I. Történet

1. A törpök története

A törpöket Aule teremtette a Szilmarilok szerint, nem bírván kivárni Ilúvatar Gyermekeinek eljövetelét. Nem teljesen emlékezett arra, milyenek is lesznek a gyermekek, ezé.rt lettek a törpök kicsit mások, mint ők. Ám Eru közbenjárása nélkül csupán Aule bábjai voltak, teremtőjük könyörgésére kaptak lelket Erutól, azzal a kikötéssel, hogy csak a tündék eljövetele után ébredhetnek fel.
A törpök természetesen nem tudtak minderről, ők csak azt tudták, hogy a Hét Atya felébredt, elsőként Durin, majd utána párosával a többiek, és megalapították a törpök hét törzsét Középföldén. Durin, és törzse a Hosszúszakállúak (Longbeards) Gundabadban és környékén telepedtek le, mivel Durin ott ébredt fel, a Tűzszakállúak (Firebeards) és Szélesvállúak (Broadbeams) az Ered Lindonban (a későbbi Ered Luin északi része), Beleriand határán, a másik két hely, ahol a törp atyák felébredtek, e két hely között volt, valószínűleg a négy törzs a Vasöklűek (Ironfists) és Sűrűszakállúak (Stiffbeards) valamint a Feketetincsűek (Blacklocks) és Kőlábúak (Stonefoots) eleinte ezen a területen élt, de hogy pontosan hol, arról nincs forrás.
A törpök központi települése – elviekben – Gundabad volt, ide minden törzs elküldte a követét, elismerve Durin elsőségét. Mindazonáltal aligha volt a Hosszúszakállúaknak beleszólása a többi törzs ügyeibe, szövetségük laza védelmi szövetség lehetett már ekkor, és ez így is marad még a Harmadkorban is.


2. Törpök és tündék

A tünde krónikák igen szűkszavúak, ha nem a tündék történetéről van szó, így a törpök is csak fel-felbukkannak a történetekben. A tündék eleinte állatoknak hitték a törpöket, és vadásztak rájuk, később kapcsolatuk jelentősen javult. Az Első Korból három törp város ismert, Nogrod és Belegost (törp nevükön Gabilgathol és Tumunzahar) Ered Lindonban, valamint Hadhodrond (törp nevén Khazad-dûm) a távoli Ködhegységben.
Igazi kapcsolatba ebben az időben csak az első kettővel kerültek a krónikák tündéi, közülük is elsősorban Thingol király. A sindák már jóval a noldák érkezése előtt kapcsolatba léptek a törpökkel, és szoros kereskedelmi kapcsolatot építettek ki velük. Thingol belegosti törpökkel építtette fel Menegroth-t , az Ezer Barlangot, sőt, itt a törpök egy csoportja meg is telepedett.
A noldák érkezése általánosan nézve – eleinte – gazdaságilag határozottan pozitív volt a törpök számára (még ha kovácsmesterségben nem is volt akkora előnyük a noldákkal szemben) bár a noldák még a sindáknál is jobban lenézték a törpöket, főleg ha ebből gazdasági előnyük (pl vám) is származott.
A nolda urak közül többen szövetségre léptek a törpökkel, így Finrod, akit a törpök neveztek el Felagundnak (barlangvájónak) aki hatalmas (és igen bőkezű) volt, és a törpök segítségével építette Nargothrondot, és Maedhros is szoros kapcsolatban állt a belegosti törpökkel. A Morgoth elleni háborúkban is felbukkannak törp harcosok, a Nirnaeth Arnoediadban Glaurung öli meg Azaghalt , a belegosti törpök urát. (hogy csak a törp csapatok vezére volt, vagy Belegost valódi ura, az nem derül ki pontosan a szövegből)




3. Khazad-dûm és az emberek

A Hosszúszakállúak törzse az emberek eljövetelekor Hador házának népével alakított ki kapcsolatot. Eleinte kölcsönösen bizalmatlanok voltak, de a közös ellenség, az orkok végül szövetségben egyesítették őket. Az embereknek eleinte mind a fegyvereik mind a lakhelyeik gyengék voltak, és a törpök segítettek nekik. Később a Ködhegység körül letelepedett emberek olyan közeli barátságba kerültek a törpökkel, amilyenre nincs példa a történelemben. A Törpök és Emberek szövetsége, amely később sajátos szimbiózissá alakult, a Másodkor közepéig fennmaradt. A Hosszúszakállúak befolyása Gundabadtól a Vasdombokig terjedt, Khazad-dûm fénye ekkor kezdett nőni.


