Versek

Igazán nagyon kedvesek vagytok, köszönöm a biztatást!!!

Alcar, gyonyoru a vers!
Megbocsajtok.
(Beleg Cúthalion)
Klassz lenne tényleg, ha írnál választ!!!

Alcar: mikor olvastam a verset, az az erzesem tamadt, hogy te olted meg Beleg Cúthaliont...
(_Neo)

Ezek különösen jólestek! (A többi is!)
Szóval, nagyon köszönöm, azért még csiszolgatom. Quenya verzió a jövő hétre.
Alcar

Erda: nem olvastam.... ez csak úgy jött, mikor itt ültem a gép előtt.

Csata után

Minden, s mindenki halott,
Magányomba én is elvonulok.
Vékony hóréteg fedi a tájat,
Dér lepi el a számat.

Fagyott lábbal lépdelek,
Holtak mellé térdepelek.
Minden mi való volt és szép,
Ma álom, s maradt remény.

Tegnap csata dúlt még itt,
Ma csend van, és csak a hit.
Félholtan tévelygő túlélők,
A végsőkig remélők.

Talán, hátha, mégis,
De csalódnak most is.
Nem él már senki, kit ismertek,
Meghalt mind, kit szerettek.

Már csak egy van: a remény.
az volt, az van, az lesz: örökké él.
Azt senki nem veheti el,
Se szóval, se ököllel.

Most csak csend van, és remény,
De talán egyszer visszatér még
Az áldott nyugalom és szépség,
s nem lesz örökké a szívekben Tél.

csiga:
Nagggyon kemeny de nagyon jo!!!
Szembesules a valosaggal hogy mik is vagyunk es leszunk (mar ha leszunk oly "szerencsesek" hogy megerjuk!)
Mindig is utaltam a struccpolitikat!
Kiraly!

mecsi: közönséges... de elgondolkodtató. Minden 50 fölötti férfi panasza... Éljen a nők tepertős combja! /az milyen?/ Alterpornó.
ADIM: köszönöm szépen, de sajnos én voltam az, aki a szenvedést adam. Túl sokáig tartottam fenn az "én szenvedek, n szenvedjen más is" elvet, végül nem bírtam. És épp így okoztam neki fájdalmat. De hát... c'est la vie az élet.
Dingir:azt a pici évezred-es problémámat már tudod, nem írom ide. Nagyon szép, nyugodt, félálom-beli állapot.
Orsie: Ez csodaszép! De jól jött most... köszönöm! Szeretünk, Dsida.
Mortec:a másodikra: Bigámia /a lebukott lovag/ Gonosz vagyok, de fura az a Júlia és Heléna egyszerre.

Alcar: fantasztikusan jó!!!!

Alcar: Ez szenzációs! Szóhoz is alig jutok...

Mucsíccs ha tudsz!

Emberek! Szagosodom immár!
A kor eljárt feklettem, lábom kijár.
Fogaim mellyel egykoron asszonyok,
tepertQs combját harapdáltam,
ma némán úszkál a vitrinbrn

Pólé lett belQlem, cefre minden,
hajam kihullt s észre sem vettem,
Lábaim visszeresek, s klaffognak utánam,
S fenekem izzad, savanykás lehelletem után.

Sajgó prosztatám nincs ki meszírozza,
Immár csak a szellQ, mely olykor dübörögve távozik,
testem számomra ismeretlen barlangjaiból.
RemegQ kezem se a régi már,
Elhúzta nótáját a tél meg a nyár

Asszonyok! Emlékeztek még!
Mikor sikoltva könyörögtetek, Még! Még!
Bús vagyok, mert elült nyakamon a vén kór,
S hanyatlóan megyek a napnyugta irányába.
S távozok halkan, némán, s szinte nyom nélkül,
De távoztok ti is! Távozik a villamos, a tél, s a falevél
Eltünnek a hegyek, a mezQk, s az illatos virágok,
S újra a semmi lesz, feledve mindent mi volt, s mi lett.

Alcar, gyonyoru a vers!
Megbocsajtok.

