissé zavaros, de azért átjön rajta a hangulaz. Főleg a felhő hegyek megmászása- vhogy süt belőle az irónia- a mennybe menetel földre rángatása.

Átüt rajta a Nap

Nagyon vad ez a Nap vér párhuzam- najó, lehet, csak én értelmezem így- merthogy a vér szokott átütni a kötésen...

Mennysugár.

Nagyon látványos, tömör kép, majd lentebb még visszautalok rá...
A második egység egy kicsit zavaros, nem egészen értem, viszont a második sora megdöbbentően groteszk, és üt
A harmadik szakasz is nagyon gúnyos, és erőteljes.
Az egész versből az jön le, hogy megtanultad összesűríteni a dolgokat -egyetlen kép, és mégis mennyi minden van mögötte. Nem folyik szét úgy, ahogy eddig néhány versednél előfordult.
„Itt haladsz…”:
Kicsit Pán Péter effect..
Dingir:
Függőség: Egy kissé kopáran leíró jellegű vers, volt már neked jobb is. Zavaró az első szakaszban a hirtelen személy váltás. És a végkifejlet is érdekes, bár asszem joggal kérdzem,hogy ez hogy jön ide?
Mortec
Ha meghalok...: Először is szeretném tisztázni a negyedik sort: alszok, mert akkor stilisztikailag jobb az alszom, viszont értelmetlenné válik a sor, vagy alszik, és akkor helyreáll az alany és az állítmány kapcsolata.
Mellesleg kissé olyan ez a zubog, mintha a lobogra nem találtál volna jobb rímet. Az a csak kötőszó pedig összekavarja a dolgokat, szvsz szerencsésebb lenne a továb zubog- bár a zubogról nekem inkább vmi rotyogó bableves jut az eszembe..
A vándor-lélek azonosítás összetöredezik, és nem mindig egyértelmű. A vers darabos, nem mindig tiszta ,hogy ki kivel, mikor és mit csinált.
"efkú":
csiszolatlan túlcsordulás
Én először is százszoros szabadkozás közben szólok, hogy halálra idegesít ez a kocka stílus. Viszont megdöglök a szürrealizmusodért,úgyhogy a fejemet fogva bár, de nagyon szívesen olvaslak.

ilyen ótvar metróút az élet
kínjuk én vagyok ők meg enyémek

Ez nagyon nagyon erős!!!
-Viszont az amikor kedvesem átölel szakasz kicsit derákba töri a varázst, fura egy váltás, valahogy nekem nem elég meggyőző.
a

de feledem a rámzuhant lelkeket

ismét nagyon hatásos!
Toma gazda:
A versed kicsit szentimentális málnaszörpnek indul, főleg a

rózsaszín gömbölyű

az ég /felém rímpár elég szerencsétlen, még véletlenül se rímeltess így, mert döcög tőle a vers.

Árnyékot hoz jobbról

ez más szövegkörnyezetben tetszene, de itt stílustörés a kezdő szentimentalizmushoz képest.

Színe sötétbe torkollik,
Szívemre bú telepszik.

Ez meg már egyenesen népies újabb stílus törés.
A nyögdécselő északi szél kicsit paradox a rózsaszín felhőkkel..
És ki az az Ővele? A szél?

A nap lenyugodott...

Idősík, és ismét stílus váltás..
És van vihar, vagy nincs vihar???

Nem volt hideg,
de szívem vala meleg.

Ez már egyenesen nevetséges. Már ne is haragudj, de ez a vala elég röhelyes egy ilyen versben. Miért kell archaizálnod? Szvsz azért,hogy kijöjjön a rím.. Aztán tartod az archaikus stílust az uccsó két sorig, ami megintcsak népies.
Össze vissza kapkodsz az egyes stílusok között. Ez nem szabadvres, viszont versszakonként változik nemhogy a szótagszám, de a ritmika is.
Légy kicsit összeszedettebb!!
Mau:
Wipláf-ének:Ez valami ki..szott jó!!! Annyira nagyon jól megfogtad a stílust, annyira de annyira „sagás”, hogy le a kalappal, meg ezer pukedli, meg hajbókolás, meg minden!!!
Vihar:Hát ez is… nincs igazán mit mondani rá. Nagyon Maus- a ritmus tökéletes, a képek is, a csattanó… Tényleg, lassan fel kéne kaparnom az állam a földről.
„Én úgy szeretem…” – ez meg csak szimplán


Mára meguntam, pedig ez még csak az első oldal fele... holnap folytatom...

Kaptok még egy négysorost
Éjjeli négysoros:
Álmaim
zöld szarkofágjába temetve
pihenek-
Jó éjszakát mindenkinek!