4. A Thingol-affér

A törp-tünde kapcsolatok ékes példája volt Menegroth, ahol nem kevés törp élt állandóan, Thingol király szolgálatában. Bár barátságról talán túlzás lenne beszélnünk, tény, hogy amíg Beren Erchamion meg nem érkezett Thingolhoz, kezében a szilmarillal, úgy tűnt a törpök és tündék közé semmi nem állhat.
Thingol azonban, beleszeretvén a szilmaril fényébe, kiadta a parancsot a törpöknek, hogy foglalják bele a követ a szintén Thingol birtokába került Nauglamírba. A törpöket szintén elvarázsolta a nagy drágakő, olyannyira, hogy megölték Thingolt érte.
Mire a szilmaril Earendil homlokán elhagyta Középföldét, sok ezer tünde és törp halt meg a kialakuló törp-tünde háborúban (mely során „hivatalosan” alig nevezték meg a szilmarilt mint indokot). A bizalom ettől fodűgva romlott meg a törpök és tündék között, Morgoth nem kis örömére. (bár mint tudjuk, már nem örülhetett sokáig)


5. A törpök a Másodkorban – Khazad-dûm fénykora

A Másodkor kezdetére Középfölde földrajza megváltozott. Eltűnt Beleriand, de eltűnt Belegost és Nogrod is. Hirtelen Hadhodrond lett a törpök legfőbb városa, és hamarosan mértéktelen vagyonuk legfőbb szimbóluma.
Khazad-dûm törpjei ekkor már régóta szövetségben éltek Hador házának népével, akikből ekkorra messze földön híres lovasíjászok lettek, majdhogynem a törp nyelvet is megtanították nekik (de ők túl nehéznek találták) és a törpökkel együtt jelentős katonai erővel bírtak. Egyelőre a Ködhegységbe Északról beáramló ork csapatok sem jelentettek nagy gondot.
A törpök egyszer mélyre ástak a Barazinbar (Caradhras) alá, és amivel visszatértek, egy csapásra társadalomformáló erő lett Középföldén. Ugyanis való-ezüstre leltek.
A mithril miatt költöztek a noldák Khazad-dûm mellé (nem tudták kivárni míg az általuk olyannyira óhajtott fém a Ködhegységtől Lindonig eljut) és alapították meg Eregiont. Ez az új ország gyorsan virágzásnak indult, a tündék elfeledni látszottak a törpök iránt érzett haragjukat, de a törpök legjobb barátai továbbra is az emberek maradtak.
Ez volt Hadhodrond delelője, a fénykor. Szövetségesek vették körül, Középfölde minden hatalma érdeklődött a mithril után – Númenort kivéve, ahol szintén bányásztak ilyen fémet, de tudtommal kereskedelmi forgalomba nem került, valamint ekkor a númenoriak még nem érdeklődtek kifejezetten Középfölde iránt.
A Hosszúszakállúak népe hatalmas volt és számos, hatalmukat elismerendő Annatar, Aule maiája, és Celebrimbor, aki valószínűleg Eregion ura is volt, hetet juttatott a hatalom Nagy Gyűrűiből a törpöknek. (hogy ezt csak a khazad-dûm-i törpök kapták, esetleg a hét törzs fejei, azt nem tudjuk)
Bár Annatar elsősorban a mithril után érdeklődött a törpök kincsei közül, a Hét Gyűrű mégis az arany megszerzésében segítette birtokosait. Ez Annatarnak beleillett a terveibe, ám ekkor még senki sem tudta.
Hamarosan elkészült az Uralkodó Gyűrű, és Annatar kedvessége és segítőkészsége eltűnt, mintha sosem lett volna. Ám a mithril iránti vágyakozása megmaradt. Seregei Eregion elpusztítása után eltüntették a törp-ember szövetséget is a föld színéről, magát Khazad-dûmot pedig ostrom alá vették.
Szauronnak azonban csalódnia kellett. A törpök ellenálltak mind a seregeinek, mind az Uralkodó Gyűrűnek, nem tudta megtörni őket úgy, ahogy az embereket a Kilenccel.
A veszély azonban hamarosan elmúlt, Szauron a númenoriak személyében méltó ellenfélre talált, és ez a háború kötötte le erőit.
De a pusztítás amit hátrahagyott, jelentősen megnehezítette a törpök életét. A barátaik helyére keleti vademberek költöztek, a kereskedelmi kapcsolataik mélypontra kerültek.
A Másodkorban nem is hallatnak többet magukról a törpök.