Engedelmeddel en pedig megirnam Beleg gondolatait errol. Igaz mar Mandos csarnokaibol, de hatha szep felelet lenne a versedre
Es akkor ez a ketto osszetartozhatna

Beleg

Alcar: mikor olvastam a verset, az az erzesem tamadt, hogy te olted meg Beleg Cúthaliont...
Csak gratulalni tudok a remekhez.
(javaslat: kuldd el Ninniachnak, h forditsa le sindarinra is. mar latom a verset a gwaith-on ß))

Aiya!

Ez lesz az első hozzászólásom ebben a topicban... talán egyszer írok ide valami sajátot is, de most egy Dsida Jenő verset szeretnék feltenni. Szerintem gyönyörű, és most valahogy én is hasonlóan érzem magam...

Jó álom

Olyan jó hozzád dörgölődni
a szomorúságommal,
beleszédülni lelked melegébe
s édesen szundikálni.

Azt álmodni tejfehéren,
hogy sose születtem meg,
hogy vissza tudod adni
a csókjaimat.

Pattog a tűz és elsűlyed a ház.
Csörgős szánkón összesímulva,
prémes bundákban futunk
a nagy fehér havon.

Helló, hiányoztatok, ezért főmunkaidőben is idesasolok egy picit...
Már megérte!
Dingir, te megint kitettél magadért!!! Ez egyszerűen így jó, ahogy van! Hirtelen az jutott eszembe, hogy ha visszatérnék az örök körforgásba, a temetésemen akár ezt is fel lehetne olvasni...
Mortec, úgy látom, te full szerelmes vagy! Az meg szuper! Bár, ahogy az arcod elnézem... remélem, nem Nekromanta a csaj, mert akkor érthető, hogy ennyire elbűvölt! Remélem, ezeket neki is elpasszolod, és bejön nála! "Vágyam határozott, akár kardon az él!" Hát az másmilyen nem is lehet! Talán az ötödik sor első négy szava jó lenne címnek. Idő viszont van bőven, úgyhogy ki fogod próbálni, kétszer, háromszor... többször is... az álmaid!
Nimashilin, teljesen jól fogalmaztad meg a NŐ érzéseit! Ők inkább feláldozzák magukat, de nem hagyják szenvedni párjukat! Legalábbis akik önzetlenebbek, fejlettebb személyiségek! Ám ha egy ilyen hölgy egyszer megszeret valakit, annak nagy szerencséje van!!! És akkor aztán vigyázzon rá, de nagyon!!!

Van itt még valami, egy könnyedebb szösszenet, amivel remélem, nem sértek meg senkit. Még régen találtam valahol, és mivel annyi a halál és a szomorú vég leledzik eme oldalon, gondoltam színesítek a palettán...

Ki hogyan hal meg?
Az aratót lekaszálja.
A házmester beadja a kulcsot.
A molnár leőrli az életét.
A szabónak elszakad élete fonala.
A pék megeszi kenyere javát.
A kertész a Paradicsomba jut.
A harangozónak beharangoznak.
A portásnak megnyílik a mennyország kapuja.
Az órásnak üt az utolsó órája.
A kalauz eléri a végállomást.
A muzsikusnak elszakad a húrja.
A hajós boldogabb vizekre evez.
A pénztáros elszámol az élettel.
A búvár örök álomba merül.
A trombitásból végleg kifogy a szusz.
A koldus jobblétre szenderül.
A díjbirkózót legyűri a halál.
A lakó örökös otthonra lel.
A boldogtalan megboldogul.
A léghajósnak elszáll a lelke.
A vegetáriánus fűbe harap.
A programozó kijavítja az utolsó hibát.
A vadász az örök vadászmezőkön folytatja.
A kertész alulról szagolja az ibolyáját.
A rendszergazda vírusos lesz.
A magasugró feldobja a talpát.
A kovács elpatkol.
A papnak beharangoznak.
A vadásznak lőttek.
Az atléta élete ugrott.
A filmrendezőnek "vége".
A színésznek legördül a függöny.
A zenésznek elhúzzák a nótáját.
A késes gyilkost hazavágják.
A szabót kinyírják.
A kis embereket elteszik láb alól.
A meteorológusnak befellegzik.

ADIM a Des

Artemisz: Nagyon köszönöm!