Üdv!
Ha nem bánjátok, tiszteletem teszem e topicban is. Annyira jókat írtok, hogy emellett nem is tudom, van-e létjogosultsága az efféle férceknek, mint az alant következő saját, de azért berakom. Kritikát kérek.

Elfolyó időben létre kelt szavak
csöndjébe vág a hideg rettegés,
hideg kútkáváján a mélabús halálnak
elfúl a szó, s a magamentegetés.

Márvánnyá fagyott szomorúságot
könnyeznek a mennybolt tömbjei
s itt, az élet végén, egymagamban
nem tudom, mit mondjak védelmemül neki.

Mi sorsomul adatott, eldobtam én,
miként a kurtizán a szegény kuncsaftot,
s részegen futottam mások után,
kik nem kérték ezt a szolgálatot.

Nem kellettem ott, ahová vágytam
--mi okom van hát ragaszkodnom hozzá...?
...hozzá. Életemhez, ki csalfa, hazug volt;
most, ha rossz vagyok, ő tett engem azzá.

S mégis, úgy vágyom e forró érzetet,
a vér s a levegő létét testemben,
s lelkemet bírván, elvállalnám én
akár a magányt arctalan tömegben.

Hív a mélység, a kétarcú sötét,
ígér és elvesz, ad, de megkap engem
--békéért kevesebbet nem kínálhatok--
s felállok a kútkávára csendben.

Az utólsó korty édesebb, mint a
szilárddá szelídült símogató napfény...
--egy lélekzet, és már nem töprengek majd
a kemény lelkeken, s a magam keservén.

...Keserűbb elmenni így, mintha
búcsú nélkül torkom metszeném!
Megingok, mint a kalász tenné
ha öreg, bús szél fújná, célját veszejtvén.

Megtegyem-é az egy békés lépést
abba a honba, hol örökké ez él,
s hagyjam-é, hogy romlásom vágyván
ellenségeim köpjenek felém?

Nem teszem meg azt, mi szívük vágya!
Nem menekülök szürke életükből!
Ha sorsom ellen tettem, s azért nem állnak
már végigjátszom, mi megmaradt ebből.

Szomorú esőként szakad az akarat
nyakamba; istrángot vet, s el nem ereszti,
elfordítja fejem a puha, szép mélységtől
s suttogja: ha nincs is mért, de végig kell élni...

Halott a kút, hát hisz halál lakhelye
de szemem csak most nyílik meglátni mindent...
A szürke ég s a föld lélekzik, de ők se,
nem, még ők se várják most lelkemet.

Hívatlan vendég legyek hát itt is?
Nem ez elől futnék, menekülnék?
Nem lehet sorsom még örök álom se,
mert most nem sirat engem a könnyes ég.

Sötét düh világol szívemben:
hibámat, a régit, mely oly jól bevált,
nem követhetem el még egyszer,
s most muszály megtennem a sors akaratát.

--S most élek, ha nem kellek a halálnak se még
határmesgyén állok, lakhelyem szakadék,
még zuhanok, s hamar elnyel az űr;
csak büszkeségem tart meg, míg elszólít az ég.



Nos? Milyen?

Dingir:
"...én látni akarok!!
És megtagadom, mit nem lelkem teremt...
Mégsem vagyok szabad.
Görcsösen ragaszkodom,
remegő testtel óvom, takarom
elhibázott, gyermeki gondolatom," --> áááá, ez valami csoda!!!! Csorognak a könnyeim, mert magamra ismerek benne....
Arlith:
"A türkiz-fényű égen
elbóbiskol a Hold-" --> nekem ez a két sor jött be
Mortec: Reinkarnáció....
Nima: hogy tudsz ilyen szépeket kitalálni...... nagyon megfogott a gondolat, az érzés....
Rabyn: nekem erről a temetői sétáim jutottak eszembe. Mindig azon gondolkodtam, vajon kik lehettek ezek az emberek.

Nai tiruvantel ar varyuvantel i Valar tielyanna nu vilya!

Borbenhard bácsi bajsza tejbe esett tegnap
Nyaklevest kapott mert a felesége egy idegbeteg.
Túlpartra sodorta s a szél tavaszba fordúlt, majd újra tél lett.
szomorú hángyászsün ballag a tetQléc alatt,
a szél sem fújja a galamok közti csónaktároló ajtaját.
Gondolatok fekszenek el bennem, kisértenek, s becsavaradok.
Regedh hangon gurúl a farakás a mezQk között sebesen
Lakatlan kilincstörmelék szakadt le a taliga melletti rét, jobb oldalán
Aranyfaág nem hozott termést idén sem, Irénke Drága!
Nem félünk semmitQl, csak a Hókuszpóktól, meg a ....

Arlith: a Hajnal a miénk
és rágja az idő,
de lassan. Nem vágtat
át rajta.Megfontolva lép.

