Arany lombokról szólt dalom, és arany lomb fakadt;
Szélről daloltam, s jött a szél, árasztván ágakat;
Túl a Holdon, túl a Napon a Tenger habja hull;
És Ilmarin partján arany Fa nőtt; s ahogy kigyúl
A csillaglámpás Örök-Est, ott ragyog Eldamar Földjén,
a Tündér Tirion tornyos falainál.
Ott sok arany gally nőtt soká, ágbogas Éveken;
Míg tünde-könny hull, innen a Háborgó Tengeren.
Ó, Lórien! Jön már a Tél, a Lombtalan Idő;
Hull a Folyóra sok levél, sodruk tovatűnő.
Lórien! Innen-Partvidék túl soká volt hazám,
Fontam fonnyadó koronát Elanor aranyán.
De hajókról ha zengek is, lesz-e hajó nekem,
Hogy visszavigyen, átvigyen ily széles tengeren?

Linnen o lassath valthen, a gallen i lassath valthen,
Linnen o súl, a tollen i húl, rimmen nedin golfath.
Athan i Anor, 'than ir Ithil falthant i Aearon,
A Galadh valthen nan felais Ilmarin tuinen.
Han thiliannen nuin giliath e-Dinnu Uireb,
Ned Eldamar erin raim Tirion Edhellen.
Gallen i lassath valthen ennas an enninath,
Si dannar i nîr in edhil nef Aearon Hiriol.
A Lórien! Anglenna i Rîw, i Aur chell a benlass,
Nan duin danna i lassath, nan Duin palan-hiriol.
Lórien! Anann dorthannen erin Felais hin,
A echannen i Elanor valthen ne rî belin.
Dan ae linnon o chîr, man cair telitha enni,
Man cair mebitha dan therin Aearon nin?

mehj.: a kalapos u helyett az ú karaktert használtam.