Dingir írta: [size=9:31ei5mjl]De nem lett vmi jó. [/size]

8O Na, ne!!!

DINGIR, EZ GYÖNYÖRŰ!!
Olyan egyszerű, olyan tiszta, olyan szép! Olyan IGAZI!!
Büszke lehetsz magadra újfent!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a pozitív kritikát!!!

Maradt a kissé melankolikus hangulat... [size=9:79g29dov]De nem lett vmi jó. [/size]

Búcsú a világosságtól

Most lehunyom szemem.
Hosszú volt ez a nap.
Elfáradt szárnyam
Ez ezredév alatt.

Aludni vágynak már
A könnyes nappalok,
Halkulni vágynak már
Szerelmetes dalok.

Hervadni vágynak már
A tavaszi virágok,
Kihúnyni vágynak már
Szememben a lángok.

Hát ég veled nappal,
Szerelmes dal, virág,
Várnak rám odaát
A nyugodt éjszakák.

Üdvözlégy sötétség,
Ezüst Hold, csillagok,
Csak lehunyom szemem,
S véletek álmodok.

Fejem felett mostan
Fehér felhők szállnak,
Bocsásd meg hát világ,
De már hazavárnak.

Most lehunyom szemem.
És aludni fogok.
Vigyázzák majd álmom
Jóságos angyalok.

Kérlek... Ne ébressz föl.

Kértlek titeket segítsetek
címet találni ezeknek...

_________________________

Egy csiszolatlan gyémánt vagyok
De kezed alatt agyaggá változok
Szerelmem lángol mint a tűzes acél
Vágym határozott akár kardon az él
Te vagy vágyam tárgya isten szép Heléném
Háború dúl érted lelkem mélyén
Elemészt az izzás ami ott van
Tovább szítani már nem lehet
Kiöntöm hát szívemet:
Szemeimmel mást sem látok
Senkimásra, csak rád várok
_______________________

Lennék én Rómeód, én Júliám
Lennék hű udvarlód, vad kedvesed
Erős támaszod, igaz hitvesed
Bátor lovagod, oh Helénám

Ezer és ezer képpen elképzeltem
miként élhetnénk boldogan ketten
És csak azt sajnálom,
Hisz sok vlot olyan mint egy álom,

Hogy nem próbálhatjuk ki mindet
Csak kettőt, hármat, netán egyet
Életem áldoznám a tiedért,
(Csak) Ne kérdezd miért!

Folytatom, kibővítve:

Wana: miért ne tetszene? Írd csak be.
Well: köszönöm.
Fiona: ez az egyik legjobb verse. Ebből írtam első valamirevaló elemzésemet, füstölők és gyertyák között. Volt hangulata.
Artemisz:tényleg nagyon édes. [size=9:1r7hw6m9]/látod efkú ,csak kiírta magából /[/size]
Az Isten lelke csordogál az égből mesés
ADIM:a feketéről óhatatlanul a Hé, Joe... c. szám ugrik be. Szegény Dingir...
Cica:irigyellek az érzéseidért.
Éjjel kihunyt a fény az agyban
Könnycsepp gördült szemen
Sikoly rohant a szájon jajj...
Efkú:nekem ma is. Amúgy nem tudom, miért jutott eszedbe. Gyorsan váltogatod a véleményedet, gyermekem. Méghogy gusztustalan a sok szürke... nem is tudom, kinek a kedvenc színe.

Kéthónapos érzés, egy hetes vers:

Elszakadok tőled.
Kitépem magam őrző karjaidból.
Nem akarom, hogy kínlódj saját vágyaidtól.
Soha ne tagadd meg magadat értem!
Jól jegyezd meg: ennyit sosem értem.

Elszakadok tőled.
Nem én leszek, aki éjjel ágyad lábánál áll,
Akit megidézel forró álmaidnál,
Hogy velem álmodhass; magadhoz kötöttél,
De nem láttad, hogy nálam meglazult a kötél.

És most elszakadok tőled.
Nem hibája senkiek.
Nem leszek többé álmod, sem társad.
Mert nem akarok, ha ez is a te vágyad.
Tudtad, hogy ez eljön egyszer, de nem készültél.
Elhagylak, lásd: nem értem születtél.

