Guin ant e-guil lain, i chîn in-Edain dorthar na-erui lú thent ned ardhon cuin, ar ú-'wennin na ardhon a gwannar lagor, iad in Edhil ú-istar. Dan in Edhil dorthar na-den i veth in-orath, ar i veleth dín an Amar a 'nin ardhon enerui ar amregol assen, ar annaer sui 'wannar in enninath. An Edhil ú-firir, na-den i ardhon fîr, dan degir aen egor pelir ne naeth (an raid en-gwannad hin gwathrar i guil dín); ar ú-thinnar enninath i vellas dín, dan pen ú-bôl broniad caer-menig cherain, ar aderthar ab 'wanath dín na thamas Gadroston ne Balannor, ial ne lú ethelithar aen. Dan hîn in-Edain firir, a gwannar i ardhon; assen Randír, egor Endorweth estar aen. Gurth amarth dín, i ant Eru, i anírathar i Melain sui enninath reviar.

A szabadság ajándékával együtt jár, hogy az emberek gyermekei csupán rövid időt töltenek elevenen a világon, s nincsenek a világ köreihez kötve, és hamarosan eltávoznak belőle, de hogy hová, azt a tündék nem tudják. Ugyanakkor a tündék a napok végezetéig maradnak, ezért a Föld és az egész világ iránt érzett szeretetük egyedülállóbb és hevesebb is, s az idők múlásával egyre több bánat vegyül belé. Mert a tündék nem halnak meg, míg meg nem hal a világ, hacsak meg nem ölik őket, vagy sírba nem viszi őket a bánat (mert a halál e két nemének ők is ki vannak téve); s az idő nem csökkenti az erejüket sem, hacsak bele nem fárad valaki tízezer évszázadba; s haláluk után összegyűlnek Mandos csarnokaiban Valinorban, ahonnan idővel visszatérhetnek. Ám az emberek valóban meghalnak, és elhagyják a világot; ezért nevezik őket vendégeknek vagy idegeneknek. A halál a sorsuk, Ilúvatar ajándéka, amelyet az idők múltával még a hatalmasok is megirigyelnek.