Azt hiszem ezután nem tudtok mit mondani...............

Dingir: azt hiszem csatlakoznék Nimához, nekem is sikerült könnyet csalnod a szemembe!

ezt a verset ma alkottam a 20as buszon hazafelé menet. A busz elhalad egy temető mellett. (mogytol jöttem azthittem otthon lesz de nemvot)


Kőbe vésett nevek

Kőbe vésett nevek.
Nekem semmit se jelentenek.
Valakinek régen kedvesek voltak.
Mára már senkihez sem szólnak.
Valaki tán siratja őket.
Most porban fekszenek,
Halott emberek.

Idegen nevek kőbe vésve
Ki ezért, ki azért került ide.
Mind hallgat, hozzám egy sem beszél,
Néma minden Sír.

Egyszer az én nevemet is kőbe vésik,
Csak egy név, egy emlék leszek,
Itt, ahol nincsen más csak,
Halott Emberek

Számomra ismeretlenek.
Itt nyugszanak csendben.
Végül mind ide kerül, ki világra születik.
Egyszer mindenki nevét kőbe vésik.

Itt van a saga következő része:

2. Hajsza a Szarvas után

Ketten maradtak

A FÁJDALOM SZÓZATA /Angyallovag/


Hol világomnak csúfos romja áll,
Hol azt nem óvja már egy büszke vár,
Hol az öröm immáron messze jár,
Ott lényem panaszosan így kiált:
Ki vagyok én, vagy éppen mi vagyok?
Ezen rom-világban miért vagyok?
E világban hiába szárnyalok?
Belőle minden szépség kikopott?
Csatát vesztettünk, vagy tán háborút?
Esetleg megnyertük, egy lett az út?
Világunkra a pusztulás borult.
Elszállt az öröm, hagyva ránk borút.
Most itt állok világom romjában,
Itt a pusztulás sötét honában,
Itt az éji fekete homályban,
Lelkemnek hideg téli fagyában,
Az önkezünk hozta elmúlásban,
Bízva az égi irgalmasságban.
Hatalmasok lesz-e nekünk majd jobb?
Lesz-e világunk ismét több, nagyobb?
És szerencsecsillagunk felragyog,
Vagy marad itt minden síri, halott?

Mortek : A vers címe legyen: Paranoid Psychosis

Nos:

Area: a tükrös-köves tetszik. Bár szvsz az első vsz-ban a sötétségen is át kellene menned, ha már átlátsz rajta.
És az ember egyedül jön, egyedül megy. Szeretnék iker lenni. Nekik talán könnyebb.
Dingir: sírós. Majdn sikerült könnyeket csalnod a szemembe. Csak nehogy egyszer igaz legyen. Függőség: az első rész varázslatos. /ugye-ugye Efkú, nem látod füstöt és leszoksz... /A második... igen, annyian elmondták már. De akor is szép és igaz marad.
Szofi: szívesen. Csigavedlés: ismerős, a fenébe is.
Artemisz: Halálvirág, igen! Szegény Haldír. A 4soros kis helyes. Nyugalom, végre... nyugalom?
Arlith:
Reggel mindenki figyelmesebb
a Hajnal a miénk
és rágja az idő,
de lassan. basszus, tényleg! 8O
Nefra: olyan, mint egy regösének. Tegnapi órán pont a népi hiedelmekről beszéltünk. És Ady A Sion-hegy alatt-járól. Tényleg van öszfüggés. Még mindig imádom a stílusod, csajszi. közepén van a... nem emlékszem... ha mjd eljönnek a harangok-rész. A jövendölés. Szóval az borzongató.
Efkú: Oké, nem kapsz kritikát. Bár szvsz 10 percesnek különösen jó, de akkor ezt most elhallgatom.

Tegnapi ihletések.

Hatalmas kezek felőfreskót festettek az égre.
Így takarják a mennyet, ne látsszon a fénye.
De mi tudjuk, hogy ott van. Jártunk ott.
Eljöttünk. És látod, minden hóvá fagyott.
Átüt rajta a Nap. Mennysugár.

Neked még szél suttog az ég alatt.
Csönded végleg szemed mögött maradt.

Mindenki egy irányba néz. Mi történt?
Onnan jön talán a Megváltó napfényként?
Nem. Csak hóvihar tombol hátuk mögött.

Gyűrűket aggatott rám a szépség.
Mit ér? Gyűlöletes, gyönyörű külsőség.
Te láttad a freskót, a felhőhegyeket.
Bíztass, hogy erőm legyen majd megmászni őket.
Ha lelket adsz, neked is van lelked.
S ha gyűlölöd, én akkor is szeretlek.