Cicafül írta: És én kábultan fekszem
A magatehetetlenség félárbocos papírhajóján.

8O
Ez fejbeverős!! SZUPER GYÖNYÖRŰ!! Nahát, Cica! :itscool:

Ezek az érzések több napja bennem vannak....

"Gyászba bódulva könyörögnek az éjszakák
Gyanúba kristályosodtak az ébrenlétek
És én kábultan fekszem
A magatehetetlenség félárbocos papírhajóján.

Éjjel kihunyt a fény az agyban
Könnycsepp gördült szemen
Sikoly rohant a szájon
Többé nem várok rád..."

ADIM a Des: akékkel írt nagyon yó... fergeteges.
Erda:Az emberek bezárkóznak a magányba,
már nem hallgatnak a szív szavára. Igaz. Sajnos túl igaz

A véleményem még kifejtem egy picit, ha nem bánjátok.
Artemisz, ez egy kedves kis vers, de azért annál kicsit komolyabb. Bevallom, engem kiskoromban sokszor elgyepáltak, hát az lehetett hasonló... De a jókedvem és az optimizmusom nem tudták azóta sem letörni...
Alcarcalimo, hát ez nagyon frankó lett! Csiszolgasd, és ha elkészül a végleges verzió, mindenképpen dobd fel mégegyszer. Már most el akar menni a gyűjteményembe... Már az első versszak nagyon mefogott...
Lányok, mostanában NOX-ot (is) hallgatok (a filmzenék -Matrix- és hasonlók mellett), amit nektek is ajánlok. A Bűvölet című albumuk szerintem nagyon jó.

ADIM a Des

Még aznap este került lapra ez a pár sor egy jó kis zuhany után...
Bár a végét már az ágy mellé készített zseblámpánál fejeztem be félálomban...

Asszony az ágyban, holtan
Hideg cső a szájban, fogtam
A kakas közelít a szememhez, nem félek
Még egy pillanat és... megtérek.

Mással láttam az éjjel, megvetem
Lelkem tépte széjjel, kinevetem
De már nincs boldog reggel, Véle
Elsül hát a fegyver, vége.

ADIM a Des

Csillámporos reggelt, Álmodók!

Tegnap este még egyszer rátok kukkantottam fáradtan, a munka végén, és akkor... még nem tudtam, megszállt az ihlet. Mire kiértem a villamosmegállóba, megszületett ez, a múzsa szinte hibátlan vezette kezem a papiroson...

Mondják, Isten utat mutat
közben fentről rajtunk mulat.
Kivárja a hited végét
s elveszi a szemed fényét
lelkednek nem adva békét.

Visszalök a végtelenbe,
fénybe, majd a sötétségbe.
A Pokol keblére fogad
már nem tudod, ki vagy magad
lelked rab vagy már szabad.

Azt hittem, olyasmit már nem tudok írni, mint akkoriban, de ti olyanok vagytok nekem, mint a dinamó. Felpörgettek, aztán fény gyúl bennem. Köszike!

[size=9:vo5ulw4l]Artemiszez nagyon kedves...[/size]

Kukucs!

Hosszú idő után újra itt....milyen csodákat írtatok megint!!

Szvsz nem egy nagy durranás a tegnap esti szösszenetem, de Estel ragaszkodott hozzá, hogy tegyem föl...
Nem készült irodalmi bravúrnak, egyszerűen jólesett, hogy végre, oly sok év után kikaparhattam ezt a régi sebemet....
Hiába, a gyerekkori csalódások.. remélem, az MTT-táborból nem így térek haza...

TÁBORI EMLÉK

Üldögéltünk a zöld lombok tövén,
hitem, szivem már száz szilánkra törtek,
Rossz, öntudatlan, kicsiny lányka, én!
Kikkel játszottam volna, ők gyötörtek...

Sosem volt még ilyen friss a szellő,
S minden oly élő, távol, mi holt
Sikoltanék, de egy sejtelem merengő,
ámulva dermedt némaságba fojt.

Megannyi csöpp csengettyű csilingje
némán, bizsergetőn körém pereg,
Még fenn a Nap, de eljövendő fénye
már bearanyozza a kerteket.