6. Harmadkor – Hanyatlás és háborúk

Khazad-dûm kereskedelme Númenor bukásával és Arnor benépesülésével lendülhetett fel újra, mivel ők lettek újra az egyetlen mithriltermelő ország. A Harmadkor első évezrede – bár adatokkal nem rendelkezünk, de feltételezhetjük – általános gazdasági fellendülést hozott Eriadorban és a törp területeken. Ezután egyre gyorsuló hanyatlás következett, „köszönhetően” az Angmari Boszorkányúrnak és Arnor fokozatos kihalásának. A második évezred végére a Másodkor végi állapotok lettek jellemzőek, és bár a tündék és a gondoriak elűzték a Boszorkányurat, a törpöknek csupán öt nyugodt évük marad Khazad-dûmban.
A Harmadkor 1980. évében ugyanis a törpök még mélyebbre ástak a Caradhras alatt, (mivel már a Másodkorban a mithril megtalálásakor is mélyen a Vörösfok alatt voltak a telérek, elképzelhetjük, hogy a közben eltelt négy-ötezer év alatt milyen mélyre juthattak) és ezzel felébresztették (vagy kiszabadították) a balrogot. (lehet hogy az már – Szauron egyre élénkülő dol gulduri tevékenységének köszönhetően – korábban felébredt)
A balrog, ami (vagy aki) Angband pusztulása óta igencsak kipihente magát, hamarosan – III. Durin megölésével – kiérdemelte a Durin Veszte nevet, amit I. Náin, Durin fiának halála után sem változtattak meg, mert addigra már mindegy volt, és mert a Durin név sokkal inkább kifejezte, hogy az egész törp népre zúdul ez a csapás.
A törpök szerencsétlensége azonban még nem ért véget, hamarosan szembekerültek azokkal akik hozzájuk hasonlóan igencsak ragaszkodnak a kincsekhez, ám velük ellentétben dolgozni nem szoktak értük.
A Hosszúszakállúak a Magányos Hegybe költöztek, de a többségük hallván a híreket a dús lelőhelyekről, hamarosan a Szürke Hegységbe költözött. Ez a hegység ideális otthonnak tűnt, csak azokkal az emberekkel voltak konfliktusaik, akikből később a rohaniak lettek, ám hamarosan feltűntek azok akikre a fentebb céloztunk. Az Északi Pusztaság sárkányai.
Számuk megnőtt, valószínűleg szintén Szauron tevékenységének hatására, és egyre gyakrabban támadtak a törpökre. A törpök legnagyobb konfliktusa Scatha körül folyt a rohaniakkal, ugyanis ők megölték az egyik törp barlangot elfoglaló sárkányt, de a törpök kincseit ezért magukénak tekintették (olyannyira, hogy még Trufának is jutott belőle egy kürt).
Mikor aztán I. Dáint megölte egy nagy hidegsárkány, Durin népe végleg szétszóratott. Egy részük csatlakozott a Vasdombokban élő más törzsbéliekhez, más részük Thrór vezetésével visszatért a Magányos Hegybe.
Mintegy kétszáz évig éltek itt nyugodtan, kiépítve a gazdasági kapcsolatokat, az emberek benépesítették a völgyet a Magányos hegy előtt. De aztán megjelent Arany Szmóg (Smaug), a sárkány, és elüldözte a törpöket onnan is.
Thrór és fia, (II.) Thráin Dúnfööldön állapodott meg. Itt Thrór Thráinnak adta az utolsó Gyűrűt ami még a törpöknél volt a Hétből, és elindult vissza Móriába, ahol Azog megölte. Ez robbantotta ki a törp-ork háborút, melyet a törpök nyertek meg – Azog elesett, de Móriában ott volt még Durin Veszte és ezért oda nem térhettek vissza.
Thráin az ered Luin keleti oldalán telepedett le és ott élt családjával egy ideig. Hamarosan otthonát fiára, (Tölgypajzsos) Thorinra hagyva elindult Erebor felé, de Szauron, aki még mindig Dol Guldurban tartózkodott, elrabolta és elvette tőle a Gyűrűjét.
Thorin sokáig nem tudta, mitévő legyen, míg egy útján össze nem akadt Gandalffal, a mágussal, aki szívesen segített neki a Szmóg elleni akcióban. Az ezt követő események Bilbó Nagy Kalandjaként lettek ismertek, és a törpök Ereborba való visszatérésével végződtek.
(Vaslábú) Dáin lett a király, és a Magányos Hegy alatti város újra virágzásnak indult.
A Gyűrűháborúban a törpök jelentős részt vállaltak - Gimli révén még a Gyűrű Szövetségében is résztvettek – amikor Dol Guldurból nagy seregek támadtak ellenük. Dáin király a tóvárosi király testét védve esett el Suhatag kapujában, és végül megnyerték a csatát.
A Negyedkorban a törpök visszaköltöztek a balrogtól immár mentesült Móriába, de hogy sikerült-e újra felvirágoztatniuk, azt nem tudjuk.



