Tudom, hogy késő, (az is lehet, hogy rossz topikba írom, akkor kérlek szóljatok és törlöm) de ami engem leginkább zavart az utóbbi években:
Biztos, hogy szükségünk van ilyen sok, bonyolult és véresen halálkomolyan vett, utolsó betűig betartott szabályzatra?
Van egy hosszú és bonyolult alapszabályunk (amit ehhez mérten imádnak vesszőnként vitatni az arra vetemedő egyének. Összevetésként, az MTT alapszabálya 14 oldal két hasábos lapokon, a magyar Alaptörvény 38 egyhasáboson) és egyéb szabályzataink, amik körül - érzésem szerint - jóval több a vita, mint amennyi hasznot hajtanak (talán a rendezvény-költségvetési segítségeken kívül), ráadásul úgy nyilatkoznak meg, mintha minimum a NATO súlyával bíró nemzetközi, népek és kontinensek sorsa felett ítélő szervezet lennénk, nem egy költségvetés és (évről évre csökkenő!) taglétszám tekintetében aprócska civil egyesület.
Mi több, nem csak a szabályzat alapvetése, hogy mi vagyunk a NATO, de valamiért a tagság és a vezetők is hajlanak az ezzel szinkronban lévő mindenek feletti hozzáálláshoz. (ez sokáig csak a vezetőségi - elnökség, tanács, stb. összejöveteleken volt érezhető, de újabban külső helyekről is érkezik erre panasz. Nem tudom - bár sejtem - mi lehet ennek az oka, de nem tetszik)
Mindehhez társul egy a legrosszabb magyar hagyományokat követő* túlbonyolított bürokrácia (lásd még: szavazzunk arról, hogy szavazzunk-e arról, hogy szavazzunk, és hasonló esetek), meg kiskapukeresés - hol szó szerint értelmezzük, hol a szabályok "szellemében" járunk el, amit meg tudok érteni akkor, ha a parlamentben milliárdokat akarnak a zsebükbe söpörni az emberek. Van motivációjuk, érthető az igyekezetük. De nem érthető ez az igyekezet akkor, amikor anyagi haszon híján puszta sportból műveli valaki. (bár a sport jó, de annyiféle van, amivel nem megy mások idegeire, nem lehetne valami olyat választani?...)
Tudom persze, kibicnek semmi se drága, de ettől még fáj. Fáj az, hogy az MTT nem ilyen volt (vagy én voltam naivabb) és végképp nem ilyennek kellene lennie. Meg tudnánk váltani a világot (legalább egy kicsit), ha nem a Korán magyarázásával és hímtagok méricskélésével lennénk elfoglalva.
*= tudok mesélni a magyar bürokrácia történetéről elég hosszan, legyen elég annyi, hogy a "minél több papír minél több példányban minél szörnyűbb bikkfanyelven, sok pecséttel, hogy a többiről ne is beszéljünk" elv a Habsburgoktól Horthyn és a szocializmuson át máig töretlenül fejlődik és burjánzik.