Az Isten lelke csordogál az égből.
megsimogatja kócos hajamat
Ártatlan gyermek-kínzóim kezéből
szívéhez kapva mentem magamat.

S mit ott éreztem, százszor visszatér,
minden magányos nyári délután:
Megtisztult arcom fordítom felé..
"Én Uram, Atyám, vigyázz reám!"

Bocsi....

Alcar:Beleeeg!
Legádázabb a kard, mit barát forgat
S kegyetlen a halál, mit barát hozhat… :crying: Beleg sírfelirata...
Dingir:Csúnyaszó, csúnyaszó... Az a zuhogó ősz... mint egy Enya-dal. A napos vsz pedig megy a Lilába. Újszülött, szent álom... Gyönyörű!
O'neil: Olyan, mint valami ráolvasás a régi népeknél, gyerek születésekor.
Ratzkha: köszönöm. A hasonlatod nagyon tetszett, nemrég láttam egy hasonló CD-borítót. Egy csuklyás /efkú, / szobor áll egy ablak alatt és az ablakpárkányra teszi a kezét. Brrr... Félelmetes.
Predest: természetesen az utolsó sor... szuper.
Hát a büntetés nem bűntett?
Ring: No, mégis csak van értelme a mateknak, ha ilyeneket írtok rajta...
Hogy valamiben elveszünk, az hogy megtaláljuk a lelkünk, elvész a balladai homályban. húha! Ügyes.
Area: nem tudok róla értelmeset írni... jó lenne.

Sziasztok,
ezt hamarosan szeretném lefordítani quenyára, addig azonban ráférne némi csiszolás, azt hiszem. Kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá. Köszönöm!

Túrin: Gondolatok 1. Beleg Cúthalion
Ülök egymagam a kopár domboldalon
Fagyott víztükör előttem
Páncélján a Nap fekszik sápadtan
Homályos felhők úsznak felettem…

Súlyos vidék a bánat vizén…
Sötét és gyűlöletes… akárcsak én…

Találkozásunk s a rövid évek: emlékek,
Íj mestere Te, én mint kicsiny gyermek
Barátom, társam a száműzetésben
Hűséged emléke marad örök fájó sebem…
Fülemben cseng még Doriath urának hívó szava
Amit hoztál, a nem várt bocsánat ajándéka…

De nem! Nem, én nem hagytam, nem hallgattam meg,
Gőgöm, mint a rendíthetetlen kőszikla,
Melyet hiába ostromol a vad tenger habja…

Átkozott büszkeség, végzet-madár,
Halálhozó éjsötét szárny,
Te hordozod hát végzetem,
Beleg, minek is mentetted meg életem???
Morgoth-hoz méltó, sötét kéz vagyok csupán,
Csak eszköz, a romlás tavasza…
Szörnyeteg vagyok...
...
Arcod nyugodtnak tűnik, ha csukva a szemem,
Hogy nem láttad a gyilkos kezet, csak reménykedhetem,
Kard által győzetett le kihez kard közel se férhetett…
Hisz' nyilaidtól minden ellenséged rettegett…
...
Hát vak voltál, mondd, Beleg?
Nem ismerted fel igazi ellened?
Legádázabb a kard, mit barát forgat
S kegyetlen a halál, mit barát hozhat…
Jaj, az átkozottak bélyege rajtam!
...
Keserű könnyem elapadt,
Szemem szárazon ég.
Torkomban a szó megakad,
Utálat terjed bennem, gyilkos jég…
...
Gyilkos s hideg akár e kard,
Mormegil, átkos vérszomjas penge
Gonosz s lelketlen akár a kar
Mely őt Mandoshoz küldte!
...
Hangnélküli panaszfolyó, értelmetlen kesergés…
A gyász reám hull, a bűn egyedül az enyém…
Súlyosan nehezedik rám, akár az óriás vashegyek,
Reményem sincs, hogy e tehertől valaha is szabad legyek…

Csendben nézem sírhalmod, Erősíjú Beleg…
Hű barát, fegyvertárs… Eru legyen veled.
Nyugodj a földben, drága barátom.
Megyek most. Nincs már mit mondanom.

Alcar

Ma a megszokottnál is szubjektívebb leszek.

