1.1 Na-vinui echant Eru i venel ar i geven.
1.2 Ar i geven rûdh a pen chant; a morn bo balath en-iâ, a Faer Eru lhunt bo balath i-nîn.
1.3 A pent Eru: No calad: ar edonnen calad.
1.4 A tíriel i galad cenn Eru i galad maer; a periant Eru i galad o môr.
1.5 Ar estant Eru i galad Arad, ar i vôr Fuin: a tollen i dhû a tollen i aur, i arad vinui.
1.6 A pent Eru: No telu or i nîn, periad i nîn o nîn.
1.7 Ar echant Eru i delu, a periant E i nîn nuin delu o nîn or i delu: ar edonnen.
1.8 Ar estant Eru i delu Menel: a tollen i dhû a tollen i aur, i arad edwen.
1.9 A pent Eru: Govado i nîn nuin menel na er-sad, a tano i nôr barch: ar edonnen.
1.10 Ar estant Eru i nôr barch Ceven; ar i nîn 'evennin Aear: a cenn Eru ha maer.
1.11 A pent Eru: Tuio salab bo geven, gelais 'alol eredh, a gelaidh annol iaf, i 'âr eredh dín, ben noss dín: ar edonnen.
1.12 A tuianner salab bo geven, a gelais bain 'alol eredh ben noss în, a gelaidh bain 'alol iaf, i 'âr eredh în, ben noss în: a cenn Eru ha maer.
1.13 A tollen i dhû a tollen i aur, i arad nelui.
1.14 A pent Eru: No celair vi delu e-menel periad i arad ar i fuin, a no hain nerthain, a tano i reviad en-în, ar in-orath ar in-inath.
1.15 A no hain celair vi delu e-menel, annad galad bo geven: ar edonnen.
1.16 Ar echant Eru i dâd gelair dhaer: i galar annaer orthored i arad, ar i galar anniben orthored i fuin; ar echant E i ngiliath.
1.17 A taethant Eru hain na delu e-menel, annad galad bo geven;
1.18 Ar orthored i arad ar i fuin, a periad i galad o môr: a cenn Eru ha maer.
1.19 A tollen i dhû a tollen i aur, i arad ganthui.
1.20 A pent Eru: Ovro i nîn vi uin, a revio filig thar i geven nuin delu e-menel.
1.21 Ar echant Eru i ngaeruin velig, a nothrim bain i-levain in ovrar vi nîn, a nothrim bain i-filig: a cenn Eru ha maer.
1.22 Ar aun Eru i 'alu în essain, pídiel: Onno a galo, panno i nîn in-aear; a galo i filig bo geven.
1.23 A tollen i dhû a tollen i aur, i arad lefnui.
1.24 A pent Eru: Anno guil i geven na nothrim bain in-uin, na ganad-dail a na uin bain i phadar bo geven, a na levain e-geven ben noss dín: ar edonnen.
1.25 Ar echant Eru i levain e-geven ben noss dín, ar i chanad-dail ben noss dín, a nadath i phadar bo balath e-geven ben noss dín: a cenn Eru ha maer.
1.26 A pent Eru: Echado adan ben gant vín, sui min; ar orthoro e i lim en-aear ar i filig en-gwilith ar i levain a pân i geven ar in uin bain i phadar bo geven.
1.27 Ar echant Eru i adan ben gant în, ben gant Eru echant E hon: benn a bess echant E hain.
1.28 Ar aun Eru i 'alu în a pent essain: Onno a galo, a panno ar orthoro i geven; orthoro i lim en-aear ar i filig en-gwilith ar in uin bain i phadar bo geven.
1.29 A pent Eru: Alae, onen le i ngelais bain 'alol eredh bo balath pân i geven, ar i ngelaidh bain i ngerir iaf 'alol eredh: No hain i aes lín.
1.30 A na levain bain bo geven a na filig bain en-gwilith, a na uin bain i phadar bo balath e-geven onen i ngelais laeg an aes: ar edonnen.
1.31 A cenn Eru nadath i echant E a ha maer. A tollen i dhû a tollen i aur, i arad enchui.

1.1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
1.2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
1.3 És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
1.4 És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
1.5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
1.6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
1.7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
1.8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
1.9 És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
1.10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
1.11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
1.12 Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
1.13 És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
1.14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
1.15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
1.16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
1.17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
1.18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
1.19 És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
1.20 És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
1.21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
1.22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
1.23 És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
1.24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
1.25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatotokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
1.26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
1.27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
1.28 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
1.29 És monda Isten: Imé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledeül.
1.30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
1.31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.