Area, Nahryien: Köszönöm! [size=9:due92ru1]És bocsánat, amiért ilyen reakciót váltok ki... [/size]

Függőség

Nyolc óra van.
Remegve nyúlsz a gyufa után,
és szívsz bele a parázsló méregbe,
megkönnyebbülsz és áltatod magadat,
ez ötperces bűn áthat és megnyugtat.
Mindig ott van veled.
És Te... Remegve nyúlsz a pohár után,
és töltöd bele lelked keserű könnyét,
elvarázsol és megvéd,
minden cseppje. Könnyen elalszol.
S egy másik: bódulat hatja át
mindennapod, szűkíti sugarát
amúgy is homályos szemednek.
Az ópium az Istened.
Van kit imádj.
S legalább nem látod a világot.
S megint más az átkos teremben
dobja el, mit családja
remegve keres, vagy marad utána
néhány tehetetlen árva,
mert nincs már pénz, hogy éljen.
Vagy csak egyszerűen gyönyört kutat,
feldúlja a családi ágyat,
kihasznál, rombol, élvez a bánat,
magának is elhazudva: szerelemből.
Aztán meg úgyis mindegy...

Nekem nincs ilyen méreg,
nincs bűn, amiért élek;
én látni akarok!!
És megtagadom, mit nem lelkem teremt...
Mégsem vagyok szabad.
Görcsösen ragaszkodom,
remegő testtel óvom, takarom
elhibázott, gyermeki gondolatom,
melyet annyiszor megírtak előttem,
annyiszor szakadt ki
fájdalmában sorstalan elméknek...

"Szeretném, ha szeretnének!"

Jobb napot mindenkinek. hosszú halgatás után ujra itt...
Nincs sik ídőm így most nem írok
Litániákat arról milyen remekül írtok.

Kérlek titeket
segítsetek
címet találni eme versnek...

Ha meghalok, alelkem tovább él
S akkor már senkitől sem fél
De a szerelem, mi bennie lobog
Nem alszok el csak benne zubog

Ha arcodat metszi a fagyos szél
Tudod már, a lelkem még remél,
Ő az a tulvilági vándor
Ki nem állmásból csak lángból

Kángból minek tűze melegít
Ha vándor lassan közelít,
Bárkimást a fagy jár át,
Ha csak érinti a vándor nyomát,

A hideg tűz mi érted ég
Nagyszerű gyönyörű ség
Egy természeti csoda,
Ebbe kicsorbul az idő foga



Előrre is thx!

Szofi írta: Artemisz:Tábori emlék-megtérés/megvilágosodás? Well-re emlékeztet; rokon téma & forma (Tudod, h nálam ez a legnagyobb elismerés -egyik- hangja?!)

Hűha...
Hát már hogyne tudnám!
Igaz ami igaz, a forma azért olyan, amilyen, mert hozzászoktam már Well "istenes"verseiben ehhez a formához.. most nem is volt olyan nehéz!

Egyébként addig is tudtam, hogy a Jóisten van,meg minden, de ott éreztem meg igazán, hogy nemcsak van, de segít is!

A "Bábból lepke" pedig csudaszép! Olyan.. mély.....


Mau, te hozod a formád! Remekműveket alkottál újfent!

Ja, és majdnem elfelejtettem: egy szép,fájó gondolat,most csak nektek:
"Ennyi maradt a múltból, amely nem bírt tökéletesen elenyészni, mert egyre csak enyészett, végtelenül, önmagát emésztve, és úgy múlt el minden egyes pillanatban, hogy az elmúlása sohasem lett mulandó."
(Gabriel Garcia Marques: Száz év magány)

Néhány gondolatfoszlány péntek hajnalból (Jacopo szerint ez degradáló, de ez az igazság ) Címe nincs:
Az idő ólomléptekkel táncol,
és ráül a fejemre.
A lidércfényes égbolt
megriaszt,
kókadt unikornis ugrik át
a sínen.
Az állomáson bágyadt
magányban alszanak
az otthontlanok,
kilökik az érkezőt,az az övék.
Ne zavarj!
Már nem egyedül ülök itt,
köszönöm.
Reggel mindenki figyelmesebb
a Hajnal a miénk
és rágja az idő,
de lassan. Nem vágtat
át rajta.Megfontolva lép.
A türkiz-fényű égen
elbóbiskol a Hold-
elalszom.

Erda niire (Area) írta: Artemisz: Halálvirág termett a várfokon. --> ááá, ez valami nagyon jóóóóóó
Nima: Egyedül jöttél, s egyedül fogsz menni. Ez egy nagyon szép gondolat. Nekem nagyon bejön.... remélem azért nem igaz....
Toma gazda: én nem csípem a tájverseket (és én ezt annak néztem), de ez bejön....

igen tájvers.