"Ú-istant Iorhael i 'wanod in orath a núath, i reviennin. Ú-anirn maded ah ú-vathant gern, na-erui e luithanner aen. Geil thilianner tri chenneth, a hon tummen i dhîn e-menel. Na vedui helthiel i lúth ah 'ae o dîn Iorhael pent:
- Man le, herdir? - e pent.
- Ai, man? - pent Iarwain na-vragol, a tinnin i chîn dín vi maur. - Ú-istach i eneth nín? Han er-dhambeth. Man le erui, a peness? Dan le nith ah im iaur. Im iarwain. Lasto beth nín, mellyn nín: Sí cuiant Iarwain nuin duin a gelaidh; e renn i vîdh ah eredh vinui. Echant e raid nuin gwaith dhaer, a cenn i doled en-gwaith dithen. Cuiant e nuin erain, hoedh a gwaith e-gorthad. Ir in edhil revianner na dhún, sí cuiant Iarwain, nuin aer cún bennir. Istant e i fuin bennel nuin giliath - nuin Morchîr tollen od egardh."

"Frodó már nem tudta, hány reggel és este múlt el, amióta ott vannak: egyetlen nap, vagy talán napok hosszú sora. Se fáradságot, se éhséget nem érzett, csak mérhetetlen csodálkozást. Az ablakon át beragyogtak a csillagok, és a mennyek csöndje úgy terült rá, mint a palást. Végül Frodó a bűvölettel és a félelmetes csönddel küszködve megszólalt:
- Ki vagy te, Toma gazda? - kérdezte.
- Mi? Micsoda? - riadt fel Toma, és a szeme megvillant a homályban. - Hát nem tudod a nevemet? Más válasz nincs. Itt csak ti vagytok névtelenek. De ti fiatalok vagytok, én pedig öreg. Mindennél öregebb, úgy bizony. Halljátok a szavamat, barátaim: Toma előbb itt volt, mint a folyó és a fák; Toma emlékszik az első esőcseppre és az első makkra. Előbb taposott ösvényeket, mint a Nagyok népe, és látta, mikor megérkeztek a Kicsik. Előbb itt volt, mint a királyok, a sírdombok és a buckamanók. A tündék még nem költöztek el nyugatra, és a Tenger még nem zúdult fel, amikor Toma már itt volt. Ő még látta a csillagok alatt a régi sötétséget, amelyben nem volt félelem - amikor odaátról még nem jelent meg a Sötét Úr."