II. A törpök kultúrája

1. A törpök életmódja

A törpök roppantul titkolózó nép, nem szívesen avatnak be nem törpöket az életük minden szegmensébe, leginkább csak kereskedni szeretnek másokkal. Kereskedniük viszont muszáj, hiszen a föld mélyén, ahol élnek, nemigen nő élelem.
A törpök ezért is jó kereskedők, ezért érdekeltek a körülöttük élők jólétében, hiszen tőlük szerzik be a létfontosságú élelmiszereket. Ennek a legjobb példáját a Másodkori törp-ember szövetségben láthatjuk, az emberek voltak a pásztorok, a földművelők, a törpök pedig a kovácsok és kézművesek. Amint a kereskedelem valami miatt akadozni kezd, a törpök élete is veszélybe kerül, hiszen kereskedelem nélkül éhenhalnak a hegymélyi városokban. (valószínűleg ez a kiszolgáltatottság is hozzájárul a titkolózásukhoz)
A törpök életéről keveset tudunk. Rejtőző életmódjukba csak egy népnek engedtek betekintést, ez pedig a már fentebb említett embernép volt, ám ők nem hagytak hátra írásokat a törpökről.
A törp asszonyok jóval kevesebben voltak a törp férfiaknál, és a házasságuk minden esetben életük végéig tartott, ha olyanba szerettek bele aki nem volt számukra elérhető, más nem érdekelte őket többé.
Sok törp férfi jobban kedvelte az üllőt az asszonyoknál, így sokan nem házasodtak meg.
Amikor megtehették (összesen a törp-ork háború végét jelentő csata utánról tudjuk, hogy nem tehették) a sírokat kőbe vésték és így temetkeztek.
A harc hozzátartozott mindennapi életükhöz, ők készítettek fegyvereket legkorábban, ők találták fel a láncinget is. (valószínűleg törp hatásra lett a sindák kedvenc fegyvere a csatabárd) És Középföldén ők találták fel a háborút. (törzseik már azelőtt harcoltak egymással, hogy az első orkkal összeakadtak volna)
A törpök nem tartottak háziállatot.

2. A törp nyelv és írás

A törp nyelvről nem sokat tudunk, mindössze néhány szót, szókapcsolatot és két mondatot ismerünk belőle, még a törp nevek többsége sem törp nyelvű.
A törpök ugyanis amikor kedvenc szövetséges-barátaikat nem tudták megtanítani a törp nyelvre (ők az egyetlenek akiket megpróbáltak) átvették az övékét. Bár a nyelv mára kihalt, azon neveik amiket meghallhat a nyilvánosság ezen a nyelven vannak, bár a többség jelentését nem ismerjük. ( A durin szó királyt jelent)
A törpöknek van titkos nevük is, töp nyelvű, amit csak egymás között használnak.
A törp írás hasonlóan érdekes. Bár az első korban átvették Daeron rúnáit, amit kissé átszabva jobban szerettek, mint létrehozó népe, állítólag volt a törp nyelvnek egy saját, kép-, vagy szótagírása.
Erre azonban olyannyira vigyáztak, hogy még azokat a feliratokat sem ilyennel írták amiket esetleg, valamikor megláthat egy nem törp. (pl Balin sírköve)