Well of Souls: Nagyon jó. Kidolgozott képi világ, és a nyelvezet is illeszkedik hozzá. Itt a helye.
Mortec: Totális. Bár tudnám, miről szól. (Nima, pszt. )
Neframíel: Most már tudom, hogyan lehet fokozni az örök éjszakát. Címjavaslat: nincs, az én címeim is mindig rettenetesek, nem értek én ehhez...
Wana: Az már igaz, hogy túl sok a vér... de a tánc a végén szerintem jó, nekem az jön le belőle, hogy vége, az utolsó cseppek.
Nima: gusztustalan ez a sok szürke. :crying: Ahogy elolvastam - majd rögtön utána Ratzkha benyomásait róla - eszembe jutott József Attilától a Reménytelenül című vers Lassan, tűnődve része. Nem tudom mi a párhuzam, hülyén működik ma az agyam.
Mortec újfent: ismerős érzés...
Dingir:

De lemosta a hosszú - hosszú ösz
Szellem kezekkel a kényszer - képzetet,
Eltiporta könyörtelen hévvel
A hazátlan, állati élvezet.

Jaj... ez már fáj... annyira pontos.
Ratzkha: Ne filózzunk, ne mátrixozzunk. Az offtopik szerintem. (De én kicsikoromtól szerelmes vagyok a monokrómba, van hangulata. És erre a Wachowsky fivérek is rájöttek, el is adták.) A körmeNTes gráfot hívják fának a matematikusok. Predestináció? Bámulatos témákat vetsz fel, koma. Én nem merek ilyesmikhez nyúlni, inkább próza.
Ringbearer: Ejha. Frank Herbert könyveiben találkoztam hasonlóan [size=9:2kexgagh]nemjuteszembemegfelelőjelző[/size] eszmefuttatásokkal. Kérdéses viszont, hogy nem feszíti e szét a topik kereteit...
Erda: Ez sokkal dallamosabb mint az előző... elandalít, és ez így jó, amikor a világból ki akar futni az ember, félúton mindig elalszik...
ADIM: Biztosan van... csak néha úgy érzem, tudod...
És külön megkérek mindenkit... Ne bántsátok a matekot. Tudjátok, ha megdobnak kővel... Engem nemrég porig aláztak belőle, mégis a legszebb tudomány szerintem. Perverz hülye vagyok, tudom.

Ja, ne kelljen előásni az ARJ-t:

József Attila

Reménytelenül

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

code a rat the monster on doom in it

[size=9:1pgkkyx1]oh, soory... fáradt vagyok..... [/size]

Erda niire (Area) írta: Dodiee: Ez a versszak nagyon megfogott.... néhány napja vol egy ilyen érzésem, de nem tudtam leírni...
"Vakon álltam a zuhogó öszben,
Szívemben nem születtek dalok,
S rámhullatta könnyét az éj,
Míg azt álmodtam, meghalok."
[/color]

Mmnt Dingir Gondolom azt akartad írni:) Amúgy egyet kell értenem az előttem szólókkal. Dingir, ez a vers nagyon jó!!!

Moi!

Nimashilin: Köszi a kritikát, én mindig örülök az építő kritikának;) Köszi. és a Fade to gray: erről egy 2-3 hónapos versem jutott eszembe, a következő hozzászólásomban beírom, bár kétlem, hogy tetszeni fog nektek =(

Dingir: Ez a vers nem csak azért fogott meg, mert énis így érzem magam, hanem mert tényleg nagyon szép, de ez itt szóismétlés, bár gondolom nyomatékosításnak szántad, nekem itt furcsa:
Mint öszidöben a szürke zápor,
Öszidöben, szürke szemedben. ez viszont, nagyon szép:
Túl világos világban élünk,
Számqzni kell a napot,
S Én megálmodom örök éjen
Az öszbe nyíló ablakot.

Poe vers: az az igazság, h nem olvastam végig (kövezzetek meg!), imádom poe-t, de annyira nem türelmes típus vagyok... =( Pedig biztos szép, az első öt versszakig eljutottam=)))

Erda: Furcsa kifejezésekkel . HMm. Komolyan, mintha Adyt olvasnék. Nagyon tetszik!